hangjáték-szövegkönyv
SZEREPLŐK
V. István
Erzsébet, a felesége
Csák Péter
Kemény-fia Lőrinc
Gutkeled Joachim
Ákos mester
Majs
Panyit ispán
Kőfaragó
Távolról hangos zene hallatszik, a félpogány kunok zenéje. Az érdes hangzavar fokozatosan elhalkul, de nem szűnik meg, sokáig hallatszik még a közeli beszélgetés hátterében.
PANYIT (halkan, erőtlenül) Majdnem úgy érzem magam, mintha Feketehalom várában lennék… Csak arrafelé mintha nagyobbak lettek volna a hegyek, és sűrűbbek az erdők… de az a vár is éppen olyan gyatra volt, mint ez a bőregértanya, ahol mára eldőltem… és a várfalak tövében akkor is a kunok zsivajogtak.
ÁKOS MESTER Nemcsak a kunok zsivajogtak ott.
PANYIT Ők voltak a leghangosabbak.
V. ISTVÁN Emlékszem. Nagyon jól emlékszem rá. Én akkor is bentről a várból hallgattam őket. Nem volt kellemes.
PANYIT Elhiszem, felség. Én szerencsére a hátuk mögül érkeztem.
V. ISTVÁN Szerencsére.
PANYIT Szétvertük őket… Most már nem bírnám… Elment az erőm… Úgy érzem, kilyukadtam, mint egy száraz disznóhólyag… és hallgatnom kell ezt a lármázást.
ÁKOS MESTER A kunok most velünk vannak.
PANYIT A zenéjük nem változott.
Ajtónyitás, majd ajtócsukódás hallatszik. A királyné jön be.
ERZSÉBET (kedvesen) Hogy van, Panyit ispán úr?
V. ISTVÁN Elfáradt a hosszú úton.
PANYIT Megöregedtem… Hirtelen nagyon megöregedtem.
ERZSÉBET Túl sokan vagyunk ebben a szűk odúban. Talán hagyjuk az ispán urat pihenni. Valóban nagyon fáradtnak látszik.
ÁKOS MESTER Én még itt maradok egy kicsit az ispán úr ágyánál. Imádkozni fogok.
PANYIT Nem kell okvetlenül imádkozni. Sohasem szerettem papokkal egyedül maradni… De Ákos mestert már megszoktam. Majd mesélek neki a régi időkről. Hátha azt is megírja.
ERZSÉBET (türelmetlenül) Menjünk már. Menjünk át a nagyterembe.
Ismét ajtónyitás hallatszik, majd a király és a királyné léptei.
ERZSÉBET (halkan) Utálom ezt a vénembert. Sohasem mutatott irántam kellő tiszteletet.
ISTVÁN Kit utálsz még?
ERZSÉBET Azt a kacska kezű asztalnokmesteredet.
ISTVÁN Ő sem mutat irántad kellő tiszteletet?
ERZSÉBET Túlságosan büszkélkedik nemzetségével. A honfoglaló ősökkel. A Csákokkal.
ISTVÁN Az az elgyöngült öregember és a kacska kezű Péter az életemet mentették meg.
ERZSÉBET (idegesen) Menjünk már be a nagyterembe. Beszélni akarok veled. (Ajtócsukódás.)
ISTVÁN Itt már hangosan is beszélhetsz. Siess. Hamarosan jönnek az urak, és te utálod őket.
ERZSÉBET Nem mindegyiket.
ISTVÁN Joachim bánt nem utálod?
Rövid szünet, valamelyest felerősödik a kun zene.
ERZSÉBET Nem.
ISTVÁN Lőrinc nádort sem?
ERZSÉBET Őt sem.
ISTVÁN Pedig ők nyársra akartak húzni engem Feketehalomban. (Rövid szünet, ismét a kun zene erősödik.) Kun testvéreid meg felnégyeltek volna.
ERZSÉBET Kun testvéreim veled harcoltak a Rábcánál. Bátran harcoltak.
ISTVÁN Ott is fölöslegesen kegyetlenkedtek.
ERZSÉBET De győztél. A kunok segítettek neked.
ISTVÁN Megfizettem őket.
ERZSÉBET Feketehalomnál viszont az apát fizetett nekik. Azért, hogy megöljenek. Engem meg Patakon tömlöcbe zártak a gyermekeimmel. Anyád és a nővéred leköpdöstek, és kun ringyónak neveztek. Engem, a kun császár lányát.
ISTVÁN Sohasem hallottam kun császárról. Biztos vagyok benne, hogy jóanyád soha életében nem látott egyetlen császárt sem.
ERZSÉBET Leköpdöstek és gyaláztak.
ISTVÁN Kiszabadítottalak. Nem azért, mert a kun császár lánya vagy, hanem azért, mert a feleségem vagy. És a magyarok királynéja lettél. Elvárom tőled, hogy így viselkedj a nápolyi király előtt.
ERZSÉBET Éppen erről akartam veled beszélni. Már régóta szerettem volna…
ISTVÁN Ezt már megbeszéltem önmagammal.
ERZSÉBET Nem akarom, hogy ismét leköpdössenek az előkelő rokonok. Az Anjouk büszkék és gőgösek, akár az anyád volt. Messze is vannak tőlünk. Minek kellett Károly királlyal…
ISTVÁN Károly király tisztességes ember, és nincs messze tőlünk. Fiunkat, lányunkat a családjába raktuk. Ezt jól megbeszéltem magammal, jól tudtam, hogy miért teszem.
ERZSÉBET Engem nem kérdeztél.
ISTVÁN Most sem kérdezlek.
ERZSÉBET Fiam a kunokat szereti. A zenéjüket is. Most is neki dobolnak.
ISTVÁN Hozd el onnan azt a gyereket! Vidd el közülük.
ERZSÉBET Nem fogsz örülni neki, ha túl messzire viszem.
