hangjáték-szövegkönyv
SZEMÉLYEK
Férj
Feleség
Taxisofőr
Éjszaka egy városi bérkaszárnya valamelyik lakásában. Olykor-olykor behallatszanak a külső zajok: egy-egy nagyobb gépkocsi zúgása, a lépcsőházból a későn hazatérő lakók beszélgetése, ajtócsapkodása.
FÉRJ (kissé távolabbról, a szomszéd szobából hallatszik a hangja) Fél óránk van még. Elkészülsz addig?
FELESÉG Elkészülök, légy nyugodt… Még néhány téli holmit kell csak becsomagolnom.
FÉRJ Téli holmit? Hova akarsz te utazni tulajdonképpen?
FELESÉG Azt hiszem, ehhez neked semmi közöd. Én sem kérdezem tőled, hogy hova akarsz utazni.
FÉRJ Persze, persze…
FELESÉG Meg aztán, fogalmam sincs, hogy hova megyek. Lehet, hogy éppen olyan helyre, ahol szükség lesz téli holmikra.
FÉRJ Én nem megyek olyan helyre, ahol hideg van.
FELESÉG A te dolgod. (Rövid szünet után.) Becsomagoltál már?
FÉRJ Már legalább egy órája.
FELESÉG És azóta a térképeidet tanulmányozod?
FÉRJ Nem. A térképeket is becsomagoltam. Egy varangyos békát néztem.
FELESÉG Varangyos békát?
FÉRJ Igen, az előbb láttam lent az úttesten egy varangyos békát. Pontosan az úttest közepén mászott, a neonfényben szépen lehetett látni, ahogy lassan mászik előre. Mellette meg gépkocsik robogtak, de egyik sem taposta el. Hát nem érdekes? (Rövid szünet.) Egy varangyos bé…
FELESÉG Utálom a békákat.
FÉRJ (a szomszéd szobában kezd beszélni, de közben átjön a feleségéhez) Gyerekkoromban mindig volt két-három békám. Vékony zsineget hurkoltam a lábukra, és ugráltattam őket végig az utcán. Vagy fához kötöttem őket, és legyeket fogdostam nekik. Esténként pedig…
FELESÉG Esténként pedig bizonyára a szerszámos kunyhóba csuktad őket, ahol a pókjaidat tenyésztetted. Légy szíves, menj arrébb. Nem látod, hogy útban vagy?
FÉRJ Bocsánat, majd ide félreülök. (Hallatszik, ahogy arrább megy és leül.) Igen, oda csuktam őket a pókokhoz. Nagyon jól megvoltak egymással.
FELESÉG Elhiszem. De én a pókokat is utálom. Mindenképpen olyan helyre fogok menni, ahol nincsenek varangyos békák és pókok. Csak minél messzebb a pókoktól és a békáktól.
FÉRJ (gúnyosan) Azt hittem, hogy elsősorban tőlem akarsz messze kerülni.
FELESÉG Ez csak természetes. Minél messzebb tőled meg a pókoktól meg a békáktól.
FÉRJ És a barátok?
FELESÉG (egyre ingerültebben válaszol) A barátoktól is.
FÉRJ És a munkatársak?
FELESÉG A munkatársaktól is.
FÉRJ Hát a szomszédok?
FELESÉG A szomszédoktól is, meg az egész… (Hirtelen hangot változtat.) Á, nem, nem fogsz feldühíteni.
FÉRJ Dehogyis akarlak feldühíteni.
FELESÉG Igazán kedves vagy. És ha már ennyire kedves vagy, szeretnélek megkérni valamire.
FÉRJ Parancsolj.
FELESÉG Az… Azt, amit a pókokról és a varangyos békákról mondtam, azt komolyan gondoltam. Légy szíves, keress ki nekem a térképeiden néhány olyan helyet, ahol nincsenek pókok és békák.
FÉRJ Becsomagoltam már a térképeimet.
