Latroknak is játszott

filmforgatókönyv

 

I. rész
a Virágos Katona és a Rózsaméz című regényből

 

Az Osztrák–Magyar Monarchia a század elején. Szenttamás, egy közép-bácskai kisváros vagy inkább nagy falu

 

1. kép: Kálvárián

Először csak a stációk egyik festménye látszik. A kissé primitív festményen a keresztet cipelő Krisztust egy katona korbácsolja, mellén sárga virág van. A katona arca valami furcsa boldogságot sugároz. A háttérben iszonyodó vagy röhögő emberek.

A kép fokozatosan kiszélesedik, a 18 éves Gallai István merően nézi a katonát, előtűnnek a többi stációoszlopok is, majd egy kis kápolna mögött, a toronnyal egy szintben kőből épült terasz, azon a megfeszített Jézus megfeketedett bronzszobra, mellette kétoldalt a keresztre feszített latrok kőből faragott fehér szobra.

A Kálvária-kert végén felbukkan a Gallaival nagyjából egykorú Török Ádám, pásztorbotjával lassan lépked Gallai István felé, megáll a háta mögött.

TÖRÖK ÁDÁM Sokáig akarsz itt ácsorogni?

Gallai István révetegen megfordul.

GALLAI ISTVÁN Te… Hogyan…?

TÖRÖK ÁDÁM Mi a fenét bámulsz itt, mint egy ütődött…?

GALLAI ISTVÁN (a festményre mutat) Nézd meg jól, a Virágos Katonát nézd.

Török Ádám a festmény elé áll.

TÖRÖK ÁDÁM Aki ezt a képet festette, sohasem fogott korbácsot a kezében. A te Virágos Katonád mindent ügyetlenül csinál.

GALLAI ISTVÁN Ez igaz, de az arcát nézd. Ő az egyetlen boldog ember ebben a sokadalomban.

TÖRÖK ÁDÁM Éppen olyan bamba képe van, mint a többieknek. Jézus pedig éppen úgy szenved, mint mindenütt a világon.

GALLAI ISTVÁN A Virágos Katona boldog.

Török Ádám unottan elsétál az oszlopok előtt.

TÖRÖK ÁDÁM Felőlem legyen boldog.

GALLAI ISTVÁN De miért? Hogyan lehet valaki boldog ilyen szörnyűségben? Ezt akarom megtudni.

TÖRÖK ÁDÁM Hasznosabb dolgokat is csinálhatnál.

Gallai István is elfordul a stációktól, csodálkozva nézi Török Ádámot.

GALLAI ISTVÁN Neked nem a birkákat kellene most őrizned?

TÖRÖK ÁDÁM Elkaptak a Szegiék. Még a béreseikkel is meg akartak veretni. Szerencsére nálam volt a szöges bot.

Fölemeli a pásztorbotot, végéből hosszú, hegyes szög áll ki.

GALLAI ISTVÁN Mit csináltál?

TÖRÖK ÁDÁM Semmit. Elveszett egy birka. A Szegiék rám fogták, hogy én loptam el.

GALLAI ISTVÁN Te loptad el?

TÖRÖK ÁDÁM Nem. Biztosan átment egy másik nyájba. Előkerül majd, de engem Devecserben már senki sem fogad fel pásztornak. Ezek a disznó gazdák összetartanak.

GALLAI ISTVÁN Elmehetsz másik határba.

TÖRÖK ÁDÁM Nincs hozzá kedvem. Egy éjszaka még visszamegyek a Szegi-tanyára. Akkor több birkájuk hiányozni fog.

Gallai István elindul a terasz felé, Török Ádám követi. A kápolna mellett lépcsők vezetnek a teraszra. Menet közben beszélgetnek.

GALLAI ISTVÁN Megjárhatod.

TÖRÖK ÁDÁM A kutyák ismerik a szagomat. Nem ugatnak rám.

Felérnek a teraszra, a Krisztus-szobor talapzatánál egy könyv hever, Török Ádám kézbe veszi, aztán ledobja.

TÖRÖK ÁDÁM Szóval itt szoktál olvasgatni és hülyén ábrándozni.

GALLAI ISTVÁN Lusztig Kornéltól jó könyveket kapok.

TÖRÖK ÁDÁM A zsidó órástól?

GALLAI ISTVÁN Sok szép könyve van.

TÖRÖK ÁDÁM Azt mondják, citerázni is szoktál itt. A latroknak is.

GALLAI ISTVÁN Lehet, hogy mondják.

Török Ádám körbenéz a teraszról, békés, majdnem idillikus nyári tájkép látszik. Falusi házakra látni, kissé távolabb egy kis folyó és egy vízimalom, a folyó mellett legelő, ott disznókonda turkál, a konda mellett kis kanász ül görnyedten a füvön, mellette bozontos fekete kutya.

TÖRÖK ÁDÁM Eddig nem hittem neked, de most magam is látom, hogy jó ez a hely. Sok mindent lehet látni. Az a kis félhülye kanász mindig így görnyedezik?

GALLAI ISTVÁN Gilike az ujjaival játszik. Meséket talál ki.

TÖRÖK ÁDÁM Azt mondják, hogy az apja csónakból tette ki a partra, aztán elúszott, és sohasem jött vissza. Gilike sokáig kóválygott a Devecserben, többen befogadták, de nem sok hasznát vették. A tanyasi gyerekek meg rendszeresen pofozták.

GALLAI ISTVÁN Falusi kanásznak megfelel.

A vízimalom elé két szekér kanyarodik bútorokkal megrakodva. Majd egy kétkerekű bricska is megáll a malom előtt.

GALLAI ISTVÁN Úgy látszik, új molnár jön a malomba.

TÖRÖK ÁDÁM Krebsék! Nem hittem volna…

GALLAI ISTVÁN Krebsék?

TÖRÖK ÁDÁM Feketicsi sváb család. Nálunk a Zöld utca mellett Juhász János nazarénus szélmalmában dolgoztak eddig. Nem sokra vitték. Itt talán jobb soruk lesz.

A szekerekről két felnőtt: Katharina Krebs és Stefan Krebs, két fiatal fiú: Stefi és Péter, két lány: a fiatalabb Kati és Rézi száll le.

TÖRÖK ÁDÁM A hurcolkodásnál is biztosan Rézi fog legtöbbet cipekedni. Erős lány. Verekedni is nagyon megtanult.

GALLAI ISTVÁN Verekedni?

Török Ádám elneveti magát.

TÖRÖK ÁDÁM Gyerekkorunkban sokat gúnyoltuk őket svábos beszédük miatt. Rézi nekünk rontott, karmolt bennünket, persze lefogtuk, és nevettünk rajta. Aztán összebarátkoztunk, és megtanítottuk ököllel verekedni. Lány létére gyorsan tanult. És dolgozni is tud. Az apja korán befogta a munkába, a másik három gyerek még túl fiatal a zsákoláshoz.

GALLAI ISTVÁN Az ott Johann Schank bricskája.

TÖRÖK ÁDÁM Biztosan a téglagyáros intézte el, hogy idekerüljenek. Ezek a svábok összetartanak, akár a disznó devecseri gazdák.

A Kálvária teraszáról a Krebs család kirakodása, hurcolkodása látszik.

 

2. kép: Bricskán

Johann Schank és Stefan Krebs bricskán kihajtanak a faluból a devecseri dombok közé. Valójában tipikus alföldi tájék ez, helyenként kisebb dombokkal. Gondosan megművelt termőföldek, búzatarlók, kukorica- és napraforgótáblák.

JOHANN SCHANK Szeretem a devecseri határt. Gazdagon terem.

STEFAN KREBS Már akinek.

JOHANN SCHANK Kicsit elhagytad magad annak az újhitűnek a szélmalmában.

STEFAN KREBS Azt ígértem a feleségemnek, hogy gazdagok leszünk itt, Szenttamáson. Szegények maradtunk. És Katharina egyre többet betegeskedik.

Egy hintó tűnik fel a közelben, kocsis hajtja, mögötte Váry János ül.

JOHANN SCHANK Váry János a legszebb devecseri gazda.

STEFAN KREBS Neki könnyű élete van. Gazdagon született.

JOHANN SCHANK Mutatok neked valamit.

Egy ideig szótlanul haladnak tovább, feltűnik a téglagyár kéménye. Előbb azonban egy elcsúfított dombhoz érnek, mindenfelé félig lebontott téglaégető kemencék éktelenkednek. Johann Schank megállítja a lovat, a domb felé mutat.

JOHANN SCHANK Évekig gyúrtam itt a rengeteg vályogot…

STEFAN KREBS Tudom.

JOHANN SCHANK …szépen kupacba raktam őket, szalmát helyeztem közéjük, az egészet körültapasztottam, aztán meggyújtottam a szalmát.

STEFAN KREBS A zsákkötözéstől esténként néha már remeg a kezem.

JOHANN SCHANK Büdös, sárszagú füst jött ki ezekből az összetákolt kemencékből, fojtogatott, és vörösre marta a szememet. De nem állhattam le, újabb vályogkupacot kellett csinálni.

STEFAN KREBS Neked megérte.

JOHANN SCHANK Sokan dolgoztak itt a dombok között. Hozzám hasonló szegény téglaégetők. Én kuporgattam a pénzemet, és lassan elkezdtem helyben felvásárolni tőlük a téglát. Keveset fizettem nekik, de örültek, hogy nem kell a szállítással bajlódniuk. Hálásak voltak.

STEFAN KREBS Most a téglagyáradban dolgoznak?

JOHANN SCHANK Legtöbbjük igen. Megbízható munkások.

Johann Schank elindítja a lovat a téglagyár felé.

STEFAN KREBS Nekem sohasem lesz téglagyáram.

JOHANN SCHANK Jól őrlő vízimalomba kerültél. Ott egész évben forognak a kövek.

STEFAN KREBS Ez igaz. Végre nem csak parasztra őrölt lisztből sütjük a kenyerünket.

A téglagyárhoz közelednek, a gyárudvarban félmeztelen munkások sürgölődnek.

JOHANN SCHANK Szép ez az ország.

 

3. kép: Vízimalomban

A vízimalomban forognak a malomkövek, őrlik a búzát. Stefan Krebs és Rézi leporolják lisztes ruhájukat, leülnek pihenni. Stefan elégedetten néz körül a malomban.

STEFAN KREBS Gazdagok leszünk.

RÉZI Fehér lisztből sütjük a kenyerünket?

STEFAN KREBS Igen.

RÉZI Lehet, hogy tényleg gazdagok leszünk.

STEFAN KREBS Biztosan. És anyád is meg fog gyógyulni.

RÉZI Megmártózom a vízben. Lemosom az izzadságot, és lehűtöm magam.

Rézi kimegy a malomból, az udvaron Stefi és Péter játszik, Kati a malommal egybeépült molnárház hűvösében kötöget. Távolabb, a legelőn, a konda mellől Gilike talpra áll, Rézit figyeli. A lány lisztes ruhájában a vízbe ereszkedik, a folyó a vízimalomnál szűk csatornává szűkül, Rézi átúszik a túlsó partig, néha a víz alá merül, visszaúszik, kijön az udvarra, lesimítja a vizes haját, Gilike merően figyeli.

 

4. kép: Órásüzletben

Apró fogaskerekek forognak egy zsebórában, Lusztig Kornél nagyítón keresztül nézi és javítgatja az órát. Mellette fia, a szemüveges, satnya Lusztig Feri ül, ő is órákkal bíbelődik, Gallai István jön be az üzletbe, három könyv van a kezében. Lusztig Kornél csak egy pillanatra néz föl rá.

LUSZTIG KORNÉL Megint órákat cserélsz?

GALLAI ISTVÁN Kakukkos órákat.

LUSZTIG KORNÉL Válassz magadnak, amit akarsz. Ezeket meg pontosan rakd vissza a helyükre.

GALLAI ISTVÁN Tudom, hogy honnan vettem le őket.

LUSZTIG KORNÉL Bár a fiam is annyit olvasna, mint te.

LUSZTIG FERI Valakinek az órákat is meg kell javítani.

Gallai István a pult mellett bemegy egy függöny mögé, ott hosszú könyvespolc áll sok magyar, német és héber nyelvű könyvvel. A visszahozott könyveket gondosan a helyükre teszi, nézelődik a könyvespolc előtt. Lusztig Feri bejön az üzletből, megáll mögötte.

LUSZTIG FERI Én is szeretek olvasni. De nincs rá időm.

GALLAI ISTVÁN Nekem van.

LUSZTIG FERI Nem dolgozol?

GALLAI ISTVÁN Nem.

LUSZTIG FERI Gazdagok vagytok?

Gallai István mindvégig a könyveket szemléli, szórakozottan válaszolgat.

GALLAI ISTVÁN Szegények vagyunk. Testvéreim béresek az Andróczki-tanyán.

LUSZTIG FERI És te…?

GALLAI ISTVÁN Télen keresem meg a pénzemet… Házi bálokban citerázom. Fillérekért játszom, de elég sok összejön. Váry Jánosnál meg koronákat kapok. Ő két hétig ünnepli a névnapját, és bőkezűen fizet. Különösen a kártyapartik után.

LUSZTIG FERI Hallottam ezekről a kártyapartikról, de nem tudom…

GALLAI ISTVÁN János-napon sok ember eljön a kastélyba, hogy elnyerje a Váry-birtokot. Iparosok, kupecok, kocsmárosok… Huszonegyeznek. Egy lánc föld árával állják a bankot, és Váry János mindig látatlanból bankot üt.

LUSZTIG FERI Mekkora a Váry-birtok?

GALLAI ISTVÁN Hatszáz lánc szántóföld.

Lusztig Feri elhallgat, számolni kezd magában.

LUSZTIG FERI Ha kilencszer egymás után nyerek, enyém a birtok.

GALLAI ISTVÁN Nem, akkor még csak 511 lánc földet nyertél. Az uraság a megmaradt földdel, a kastélyával, meg a jószágaival még egyszer üthet.

LUSZTIG FERI És ha akkor is nyerek?

GALLAI ISTVÁN Tiéd lenne a birtok. De ilyesmi nem fordulhat elő.

LUSZTIG FERI Miért? Nyerhetek tízszer egymás után, különösen ha az uraság látatlanból üt.

GALLAI ISTVÁN Eddig még mindenki veszített. És ezután is veszíteni fog. Mert a tíz osztásig végig nyerni kell, és ahogyan gyarapodik a föld, megzavarodik az ész. Az uraság meg igen higgadt ember.

LUSZTIG FERI Szeretnék elmenni egy ilyen kártyázásra.

GALLAI ISTVÁN Veszítenél. Váry János a zsidóknál is bankot robbant.

Gallai István kiválaszt három könyvet, kimegy a függöny mögül az üzletbe.

GALLAI ISTVÁN Most ébresztőórákat viszek el.

LUSZTIG KORNÉL Vigyázz rájuk.

GALLAI ISTVÁN Krisztus lábainál lesznek.

Gallai István kimegy az üzletből, Lusztig Feri a hallottak után kissé kábultan ül le apja mellé az órákhoz.

 

5. kép: Kálvárián

Gallai István lassan elfordul a Virágos Katonát is ábrázoló stációtól, csalódottan, töprengve megy fel a teraszra, lenéz a legelő és a vízimalom felé. Gilike görnyedten ül a füvön, Török Ádám közelről figyeli.

A malom udvarán felbukkan Rézi, Gilike felugrik.

A megfeszített Jézus lábainál most is könyv hever, Gallai István kezébe veszi, lapozgatja. Néha felnéz.

A folyón egy halász varsákat rak a vízbe.

Török Ádám feljön a lépcsőkön a teraszra.

TÖRÖK ÁDÁM Gilike egyre butább meséket talál ki. De most már nemcsak az ujjait bámulja, hanem Rézit is.

GALLAI ISTVÁN Mégis okosodik.

TÖRÖK ÁDÁM Te okos meséket olvasol?

GALLAI ISTVÁN A Virágos Katonán gondolkodom. Tudni akarom, hogy miért boldog. Én is boldog szeretnék lenni.

TÖRÖK ÁDÁM Lopjál el három birkát. Ez boldoggá teszi az embert. Magam sem hittem volna, de most nagyon szépnek látom ezt az országot.

Gallai István leteszi a könyvet.

GALLAI ISTVÁN Elloptál a Szegiektől…?

TÖRÖK ÁDÁM Kettőt már eladtunk Kátyban a szerbeknek. Kell a pénz. István és Sándor jövő tavasszal ki akar vándorolni Brazíliába.

GALLAI ISTVÁN Mostanában sokan elmennek.

TÖRÖK ÁDÁM Ők is boldogok akarnak lenni. És gazdagok.

GALLAI ISTVÁN A Virágos Katona…

Török Ádám a környező házakat nézegeti, közbevág.

TÖRÖK ÁDÁM Hagyd már a fenébe a katonádat! Ezekben a házakban laknak gazdag emberek?

GALLAI ISTVÁN Ezekben a házakban vakond-emberek laknak. Reggel korán kelnek, egész nap túrják a földet, leginkább mások földjeit. Nekik kevés jut. Talán…

TÖRÖK ÁDÁM Talán?

GALLAI ISTVÁN Istenes Bíbic Mihály.

Török Ádám megperdül, értetlenül néz barátjára.

TÖRÖK ÁDÁM Te megbolondultál. Ez a templomjáró szentfazék a legnyomorultabb az egész utcában. Nincs semmije. Egy rogyadozó háza, egy rossz lova, egy kis darab földje Devecserben.

GALLAI ISTVÁN Ezen a kis darab földön mindent termel. Búzát, kukoricát, krumplit, répát, napraforgót. Éjjel takarítja be a termést. Rossz lovával és szekerével kimegy a határba, és hangos „dicsértessékkel” köszön a sötétben. Ha visszaköszönnek neki, továbbhajt. Ha nem köszönnek vissza, megáll, és megpakolja a szekerét.

TÖRÖK ÁDÁM Vagyis lop.

GALLAI ISTVÁN Ezt mesélte Forgács Lajos, a mezőőr az egyik házi bálon.

TÖRÖK ÁDÁM Meg fogom látogatni Istenes Bíbic Mihály házát. Talán ismét boldog leszek.

GALLAI ISTVÁN Itt nekem ne csinálj bajt. Szeretem a Kálváriát, nem akarom, hogy elűzzenek.

TÖRÖK ÁDÁM Most más dolgom van. Az éjjel elmegyek a csatornához, eloldom valamelyik szerb halásznak a csónakját, reggelig felevezek vele ide.

GALLAI ISTVÁN Minek neked a csónak?

Török Ádám a folyóra mutat, ahol a halász a varsákat rendezi.

TÖRÖK ÁDÁM A varsákba nagy halak is beszorulnak. De holnap birkapaprikást eszünk. A harmadik birkát leszúrjuk magunknak. István bátyám ízes paprikást tud főzni. Gyere el te is.

A folyón újabb csónak jelenik meg, egy másik halász is varsákat rak a vízbe.

 

6. kép: Csatorna mellett

Éjszaka a vízen csónak úszik, Török Ádám evez fölfelé a kis folyón. Kétoldalt a nádasokban csönd van, csak a mezőről hallatszanak halk éjjeli neszek. Azután távolabbról felhangzik a köszöntés.

Dicsértessék!

Török Ádám felnéz a tiszta, csillagos égre.

TÖRÖK ÁDÁM Mindörökké!!!

Továbbevez, nézi a csillagokat, elmosolyodik a kiáltása után beállt csöndben.

 

7. kép: Törökék udvarában

A csillagos ég alatt birkapaprikás fő, Török István a kondért igazgatja, a többiek az udvaron téblábolnak. Négy nagy termetű, vörös hajú férfi: az apa, István, Sándor és Pál, valamint Ádám, aki szintén magas, szikár fiú, az ő haja azonban fekete, mint az anyjáé, aki tányérokat rak egy hosszú faasztalra, sovány, alacsony asszony, szorgosan mozog a magas férfiak között.

Gallai István jön be az udvarba.

GALLAI ISTVÁN Jó estét mindenkinek!

TÖRÖK PÁL Elhoztad a citerádat?

GALLAI ISTVÁN Nem. Ádám nem mondta.

TÖRÖK PÁL Kár.

István ízlelgeti a paprikást.

TÖRÖK ISTVÁN Az étel elkészült. Üljünk az asztalhoz. Anya majd megetet bennünket.

A férfiak kétoldalt a hosszú faasztalhoz ülnek, a szorgos kis asszony tányérokban hozza eléjük az ételt.

Bejön a kapun Csorba János.

CSORBA JÁNOS Az egész Zöld utca azt meséli, hogy ünnepelnek a Csoszogóék.

TÖRÖK ISTVÁN Csoszogó az édesanyád.

Csorba János elneveti magát.

APA Ülj az asztalhoz. Néha jól kell laknia az embernek, hogy erős maradjon.

Csorba János is leül az asztalhoz, beszélgetnek, Gallai István halkan megkérdezi Török Ádámot.

GALLAI ISTVÁN Miért hívnak benneteket Csoszogó Törököknek?

TÖRÖK ÁDÁM Valamelyik dédapánk állítólag sánta volt. De mi nem vagyunk sánták. És titeket miért hívnak Rojtos Gallainak?

GALLAI ISTVÁN Pásztor őseink díszes-rojtos ruhákban jártak.

TÖRÖK ÁDÁM Vagy rongyos-rojtosban.

GALLAI ISTVÁN Vagy rongyos-rojtosban.

Jó étvággyal esznek valamennyien, Csorba János Istvánhoz és Sándorhoz fordul.

CSORBA JÁNOS Tavaszra tényleg elmentek Brazíliába?

TÖRÖK SÁNDOR Tényleg.

CSORBA JÁNOS Ott nem főznek ilyen jóízű birkapaprikást.

TÖRÖK ISTVÁN Majd megtanítjuk őket.

TÖRÖK PÁL Ha el nem süllyed veletek az a teknő a nagy vízben.

TÖRÖK SÁNDOR Tudunk úszni.

Nevetés. Anya a kondér mellől aggódva figyeli a jókedvű férfiakat.

 

8. kép: Vízimalomban

Rézi a vízben úszik, Gilike a parton ül, az ujjaival játszik. Rézi feje felbukkan mellette. Gilike megriad, ijedten, de csodálattal is nézi a lányt.

RÉZI Mit csinálsz te folyton az ujjaiddal?

Gilike zavartan forgatja a fejét.

RÉZI Süket vagy?

GILIKE Nem vagyok süket.

RÉZI Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz az ujjaiddal?

GILIKE Megmutassam?

RÉZI Mutasd.

Gilike felemeli jobb kezét, ujjait széttárja, a hüvelykujjtól kezdve sorra bemutatja őket.

GILIKE Ő az Öreg, ő a Futár, ő az Erdei Ember, ő a Kopasz Halász, és ő Gilike.

Három közbülső ujját behajlítja, csak a hüvelykujja és a kisujja mered előre.

GILIKE Az Öreg nem csinál semmit, ő mindig csak mesél.

RÉZI Kezdje el.

GILIKE Gilike félrehúzódott a nagy eperfa alá, egy tányér leves volt a kezében, csöndben evett, a kanál sem csörrent.

Felemeli a bal kezét, annak ujjai lassú mozgásokkal karomszerűen közelednek a jobb kéz felé.

GILIKE De odajött a három Bangó, azt mondták, Gilike nem érdemli meg a levest, apró göröngyöket és fadarabokat dobáltak a tányérba. Gilike nagyon éhes volt, a tányér fölé hajolt, hogy ne hulljon bele a sok szemét. Röhögtek rajta, és az egyik Bangó egy nagy görönggyel beletalált a tányérba.

A kisujj kétségbeesetten rángatózik, lassan felemelkedik a mutatóujj.

GILIKE Röhögés közben senki sem vette észre, hogy elindul a Futár, hogy hívja a hatalmas Erdei Embert.

Rézi elunja a történetet, időnként a víz alá merül, a továbbiakban csak mondatfoszlányokat hall. Amikor ismét felnéz, már a középső ujj is kiegyenesedik, meglegyinti a bal kezet, a rosszindulatúan mozgó ujjak összecsuklanak.

GILIKE A röhögésnek vége volt, és akkor már jött a Kopasz Halász…

Rézi ismét víz alá merül.

GILIKE Nem ismertétek ti Gilikét. Folyton röhögtetek rajta, de egyáltalán nem ismertétek. És sohasem fogjátok megtudni, hogy hová vitte őt a Kopasz Halász.

RÉZI Kész?

GILIKE Kész.

RÉZI Ezt játszod naphosszat?

GILIKE Gilikével mindig más történik. Meséljek még valamit?

RÉZI Dolgoznom kell.

Gilike csalódottan, szomorúan nézi az ujjait.

RÉZI Rondák a körmeid.

GILIKE (ijedten) Ha akarod, elmegyek innen.

RÉZI Felőlem elmehetsz. Ügyelj a disznókra.

GILIKE A kutyám vigyáz rájuk.

RÉZI Akkor segíts nekem a malomban.

GILIKE Van ott még valaki?

RÉZI Nincs. A szekerek is csak estefelé jönnek.

GILIKE Szívesen segítek.

RÉZI Ugorj a vízbe, és ússzunk át. A fürdés is rád fér.

GILIKE Nem tudok úszni.

RÉZI Hát gyere be a kapun.

Rézi átúszik a szűk csatornán, Gilike a kapun megy be az udvarba, Rézi bevezeti a malomba. Körbemutat.

RÉZI Ezeket a zsákokat áthúzgáljuk a falhoz.

A lassan forgó malomkövek mellett húzgálják a zsákokat. Gilikén látszik, hogy boldog, amiért segíthet.

GILIKE Régóta szerettem volna bejönni a malomba. Eljöhetek máskor is?

RÉZI Persze. És majd rendbe teszem a körmeidet.

GILIKE Csak a jobb kezemen.

RÉZI Miért?

GILIKE Amazok mind gonoszak. Maradjanak rondák.

RÉZI Jó. Azok maradjanak rondák.

Kati lép be a malomba, elképedve nézi Gilikét.

KATI Mit akar itt ez a kanász?

RÉZI Én hívtam be.

KATI Te mindig jól megválogattad a barátaidat.

RÉZI Dolgozni jöttél?

KATI Én nem bírom cipelni azokat a…

RÉZI Akkor pucolj innen!

Kati kihátrál a malomból, az udvarról visszakiabál.

KATI Szép kis barátaid vannak!

Gilike ijedten, szemrehányón néz Rézire.

GILIKE Azt mondtad, hogy nem lesz itt senki.

RÉZI Ne félj, nem fog visszajönni a nyavalyás. Büdös neki a munka. No, fogd azt a zsákot.