Léptek közelednek, Ákos mester jön be a terembe.
ÁKOS MESTER Az urak kint várnak, felség.
ISTVÁN Érdekes dolgokat mesélt neked Panyit úr a régi szép időkről?
ÁKOS MESTER Mondott néhány érdekes dolgot.
ISTVÁN Megírod majd?
ÁKOS MESTER Lehet.
ISTVÁN Szebben írjál róla, mint az én őseimről.
ERZSÉBET Elpusztul már végre az a vénember?
ÁKOS MESTER (megütközve) Panyit ispán úr a halálán van. Talán még egy-két napig ha elél.
ERZSÉBET Jó lenne, ha sietne… Én most elmegyek. Ne várakozzanak az urak.
Erzsébet távolodó léptei, majd a férfiak közeledő lépéseinek a zaja. A kun zene még mindig hallatszik a távolból.
ISTVÁN Üljetek le, urak. Azt hiszem, mindannyian elfáradtatok egy kicsit. (Nehéz székek tologatása.) Joachim úr találhatott volna kényelmesebb pihenőhelyet is ennél a bőregértanyánál.
MAJS Ha délebbi úton mentünk volna…
GUTKELED JOACHIM A legbiztonságosabb utat választottam.
MAJS Kinek a legbiztonságosabb? Végtére is nem Kapronca várába megyünk, hanem a tengerhez.
ISTVÁN Végtére is melyiktek ismeri jobban ezt a bozótos vidéket?
GUTKELED JOACHIM Nagyon jól ismerek mindent errefelé. Tudtommal még mindig én vagyok a szlavón bán, és nem Majs úr.
ISTVÁN Hát akkor a szlavón bán mondja meg nekünk, hogy mikor érkezünk a tengerhez.
GUTKELED JOACHIM Itt két napig megpihenhetünk. Akkor pontosan érkezünk.
ISTVÁN Nem akarom megvárakoztatni Károly királyt. Ő bizonyára pontosan ott lesz.
GUTKELED JOACHIM Erre talán a nádor úr tudna felelni, felség.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Pontosan ott lesz. Mindent megbeszéltünk a követekkel.
GUTKELED JOACHIM Azt mondják, a nápolyi király büszke és gőgös ember. És ezt érezteti is a világgal. Mármint, hogy ő a szicíliai és a nápolyi király, hogy a franciák mögötte állnak, és persze a pápa is.
ISTVÁN Éppen ezért van rá szükségünk. Még akkor is, ha túl sokat büszkélkedik.
GUTKELED JOACHIM Eddig még nem nagyon segített rajtunk.
KEMÉNY-FIA LŐRINC A mi királyunk is méltán büszkélkedhet. Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya. És ezt nem ajándékba kapta.
GUTKELED JOACHIM Tudom. Mi magunk harcoltuk ki.
CSÁK PÉTER Mi magunk?
GUTKELED JOACHIM Igen. Senki sem segített nekünk. Pedig sokszor igen kevesen voltunk.
CSÁK PÉTER Sokszor nagyon kevesen voltunk. Az itt lévő urak közül is sokan hiányoztak. Vagy éppen velünk szemben álltak. Igencsak haragosan. Igaz, Joachim úr? Igaz, Lőrinc úr?
KEMÉNY-FIA LŐRINC (felcsattan) Én felesküdtem V. István magyar király hűségére.
CSÁK PÉTER (gúnyosan) A nádori poszt megér egy hűségesküt.
KEMÉNY-FIA LŐRINC A Csákok birtokai is megérnek egy hűségesküt, Péter uram.
CSÁK PÉTER Én sohasem esküdöztem senkinek. De voltak olyan idők, amikor éjszakánként csak a baglyokkal és a bőregerekkel barátkoztam. Tudtam, hogy nagyon kevesen gondolnak rám jószívvel. Csupán egy apáca imádkozott értünk valahol messze, a Nyulak szigetén. Az éjjeli ragadozók meg röpködtek a fejem fölött, gonoszul visongtak és huhogtak. Kivájták volna a szemeimet, és kivájták volna István erdélyi herceg szemeit is, ha Kemény-fia Lőrincnek akkor sikerül a herceget megölnie. Mert akkor éppen arra esküdött. Arra esküdött, hogy az erdélyi hercegből sohasem lesz V. István magyar király… Megszegte az esküjét, mert megjött Panyit ispán a csapatával, mi pedig kijöttünk a bőregerek közül. Lőrinc úr akkor igen elcsüggedt, alig akarta elrebegni, hogy hogyan kínozták halálra a békekövetünket a bőregerek és a baglyok társaságában.
KEMÉNY-FIA LŐRINC (zavartan) Béla király parancsára tettem. De aztán segítettem kizavarni a cseheket és elűzni a Kőszegieket. Zala, Vas és Sopron megye ismét a miénk. Erős országunk van. Méltóképpen tárgyalhatunk a nápolyi királlyal.
CSÁK PÉTER (megvetően) Kőszegiek! Jöttment idegenek. Valamennyit ki kellett volna űzni az országból. Nagy pofával és semmi nélkül jöttek hozzánk, semmi nélkül menjenek el.
GUTKELED JOACHIM A nagypofájú jöttmentek is szerethetik ezt az országot. És védik is.
CSÁK PÉTER Panyit ispán úr miért nincs itt velünk?
GUTKELED JOACHIM Pihen. Elfáradt az úton.
ÁKOS MESTER Panyit ispán úr haldoklik.
A tanácskozó, veszekedős főurak elhallgatnak, csak a kun zene hallatszik.
CSÁK PÉTER Ilyen zene és zsivajgás mellett?
KEMÉNY-FIA LŐRINC Keresztény zenével fogjuk eltemetni.
ISTVÁN A kunok már most is elhallgathatnának. Nemcsak Panyit ispán irtózik tőlük.