FELESÉG Egész biztosan legfölül vannak. Biztos vagyok benne, hogy az autóbuszban is nézegetni akarod őket.
FÉRJ Igen, legfölül vannak. Hát jó, megnézem őket.
Átmegy a másik szobába, hangosabban beszél, és a hangja ismét távolabbról hallatszik.
Bár nem hiszem, hogy a térképek alapján pontosan meg tudom mondani, hol nincsenek pókok és békák. De azért megnézem. Szeretem nézni a térképeket.
FELESÉG Tudom.
FÉRJ Nem jöttél még rá, hogy miért szeretem annyira a térképeket?
FELESÉG Dehogyisnem. Már régen rájöttem. Illetve te mondtad meg.
FÉRJ Én mondtam meg?
FELESÉG Nem emlékszel? Legalább százszor elmondtad. (Hangot változtat, a férjét utánozza.) Tudod, én már kissrác koromban is szerettem nézegetni a térképeket. Csúnya kisvárosban laktam, csúnya emberek között, és én nagyon utáltam ott lenni, és mindenképpen el akartam szökni onnan. És amikor a térképet néztem, akkor mindig a lehetőségeket láttam benne arra, hogy van hová mennem, hogy válogathatok a helyek között. És azóta se változott semmi. Csak a csúnya kisvárosból csúnya nagyváros lett, több csúnya emberrel…
FÉRJ Ezt én mondtam?
FELESÉG Igen. Legalább százszor.
FÉRJ Nem hiszem, hogy így mondtam volna.
FELESÉG Sokkal részletesebben mondtad, de ez volt a lényeg. Kinéztél már valamilyen pókmentes helyet a számomra?
FÉRJ Hát garantálni semmit sem mernék. A térképeken az ilyesmi nincs bejegyezve.
FELESÉG Menj a fenébe akkor a vacak térképeiddel!
FÉRJ Te, azt hiszem, tudom már, mit kerestem én mindig a térképeken.
FELESÉG Ha nem muszáj, ne mondd el.
FÉRJ Hallottad már azt a szót, hogy: puinavé?
FELESÉG Nem hallottam.
FÉRJ Vagy azt, hogy: csiriguanó?
FELESÉG Azt sem hallottam.
FÉRJ Mit gondolsz, mit jelentenek?
FELESÉG Nem tudom. És nem is érdekel.
FÉRJ (visszajön a feleségéhez) A puinavé azt jelenti, hogy emberi hulladék. A csiriguanó pedig azt jelenti, hogy hideg ürülék.
FELESÉG Remek. Ezekkel is gyermekkorodban foglalkoztál a békákkal és pókokkal együtt?
FÉRJ Most jöttem rá, hogy tulajdonképpen mindig ezt kerestem a térképeken. Figyelj csak ide: az „emberi hulladékok” és a „hideg ürülék” egy-egy népcsoport. Így, ahogy mondom. Ez a hivatalos nevük. Valahol Dél-Amerikában élnek.
FELESÉG Sokáig akarsz magyarázni róluk? Menj el a szekrény elől!
FÉRJ Valójában mindig ilyen helyet kerestem magamnak. Ahol ilyen nevű népcsoportok élnek, mint például a csiriguanók.
FELESÉG Gondolhattam volna.
FÉRJ Képzeld el: elmész oda, azok közé az emberek közé, és egyszerűen azt mondod nekik, hogy ti emberi hulladékok vagytok, vagy azt mondod, hogy ti hideg ürülék vagytok. És még csak meg sem sértődhetnek. Hiszen ez a nevük. Hivatalosan így nevezik őket.
FELESÉG Szegény ember vagy te. Istenen, hogy milyen szegény ember vagy te! Kimondhatatlanul örülök, hogy végre nagyon messzire kerülünk egymástól.
