1. Mi volt az első meghatározó olvasmányélménye?
Az első az biztosan egy Verne-regény vagy Cooper valamelyik indiános regénye lehetett, a későbbiekből nem tudnék egyet a dobogó tetejére helyezni. Hadd legyen néhány olyan – nagyokat ugrálva az időben –, amelyekből az írás minősége és/vagy újszerűsége adta az élményt: Bulgakov: A Mester és Margarita, Tolsztoj: Háború és béke, Márquez: Száz év magány, Csehov-novellák, Amado: (talán a) Flor asszony két férje, Sántha F.: Ötödik pecsét, Temesi F.: Por, Márai: Napló I., Spiró: Fogság, Závada Pál: Egy piaci nap, Dragomán: Máglya, Kováts Judit: Hazátlanok.
2. Mikor, minek a hatására kezdett el írni?
Egészen pontosan emlékszem, és tényleg így történt: úgy tíz éve, Kapolcson egy napon két színházi előadást is láttam. A másodikról kijövet (nem emlékszem, mi volt a darab) megjegyeztem egy barátomnak: ilyet én is tudnék. Akkor írj, mondta. És utána, talán 56 évesen, írtam egy tragikomédiát (persze „olyan” sem lett). Lehet, nem így szokásos elkezdeni? Annyi előzménye azért volt az írásnak, hogy gimnazistaként valami írófélének készültem, verseket, novellákat farigcsáltam. De erősebb volt bennem a kritikai érzék, mint az ambíció, így inkább jogot végeztem, és hát évtizedekre beszippantott a szakmám. (Írtam jogi szakkönyvet, vagy másfél tucatnyi szakcikket – valamennyire ez is írás.) Aztán jött egy regény (még fiókban), utána az, ami meg is jelent a Napkútnál: a Törött ablak cserepei. Közben kijártam a Péterfy Akadémia kreatív írás kurzusait, itt-ott publikáltam, az utóbbi 3-4 év termése mintegy negyven novella, amelyek többsége a Néma zongora című novelláskötetemben található.
3. Meséljen az alkotói folyamatáról! Mikor tud a leghatékonyabban dolgozni, mire van szüksége az íráshoz?
Néhány óra zavartalan magamba fordulásra, koncentrálásra, ha lehet, naponta. (Persze ez nem mindig adatik meg, de volt ez néha napi 6-8 óra is.) Ha benne vagyok valamiben, akkor az a fejemben is dolgozik, alakul, néha még álmomban is előjön ez-az.
4. Melyik könyvet ajánlaná, amelyet Ön szerint mindenkinek el kellene olvasnia?
Márquez: Szerelem kolera idején.
5. Milyen tanácsot adna annak, aki írással szeretne foglalkozni?
Ha úgy érzi, hogy írnia kell, tegye. Írjon, írjon, ha van módja rá, képezze magát az írásban, ha máshogy nem, sok olvasással. Aztán próbáljon publikálni, és ha sikerül, ha nem, egy idő után nagyon-nagyon reálisan igyekezzen fölmérni, hogy fog-e, tud-e ezzel jutni valahová (értsd: az olvasókhoz).
+1 Hogyan került a Napkút Kiadóhoz, és milyennek élte meg a kézirata szerkesztésének, könyvvé válásának folyamatát?
Több kiadóhoz elküldtem a kéziratot, tőlük kaptam „befogadó” visszajelzést. Konok vagyok, de valójában nagyon is figyelek, és szükségem van/volt a kritikai visszajelzésre, tehát kifejezetten inspirált és hasznos volt, amikor megjegyzéseket, javaslatokat kaptam a szövegekhez, hát még ha azon vitát is folytattunk.