Cipelik a zsákokat, a malomkövek megnyugtató egyhangúsággal őrölnek.

 

9. kép: Kálvárián

Török Ádám a teraszról figyeli Istenes Bíbic Mihályt, aki zsákokat rak le udvarában a szekérről. Az utcában napszámos parasztok jönnek ki házaikból, sietnek a szántóföldekre. Gallai István feljön a lépcsőkön a szobrokhoz.

TÖRÖK ÁDÁM A vakond-emberek elmentek földet túrni.

GALLAI ISTVÁN Hamarosan Istenes Bíbic Mihály is elindul a saját kicsi földjét kapirgálni. Nappal ezt kell tennie.

TÖRÖK ÁDÁM Én meg bemegyek a házába.

GALLAI ISTVÁN Ha valami disznóságot csinálsz, ledoblak a lépcsőkön. A Kálvária az enyém. Szeretem ezt a helyet.

Török Ádám gúnyosan mosolyog a nálánál szemmel láthatólag gyöngébb barátjára.

TÖRÖK ÁDÁM Gyerekeik vannak?

GALLAI ISTVÁN Úgy tudom, vannak. Még sohasem láttam őket.

Istenes Bíbic Mihály feleségével felül a szekérre, kihajtanak az utcára, az asszony becsukja a kaput, elindulnak a devecseri határ felé.

TÖRÖK ÁDÁM Nem csinálok semmiféle disznóságot. Körülnézek. A te dolgod csak annyi, hogy figyeld az utcát, és jelezz, ha jön valaki.

Török Ádám lemegy a lépcsőkön, elmegy a stációk között, végigsiet a kihalt utcán, a kapun át beugrik Istenes Bíbic Mihály udvarába. Gallai István figyeli. Török Ádám benyit a roggyant házba, megtorpan, a ház földes padlójáról csodálkozó kisgyermekszemek merednek rá. Egyre döbbentebb arccal néz be a félhomályos szobába, ahonnan panaszos gyermeknyafogás hallatszik. Kihátrál a házból, öklendezik az udvaron. Aztán átugorja a kaput, futva megy vissza a Kálvária teraszára, dühösen nekitámad Gallai Istvánnak.

TÖRÖK ÁDÁM Te istenverte marha! Még hogy ez a szentfazék a leggazdagabb ember az utcában…!

GALLAI ISTVÁN Mi… mi van a házban?

 

10. kép: Folyó mellett (éjszaka)

A folyó partján Gallai István és Török Ádám halat süt a parázsló tűz fölött, távolabbról a vízimalom kivilágított ablaka látszik.

TÖRÖK ÁDÁM Hamarosan összegyűlik a pénz Sándorék útjára, mehetnek Brazíliába. Nem örülök neki. És Szentigaz is mindig rossz dolgokat jósol nekik.

GALLAI ISTVÁN Ki az a Szentigaz?

TÖRÖK ÁDÁM Öreg, kopasz kártyavető ember. Palánkáról jött, a Zöld utca végén lakik egy vityillóban. Téli estéken gyakran eljön hozzánk, és a kártyákkal belenéz az életünkbe.

GALLAI ISTVÁN Egyszer nekem is jósolhatna.

TÖRÖK ÁDÁM Gyere el hozzánk a télen. Hátha szerencséd lesz. Nekem folyton csúnya jövendőt jósol.

A sötétből Rézi lép nesztelenül a tűz fényébe.

RÉZI Ilyen jövendőt én megjósolok neked kártya nélkül is, Török Ádám.

TÖRÖK ÁDÁM Nézd csak. A lisztes hajú vadmacska.

RÉZI Ha a halászok észreveszik, hogy fosztogatod a varsáikat, kilyuggatják a csónakodat és befakasztják a fejedet. Már gyanakszanak.

TÖRÖK ÁDÁM Szoktál még verekedni? Vagy megszelídültél, amióta eljöttél a Zöld utcából?

Rézi hallgat egy ideig, aztán elneveti magát.

RÉZI A múlt héten megvertem két kamaszt. Péterrel álltunk a malom előtt, két kamasz jött arra, Péterre mutattak, és azt mondták, hogy ez a sváb gyerek olyan csúnya, mint egy majom. Megvertem őket.

TÖRÖK ÁDÁM Péter tényleg elég csúnya, szeplős kölyök.

RÉZI Tudom. De mégis az öcsém. És nem majom.

Török Ádám egy pálca végére fűzött sült halat nyújt a lány felé.

TÖRÖK ÁDÁM Egyél velünk.

RÉZI Csak azért jöttem, hogy figyelmeztesselek…

TÖRÖK ÁDÁM Figyelmeztettél. Most egyél. Jóízű hal.

Rézi elveszi a halat, leguggol a tűz mellé, esznek mind a hárman.

RÉZI Tényleg jó íze van.

TÖRÖK ÁDÁM A Rojtos Gallai Pistát ismered?

RÉZI Sokszor láttam a Kálvárián kóvályogni. Neki is büdös a munka, akár neked.

TÖRÖK ÁDÁM A boldogságát keresi.

RÉZI A Kálvárián?

GALLAI ISTVÁN Van ott egy boldog ember, szentképre festve. Gyere fel, és nézd meg.

RÉZI Nekem dolgoznom kell. És már attól is boldog vagyok, hogy végre fehér lisztből süthetjük a kenyerünket.

GALLAI ISTVÁN Azért feljöhetnél megnézni a Virágos Katonát.

A magasból vadludak hangja hallatszik, Rézi felnéz a tűz mellől.

RÉZI Húznak a vadlibák. Ősz van.

TÖRÖK ÁDÁM Hamarosan itt az őszi vásár. Ott pénzes emberek is előfordulnak.

RÉZI Egyszer nagy bajba kerülsz.

TÖRÖK ÁDÁM Nem csinálok semmi rosszat. Csak szétnézek a vásáron.

Eszegetnek a tűz mellett, fölöttük a magasban újabb vadludak húznak el hangos gágogással.

 

11. kép: Vásáron

Tipikus falusi vásár, mézeskalács-, cukorka-, díszműárusokkal, lacikonyhákkal, a pultokon, sátrakon túl kirakodó jószágvásár. Nyüzsgő embertömeg.

Gallai István és Török Ádám lassan sétálnak az emberek között, nézik a kirakott árut.

TÖRÖK ÁDÁM Itt mindenki vásárol valamit. Csak mi nem.

GALLAI ISTVÁN Nem mindenki vásárol.

A lacikonyhákban serceg a sülő hús, kolbász, a sátrakból zene hallatszik.

TÖRÖK ÁDÁM Ráéheztem a sült kolbászra. De nem telik rá.

GALLAI ISTVÁN Nekem sem.

A pultok és sátrak közül a jószágvásár közelébe mennek. Török Ádám hirtelen lecövekel, meredten megáll, Gallai István néhány lépést tovább megy, aztán meglepetten megfordul.

GALLAI ISTVÁN Mi van?

TÖRÖK ÁDÁM Istenes Bíbic Mihály.

Gallai István is figyelmesen megnézi a jószágvásárt. Istenes Bíbic Mihály sovány lovát elvezeti egy cigány lókupec, ő meg két erős igáslovat fog a szekere elé. Azután fizet.

GALLAI ISTVÁN Tudtam, hogy gazdag. Eladta a Kálvária utcai házát, és vett egy sokkal nagyobbat a Tukban. Azt mondják, vásárolt öt lánc földet is. És még lovakra is maradt pénze.

TÖRÖK ÁDÁM Ez a boldogság titka. Nappal az ágy lábához kell kötni a kicsi gyerekeket, éjszaka meg betakarítani mások termését. Az ügyes tolvajok boldogok igazából, nem a te Virágos Katonád.

GALLAI ISTVÁN A Virágos Katona…

TÖRÖK ÁDÁM Ezután már száz vinnyogó kisgyerek sem fog megállítani. Nekem is kijár a boldogságból. Mégis vásárolok valamit.

GALLAI ISTVÁN Mit?

TÖRÖK ÁDÁM Egy ólmos botot.

Istenes Bíbic Mihály felül a szekérre, elhajt a két erős lóval. Gallai István és Török Ádám sokáig néz utána.

 

12. kép: Utcán (éjszaka)

Kudlik Rezső, egy vegyesbolt tulajdonosa bezárja üzlete ajtaját, a sötét utcán elindul hazafelé. Az egyik kapualjból Török Ádám lép mögé, fejbe csapja ólmos botjával. Kudlik Rezső a földre esik, Török Ádám gyorsan kizsebeli, eltűnik a sötétben. A boltos nyöszörögve feltápászkodik, imbolyogva megy tovább az utcán.

 

13. kép: Kocsmában

Falusi kocsmában téliesen öltözött emberek üldögélnek, isznak, beszélgetnek, a szokásos kocsmai hangulat. Az eddig látott szereplők közül a négy Török testvér ül az egyik asztalnál, nem messze tőlük Csorba János egyedül iszogat. A fivérek halkan beszélgetnek.

TÖRÖK ÁDÁM A pénz összegyűlt, de egyáltalán nem örülök neki. Azt szeretném, ha itthon maradnátok.

TÖRÖK PÁL Itt is boldogulhattok.

TÖRÖK ISTVÁN Eddig nem boldogultunk.

TÖRÖK ÁDÁM Szép ez az ország.

TÖRÖK SÁNDOR Visszajövünk. Meggazdagodunk Brazíliában, és visszajövünk. Mindent hozunk nektek, amit akartok. Ti is gazdagok lesztek.

TÖRÖK ÁDÁM Nekem csak sötétkék öltönyt és egy sétapálcát hozzatok. Régóta szeretnék szép ruhában sétapálcával sétálni vasárnapokon a templom előtt.

TÖRÖK ISTVÁN Ennél többet hozunk.

TÖRÖK ÁDÁM A többit én megszerzem magamnak.

TÖRÖK SÁNDOR Az útiköltség összejött. Dobd el az ólmos botodat.

TÖRÖK ÁDÁM Gondoskodnom kell magamról.

TÖRÖK ISTVÁN Dolgozz. Elég erős vagy a munkához.

TÖRÖK ÁDÁM Akik sokat dolgoznak, sohasem lesznek boldogok.

A kocsmába nyolc szerb fiatal jön be, körülnéznek, a söntéshez mennek. Csönd lesz a kocsmában.

TÖRÖK PÁL A kátyi szerbek messzire elmerészkedtek. Úgy látom, Novakov Dusán megint kötekedő kedvében van.

TÖRÖK ISTVÁN Majd megszelídítjük.

A szerbek a söntés pultjára könyökölnek.

NOVAKOV DUSÁN Nyolc pálinkát kérünk. Úgy látom, a Zöld utcai magyarok felfűtik magukat télire. Fűtsünk be mi is.

Kiss János, a kocsmáros kitölti a pálinkát, Prodanov Zorán a barátjához hajol.

PRODANOV ZORÁN Csorba János itt van.

NOVAKOV DUSÁN Őt kerestük.

PRODANOV ZORÁN A Csoszogók is itt vannak.

NOVAKOV DUSÁN Mi többen vagyunk. Emezek birkák.

A szerbek kiisszák pálinkájukat, elindulnak Csorba János felé. Menet közben szándékosan kötekedve felborítanak néhány poharat az asztalokon. Megállnak Csorba János asztalánál.

PRODANOV ZORÁN Vasárnap este megtapostad a bátyámat a Zöld utcában. Igaz?

Csorba János nyugodtan ülve marad, felnéz, szinte észrevétlenül kést húz elő a zsebéből.

CSORBA JÁNOS Igaz. De előbb leütöttem a hólapáttal. Úgyhogy nem érzett semmit.

PRODANOV ZORÁN Te most érezni fogod. Sokan vagyunk.

A Török testvérek a háttérben felállnak asztaluktól, Török Ádám előveszi ólmos botját. Csorba János továbbra is nyugodtan ül a székén.

CSORBA JÁNOS Nem elegen.

PRODANOV ZORÁN Majd meglátjuk…

Csorba János gyors mozdulattal Prodanov Zorán combjába döfi a kését. Az felordít, összegörnyed, sebére szorítja kezét.

NOVAKOV DUSÁN Most aztán tényleg kitapossuk a szart belőled. Még mindig többen vagyunk, mint ti.

A háta mögött Török István szólal meg.

TÖRÖK ISTVÁN Nem sokáig.

Novakov Dusán megfordul, Török István állon vágja. Novakov a földre esik, lassan feltápászkodik, a másik három Török fivér is közeledik feléjük. A szerbek kihátrálnak a kocsmából, vonszolják a jajgató Prodanovot. Novakov Dusán visszakiabál az ajtóból.

NOVAKOV DUSÁN Visszajövünk! És mindig többen leszünk, mint a magyarok.

TÖRÖK ISTVÁN Majd megritkítunk benneteket.

Visszaáll a kocsmai rend, a Török fivérek leülnek asztalukhoz, Török Ádám még mindig kezében tartja ólmos botját.

TÖRÖK SÁNDOR Hajítsd el az ólmos botot. Egyszer nagy bajba kerülhetsz miatta.

TÖRÖK ÁDÁM Hasznos szerszám. Sok pénzt hozhat.

TÖRÖK ISTVÁN Mi hozunk sok pénzt Brazíliából.

TÖRÖK PÁL Szentigaz mást jósol.

TÖRÖK SÁNDOR Szentigaz bolond vénember, lehet, hogy valaki rábeszéli, hogy rosszakat jósoljon…

Kocsmai zajongás, pohárcsörgés, ami monoton gajdolásba megy át.

 

14. kép: Törökék házában

Kezdetben csak Szentigaz egyhangú motyogása hallatszik, aztán látható lesz az egész szoba. Téli estén a szomszédok is átjönnek Törökékhez. A kemence mellett asszonyok ülnek, csöndesen beszélgetnek, gyapjúszálakat horgolnak, kötögetnek, a földre terített rongypokrócokon gyerekek cifra babokkal játszanak, egy tálból főtt kukoricát majszolnak, az asztal fölé férfiak hajolnak, onnan hallatszik a motyogás, a Szentigaz Török Sándornak jósol. Gallai István és Török Ádám az ajtóból figyel, Gallai a hóna alatt citerát tart.

SZENTIGAZ Ezek ágak is lehetnének. De nem ágak… Kígyók. Gonoszság és balszerencse… A nagy mocskos víz mélyén alig van fény… Nem folyóvíz… Nem tenger… ínség… Betegség.

TÖRÖK SÁNDOR A fene egye meg… Ismét az átkozott piros ász!

Valamennyien kiabálni kezdenek.

SZENTIGAZ Mindig a végére marad! Bent maradt a piros tízes is. Ötször egymás után piros ász! Ne menjetek Brazíliába!

Nevetnek, kiegyenesednek és szétmozdulnak. Ekkor válik láthatóvá a kopasz öregember, törölgeti fejéről az izzadságot. Török Ádám hozzálép, fülébe súg valamit. Szentigaz lassan megfordul, int Gallai Istvánnak. Az leül vele szemben az asztalhoz. Szentigaz gyorsan megkeveri a kártyákat, ügyesen, félkörben az asztalra teríti a lapokat.

SZENTIGAZ Válassz egyet, és fordítsd fel.

Gallai István kiválaszt egy lapot, a makk ászt fordítja fel. Többen felhördülnek.

SZENTIGAZ Jó lap. Nagyon jó lap.

TÖRÖK ISTVÁN Én sohasem találom meg a makk ászt.

Az öregember a makk ásztól jobbra és balra kezdi felfordítgatni a lapokat, merően nézi a kártyákat, erőlködik, mintha cipelne valamit, az arcán és kopasz fején ismét gyöngyözik a veríték. Szaggatottan motyog.

SZENTIGAZ Ezek igazi ágak… nem kígyók… Sűrű ágak… De széthajlanak… Amerre csak mész, széthajlanak előtted az ágak… Valaki talán jár előtted… Nem. Az ágak maguktól széthajlanak… Szerencse… Tapsoló emberek… neked tapsolnak… Ez is szerencse. Megint az ágak… Megint széthajlanak… Jól van. Ez a fontos. Ritka szerencsés ember…

TÖRÖK SÁNDOR Lássuk a hetedik lapot…

Szentigaz felemeli a kártyákat, Gallai István hosszasan keveri a lapokat, majd leteszi a csomagot az asztalra. Az öregember leszámol felülről hat lapot, a hetediket megfordítja. Makk ász.

SZENTIGAZ Amit mondtam, az szentigaz.

Ismét nevetés, a férfiak hátba veregetik Gallai Istvánt.

TÖRÖK ISTVÁN Gyere velünk Brazíliába! Ilyen szerencsés ember kell nekünk.

SÍPOS KÁROLY Csal a Szentigaz! Láttam, hogy megigazítja a lapokat.

Csönd lesz, az öregember megtörli az arcát és a fejét, felkapja a kártyacsomagot, nagy sebességgel kezdi keverni a lapokat.

SZENTIGAZ Melyik lapot dobjam eléd?

SÍPOS KÁROLY A zöld hetest.

Az asztalra repül a zöld hetes.

SZENTIGAZ Tovább.

Az izgága szomszéd mondja egymás után.

SÍPOS KÁROLY A híres makk királyt… A tök alsót… A piros tízest… A makk nyolcast… A zöld felsőt… A piros királyt…

Szentigaz sorra kirepíti a kért lapokat, aztán az asztalra dobja a kártyacsomagot és fölnéz.

SZENTIGAZ Ha én meg akarom igazítani a lapokat, azt te sohasem fogod észrevenni, fiam.

Csönd lesz, Sípos Károly szégyenkezve hátrább lép… Gallai István torkát köszörüli.

GALLAI ISTVÁN Szeretném megtudni valakiről, hogy miért boldog.

Még mindig csönd van, az öregember töprengve dobol az asztalon.

SZENTIGAZ Nagyon nehéz. A kártyák nem vallanak mindenkiről. De megnézhetjük, hogy boldog-e. Talán az is kiderül, hogy miért.

GALLAI ISTVÁN Nézzük meg.

SZENTIGAZ Keverd meg a lapokat, és közben dobjál ki hármat…

Gallai István keveri a lapokat, három kártyát az asztalra dob. Az öregember hosszasan vizsgálgatja őket, majd szemrehányón megkérdezi.

SZENTIGAZ Élő ember az illető?

GALLAI ISTVÁN Hát… Nem. Nem egészen.

Szentigaz sóhajtva feláll az asztaltól.

SZENTIGAZ Elfáradtam. Huszonegyezzetek inkább.

Az asszonyok közé megy a kemence mellé, a férfiak az asztal köré ülnek. Apa kézbe veszi a kártyákat, lassan rendezgeti.

APA Igaza van Szentigaznak. Huszonegyezzünk.

CSORBA JÁNOS Aranypénzekért?

APA Persze.

Az egyik asszony egy tál főtt kukoricát hoz az asztalra.

APA Mindenki tíz aranypénzt vegyen ki magának.

Mindenki kiszámol maga elé tíz kukoricaszemet, Apa leosztja az első lapokat. Török Pál Gallai Istvánhoz fordul.

TÖRÖK PÁL Játszhatnál nekünk valamit a citerádon.

GALLAI ISTVÁN Haramászékhoz megyek házi bálba. Karácsony előtt sok a házi bál.

TÖRÖK PÁL Egy vidám nótára talán van időd.

Gallai István maga elé teszi a citerát, vidám dalt kezd játszani.

 

15. kép: Gallaiék házában

Gallai István karácsonyfa mellett karácsonyi dalokat játszik a citerán. A család már ünneplőbe öltözött, készülnek az éjféli misére.

A citeraszó orgonazenébe vált, Gallai István is felveszi ünneplő kabátját.

 

16. kép: Templomban

A Gallai család (apa, anya és három fiú) a zsúfolt templomban, orgona hangja mellett énekli a karácsonyi dalokat. A hívők között együtt énekel a Török család, Csorba János, Sípos Károly, Szentigaz, a már korábban látott Zöld utcai emberek és Istenes Bíbic Mihály.

Kívülről a templom látszik sűrű hóesésben.

 

17. kép: Váry-kastélyban

A hóesésben alkonyatkor egy lovas szán érkezik a Váry-kastély elé. Gallai István és Imris Lázár, a gazdatiszt leszállnak, egy béres elvezeti a lovakat. Gallaiék felmennek a tornácra, a korláton egy vadliba gubbaszt. Gallai rámutat.

GALLAI ISTVÁN Kedves még mindig kiabál a társai után?

IMRIS LÁZÁR Az ősszel folyton az udvaron szaladgált, kiabált, emelgette a szárnyát, amikor a vadlibák elhúztak felettünk.

GALLAI ISTVÁN Nagyon szétlőtték a szárnyát?

IMRIS LÁZÁR Nem. Már régen meggyógyult, de én minden évben kitépem a nagyobb tollakat, hogy ne tudjon elmenni.

GALLAI ISTVÁN Talán hagyni kellene.

IMRIS LÁZÁR Elpusztulna az igazi vadlibák között. Lezuhanna a magosból. Nem bírná már a hosszú repülést. Itt jó helye van.

GALLAI ISTVÁN Akkor az idén is egy szárnyszegett vadlibával ünneplem a saját névnapomat. Azután játszhatok két hétig Váry Jánosnak.

IMRIS LÁZÁR Megfizetnek érte.

GALLAI ISTVÁN Igaz. És tulajdonképpen Váry János is egyedül ünnepel.

Bemennek a kastélyba, menet közben beszélgetnek.

IMRIS LÁZÁR Most vendége van. Frédi nagyságos úr.

GALLAI ISTVÁN Az meg kicsoda?

IMRIS LÁZÁR Az uraság régi barátja. Pestről jött le hozzánk. Állítólag új pártot akar alapítani. Ronda, görnyedt szemüveges ember. Nem hiszem, hogy sokan belépnek a pártjába.

Bemennek a citerásnak kijelölt cselédszobába, Gallai leteszi batyuját és a citeráját.

GALLAI ISTVÁN Behozom Kedvest. Kicsit zenélek a magunk mulatságára.

IMRIS LÁZÁR Inkább pihend ki magad. Holnap nehéz napod lesz. Reggel pontosan ott legyél a szalonban.

GALLAI ISTVÁN Ott leszek, gazdatiszt uram, vagy micsoda is maga.

Kimennek a szobából, a gazdatiszt eltűnik, Gallai István a tornácra megy, a vadliba felé indul.

Felhangzik a halk citeraszó, Kedves a tornác korlátjától már a reggeli hóesésben nézi a kastély elé érkező szánokat.

A szalonban Gallai István egy sarokban ül, játszik a citerán. A tágas terem közepén nagy ovális asztal látható, rajta tálcán különféle italok. Kissé távolabb egy négyzetalakú kis kártyaasztal, ezen egy felbontatlan csomag kártya. Frédi nagyságos úr az ovális asztal mellett áll, italt tölt magának. Váry János az ablakon keresztül nézi érkező vendégeit.

VÁRY JÁNOS Szép telünk van az idén. Ilyenkor szép igazán a mi országunk. A szatócsok és kupecek mindig pontosan érkeznek. Jó életük van, mégis szeretnének földesurak lenni.

Az asztalhoz sétál, italt tölt magának, felemeli a poharát.

FRÉDI Isten éltessen névnapodon!

VÁRY JÁNOS Szeretem ezt a napot, két hétig mindennap éltessen az Isten.

Isznak, Imris Lázár lép be, az ajtót becsukja maga mögött, Gallai István abbahagyja a citerázást.

VÁRY JÁNOS Mindenki eljött?

IMRIS LÁZÁR Igen. Heten jöttek, összesen tíz lánc föld árával.

VÁRY JÁNOS Engedd be őket.

Imris Lázár kinyitja az ajtót, a hét ember bejön, kissé zavartan toporognak, a gazdatiszt az asztalhoz invitálja őket, italt tölt mindenkinek. Felemelik poharaikat.

VÁRY JÁNOS Isten éltessen engem névnapomon. Önök a vendégeim. Pénzzel jöttek, és kártyázni akarnak velem. Lehet, hogy fél óra múlva valamelyikükből földesúr lesz.

Mindenki kiüríti poharát.

VÁRY JÁNOS Bemutatom Frédi nagyságos urat. Előkelő ember, pártot akar alapítani, olyan pártot, amely testvérekként vezeti egymás karjaiba a magyarokat és a nemzetiségieket. Így álmodta ezt meg Jakubovics Oszkár is.

FRÉDI Ne gúnyolódj! Jászi Oszkár pontosan…

VÁRY JÁNOS Mellőzzük ezúttal a politikát. Fontosabb dolgunk van. Ki az első?

IMRIS LÁZÁR Rocanov Milos.

ROCANOV MILOS Én három lánc föld árával jöttem. Kezdhetjük ennyivel a bankot?

VÁRY JÁNOS Hagyjuk ezt a rácos ravaszkodást. Csak egyenként.

Váry János és Rocanov Milos a kártyaasztalhoz ülnek egymással szemben. Az asztal másik két oldalán Gallai István és Imris Lázár áll.

Gallai István felbontja a kártyacsomagot, keveri a lapokat, ezentúl csak a gazdatiszt hangja hallatszik. Gallai István a csomag aljáról a játékosoknak leoszt két-két lapot.

IMRIS LÁZÁR Egy lánc föld a bank!

A játékosok újabb kártyát kérnek, Gallai István felülről belelát a lapokba. Rocanov nyer.

Két lánc föld a bank!

Újabb osztás, ismét Rocanov nyer.

Négy lánc föld a bank!

Harmadszor is Rocanov nyer.

Nyolc lánc föld a bank!

Negyedszerre Váry János nyer.

Vége!

Kezdődik elölről. Rocanov ismét egy lánc föld árával indul, és már az első osztásnál veszít. A harmadik lánc föld árával a második osztásnál elbukik.

Vége!

Imris Lázár bejelenti a következő játékost.

IMRIS LÁZÁR Kiss János!

A Zöld utcában látott kocsmáros ül le Váry Jánossal szemben.

A nevek egyre távolabbról hallatszanak, előtérben Kedves, a vadliba látszik, bágyadtan nézi a lovasszánokat.

Neumann Gáspár!
Petrovics Novák!
Todorovics Nikola!
Kudlik Rezső!
Becher Vilmos!

Ez a játszma tart legtovább. Még mindig a gazdatiszt hangja hallatszik.

Egy lánc föld a bank!
Két lánc föld a bank!
Négy lánc föld a bank!
Nyolc lánc föld a bank!
Tizenhat lánc föld a bank!