FÉRJ Én is kimondhatatlanul örülök. És nem érdekel, hogy szegény ember vagyok. Énrám legfeljebb azt mondhatják, hogy szegény ember vagyok. De én elmegyek oda Dél-Amerikába, és azt mondom egy egész népre, hogy ti emberi hulladékok vagytok. Micsoda különbség!
FELESÉG Óriási különbség.
FÉRJ Itt ezt nem mondhatod, pedig néha talán kedved lenne ilyesmit mondani. Ha végignézel…
FELESÉG Akár itt a lakásban is.
FÉRJ Akár itt a lakásban is. Bár én most nem erre…
FELESÉG Várjunk csak! Nem attól félsz inkább, hogy esetleg terád mondják, hogy emberi hulladék vagy?
Rövid szünet.
FÉRJ Hm… Lehet. Azt hiszem, egyik is, meg másik is. Majd mindjárt megpróbálom megmagyarázni.
FELESÉG Inkább ne próbáld.
FÉRJ Arról van szó…
FELESÉG Ne kezdj el magyarázni, jó? Legalább most kímélj meg! Hiszen nemsokára érzékeny búcsút veszünk egymástól.
FÉRJ Kérem? Ó, igen. Bocsánat. Mindig megfeledkezem magamról. Valamikor nagyon szívesen végighallgattál.
FELESÉG Sohasem hallgattalak végig szívesen. Csakhogy te nem vetted észre. El voltál foglalva önmagoddal. (Emeltebb hangon.) Az én elbűvölő férjem! Aki mindenről olyan érdekesen tud beszélni. És mindenkiről.
FÉRJ És mindenkinek. Ezt akartad mondani?
FELESÉG Igen. Mindenkinek mindenkiről.
FÉRJ Például.
FELESÉG Például a saját feleségéről.
FÉRJ A saját feleségéről? Értem. Nem bánom, ma este maradjunk ennél. Mit mondtam a saját feleségemről?
FELESÉG Például ezt, hogy a mellei zöld körtére hasonlítanak, és két oldalra meredeznek, mint az ökör szarva. Aki felöltözve látja, nem is gondolná róla.
FÉRJ Ezt mondtam?
FELESÉG És hogy kellemetlen szaga van. Az én elbűvölő férjem. Ezzel szórakoztatja a barátait.
FÉRJ Pardon. Az a disznó nem barátom.
FELESÉG Annál rosszabb.
FÉRJ Ezenkívül én nem emlékszem, hogy bárkinek is mondtam volna ilyesmit.
FELESÉG Részeg voltál. És elbűvölő akartál lenni.
FÉRJ Lehet. De ez egyáltalán nem biztos. Lehet, hogy az illető nem is tőlem hallotta. Lehet, hogy a saját két szemével látta a zöld körtére hasonlító melleket, amelyek két oldalra merednek, mint az ökör szarva.
FELESÉG (egészen halkan) Aljas vagy. Aljas és ostoba.
FÉRJ Tudod, az talán még nem is dühített volna fel annyira, hogy lefeküdtél azzal a disznóval. Öt év… nem is öt év, még több… szóval ilyen hosszú házasélet után megtörténik az ilyesmi. De a melleidet nem kellett volna megmutatni neki. Rajtam kívül senki másnak nem lett volna szabad megtudnia, hogy olyanok, mint az ökör szarva. Igen. Ezért vertelek meg.
FELESÉG Te undorító…
A lépcsőházból hangok hallatszanak és közeli ajtócsapkodás.
FÉRJ Megjöttek a szomszédok.
FELESÉG Éppen jókor.
FÉRJ Hol is hagytuk abba?
FELESÉG Ott, hogy félholtra vertél kint az utcán az emberek szeme láttára, holott jól tudtad, hogy nem volt rá okod.
FÉRJ Na jó. Itt van két hamutartó, fogd az egyiket! Először én vágom a falhoz.
FELESÉG Rendben van.
FÉRJ Tehát: (hirtelen elordítja magát) Te büdös kurva! (Hangos csörömpölés hallatszik, amint az üveghamutartót a falhoz vágja. Aztán egészen halkan.) Most te következel.
