hangjáték-szövegkönyv
SZEREPLŐK
Férj
Feleség
Szín: lakás, az utcáról nagyvárosi zajok szűrődnek be, néha egy-egy hangosabb kiáltás, ami egy bérházlakásban a lépcsőházból hallatszik.
FELESÉG (boldogan kiabálva, a hangja eleinte halkabb, majd fokozatosan erősödik, mintha egy másik helyiségből jönne) Megtaláltam a térképet! Megvan!
FÉRJ Na végre! Hol volt?
FELESÉG Itt volt a szekrényben. Nem tudom, de valahogy éreztem, hogy itt kell lennie. Meg kellett volna néznem hamarabb.
FÉRJ Jól van. Add csak ide, hadd nézzem!
FELESÉG Ne, még ne! Beszéljük meg előbb pontosan, hogy hova utazunk.
FÉRJ Ugyan! Már megint kezded. Már éppen elégszer elmondtam, hogy előre nem beszélünk meg semmit.
FELESÉG De hát, enélkül olyan bizonytalan. Olyan, mint egy mese.
FÉRJ Nem igaz! Ez nem mese. Mi ma délután elutazunk. Ma délután. Érted?!
FELESÉG Igen, igen. De talán eleinte mégis tudnunk kellene, hogy…
FÉRJ (idegesen közbevág) Nem, nem kell semmit sem tudnunk. Elmegyünk, mert el akarunk menni. És ahol majd minden tetszeni fog, ott majd megállunk. De, hogy hol, azt előre nem tudhatjuk.
FELESÉG (a férjét agitálva) Figyelj ide! Hiszen, ha tudjuk, hogy hova akarunk menni, akkor is választhatunk a különböző útvonalak közül. Nézd csak, például…
FÉRJ Nem nézek semmit. Én minden kötöttségtől meg akarok szabadulni. Én ezért utazom!
FELESÉG De hát, hiszen én is! Csak attól félek, hogy céltalanul elindulni… az nagyon nehéz.
FÉRJ Nem érdekel, hogy nehéz vagy nem nehéz. Én így akarok, és eddig te is így akartál.
FELESÉG Igen, igen, de…
FÉRJ (idegesen közbevág) Add ide a térképet. Nagyon kezdesz idegesíteni.
FELESÉG Jó, ahogy akarod. Itt a térkép. (Az asztalra teszi, kis puffanás hallatszik, majd a lapok zizzenése.) Csak azt tudnám, mit nézel azon a térképen olyan sokáig.
Kis szünet, lapok zizzenése hallatszik.
FÉRJ (békítően) Figyelj csak ide. Nem akarok én veszekedni, csak tudod, milyen hamar felidegesítem magam. Tudod, én már kissrác koromban is szerettem nézegetni a térképet. Akkor egy csúnya kisvárosban laktunk, és én nagyon utáltam ott lenni, és mindenképpen el akartam jönni. És amikor a térképet néztem, akkor mindig a lehetőséget láttam benne arra, hogy van hová mennem, és arra, hogy választhatok a helyek között. Tudod, a lehetőség, az nagyon fontos. Ezt kell megértened.
FELESÉG De mi ma indulunk, nekünk a lehetőség már nem elég.
FÉRJ Mi az egyik lehetőséget kihasználjuk azzal, hogy ma kimegyünk az állomásra, felülünk egy vonatra és elindulunk…
FELESÉG Jaj ne, ne folytasd ezt tovább, mert mi már, te is tudod…
FÉRJ (nagyon határozottan és kissé türelmetlenül folytatja) …és utána már csak választanunk kell tudni a helyek között. Érted? (Nagyon erélyesen.) Érted?
FELESÉG (halkan) Te biztosan hiszel ebben?
FÉRJ Igen!
FELESÉG (szintén halkan) Jó, akkor jó. (Kis szünet után más hangon folytatja.) Mit gondolsz, mikor veszik észre a szomszédok, hogy elmentünk?
FÉRJ Gondolod, hogy valakit is érdekel ez?
FELESÉG Hát persze!