Becher Vilmos remegő kézzel tartja a lapjait, tizennyolca van, még egy lapot kér. Gallai István elképedve néz rá, leoszt még egy lapot. Nyolcas, Becher elbukott.

IMRIS LÁZÁR Vége!

Váry János elégedetten körülnéz.

VÁRY JÁNOS Ennyi volt mára?

IMRIS LÁZÁR Ennyi.

VÁRY JÁNOS Kísérd ki az urakat, Lázár. Mondják el másoknak is, hogy a magyar földesúr még mindig erősebb a kupecoknál és a szatócsoknál.

A gazdatiszt kitereli a kártyásokat a szalonból, Gallai István a citerájához megy, játszani kezd, Váry János és Frédi nagyságos úr italt töltenek maguknak.

FRÉDI Mire való ez a komédia?

VÁRY JÁNOS Évente egyszer megleckéztetem őket. A feltörő polgárság tanulja meg tisztelni a magyar földesurat.

FRÉDI Nem méltó hozzád ez a bohóckodás.

VÁRY JÁNOS Tudom. A dúsgazdag Dungyerszkiakkal vagy Gavanszkiakkal kellene kártyáznom. Esetleg kaszinóba járni, és egyetlen éjszaka szemrebbenés nélkül elveszteni a birtokomat. Utána bizonyára elhelyezkedhetnék a vármegyénél. Nem, kedves barátom. Láttam én már elbukott dzsentriket zsidó kereskedőknek kibicelni néhány pofa italért. A polgárság jöjjön ide, adja meg a tiszteletet, és hagyja itt a pénzét.

FRÉDI Nincs rá szükséged.

VÁRY JÁNOS Elárulok valamit. Szükségem van rá. A hatszáz lánc föld mellett is.

FRÉDI Kockáztatod a birtokodat.

VÁRY JÁNOS Szánalmasan játszanak. Nem tudnak ellenállni a csábításnak, hogy fél óra alatt kiebrudalhatnak a birtokomról. De amikor a közelébe kerülnek, elvesztik a fejüket.

FRÉDI Jöhet egyszer valaki, aki nem veszíti el a fejét. Eddig szerencséd volt…

VÁRY JÁNOS Nem csak a szerencsémben bízok.

Váry János felemeli jobb kezét, az asztalra csap. Egy makk ász marad az asztalon.

FRÉDI De János…

Gallai István távolabbról, citerázás közben figyeli a jelenetet. Váry János elneveti magát, átöleli Frédi vállát.

VÁRY JÁNOS Menjünk ki, nézzük meg a tiszta fehér világot.

Kimennek a tornácra, pohárral a kezükben a vadlúd mellől nézik a behavazott szántóföldeket.

 

18. kép: Legelőn

A behavazott legelőn lovasok száguldoznak, a levegőbe lövöldöznek. A legelő közepén Gilike áll, a lovasok kurjongatva körbefutják. A kis kanász a malom felé oldalog. Rézi jön ki a vízimalomból, Gilike mellé ér, figyeli a lovasokat.

RÉZI Szerb karácsony van. A rossz szellemeket üldözik.

GILIKE Befröcsköltek a hóval.

RÉZI Mindig szerettem nézni a szerb lovasokat, amikor a rossz szellemeket üldözik.

GILIKE Hóval fröcsköltek be. És kinevettek.

A lovasok kurjongatva, lövöldözve elvágtatnak a legelőről.

RÉZI Te tudsz lovagolni?

GILIKE Nem… Nem tudok.

RÉZI Gondolhattam volna.

Lebiggyeszti az ajkát, indul vissza a malomba. Gilike szomorúan néz utána, azután párás szemekkel a távolodó lovasokat figyeli.

 

19. kép: Legelőn

Ismét békés, tavaszi-nyári kép. A disznókonda csoportokra széledve turkálja a földet, a kutya futkos körülöttük, Gilike egy nagy kan disznó hátán ül, veregeti az oldalát, a kan disznó lassan cammog vele. Csónak közeledik a parthoz, Gallai István és Török Ádám ül benne. Gilike észreveszi őket, leugrik a disznóról, leül a fűre. Gallaiék kikötik a csónakot, a Kálvária felé indulnak a legelőn keresztül.

TÖRÖK ÁDÁM Valamelyik éjszaka leevezek a téglagyár alá. Ott még nem gyanakszanak rám a halászok.

GALLAI ISTVÁN Láttad, hogy mennyire megnőtt a téglagyár?

TÖRÖK ÁDÁM Főleg a varsákat figyeltem. Egyébként a Hauser Jakab téglagyára még mindig nagyobb.

GALLAI ISTVÁN Schank János gyorsabban növekszik. Ügyes ember.

TÖRÖK ÁDÁM A fiairól viszont azt hallottam, hogy ügyetlenek.

GALLAI ISTVÁN A Jani tényleg kicsit ostoba, Frigyes azonban életrevaló. Olyan, mint az apja.

Gilikéhez érnek, ő görnyedten ül, riadtan néz fel rájuk.

TÖRÖK ÁDÁM Elég nyúzottnak látszol. Beteg vagy?

GILIKE Nem… Nem vagyok beteg… Játsszak nektek valamit az ujjaimmal?

TÖRÖK ÁDÁM Játsszál.

Gilike most nem mutatja be az ujjait, Gallai István és Török Ádám már ismerik a játékait.

GILIKE Gilike gyönyörű, havas réten állt, nézte a fehér pusztaságot meg a befagyott folyót. Nem bántott senkit, csak gyönyörködni akart a fehérségben. Egyszer csak lármás, röhögő lovasok jelentek meg, vadul nyargalásztak Gilike körül, a lovak az arcába csapták a havat, a lovasok meg azt kiabálták, hogy Gilike sohasem fog lovagolni. Már teljesen beborította a hó, amikor megjelent a Futár, szaladt nyomban az Erdei Emberért…

Gallai István egyre izgatottabban figyeli a kanászt, beszélgetni kezd Török Ádámmal, az elrévült Gilike nem hallja őket, mondja tovább a történetét.

GALLAI ISTVÁN Látod az arcát?

TÖRÖK ÁDÁM Látom.

GALLAI ISTVÁN Teljesen megváltozik.

TÖRÖK ÁDÁM Egyáltalán nem változik meg.

GALLAI ISTVÁN Amikor idejöttünk, elgyötört és szomorú volt. Most megszépült az arca.

TÖRÖK ÁDÁM Éppen olyan csúnya, mint máskor.

GILIKE …egy gyönyörű, füves réten tette partra a Kopasz Halász. A víz mellett egy szép pej ló állt felnyergelve. Gilike felült a lóra és szélsebesen elvágtatott, ment valakihez, aki várta őt.

Vége van a történetnek, a kis kanász lassan felnéz, mintha mély álomból ébredne.

TÖRÖK ÁDÁM Ez… ez jó mese volt.

GILIKE Elmondhatjátok mindenkinek, hogy Gilike megtanult lovagolni.

TÖRÖK ÁDÁM Mindenkinek?

GILIKE Mindenkinek elmondhatjátok. Rézinek is.

TÖRÖK ÁDÁM Rézinek? Neki elmondhatod magad is.

GILIKE Szeretném, ha ti mondanátok el.

TÖRÖK ÁDÁM Menj be a malomba…

GILIKE Azt szeretném, ha ti mondanátok el. Nektek biztosan elhiszi.

Gallai István egyre idegesebb lesz. Gyorsan beszél.

GALLAI ISTVÁN El fogjuk mondani, bízd csak ránk. Mindenkinek elmondjuk, hogy Gilike megtanult lovagolni, Rézinek is.

Sarkon fordul, sietve elindul a Kálvária felé. Török Ádám csodálkozva ballag utána.

A legelő mögött az úton három szekér megy a devecseri határ felé, az egyiket Istenes Bíbic Mihály hajtja

 

20. kép: Határban

Szekérnyikorgás hallatszik a kukoricatáblák között, feltűnik a szekér, két ló húzza, a bakon Istenes Bíbic Mihály ül. Harsogva köszön.

ISTENES BÍBIC MIHÁLY Dicsértessék!

A kukoricásból Török Ádám ugrik ki, ólmos botjával fejbe vágja Istenes Bíbic Mihályt, aki oldalra dől. A lovak továbbmennek, Török Ádám a dűlőúton sokáig néz a szekér után.

 

21. kép: Kálvária-képzelet

A Virágos Katona előtt csak egy pillanatra villan fel Gallai István arca, azután lódobogás hallatszik, majd kissé homályos álomképben Gallai István fehér lovon vágtat egy széles vizű folyó partján, a vízből fürdőző, meztelen lányok integetnek neki. Citerazene hallatszik. A folyó közepén fehér hajó úszik, onnan verklizene vegyül a citeraszóba.

 

22. kép: Vízimalomban

Sötétedik, Stefan Krebs a vízimalom előtt áll, vendégeit fogadja, bentről verklizene szűrődik ki. Johann Schank érkezik bricskán két fiával. Stefan Krebs üdvözli őket.

STEFAN KREBS Nagyra nőnek ezek a gyerekek.

JOHANN SCHANK Johann széltében is növekszik, Friedrich csak fölfelé. Ez a jobb.

STEFAN KREBS Menjetek be, fiúk, Rézi vár benneteket. Nagyon szeret táncolni.

A kövér, ifjú Johann Schank és Friedrich Schank bemennek a kapun. A téglagyáros még Stefan Krebs mellett marad.

JOHANN SCHANK Örülök, hogy néha összejönnek a németek. Többször kellene.

STEFAN KREBS Ezentúl minden évben megünnepeljük Katharina születésnapját.

JOHANN SCHANK Meggyógyult?

STEFAN KREBS Igen. Egészséges és jókedvű.

JOHANN SCHANK Kevesen vagyunk itt Szenttamáson. Többször össze kell jönni. És jó lenne, ha mindegyikünk meggazdagodna. Csak így maradhatunk meg.

STEFAN KREBS Ez a vízimalom módos hely.

JOHANN SCHANK Megmondtam régen.

STEFAN KREBS A téglagyár?

JOHANN SCHANK Napról napra szépül. Gyönyörű a mi Monarchiánk. Épülnek az új házak, és ehhez sok tégla kell.

STEFAN KREBS És sok kenyér.

JOHANN SCHANK Az is. Gyarapodni fogsz. Vársz még valakit?

STEFAN KREBS Becher Vilit.

JOHANN SCHANK Bemegyek, táncolok Katharinával.

A téglagyáros bemegy a kapun, Stefan Krebs a malom előtt marad, a kiszűrődő verklizenét hallgatja. Azután furcsa jelenetre figyel fel az esti félhomályban. A legelőn Gilike a nagy kan disznó hátán ül, mindkét kezét a magasba emeli, nagyon boldog. A disznó egyre gyorsabban megy, bekocog a folyóba, eltűnnek, aztán a kan disznó kimászik a partra, lustán cammog a legelőn. Becher Vilmos ráköszön a molnárra.

BECHER VILMOS Sok boldog születésnapot kívánok a feleségednek. Én érkeztem utolsónak?

STEFAN KREBS Furcsa dolgot láttam az imént…

Becher nem figyel rá, Johann Schank bricskáját nézi.

BECHER VILMOS Látom, Johann is eljött.

STEFAN KREBS A fiaival.

BECHER VILMOS Biztos megint mondott valami okosat.

STEFAN KREBS Azt mondta, hogy nekünk, németeknek össze kell tartanunk, és meg kell gazdagodnunk. Csak így maradhatunk meg.

BECHER VILMOS Neki sikerült a gazdagodás. A télen én is majdnem dúsgazdag lettem.

STEFAN KREBS Hogyan?

BECHER VILMOS Beszálltam Váry János névnapi kártyázásába.

STEFAN KREBS Hallottam már erről.

BECHER VILMOS Négy partit megnyertem. Az ötödiket is megnyerhettem volna, de elidegeskedtem.

A verklizene felerősödik, belülről látszik a vízimalom, a malomkövek most nem forognak, a verklis az egyik sarokban tekeri a hangszerét, a vendégek a fal mellett állnak, beszélgetnek, pogácsát, lángost, aprósüteményt esznek. Többen táncolnak a malom közepén. Rézi Schank Frigyessel, Katharina Johann Schankkal táncol.

JOHANN SCHANK Megerősödtél és megszépültél, Katharina.

KATHARINA Amióta fehér lisztből sütöm a kenyeret. Meg a süteményeket.

JOHANN SCHANK Ennyi kijár egy molnárcsaládnak.

Ismét elhalkul a zene, a malom elől Stefan Krebs és Becher Vilmos is befelé indul az utcáról.

BECHER VILMOS Hidd el, kilenc partival el lehet nyerni a Váry-birtokot. Csak jó idegek kellenek hozzá.

Bemennek a malomba, nézik a táncolókat.

STEFAN KREBS Mielőtt jöttél, valami furcsa dolgot láttam. Egy nagy disznó bevitte a folyóba a kanászt.

Rézi meghallja, megáll a táncban, az apjához lép.

RÉZI Mi történt?

STEFAN KREBS Az a kis hülye kanász felült egy nagy disznó hátára, rikoltozott, emelgette a karjait, a disznó pedig berohant vele a folyóba. A disznó később kijött a vízből.

RÉZI És Gilike?

STEFAN KREBS Nem láttam. Sötét van odakint. Talán lejjebb úszott ki.

RÉZI Gilike nem tud úszni!!!

A sikoltásra leáll a verklizene, Rézi kirohan a malomból, a két Schank fiú utánaszalad, a víz mellett kapják el.

IFJ. JOHANN SCHANK Megbolondultál?

RÉZI Ki kell húznunk a vízből! Jani, Frigyes, segítsetek…

FRIEDRICH SCHANK Lehet, hogy lejjebb kijött…

RÉZI Nem tud úszni! Menjünk érte!

IFJ. JOHANN SCHANK Úgysem találnánk meg. Lehet, hogy kikecmergett…

FRIEDRICH SCHANK Ne rontsd el anyád születésnapját.

Visszavezetik Rézit a malomba, ismét megszólal a zene, a párok folytatják a táncot. Ifj. Johann Schank táncra kéri Rézit.

IFJ. JOHANN SCHANK Most velem fogsz táncolni.

Rézi még mindig zavartan kapkodja a fejét, de belekezd a táncba. Ifj. Johann Schank a szeme elé emeli bal kezét. Gyűrűsujján szép pecsétgyűrű van.

IFJ. JOHANN SCHANK Ezt kaptam az apámtól tizennyolc éves koromban. De ez a születésnap még annál is szebb.

A hangulat egyre vidámabb lesz, a verklizene egészen a Kálváriáig elhallatszik.

 

23. kép: Kálvária-képzelet

Török Ádám a Kálvária teraszán áll a fekete Krisztus szobra előtt, zsebéből aranyláncokat, gyűrűket szed elő, egy papírba csomagolja, gondosan elhelyezi Krisztus meggörbült térdei mögé. Egy pillanatra feltűnik Gallai István, amint a Virágos Katona előtt áll.

Következik a képzelgés. Gallai István hatalmas fák és bokrok között könnyedén lépdel, az ágak széthajlanak előtte. Egy nagy tisztáshoz ér, ahol szarvasok és őzek legelésznek.

Háta mögött a Kálvárián megszólal barátja.

TÖRÖK ÁDÁM Megint az erdőt-mezőt járod?

Gallai István lassan megfordul.

GALLAI ISTVÁN Szarvasok és őzek között jártam. Szép szelíd állatok.

TÖRÖK ÁDÁM Bele fogsz hülyülni ebbe a tökéletlenkedésbe.

GALLAI ISTVÁN Gyönyörű helyeket járok be, örök életemben hálás leszek Gilikének. Tőle lestem el, hogy hogyan lehet boldog az ember.

TÖRÖK ÁDÁM Ő volt a legszerencsétlenebb pára, akit ismertem.

GALLAI ISTVÁN Csak addig, amíg ronda dolgok történtek vele. De amint elment, boldog volt. Ezt csinálja a Virágos Katona is. Korbácsolja ugyan Jézust a bámész tömegben, de valójában nincs ott közöttük, ezért olyan ügyetlen minden mozdulata. Messzire elment onnan, talán egy oázisba a pálmafák alá, ahol szép fiatal lányok naranccsal kínálják.

TÖRÖK ÁDÁM Nagyszerű! Doboltasd ki a kisbíróval, hogy mindenki menjen el onnan, ahol ronda dolgok történnek. És akkor boldog lesz a világ.

GALLAI ISTVÁN Csak az tud elmenni a szép helyekre, akire visszanéz a Virágos Katona. Énrám visszanéz.

TÖRÖK ÁDÁM Énrám viszont nem néz vissza. De most enélkül is boldog vagyok. Elrejtettem Jézus lába mögé ezt-azt. Megfeketítette az idő szegényt. A latrok meg fehérek maradtak.

GALLAI ISTVÁN Ne hozd ide a lopott holmidat. Engem is bajba keversz.

Török Ádám elvigyorodik, a magasba mutat.

TÖRÖK ÁDÁM Jézus még feketén is mindannyiunkra vigyáz. Értékeinkre is. Legfeljebb a Jóisten büntet néha. De ő is csak az igazán gonoszokat. A becsületes latrokat nem bünteti.

GALLAI ISTVÁN Istenes Bíbic Mihály hetekig bekötött fejjel járt.

TÖRÖK ÁDÁM Régi adósságom. Nem vettem el tőle semmit. Csak hát tudja meg, hogy a Jóisten a sötétben is lát, és megbünteti a gonosz tolvajokat. Ez talán elveszi a kedvét az éjszakai kószálásoktól.

Török Ádám elmegy a Kálváriáról, Gallai István felballag a lépcsőkön a teraszra, a fekete Krisztust nézi.

24. kép: Folyóparton

Alkonyatkor a legelő mellett Istenes Bíbic Mihály hajtja szekerét a szántóföldek felé, ráköszön Gallai Istvánra.

I. BÍBIC MIHÁLY Dicsértessék!

GALLAI ISTVÁN Mindörökké!

Gallai István átvág a legelőn a folyóhoz, ott áll Rézi, a vizet nézi.

GALLAI ISTVÁN Az utóbbi hetekben minden este itt ácsorogsz.

Rézi továbbra is tűnődve szemléli a folyót.

RÉZI Te katolikus vagy?

GALLAI ISTVÁN Igen. Éjféli miséken énekelni is szoktam a templomban. Húsvétkor meg a Megváltó koporsóját őrzöm.

RÉZI Mi reformátusok vagyunk. Úgy tudom, hogy a katolikusoknak gyónniuk kell haláluk előtt.

GALLAI ISTVÁN Így illendő.

RÉZI Különben a pokolba jutnak.

GALLAI ISTVÁN Legtöbben igen.

RÉZI Gilikének nem volt ideje meggyónni.

GALLAI ISTVÁN Talán nem is volt katolikus.

RÉZI A katolikus temetőben földelték el. A fakeresztről tudtam meg, hogy tulajdonképpen Kispál Józsefnek hívták.

GALLAI ISTVÁN Vagy Újpál Józsefnek. Messziről jött ide. A tanyasi gyerekek nevezték el Gilikének.

RÉZI Szeretném tudni, hogy hol van.

GALLAI ISTVÁN Megmondhatom neked, ha feljössz a Kálváriára.

RÉZI Mondd el itt.

GALLAI ISTVÁN Csak a Kálvárián tudom elmondani, ha visszanéz rám a Virágos Katona.

Rézi értetlenül mered rá, aztán észreveszi, hogy apja kijött a malom elé.

RÉZI Segítenem kell apámnak.

GALLAI ISTVÁN Gyere ki a Kálváriára.

Rézi elindul a malom felé, most Gallai István nézi tűnődve a kis folyót.

 

25. kép: Kálvária-képzelet

Gilikét a nagy folyón a Kopasz Halász viszi a part felé, ahol a Futár és a nagy erejű Erdei Ember várja. Kisegítik a csónakból, egy fölnyergelt pej lóra mutatnak. Gilike mindenkivel kezet fog, felpattan a lóra, vágtatni kezd a folyó mellett. A távolban egy fehér ház látszik, ami akár vízimalom is lehet, előtte egy lány áll, széttárja karjait.

RÉZI Láttad?

Gallai István elfordul a Virágos Katonától.

GALLAI ISTVÁN Láttam. Kisimult az arca, olyan boldog, hogy alig ismerni rá.

RÉZI Mit csinál?

GALLAI ISTVÁN Megtanult lovagolni. Gyönyörű pej lovon vágtat egy nagy folyó partján, ahol egy szép ház előtt várja őt valaki.

RÉZI Kicsoda?

GALLAI ISTVÁN Gilike ezt sohasem fogja elárulni senkinek. Gyere, menjünk fel a feszületekhez.

Elindulnak a lépcsőkön a teraszra.

RÉZI Te mindezt tisztán láttad?

GALLAI ISTVÁN Igen. Ha a Virágos Katona visszanéz rám, ellátok az oszlopok mögé.

RÉZI Örülök, ha Gilike boldog. Még akkor is, ha csak képzelgés az egész a te bámész szemeidben.

GALLAI ISTVÁN Tisztán láttam.

Felérnek a teraszra, Rézi a feszületeket nézi.

RÉZI Jézus megfeketedett, a latrok meg fehérek maradtak.

GALLAI ISTVÁN A szobrász bronzból öntötte ki Jézust. Nyilván jót akart. De megfeledkezett róla, hogy a bronz idővel megfeketedik.

RÉZI Jézusnak kellene legfehérebbnek lenni.

GALLAI ISTVÁN Sokáig tartott, mire elszántad magad, hogy fölgyere ide.

RÉZI Apám megtiltotta, hogy szóba álljak veletek. Veled, Török Ádámmal vagy hasonlókkal.

GALLAI ISTVÁN Csak beszélgettünk néha.

RÉZI Haszontalan naplopóknak tart benneteket. Egy-két év múlva férjhez akar adni. A feketicsi Neumann Günthert szemelte ki.

GALLAI ISTVÁN Hozzámész?

RÉZI Nem. Günther nagy fejű, buta tahó. És még táncolni sem tud. Megmondtam apámnak, hogy nem megyek hozzá. Erre felpofozott.

GALLAI ISTVÁN Az apád? Hiszen olyan szelíd.

RÉZI Megváltozott az utóbbi időben. Amióta módosabbak lettünk, hangosabbá és izgágábbá vált. Esténként néha eljár otthonról. Kártyázik a kocsmákban. János-napon is kártyázni akar.

GALLAI ISTVÁN A Váry-kastélyban?

RÉZI Ott. Te tudsz táncolni?

Gallai István hallgat egy ideig, szórakozottan válaszol.

GALLAI ISTVÁN Nem. Nem tudok.

RÉZI Egyszer majd megtanítalak.

GALLAI ISTVÁN Jó… Szóval kártyázni akar…?

Átfogja Rézi vállát, a fekete Krisztust és a latrokat nézik.

 

26. kép: Szentigaz házában

Először csak Szentigaz kezei látszanak, kártyákat terít ki az asztalra. Azután látszik a kis kunyhó szegényes szobája, Gallai István kissé zavartan toporog az öregember előtt.

GALLAI ISTVÁN Széthajlanak előttem az ágak.

SZENTIGAZ Szerencsés ember. Megmutatták a kártyák. Tudtam, hogy egyszer még eljössz hozzám.

GALLAI ISTVÁN Miért lakik ilyen nyomorúságos odúban? Könnyen összekártyázhatna magának egy nagyobb házat.

SZENTIGAZ Jó hely ez. Nekem elég. Azért jöttél, hogy jósoljak?

GALLAI ISTVÁN Szeretném, ha megtanítana a lapokkal bánni.

SZENTIGAZ Hány hónapra születtél?

GALLAI ISTVÁN Kilencre… Mint mindenki.

SZENTIGAZ Nem mindenki. Én hét hónapra születtem, az esztendő hetedik hónapjának hetedik napján. Csak az ilyen embereknek vallják meg az igazat a kártyák.

GALLAI ISTVÁN Nem jósolni akarok, hanem a lapokat megigazítani.

Az öregember sokáig szomorúan, csalódottan nézi Gallai Istvánt.

SZENTIGAZ De hát széthajlanak előtted az ágak…

GALLAI ISTVÁN Széthajlanak. Szerencsés ember vagyok.

SZENTIGAZ Mit akarsz hát a kártyákkal?

GALLAI ISTVÁN Meg kell tanulnom megigazítani a lapokat, hogy azt dobjam az asztalra, amelyiket akarom.

SZENTIGAZ Tehát csalni akarsz.

GALLAI ISTVÁN Igen.

SZENTIGAZ Neked nem hoznak semmi jót a kártyák. Szerencsés ember vagy, és én nem rontom el a szerencsédet.

GALLAI ISTVÁN Egyetlenegyszer fogok csalni.

SZENTIGAZ Ha egyszer sok pénzt nyersz a kártyán, egész biztosan folytatni fogod.

GALLAI ISTVÁN Semmit sem akarok nyerni. Nincs szükségem pénzre.

A kopasz öregember értetlenkedve gondolkodik.

SZENTIGAZ Miről van szó?

GALLAI ISTVÁN Egyszer, csak egyetlenegyszer irányítani akarom a lapokat. De nem nyerek egy krajcárt sem. Becsületistenemre.

SZENTIGAZ Fontos ez neked?

GALLAI ISTVÁN Nagyon fontos.

Az öregember kezébe sepri a lapokat, gyorsan megkeveri őket, ismét kiteríti az asztalra.

SZENTIGAZ Válassz egyet.

Gallai István a zöld nyolcast fordítja meg. Szentigaz, akárcsak Törökék házában, lassan megfordítja a többi lapot, erősen összpontosít, kopasz feje izzadni kezd. Elégedetten felnéz.

SZENTIGAZ Úgy látszik, igazat beszélsz. A kártyák nem mutatnak vagyont.

GALLAI ISTVÁN Megtanít?

SZENTIGAZ Kivel kártyázol?

GALLAI ISTVÁN Azt nem mondhatom meg.

SZENTIGAZ Ügyes kártyás?

GALLAI ISTVÁN Igen. Bújtatott ásza van.

Az öregember feláll, idegesen járkálni kezd.

SZENTIGAZ Ő is csal? Biztos vagy benne?

GALLAI ISTVÁN Biztos.

SZENTIGAZ Mit játszotok?

GALLAI ISTVÁN Huszonegyezünk.

SZENTIGAZ Nagyon nehéz lesz. Egy bújtatott ásszal mindent meg lehet csinálni a huszonegyezésben. Majdnem mindent.

GALLAI ISTVÁN Mindig én osztok.

SZENTIGAZ Az jó. Akkor talán sikerül. Néhány dologra megtanítalak. Mikor kártyáztok?