FELESÉG (ugyancsak ordítva) Te… te undok varangyos béka.
Falhoz vágja a másik hamutartót.
Rövid szünet.
FÉRJ A szomszédok nem reagálnak. Nem zörögnek a falon.
FELESÉG Kezdik megszokni a veszekedéseinket.
FÉRJ (nevetve) Nem is sejtik, hogy mi már veszekedni sem tudunk.
FELESÉG (szintén nevet) Nagyon meglepődnének, ha egyszer nemcsak hallanák, hanem látnák is a veszekedéseinket. Egyébként mindjárt elkészülök a csomagolással.
FÉRJ Mit gondolsz, miért nem tudunk mi már veszekedni sem?
FELESÉG Nem gondolok semmit sem. Ezt is legalább százszor megtárgyaltuk már. Túlságosan ismerjük egymást, és kész. (Kissé gúnyosan.) Hogy is hívják azokat a népcsoportokat, akikről beszéltél?
FÉRJ Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű a dolog.
FELESÉG Pedig ilyen egyszerű. Én például jól tudom rólad, hogy önző és érzéketlen tuskó vagy. Tehát nincs miért veszekedni.
FÉRJ Nem vagyok sem önző, sem érzéketlen.
FELESÉG Önző és érzéketlen tuskó vagy. Én csak tudom.
FÉRJ Te csak tudod! Ó! Emlékszem, egyszer félig eszméletlenül fetrengtem, miközben a feleségem…
FELESÉG Állj! Erre már tegnapelőtt ráment két hamutartó.
FÉRJ Persze. Igazad van. De nem is ez a lényeg. Csak azt akarom mondani, hogy nem vagyok érzéketlen.
FELESÉG Mindig is az voltál.
FÉRJ Gyerekkoromban például mindig könnybe lábadtak a szemeim, ha azt énekeltük, hogy: (énekel)
„Hallod a csalogány
édes dalát?
Szívembe zengi
bánatát.”
FELESÉG Eseménydús gyerekkorod volt. Pókok, varangyos békák, térképek, dal a csalogányról…
FÉRJ Énekkarban énekeltük ezt, és nekem mindig könnybe lábadtak a szemeim. Még most is meghatódom, ha eszembe jut.
FELESÉG És ettől nem hatódsz meg? Figyelj csak: (énekel)
„Esik, esik, esik,
Csókeső esik;
Az én ajakamnak
Nagyon jólesik.”
FÉRJ Ez mi?
FELESÉG Gyerekkoromban ismertem egy vasutast, aki ettől hatódott meg. Akkoriban egy kimustrált vagonban…
FÉRJ Nem hiszem, hogy ettől a hülyeségtől bárki meghatódhat. Ez megint az egyik bárgyú vicced a sok közül. Amikkel mindent elrontasz.
FELESÉG (sóhajtva) Hát igen. Majdnem elfelejtettem, hogy veled beszélgetek. (Megszokott modorában folytatja.) Persze hogy az én bárgyú vicceim. Akarsz még egyet hallani?
FÉRJ Nem! Mindent inkább…
FELESÉG Jönnek!
FÉRJ Tessék?
FELESÉG Jönnek!
FÉRJ Kik jönnek?
FELESÉG Szememből a könnyek! (Hangosan nevetni kezd.)
FÉRJ Te úristen!
FELESÉG (egyre hangosabban nevet) Jönnek – szememből a könnyek! Jönnek – szememből a könnyek! Kifogyhatatlan vagyok a bárgyú viccekből. Jönnek – szememből a könnyek!
FÉRJ Igen, kifogyhatatlan vagy. Ha jól meggondolom, nem is az a baj, hogy túlságosan ismerjük egymást, hanem…
FELESÉG (hirtelen abbahagyja a nevetést, és halkan sírni kezd)
FÉRJ Mi az? Mi bajod von? Hallod? Mi bajod van?