FÉRJ Na, én ebben egyáltalán nem lennék olyan biztos.
FELESÉG Képzeld csak el, kijön a rendőrség, kihallgatják őket, és mindenki azon fog gondolkozni, hogy mikor láttak bennünket utoljára.
FÉRJ Néhánynak nehezen fog eszébe jutni.
FELESÉG Hogy mi milyen fontos emberek leszünk! Kár, hogy nem láthatjuk.
FÉRJ Csoda tudja, én nem sajnálom. Örülök, hogy végre itt hagyom az egész társaságot.
FELESÉG (nevetve) Örömet okozunk nekik. Majd megtárgyalják, hogy vajon mi is történhetett velünk. Esetleg arra gondolnak, hogy meggyilkoltak bennünket.
FÉRJ (gúnyosan) Legalább egy kis változatosságot hozunk az életükbe.
FELESÉG És ha tudnák, hogy tulajdonképpen mi is történt velünk. Mit gondolsz, akkor mit szólnának?
FÉRJ Nem értenék.
FELESÉG Hogyhogy nem értenék?
FÉRJ Az emberek többsége nem tudja elképzelni, hogy egyszerűen el lehet utazni úgy, hogy mindent magad mögött hagysz.
FELESÉG Arra vajon nem gondolnának, hogy úgyis visszajövünk, és…
FÉRJ Nem, ne folytasd! Erre még csak nem is gondolnak!
FELESÉG Ők gondolhatnak, és valószínű, hogy erre gondolnak majd.
FÉRJ Ne is említsd ezt, ne is említsd! (Mintegy önmagát is biztatva.) Hiszen az teljesen kizárt!
FELESÉG (beleegyező hangon) Hát persze, igazad van, erről felesleges még beszélni is.
Kis szünet.
FÉRJ Írj egy levelet az anyádnak, hogy hol találja meg a lakáskulcsot.
FELESÉG (tétovázva) Igaz… a levelet is meg kell írnom.
FÉRJ Írd meg most, mert utána egy-két dolgot be is kell pakolnunk.
FELESÉG (halkan) Mondanom kell valamit…
FÉRJ (döbbenten) Mit?
FELESÉG Hirtelen, szóval olyan nehéz kezd lenni… Ennek a levélnek a megírása… és minden valahogy…
FÉRJ (közbevág) Hallgass! Nekem nehogy azt merd mondani, hogy te kezded megbán…
FELESÉG (szinte sikoltva) Nem, jaj dehogy!
FÉRJ Nahát! Körülbelül két óránk van még.
FELESÉG Miért kettő? Hiszen nem tudjuk, hogy milyen vonattal megyünk.
FÉRJ Két óránk van még, és még valamit be is kell pakolnod.
FELESÉG Hiszen lehetne akár öt óránk is még.
FÉRJ Csak kettő van, utána el kell indulnunk.
FELESÉG Nem értelek, kezdelek nem érteni.
FÉRJ (idegesen) Nem is kell, hogy érts. Két óránk van, mert lehet, hogy utána késő.
FELESÉG (döbbenten) Késő?! Miért késő?
FÉRJ (emelt hangon, akadozva) Azért, mert…, azért mert késő. Na! Egyszerűen késő.
FELESÉG (gúnyosan) Félsz? Félsz, hogy később már nem mersz elindulni?
FÉRJ (ordítva) Hallgass! Nem félek! Én nem félek!
Egy tárgy puffanása hallatszik, mint amikor véletlenül lelöknek pl. egy hamutartót az asztalról. Utána rövid szünet.
FELESÉG (döbbenten és halkan) Ne, ne így csináljuk.
FÉRJ (kedvesen, kissé halkan) Gyere ide, gyere ide hozzám. Tényleg mire jó ez? Hiszen mi együtt akarunk elmenni, nem?
FELESÉG Igen. És ma indulnunk kell, és addig még be is kell pakolni, és meg kell írni a levelet…
FÉRJ Látod, mennyi dolgunk van még!
FELESÉG (székreccsenés, mint amikor feláll az ember a székről) Előbb inkább bepakolok…
FÉRJ Jó, ahogy neked jobb. Csak siessél.
