az első fennmaradt drámai szöveg
Egy vasárnap elmentem megnézni a Spartak–Velež mérkőzést. A nézőtéren találkoztam Szakál Péterrel, egyik ismerősömmel, aki egy barátjával vitatkozott. Amikor meglátott, vidáman üdvözölt.
SZAKÁL Oh, szervusz, komám, de rég láttalak, ez itt a legjobb barátom, Bajusz István.
BAJUSZ Örvendek. (Kezet nyújt.)
ÉN Magam is örvendek mindkettőtöknek, hogy…
SZAKÁL (félbeszakít) Láttad már valamikor játszani a Szpartakuszt?
ÉN Még nem.
BAJUSZ Jobb is. A Szpartakusz a legócskább csapat, amelyet valaha ismertem. A Vojvodina, az már…
SZAKÁL (idegesen felém fordul) Ne hallgass rá. A Szpartakusz nagyon szépen játszik. (Bajuszhoz.) Te bajuszos majom, te értesz valamit a futballhoz!
BAJUSZ (megvetően elfordul) Szakállas bolond.
ÉN Ne veszekedjetek. Mindjárt kezdődik a játék.
SZAKÁL Igen, mindjárt kezdődik, majd most meglátod a Szpartakuszt.
BAJUSZ Fogadok, el is megy tőle a kedve.
ÉN Megkezdték.
SZAKÁL Nézd csak! (Felkiált.) Bátó. Bravó!! Milyen szépen cselez, most…
BAJUSZ (nevet) Ha-ha-ha, elvették tőle. Ognyanov nem tud semmit. (Felém fordul.) Ha látnád egyszer Boškovot, az két ilyen Bátót megenne egyszerre.
SZAKÁL (ordít) Kuss, te vadmarha! Boškov kismiska Ognyanov mellett! (Lecsendesedik, és homlokát töröli.) Hogy lehet valaki ilyen agyalágyult.
BAJUSZ (felém fordul) Hagyd rá, ilyenkor elmegy az esze. (A játékosok felé néz.) Nézd ismét Ognyanovot, elvették tőle, elesik, ha-ha-ha, a szerencsétlen, és ez a Szakál még…
SZAKÁL (bajusz elé ugrik vérvörös arccal, miközben a nézőközönség fülsiketítően szurkol) Te…, te ocsmány víziló, te undok állat, utállak és megvetettelek mindig, de ezután még csak nem is szólok hozzád.
BAJUSZ (Szakál arcába röhög) Marha jószág, úgy látszik, megbolondultál. A te Ognyanovod…
SZAKÁL (arcul köpi Bajuszt) Te…
BAJUSZ (elhagyja a türelme. Ököllel arcon vágja Szakált) Nesze, te…
ISMERETLEN FIATALEMBER (odajön hozzánk. Szakálhoz) Óh, szervusz, Petikém, de rég láttalak.
SZAKÁL (véres orrát tapogatja) Szervusz, Jani, igazán örülök. (Bajuszra mutat.) Ez itt a legkedvesebb barátom, Bajusz István.
Kéziratból