FELESÉG Nincs semmi bajom. (Ismét a régi hangján.) Olvastad azt a cikket arról a férfiról és nőről, akik egy egész évet töltöttek a tengeren egy csónakban? Nem tudom már, honnan indultak és hova mentek, a lényeg az, hogy egy teljes évet együtt töltöttek a csónakban.
FÉRJ Igen. Olvastam. Azt hiszem, Amerikából indultak, és Ausztráliába mentek.
FELESÉG Akkor azt is olvastad, hogy mi volt számukra a legszörnyűbb azon az úton.
FÉRJ Olvastam. Azt mondták, hogy az unalom, de…
FELESÉG Igen, az unalom! Nem a viharok, nem az éhség vagy a szomjúság, hanem az unalom. Állandóan együtt voltak, gyorsan megunták egymást, és attól kezdve pokol volt az életük.
FÉRJ Nem tudom elhinni. Vagy hazudtak, vagy pedig nagyon szimpla emberek lehetnek.
FELESÉG Miért hazudtak volna? És miért lennének szimpla emberek?
FÉRJ Manapság egyszerűen divatos az unalomra hivatkozni. Idefigyelj! Egyszerűen lehetetlen, hogy két ember mindössze egy esztendei együttlét alatt szenvedjen az unalomtól. Annyi minden, annyi új található az emberben.
FELESÉG Én már három hónap múlva nem találtam benned semmi újat. És szenvedtem az unalomtól. Már akkor össze kellett volna csomagolnunk, és itthagyni mindent, főleg egymást.
FÉRJ Még egy majommal sem szabadna unatkozni egy évig a tengeren. Mindenfélére meg lehetne tanítani ezt a majmot. Meg lehetne tanítani például villával enni. Vagy felöltözni. Még borotválkozni is.
FELESÉG Az emberek tudnak villával enni, öltözködni és borotválkozni.
FÉRJ Esetleg még néhány szóra is meg lehetne tanítani. Szinte észrevétlenül elmúlna az esztendő abban a csónakban egy majom tanítgatása közben.
FELESÉG De ezek emberek voltak.
FÉRJ Ez az. És emellett még szerelmesek is. Legalábbis feltételezem, hogy szerették egymást, különben nem indultak volna együtt ilyen veszélyes útra.
FELESÉG Na és ha szerelmesek voltak? Annál rosszabb.
FÉRJ Hogyhogy annál rosszabb? Egész biztosan hazudtak. Vagy pedig rendkívül korlátolt emberek.
FELESÉG Vagy legalábbis az egyik nagyon korlátolt.
FÉRJ Így van. Legalább az egyik.
FELESÉG Mint nálunk is.
FÉRJ Igen. Mint nálunk is.
FELESÉG Szegénykém! Nincs szerencséd. De azért, remélem, nem várod el tőlem, hogy sajnáljalak emiatt.
FÉRJ Nem várom el. De azt a dalt a csalogányról komolyan mondtam. Képzeld el…
FELESÉG Jönnek!
FÉRJ Rendben van. Beszéljünk azokról, akik csónakkal utaztak a tengeren.
FELESÉG Ugyan már! Kit érdekel két féleszű, aki Amerikából Ausztráliába indul egy csónakkal? Méghozzá együtt.
FÉRJ Becsomagoltál?
FELESÉG Igen. Még csak a törülközőt és a fogkefét kell berakni. Te nem felejtetted el a fogkefét?
FÉRJ Nem. Semmit sem felejtettem el.
FELESÉG Segíthetnél becsukni ezt a bőröndöt.
FÉRJ Persze.
Hallatszik, ahogy a bőrönd körül matatnak.
Szorítsd le erősebben azt a sarkát! Így.
FELESÉG Végre! Örülök, hogy minden belefért.
FÉRJ Nagyon nehéz ez a bőrönd. Rengeteg holmit belegyömöszöltél.
FELESÉG Rengeteg új holmit.