FELESÉG (léptek hallatszanak, majd a hangja a másik szobából) Nem akarsz segíteni?
FÉRJ Félek, hogy összeveszünk rajta, és azt nem akarom.
FELESÉG Dehogyis. Gyere csak át!
FÉRJ Jó, megyek. (Hangja egyre erősebb.) Minél kevesebb holmit, az a lényeg.
FELESÉG Hirtelen nem is tudom, mi fontos most számunkra.
FÉRJ Számunkra innen már semmi.
FELESÉG Hogyhogy semmi?!
FÉRJ Úgy, hogy mi nem csak az emberektől, hanem a tárgyaktól is meg akarunk szabadulni. Mindentől, hisz tudod!
FELESÉG Biztos vagy ebben? Muszáj?
FÉRJ Nem muszáj.
FELESÉG (habozva) Te, el szeretnék neked mondani valamit.
FÉRJ (viccesen) Figyelem hölgyem!
FELESÉG Azt hiszem, ez nagyon komoly, és most nagyon kikívánkozik belőlem.
FÉRJ Jó, nagyon komolyan figyellek.
FELESÉG Nem fogsz megharagudni, ígérd meg előre.
FÉRJ (kis szünet után, sürgetve mondja) Jó, ígérem, csak mondjad!
FELESÉG Tudod, hogy én egyszer együtt laktam egy idős rokonommal egy nagyon elhanyagolt lakásban…
FÉRJ (közbevág) Ezt már mesélted.
FELESÉG (ugyanolyan hangon folytatja) …és rettenetesen zavart az öregnek az a sok ócska holmija, amire nem volt szükség. Egyszer hívtam egy ócskást, hogy vigye el mindet. Nem kell pénz, csak vigye el! És aztán az ócskás csak az orrát húzogatta, és azt mondta, hogy ezek már a kutyának sem kellenek. Én akkor fogtam magam, összepakoltam mindent, és azt mondtam, hogy nem adok el semmit, és nem is akartam soha eladni semmit, és tűnjön el rögtön az ócskás.
FÉRJ De miért?
FELESÉG Hirtelen fontosak lettek azok az ócska holmik. Talán azért, mert az ócskás úgy, olyan nagyképűen leszólta őket. És azóta gyűlölöm az ócskásokat.
FÉRJ És hogy jutott most ez eszedbe?
FELESÉG Nem tudom. (Akadozva.) Csak úgy… eszembe jutott.
FÉRJ Nem igaz. Nem mered megmondani. Mondd meg nyugodtan, tudod, hogy már megígértem, hogy…
FELESÉG (gyorsan közbevág, mint aki túl akar lenni rajta) Mert most úgy érzem, hogy te vagy az ócskás.
FÉRJ (rövid szünet után, döbbenten) Ne! Felejtsd el az egészet. Kérlek! Nem szabad most erre gondolnod.
FELESÉG (majdnem sírva) Megpróbáltam elfelejteni, mondogattam magamban, hogy hülyeség az egész, mi együtt határoztuk el, hogy megyünk…
FÉRJ (gyorsan, hadarva) Igen, együtt határoztuk el. És mind a ketten el akarunk menni. Így van, nem?
FELESÉG Így, és látod, mégis.
FÉRJ Semmi mégis. Menni kell, nincs mese.
FELESÉG Talán azért van ez nálam, mert sok mindent… szóval sok mindent sajnálok itthagyni.
FÉRJ Ne, kedves, ne mondj ilyet. Hiszen lesz nekünk még mindenünk.
FELESÉG Igen, így van.
FÉRJ (kérlelve) Ugye, elhiszed ezt?!
FELESÉG Igen, elhiszem. Persze hogy elhiszem.
FÉRJ És azt is elhiszed, hogy én nem vagyok ócskás, és soha nem is lehetek! Elhiszed, ugye?!
FELESÉG Igen, elhiszem. Ezt is elhiszem. Mindent elhiszek, csak ne sorold fel, kérlek!
FÉRJ (kis szünet után) Jól van, azt hiszem, így van jól.