GALLAI ISTVÁN Karácsony tájékán.

SZENTIGAZ Elég rövid az idő. Sokat kell gyakorolni.

GALLAI ISTVÁN Eljövök mindennap.

Szentigaz visszaül az asztalhoz, kezébe veszi a kártyákat. Fejével az egyik sarok felé int.

SZENTIGAZ A sarokban találsz egy frissen égetett téglát. Hozd ide.

Gallai István elhozza a téglát, elképedve néz az öregemberre.

SZENTIGAZ Dobd föl a levegőbe, aztán kapd el.

Gallai István feldobja, majd elkapja a lezuhanó téglát.

SZENTIGAZ Ezt fogod csinálni rengetegszer, egészen addig, amíg az ujjaidon olyan vékonyra kopik a bőr, hogy minden apró szemcsét érzel a téglán. Érzékeny ujjak kellenek, hogy kitapinthasd a lapokat… Holnap hozzál öt csomag kártyát. Annyit biztosan elszaggatunk karácsonyig.

Gallai István újból a levegőbe dobja a téglát, Szentigaz a kártyákat kevergeti. Téglát dobáló és kártyát rendezgető kezek látszanak. Az asztalra öt új kártyacsomag kerül. Szentigaz és Gallai István kezei a csomagokat bontogatják.

 

27. kép: Váry-kastélyban

Gallai István kezei látszanak, nagy gyorsasággal keveri a kártyákat. A gazdatisztnek csak a hangja hallatszik.

IMRIS LÁZÁR Krebs Stefan! Ő az utolsó játékos.

VÁRY JÁNOS Általában az utolsók bírják legtovább.

Egy pillanatra látszik Kedves a tornácon, majd a kártyaszobává alakított „szalon”. A nagyobb asztalnál csalódott, ismét kifosztott emberek állnak, iszogatnak, alig törődnek az utolsó játszmával. Kivétel Becher Vilmos, aki a kártyaasztalt figyeli.

Stefan Krebs leül Váry Jánossal szemben, az asztal másik két oldalán Gallai István, illetve Imris Lázár áll. Gallai István gyorsan keveri a lapokat, biztos kézzel oszt, felülről belelát a játékosok lapjaiba. Az első öt játszmát simán megnyereti Stefan Krebsszel. A gazdatiszt addig egykedvűen hirdeti ki:

IMRIS LÁZÁR Egy lánc föld a bank!

Osztás

Két lánc föld a bank!

Osztás

Négy lánc föld a bank!

Osztás

Nyolc lánc föld a bank!

Osztás

Tizenhat lánc föld a bank!

Osztás

Harminchat lánc föld a bank!

Ekkor már mindenki a kártyaasztalra figyel. Ilyen messzire még senki sem jutott Váry Jánossal szemben. Gallai István elhatározza, hogy kiugratja a bújtatott ászt. Tízest és hetest ad Váry Jánosnak, Stefan Krebsnek pedig királyt és alsót.

Váry János tapasztalt kártyás, érzi, hogy a másiknak gyönge lapjai vannak, az asztalra csapja a két kártyát, így jelzi, hogy megáll. Közben a hetest kicseréli a bújtatott ászra. Mindezt csak Gallai István látja. Stefan Krebs lapot kér, Gallai István királyt oszt neki, még egy lapot kér, ászt kap. Kiterítik a lapokat, mindkét játékosnak huszonegye van, de mivel Stefan Krebs tartja a bankot, ő nyer. A háttérben sugdolózás folyik. A gazdatiszt ideges lesz.

IMRIS LÁZÁR Kérem, maradjanak csöndben… Hatvannégy lánc a bank!

Gallai István a következő három osztást ismét simán megnyereti Stefan Krebsszel. Nagy lapokat ad neki, Váry Jánosnak meg úgy oszt, hogy az ne tudja felhasználni az ász helyére bújtatott hetest. A gazdatiszt egyre halkabban, megdöbbenve jelenti az eredményeket.

IMRIS LÁZÁR Százhuszonnyolc lánc föld a bank!

Osztás

Kétszázötvenhat lánc a bank!

Osztás

Ötszáztizenkét lánc föld a bank!

Ekkor már valamennyi elbukott kártyás Stefan Krebs mögött szorong, izzadnak, izgatottan suttognak, Stefan Krebs falfehér arccal ül, nadrágjába törölgeti izzadt tenyerét, Imris Lázár értetlenül bámul maga elé. Csak Váry János ül nyugodtan. A gazdatiszt remegő hangon jelenti be az utolsó osztást.

IMRIS LÁZÁR Ötszáztizenkét lánc föld a bank… Utolsó osztás…

Gallai István gyorsan leosztja a két-két lapot. Stefan Krebs reszkető kézzel kapja fel kártyáit, a zöld ászt és a zöld tízest kapta. Az asztalra ejti a lapokat. Síri csönd lesz.

STEFAN KREBS Huszonegy…

Váry János csak a lapjai sarkát emeli fel, alájuk pillant, hanyagul megfordítja a kártyákat. Makk ász és piros ász.

VÁRY JÁNOS Kivágó!

Mindenki felhördül, Stefan Krebs összecsuklik, ájultan fordul le a székről.

VÁRY JÁNOS Lázár, locsold életre a lisztesmolnárt, aztán kísérd ki az urakat. Elmondhatják még egyszer, hogy továbbra is erős a magyar földesúr.

A gazdatiszt kancsóból vizet loccsant Stefan Krebs arcába, feltámogatják, valamennyien kimennek. A szobában csak Váry János és Gallai István maradt.

VÁRY JÁNOS Igyunk valamit.

A nagyobb asztalhoz mennek, Váry János tölt mindkettőjüknek, isznak.

VÁRY JÁNOS Pakliztál?

GALLAI ISTVÁN Igen.

VÁRY JÁNOS Miért?

GALLAI ISTVÁN Meg akartam leckéztetni azt a sváb molnárt.

VÁRY JÁNOS Talán engem is?

GALLAI ISTVÁN Talán…

Váry János ismét tölt a poharakba.

VÁRY JÁNOS Többé nem oszthatsz.

GALLAI ISTVÁN Tudom. Lehet, hogy most sem kellett volna. Elkapattam magam. Majdnem olyan hibába estem, mint Gilike, aki lovagolni tanult egy disznó hátán.

VÁRY JÁNOS Miféle Gilike?

GALLAI ISTVÁN Nem ismerte. Meghalt már.

VÁRY JÁNOS Hát akkor… Játsszál a citerádon. Névnapom van, és két hétig tart.

GALLAI ISTVÁN Isten éltesse.

Kiisszák italukat, Gallai István a sarokba vonul, és játszani kezd a citerán.

 

28. kép: Képzelgés

Gallai István fehér ingben és fekete nadrágban egy pódiumon gyönyörűen játszik a citerán, ünneplőbe öltözött emberek gyűlnek köré, áhítattal hallgatják; amikor befejezi, hosszasan tapsolnak neki.

 

29. kép: Vásártéren

Vasárnapi öltözékben férfiak, nők, gyerekek nyüzsögnek a nyári falusi vásáron. A jószágkirakodón egy sok aranyfogat villogtató kupec széles mosollyal kínálgatja disznait. Török Ádám közelről figyeli. Az aranyfogú árus megegyezik a vevőkkel, eladja a sertéseket, megszámolja, majd belső zsebébe teszi a pénzt. Az egyik lacikonyhasátor mögé megy vizelni. Török Ádám bukkan fel, körülnéz, azután hátulról leüti a kupecot, elveszi a pénzt a zsebéből.

 

30. kép: Kálvárián

Gallai István a teraszon áll, a megfeszített fekete Krisztust nézi. Török Ádám futva érkezik a Kálváriára, levegő után kapkodva kérdezi.

TÖRÖK ÁDÁM Te is kaptál behívót?

GALLAI ISTVÁN Kaptam.

TÖRÖK ÁDÁM És… És mit fogsz csinálni?

GALLAI ISTVÁN Azt, amit mindenki. Bevonulok.

Török Ádám idegesen járkál a teraszon, Gallai István háta mögött, aki meg sem fordul.

TÖRÖK ÁDÁM Elmész háborúzni egy akármilyen trónörökös miatt?

GALLAI ISTVÁN Szép országban éltem eddig. Segítek megvédeni.

TÖRÖK ÁDÁM Szétlövik a fejedet.

GALLAI ISTVÁN Szerencsés ember vagyok. A Virágos Katona az előbb ismét megmutatta, hogy szeretnek az emberek. Széthajlanak előttem az ágak.

TÖRÖK ÁDÁM A puskagolyók nem hajladoznak.

GALLAI ISTVÁN Gyorsan befejezzük a háborút. Visszajövök, és ismét gyönyörű helyekre fogok eljárni.

TÖRÖK ÁDÁM Ez nagy háború lesz, sok halottal. Én kimaradok belőle.

Gallai István lassan elfordul Krisztus szobrától, az idegesen sétálgató Török Ádámot nézi.

GALLAI ISTVÁN A katonaszökevényeket elkapják. Agyon is lövik őket.

TÖRÖK ÁDÁM Téged fognak agyonlőni, te marha!

GALLAI ISTVÁN Továbbra is szép országban akarok élni.

TÖRÖK ÁDÁM Kinéztem egy lakatlan kis házat a csatorna mellett, Turijával szemben. Ma este elevezek oda a csónakommal, viszek lisztet, zsírt, sót és cukrot. Sok pénzem van. A vásáron kirámoltam egy rusnyák disznókupec zsebeit. A szája tele van aranyfogakkal. Egyszer én is csináltatok magamnak aranyfogakat.

GALLAI ISTVÁN Elkapnak.

TÖRÖK ÁDÁM Sohasem kapnak el. Abban a házban ketten is elférünk. Csöndben kivárhatjuk a háború végét.

GALLAI ISTVÁN Gyorsan győzünk. Megőrizzük a szép helyeket.

Török Ádám megáll Gallai István előtt, fenyegetően mered az arcába.

TÖRÖK ÁDÁM Ha megvernélek, észhez térnél?

GALLAI ISTVÁN És ha én vernélek meg téged?

TÖRÖK ÁDÁM Próbáld meg.

Gallai István pofon vágja Török Ádámot. Az hátrakapja a fejét, azután ököllel Gallai István gyomrába csap, majd arcul üti. Gallai István földre esik Krisztus szobra előtt.

Török Ádám a szoborhoz megy, a meghajlott térdek mögé nyúl, kiveszi az aranygyűrűket és nyakláncokat. A tenyerén nézegeti.

TÖRÖK ÁDÁM Ezekből is pénzt csinálok. Neked is juthat belőle. Estére a vízimalomtól indulok, ha észhez térsz, gyere oda.

Gallai István vérző arcát törölgeti.

GALLAI ISTVÁN Menj a fenébe!

TÖRÖK ÁDÁM Mire visszajössz a győztes háborúból, nekem legalább két aranyfogam lesz.

Becsomagolja, zsebre teszi a gyűrűket és nyakláncokat, elindul a lépcsőkön lefelé.

 

31. kép: Órásüzletben

Lusztig Kornél az órák feletti üveglapon gyűrűket, nyakláncokat szemlélget. A pult előtt Gallai István és Lusztig Feri áll hátizsákkal, útra készen. Hatéves forma kisfiú téblábol az üzletben. Lusztig Kornél a kisfiúra mutat.

LUSZTIG KORNÉL Marciból ékszerészt nevelek. Az arany mindig érték marad. Békében és háborúban.

GALLAI ISTVÁN Gyorsan vége lesz a háborúnak. Gyorsan hazajövünk.

LUSZTIG KORNÉL Vigyázz a mulya fiamra. Az órákhoz nagyon ért, de az életben ügyetlen.

GALLAI ISTVÁN Vigyázok rá. Gyorsan visszajövünk.

LUSZTIG KORNÉL Sok könyv van itt még, amit nem olvastál el. Marcival várunk benneteket.

Gallai István és Lusztig Feri kimegy az órásüzletből. A kisfiú tágra nyílt szemekkel néz utánuk.

 

32. kép: Lövészárokban

Első világháborús filmfelvételek gyalogsági rohamokról. Lárma, fegyverropogás, füst és por. Lövészárokban osztrák–magyar katonák ülnek, köztük Gallai István és Lusztig Feri.

LUSZTIG FERI Az őseim állítólag innen, Galíciából származtak el. Milyen igazuk volt, hogy elmentek. Pocsék egy föld.

GALLAI ISTVÁN Hamarosan mi is hazamegyünk.

LUSZTIG FERI Apámnak azt ígérted…

GALLAI ISTVÁN Apádnak azt ígértem, hogy vigyázok rád. Két évig megvigyáztalak ebben a mocskos lövészárokban.

LUSZTIG FERI Egyedül is tudok vigyázni magamra.

GALLAI ISTVÁN Ez igaz. Apád büszke lenne rád, ha látna.

Gallai István egy képeslapot vesz elő, közelről látszik a szenttamási katolikus templom, előtte ünneplőbe öltözött emberek. Egy őrmester ül mellettük, ő is unottan a képeslapot nézi.

LUSZTIG FERI Ismét Rézi képeslapját bámulod? Teljesen elrongyolódik.

GALLAI ISTVÁN Szeretem a templomunkat. Az idei karácsonyon újból énekelni fogok az éjféli misén.

ŐRMESTER Megint jönnek!!!

A lövészárokban üldögélő katonák lőállásba ugranak. Tömött sorokban orosz katonák közelednek feléjük.

GALLAI ISTVÁN És megint sokan jönnek.

LUSZTIG FERI Hát akkor ritkítsuk őket újból.

Fegyverropogás, az orosz roham megtorpan, a magyar katonák újratöltik puskájukat.

ŐRMESTER A hátunk mögött is vannak.

Zavart kapkodás a lövészárokban, az ellenséges csapatok mindkét oldalról közelednek.

GALLAI ISTVÁN Ki engedte őket a hátunk mögé? Itt nálunk két évig nem jutottak át.

LUSZTIG FERI Nagyon eluntam már ezt a lövészárkot. A fogolytáborban sem lehet rosszabb sorunk.

ŐRMESTER Átszökött cseh katonák is vannak közöttük. Azok nem ejtenek hadifoglyokat.

Az osztrák–magyar katonák fölemelt kézzel kijönnek a lövészárokból, az egyik cseh katona lőni kezd a foglyokra. Gallai István a jobb könyökéhez kap, ujjai között vér csorog. Az oroszok lefogják a lövöldöző cseh légióst, körülveszik a hadifoglyokat. Gallai István vérző karját szorítja, lenéz a földre. Mellette Lusztig Feri fekszik átlőtt fejjel.

 

33. kép: Vasútállomáson

Alkonyatkor barátságtalan, borús időben Gallai István elnyűtt katonaköpenyben, borostásan száll le a vonatról, a másik vagonból Aradi József ugrik le, szintén katonaruhában, Novakov Dusán vasutasöltözékben, kárörvendően figyeli őket. Az állomás épülete előtt két tábori csendőr posztol. Aradi József Gallai Istvánhoz lép.

ARADI JÓZSEF Én az olasz frontról jövök. Te honnan?

GALLAI ISTVÁN Nizsnij Novgorodból.

ARADI JÓZSEF Orosz hadifogságból?

GALLAI ISTVÁN A hátam mögé kerültek, és szétlőtték a jobb könyökömet.

ARADI JÓZSEF Elveszítjük a háborút.

GALLAI ISTVÁN Elveszítjük? Én két évig kitartottam egy galíciai lövészárokban. Lusztig Ferivel együtt.

ARADI JÓZSEF Lerongyolódtunk.

Gallai István az állomás épülete felé mutat.

GALLAI ISTVÁN Azok ott még a mi csendőreink.

NOVAKOV DUSÁN Nem sokáig maradnak itt. Végre tényleg mi leszünk többen.

A két katona fenyegetően néz a vasutasra.

ARADI JÓZSEF Az Isten verje meg azt a marhát, aki befogadta erre a tájékra a szaladó szerbeket.

NOVAKOV DUSÁN Hamarosan mások fognak szaladni.

Aradi József durván félrelöki a vasutast.

ARADI JÓZSEF Százszor verje meg az Isten. Menjünk haza. Biztosan várnak bennünket.

GALLAI ISTVÁN Én előbb a Kálváriára megyek. Találkoznom kell valakivel.

 

34. kép: Kálvárián (este)

Mindenütt gyertyák égnek, a teraszon is, az oszlopoknál is. A gyertyák fölött férfiak, nők imádkoznak. Gallai István mereven nézi a Virágos Katonát, eltorzul az arca. Egy öregember megy hozzá, körbejárja.

ÖREGEMBER Te élsz?

GALLAI ISTVÁN Nem néz rám vissza.

ÖREGEMBER Mindenki úgy tudja, hogy meghaltál. Az apádék is…

GALLAI ISTVÁN Nem néz rám vissza!

ÖREGEMBER Kicsoda?

Gallai István egyre ingerültebb lesz.

GALLAI ISTVÁN A Virágos Katona! Nem néz rám vissza! Elment a Kálváriáról. Elűzte ez a sok könnyes szemű, óbégató ember.

ÖREGEMBER Mindenkinek odaveszett valakije a háborúban. Rólad is azt hittük, hogy meghaltál.

GALLAI ISTVÁN Többé már nem jön vissza.

A gyertyafényes Kálváriára távolabbról szerb lányok éneke hallatszik.

„Kisa pada
Madjarska propada!”

(„Eső esik,
Magyarország veszik!”)

 

35. kép: Vízimalomban

Rézi a konyhában ül, varrógépet kattogtat, a fal mögül behallatszik a malomkerekek zúgása. Gallai István csöndesen belép a konyhába, megáll. Rézi nem veszi észre, a varrógép fölé hajol, azután fölemeli a fejét, szemei kitágulnak, mintha kísértetet látna. Rámered Gallai Istvánra. Jobb kezével rámutat, lábával még mindig nyomogatja a varrógép pedálját, majd megáll, csak a malomkövek zaja hallatszik.

RÉZI Én tudtam… Tudtam, hogy nem haltál meg.

GALLAI ISTVÁN Köszönöm a képeslapot.

RÉZI Megkaptad?

GALLAI ISTVÁN Azóta is magamnál hordom. Sokszor megnéztem.

Rézi felugrik, összeölelkeznek.

RÉZI Éreztem, hogy nem halhatsz meg.

GALLAI ISTVÁN Komisz helyeken jártam.

Rézi hátrább lép, a székekre mutat.

RÉZI Ülj le valahová. Mesélj. Mindig szép beszédű voltál.

GALLAI ISTVÁN Komisz helyeken jártam. Nem szívesen beszélek róluk.

Rézi többször körbejárja Gallai Istvánt.

RÉZI Úristen, de ronda vagy. Vegyél fel valami rendes ruhát.

GALLAI ISTVÁN Apámék eladták a ruháimat. Úgy tudták, hogy elestem. És kellett az a kis pénz.

RÉZI Mindenki úgy tudta, hogy meghaltál. Elsirattak. De én éreztem, hogy élsz.

GALLAI ISTVÁN Piszkos és büdös katonaruhában maradtam.

Rézi megvizsgálja, megtapogatja a köpenyt.

RÉZI Átalakítom a köpenyedet. Kívülről kopott és piszkos, de majd kifordítom. Szép lesz.

GALLAI ISTVÁN Megtanultál varrni?

RÉZI A lovasságnak varrok abrakostarisznyákat. Jól megfizetnek.

GALLAI ISTVÁN Ki dolgozik a malomban?

RÉZI A fiúk megerősödtek. Főleg ők segítenek az apámnak. Vesd le a köpenyt.

Rézi kihámozza Gallai Istvánt a köpenyből, vizsgálgatja.

GALLAI ISTVÁN Így sem vagyok sokkal szebb.

RÉZI Hát nem. A zubbonyodat is át kell alakítani. Lötyög rajtad.

GALLAI ISTVÁN Sovány koszton éltem, elfogytam belőle.

RÉZI És borotválkozz meg. Olyan szőrös vagy, mint egy kivert kutya.

GALLAI ISTVÁN Szétlőtték a jobb könyökömet. Nem tudom hajlítani.

RÉZI Ez baj… Ez nagy baj. Hogyan fogsz citerázni? Miből akarsz megélni?

GALLAI ISTVÁN Talán, ha távolabbra tolom a citerát… A borotválkozás azonban nem megy.

RÉZI Ülj le, majd megborotvállak.

GALLAI ISTVÁN Te?

RÉZI Az apámat is én borotválom. Nagyon remeg a keze a zsákkötözéstől. Ülj le, te gyámoltalan!

Rézi széket mutat Gallai Istvánnak, szappant és pamacsot vesz elő. Gyakorlott mozdulatokkal bepamacsolja.

RÉZI Tényleg. Voltál már a Kálvárián?

GALLAI ISTVÁN A Virágos Katona nem néz rám. Elment onnan. Minden megváltozott.

RÉZI A Virágos Katonából is ki kell nőnöd egyszer.

GALLAI ISTVÁN Egyszer a Kálvárián nagyon beléd szerettem.

Rézi a borotva élét vizsgálgatja.

RÉZI Jóformán gyerek voltál még… Kicsorbult a borotva éle. Meg kell fenni. Apámnak erős szakálla van.

GALLAI ISTVÁN Tudja, hogy én csaptam le a Váry-kastélyban?

RÉZI Megmondtam neki. Nem haragszik. Nevetett rajta.

GALLAI ISTVÁN Legyél a feleségem.

RÉZI Ne bolondozz…

Kifeszít egy nadrágszíjat, feni a borotvát, próbálgatja az élét.

GALLAI ISTVÁN Legyél a feleségem.

Rézi megáll, borotvával a kezében, szinte fenyegetően néz a beszappanozott arcú Gallai Istvánra, közben majdnem elneveti magát.

RÉZI Komolyan mondod?

GALLAI ISTVÁN Nagyon komolyan.

RÉZI Ne bolondozz. Legalább két évvel idősebb vagyok, mint te.

GALLAI ISTVÁN Azt akarom, hogy a feleségem legyél. Te vagy az egyetlen, aki nem változott meg. Sokkal fiatalabb vagy, mint én.

Rézi közelebb lép, elmosolyodik.

RÉZI Egész életemben dolgozhatok rád.

Gallai István felugrik. Átöleli Rézit, szappanos arcát a lány arcához szorítja.

GALLAI ISTVÁN A feleségem leszel?

A lány visszaülteti a székre.

RÉZI Persze. Nekem lesz a leggyámoltalanabb férjem a faluban. Életed végéig borotválhatlak.

Gondosan, biztos kézzel borotválni kezdi Gallai István arcát.

 

36. kép: A templom előtt

Napfényes vasárnap délelőtt, Rézi és Gallai István házasokként a katolikus templomból jönnek ki. Rézi fehér ruhában, Gallai István a megszépített katonai öltözékben. Mögöttük a rokonság jön, a templom előtt ünneplőbe öltözött ismerősök gratulálnak nekik. Azután az emberek más irányba fordítják a fejüket.

Az úton Török Ádám hátrakötött kézzel lépked a templom felé. Három csendőr kíséri. Az egyik időnként puskatussal Török Ádám bordái közé csap. Török Ádám nyakában egy táblával, amelyen nagy betűkkel az áll: KATONASZÖKEVÉNY, rezzenetlen arccal megy el a tömeg előtt. Gallai István átöleli Rézi vállát, mint valamikor a Kálvárián.

 

37. kép: Tíz évvel később a Jugoszláv Királyságban (határban)

Nyári napon Gallai István és Rézi egy dús lombú fa alatt ül, falatoznak. Mögöttük búzatarló, keresztbe rakott búzakévék, távolabb kaszáló férfiak, hajlongó marokszedő asszonyok látszanak, majd a Belics-tanya, hosszú épület gazdasági udvarral, istállókkal, csűrökkel, ólakkal, górékkal. A dűlőúton két szekér közeledik, az elsőt egy orosz kocsis hajtja, mellette gazdája, Jaksity Száva ül, a második szekeret Belics Dusán hajtja. Az első szekér elmegy Gallai Istvánék előtt, Belics Dusán megállítja lovait.

BELICS DUSÁN Az idén is ti végeztetek elsőre.

GALLAI ISTVÁN Útálok dolgozni. Ezért igyekszem minél gyorsabban befejezni a munkát.

RÉZI Én pedig megszakadhatok. Sokkal szélesebb rendet vág, mint mások.

GALLAI ISTVÁN Szétlőtt, merev könyékkel csak széles rendeket tudok vágni.

RÉZI Az egész szenttamási határban én emelgetem a legnagyobb kévéket. Ha ezt tudom…

BELICS DUSÁN Nem mentél volna hozzá?

RÉZI Akkor is hozzámegyek. De kicsit tovább kérettem volna magam.

Mindhárman nevetnek, Belics Dusán lelép a szekérről, a másik szekér után mutat.

BELICS DUSÁN Száva megint dühös lesz, amiért az én földjeimről előbb betakarítjuk a búzát.

RÉZI Jaksity Szávánál nem szeretnek dolgozni az emberek. Sokat kiabál velük.

BELICS DUSÁN Jószívű ember, de pöffeszkedő. Azt állítja, hogy családja Rettegett Iván cártól származik. Ezért tart orosz kocsist, aki állítólag grófi származék. Én nemigen hiszem ezt.

GALLAI ISTVÁN Én sem.

BELICS DUSÁN A faluba megyek. Bevihetlek benneteket.

RÉZI Megköszönnénk.

BELICS DUSÁN Mindjárt indulhatunk. Előbb beszélnem kell még az öreg Mézes Pólával. Erre a nyárra hozzám telepedett.

Gallai István feláll, kannát vesz a kezébe.

GALLAI ISTVÁN Én is bemegyek a tanyára. Hozok friss vizet.

RÉZI Addig felpakolok a szekérre.

A két férfi elindul a tarlón a tanya felé.

BELICS DUSÁN Jól éltek a faluban?

GALLAI ISTVÁN Egy évre megint lesz kenyerünk.

BELICS DUSÁN Házatok van?

GALLAI ISTVÁN Felépítettünk egy vert falú házat, nagy konyhával, és még nagyobb szobával. Ott sok ember elfér. A szomszédok eljönnek hozzánk téli estéken, én vidám és bús dalokat játszom a citerán. Sokat énekelünk és nevetünk.

BELICS DUSÁN Régóta figyellek benneteket. Te keményen dolgozol, a feleséged szorgalmas asszony. Kiköltözhetnétek a tanyámra.

GALLAI ISTVÁN Szomszédaink nagyon elszomorodnának.

