Szabó Dárió: Blamázs

A Blamázsban „Minden vers / címe végtelen utca. / Mondatszerkezete erdők szárnyai / közé betonozott tisztás.”, és minden sor lehet egyenes utca vagy girbegurba. Felszabadult, bátor, szabadszájú, mégis súlyos ez a nyelv, ami ritka a kortárs költészetben. Szabó Dárió izgalmas nyelvi játékokat, metapoétikai kísérleteket folytat, miközben iróniával, humorral, éleslátással és az ezek elegyéből összeálló egyedi lírai nyelvvel folyamatosan megkérdőjelezi a körülötte lévő világot. Pontosan tudja, hogyan kell körbetáncolni az egyértelműt és kimondani egyszerűen azt, amit nem szokás. Fegyvertényként kezeli a tényt (és milyen jól teszi), hogy semmink sincs, csak a nyelv. Egy költőnek meg pláne. Micsoda blamázs.

Szűcs Anna Emília