GUTKELED JOACHIM Bátran harcoltak a csehek ellen. Mellettünk vannak, szeretik a királyt és a királynét. László herceget is.
ISTVÁN A fiam sajnos most is közöttük van.
GUTKELED JOACHIM Bátorságot tanul tőlük.
MAJS Joachim úr kedveli a kunokat. Még azt is elhiszi, hogy császáruk volt nem is olyan régen. (Lehalkítja hangját.) A császár utódai még mindig élnek. Egy egészen biztosan.
KEMÉNY-FIA LŐRINC (ingerülten) Tartsd a szádat.
ISTVÁN Nem értettem, hogy mit mondtál, Majs úr.
MAJS Este van már. A kunok megpihenhetnének, őrájuk is messzi út vár. Ha velünk jönnek.
CSÁK PÉTER Én már néhányszor elhallgattattam őket. Olyankor meghunyászkodtak és lehajtották a fejüket.
GUTKELED JOACHIM Akkor még tudtál a karddal bánni.
CSÁK PÉTER Kard nélkül is aludni küldöm őket.
ISTVÁN Menjél. A fiamat meg hozd ide a várba. Csöndet akarok.
CSÁK PÉTER Mindjárt csönd lesz, felség.
Csák Péter távolodó léptei hallatszanak. Várakozó csönd után Majs szólal meg.
MAJS Azt hiszem, Péter úrtól még ma is félnek a kunok. Jó okuk van rá.
GUTKELED JOACHIM Túlságosan nagyra van honfoglaló őseivel.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Az Abák is nagyra vannak a honfoglaló ősökkel. Egyiküknek mégis leröpítettük a fejét.
ISTVÁN Nem szívesen vágatok le fejeket, csak olyankor, ha túlságosan magasra nőnek. És akkor nem törődöm az ősökkel. Apámat sokszor legyalázták az ágaskodó urak. Engem senki sem fog gyalázni ebben az országban. Csak két éve vagyok király, de még sokáig az akarok maradni.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Felségedet mindenki tiszteli. Rend van mindenütt. Régóta vártunk erre.
ISTVÁN Itt az asztal körül nincsen éppen rend. Vicsorgást hallok, odakintről pedig fülfájdító zajongást. És ezt hallgatja egy haldokló öregember is, akit én mindig kedveltem, és ő is kedvelt engem.
Hirtelen megszűnik a külső zaj.
ÁKOS MESTER Végre csönd lett. Most talán értelmesebben lehet beszélgetni.
MAJS Megmondtam, hogy Péter úrtól még ma is félnek a kunok.
ÁKOS MESTER Mások is.
ISTVÁN Nem egymásra vicsorgó kutyákkal és duhajkodó csürhével akarok a nápolyi király előtt megmutatkozni. Erősen kételkedne benne, hogy rendezett ország maradt mögöttem.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Idegenek előtt nem szoktunk acsarkodni egymással. A kísérő csapatokat is megfegyelmezzük.
Közelgő léptek zaja hallatszik.
CSÁK PÉTER A kunok elfáradtak, felség. Pihenni tértek. Ez mindenképpen jót tesz majd nekik.
ISTVÁN A fiamat behozattad?
CSÁK PÉTER Igen. A szobájába vezették, bár László herceg tiltakozott egy kicsit. Eléggé loncsos állapotban van. Túl sokat táncolt.
ISTVÁN Neked hány fiad van, Péter?
CSÁK PÉTER Kettő.
ISTVÁN Szoktak táncolni?
KEMÉNY-FIA LŐRINC A kettő közül legfeljebb csak az egyik táncolhat. Úgy tudom, hogy a Mátyus gyerek sánta.
CSÁK PÉTER Lovagolni azonban nagyon jól tud. Meg verekedni is. Olyankor nem látszik a sántasága.
ISTVÁN Ákos mester, ezentúl ügyelj jobban a fiamra. Ne engedd a kunok közé.
ÁKOS MESTER Megteszem, felség. De nem hiszem, hogy a királynénak ez tetszeni fog.
ISTVÁN Az asszonyoknak sok minden nem tetszik, amit teszünk, és mi mégis megtesszük. Apám jó király volt, de ostobaságokat is csinált, mert asszonyok tanácsára hallgatott.
CSÁK PÉTER És a jöttment idegenek tanácsára.
ISTVÁN Én asszonyi tanácsok nélkül akarok jó király lenni. Mit gondoltok, urak, jó király vagyok?
KEMÉNY-FIA LŐRINC Mindenki ezt mondja, felség.
ISTVÁN Nem biztos, hogy mindenki, de tőletek elvárom, hogy ezt mondjátok.
GUTKELED JOACHIM László herceg még gyerek. Szeret táncolni, vigadozni. Szereti a vidám embereket.
ISTVÁN László herceg az én trónomat fogja örökölni. Azt akarom, hogy ő is jó király legyen. Addig is viselkedjen trónörököshöz méltóan, még ha gyerek is. A nápolyi király veje, és én azt akarom, hogy Károly király megkedvelje. Ezért jön velünk a gyerek is a tengerhez.
ÁKOS MESTER Én mindent meg fogok tenni, felség.
ISTVÁN Te is, és a többiek is. És most jól figyeljetek, urak! Károly király jó barátom és szövetségesem. Szükségünk van egymásra, és ezt mindketten tudjuk. A csehekben és a németekben nem bízom, amonnan Keletről megint ránk törhetnek a tatárok, és nem bízom a kunokban sem. Bármikor elkezdhetnek garázdálkodni, éppen olyan ocsmányok lehetnek, mint a tatárok. Márpedig én hosszú nyugalmat akarok ebben az országban. Ezért megyek találkozni a nápolyi királlyal. Joachim bán azt mondja, hogy Károly király gőgös és büszke ember, a nádor úr azt mondja, hogy nekem is jó okom van büszkélkedni. Büszkén fogok viselkedni, büszkén és barátian. Ezt tőletek is megkövetelem, urak. Erősen szorítsátok meg barátaink kezét, és a továbbiakban félre minden sunyisággal és sandasággal. Embereitek pedig legyenek tiszták, és egyenes derékkal üljenek a lovakon. Nem akármilyen találkozó lesz ez.