BELICS DUSÁN Gyorsabban gyarapodnátok.

GALLAI ISTVÁN Egy évre lesz kenyerünk. Disznót is vágunk. Rézi ruhákat varr a falusi asszonyoknak, én meg néha majd segítek apósomnak a vízimalomban. És játszom a citerán a szomszédoknak. Sokat fogunk énekelni és nevetni.

BELICS DUSÁN Nem szereted a szerbeket, igaz?

GALLAI ISTVÁN Magának szívesen dolgozom. Eljövök kukoricát is törni. Csak a pökhendiséget nem szeretem.

BELICS DUSÁN Most nekünk húzták meg a jó határokat. És ez már örökkön örökké így marad.

GALLAI ISTVÁN Én ebben nem lennék biztos.

A tanya udvarára érnek, Mézes Póla az egyik csűr mellett védőhálóval a fején a kaptárokat vizsgálgatja, Belics Dusán odamegy hozzá, beszélgetni kezdenek. Gallai István az udvar közepén álló gémeskútból vizet húz, a kannába önti, majd ő is a kaptárakhoz megy.

GALLAI ISTVÁN Milyen az idei hordás?

MÉZES PÓLA Nagyon jó. És még csak ezután jön a tisztesfű. Az hozza a legtöbb mézet.

BELICS DUSÁN Rojtos Gallai aratta le elsőnek a tábláját. Azon a tarlón fog elsőnek kivirágozni a tisztesfű.

A méhész hálóval a fején Gallai Istvánhoz fordul.

MÉZES PÓLA Vannak gyerekeid?

GALLAI ISTVÁN Egy fiú és egy kislány.

A méhész cserépedények között matat, kezébe vesz egy kisebb csuprot, átnyújtja Gallai Istvánnak.

MÉZES PÓLA Akácméz. Vidd el a gyerekeknek. A legjobb arató megérdemel ennyit.

GALLAI ISTVÁN Azt mondják, ez a legjobb méz.

MÉZES PÓLA A rózsaméz a legjobb.

GALLAI ISTVÁN Sohasem hallottam rózsamézről.

MÉZES PÓLA Én is csak egyszer ettem belőle.

BELICS DUSÁN Milyen volt?

MÉZES PÓLA Mint a parázs. Megmelegíti a csontokat és az izmokat. Az illata örökké megmarad. Aki egyszer rózsamézet eszik, sohasem fog fázni, és sokáig fog élni.

GALLAI ISTVÁN Sokáig akarok élni. Szerzek rózsamézet magamnak és a gyerekeknek.

MÉZES PÓLA Ehhez előbb hatalmas rózsaföldek kellenek. De erre csak búzát, kukoricát, meg napraforgót termelnek.

GALLAI ISTVÁN Megtalálom a rózsaföldeket.

BELICS DUSÁN A gyerekeknek ízleni fog az akácméz is. Menjünk.

Gallai Istvánnal a tarlókon át visszamennek a szekérhez, Rézi már felpakolta a kaszát, sarlót és a batyukat, a kocsiderékba ül, Gallai István és Belics Dusán felugrik a bakra, a két ló elindul a dűlőúton.

 

38. kép: Vízimalomban

Éjszaka két lovas érkezik a vízimalom elé, Török Ádám és Csorba János. Leszállnak a lovakról, benéznek az ablakon. Bent viharlámpa ég, forognak a malomkerekek, Péter az üres zsákokon alszik, Gallai István a fal mellett ül, játszik a citerán. A zeneszó nem hallatszik ki, csak a malomkövek zaja.

TÖRÖK ÁDÁM A Rojtos Gallai. Sohasem változik meg. Szétlőtték a könyökét, de ő még így is citerázik.

Bekopog az ablakon, de mivel senki sem mozdul, ököllel dörömböl. Péter felébred, Gallai István félreteszi a citerát, leakasztja a viharlámpát, az ablakhoz megy. Kintről Török Ádám vigyorog. Gallai István int Péternek, az kimegy, kinyitja a kaput, bekíséri a vendégeket, majd álmosan-dühösen visszaül a zsákokra.

TÖRÖK ÁDÁM Megtanultam lovagolni. János a huszároknál szolgált, most meg istállós a Munjinnál. Jó lovakon tanultam meg lovagolni.

GALLAI ISTVÁN Nehogy úgy járj, mint szegény Gilike.

TÖRÖK ÁDÁM Én nem játszom az ujjaimmal, és mély vízben is tudok úszni. Meg aztán szereztem egy fényes rendőrpisztolyt.

Megmutatja az övébe dugott pisztolyt, sétál, nézelődik a vízimalomban.

GALLAI ISTVÁN Az emberek azt mesélik, hogy vasárnapokon a piactéren sétálsz sötétkék ruhában, sétapálcával.

TÖRÖK ÁDÁM Sándorék visszajöttek Brazíliából.

GALLAI ISTVÁN Hallottam. Meggazdagodtak?

TÖRÖK ÁDÁM Nem. De nekem hoztak sötétkék ruhát és sétapálcát. Ennyire tellett nekik. Meg a visszaútra.

GALLAI ISTVÁN Úgy látszik, ott is csúnya világ van. És itt is megcsúnyult a világunk. Rossz helyre jöttek vissza.

Török Ádám lábával meglöki a citerát.

TÖRÖK ÁDÁM Kacska kézzel is tudsz citerázni?

GALLAI ISTVÁN Ha kissé távolabbra tolom…

TÖRÖK ÁDÁM Járod a házi bálokat?

GALLAI ISTVÁN Már nem. Magamnak játszom, meg otthon Rézinek, a gyerekeknek és a szomszédoknak.

TÖRÖK ÁDÁM Miből éltek?

GALLAI ISTVÁN Rézi varr, én segítek apósomnak a malomban, nyáron meg elmegyek aratni. Merev könyékkel elég nehéz, széles rendeket kell vágnom.

TÖRÖK ÁDÁM Lehet, hogy jövő nyáron már nem kell aratnod. Ettől megszépül egy kicsit a világ. Hol van Stefan?

PÉTER Alszik az ágyában.

TÖRÖK ÁDÁM Ébreszd fel.

PÉTER Ilyenkor? Megőrültél?

TÖRÖK ÁDÁM Ébreszd fel! Beszélni akarok vele.

PÉTER Én meg aludni akarok.

Gallai István Török Ádámhoz fordul.

GALLAI ISTVÁN Fontos?

TÖRÖK ÁDÁM Fontos.

GALLAI ISTVÁN Menjél, Péter.

Péter ingerülten félrerugdossa az üres zsákokat, kimegy a malomból.

GALLAI ISTVÁN Miről van szó?

TÖRÖK ÁDÁM Jánossal lovakat vezetünk át a maradék Magyarországra. Itt búzát kapunk érte.

GALLAI ISTVÁN Lótolvaj még nem voltál eddig.

CSORBA JÁNOS Könnyű beletanulni. Csak érteni kell a lovakhoz.

GALLAI ISTVÁN Hogy mentek át a határon?

TÖRÖK ÁDÁM Karába Jani ismeri a járást, átvezet bennünket.

GALLAI ISTVÁN Sohasem hallottam róla.

TÖRÖK ÁDÁM Cigány lókupec. Valamikor együtt ültem vele a börtönben.

CSORBA JÁNOS Ha hinni lehet neki, nem történhet baj. Bár én nem bízom a cigányokban.

TÖRÖK ÁDÁM Karába Janiban megbízhatunk. Kezemhez szoktattam a börtönben. Kezdetben pimaszkodott velem, amikor belöktek a cellába. Ő már otthon volt, rám parancsolt, hogy ürítsem ki a küblit, még kést is rántott. Néhányszor a fejére csaptam, a betonra fektettem, és elvettem a kését. Attól kezdve megbízható és szelíd lett.

Stefan Krebs jön be Péterrel a malomba, álmos, de így is jókedvű, kezet fog Török Ádámmal.

STEFAN KREBS Megint a csendőrök elől bujkálsz?

TÖRÖK ÁDÁM Mostanában egészen jól megvagyok a csendőrökkel.

Stefan Krebs leül, a többiek is leülnek a zsákokra.

STEFAN KREBS Valamelyik vasárnap láttalak a piactéren, azzal a hájas csendőrtiszttel mentél be a kocsmába. Karali, vagy mi a neve.

TÖRÖK ÁDÁM Karagics.

STEFAN KREBS Azt mondják, hogy nagyon erélyes ember.

TÖRÖK ÁDÁM Nem mindenkivel.

STEFAN KREBS Mostanában gyakran eljárok a piactérre. A gyerekek dolgoznak helyettem a malomban. Reszket a kezem…

TÖRÖK ÁDÁM Akar pénzt keresni?

STEFAN KREBS Természetesen.

TÖRÖK ÁDÁM Hamarosan lesz száz mázsa búzám. Később talán több is. Átadnám a búzát, maga megőrölné, a lisztet eladná a pékeknek, a kereset húsz százalékát megtartaná.

STEFAN KREBS Hozhatod a búzát.

TÖRÖK ÁDÁM A búzát maguknak kell elhozni egy uszályról. Az uszály a disznópiac mellett van a csatornán.

STEFAN KREBS Értem. Ezért jöttél éjszaka.

TÖRÖK ÁDÁM Jobb, ha nem látnak bennünket együtt.

PÉTER Nem lopunk búzát.

TÖRÖK ÁDÁM Azt már ellopta valaki más. Csak ide kell hozni.

PÉTER Gondolom, éjszaka.

TÖRÖK ÁDÁM Igen.

PÉTER Nincs szükségünk lopott búzára.

Gallai István apósához hajol, valamit súg a fölébe. Stefan int Péternek.

STEFAN KREBS Ébreszd fel Stefit.

PÉTER Minek? Ebből az üzletből úgysem lesz semmi.

STEFAN KREBS Hívd ide.

Péter dühösen kimegy a malomból.

GALLAI ISTVÁN Stefivel szót lehet érteni. Nagyra nőtt, kedves fiú, és imád üzletelni.

Stefan Török Ádámhoz fordul.

STEFAN KREBS Honnan lopod a búzát?

TÖRÖK ÁDÁM Nem én lopom.

STEFAN KREBS Valamelyik vasárnap együtt láttalak azzal a részeges hajóskapitánnyal. Mi is a neve?

TÖRÖK ÁDÁM Basics Sztipán.

STEFAN KREBS Igen, Basics. A neveket nehezen jegyzem meg, de sok mindent látok és hallok.

Péter és Stefi jön be, Stefi szélesen mosolyog.

STEFAN KREBS Török Ádám lopott búzát kínál. Nekünk kellene elhozni…

STEFI Péter már elmondta. A húsz százalék kevés.

PÉTER Egyáltalán nincs szükségünk arra a búzára.

TÖRÖK ÁDÁM Dehogy kevés. Ingyen kapjátok a búzát, csak el kell hozni és megőrölni.

STEFI A disznópiac körül mindig csendőrök ólálkodnak.

TÖRÖK ÁDÁM Velük nem lesz baj.

STEFAN KREBS Török Ádámnak jó barátja az a hájas csendőrtiszt. Karalics, vagy mi a neve.

STEFI Akkor is vigyáznunk kell. Bárki megláthat és feljelenthet bennünket, amikor Török Ádám barátja nincs szolgálatban… Harmincöt százalék.

TÖRÖK ÁDÁM Legfeljebb huszonöt. Éjjel nem lát benneteket senki.

STEFI A csatorna messze van innen. Még harminc százalék is kevés.

TÖRÖK ÁDÁM Legfeljebb huszonnyolc százalék.

Stefi ismét szélesen mosolyog.

STEFI Rendben. De a korpa is a miénk lesz. Te úgysem tudnál mit kezdeni vele.

Török Ádám feláll, leporolja a nadrágját, ő is kedélyesen mosolyog Stefan Krebsre.

TÖRÖK ÁDÁM Ez a fiú még sokra viszi az életben. Amannak a szeplős kölyöknek viszont nehéz élete lesz.

STEFAN KREBS Péter jófejű gyerek. Nyomdász lesz. Sokat olvas, szereti a betűket.

TÖRÖK ÁDÁM Azokba fog belefulladni.

STEFAN KREBS Mikor mehetünk a búzáért?

TÖRÖK ÁDÁM Majd János jelenti. Jobb, ha engem nem látnak itt.

Török Ádám és Csorba János kiindulnak a malomból.

PÉTER Ha Rézi ezt megtudja, nagyon dühös lesz. Sohasem tűrte a mocskosságot.

STEFI Rézinek van férje. Ha ad magára valamit, majd befogja a felesége száját.

Török Ádámék kimennek a malomból, a többiek elrendezik a zsákokat, Gallai István leül a citerájához.

 

39. kép: Gallaiék házában

Gallai Istvánék házából éjjel citera- és énekszó hallatszik, majd elhalkul, csönd lesz. A szomszédok jönnek ki a házból, indulnak haza, a kapuban még beszélgetnek.

BARZAM GÁBOR Holnap este is itthon vagy?

GALLAI ISTVÁN Tíz óráig biztosan. Azután megyek a malomba.

KATONA ANDRÁS Jólesik néha énekelni és nevetni ebben a mocskos világban.

BATA JÁNOS A Szekszer-híd mellé raktam a varsáimat. Süthetünk halat.

A szomszédok eltünedeznek a sötét utcában, Gallaiék visszamennek a házba, ahol a két gyerek már alszik.

Rézi a varrógép mellett matat, Gallai István cigarettát sodor, leül egy sámlira, rágyújt.

RÉZI Az emberek szeretnek vigadozni a nehéz munkák után.

GALLAI ISTVÁN Ezért járnak át hozzám.

RÉZI Megint nehéz esztendőnk lesz.

GALLAI ISTVÁN Lehet, hogy az idén nem megyünk aratni. A malomból nekünk is jut elég búza.

Rézi leül, értetlenül néz a férjére.

RÉZI Hogyhogy lesz elég búza?

GALLAI ISTVÁN Úgy látszik, apádnak sikerül olcsó búzát szerezni.

RÉZI Honnan?

GALLAI ISTVÁN Török Ádám eljött a malomba…

RÉZI Apám Török Ádámtól vásárol búzát?

GALLAI ISTVÁN Tulajdonképpen ingyen kapja. Egy uszályról hordjuk majd éjszakánként Stefi, Péter meg én. Megőröljük a malomban, a liszt huszonnyolc százaléka a miénk. Meg a korpa.

RÉZI Stefi?!

GALLAI ISTVÁN Stefi alkudott Török Ádámmal, de mi is ott voltunk.

RÉZI Holnap megpofozom Stefit. Véresre pofozom.

GALLAI ISTVÁN Csillapodj. Nem biztos, hogy eltűrné a pofozást. Régen kinőtt a pelenkádból.

RÉZI Tönkreteszi az apámat.

GALLAI ISTVÁN Vagy gazdaggá. Szerzett ingyen búzát.

RÉZI Török Ádámtól. Honnan van búzája?

GALLAI ISTVÁN Nem tudom. Régóta a barátom.

RÉZI Most családos ember vagy. Török Ádám majd megint börtönbe kerül, és börtönbe juttatja az apámat is, meg téged is.

Gallai István eloltja a cigarettát.

GALLAI ISTVÁN Nem kell széles rendeket vágnom a búzatáblákban. Török Ádám megtanult lovagolni… Ürítsd a vödörbe a hamutartót.

Rézi egy ideig dühösen villogó szemekkel néz a férjére, azután felkel, kiviszi a hamutartót.

 

40. kép: Országhatárnál

Pirkadatkor három lovas: Török Ádám, Csorba János és Karába Jani tűnik fel a szántóföldeken, ügetnek, mindegyikük vezet még egy lovat maga mellett. Karába Jani időnként fuldokolva köhög.

TÖRÖK ÁDÁM Messze van még ez az új határ?

KARÁBA JANI Nincs… Mindjárt átjutunk.

TÖRÖK ÁDÁM Jó lenne, ha addig csöndben maradnál.

Továbblovagolnak, felgyorsítanak, de Karába Janit ismét köhögési roham kapja el. Megáll. Török Ádám mellélovagol.

KARÁBA JANI Nem bírom tovább.

TÖRÖK ÁDÁM Mit mondasz?

KARÁBA JANI Vért köpök. Nem bírok tovább lovagolni.

TÖRÖK ÁDÁM Át kell mennünk a határon, mielőtt megvirrad.

Karába előre nyújtja kezét, megmutatja véres tenyerét.

KARÁBA JANI Vért köpök. Nem bírom már a hosszú lovaglást. Le kell szállnom.

TÖRÖK ÁDÁM A lovon maradsz, ha beledöglesz is. Te ismered az utat.

KARÁBA JANI Majd elmagyarázom.

TÖRÖK ÁDÁM Ne magyarázz semmit, hanem indulj, te rühes cigány!

KARÁBA JANI Ne mondd nekem azt, hogy rühes cigány.

TÖRÖK ÁDÁM Indulj, rühes cigány!

Karába fuldokolva beszél.

KARÁBA JANI Meg foglak ölni, Török Ádám. Ne mondd nekem azt, hogy rühes cigány.

Török Ádám előveszi a fényes csendőrpisztolyt.

TÖRÖK ÁDÁM Ha nem indulsz azonnal, lelőlek, mint egy kutyát.

KARÁBA JANI Rohadt a szíved, Török Ádám.

TÖRÖK ÁDÁM Mozgás, rühes cigány!

Karába fuldokolva imbolyog a nyeregben, de elindul, átvezeti őket a határon.

 

41. kép: Csatorna mellett

Gallai István, Stefi és Péter éjszaka egy targoncával érkeznek a Ferenc-csatornán horgonyzó kiselejtezett uszályhoz. Gallai István és Stefi felkapaszkodik az uszályra, Stefi az üres zsákokkal leereszkedik a raktárba, telemeri a zsákokat búzával, majd feladogatja Gallai Istvánnak, ő pedig Péternek adja a partra, aki a targoncára helyezi a megtöltött zsákokat. Azután elindulnak a búzával, Stefi és Péter tolja a targoncát, Gallai István mögöttük lépked.

A disznópiacon két csendőr sétál, vetnek egy pillantást rájuk, azután a csatorna felé sétálnak, unottan figyelik a túlsó partnál horgonyzó homokszállító uszályokat.

 

42. kép: Vízimalomban

Reggel Stefan Krebs lép be a vízimalomba, Gallai István, Stefi és Péter az üres zsákokon alszik. Körülnéz, majd felébreszti Stefit.

STEFAN KREBS Most is rendben volt minden?

STEFI Persze. Láttunk két csendőrt, de azok nem akartak észrevenni bennünket. Úgy látszik, Török Ádám rendesen fizet annak a Karagicsnak.

STEFAN KREBS Mi még rendesebben fizetünk Török Ádámnak.

STEFI Beszéltem Kudlik Rezsővel. Ő is vásárolna tőlünk lisztet.

STEFAN KREBS Lisztet is árul a boltjában?

STEFI Árul mindent, amihez hozzájut. Lisztet, sót, cukrot, mézet, ekevasat, biciklit… Hetente fizetne.

A beszélgetésre felébred Péter és Gallai István is. Dörzsölik a szemüket, Péter szemrehányón néz az apjára.

PÉTER Megint búzát loptunk az éjjel.

STEFI Nem loptuk, a saját búzánkat hoztuk el.

PÉTER Osonunk, mint a tolvajok.

Stefi az apjához fordul.

STEFI Ezt a jó eszű gyereket el kellene már küldeni valahová, hogy tovább okosodjon. Itt túl sokat nyafog.

STEFAN KREBS Őszre beáll Major Lajos nyomdájába. Ott okosodhat a sok betű között.

PÉTER Szép és igaz könyveket fogok…

STEFAN KREBS Mosakodjatok meg, aztán gyertek reggelizni.

Mindannyian kimennek az udvarra, Gallai István és a Krebs fiúk levetik ingeiket, mosakodnak a folyóban. Stefan bemegy a konyhába, ahol Katharina lángost süt, a tűzhely fölé hajol, Stefan megsimogatja felesége nyakát.

STEFAN KREBS Gazdagok leszünk.

KATHARINA Most is gazdagok vagyunk.

STEFAN KREBS Hamarosan igazán gazdagok leszünk.

KATHARINA Szeretem, ha bizakodsz. Olyankor mindig jókedvű vagy.

STEFAN KREBS Kinéztem a Tukban Uglárék házát. Olcsón megkaphatnánk. Lehet, hogy jövőre megveszem, lehetne saját darálónk, vagy még malmunk is.

KATHARINA Szeretem, ha bizakodsz.

Gallai Istvánék is bejönnek a konyhába, asztalhoz ülnek, Katharina eléjük teszi a kisütött lángosokat.

 

43. kép: Törökék udvarában

Török István és Török Sándor birkanyájat terel be az udvarba, Török Ádám a gangról figyeli két bátyját. Kissé gunyorosan szól hozzájuk.

TÖRÖK ÁDÁM Isten hozott benneteket az igazi Brazíliába. Végre a saját birkáitokat őrizhetitek.

István és Sándor fejcsóválva, mosolyogva néznek vissza öccsükre, a birkákat belökdösik az aklokba.

 

44. kép: Hauser-téglagyárban

Johann Schank két fiával a Hauser-téglagyár udvarán sétál, szemlélődnek, távolabb tőlük Csorba János körbe-körbe lovagol egy szép, fekete lovon.

JOHANN SCHANK Jakob Hauser szép gyárat épített, azután bután eladta. Szerencsére volt rávaló pénzem. Alaposan nézz körül, Friedrich. A gyár nemsokára a tiéd lesz.

FRIEDRICH SCHANK A fele azé a Munjin Szvetozáré. Őt miért kellett bevenni az üzletbe?

JOHANN SCHANK Sok pénze volt, és azt hitte, hogy mindig sok pénze lesz. A mostani időkben nem árt, ha az embernek van egy szerb társa. Persze elmagyaráztam neki, hogy egy ideig pihentetni kell a Hauser-gyárat. A háborúban elszegényedett emberek keveset építkeznek. Elég a Schank-gyár.

FRIEDRICH SCHANK Elhitte?

JOHANN SCHANK Még örült is. Utálja a téglaport, viszont szereti a versenylovakat. Évek óta versenylovakat tenyészt a gyárban.

FRIEDRICH SCHANK Költséges foglalkozás.

JOHANN SCHANK Ezért fogja olcsón eladni a részét. Sokkal olcsóbban, mint amennyit ő fizetett.

FRIEDRICH SCHANK És ma már építkeznek az emberek. Elfér két téglagyár.

Sétálgatás közben beszélgetnek.

JOHANN SCHANK Te vagy az okosabb, fiam.

FRIEDRICH SCHANK Hamarosan olcsón megveszem az egészet.

JOHANN SCHANK A mi gyárunk Johanné lesz.

IFJ. JOHANN SCHANK Mikor?

JOHANN SCHANK Amint beletanulsz az irányításba. Friedrich majd segít, amíg nem költözik ide.

FRIEDRICH SCHANK Természetesen.

Stefi jön be a gyárudvarba, Johann Schank észreveszi, int a fiainak.

JOHANN SCHANK Mindent nézzetek meg jól. Azt hiszem, Stefi velem akar beszélni.

Stefi átvág az udvaron a téglagyáros felé, Csorba János mellélovagol.

STEFI Az éjszakai lovaglások jól mennek?

CSORBA JÁNOS Persze. Friss és tiszta a levegő a határban.

A Schank fiúk elindulnak közelről megszemlélni a téglagyárat, Stefi Johann Schankhoz megy, köszön.

JOHANN SCHANK Vártalak már.

STEFI Apám meg akarja venni az Uglár-házat.

JOHANN SCHANK Tudom. Van rá pénze?

STEFI Van.

JOHANN SCHANK Azért figyelj oda. Stefan ügyetlen a pénzes dolgokban.

STEFI Odafigyelek.

Johann Schank elindul az udvaron, a lovat jártató Csorba Jánost figyeli.

JOHANN SCHANK Kedveled a szép lovakat?

STEFI Kedvelem.

JOHANN SCHANK Menjünk be Szvetozár istállójába.

STEFI Az ő lovai a legszebbek.

JOHANN SCHANK Minek jöttél tulajdonképpen?

Rövid hallgatás következik, belépnek az istállóba, nézik a lovakat, fent az egyik gerenda mögött fészkük körül darazsak röpködnek.

STEFI Kocsmát szeretnék nyitni.

JOHANN SCHANK Hol?

STEFI A Szekszer-híd közelében.

JOHANN SCHANK Jó hely.

STEFI Év végéig összegyűjtöm a pénzt, de ha mégsem…

Johann Schank a darázsfészekre figyel.

JOHANN SCHANK Ezek lódarazsak?

STEFI Nem. Közönséges darazsak. Békések, ha nem piszkálják meg őket.

JOHANN SCHANK Neked szívesen adok kölcsönt, ha szükséged lesz rá. Te tudsz bánni a pénzzel. Gazdagodnunk kell, hogy megmaradjunk.

STEFI Köszönöm.

JOHANN SCHANK A darazsakat ki kellene égetni. Nyugtalanítják a telivér lovakat.

A lovak, majd a fészek körül röpködő darazsak látszanak.

 

45. kép: Gallai Istvánék házában

A virágoskertben a rózsákon méhek zümmögnek, Gallai István a gangon ül, a citerájával bíbelődik, hangolja a húrokat, mellette tízéves forma fia áll, a rózsákon gyűjtögető méheket figyeli, mögöttük a konyhából varrógép zakatolása hallatszik.

FIÚ Most gyűjtik a rózsamézet?

GALLAI ISTVÁN Persze.

FIÚ Hová viszik?

GALLAI ISTVÁN Százszor elmondtam már. Egy nagyon magas fa tetejére, ott egy mély üregben őrzik.

FIÚ Tényleg ez a legjobb méz a világon?

GALLAI ISTVÁN Olyan, mint a parázs. Aki eszik belőle, sohasem fázik. És sokáig él.

FIÚ Hol van az a magas fa?

GALLAI ISTVÁN Meg fogom találni.

FIÚ Régóta ígéri, hogy hoz nekünk rózsamézet. Szeretnék sokáig élni.

GALLAI ISTVÁN Sokáig fogsz élni.

A szomszéd kertben megjelenik Anica, egy csinos fiatalasszony, az alacsony léckerítés fölött mosolyogva integet Gallai Istvánnak, ő visszainteget, mintha jeleket adnának egymásnak.

FIÚ Anicának is ad a rózsamézből?

GALLAI ISTVÁN Lehet, hogy marad neki is.

FIÚ Anyám haragudni fog. Nem szereti Anicát.

