Luxemburgban főállásban dolgozom nyelvi lektorként, így zavartalanul akkor tudok írni, amikor íróresidencyken veszek részt. Leggyakrabban az írországi Tyrone Guthrie Centre Annaghmakerrig vendége vagyok; ez a művészeti központ, amely a képeken is látható, szinte második otthonomnak tekinthető. A vendégkönyv tanúsága szerint két magyar író dolgozott még itt rajtam kívül: Térey János és Tóth Kinga. Természetesen az íráson kívül érdekes eszmecserék is zajlanak itt, sokat beszélgettem például Jan Carsonnal, illetve Jean Butlerrel, aki a Riverdance vezető táncosaként lett ismert.
Számos ismerettel és élménnyel lettem gazdagabb az úgynevezett kutatóresidencyken, például az északi sarkvidéken, az Arctic Circle Art and Science Residency keretében, vagy Kanadában, a Gatineau Nemzeti Parkban, ahol a baglyok és a denevérek éjszakai életmódját tanulmányozhattam. A denevérekről egy egész versciklust írtam, ezt a Sidekick Books tette közzé a Battalion című antológiában.
Legutóbb egy galiciai residencyt nyertem el, tavaly szeptemberben járhattam az El Caminót öt költőtársammal. A gyaloglás mellett persze írtunk is, és workshopokat, felolvasásokat tartottunk a legkülönbözőbb helyszíneken, például egyetemeken, de az erdő közepén is.
Közvetlenül a Covid kitörése előtt Chiloe szigetén jártam, az ottani MAM (Modern Art Museum) ösztöndíjasaként. Sajnos számos utamat későbbre kellett tenni a pandémia miatt. A jaguárokhoz kapcsolódó kutatásaimra nyertem el a Jaguar Luna Arts Collective Residencyt és a Mauser Harmony with Nature Foundation residencyjét, mindkettő Costa Ricán lett volna – most várom, mikor utazhatok. Egyelőre másmilyen módszerrel, nem a helyszínen végeztem kutatásokat, így a tervezett versciklus elkészült, meg is kaptam rá az f21.hu portál ökoköltészeti pályázatán az első díjat. Jaguárfolyosó című kötetem 2023-ban fog megjelenni a Napkút Kiadó gondozásában, régi alkotótársam, Midori McCabe festményeivel, az idei könyvemet, az Én, az iguánát követően.
Az Ingmar Bergmanhoz kötődő kutatásaimat szintén el kellett halasztani. A rendező házában lakhatok majd Fårö szigetén, használhatom a házimoziját és a könyvtárát, bejárhatom a Persona című film forgatási helyszíneit. Ezt az ösztöndíjat – mint a többit is – igen nehéz megszerezni, mindig több ezren pályáznak. A nyertesek között olyan nevek találhatók, mint Michael Douglas és Jon Fosse.
Várom azt is, hogy eleget tehessek az észtországi Arvo Pärt Centre és a kanadai Wallace Stegner House meghívásának.
Jelenleg Nagy Gerzson Ablak az Ontario-tóra című regényét olvasom, emellett pedig hídszerkezetekről szóló szakkönyvekből gyűjtök érdekességeket egy készülő munkámhoz.
Kedvenc könyvem nincs, vagyis inkább rengeteg van. Ha néhányat mindenképp ki kell emelni, a következőket említeném: Szabó Magda: Az ajtó, Claire Keegan: Foster. Ami a költészetet illeti, szeretem Traci Brimhall verseit, néhányat közülük szerepeltettem is az általam szerkesztett díjnyertes antológiákban, illetve két versét le is fordítottam, ezek a Helikon folyóiratban jelentek meg. Ajánlom még Angela Readman The Book of Tides című kötetét, valamint Diane Seuss összes könyvét. Nagy örömömre szolgál, hogy Diane épp most kapta meg a Pulitzer-díjat a frank: sonnets című kötetére, amely igazi mestermunka.
Gyerekkoromtól kezdve írok verseket, történeteket. Mint sokan mások, én is a Sárvár Irodalmi Kör pályázatán tűntem fel „hivatalosan”, 1983-ban nyertem ott, utána sokáig Tarján Tamás volt a mentorom. Később olyan mestereim voltak, mint Pascale Petit, az Eliot-díjas Jen Hadfield, Gillian Clarke, Imtiaz Dharker, Moniza Alvi, Owen Sheers, Tamar Yoseloff.
Évtizedekig angol nyelven írtam és publikáltam, tavaly tavasszal jelentkeztem ismét magyar nyelvű versekkel. Örömmel várom gyűjteményes kötetem, az Én, az iguána megjelenését.