MAJS Én a kunokat nem szívesen mutogatnám a barátainknak.
GUTKELED JOACHIM Ha az ellenségeinknek megmutathattuk őket, megmutathatjuk a barátainknak is.
CSÁK PÉTER Nagy örömmel hazazavarnám ezt az egész mocskos szájú hordát. Akár még ma éjszaka.
GUTKELED JOACHIM Lecsendesedtek. És csöndben maradnak a tenger mellett is. Kezeskedem értük.
ISTVÁN Két napig tehát pihenhetünk, urak. Közben azonban mindenki tegye a maga dolgát.
Széktologatás, halk beszéd moraja hallatszik, a tanácskozók felállnak, menni készülnek.
CSÁK PÉTER Én megnézem Panyit ispán urat. Ő is eljött hozzám, amikor átdöfték a mellemet és a karomat. Mosolygott, azt mondta, hogy ne féljek, életben maradok. Nem féltem, és életben maradtam.
ÁKOS MESTER Ő meg fog halni. De ő sem fél.
ISTVÁN Most valamennyien elmegyünk Panyit ispánhoz, urak. Bizonyára nagyon egyedül érzi magát. Nélküle kicsit én is egyedül maradok… Menjünk!
Kongó, csizmás lépések hallatszanak a várfolyosón, a léptek megtorpannak.
PANYIT (réveteg, gyönge hangon) Most már biztosan tudom… Tényleg sűrűbbek és zöldebbek voltak ott az erdők… És medvék járkáltak az erdőben… A medvéket kedveltem. Csöndesen, lassan lépkedtek a fák között… A farkasokat nem szerettem… Nyüszítenek és gyilkolnak. Irtottam a fajtájukat. Ahol csak utamba kerültek.
GUTKELED JOACHIM Miről beszél?
ÁKOS MESTER A régi időkről.
PANYIT Én igaz keresztény ember vagyok. Nem szeretem a farkasok üvöltését és vonítását. Sokat levágtam közülük.
ISTVÁN Búcsúzzatok el, urak, egy öregembertől, aki nem félt a farkasoktól. Senkitől sem félt. A haláltól sem.
Síri csönd, majd tücsökciripelés, bagolyhuhogás hallatszik.
ERZSÉBET Az embereid már alszanak. Te meg csak nézel ki az ablakon, és hallgatod a tücsköket. Nem fáradtál el?
ISTVÁN A baglyokat hallgatom. És a denevéreket nézem. Nagyon alacsonyan repülnek. Vajon kinek szeretnék kivájni a szemeit?
ERZSÉBET Miért bántanának bárkit is? Senkinek sem akarják kivájni a szemeit.
ISTVÁN Ocsmány vérszopó férgek.
ERZSÉBET Lepkére vadásznak, meg rovarokra. Nem bántják az embereket.
ISTVÁN Az undorító vénember reggelre meg fog halni. Elbúcsúztam tőle. Azt mondta, hogy mindig igaz keresztény volt. Tisztességgel temetjük el, és misét mondunk érte.
ERZSÉBET Csúnyán beszéltem róla. Nagyon megbántam azóta.
ISTVÁN Szerette a medvéket, és gyűlölte a farkasokat. Irtotta a fajtájukat. De most meghal, a farkasok meg szaporodnak.
ERZSÉBET Nem tudom, hogy mi történt velem. Háborgott a lelkem, mert eszembe jutott, hogy anyád és nővéred leköpdöstek Patakon.
ISTVÁN Egy másik nővérem ezalatt imádkozott értünk egy szép szigeten.
ERZSÉBET Nagyon messziről imádkozott. Szerencsére Panyit ispán közel volt, és kedvelt téged, jobban, mint a medvéket, mert neked hűséget esküdött. Megmentette az életedet, és te megmentetted az én életemet.
ISTVÁN A feleségem voltál. Szép voltál, és szerettelek. Még mindig szép vagy.
ERZSÉBET Én is hűséget esküdtem neked.
ISTVÁN Túlságosan sokan és sokszor esküdöztek már. A mai napon is. Az undorító vénember állta az esküjét. Mások nem mindig. Azoknak lecsapattam a fejét.
ERZSÉBET Én is állom az eskümet, mert kedves vagy nekem, és szeretlek.
ISTVÁN Meddig?
ERZSÉBET Amíg csak élek.
ISTVÁN Lehet, hogy sokáig fogsz élni.
ERZSÉBET Te is sokáig fogsz élni.
ISTVÁN A bőregerek egyre alacsonyabban röpködnek. Szeretik a meleg éjszakákat. És a baglyok egyre hangosabbak.
ERZSÉBET Nem hiszel nekem?
ISTVÁN Én mindenkinek hiszek, aki szépen beszél velem. Talán éppen ezért nem leszek sohasem igazi király.
ERZSÉBET Máris igazi király vagy.
ISTVÁN Most már tényleg lepihenhetünk. A bőregerek és a baglyok holnap éjjel is eljönnek.
ERZSÉBET Aludnod kell. Azt szeretném, ha nyugodt lélekkel aludnál, és ha szép álmaid lennének.
ISTVÁN Nekem majdnem mindig szép álmaim voltak. Aludjunk hát nyugodt lélekkel.
Rövid ideig még az éjszakai neszek hallatszanak, azután lovak horkanása és nyerítése. Lovascsapat indul el, lódobogás zaja távolodik a vártól. Az éjszakai neszeket egyre hangosabb reggeli-nappali madárcsicsergés váltja fel, a madarak énekébe egyházi zene és ének vegyül, végül csak a templomi zene hallatszik, majd halk beszélgetés.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Ákos mester kissé meghatódottan csinálja a szertartást. A szemei is kivörösödtek.