GALLAI ISTVÁN Elsőnek anyádnak adok a rózsamézből.

Anica mellett megjelenik férje, Faragó Károly, elfojtott, dühös veszekedésbe kezd vele. Gallaiék kapuján bejön Török Ádám, látja, hogy mi történik a szomszéd kertben, a gangra megy, leül Gallai István mellé. A fiú eloldalog a közelükből.

GALLAI ISTVÁN Milyen volt az éjszaka?

TÖRÖK ÁDÁM Fárasztó. De megéri.

GALLAI ISTVÁN Azt mondják, hogy vettél öt lánc földet.

TÖRÖK ÁDÁM Tíz láncot. És száz birkát. István és Sándor megnősülhetett. Hamarosan Pali is családot alapít.

GALLAI ISTVÁN És te?

TÖRÖK ÁDÁM Még lovagolnom kell egy darabig. Jánossal egyszerre csak hat lovat tudunk áthajtani keresztrudakkal. Ha többen lennénk, gyorsabban gyarapodnánk.

GALLAI ISTVÁN Előveheted azt a Karába Janit.

TÖRÖK ÁDÁM Haszontalan göthös cigány. Egyszer megmutatta nekünk az utat, ez elég volt. Elkergettem, ő pedig megátkozott, azt mondta, hogy inkább vakuljon meg, mint hogy engem még egyszer lásson. Nem kívánok neki semmi rosszat, jobb, ha nem lát többé. Te tudsz lovagolni?

GALLAI ISTVÁN Sötétben nem. A búzát azonban elhozom a hajóról.

TÖRÖK ÁDÁM Többet gyűjthetnél és jobban élnél.

GALLAI ISTVÁN Így is jól élek. Esténként énekelünk a szomszédokkal.

TÖRÖK ÁDÁM A Virágos Katona már nem néz rád vissza.

GALLAI ISTVÁN De rózsamézet még találhatok.

A szomszéd kertben Anicát elvonszolja a férje a kerítés mellől. Megszűnik a varrógép kattogása, Rézi kijön a gangra, megáll a két férfi mögött, azok nem veszik észre.

TÖRÖK ÁDÁM A szomszéd elég gorombán bánik a feleségével. Miattad?

RÉZI Miatta. Egyszer nagyon megverem azt a kis cafkát.

TÖRÖK ÁDÁM Kinőttél már a verekedésből.

RÉZI Te pedig a tolvajlásból.

TÖRÖK ÁDÁM Én csak megszerzem azt, ami nekem jár az életből. Adok belőle a barátaimnak is. A Rojtos Gallai nyugodtan bíbelődhet a citerájával, nem kell neki kaszát fenni. Te sem jársz pokrócos ruhában, ráérsz fröcsögni a szomszédasszonyra.

RÉZI Megverem azt a kis cafkát.

GALLAI ISTVÁN Ne beszélj bolondságokat.

TÖRÖK ÁDÁM Csináltattam magamnak két aranyfogat.

Elvigyorodik, egy pillanatra kivillantja fogsorát az aranyfogakkal.

RÉZI Szépek. Mi lesz velük, ha megint börtönbe kerülsz?

TÖRÖK ÁDÁM Ott is fényesen csillognának. Rojtos Gallai barátom meg hozhatna nekem rózsamézet.

GALLAI ISTVÁN Először a feleségemnek hozok.

TÖRÖK ÁDÁM Jut belőle nekem is. Nem a börtönben. A lovagláshoz.

Rézi sarkon fordul, bemegy a konyhába, ismét felhangzik a varrógép kattogása, ami fokozatosan kerékzörgésbe megy át.

 

46. kép: Utcán

Éjszaka Gallai István és Stefi a búzával töltött zsákokat tolják targoncán. A Pivnicski-kocsmából világosság szűrődik ki, az ablak mögött Karagics, a rendőrfőnök és Basics hajóskapitány látszik, szemben ülnek egymással, kedélyesen beszélgetnek. Stefiék felfigyelnek rájuk, majd gyorsan tovább mennek.

GALLAI ISTVÁN Karagics és a részeg hajós továbbra is kebelbarátok. Ez jó nekünk.

STEFI Jövőre kocsmát nyitok a Szekszer-híd mellett. És megnősülök.

GALLAI ISTVÁN Német lányt veszel el?

STEFI Elisabeth Artot. Feketicsi német lány.

GALLAI ISTVÁN Apád bizonyára örül. A magyar vejeinek nem örült túlságosan.

STEFI A vejeivel nincs semmi baja. Téged nagyon kedvel. Csak azért dühös, mert az unokái nem tudnak németül.

GALLAI ISTVÁN A te gyerekeid németek lesznek.

STEFI Németül fognak beszélni a nagyapjukkal.

GALLAI ISTVÁN Péter? Néha igazán segíthetne búzát hordani.

STEFI Egyre tébolyodottabb lesz. A nyomdában összeolvas mindenféle munkásmozgalmi baromságokat. Munkásmozgalmi elvei tiltják az éjszakai búzahordást.

A katolikus templom mellé, a Szentháromság térre érnek, mögöttük szekérnyikorgás hallatszik. A tér egyik sarkán világosság szűrődik ki a Kudlik-boltból.

STEFI Várjunk csak.

Megállítják a targoncát, leülnek a Szentháromság-szobor talapzatára. A Kudlik-bolt mellől két megrakott szekér gördül el.

STEFI Kudlik Rezső megint csődöt fog jelenteni. Máris elhordatja az értékesebb árut.

GALLAI ISTVÁN Általában kétévenként csinálja ezt.

STEFI Csakhogy most nekünk is tartozik. Szerencsére nem sokkal.

A szekerek nyikorogva elvonulnak a templom elől.

 

47. kép: Országhatárnál

Pirkadatkor lövések hallatszanak, Török Ádám és Csorba János két-két vezető lóval átvágtat az országhatáron.

TÖRÖK ÁDÁM Valaki befújt bennünket.

CSORBA JÁNOS Karába Jani?

TÖRÖK ÁDÁM Ő már évekkel ezelőtt megtette volna. Valaki más lehet.

CSORBA JÁNOS Keresnünk kell egy másik átjárót.

Hajnalodik, jobb felől felkel a nap, gyönyörűen tiszta reggeli fényben lovagolnak.

 

48. kép: Kudlik-boltban

A Kudlik-bolt elé Jaksity Száva orosz kocsisa egy bricskát hajt, megáll, a bricskáról Karagics csendőrfőnök, egy egyenruhás csendőr, és két tanyasi nagygazda, Jaksity Száva és Milacski Iván száll le. Stefi a Szentháromság-szobornál Aradi Józseffel beszélget, fél szemmel figyeli, hogy mi történik a bolt körül.

Karagicsék bemennek az alaposan kiürített boltba. Kudlik Rezső a pult mögött áll, üres meggyfaszipka lóg a fogai közül, két inasa távolabbi sarokból riadtan figyel. A boltos tehetetlenül széttárja karjait.

KUDLIK REZSŐ Az egész boltból ez maradt, amit látnak. Tönkrementem.

A két tanyasi gazda zsebre dugott kézzel, dühösen nézelődik.

KARAGICS Körülnézek egy kicsit. Vezessen a raktárba és a pincébe.

Kudlik Rezső készségesen bevezeti a rendőrtisztet a kiürített raktárba, az egyenruhás csendőr fenyegetően lépked mögöttük. Kimennek az udvarba, onnan le a pincébe, a csendőr az ajtónál marad. A félig üres pincében a csendőrtiszt rosszallóan csóválja a fejét.

KARAGICS Ami azt illeti, nem sok áruja maradt.

KUDLIK REZSŐ Rosszul gazdálkodtam.

KARAGICS Jobban is gazdálkodhatott volna.

KUDLIK REZSŐ Tapasztalatlan voltam.

KARAGICS Hányadszor jelent csődöt?

KUDLIK REZSŐ Harmadszor.

Karagics hirtelen mozdulattal gyomron vágja Kudlik Rezsőt, a boltos összegörnyed, a földre térdel, a meggyfaszipka kiesik a szájából.

KARAGICS Negyedszer. Persze hogy tapasztalatlan. Meg hát Haramász András is rengeteg árut elfuvarozott az elmúlt éjszakákon.

KUDLIK REZSŐ Én…

KARAGICS Fejünk felett a boltban két haragos tanyasi gazda toporzékol. Disznózsírt, gyapjút meg ilyesmit szállítottak magának. Várják a pénzüket.

KUDLIK REZSŐ Nem kapok levegőt.

Karagics végigsétál a pincén, újból megszemléli az árumaradékot.

KARAGICS A fogdában még kevesebb a levegő. És teljesen sötét van.

A boltos keserves nyögésekkel talpra áll.

KUDLIK REZSŐ Kérem…

KARAGICS Látom, lisztet is árul.

KUDLIK REZSŐ Igen.

KARAGICS Búzát?

KUDLIK REZSŐ Búzát nem árulok.

A rendőrtiszt elgondolkozva simogatja az állát.

KARAGICS Kaphatna nyolcvan-száz mázsa búzát áron alul. Ami azt illeti, nem lenne rossz üzlet.

KUDLIK REZSŐ Mikor?

KARAGICS Talán a jövő héten. Ki tudná fizetni?

KUDLIK REZSŐ Talán… Igen, ki tudnám fizetni.

KARAGICS Majd a napokban még beszélgetünk a dologról. Most fizesse ki azt a két haragos tanyasi gazdát.

KUDLIK REZSŐ Kifizetem.

KARAGICS Ami azt illeti, maga nem is olyan rossz kereskedő.

Karon fogja a boltost, elindulnak fölfelé a lépcsőkön.

 

49. kép: Ferenc-csatornán

A csatornán egy vontatóhajó két búzával megrakott uszállyal közeledik a parthoz. A hajót a szakállas Basics kapitány irányítja. Heves gesztikulálással vezényel. A kiselejtezett búzatároló uszály közvetlen közelében horgonyoznak le.

Karagics rendőrfőnök a közeli kocsmából elégedetten szemléli a műveletet.

 

50. kép: Vízimalomban

Stefan Krebs és Kudlik Rezső a molnárlakásban ülnek, Stefan pálinkát tölt mindkettőjüknek, isznak, a boltos szinte jókedvűen közli.

KUDLIK REZSŐ Csődbe jutottam.

STEFAN KREBS Hallottam. Elkerülhetetlen volt?

KUDLIK REZSŐ Szörnyen eladósodtam. Magának mennyivel tartozom?

STEFAN KREBS Nem sokkal. Tizenöt zsák liszt árával.

KUDLIK REZSŐ Nincs pénzem.

STEFAN KREBS Várhatok az árverésig.

KUDLIK REZSŐ Nem lesz árverés. Kiegyeztem a hitelezőimmel. Kivárják, amíg ismét talpra állok.

Stefan újra tölt a poharakba, Stefi jön be csöndesen a lakásba, megáll Kudlik Rezső háta mögött.

STEFAN KREBS Én sajnos nem várhatok.

KUDLIK REZSŐ Kénytelen lesz.

STEFAN KREBS Árverést fogok kérni.

KUDLIK REZSŐ Vacak tizenöt zsák liszt miatt?

STEFAN KREBS Igen.

A boltos nyugodtan kiissza a poharát, hangosan eltöpreng.

KUDLIK REZSŐ Én már sok lisztet átvettem magától, és becsületesen megfizettem. Sohasem kérdeztem, hogy egy lisztesmolnárnak honnan van ennyi eladó lisztje. Egyszer megkérdezhetem. Vagy valaki más.

Stefan döbbenten néz a boltosra, ökölbe szorítja kezét. Stefi hevesen gesztikulál, megpróbálja nyugalomra inteni apját, de az nem figyel rá.

STEFAN KREBS Kifelé innen!

KUDLIK REZSŐ Nem biztos, hogy megkérdezem. Szépen kiegyezhetünk…

STEFAN KREBS Kifelé!

KUDLIK REZSŐ Így is jó.

Feláll, kisétál a lakásból, Stefan idegesen felugrik az asztaltól.

STEFAN KREBS A bitang szélhámos! Dobra veretem az üzletét.

STEFI Dehogyis. Hagyjuk a tizenöt zsák lisztet. Félek, hogy máris elrontottuk a dolgot.

STEFAN KREBS Mit rontottunk el?

Stefi az ablakhoz megy, csöndesen morgolódik.

STEFI Remélem, hogy Basics Sztipán valahol a disznópiac környékén van.

Az ablakon keresztül látja Kudlik Rezsőt, amint az elégedetten lépked a folyó mellett. Stefan továbbra is dühöng, pálinkát tölt magának.

STEFAN KREBS A bitang szélhámos!

 

51. kép: Kocsmában

Este az ablakon keresztül látszik, hogy az asztalnál, ahol egy korábbi éjszakán a csendőrfőnök ült a hajóskapitánnyal, most Stefi beszélget Basics Sztipánnal, mosolyogva magyaráz neki, egy papírlapot tart a kezében, és ő rendeli az italokat.

 

52. kép: Gallai Istvánék házában

Gallai Istvánéknál este ismét összegyűltek a szomszédok, jókedvűen beszélgetnek, Gallai István már kikészítette az asztalra a citerát, Stefi lép be, kissé meglepetten néznek rá, de nem nagyon törődnek vele, Stefi pedig kedvesen mosolyog.

STEFI Csöndben vagytok még?

GALLAI ISTVÁN Nem sokáig.

Stefi Gallai Istvánhoz hajol, halkan beszél.

STEFI Holnap este megyünk.

RÉZI Velünk maradsz?

STEFI Csak beugrottam… Van itt három írni-olvasni tudó ember?

KATONA ANDRÁS Tudunk írni-olvasni.

Stefi két papírlapot vesz elő a zsebéből, átnyújtja Katona Andrásnak.

STEFI Nézzétek meg.

Katona András akadozva olvas.

KATONA ANDRÁS „Stefan Krebsnek folyó áron eladtam az RD-27-es uszály búzarakományát. Az elszállítandó búza árát hiánytalanul átvettem. Sztipán Basics.”

STEFI Olvassátok el a másik papírt is.

A lapokat a férfiak kézről-kézre adják.

BARZAM GÁBOR A másikon is ugyanaz áll.

STEFI Átmásoltam és hozzáírtam…

KATONA ANDRÁS „Igazoljuk, hogy a fenti elismervény eredetijét Sztipán Basics aláírásával láttuk.”

STEFI Írjátok alá. Egyszerű tanúskodás az egész.

BATA JÁNOS Mire kell ez?

STEFI A biztonság kedvéért. Ha véletlenül elveszíteném az eredetit. De nem fogom elveszíteni.

Katona András, Barzam Gábor, Bata János kissé értetlenkedve és vonakodva, de aláírnak. Stefi zsebébe teszi az egyik papírt, a frissen aláírtat a kezében tartja.

KATONA ANDRÁS Énekeljünk inkább.

STEFI Köszönöm szépen. Kikísérsz, nővérkém?

Stefi és Rézi kimennek a konyhába, mögöttük halk citeraszó hangzik fel, Stefi átnyújtja a papírlapot nővérének.

STEFI Őrizd ezt meg.

Rézi átfutja az írást, a varrógép fiókjába teszi a papírlapot, azután megragadja Stefi haját, lefelé húzza fejét.

RÉZI Baj van az ingyen búzával, mi?

STEFI Nincs, nincs semmi baj. Engedd el a hajam. Nem vagyok már gyerek, nővérkém.

RÉZI Megmondtam, hogy ne üzletelj Török Ádámmal.

STEFI Mondom, hogy nincs semmi baj.

RÉZI Ha bajba kevered az uramat és az apámat, kitépem a hajadat az utolsó szálig.

A szobából egyre hangosabb citeraszó hallatszik, néhányan már énekelni kezdenek. Stefi mosolyog.

STEFI Hallod, jókedvűek az emberek. Legyünk mi is jókedvűek.

Rézi elengedi öccse haját, Stefi kimegy a házból, Rézi mosolyogva megy vissza a szobába.

 

53. kép: Utcán

Stefi és Gallai István targoncán tolják a búzászsákokat a sötét utcán, az egyik gázlámpa alatt két csendőr álldogál; amikor a közelükbe érnek, az egyik csendőr eléjük lép, felemeli a kezét.

CSENDŐR Megállni, mocskos tolvajok!

STEFI Nem vagyunk tolvajok.

A csendőr hanyag mozdulattal pofon vágja.

STEFI Nincs joga…

A csendőr újból pofon vágja, mögötte a sötétből előbukkan Karagics.

KARAGICS Hagyjad!

Megnézi a zsákokat, rosszallóan csóválja a fejét.

KARAGICS Szóval ti lopjátok a búzát? Ami azt illeti, ügyes dolog, de csúnya dolog.

STEFI Nem lopjuk a búzát. És nincs joguk így bánni velünk.

A tiszt a csendőrökhöz fordul.

KARAGICS Kísérjétek be őket. Majd megtudják, hogy mihez van jogunk.

STEFI Bizonyítani tudom, hogy nem loptuk a búzát.

KARAGICS Valóban?

Stefi előhúz egy papírlapot a zsebéből, átnyújtja a csendőrtisztnek.

STEFI Olvassa el.

Karagics a gázlámpa fényénél betűzgeti az írást, kedvetlen és dühös lesz.

KARAGICS Kikényszerítetted az aláírást attól a részeg disznótól!

STEFI Nem kényszerítettem semmire.

KARAGICS Mit akarsz csinálni ezzel a fecnivel?

STEFI Megmutatom a megfelelő helyen.

A csendőrtiszt elhúzza a száját, apró darabokra tépi a papírlapot, ismét a csendőrökhöz fordul.

KARAGICS Kísérjétek be őket.

A csendőrök fenyegetően Stefiék mellé állnak.

STEFI Láttamoztattam az elismervényt.

KARAGICS Kivel?

STEFI Három tanúval. Írásbeli nyilatkozatom van róla.

KARAGICS Mutasd!

STEFI Nincs nálam, majd megfelelő helyen megmutatom.

A csendőrtiszt elbizonytalanodik, és ettől még dühösebb lesz.

KARAGICS Zsidó gazember!

STEFI Német vagyok.

KARAGICS Sváb gazember. Mindegy. Te is meg a társad is.

GALLAI ISTVÁN Magyar vagyok.

KARAGICS Magyar gazember. Mindegy. A hajó rakományát lefoglaltam. Lopott búza van rajta.

STEFI Nem tudhattuk.

KARAGICS Kotródjatok innen! És többé ne gyertek a csatorna közelébe.

Gallai Istvánék megkönnyebbülten oldalognak el, a targoncát a rakományával a gázlámpa alatt hagyják. Egy ideig szótlanul lépkednek a kihalt utcán, aztán Stefi felsóhajt.

STEFI Sikerült kihúzni magunkat. Az ingyen búzának azonban vége.

GALLAI ISTVÁN Elég sok búzát hazahordtunk. Kezdetben nem hittem, hogy ilyen sokáig fog tartani.

STEFI Félretettem valamennyi pénzt. Megnyithatom a kocsmámat.

GALLAI ISTVÁN Én semmit sem tettem félre. De évekig nem kellett a földekre járnom. És izgalmas volt ez a zsákolás. Főleg azért szerettem.

A Szentháromság térre, a templom elé érnek.

STEFI Kicsit remegnek a térdeim. Leülhetnénk.

Leülnek a Szentháromság-szobor talapzatára.

GALLAI ISTVÁN Hogyan sikerült aláíratnod az elismervényt a hajóskapitánnyal?

STEFI Nem írt az alá semmit. Holtrészegre itattam, de még akkor is szabódott. Én írtam alá a nevét. Nagy bajba kerülhettünk volna, ha az a kövér marha nem tépi szét az elismervényt.

Gallai István elképedve mered sógorára, dohányt vesz elő, cigarettát sodor.

GALLAI ISTVÁN Ezt ne mondd el Rézinek.

STEFI Jobb, ha nem tudja. Szálanként tépné ki a hajamat.

Gallai István cigarettára gyújt, csöndben ülnek a szobor talapzatán.

 

54. kép: Csendőrlaktanyában

A csendőrlaktanya előtti kis téren egy artézi kút előtt, melynek csövéből sárgás víz folyik, kannákkal a kezükben hosszú sorban állnak asszonyok és gyerekek. Török Ádám ünneplőruhájában, sétapálcával a kezében elsétál mellettük, jókedvűen köszön az asszonyoknak, majd bemegy az őrsre, benyit Karagics irodájába. A csendőrtiszt íróasztala mögött ül, papírhalmaz, toll és tintatartó van előtte, az asztal szélén egy üvegkancsóban sárga víz és egy pohár. A tiszt széttárja karjait.

KARAGICS Nagyon örülök, hogy végre betértél hozzám. Fontos beszédem van veled. Hogy tetszik az irodám?

Török Ádám az asztalra teszi sétapálcáját, leül Karagiccsal szembe.

TÖRÖK ÁDÁM Nem tetszik. És maga sem tetszik.

KARAGICS Ami azt illeti, meglehetősen szerény kis iroda. Én is szerényen élek. Sárga vizet iszom. Kérsz egy pohárral?

TÖRÖK ÁDÁM Nem kérek.

KARAGICS Finom, jódos víz. Fél falu idejár a Sárga kútra egészséges vízért. Azt mondják, aki rendszeresen issza, sokáig fog élni.

TÖRÖK ÁDÁM Maga is sokáig akar élni?

KARAGICS Természetesen.

TÖRÖK ÁDÁM Minek?

KARAGICS Te nem akarsz sokáig élni?

TÖRÖK ÁDÁM Lövöldöztek rám a határon. Szerencsére elvétette.

A csendőrtiszt szinte bocsánatkérően mentegetőzik.

KARAGICS Fiatal ország vagyunk. A határőreink még bizonytalanul céloznak.

TÖRÖK ÁDÁM Én viszont biztos kézzel célzok.

KARAGICS A börtönben nem lesz rá alkalmad.

TÖRÖK ÁDÁM A börtönben?

Karagics kezébe veszi a sétapálcát, hosszasan vizsgálgatja, Török Ádám felveszi a hegyes tollszárat, tenyerébe tintapöttyöket csöpögtet.

KARAGICS Csúnyán letorkoltak odafentről. Sok a rablás, a lopás, az erőszak, mondják. Gondoltam, szolgálok nekik egy-két kilőtt lótolvajjal.

TÖRÖK ÁDÁM Rosszul céloztak.

KARAGICS Fiatal ország vagyunk. Így hát megpróbáltam a búzatolvajokat elkapni. Rajtuk ütöttem, amikor a zsákokat cipelték.

TÖRÖK ÁDÁM Az én búzámmal.

KARAGICS Az a ravasz sváb kölyök túljárt az eszemen.

TÖRÖK ÁDÁM Erre letartóztatta Basics Sztipánt?

KARAGICS Futni hagytam.

TÖRÖK ÁDÁM Mennyiért?

KARAGICS Nyolcvanhárom mázsa búzáért. Ennyi volt az uszályon.

TÖRÖK ÁDÁM Kiköptem a tüdőmet az éjszakai lovaglásokon. És magát rendszeresen megfizettem.

A csendőrtiszt továbbra is a sétapálcát szemlélgeti, rácsodálkozik annak fehér fogantyújára.

KARAGICS De hiszen ez emberfej! Honnan szerezted ezt a sétapálcát?

TÖRÖK ÁDÁM Brazíliából.

Karagics elragadtatva nézi a fogantyút.

KARAGICS Fehér csontból kifaragott emberfej.

TÖRÖK ÁDÁM Négerfej.

KARAGICS Valóban négerfej. Fehér négerfej. Milyen vékony nyaka van szegénynek.

Török Ádám tintába mártja a hegyes tollat, apró tintapöttyöket szurkál a tenyerébe.

TÖRÖK ÁDÁM Nekem erős nyakam van.

KARAGICS Legalább egy lótolvajt elő kell állítanom. Ez megnyugtatná a főnökséget. Legfeljebb három évet kapsz. Ha jól viseled magad, két évvel is megúszod.

TÖRÖK ÁDÁM Meztelen csiga.

KARAGICS Haragszol?

TÖRÖK ÁDÁM Olyan vagy, mint a meztelen csiga. Hány rendőr van a laktanyában?

KARAGICS Sok. Lefognának.

TÖRÖK ÁDÁM Kiugorhatok az ablakon is.

A csendőrtiszt pisztolyt tesz az asztalra.

KARAGICS Kiválóan célzok.

TÖRÖK ÁDÁM Lelőnél?

KARAGICS A lábadba lőnék. Megnyomorodnál. De te nem szeretnél megnyomorodni, igaz?

TÖRÖK ÁDÁM Nem szeretnék megnyomorodni.

Karagics nagy erővel az asztal széléhez csapja a sétapálca fogantyúját. A sétapálca eltörik, a kis négerfej a padlóra gurul.

KARAGICS Eltörött. De hát a börtönben úgysem lesz szükséged sétapálcára.

TÖRÖK ÁDÁM Nem lesz rá szükségem.

Meglendíti karját, az acéltollat teljes erőből Karagics arcába döfi. A csendőrtiszt felüvölt, kirúgja maga alól a széket, a falnak támaszkodik, artikulálatlanul ordít, az arcából kimered az acéltoll. Egy csendőr rohan be az irodába, Török Ádám leüti. Újabb négy csendőr rohan be. Török Ádám még egyet leüt közülük, a többiek azonban gumibotokkal leterítik. Karagics a fal mellett ordít.

 

55. kép: Stefi kocsmájában

Az újonnan megnyílt kocsmában Stefi és Elisabeth Art esküvőjét ünneplik. Mindenki ott van, akiket a vízimalomban tartott születésnapi ünnepségen láttunk, rajtuk kívül még a feketicsi német rokonok és Gallai István. Stefi és felesége, a fiatalabb vendégek rézfúvósok zenéjére táncolnak. Stefan Krebs és Johann Schank az egyik asztalnál ülnek, jókedvűek, akárcsak a táncosok.

JOHANN SCHANK Stefi ügyes fiú. És szép feleséget választott.

STEFAN KREBS Végre német unokáim is lesznek.

JOHANN SCHANK Biztos lehetsz benne.

STEFAN KREBS Besegítettél a kocsmába?

JOHANN SCHANK Egy keveset. Visszajön hamarosan a pénz. Földvásárlásra is adtam neki kölcsön.

STEFAN KREBS Stefi földet akar vásárolni?

JOHANN SCHANK Most olcsók a földek. A parasztok eladósodtak. Nyögik a jelzálogkölcsönöket, olcsón elkótyavetyélik a földjeiket. Nem tudják, hogy hamarosan meghozzák a törvényt a jelzálogkölcsönök eltörléséről. Akkor a földek már háromszor annyit érnek.