FÉRJ Új holmit?
FELESÉG Csupa vadonatúj holmit. Amit sohasem mocskoltál be.
FÉRJ Ne légy közönséges!
FELESÉG Tisztán akarok elutazni. És csupa tiszta holmit viszek magammal. Amikhez te még hozzá sem értél. Ugye tudod, hogy mindig izzadt és mocskos a kezed.
FÉRJ Idefigyelj…
FELESÉG És amit te még nem is láttál. Mert amikor kiguvadnak és csillognak a szemeid, már azzal is mindent bemocskolsz.
FÉRJ Ne túlozd el!
FELESÉG Egyáltalán nem túlzok el semmit. És csupa narancssárga alsóneműt viszek magammal. Te persze azt hiszed, hogy az ilyen csak nagydarab, szőke teheneknek…
FÉRJ Elég!
FELESÉG No nézd csak! Kiabálunk? Dühösek vagyunk?
FÉRJ Szépen figyelmeztettelek, hogy ne túlozd el, mert…
FELESÉG Mert? Talán tehetsz valamit?
FÉRJ Persze hogy tehetek valamit.
FELESÉG Például.
FÉRJ Például nem telefonálok a taxiállomásra.
FELESÉG Majd telefonálok én.
FÉRJ Kicsomagolhatom a kofferjeimet, és kijelenthetem, hogy én nem utazom sehová.
FELESÉG (rémülten) Ezt nem teheted!
FÉRJ Mért?
FELESÉG Ennyire nem lehetsz aljas.
FÉRJ Miért? Miattad?
FELESÉG De hiszen te is el akarsz utazni! Azokhoz ez emberi hulladékokhoz.
FÉRJ Persze hogy el akarok utazni. De azért megtehetem, hogy mégsem utazom.
FELESÉG Képes lennél továbbra is együtt élni velem?
FÉRJ Eléggé megedződtem már.
FELESÉG Még akkor is, ha bevallom, hogy nem te mesélted el, hogy a melleim két oldalra merednek, mint az ökör szarva?
FÉRJ Lehet, hogy nem én meséltem. De ez nem biztos.
FELESÉG És ha elmondom, mi történt akkor éjszaka, amikor elrohantam hazulról?
FÉRJ Nem érdekel.
FELESÉG Már itt a sarkon leállítottam az első gépkocsit.
FÉRJ Nem hiszem.
FELESÉG Holnap már el fogod hinni.
FÉRJ Hm. Lehet, hogy igazad van.
FELESÉG És képes vagyok napokig hajtogatni, hogy: jönnek – szememből a könnyek, jönnek – szememből a könnyek.
FÉRJ Azt hiszem, tényleg jobb, ha most mindjárt elutazunk.
FELESÉG (megkönnyebbülve) Na látod.
FÉRJ Vonaton akarsz utazni?
FELESÉG Természetesen. Imádom a mozgó vagonokat. Azóta imádom őket, amióta olyan sokáig egy álló vagonban laktam. Meséltem már róla, igaz?
FÉRJ Akkor előbb téged kivitetlek a vasútállomásra…
FELESÉG Nevetni fogok egész úton, amíg megy a vonat. Ha pedig megáll, akkor sírni fogok. Így, végig az egész úton. Nagyon szép lesz.
FÉRJ Tehát?
FELESÉG Tehát telefonálj a taxiállomásra!
FÉRJ Azt az öreg, szűkszavú taxist kérjem? Ő sohasem kérdez semmit.
FELESÉG Őt hívjad! Bár ő is olyan furcsán szokott nézni ránk.
FÉRJ De legalább nem kérdez semmit. Elveszi a pénzt és továbbáll. A többiek viszont csodálkoznak, és mindenféle hülyeséget kérdeznek.
FELESÉG Igen. Engem is idegesít, ha kérdezősködnek. Hívd az öreget!
FÉRJ Biztos, hogy nem felejtesz itt semmit?