FELESÉG Hát…, csomagoljunk, jó?
FÉRJ Igen, most már kezdjük, mert kevés az időnk.
FELESÉG Nem is tudom hirtelen, hogy mit vigyünk magunkkal…
FÉRJ Ez a te dolgod!
Innentől a beszélgetés felgyorsul kicsit, mindketten izgatottak az út miatt.
FELESÉG No, várj! Először megállapodunk abban, hogy mit viszünk, és csak utána rakjuk be a bőröndbe. Jó?
FÉRJ Rendben.
FELESÉG Akkor hát…, először is fehérneműk, aztán ingek, pulóverek, egy-két nadrág, egy-két szoknya, nekem az a bordó és zöld ruhám, neked egy öltöny, nekem azok a sapkáim, ékszerek, aztán…
FÉRJ Állj, állj, ez már így is rengeteg.
FELESÉG Na de mit lehet kihagyni?
FÉRJ Például az az öltöny nem kell nekem.
FELESÉG De az olyan szép, és tudod, milyen drága volt, most meg csak úgy itthagyjuk!
FÉRJ Nem lesz rá szükségem eleinte, meg aztán sok helyet foglal el.
FELESÉG Azt akarod mondani, hogy úgysem fogunk elegánsabb helyre menni?
FÉRJ (nevetve) Dehogynem. Grace Kelly soron következő estélyén már mi is ott leszünk.
FELESÉG (egyre jobb kedvű a hangja) Sajnos nem lehet.
FÉRJ Hogyhogy?
FELESÉG Mert nincs estélyi ruhám.
FÉRJ Majd veszünk valamit!
FELESÉG (nevetve) Ha tényleg el akarsz menni Grace Kelly estélyére, akkor nem valamit, hanem egy szép esti ruhát kell venned!
FÉRJ (viccesen) Sajnos. Pedig oda muszáj lesz elmenni.
FELESÉG Nem sérthetjük meg, igaz?
FÉRJ (jókedvűen) Így van, hölgyem, és ha ön új ruhába jön, akkor én sem mehetek egy ilyen ócska vacakba, tehát az öltöny marad.
FELESÉG Hiába, nem lehet vitatkozni veled. (Engedékenyen.) Jó, az öltöny marad.
FÉRJ Akkor elő a bőröndöt! Én adogatom, te pedig rakod.
FELESÉG Helyes. Először a fehérneműk.
FÉRJ Tessék parancsolni. És tudod, hogy 1 óra 10 percünk van már csak?
FELESÉG Úristen! A cipők! Azokat elfelejtettem. Gyorsan azt a két párat add ide!
FÉRJ Félek, hogy sok lesz, de azért tessék.
FELESÉG A pulóvereket, ingeket kérem!
FÉRJ Máris adom.
FELESÉG Olyan gyorsan csináljuk, hogy még a végére sok minden kimarad.
FÉRJ Az a legkevesebb. Csak gyerünk, folytassuk.
FELESÉG A nadrágokat és a ruháimat!
FÉRJ Igenis! (Viccelődve, olyan katonásan mondja.)
FELESÉG Mindjárt nem leszek megelégedve veled. Mondtam, hogy a bordó és zöld ruhákat viszem! (Ő is viccelődve beszél.)
FÉRJ Bocsánat! Máris adom őket.
FELESÉG A sapkáimat!
FÉRJ Hol vannak! Nem találom.
FELESÉG Ott, ott, jobbra tőled.
FÉRJ Ahá! Ebben a kupacban.
FELESÉG Hogy itt milyen felfordulás van! (Kiáltja.)
FÉRJ Nem baj! Majd…
FELESÉG (közbevág) Semmi majd! Én már ugyan nem csinálok rendet.
FÉRJ (nevetve) Hát persze hogy nem, hiszen 50 percünk van már csak.
FELESÉG Hűha! Kétszer is hűha.
FÉRJ Mi a baj, kétszer is?
FELESÉG Az egyik az idő, a másik, hogy megint kezd hányingerem lenni.
FÉRJ Úristen, a szokásos utazás előtti?