MAJS Reggel sírni láttam.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Egy papnak sohasem szabad sírnia. Vörös szemű papok nem tudnak vigaszt nyújtani a boldogtalan embereknek.
CSÁK PÉTER A férfiaknak egyáltalán nem szabad sírni. Csak hogy láttalak én már téged is vörös szemekkel, nádor uram. Amikor begazoltál a tömlöcünkben.
MAJS A királyné miért nem jött el a misére? Ennyit igazán megtehetett volna.
CSÁK PÉTER Sohasem szerette Panyit ispán urat. Akkor sem jön el, ha majd az én lelkemért imádkoznak.
MAJS Joachim bán sincs itt.
CSÁK PÉTER Ő senkinek sem hiányzik.
MAJS A királyné őszentfelségének el kellett volna jönnie.
ISTVÁN Hallgassatok el, urak. Ez nem a beszédek ideje.
Folytatódik a gyászszertartás. Távolról lódobogás hallatszik, felerősödik, a zajokból érzékelhető, hogy egy száguldó ló torpan meg a közelben.
MAJS Egy lovas integet a kápolna ajtajánál. Rémültnek látszik, mintha a pokolból jött volna.
CSÁK PÉTER Akkor koromfekete volna. Ennek meg olyan az arca, mintha sóbányából húzták volna ki. Azt hiszem, a te embereid közül való.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Menj ki hozzá, Majs úr.
Egyhangú imamormolás, Majs távolodó, kisvártatva közeledő léptei.
CSÁK PÉTER Mitől rémült meg az a nyomorult? Tényleg sóbányából jött ide? Vagy vízimalomból?
MAJS (suttogva, hadarva magyaráz, csupán néhány szava érthető) Joachim az embereivel… a halászok is látták… a folyó mellett… ez az ember az erdőben…
KEMÉNY-FIA LŐRINC Nem tudom elhinni.
MAJS Pedig igaz.
CSÁK PÉTER (megfeledkezve a szertartásról, felkiált) Az átkozott bitang! Az átkozott Gutkeled! Az írmagját is…
ISTVÁN Csönd legyen! Imádkozunk.
KEMÉNY-FIA LŐRINC (kis szünet után, suttogva) Mikor mondjuk meg neki?
CSÁK PÉTER Most mindjárt. Felkoncolom azt az átokfajzatot. Régen meg kellett volna tennem.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Felség… Nagy baj történt. Beszélnünk kell. Sürgősen kell…
ISTVÁN Imádkoznunk kell. Térdeljetek és imádkozzatok. Várjátok ki a mise végét. Igaz keresztény emberért fájdítjátok csontjaitokat.
MAJS Gyorsan kellene… (Elhallgat, nem meri folytatni.)
CSÁK PÉTER Ismét gyilkolni fogok. A kacska kezemmel is gyilkolni fogok.
ISTVÁN Imádkozzál inkább.
CSÁK PÉTER Én elmondtam már a magam imáját. Latinul meg nem tudok.
ISTVÁN Mondjad Ákos mester után. Nagyon érthetően beszél. Könnyű utána mondani.
CSÁK PÉTER Vége az imádkozások idejének. Miért nem hagyják már abba ezt a motyogást?
Az ima lassan véget ér, csönd lesz. A kápolnán kívül furcsa, lassú ritmusú kopácsolás hallatszik.
ISTVÁN Mehetünk. Mindjárt kibeszélhetitek a bajaitokat, urak. Legjobb lenne leülnünk egy lombos tölgyfa alá. Szép idő van, de errefelé nem látok egyetlen tölgyfát sem. Menjünk hát vissza abba a dohos szobába.
KEMÉNY-FIA LŐRINC (menet közben) Felség…
ISTVÁN Várjál. Üljünk szépen egymás mellé, mint máskor is. Joachim bán azt mondta, hogy van még elég időnk.
CSÁK PÉTER Nincs időnk!
Futó lábak csattogása, a kopácsolás egyre hangosabban hallatszik.
ÁKOS MESTER (levegő után kapkod a futás után, halkan, mérgesen kérdezi) Miért kiabáltál? Alig tudtam befejezni az imámat. Legalább tőled elvártam a kellő tiszteletet.
CSÁK PÉTER Elbőgted magad, mint az útszélre rúgott vénasszony. Ahelyett, hogy a trónörökösre vigyáztál volna.
ÁKOS MESTER A temetést intéztem. A gyászmisét is én rendeztem. Mi van a herceggel?
CSÁK PÉTER Az az átkozott Gutkeled…
Csák Péter szavait elnyomja a hangos kopácsolás zaja.
ISTVÁN Ki ez a csuhás ember? Miért tördeli a köveket? Már véresek az ujjai.
MAJS Szerencsétlen őrült. Nem tudom hogyan került ide. De nekünk most…
ISTVÁN Ki vagy te, jóember?
A kopácsolás megszűnik.
KŐFARAGÓ Tisztára és tökéletesre csiszolom magam. Minden igaz embernek ez a dolga.
ISTVÁN Mocskos vagy, és véresek az ujjaid. Fürödj meg, és kötözd be a kezedet.
KŐFARAGÓ Látja ezt a követ, uram?
ISTVÁN Látom.
KŐFARAGÓ Szép sima, és szabályos kocka alakú. A Szentföldről hoztam, Salamon temploma mellől.
ISTVÁN Jártál a Szentföldön?
KŐFARAGÓ Kemény és tökéletes kőkocka. Simára csiszolom az otromba, durva köveket mindenütt a világon.
CSÁK PÉTER Rugdaljátok el innen ezt az őrültet. Rugdaljátok vissza a Szentföldre vagy akárhová.