FELESÉG Biztos.
FÉRJ Megyek telefonálni.
Hallatszik, ahogyan kimegy a szobából és tárcsázik. A feleség közben a „Hallod a csalogány”-t dúdolja, úgy, hogy a telefonáló férj szövegéből csak összefüggéstelen mondatfoszlányok hallatszanak. A férj 10-15 másodperc múlva tér vissza.
FELESÉG Rendben van?
FÉRJ Persze. Beszélten az öreggel.
FELESÉG Nem kérdezett semmit?
FÉRJ Nem. Tíz perc múlva itt lesz.
FELESÉG Hát… akkor várjunk. Tíz percet még kibírunk együtt.
FÉRJ Mindig ez a legnehezebb. A taxit várni. Ilyenkor csak vár az ember, és nem tud miről beszélni. Nem értem, miért van szüksége tíz percre, hogy ideérjen.
FELESÉG Olvastam valahol, hogy kiadtak már egy társalgási kézikönyvet várakozó utasok számára. Mi is vehettünk volna belőle.
FÉRJ Most már késő.
FELESÉG Mit gondolsz, mi lehet egy ilyen kézikönyvben?
FÉRJ Nem tudom. A mi esetünkben például ilyesmi: „Vajon milyen arcot vágnak a szomszédok és az ismerősök, ha észreveszik, hogy nem vagyunk itt?”
FELESÉG Szerinted milyen arcot vágnak?
FELESÉG Valószínűleg semmilyet. Valószínűleg észre sem veszik, hogy nem vagyunk itt.
FELESÉG Egyszer csak észre kell hogy vegyék.
FÉRJ Bizonyára azt fogják hinni, hogy együtt utaztunk el valahova.
FELESÉG Örülök, hogy nem vettük meg azt a vacak kézikönyvet. Kell a fenének egy olyan kézikönyv, amiben szomszédokról és ismerősökről van szó.
FÉRJ Esetleg még ilyesmi lehet benne, hogy…
FELESÉG Mondtam már, hogy nem érdekel a társalgási kézikönyv.
FÉRJ Hát jó. Akkor esetleg megkérdezhetném tőled, hogy mégis hova akarsz elutazni, de ez nem tartozik rám.
FELESÉG Szerencsére egyáltalán nem tartozik rád. Meg aztán tényleg nem tudom. Nem mondtál egyetlen olyan helyet sem, ahol nincsenek pókok és varangyos békák.
FÉRJ Sajnos ez nincs bejegyezve a térképeken.
FELESÉG Az emberi hulladékok és a hideg ürülékek be vannak jegyezve?
FÉRJ Azok sincsenek bejegyezve. Azt máshol olvastam. Csak akkor jutott eszembe, amikor a térképeket néztem. És nagyon örülök, hogy eszembe jutott. Oda kell elmennem.
FELESÉG Én is örülök, hogy eszedbe jutott. Legalább azt tudom, hogy hova ne menjek.
FÉRJ Ragyogó!
FELESÉG De még milyen ragyogó! Tudom már: azt fogom csinálni, hogy leszállok valahol a vonatról, természetesen ott, ahol művelt emberek élnek, bemegyek egy idegenforgalmi irodába, kiválasztom a legudvariasabb tisztviselőt, és ezt mondom neki: „Uram, ön többé-kevésbé emberi lénynek látszik. Kérem, javasoljon nekem néhány olyan helyet, ahol garantáltan nincsenek pókok és varangyos békák!”
FÉRJ A többé-kevésbé emberi lény pedig bizonyára javasol néhány olyan helyet.
FELESÉG Azt mondom majd neki: „És még nagyon fontos, hogy azon a helyen ne éljenek emberi hulladék és hideg ürülék nevezetű népcsoportok. Mert kérdem én önt, uram: Milyen ember az, aki ezekhez a népcsoportokhoz menekül, hogy visszanyerje önbecsülését? Szerintem az ilyen ember még az emberi hulladék nevet sem érdemli meg.”
