A napokban már két hónapja lesz, hogy diák vagyok a szuboticai ipariskolában. Lassan már teljesen megismerkedek az iskolában zajló élettel. Ami az iskolát illeti, ilyennek képzeltem el körülbelül már előbb is. Nem rettentett vissza az, hogy itt nehezebb, mint az elemi iskolában, hisz én tulajdonképpen azért jöttem ide, hogy iskoláztassam magam, mivel lediplomálás után tovább akarok menni iskolába.
Ami a szakmát illeti, meg vagyok véle elégedve, habár az első benyomás az volt, hogy itt nem sokat fogok gyakorlatilag megtanulni. De lassan belátom, hogy a helyzet másképp áll. Én, aki mindig csak iskolába szerettem volna járni, először idegenkedtem a szakmától, de itt az iskolában már megszerettem, mivel gyakorlati munka közben is szinte úgy érzem magam, mint az osztályban elméleti oktatás alatt. Engem lakatosnak írtak be, de ha fennáll a lehetőség, akkor egy év után már géplakatos szakmát számítok folytatni, mivel hosszas szemlélődés után olyan véleményen vagyok, hogy ott többet megtanulhatok, és a gyakorlatban való alaposabb tudás bizonyára hatással lesz majd előrehaladásomra úgy e középiskolában, mint később a felsőbb osztályokban is.
Szeretek itt az iskolában, mivel rajtam kívül még sokan vannak olyanok, akik szakmájuk befejezése után számítanak tovább járni iskolába. Tanulási kedvemet még fokozta az is, hogy Zágrábban megnyílt egy négyéves egyetem, ahova csakis ilyen iskolából való diákok iratkozhatnak be. Ezért tehát igyekezni fogok szakmai téren úgy gyakorlatilag, mint elméletileg minél több tapasztalatot szerezni, hogy a jövőben biztosan álljam meg a helyemet bárhol és bármilyen környezetben.
Kéziratból