KŐFARAGÓ Véletlenül kerültem ide, és megtaláltam ezt az otromba szikladarabot. Tökéletesre fogom csiszolni. A régi igaz kőfaragók is ezt csinálták.
CSÁK PÉTER Intézkednünk kell, felség!
ISTVÁN Sokáig eltart, mire ez a nagy szikladarab tökéletes lesz.
CSÁK PÉTER (halkan szitkozódik) Az úristenit. A király egyáltalán nem hallja, hogy mit mondok neki.
ÁKOS MESTER Talán nem is akarja hallani. Lehet, hogy már mindent tud, de nem akarja másoktól meghallani.
KŐFARAGÓ Sokáig tart, de a végén én is tökéletes és tiszta leszek.
ISTVÁN Rengeteg otromba szikladarab van a világon.
KŐFARAGÓ Csiszolni kell őket. Minden igaz embernek ez a feladata.
ISTVÁN Halljátok ezt, urak? Időnként talán ti is köveket vehetnétek a kezetekbe.
CSÁK PÉTER Menjünk már innen, felség!
ISTVÁN Sokat háborogsz ma, Péter.
KŐFARAGÓ Folytathatom a munkámat, uram?
ISTVÁN Folytasd, jóember. Egyszer talán majd mi is megfaragjuk a sziklákat. De most azt mondják, hogy mennünk kell. Dolgozz békében.
KŐFARAGÓ Köszönöm, uram.
Kopácsolás, dübörgő léptek, a kőtördelés már alig hallatszik, a csizmás léptek is megtorpannak. Széktologatás zaja, majd csönd.
CSÁK PÉTER (fojtott dühvel) Írmagját is ki fogom irtani.
ISTVÁN Sápadtak vagytok, urak. Elszürkült az arcotok. Mi lenne az a nagy baj? Szép álmaim voltak az éjjel. Lomha medvéket láttam, békésen viselkedtek. Málnát tartottam a tenyeremben, a medvék szemezgették a málnát, a kezemet nyalták, és hálásak voltak. A fák mögül szelíd őzek néztek bennünket. Mindez egy zöld erdőben történt. Farkasokat sehol sem láttam… Ilyen álmok után nem történhet igazából nagy baj.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Felség, Joachim bán elment az embereivel.
ISTVÁN Nem mehetett messzire. Bizonyára hamarosan visszajön.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Nem jön vissza. Végleg elment.
ISTVÁN Végleg? Nem értem. Miért? Nem tetszik neki ez a bőregértanya? De hiszen ő választotta.
KEMÉNY-FIA LŐRINC A kunok is vele mentek.
ISTVÁN Joachim bán úr biztosan szólt valakinek…
KEMÉNY-FIA LŐRINC Senkinek sem szólt semmit, és… (Zavartan elhallgat.)
ISTVÁN És?
KEMÉNY-FIA LŐRINC Magával vitte László herceget is.
ISTVÁN A fiam már sokszor lovagolt Joachim bánnal. Sohasem történt baja.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Ő sem fog visszajönni.
ISTVÁN Elrabolták?
KEMÉNY-FIA LŐRINC Lehet, hogy nem is kellett elrabolni.
ISTVÁN Biztos vagyok benne, hogy visszajönnek. Rövid lovaglásra mentek.
CSÁK PÉTER Nem jönnek vissza! És a királyné sem jön vissza.
ISTVÁN A királyné? Őt nem rabolhatja el senki.
CSÁK PÉTER Nem rabolták el. Magától ment. Mint egy tüzelő szuka.
A hirtelen beállt csöndben a kövek távoli kopogása hallatszik.
ISTVÁN Csák Péter, tudod, hogy mit beszélsz?
CSÁK PÉTER Tudom.
ISTVÁN A királynét gyalázod.
CSÁK PÉTER Igen. A királynét gyalázom.
ISTVÁN Ezért fővesztés jár.
CSÁK PÉTER Nem féltem a fejemet. Sohasem féltettem. Nézze meg az arcomat, felség. Csúnya forradások csúfítják.
ISTVÁN (kénytelen tudomásul venni a tényeket, de még mindig megpróbál tiltakozni, rekedtté válik a hangja) Mindig indulatos ember voltál. A barátom vagy. Ne játssz a fejeddel.
MAJS Péter úr az igazat mondja, felség.
Kínos csönd, majd az urak zavart pusmogása hallatszik.
ISTVÁN Úgy néztek rám, mintha megőrültetek volna. A szemeitek forognak, mint az őrülteké. Majdnem olyanok vagytok, mint az a kőfaragó. Megbomlottatok?
KEMÉNY-FIA LŐRINC Tényleg elmentek, felség.
ISTVÁN A királyné is? A feleségem is?
KEMÉNY-FIA LŐRINC Igen, felség. Kapronca felé mentek. Joachim bán biztosan oda veszi be magát a falak mögé. Biztonságos, vastag falak mögé.
ISTVÁN (megtörten, halkan, szinte csak magának beszél) Amíg csak élek… amíg csak élek…
KEMÉNY-FIA LŐRINC Parancsoljon, felséged.
ISTVÁN Nem sokáig élt… Pedig nekem is hosszú életet jósolt…
ÁKOS MESTER (halkan) Nem értem, hogy mit akar mondani…
CSÁK PÉTER Gutkeled Joachim! Az átokfajzat! Sohasem hittem neki. Mindannyian láthattátok, hogy mit csinál. A királyné meg…
MAJS Most már tudom, hogy miért választotta ezt az útvonalat. Nem a tengerhez akart ő menni. Kaproncába tartott indulásunktól kezdve.
ÁKOS MESTER Talán utolérhetnénk még őket. Gyors lovakkal még beérhetnénk őket.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Kapronca előtt már nem. És ott erősek a várfalak.