FELESÉG Ühüm.
FÉRJ Szólj akkor a gyomrodnak, hogy most hagyja abba, mert ez nem akármilyen utazás.
FELESÉG Úgy látszik, nem érzi a különbséget. Majd megmosom kicsit az arcom. (Léptek hallatszanak, majd vízcsobogás, és utána a feleség hangja.) Milyen jó, hogy kijöttem! Teljesen megfeledkeztünk a szappanról, a törölközőkről és a fogkefékről, meg aztán a te borotvakészletedről.
FÉRJ Nem feltétlenül kell az én borotvakészletem!
FELESÉG Hallgass. (Hangja erősödik.) Mindent hozok.
FÉRJ Jobban vagy?
FELESÉG Valamivel. Emlékszel, tavalyelőtt lekéstük emiatt a vonatot, amivel arra a vállalati kirándulásra kellett volna mennünk?
FÉRJ Pardon, jutalomkirándulásra.
FELESÉG Igaz. És utána senki sem hitte el, hogy a gyomrom miatt nem mentünk.
FÉRJ Igen. (Viccelődve mondja, mintha valakinek a hangját utánozná.) Előre megfontolt szándékú, közösségtől való távolmaradásnak minősítették.
FELESÉG De legalább többet nem akartak ilyesmire elcipelni bennünket.
FÉRJ (nevetve) Ez volt a hasznunk belőle. De azért most nem késhetünk el.
FELESÉG Most nem. Add csak ide azt a két törölközőt!
FÉRJ Ezeket hova rakod?
FELESÉG Ezzel terítem le a többit.
FÉRJ Ahá! És mit gondolsz, ki fogja lecsukni ezt a bőröndöt?
FELESÉG Ki? Hát mi!
FÉRJ Hölgyem, most nincs időnk tréfálkozni. 40 percünk van még!
FELESÉG Én nem tréfálkozom. Ráülünk, és úgy.
FÉRJ Na, próbáljuk meg.
Mindkettőjük hangján hallatszik, hogy erőlködnek.
FELESÉG Itt, az én oldalamon nem megy.
FÉRJ Kicsit jobban nyomd!
FELESÉG Jaj, ezt az én gyomrom nem szereti!
FÉRJ Szólj neki, hogy egy kicsit bírja még.
FELESÉG Nem bírom jobban nyomni.
FÉRJ Csak egy pillanatig még! Még egy kicsit! Most! Kész!
FELESÉG (kifújja magát) Hű, ez nem ment könnyen.
FÉRJ Nem. De most meg kell ígérned valamit.
FELESÉG Mit?
FÉRJ Ha még ki is felejtettünk valamit, nem szólsz róla, jó?
FELESÉG (nevetve) Jó, jó.
FÉRJ 30 percünk van még. Ezalatt a levelet is meg kell írnod!
FELESÉG Jaj, persze, a levél. Nem írnád meg inkább te?!
FÉRJ Nem, ezt neked kell! Indulás!
Léptek hallatszanak, a feleség átmegy a másik szobába. A férj marad, és innen beszél hozzá, emeltebb hangon, kis szünet után.
Siess! Nagyon boldog vagyok. Már egy fél órát sem maradunk itt. Elkezdted írni?!
FELESÉG (hangja a másik szobából hallatszik) Rögtön. Nem megy olyan könnyen.
FÉRJ Gyorsan, gyorsan! Még 20 percünk van. És azután utazás. Tudod, hogy alapjában véve milyen nagy dolgot csinálunk most? Nem mindenki merné megtenni. Igen, erről van szó, hogy nem mernék. Pontosan. Ez az. (Kis szünet.) Mit gondolsz, hány ember cserélne most velünk? Szerintem rengetegen. Hogy állsz a levéllel? Siess!
FELESÉG (hangja nem lelkes) Mindjárt, nem tudom olyan gyorsan…
FÉRJ Nem tudod olyan gyorsan! Hogyhogy nem tudod?! Hát tudd! Muszáj tudnod.
FELESÉG Ne zavarj állandóan, így végképp nem megy.
