1. Mi volt az első meghatározó olvasmányélményed?
A legelső egy asztali naptár volt, amelynek névnapjain keresztül megtanultam olvasni, a következő pedig egy verses mese, A három nyúl, Zelk Zoltán Száll az erdő című kötetében, hatévesen olvastam.
2. Mikor, minek a hatására kezdtél el írni?
Nyolc voltam, és írnom kellett egy fogalmazást. Egy történet lett egy újságárusról és a macskájáról, aki titokban egy csodakandúr volt. Az elbeszélésnek utána nagyon sok folytatást írtam, ahogy egyre több szereplő csatlakozott a történethez.
3. Mesélj az alkotói folyamatodról! Mikor tudsz a leghatékonyabban dolgozni, mire van szükséged az íráshoz?
Ami a legfontosabb, egy ötletcsíra. Ez bárhol eszembe juthat, a buszmegállóban, tanítás vagy beszélgetés közben. Ezt elkezdem nevelgetni magamban, míg ki nem alakulnak a körvonalai, hogy fog kinézni a történet. Ezután nekilátok, megírom, majd ezt pedig már csak csiszolgatom, nyesegetem.
4. Melyik könyvet ajánlanád, amelyet szerinted mindenkinek el kellene olvasnia?
Talán Lázár Ervintől a Négyszögletű kerekerdőt.
5. Milyen tanácsot adnál annak, aki írással szeretne foglalkozni?
Legyen nagyon kitartó, bízzon önmagában és az írásaiban, de legyen a saját legjobb kritikusa.
+1 Hogyan kerültél a Napkút Kiadóhoz, és milyennek élted meg a kéziratod szerkesztésének, könyvvé válásának folyamatát?
Valamelyik ismerősöm ajánlotta. Hiába írtam már több mint egy évtizede, kicsi tanácstalan voltam, merre induljak. A folyamat, miután beindult, gyorsan haladt. Jó volt várni, ahogy alakot ölt a kötet. Különösen a borítóra voltam kíváncsi, milyen lesz, és nem csalódtam.