CSÁK PÉTER Kiverem én onnan az erős falak mögül is azt a nyomorult jöttmentet. Nyársra húzom. Az egész Gutkeled nemzetség keservesen meg fogja siratni ezt a gyalázatot. Ha egyáltalán marad valaki közülük, hogy sírni tudjon.
ISTVÁN (önmagától kérdezi) Tényleg sokáig éltem volna?
MAJS (halkan) Miről beszél a király?
CSÁK PÉTER Még nem vörösek a szemei, talán nem is lesznek vörösek. De még sohasem láttam ilyennek.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Kapronca várát nem bírjuk megvívni ezzel a maroknyi díszkísérettel. Ezeket csak a nápolyi királynak akartuk megmutatni.
CSÁK PÉTER Gyorsan sereget gyűjthetünk. Nem először vagyunk bajban maroknyi díszkísérettel. És nem hitvány Gutkeledekkel csatároztunk.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Ez másfajta baj. Nemcsak Joachimmal kell elbánnunk. László herceg és a királyné…
ISTVÁN (váratlanul felcsattan, már ismét a régi parancsoló modorában beszél) Elég legyen, urak!
KEMÉNY-FIA LŐRINC Valamennyien megzavarodtunk egy kicsit, felség. Váratlanul ért bennünket…
ISTVÁN Váratlanul?!
KEMÉNY-FIA LŐRINC Senki sem gondolta, hogy Joachim ilyen galádságra készül.
ISTVÁN Senki?
KEMÉNY-FIA LŐRINC Biztosíthatom, felség…
ISTVÁN Majs úr!
MAJS Parancsoljon, felség.
V. ISTVÁN Mostantól kezdve te vagy a szlavón bán. Mennyi idő alatt tudsz sereget toborozni?
MAJS Két hét alatt. Akkor már Kapronca alatt lehetek. Igen. Két hét alatt.
CSÁK PÉTER Én előbb odaérek. Előbb kiverem azt a kutyát a várfalak mögül.
ISTVÁN Majs úr fogja kiverni a veszett kutyát. Letörli a habot a szájáról.
MAJS Mit csináljak Joachimmal?
ISTVÁN Lefejezed. Nem ő lesz az első kutya, akinek lecsapjuk a fejét.
MAJS Ha a királynét is ott találom?
ISTVÁN Elment a Gutkeledek közé. Helyezd őt is Joachim mellé. A többit majd elintézik a baglyok vagy a bőregerek. Vagy a hollók.
ÁKOS MESTER Lehet, hogy a királyné már nem lesz a várban.
ISTVÁN Lőrinc úr!
KEMÉNY-FIA LŐRINC Parancsoljon, felség. Én mindent megteszek…
ISTVÁN Helyettem te mész el a tengerhez a díszes lovasainkkal. A lovaknak csillogjon a szőre, az emberek egyenes derékkal üljenek a nyeregben. Az ajándékokat is vidd magaddal.
KEMÉNY-FIA LŐRINC De, felség…
ISTVÁN Tisztességgel üdvözöld Károly királyt. Mondd meg neki, hogy életem végéig jó barátja maradok. Ő is gondoljon rám jószívvel. Meg a fiamra is. Segítsen neki, ha kell.
KEMÉNY-FIA LŐRINC Nem értem, hogy…
ISTVÁN Csináljátok a munkátokat, urak. Azt akarom, hogy mindenki segítsen Lőrinc nádornak és az új szlavón bánnak.
MAJS Azonnal indulunk, felség.
ISTVÁN Péter úr és Ákos mester maradjon. A többiek elmehetnek.
Zavart sugdolózás, távolodó léptek. Csönd. Ettől kezdve lassan, vontatottan folyik a beszélgetés.
CSÁK PÉTER Majs úr sohasem fogja elfoglalni Kaproncát. Nincs hozzá tehetsége. Hűséges ember, de nem jó katona.
ISTVÁN Tudom.
CSÁK PÉTER Miért nem engem küldött oda, felség?
ISTVÁN Te ledöntenéd a vastag várfalakat?
CSÁK PÉTER Igen.
ISTVÁN Elhiszem. Lefejeznéd Joachimot és kiirtanád a Gutkeledeket.
CSÁK PÉTER Az írmagjukat is kiirtanám. És nemcsak őket.
ISTVÁN Jobb, hogyha Majs megy Kaproncára.
CSÁK PÉTER A királyné miatt?
ISTVÁN (kissé elérzékenyülve) Sokszor elmondta nekem, hogy szeretni fog, és hűséges lesz hozzám, amíg csak él. Nagyon szépen tudta mondani.
ÁKOS MESTER Felséged mindvégig hitt neki.
ISTVÁN Szépen mondta. Ő maga is szép volt… Ti tudtátok, hogy Joachim ágyasa?
ÁKOS MESTER (rövid szünet után) Igen, felség. De nem szólhattunk. Nem akartunk fájdalmat okozni.
ISTVÁN Jól tettétek. Én sem akartam tudni róla, szerettem volna sokáig élni.
CSÁK PÉTER Küldjön engem Kaproncára, felség. Ígérem, hogy…
ISTVÁN Nem. Ti ketten már régóta mellettem vagytok. Azt akarom, hogy most is itt legyetek. Ti fogtok elvinni ebből a székből.
CSÁK PÉTER Elvinni?
ISTVÁN Mit tudtok a Szentföldről?
ÁKOS MESTER Sziklák és homok.
ISTVÁN Erdők nincsenek?
ÁKOS MESTER Szikla és homok van ott.
ISTVÁN Hogy van a sebesült kezed, Péter?
CSÁK PÉTER Csak lassan tudom mozgatni.
ISTVÁN Nyújtsd ide. Meg akarom fogni. Meg akarom nézni, hogy véres-e még. Nagyon véres volt, amikor lándzsával beledöftek. Miattam vérzett a kezed.