FÉRJ Igazad van. Ne haragudj, de szinte már nem is vagyok itt. Már a vonaton ülök! Hallod? (Kis szünet.) Na, mi az, miért nem felelsz? (Kis szünet.) Már csak 13 percünk van! (Kis szünet.) Hallod? (Szinte ordítva.) Hallod egyáltalán, amit mondok? (Ismét szünet.) Mondd, itt vagy?
Hallatszik, ahogy felugrik és átmegy a másik szobába. Hangja ismét a szokott erősségű.
Mit csinálsz?
FELESÉG (színtelen hangon) Semmit. Láthatod, semmit.
FÉRJ (döbbenten) Még nem írtad meg a levelet?
FELESÉG Nem.
FÉRJ Megőrültél, pont most kezded megint, amikor már csak…
FELESÉG (nagyon ingerülten közbevág) Igen, lehet, hogy megőrültem.
FÉRJ Hogy lehetsz ilyen! Most, amikor már csak 5 percünk…
FELESÉG (közbevág, szinte ordít) Hallgass! Ne mondd tovább!
FÉRJ Mi az, hogy ne mondjam. Hát nem érted, hogy mennünk kell, mindjárt mennünk kell!
FELESÉG Nem érdekel! (Halkabban.) Nem tudok most elindulni.
FÉRJ (döbbenten) Hogyhogy nem? (Sziszegve.) Te! Te! Te aljas, gyáva! Igen, az vagy!
FELESÉG (kiabál) Én gyáva? Te mondod ezt, aki a múltkor, amikor szintén bepakoltunk, utána kimentünk az állomásra, felültünk egy vonatra, és…
FÉRJ Ne, ne mondd tovább! Hallgass el, mert megütlek!
FELESÉG (előbbi hangon) Hát üss meg! Végigmondom, érted, a szemedbe mondom! Most végre kimondom, mert erről eddig hallgattunk, mintha meg sem történt volna!
FÉRJ (rémülten kiabálva) Nem szabad megtenned! Miattunk, érted, miattunk nem szabad!
FELESÉG …és akkor, amikor a vonat ment velünk valamerre, a mi szabadságunk felé, akkor te hirtelen azt mondtad, hogy…
FÉRJ (szinte segélykérően) Ne!
FELESÉG …hogy most nem bírod tovább, és most vissza kell fordulnunk, és majd a következő alkalommal biztos elutazunk. Emlékszel, hogy ezt mondtad!? Mondd?!
Rövid szünet.
FÉRJ (halkan) Igen.
FELESÉG (még mindig majdnem kiabálva) És te mondod nekem, hogy gyáva! Te?! (Hirtelen elhallgat, rövid búra alatti csend.)
FÉRJ (halkan) Igazad van.
Szünet.
FELESÉG (még mindig nagyon idegesen, kissé akadozva, de már nem kiabálva) Jaj, mit tettem. Nem akartam én ezt, de ahogy hallottam, amiket mondtál a másik szobában…, meg itt is, úgy éreztem…, szóval nem bírtam tovább, és ezt meg kellett mondanom. Muszáj volt megmondanom…, és nem tudok most indulni… Képtelen vagyok.
FÉRJ (színtelenül) Jobb, hogy megmondtad, nem haragszom, jobb, hogy most mondtad meg.
FELESÉG (még mindig idegesen) És mi lesz most, mit fogunk csinálni?! (Kérlelve.) Ne haragudj! Kérlek, ne haragudj rám!
FÉRJ Nem haragszom.
FELESÉG (reménykedve) Mondd, nem rontottam el mindent?
FÉRJ Nem, azt hiszem, nem.
FELESÉG De hát, de hát ez azt jelenti, hogy mi még elutazhatunk egyszer?
FÉRJ Akarsz? Biztosan hiszel benne?
FELESÉG Igen. (Határozottabban.) Igen!
FÉRJ Akkor még elutazhatunk. (Határozottan, bár kissé önmagát biztatva.) Holnap, holnap elutazunk. És ne félj, a következő alkalommal biztosan sikerülni fog.
Zene.
Kéziratból