FÉRJ Továbbá…
FELESÉG Továbbá azt mondom neki: „Egyszerűen és röviden közölje velem, uram, hogy itt, itt és itt nincsenek pókok, varangyos békák és emberi hulladékok. Semmi többet nem akarok. És nagyon kérem, ne meséljen a gyerekkoráról!”
FÉRJ És ha eseménydús gyerekkora volt?
FELESÉG Különösen akkor ne meséljen róla, uram! Mert akkor én mindjárt azt mondom, hogy: jönnek – szememből a könnyek. Ezenkívül még egy rakás bárgyú viccet mondok, többnyire rímekbe szedve.
FÉRJ Bele fog halni. Az a félig-meddig emberi lény bele fog halni. Ezt csak én bírtam ki, de én is nehezen. És tovább már én sem bírnám.
FELESÉG Inkább ő haljon bele, mint én. De nem. Nem fog a gyermekkoráról beszélni. Egy nagyon udvarias és nagyon emberszabású tisztviselőt fogok kiválasztani. Egyszerűen megmondja majd, hogy hol nincsenek pókok, békák és emberi hulladékok.
FÉRJ Nem hiszem.
FELESÉG Aztán ismét vonatra ülök, és nevetek meg sírok. Ragyogó lesz. Nagyon örülök. Elhiszed, hogy nagyon örülök? Szeretnék táncolni, vagy valami…
FÉRJ Én is nagyon örülök.
FELESÉG Nincs kedved táncolni?
FÉRJ Miért ne?
Csöngetés.
FELESÉG Megjött a taxis. Kénytelenek leszünk tánc nélkül elbúcsúzni. Nem baj, ugye?
FÉRJ Persze hogy nem baj. Megyek ajtót nyitni.
Kulcscsörgés, ajtónyitás.
TAXISOFŐR Jó estét kívánok. Máris megérkeztem.
FÉRJ Jó estét. Hát akkor… mondja, mennyibe kerülne, ha a feleségemet most kivinne a vasútállomásra, azután visszajönne értem, és engem elvinne az autóbuszállomásra?
TAXISOFŐR (nevetve) Mint máskor is. Maguknak csak harmincat számítok fel. De csak maguknak. Szeretek ide jönni.
FÉRJ Tessék a pénz. Viszontlátásra!
TAXISOFŐR Köszönöm. Holnap is hívjanak csak nyugodtan! Holnap is szolgálatban vagyok.
FELESÉG Viszontlátásra!
TAXISOFŐR Viszontlátásra! Igazán nagyon szívesen…
Becsapják az ajtót és bezárják.
FELESÉG Már ez is szemtelenkedik.
FÉRJ Még hogy csak nekünk számít fel harmincat.
FELESÉG Őt sem hívjuk többet. Keresünk egy egészen új taxist.
Ettől kezdve egyre fáradtabban és unottabban beszélgetnek.
FÉRJ Rendben van. Én akkor megyek és kicsomagolok.
Hallatszik, ahogyan átmegy a másik szobába.
FELESÉG Én előbb összesöpröm a hamutartók darabjait.
FÉRJ Reggel is ráérsz.
FELESÉG Jobb szeretem mindjárt megcsinálni. Aztán én is kicsomagolok.
FÉRJ Ahogy akarod.
Rövid szünet, a feleség összesöpri az üvegdarabokat.
FELESÉG Reggel mikor kelsz?
FÉRJ Hat órakor. Főzöl kávét?
FELESÉG Ha felébredek. De azt hiszem, fel fogok ébredni. Húsért is le kell mennem.
FÉRJ Itthon ebédelünk?
FELESÉG Ha sikerül rendes húst szereznem.
FÉRJ (ásít) A telefonszámlát is ki kell fizetni.
FELESÉG Majd kifizetem.
FÉRJ És ne felejts másik két hamutartót venni.
Gépiratból