CSÁK PÉTER Most nem véres.
ISTVÁN Nem. De a sziklákat már nem bírnád sima kockákra csiszolni.
CSÁK PÉTER Sohasem akartam kőfaragó lenni. Mindig akadt fontosabb dolgom.
ISTVÁN Az én kezemet milyennek érzed?
CSÁK PÉTER Hidegnek. Kihűltek az ujjaid, felség. De nem véresek.
ISTVÁN Mégsem fogok már sziklákat csiszolni. Pedig az igaz emberek ezt csinálják. Régen el kellett volna kezdenem a sziklákat csiszolni… Otromba, csúnya szikladarabot kell cipelnetek.
CSÁK PÉTER Miért?
ISTVÁN (csöndesen) Nem bírok felállni.
ÁKOS MESTER Hogyan…? Nem értem.
ISTVÁN Beszélni még bírtam. Azt hiszem, jól beszéltem az uraknak. De felállni már nem bírok. Széthasadtam, mint egy száraz disznóhólyag. Panyit ispán is valami hasonlót mondott a halála előtt.
ÁKOS MESTER Panyit ispán úr elfáradt öregember volt. Felséged még fiatal. Alig 33 éves.
ISTVÁN Sokáig akartam élni, hogy nagy király lehessek.
ÁKOS MESTER Sokáig fog élni felséged.
ISTVÁN Sokáig éltem. Péter, mesélj nekem valamit Feketehalomról.
CSÁK PÉTER (kissé zavartan) Együtt voltunk ott, felség. Mindent tud, amit én.
ISTVÁN Mégis mesélj róla. Ott zöldebbek voltak az erdők, mint errefelé.
CSÁK PÉTER Rossz napokat éltünk ott. Beszorítottak bennünket a romos falak közé. Sok ellenségünk volt akkor, farkasok és veszett kutyák módjára csaholtak körülöttünk, szét akartak tépni bennünket, hogy a húsunkat éjszakára a bőregereknek és a baglyoknak dobálják.
ISTVÁN Éjszakánként itt is baglyok és bőregerek röpködnek.
CSÁK PÉTER Panyit ispán az utolsó órában érkezett a felmentő csapatával. Mi meg kitörtünk a várból, és levagdaltuk a veszett kutyák fejét. És nagyon messzire elűztük a vicsorgó farkasokat az erdőkön keresztül.
ISTVÁN Panyit ispán meghalt. Azt mondjátok, megfáradt és megöregedett.
CSÁK PÉTER Feketehalomnál még erős volt.
ÁKOS MESTER Az Isten küldte oda, hogy szétverje a ránk acsarkodókat.
ISTVÁN Azért, mert valaki imádkozott értünk. Egy apáca egy messzi szigeten.
ÁKOS MESTER Igen. Boldog Margit szöges korbáccsal gyötörte magát, úgy imádkozott értünk.
ISTVÁN Ő is meghalt.
ÁKOS MESTER Koporsójánál csodák történnek. Haldokló emberek gyógyulnak meg a koporsója mellett.
ISTVÁN A sziget most is messze van tőlünk.
ÁKOS MESTER Elvisszük oda felségedet. Meg fog gyógyulni, ígérem.
ISTVÁN Most aludni szeretnék. Talán még álmodom is majd. Mindig szép álmaim voltak. Beszélgessetek halkabban, urak.
Rövid időre megszakad a beszélgetés, távolról vidám madárcsicsergés és a kőfaragó kopácsolása hallatszik.
ÁKOS MESTER (lefojtott hangon) Elaludt. Talán szép álmai vannak. De továbbra sem értem… Soha eddig nem omlott össze. Minden bajból kiverekedte magát.
CSÁK PÉTER Még mindig szereti azt a ringyót. És a fiát is elvették tőle. Erős ember, de nem elég kegyetlen. Hisz a szép beszédnek. A nagy királyok nevettek a szép beszédeken, és leginkább kegyetlenek voltak.
ÁKOS MESTER Nagy király lesz még belőle.
CSÁK PÉTER Nem bír fölállni a székből.
ÁKOS MESTER Elvisszük a szigetre. Ott tényleg csodák történnek, sokan meggyógyulnak.
CSÁK PÉTER Hiszed, hogy meggyógyul?
ÁKOS MESTER Igen, ha meg akar gyógyulni. Faraghat még sziklákat simára és tisztára.
CSÁK PÉTER Nem biztos, hogy meg akar gyógyulni.
ÁKOS MESTER Meggyógyul, és nagy király lesz belőle egy nagy országban.
CSÁK PÉTER Ha nem áll a lábára, Kaproncából egyenes derékkal jönnek ki a Gutkeledek egy gyerekkirállyal. És jönnek majd a kunok is. Lármájuk hangosabb lesz, mint valaha.
ÁKOS MESTER Egy apáca egyszer már megmentett bennünket imáival. Koporsójánál csodák történnek. Én hiszek a csodákban. Bizakodva viszem a királyt a szigetre, hogy a lábára álljon, és megmelegedjenek az ujjai.
CSÁK PÉTER Én viszont nem bízom a vörös szemű papokban. Már megint kivörösödtek a szemeid, Ákos mester. Vörös szemekkel nem lehet megvigasztalni a boldogtalan embereket.
ÁKOS MESTER Imádkozni vörös szemekkel is tudok.
CSÁK PÉTER Hát akkor térdelj le, és kezdjed az imát. Nagy szükségünk lesz rá.
Ákos mester latin nyelvű imája halkan kezdődik, majd felerősödik, egyre több hang csatlakozik hozzá. Az ima egyházi énekké változik csöndes zenével. Később időnként hamissá bicsaklik a templomi könyörgés, a hangjáték kezdetén hallott kun zene keveredik bele. A furcsa hangzavar egyre fülsértőbb lesz, végül már csak az erős kun zene hallatszik.