Katharina áll meg az asztaluknál, Johann Schank feláll, táncra kéri. A zene fölerősödik.

 

56. kép: Gallai Istvánék házában

Gallai István az udvaron ül, a kaszáját kalapálja, Rézi az aratáshoz szükséges szerszámokat rendezgeti. A szomszéd kertben Anica domborodó hassal kapálgat. Rézi villogó tekintettel nézi.

RÉZI Vajon kinek a gyerekét hordozza?

Gallai István úgy tesz, mintha nem hallaná.

GALLAI ISTVÁN Megint én fogom vágni a legszélesebb rendet Devecserben. Az Isten verné meg.

RÉZI Vajon…

Gallai István nagyobbakat csap a kaszára, elfojtja felesége hangját.

 

57. kép: Hauser-téglagyárban

Csorba János kitereli a lovakat az istállóból, téglagyári munkások figyelik a szép állatokat, munkához készülődnek. Kissé távolabb Munjin Szvetozár és Friedrich Schank áll. Kezet fognak.

MUNJIN SZVETOZÁR Mostantól az egész gyár a tiéd. Sok szerencsét hozzá.

FRIEDRICH SCHANK Bízom a szerencsémben.

MUNJIN SZVETOZÁR A szép lovak nem idevalók.

FRIEDRICH SCHANK Téglagyárban nem lovakat kell tenyészteni, hanem téglákat égetni.

MUNJIN SZVETOZÁR Utálom az égetett téglák szagát meg a téglaport. A lovakat viszont szeretem.

Felül az egyik lóra, Csorba Jánossal ketten hajtják ki a többi lovat a téglagyár udvarából. Friedrich Schank int a munkásoknak, azok talicskákkal, targoncákkal és szerszámaikkal dolgozni indulnak.

 

58. kép: Gallai Istvánék udvarában

Cséplőgép zakatol az udvarban, férfiak dobálják a kévéket, viszik a zsákokat, a nők a pelyvát hordják. A nagy hangzavarban és porban Gallai István és Rézi is segédkezik. Berohan az udvarba Faragó Károly, Rézihez fut, a füléhez hajol. Rézi vasvillával a szalmát rendezgeti.

RÉZI Semmit sem hallok ebben a pöfögésben!

FARAGÓ KÁROLY Anica… Eljött az ideje.

RÉZI Hívjad Mindzsa mamát!

FARAGÓ KÁROLY Ő messze van. És maga is segédkezett már szüléseknél.

RÉZI Nyakig poros vagyok!

FARAGÓ KÁROLY Nagyon kérem! Meghalhat…

Rézi ingerülten néz a fiatal szomszédra, majd lassan leteszi a villát.

RÉZI Menj és forralj vizet! Indulj már!

Faragó Károly kifut az udvarból, Rézi az esővizes hordóhoz megy, megmossa arcát, kezét, nyakát, azután bemegy a házba tiszta ruhát váltani.

 

59. kép: Faragóék házában

Rézi belép a konyhába, ahol Faragó Károly a vizet forralja, azután belép a szobába. A vajúdó Anica elgyötört arccal fekszik az ágyon. Rézi az ágyhoz megy, ellenségesen, dühösen nézi a fiatalasszonyt.

ANICA Ne bántson! Kérem, ne bántson.

Rézi egy ideig szótlanul áll.

RÉZI Ha kicsit görbe lábú és nagyon édes beszédű fiút szülsz, tudni fogom, hogy ki az apja. Persze majd évek múlva.

ANICA Ugye, nem fog bántani?

Rézinek megenyhül a tekintete.

RÉZI Bolondokat beszélsz. Egészséges gyereket fogsz világra hozni, és neked sem lesz semmi bajod.

Kiszól a konyhába.

RÉZI Hozd a vizet! És egy lavórt is.

Faragó Károly behozza a felforralt vizet és a lavórt. Tanácstalanul álldogál, riadtan nézi vajúdó feleségét.

RÉZI Adjál két tiszta törölközőt és egy fehér lepedőt.

Faragó Károly kiveszi a szekrényből a törölközőket és a lepedőt, átadja Rézinek, egyre zavartabban toporog.

RÉZI Ne lábatlankodj itt. Kifelé!

Faragó Károly kimegy a konyhába, becsukja az ajtót, cigarettára gyújt, hallatszik Anica sikoltozása, és behallatszik a szomszéd udvarból a cséplőgép zúgása. Rövid időre látszik is a cséplőgép és a körülötte tüsténkedő emberek, majd ismét a konyhában idegesen sétálgató Faragó Károly. A cséplőgép tompa zúgásába hirtelen belevág a közeli gyermeksírás. Faragó Károly megmerevedik, nem tudja, hogy mit csináljon, izzadó arcát törölgeti. Kisvártatva kilép Rézi a szobából.

RÉZI Szép fiad született. Büszke lehetsz rá.

FARAGÓ KÁROLY Bemehetek?

RÉZI Menjél.

Faragó Károly besiet a szobába, Rézi a konyhában egy ideig hallgatja a cséplőgép zúgását és az újszülött sírását.

 

60. kép: Vásáron

A már kétszer is látott szokásos vásári nyüzsgés, mézeskalácsárusokkal, lacikonyhákkal… A jószágok kirakodóvásárán a három Török testvér: István, Sándor és Pál birkanyájuk körül járkálnak rosszkedvűen, árulják a birkákat, alkudoznak a vevőkkel. A leendő vásárlók között ott van Kudlik Rezső és Milacski Iván is.

 

61. kép: Törökék házában

A lakásban a Török család négy férfi tagja ünneplőruhában ül az asztalnál, szemmel láthatóan várnak valakire vagy valamire. A négy asszony: anya és a fiúk feleségei a kemence mellett ülnek, földre terített rongypokrócokon gyerekek játszanak. Török Ádám téli hóesésben jön be az utcáról, kucsmával a fején, szakadt báránybekecsben. Belép a szobába, leveszi kucsmáját. Csönd lesz, az anyja szólal meg elsőnek.

ANYA Ez az én legszebb fiam. A börtönben is ő volt a legszebb. Senkinek sem volt ilyen szép, fekete haja, mint neki.

Feláll, átöleli a fiát, azután a három fiatalasszony üdvözli. Az ölelgetések után Török Ádám az asztalhoz megy, kezet fog apjával és fivéreivel.

APA Nagyon vártunk már. Sokáig elmaradtál.

TÖRÖK ÁDÁM Kibírtam ezt a három évet. Az a hájas disznó megvan még?

TÖRÖK ISTVÁN Megvan. Csúnya, fekete folt éktelenkedik az arcán.

TÖRÖK ÁDÁM Ez kevés a három évért.

TÖRÖK SÁNDOR A te ünneplőruhádat is kitisztíttattuk. Ünnepeljük meg szépen, hogy hazajöttél.

TÖRÖK ÁDÁM Előbb megborotválkoznék.

Anya egy lavórban vizet hoz, a komódra teszi, mellérakja a borotvát, szappant és a pamacsot. Török Ádám ingujjra vetkőzik, beszappanozza az arcát, borotválkozni kezd.

TÖRÖK PÁL Elég szőrösen engedtek ki.

TÖRÖK ÁDÁM Nem egy kényeztető hely. Örülhetek, hogy az aranyfogaim megmaradtak… Itthon mi maradt meg?

TÖRÖK ISTVÁN Előbb a birkákat kellett eladnunk, aztán a földeket is.

TÖRÖK PÁL A sárga földig eladósodtunk. Mások is.

APA Eladtuk a földeket, mielőtt meghozták volna a törvényt. Alig írtuk alá a szerződést, a földek már háromszor annyit értek. De hát nem lehetett semmit sem visszacsinálni.

TÖRÖK ÁDÁM Ki vette meg?

APA Hat láncot Milacski Iván, négy láncot a Kudlik boltos.

Török Ádám befejezi a borotválkozást, megmossa arcát, az anyja előveszi a szekrényből az ünneplő öltönyt.

TÖRÖK ÁDÁM A pisztolyomat megőrizték?

ANYA A szekrényben van az ingek alatt.

Török Ádám átöltözik, közben fenyegetően beszél.

TÖRÖK ÁDÁM Milacskit későbbre hagyom, egy szerb gazdával most nem kezdhetek ki. A Kudlikot azonban megkeresem.

APA Megint börtönbe kerülsz.

TÖRÖK ÁDÁM Erőszakos világban élünk. A közelünkben már háborúznak.

ANYA Éhes vagy, fiam? Készítettem…

TÖRÖK ÁDÁM Majd később eszem. Most kártyázzunk előbb.

Leül az asztalhoz, Sándor egy kártyacsomagot tesz az asztal közepére.

TÖRÖK ISTVÁN Aranypénzben?

TÖRÖK ÁDÁM Aranypénzben. Én tartom a bankot.

Anya tálban főtt kukoricát hoz az asztalra. Török Ádám keverni kezdi a lapokat.

 

62. kép: Gallai Istvánék házában

Gallai István ügyes kézzel kártyákat dobál az asztalra, különböző trükköket mutat be fiának és másik három tizennyolcéves-forma fiúnak, akik ámuldozva figyelik.

MARGITH GÁBOR Jósolna is nekünk valamit?

GALLAI ISTVÁN Jósolni nem tudok. A kártyák csak a kiválasztottaknak vallanak. Azoknak, akik hét hónapra születtek, a hetedik hónap hetedik napján.

MARGITH GÁBOR Szeretném tudni, hogy mikor kapunk már rózsamézet.

GALLAI ISTVÁN Keresem.

IFJ. GALLAI ISTVÁN Tényleg olyan, mint a tűz?

GALLAI ISTVÁN Olyan, mint a parázs. Aki eszik belőle, sohasem fog fázni, és nagyon sokáig él.

MARGITH GÁBOR Találja meg végre. Odakint kemény hideg van, sokat fázunk. Ha nem hoz rózsamézet, levágok egy darabot a Napból, és közelebb hozom.

Margith Gábor kést vesz elő a zsebéből.

GALLAI ISTVÁN Megtalálom és elhozom nektek. Most figyeljétek ezt!

Tovább trükkösködik a kártyákkal az asztal felett, a konyhából behallatszik Rézi varrógépének zakatolása.

 

63. kép: Kudlik-boltban

A Szentháromság térről Török Ádám belép Kudlik Rezső boltjába, ahol segédek, inasok szolgálják ki a vevőket, Kudlik Rezső elégedetten nézelődik a pult mögül. Török Ádám eléje lép.

TÖRÖK ÁDÁM Csukja be a boltot.

KUDLIK REZSŐ Miért? Kicsoda maga?

TÖRÖK ÁDÁM Török Ádám vagyok. Némelyek Csoszogónak csúfolnak.

Kudlik Rezső ijedten forgolódik, az ajtóban megjelenik Jaksity Száva, gyorsan visszafordul.

KUDLIK REZSŐ A Csoszogó Török Ádám?

TÖRÖK ÁDÁM Nem szeretem, ha Csoszogónak neveznek. A dédapám volt Csoszogó, mert ő sántított. Én viszont nem sántítok. Maga sem szeretné, ha mondjuk Kehes Kudliknak vagy Lyukas Kudliknak neveznék.

KUDLIK REZSŐ Nem akartam megsérteni…

TÖRÖK ÁDÁM Söpörje ki a vevőket, és zárja be a boltajtót.

Kigombolja báránybekecsét, megmutatja az övébe dugott pisztolyt.

KUDLIK REZSŐ Ki akar rabolni? Segítségért kiáltok. Öt perc múlva itt lesznek a csendőrök.

TÖRÖK ÁDÁM Nem baj, közöttük is vannak barátaim, szeretnék találkozni velük.

Kudlik Rezső halkan odaszól az egyik segédnek.

KUDLIK REZSŐ Zárunk. Kérjetek bocsánatot a vevőktől.

A segédek és inasok bocsánatkérés közben kiterelik a csodálkozó vásárlókat, bezárják az ajtót.

TÖRÖK ÁDÁM Így már jobb. Az inasok is menjenek ki. Hógolyózzanak az udvaron.

Kudlik Rezső int az inasoknak és segédeknek, azok kimennek a boltból.

KUDLIK REZSŐ Kirabolhat… De a csendőrök még ma letartóztatják.

Török Ádám a kerékpárokat és a varrógépeket nézegeti. Kipróbálja az egyik kerékpár csengőjét.

TÖRÖK ÁDÁM Én nem rabolok ki senkit. Csak kikérem a magamnak járó részt ebből az életből.

KUDLIK REZSŐ Nem tartozom magának semmivel.

TÖRÖK ÁDÁM Négy lánc földet vásárolt az apámtól.

KUDLIK REZSŐ Kifizettem az utolsó dinárig.

TÖRÖK ÁDÁM Kevés. Ma háromszor annyit ér.

KUDLIK REZSŐ Nem tudhattam, hogy meghozzák a törvényt.

Török Ádám torkon ragadja a boltost, átemeli a pulton, a földhöz csapja, a hasára lép.

TÖRÖK ÁDÁM Nagyon jól tudtad, te meztelen csiga!

KUDLIK REZSŐ Ne bántson! Sérvem van.

TÖRÖK ÁDÁM Elfakasztom a sérvedet, azután agyonlőlek.

KUDLIK REZSŐ Vigyen, amit akar…

Török Ádám ráérősen töpreng, a lábát még mindig a boltos hasán tartja.

TÖRÖK ÁDÁM Elviszek három biciklit a bátyáimnak, meg egy-két varrógépet a fiatalasszonyoknak. Ennyi jár nekem, igaz?

KUDLIK REZSŐ Igaz.

TÖRÖK ÁDÁM Körülnézek még. Hol van a raktár?

KUDLIK REZSŐ A pincében.

Török Ádám kisétál a boltból, lemegy a pincébe. Az utcáról berúgják az ajtót, Karagics ront be három csendőrrel. Arcán nagy fekete folt éktelenkedik.

KARAGICS Hol van?

Kudlik Rezső keservesen feltápászkodik a földről.

KUDLIK REZSŐ A pincében.

Karagics a pince lejáratához megy, mögötte felsorakoznak a csendőrök. A továbbiakban csak ők látszanak, Török Ádám lentről, a sötétből
beszél.

KARAGICS Csúnya dolgokat művelsz, Török Ádám. Alighogy kijöttél a börtönből, máris csúnya dolgokat művelsz. Kifosztod a tisztességes polgárokat.

TÖRÖK ÁDÁM A magamét viszem el.

KARAGICS Nem hiszem. Lemegyek érted. Pisztoly van nálam.

TÖRÖK ÁDÁM Nálam is pisztoly van.

A csendőrtiszt elindul lefelé a lépcsőkön.

KARAGICS Nincs neked pisztolyod. Nincs neked az égvilágon semmid. Még sétapálcád sincs.

TÖRÖK ÁDÁM Mindjárt kiderül… Te meztelen csiga.

KARAGICS Lelőnél egy csendőrtisztet?

TÖRÖK ÁDÁM Csak megnyomorítalak.

A csendőrtiszt megáll, lövés dörren, Karagics a térdéhez kap, legurul a lépcsőkön. A csendőrök tanácstalanul állnak a bejáratnál. Török Ádám felemelt kezekkel előbújik a sötétből. Egy csendőr leszalad a jajgató Karagicshoz, ketten pedig kivezetik a térre Török Ádámot. A téren csődület, a Szentháromság-szobor mellett Váry János ül a hintájában, mellette Aradi József áll.

VÁRY JÁNOS Megint elkapták. Pogány természete van.

ARADI JÓZSEF Kemény magyar ember.

VÁRY JÁNOS Nem sokáig marad a szerbek börtönében.

A tolongó, bámészkodó tömegben Margith Gábor tűnik fel, kést tart a kezében.

MARGITH GÁBOR Leszúrom a két csendőrt.

VÁRY JÁNOS Tedd el a késedet. Szabad lesz enélkül is.

A katolikus templomban megszólalnak a harangok. A jajgató Karagicsot hevenyészett hordágyon hozzák ki az utcára.

 

64. kép: Lusztig-boltban

Gallai István és Krebs Péter mennek a Lusztig-órásbolt felé, fölöttük repülőgépek zúgása hallatszik.

GALLAI ISTVÁN Zajos időben fogsz házasodni.

PÉTER A világ munkásosztálya nem engedi meg…

GALLAI ISTVÁN Hagyd ezt a hülye kommunista mesét. A Szovjetuniód lepaktált a németekkel.

PÉTER Ez csak kényszerű taktikai húzás…

GALLAI ISTVÁN Gondolj inkább Pazaver Julira. Helyes lány, szép jegygyűrűt vegyél neki.

Belépnek az órásboltba, a pult mögött Lusztig Kornél és Márton fia ül, örömmel üdvözlik Gallai Istvánt.

GALLAI ISTVÁN A függöny mögött vannak harcias munkásmozgalmi könyvek?

LUSZTIG KORNÉL Nincsenek.

GALLAI ISTVÁN Kár. Sógoromat az ilyen kiadványok érdeklik. De érdeklik a jegygyűrűk is. Nősülni készül.

LUSZTIG KORNÉL Jegygyűrűink vannak. Marcinak berendeztünk egy ékszerészboltot a Szentháromság téren. De még nem pakoltunk át. Bolond időket élünk.

GALLAI ISTVÁN Megint eljön hozzánk a háború. Akár jót is hozhat.

LUSZTIG KORNÉL Feri elesett a nagy háborúban…

GALLAI ISTVÁN Derekasan harcolt. Ő volt a legjobb katona, akit ismertem. Büszke lehet rá.

LUSZTIG KORNÉL Szeretném, ha Marci megmaradna.

GALLAI ISTVÁN Mutasson jegygyűrűket a vörös sógoromnak. És húzzon fel valami jó hangú órát.

Lusztig Márton jegygyűrűket tesz a pultra, Lusztig Kornél a feje fölött beindít egy kellemesen zengő harangozó órát.

 

65. kép: Templom téren

Harangzúgás, a katolikus templomban befejeződik a nagyszombati mise, a hívők kivonulnak, Krisztus katonái díszes egyenruhában, jácinttal ékesített asztrakán-kucsmákban, kivont karddal őrzik a Megváltó koporsóját. A kivonuló emberek között Aradi József és Gallai István egymás mellé sodródik, együtt lépnek ki a templomból. A templom előtt az úton a szétzilált jugoszláv hadsereg egyik százada vonul el, néhány katona berohan a Kudlik-bolt pincéjébe, vállra vetett zsákokkal, sonkával, szalonnával jönnek vissza. Aradi József elégedetten szemlélődik.

ARADI JÓZSEF Elmennek a szarháziak. Éppen ideje már. Ismét mi leszünk többen. A Szentháromság tér ismét Szentháromság tér lesz.

A Kudlik-bolt homlokzatán egy pillanatra felvillan a „Szentháromság tér” feliratú, átmázolt utcatábla, fölötte pedig a „Trg Srpske Sloge” (Szerb Egység tere) cirill betűs feliratú tábla.

GALLAI ISTVÁN Kudlikot még kirabolják.

ARADI JÓZSEF Túléli.

A zsákokat cipelő katonák beállnak a sorba, a Kudlik-bolt udvarába templomi ruhás magyar gyerekek rohannak be.

GALLAI ISTVÁN Gyerekeink gyorsan tanulnak a martalócoktól.

ARADI JÓZSEF Ők itthon vannak. Raboljanak kedvükre.

A templomból kijövő emberek szétszélednek, Aradi József és Gallai István átsétál a Kudlik-bolthoz. Az udvarról elégedetten vigyorgó gyerekek jönnek ki, az ujjaikat nyalogatják.

I. FIÚ Rengeteg méz van a pincében.

ARADI JÓZSEF Teleettétek magatokat?

II. FIÚ Igen.

ARADI JÓZSEF Nőjetek nagyra! Megint itthon vagyunk.

GALLAI ISTVÁN Rengeteg méz?

I. FIÚ Teli hordókban.

GALLAI ISTVÁN Megnézem.

Bemegy az udvarra, elindul lefelé a pincébe, a fiúk kiabálnak utána:

Az akácméz a legjobb! Abból egyen.

Gallai István a hordókat vizsgálgatja a pincében. Mindegyik kézírással megjelölve: „Akác”, „Tisztes”, „Hárs”, „Vegyes”…

Rábukkan egy kisebb csuporra. Kézírásos papíron az áll: „Rózsaméz”.

 

66. kép: Gallai Istvánék házában

A konyhában Rézi húsvéti tojásokat fest, a két, immár felnőtt gyerek az asztalnál ténykedik, a lány tésztát gyúr, a fiú sonkát szeletel. Kicsapódik az ajtó, Gallai István jön be, az asztalra teszi a mézescsuprot.

GALLAI ISTVÁN Megvan!

RÉZI Micsoda?

GALLAI ISTVÁN A rózsaméz.

Ámult csönd, a fiú tér magához elsőnek.

IFJ. GALLAI ISTVÁN Ahogy megígérte…

GALLAI ISTVÁN Ahogy megígértem.

A fiú a csupor felé nyúl.

GALLAI ISTVÁN Elsőnek anyátok eszik belőle. Adjatok egy kanalat.

A lány kanalat vesz elő, átadja anyjának, Gallai István a mézet Rézihez viszi.

GALLAI ISTVÁN Egyél belőle. Sohasem fogsz fázni, és sokáig fogsz élni.

Rézi két kanállal mer a mézből, azután visszaadja férjének a csuprot.

RÉZI Tényleg rózsaillata van.

Gallai István is eszik a mézből.

GALLAI ISTVÁN Én is sokáig akarok élni.

Átadja a csuprot és a kanalat gyerekeinek, akik áhítattal kóstolgatják a mézet.

IFJ. GALLAI ISTVÁN Margith Gáborék már évek óta várják.

GALLAI ISTVÁN Vigyétek ki nekik.

A fiú és a lány kiszalad a konyhából, Gallai István egyedül marad feleségével.

RÉZI Tényleg sokáig fogunk élni?

GALLAI ISTVÁN Sokáig. Főzzél sok tojást. Ma este rengeteg vendégünk lesz. Zajos éjszakákon összebújnak az emberek.

Kintről repülőgépek zúgása hallatszik. Rézi vizet tesz a tűzhelyre, alágyújt.

 

67. kép: Utcasarkon

Az utcasarkon alkonyatkor fiatal fiúk eszik a rózsamézet. Jókedvűek, hangosan nevetnek, Margith Gábor félmeztelenre vetkőzik.

MARGITH GÁBOR Ezután sohasem fázom már.

A többiek is vetkőzni kezdenek, az utcában a szomszédok Gallai Istvánék háza felé mennek.

 

68. kép: Gallai Istvánék házában

Gallai István halkan játszik a citerán, a zsúfolt szobában a vendégek csöndesen beszélgetnek. Péter is köztük van. Török Ádám lép be, elcsitul a zsongás. Gallai István feláll, átöleli a harsogva nevető Török Ádámot.

GALLAI ISTVÁN Nem maradtál sokáig.

TÖRÖK ÁDÁM Szerencsém van a háborúkkal. A Monarchiában börtönbe csuktak katonaszökevényként. A lármázó szerb hadsereg kiengedett. Most szaladnak a magyar honvédek elől, akik szintén kiengedtek engem. Az aranyfogaim is megmaradtak.

Gallai István maga mellé ülteti Török Ádámot, a citerát pengeti.

TÖRÖK ÁDÁM Reggel új nap kezdődik.

GALLAI ISTVÁN Addig maradjunk csöndben.

Játszani kezd a citerán, a vendégek között Krebs Péter Bata Jánoshoz hajol.

PÉTER Nehogy a Török Ádámok ideje jöjjön…

GALLAI ISTVÁN Maradjunk csöndben!

Erősebben csap a húrokba, pásztornótákat játszik, azután a citeraszó halkan átfut a bevonuló honvédek énekébe: „Szabadka, Zombor, Újvidék…”

 

II. rész
az Ez a nap a miénk című regényből

 

1. kép: Főutcán

Éneklő magyar honvédek vonulnak be Szenttamásra, a helybéli magyarok ujjongva köszöntik őket. A lelkendezők között van Gallai István, Török Ádám, Aradi József, Margith Gábor is, a közelükben négy Krisztus-katona áll, ők kardjukkal üdvözlik a honvédeket.

Hat lovas katona jön elöl, mögöttük a gyalogság, egy zömök, energikus alezredes vezetésével, a sor végén lóval vontatott ágyúk. A honvédek ünnepélyesen vonulnak, harsányan énekelnek.

Hirtelen puskalövések hallatszanak. Az alezredes felemeli a kezét, a katonák megállnak, az énekszó megszűnik. Ismét lövések hallatszanak, az egyik lovas katona a kéttornyú, görögkeleti templomra mutat.

LOVAS KATONA Onnan lőnek.

Az alezredes körülnéz, megszemléli a kéttornyú templomot, és a távolabbi egytornyú templomot.

ALEZREDES Az ott milyen templom?

I. KRISZTUS-KATONA Szerb templom.

ALEZREDES És az a másik? Az egytornyú?

I. KRISZTUS-KATONA Az magyar templom. Onnan nem lőnek a honvédekre.

Az alezredes pattogó hangon utasítja küldöncét.

ALEZREDES A tüzérek célozzák meg a kéttornyú templomot! Tegyék huzatossá!

A küldönc elfut az ágyúkhoz, az alezredes csípőre tett kézzel sétál csapata előtt. Aradi József csodálattal figyeli.

ARADI JÓZSEF Olyan, mint Perczel Mór.

TÖRÖK ÁDÁM Az meg kicsoda?

ARADI JÓZSEF Magyar tábornok volt. Ugyanilyen zömök, erélyes ember. 1849 tavaszán ő vetett véget a szerbek garázdálkodásának Szenttamáson. Teljesen szétverte őket.

TÖRÖK ÁDÁM Annak már majdnem száz éve.

ARADI JÓZSEF A szerbek még ma is tisztelettel emlegetik a nevét. Az alezredesre is sokáig emlékezni fognak.

Eldördülnek az ágyúk, a lövedékek a két toronyba csapódnak, azok meginognak, de nem omlanak le. Az ágyúdörgés után nagy csönd lesz, az alezredes vigyázzállásba merevedik.

ALEZREDES Hazajöttünk.

Fölemeli a kezét, elindul, a katonák fegyelmezett sorokban, énekelve lépkednek mögötte.

ARADI JÓZSEF Éppen olyan, mint Perczel Mór. Ez a nap a miénk.

TÖRÖK ÁDÁM Meddig tart?

ARADI JÓZSEF Ezer évig. Ezer éve itt vagyunk, és itt maradunk még ezer évig.

