Szanyi Ildikó

Küldök egy fotót a „kuckómról”, ahol dolgozni szoktam. Kedvenc fotelem a kedvenc könyveim előtt.

Íróasztalom már nincs, mert szükség volt a helyre a könyvek számára. :-)

Nagy kávérajongó vagyok. A forró kávé szürcsölése közben jutnak eszembe a legjobb ötletek.

A noteszemet mindenhová magammal viszem, mert ebbe szoktam lejegyezni a hirtelen támadt gondolataimat.

Az asztali gépemet három éve váltottam laptopra, sokkal jobban szeretem, tetszik, hogy mobil és bárhová magammal hurcolhatom.

És az információk:

Az általános iskolában nem volt kedvenc tantárgyam. Valószínűleg azért, mert egyik tanulásához sem fűződött sikerélményem. Átlagos tanuló voltam, zűrös családi háttérrel. A nyolcadikos osztályfőnököm annak idején azt mondta, hogy nem fogom vinni semmire az életben. Ezt akkor még el is hittem. Pár évvel később azonban keményen elkezdtem küzdeni az álmaimért.

A balett-táncos és az énekes pályák nagyon tetszettek, de semmilyen adottságom nem volt hozzá, úgyhogy tényleg álomfoglalkozások maradtak. :-)

Alsós koromban mesekönyveket írtam, amelyeket képeslappal illusztráltam. Később valahogy elveszett az írás a sok megfelelni akarás és kötelező teljesítés közt, de egyetemista koromban ismét előjött, csak még nem tudtam, hogyan kezdjem el. Mindkét szakdolgozatomat, sőt még a doktori disszertációmat is az első bírálat után visszaadták, azzal a kifogással, hogy túl irodalmi, túl népszerűsítő, törekedjek inkább a szakmai szóhasználatra és a tudományos fogalmazásra. Pár évvel ezelőtt, az egyik barátom novelláinak magyarra fordítása közben kezdtem el végre kiírni magamból mindazt, ami az évek alatt felgyülemlett.

Mindent szeretek Szabó Magdától, az összes művét olvastam, és rendszeresen újraolvasom. A legizgalmasabb olvasmányok a halála után megtalált regénytöredékek, naplórészletek.

Általában két könyvet olvasok egyszerre, azért, hogy a hangulatomnak megfelelőt tudjam mindig választani. Most Kőhalmi Zoltán norvég krimijét és Eleonore Frey Unterwegs nach Ochotsk című német nyelvű regényét olvasom.