TÖRÖK ÁDÁM A honvédek is itt maradnak?

ARADI JÓZSEF Itt maradnak.

TÖRÖK ÁDÁM Akkor jó. Mert ha előbb elmennek, nagy bajba kerülünk.

I. KRISZTUS-KATONA Menjünk vissza a Megváltó koporsójához. Adjuk meg neki a tiszteletet.

A négy Krisztus-katona elmegy, a városon átvonuló honvédek éneke egyre messzebbről hallatszik, Aradi József Gallai Istvánhoz lép.

ARADI JÓZSEF Mától kezdve ismét mi vonulunk be a községházára. Szükségem lesz megbízható fegyveresekre. Te kitüntetéssel jöttél haza a nagy háborúból.

GALLAI ISTVÁN Nagyezüsttel. De szétlőtték a könyökömet. És én szeretek a szabad ég alatt járkálni. Őseim pásztorok voltak.

Török Ádám elneveti magát, élcelődve mondja Aradi Józsefnek.

TÖRÖK ÁDÁM Nevezzétek ki mezőőrnek. Akkor a szabad ég alatt kószálhat pásztor ősei nyomában.

GALLAI ISTVÁN Ilyesmit esetleg elvállalnék. Olvasni is lenne időm a búzatáblák és a kukoricások szélében.

ARADI JÓZSEF Gyere be a napokban a községházára. Gyorsan kell intézkednünk.

TÖRÖK ÁDÁM Margith Gábor kemény gyerek. Neki nem lőtték szét a könyökét.

MARGITH GÁBOR Rendet tartanék a községházán.

ARADI JÓZSEF Jelentkezz nálam holnap.

Az emberek lassan szétszélednek, Aradi József és Margith Gábor is elmegy. Török Ádám Gallai Istvánhoz fordul.

TÖRÖK ÁDÁM Tudsz lovagolni?

GALLAI ISTVÁN Ültem már lovon néhányszor. Váry János birtokán meg a Belics-tanyán.

TÖRÖK ÁDÁM Pásztor őseid legfeljebb csak szamarak hátára ülhettek. Meg tudod ülni szőrén a lovat?

GALLAI ISTVÁN Legtöbbször nyereg nélkül lovagoltam.

TÖRÖK ÁDÁM Akkor gyere velem. Kimegyünk néhány tanyára. Beszédem van néhány szerb gazdával.

GALLAI ISTVÁN Honnan szerzel lovakat?

TÖRÖK ÁDÁM Haramászéktól.

GALLAI ISTVÁN Nekik csak kövér igáslovaik vannak.

TÖRÖK ÁDÁM Ezen a lapos földön a megrémült emberek szemében az igáslovak is harci paripáknak látszanak.

GALLAI ISTVÁN Nem akarok bajba keveredni…

TÖRÖK ÁDÁM Ez a nap a miénk. Hallottad Aradi Jóskát. És gyorsan kell cselekednünk.

A főutcán az ágyúkat vontató lovak, mellettük a tüzérek vonulnak el, követik az egyre távolabban éneklő gyalogságot.

 

2. kép: Határban

Gallai István és Török Ádám két lomha igásló hátán lovagolnak a zöldellő határban a dűlőutakon, hátuk mögött a betonúton időnként katonai teherautók tűnnek fel. Gallai István hajlott hátú pej lovon, Török Ádám fehér lovon ül, egy ostornyéllel néha megcsapkodja az oldalát. Egy gazdagnak látszó tanya felé tartanak.

GALLAI ISTVÁN Nagyon csúnyák lehetünk a szép tavaszi földeken.

TÖRÖK ÁDÁM Mi is szépek vagyunk. Magasról nézünk le a búzatáblákra, és ezt a tanyasi emberek is látják.

GALLAI ISTVÁN Úgy érzem magam, mintha egy hatalmas, lusta teknősbéka hátán ülnék.

TÖRÖK ÁDÁM Álmaidban nem ilyen lovakon ültél?

GALLAI ISTVÁN Igazi hátaslovakon vágtattam, és pillanatok alatt odaértem, ahová kívánkoztam.

TÖRÖK ÁDÁM Most is gyorsan odaérünk, ahová kívánkozunk, és elbeszélgetek Milacski Ivánnal. Amíg a börtönben nyomorogtam, elorozta apámék hat lánc földjét.

GALLAI ISTVÁN Akkoriban nehéz időket éltünk.

TÖRÖK ÁDÁM Most egészen másmilyen időket élünk.

Török Ádám elégedetten vigyorog, megcsapkodja a fehér ló oldalát.

GALLAI ISTVÁN Ki akarod rabolni?

TÖRÖK ÁDÁM Csak visszakérem azt, ami az enyém.

GALLAI ISTVÁN Egy ostornyéllel?

TÖRÖK ÁDÁM Fehér lovon ülök, és pisztoly is lehetne nálam. Azelőtt gyakran hordtam pisztolyt.

GALLAI ISTVÁN De most nincs pisztolyod.

TÖRÖK ÁDÁM Ezt te tudod, ők viszont nem.

GALLAI ISTVÁN Én csak nézelődni jöttem. Nem akarok belekeveredni.

TÖRÖK ÁDÁM Maradj hátrább.

Gallai István megállítja a lovát, Török Ádám beüget a nagy gazdasági udvarba, megáll az udvar közepén, három csatakos kutya rohan elő, dühödt csaholással keringenek a ló körül.

TÖRÖK ÁDÁM Iván, gyere ki!

Kinyílik a tanya egyik ajtaja, Milacski Iván lép ki, két kislányát vezeti kézen fogva, Török Ádámhoz mennek. Gallai István a dűlőútról szemléli a jelenetet.

TÖRÖK ÁDÁM Zavard el innen a kutyáidat, mert kiterítem őket a gazdájukkal együtt.

Milacski Iván dobbant a lábával, a kutyák vicsorogva visszahúzódnak.

MILACSKI IVÁN Én sohasem ártottam neked, Ádám.

TÖRÖK ÁDÁM Hat lánc föld. Neked ez semmi, de az apámnak nagyon sok volt.

MILACSKI IVÁN Megfizettem érte.

TÖRÖK ÁDÁM Nem eleget.

Az egyik istállóból kilép két béres, vasvillákkal a kezükben indulnak Török Ádám felé. Ő az ostornyéllel rájuk mutat.

TÖRÖK ÁDÁM Azt mondtam, zavard el innen a kutyáidat.

Milacski Iván a béresekhez fordul.

MILACSKI IVÁN Menjetek vissza az istállóba.

A béresek visszamennek az istállóba, Török Ádám fenyegetően nézi a tanyasi gazdát, aki leguggol, átöleli két kislányát.

MILACSKI IVÁN A lányaimat még szeretném felnevelni, Ádám.

TÖRÖK ÁDÁM Elég apró gyerekek. Sokba fog kerülni a nevelés.

MILACSKI IVÁN Mennyivel tartozom?

TÖRÖK ÁDÁM Számold ki magad.

Milacski Iván karjaiba veszi a két kislányt, bemegy velük a házba. Török Ádám cigarettát sodor magának, rágyújt, türelmesen várakozik az igásló hátán. Milacski Iván egy abrakostarisznyával jelenik meg ismét, átnyújtja Török Ádámnak, az belenéz, nyakába akasztja a tarisznyát, elindítja a lovát, visszaüget Gallai Istvánhoz, újból egymás mellett lovagolnak.

TÖRÖK ÁDÁM Ilyen egyszerűen megy a dolog.

GALLAI ISTVÁN Szereztél magadnak még egy ellenséget.

TÖRÖK ÁDÁM Nálam ez keveset számít. Meg aztán a gyáva ellenség nem ellenség.

GALLAI ISTVÁN Milacski Iván nem gyáva ember.

TÖRÖK ÁDÁM Most fél. Ilyenkor kell elszámolni vele. Mindjárt elszámolok még egy régi ellenségemmel is.

GALLAI ISTVÁN Jaksittyal?

TÖRÖK ÁDÁM Ő küldte rám a csendőröket a Kudlik-boltba.

GALLAI ISTVÁN Enélkül is elkaptak volna.

TÖRÖK ÁDÁM Nem biztos.

GALLAI ISTVÁN Jaksity Száva nagyon büszke a családjára. Azt állítja, hogy Rettegett Iván cár a rokonuk volt.

TÖRÖK ÁDÁM Ma én vagyok Rettegett Iván cár. És fogadok, hogy a rokon már vár engem.

Lovagolnak a búzatáblák között, körülöttük szinte semmi mozgás, varjak bóklásznak a földeken, távolabbról tanyasi kutyák ugatnak. A Jaksity-tanyához érnek. A gazda a tanya fehér falának támaszkodik, mintha tényleg látogatót várna. Az istálló ajtajából az orosz kocsis figyel.

Gallai István ezúttal is megáll a dűlőúton, Török Ádám Jaksityhoz lovagol. Sokáig szótlanul nézik egymást.

TÖRÖK ÁDÁM Tizenkét év. Tizenkét évet kaptam miattad.

JAKSITY SZÁVA Nem tudhattam, hogy lövöldözés lesz.

TÖRÖK ÁDÁM A hájas rendőrfőnöknek szétlőttem a térdét. Jól célzok. Nem akartam megölni, csak megnyomorítani. Ha bárkit meg akarnék ölni, egyetlen golyóval leteríteném. Fejbe lőném.

Jaksity Száva lassan leveszi kucsmáját, lehajtja a fejét.

JAKSITY SZÁVA Élni akarok, Ádám.

Varjak repülnek fel a búzamezőkről, a tanya körüli fákra szállnak.

TÖRÖK ÁDÁM Ha kiterítelek, legfeljebb csak a varjak kárognak utánad.

JAKSITY SZÁVA Nagy családom van.

TÖRÖK ÁDÁM Nekem is.

Gallai István a dűlőútról odakiabál Török Ádámnak.

GALLAI ISTVÁN Ádám, ne lődd agyon! Jóravaló ember, hidd el nekem!

Török Ádám csodálkozva néz barátjára, azután elvigyorodik.

TÖRÖK ÁDÁM Emeld fel a fejed. Köszönd meg Rojtos Gallainak, hogy meghagyom az életed.

Jaksity Száva tétován felemeli kezét, hálásan int Gallai Istvánnak.

TÖRÖK ÁDÁM A tizenkét év azonban tizenkét év marad.

JAKSITY SZÁVA Megfizetek érte. Kérhetsz tőlem, amit akarsz.

TÖRÖK ÁDÁM Én is jóravaló ember vagyok. Nem számolom fel mind a tizenkét esztendőt. Csak azt a néhány hónapot, amit leültem. A háború kiszabadított. Egy abrakostarisznyát kérek, de nem üresen.

Jaksity Száva besiet a házba, és nagyon gyorsan visszajön egy abrakostarisznyával, Török Ádám elégedetten átveszi tőle, kilovagol az udvarból, folytatják útjukat Gallai Istvánnal a kihalt határban.

TÖRÖK ÁDÁM Ezek a szerb gazdák egy csapásra nagyon jól megtanultak magyarul.

GALLAI ISTVÁN Azelőtt is tudtak.

TÖRÖK ÁDÁM Az elmúlt húsz évben megpróbáltak felejteni.

GALLAI ISTVÁN Kevés idejük volt rá.

Távolabb ismét feltűnik egy tanya, Török Ádám az ostornyéllel arra mutat.

TÖRÖK ÁDÁM Belics Dusán is jól beszél magyarul?

GALLAI ISTVÁN Tökéletesen. Pesten járt egyetemre.

TÖRÖK ÁDÁM Vele is gyorsan szót értenék.

GALLAI ISTVÁN Őt ne bántsd. Sokszor dolgoztam a földjein, mindig rendesen viselkedett.

Egy ideig szótlanul lovagolnak tovább.

TÖRÖK ÁDÁM Szeretném, ha te lennél a mezőőr a Devecserben.

GALLAI ISTVÁN A jövő héten majd bemegyek a községházára.

TÖRÖK ÁDÁM Nyugodtabb lennék, ha te vigyáznál a tanyámra és a földjeimre.

GALLAI ISTVÁN Mire? Neked nincs…

TÖRÖK ÁDÁM Pankov Milánnak van egy takaros kis tanyája tíz lánc földdel. A Váry-birtok mellett. Megveszem tőle.

GALLAI ISTVÁN Pankov Milán árulja a tanyáját?

TÖRÖK ÁDÁM Még nem. De én majd rábeszélem. Jó árat fizetek érte. Van miből, és én nem szoktam soha senkit becsapni, még akkor sem, ha fél. Végül is ez a nap a miénk. Tartson ezer évig.

GALLAI ISTVÁN Tartson ezer évig.

Elégedetten haladnak az igáslovakon, a távolban feltűnik a Schank-téglagyár kéménye.

 

3. kép: Stefi kocsmájában

Esti kocsmai zajongás, Stefi kocsmájában minden asztalnál ülnek, a söntés mögött Elisabeth Art áll, a vendégeket két pincér szolgálja ki, az egyik asztalnál Jaksity Száva orosz kocsisa és Milacski Iván két bérese ül, közelükben, egy másik asztalnál Török Ádám, ifj. Johann Schank és Stefi beszélget, előttük két üveg vörösbor.

IFJ. JOHANN SCHANK Apám nagyon büszke rád. Mindig bízott benned. Örül, hogy segített a boldogulásodban. Bármikor segít ismét.

STEFI Állok a saját lábamon. A kocsma forgalmas, vannak földjeim, és van öt eladó lovam is.

TÖRÖK ÁDÁM A legolcsóbbat megveszem. Nem maradt túl sok pénzem. Kiköltekeztem mostanában.

IFJ. JOHANN SCHANK Kifizetődő a lókupeckedés?

STEFI Háborúban kellenek a lovak.

IFJ. JOHANN SCHANK A háború messzire ment, és ilyenkor a téglák is kelendőek. Megint szép országban élünk.

TÖRÖK ÁDÁM Azt mondják, legalább ezer évig.

IFJ. JOHANN SCHANK Legalább ezer évig. Mennem kell. Megmelegszenek a gyárkémények. És bármikor segíthetünk.

STEFI Köszönöm.

Ifj. Johann Schank feláll, kezet fog Török Ádámmal, kifelé indul a kocsmából, Stefi elkíséri az ajtóig. Az orosz kocsis átjön Török Ádámhoz, leül vele szemben. Török Ádám unottan néz rá. A kocsis tölt magának a borból.

KOCSIS Úgy hallottam, hogy megvásároltad Milán Pankov tanyáját és földjeit.

TÖRÖK ÁDÁM Jól hallottad, Miska. De mi közöd hozzá? És megkérlek, hogy ne tegezzél.

KOCSIS Gróf Mihail Petrovics Trenyov a nevem.

TÖRÖK ÁDÁM Elhiszem, Miska. De kocsisok csak akkor ülhetnek az asztalomhoz, ha meghívom őket.

KOCSIS Ilyen emberek miatt lettem kocsis. Elűztek…

TÖRÖK ÁDÁM Akkor hát gondozd figyelmesen a lovakat.

KOCSIS Megaláztad Száva Jaksityot és Iván Milacskit.

TÖRÖK ÁDÁM Elszámolnivalóm volt az urakkal. Téged meg nem hívtalak az asztalomhoz.

Az orosz kocsis egy vadászkést vesz elő, az asztalra teszi.

KOCSIS Száva Jaksity családja Rettegett Iván cártól származik.

TÖRÖK ÁDÁM Én viszont Rettegett Török Ádám vagyok.

KOCSIS Novgorod mellett volt birtokom. Ott vérét vettem az ilyen embereknek.

Ekkor már csönd lesz a kocsmában, mindenki Török Ádámékra figyel. Török Ádám lassan megfogja a teli borosüveget, tölt a poharába, azután az üveggel hirtelen fejbe csapja az orosz kocsist. Az lefordul a székről. A két béres felugrik az asztaltól, Török Ádám felé indul. Török Ádám jóindulatúan néz rájuk, a vadászkést maga elé húzza.

TÖRÖK ÁDÁM Ti is az asztalomhoz ültök, vagy pedig hazaviszitek a gróf urat, és soha nem jöttök a közelembe?

A béresek tétován álldogálnak, azután kivonszolják a kocsmából a véres fejű, ájult kocsist.

Stefi újabb üveg vörösbort hoz Török Ádámnak, leül az asztalhoz.

 

4. kép: Községházán

Gallai István a községháza folyosóján lépked, Margith Gábor egyenruhában, széles pisztolyövvel őrködik az ajtók előtt.

GALLAI ISTVÁN Aradi Jóskához jöttem.

MARGITH GÁBOR Vártuk már.

Kinyitja az ajtót, Gallai István belép az irodába. Aradi József íróasztalánál ül, egy pillanatra felnéz, kezével int, hellyel kínálja Gallai Istvánt, aki leül egy székre.

ARADI JÓZSEF A szerb telepesek kirugdalásával bajlódom éppen.

GALLAI ISTVÁN Szenttamáson nincsenek telepesek.

ARADI JÓZSEF Ott vannak Szőregen és Topolya környékén. Velük akarták elszerbesíteni vidékünket ezek a marhák. Visszaküldjük őket a hegyekbe, a kecskeóljaikba. Csángó magyarok jönnek a helyükre.

GALLAI ISTVÁN Csángók?

ARADI JÓZSEF Bukovinai csángók. Tisztességes magyar emberek.

GALLAI ISTVÁN Isten hozta őket.

Aradi József íróasztalán papírokat tanulmányoz.

ARADI JÓZSEF Jó lenne, ha idejönnél a községházára. A húszéves szerb megszállás alatt elfogytak innen az írástudó magyar emberek.

GALLAI ISTVÁN Szeretek a szabad ég alatt járkálni.

Aradi József még mindig a papírokat vizsgálgatja, felsóhajt.

ARADI JÓZSEF Tiéd lesz a Devecser és a mögöttes szántóföldek a becsei határig.

GALLAI ISTVÁN Elég nagy terület.

ARADI JÓZSEF Járkálhatsz kedvedre a szabad ég alatt. Lóhátról is őrizheted a földeket. Van lovad?

GALLAI ISTVÁN Nincs. De majd szerzek, ha kell.

ARADI JÓZSEF Nekem is vannak arra földjeim. Vigyázz rájuk. És különösen Váry János birtokára vigyázz. Váry János a jóbarátom.

GALLAI ISTVÁN Valamikor citerán játszottam, és kártyát osztottam a kastélyában.

ARADI JÓZSEF Most egy mulya begluki gyerek osztja a lapokat János-napon. Hegedűn játszik mellé, és igen rosszul.

GALLAI ISTVÁN Biztos vagyok benne, hogy a kártyapartik így is hangulatosak.

Aradi József kitölt egy űrlapot, aláírja, lepecsételi, átadja Gallai Istvánnak.

ARADI JÓZSEF A fizetséged nem lesz sok, de terményben kapsz annyit, hogy eltarthatod a családodat. Gábor majd ad fegyvert és egyenruhát. Én meg majd csak elbajmolódok a szerb telepesekkel és a csángókkal.

Gallai István kimegy az irodából, Margith Gáborral elindulnak a folyosón.

GALLAI ISTVÁN Jól érzed magad az egyenruhában? Hűvös napok járnak mostanság. Nem fázol?

MARGITH GÁBOR Sohasem fogok fázni. Ettem egyszer a rózsamézből, maga hozta. Aki evett a rózsamézből, az sohasem fog fázni. Meg aztán a pisztoly is melegít.

Kimennek az udvarra, onnan le a pincébe, ahol egyenruhák, fegyverek sorakoznak a polcokon. Margith Gábor átad Gallai Istvánnak egy sötétzöld egyenruhát, egy forgópisztolyt töltényekkel, derékszíjat pisztolytáskával.

GALLAI ISTVÁN Vadászok öltöznek ilyen gúnyába.

MARGITH GÁBOR Vadásszon maga is. Emberekre, rókákra, vadnyulakra… Azt hallottam, hogy a Rajda testvérek és az orosz kocsis meg akarták ölni Török Ádámot.

GALLAI ISTVÁN Török Ádám fél kézzel elbánik az ilyesfélékkel.

MARGITH GÁBOR Ha még egyszer a közelébe mennek, szétlövöm a fejüket. Kedvelem Török Ádámot. Megmondhatja nekik.

GALLAI ISTVÁN Megmondom nekik, ha arra járok.

MARGITH GÁBOR Lovon járja a határt?

GALLAI ISTVÁN Fehér lovon.

Felmennek a pincéből az udvarra, a községháza istállójából egy magyar csendőr két fehér lovat vezet ki.

 

5. kép: Stefi udvarában

Stefi felnyergelt lovat vezet ki az istállóból, a kantárt az udvaron várakozó Gallai István kezébe adja.

STEFI Fehér lovam nincs pillanatnyilag.

GALLAI ISTVÁN Pedig az lenne az igazi.

STEFI Nem vagyok lótenyésztő. Adom-veszem a lovakat. Időnként kerül majd hozzám fehér ló is, akkor azt adom kölcsön. Kezdetnek jó lesz az almásderes is.

Gallai István nyeregbe száll, néhányszor körbelovagol az udvaron.

GALLAI ISTVÁN Így is magasról nézhetek a tanyasi parasztokra.

STEFI Meg a feleségeikre is.

GALLAI ISTVÁN Azoknak megvan a maguk elfoglaltsága.

STEFI Néhányszor már bajba keveredtél. Ez nagyon nem tetszett a nővéremnek.

GALLAI ISTVÁN Bolond szóbeszéd volt az egész.

STEFI Rézi képes felpofozni az összes devecseri fiatalasszonyt. Én aztán tudom. Engem gyerekkoromban legalább négyszázötvenszer felpofozott.

GALLAI ISTVÁN Embert nevelt belőled.

STEFI És a férjéből?

GALLAI ISTVÁN Engem nem kell nevelni. Mindent tudok a világról, és ezentúl lóhátról vigyázok a rendjére.

STEFI A rendteremtéshez csak mi, németek értünk. Ti magyarok elkapkodjátok a dolgaitokat.

GALLAI ISTVÁN A devecseri határban rend lesz.

STEFI Hát akkor kezdd el. Én a jövő héten átmegyek Bánátba. Addig hozd vissza ezt a gebét, megfényesítem a szőrét, mielőtt túladnék rajta. Te meg kapsz egy másik lovat. Lehet, hogy fehér lovat.

Gallai István kilovagol az utcára, Stefi mosolyogva néz utána.

 

6. kép: Utcán

Gallai István eléggé néptelen földes utcákon lovagol, a felnőttek a határban dolgoznak, csak néhány gyerek bámulja meg a lovast. Megáll Lusztig Kornél, a zsidó órás boltja előtt, leugrik a lóról, egy fához köti a gyeplőt, benyit a boltba.

 

7. kép: Lusztig-boltban

A boltból két asszony jön ki, Lusztig Kornél a pult mögött egy faliórával babrál, fia, Lusztig Márton vasalt öltönyben, táskával a kezében indulni készül. Az öreg órás majdnem úgy pillant fel Gallai Istvánra, mint Aradi József a községházán.

LUSZTIG KORNÉL Remélem, könyvekért jöttél. Régóta nem olvasol.

GALLAI ISTVÁN Dolgoznom kellett.

LUSZTIG KORNÉL Szereztem új könyveket is. Arról a másik háborúról szólnak. Nem túl jó könyvek, de téged esetleg érdekelhetnek.

GALLAI ISTVÁN Megnézem őket. Most lesz időm olvasni. Kinn a határban, az akácfák és az eperfák alatt.

LUSZTIG MÁRTON Szerencsés ember. Lovon jár, eperfák árnyékában olvas. Mi, zsidók elakadt órák és megkopott ékszerek fölött görnyedezünk.

GALLAI ISTVÁN Mindjárt megszakad a szívem értetek. Menni fog az ékszerboltod?

LUSZTIG MÁRTON Úgy látszik.

LUSZTIG KORNÉL Megint háború van. Ilyenkor az embereket jobban érdekli az arany, mint a könyv.

GALLAI ISTVÁN Megnézném a könyveket.

LUSZTIG KORNÉL Tudod, hogy hol vannak.

Lusztig Márton kimegy az üzletből, Gallai István az öreg órás mögött belép egy függöny mögé, ahol hosszú könyvespolcon magyar, német és héber nyelvű könyvek sorakoznak.

 

8. kép: Gallai Istvánék házában

Gallaiék háza előtt kétlovas szekér áll, Gallai István melléje lovagol almásderesén, a lovat az egyik eperfához köti, a három könyvvel, pisztollyal, egyenruhával a kezében bemegy az udvarba, onnan belép a konyhába. Rézi varrógépének kattogása hallatszik, egy tanyasi fiatalasszony, Imris Paulina áll kombinéban, zavartan a mellére szorítja kezeit, amikor Gallai István belép.

PAULINA Ruhát próbáltam…

Gallai István gondosan az asztalra rakja a könyveket, a pisztolyt és az egyenruhát.

GALLAI ISTVÁN Szépek a bunyevác lányok. Honnan is hozott el Tamás?

PAULINA Tavankútról.

GALLAI ISTVÁN Arra nincsenek folyók. Én fiatalkoromban gyakran lovagoltam zöld mezőkön, nagy folyók partján. Ott sok ilyen szép lányt láttam.

Rézi elneveti magát a varrógép fölött.

RÉZI Sohasem lovagoltál nagy folyók partján. Legfeljebb álmaidban.

GALLAI ISTVÁN Csakhogy mindig nyitott szemekkel álmodtam.

RÉZI Szép, virágmintás ruhát varrok Paulinának. Mindjárt kész lesz.

GALLAI ISTVÁN Én meg sötétzöld egyenruhát kaptam. És egy forgópisztolyt mellé. Meg olvasnivalót is hoztam.

Rézi abbahagyja a varrást, az asztalra rakott holmikat nézegeti.

RÉZI Sikerült? Felfogadtak csősznek?

GALLAI ISTVÁN Mezőőrnek. A zöld ruhában kicsit olyan leszek, mint a levelibéka, de ezt senki sem meri szóvá tenni, mert pisztoly lesz az oldalamon, és lóhátról nézek le az emberekre.

RÉZI Lóhátról?

GALLAI ISTVÁN Stefitől kapok kölcsön lovakat. Összelovagolok annyi terményt, hogy többé nem kell mások földjein búzát aratni és kukoricát törni.

Gallai István bemegy a szobába, ott a hosszú asztalon szétteríti az egyenruhát, zsebéből kirakja a töltényeket, megvizsgálja a forgópisztolyt, hat golyót berak a forgófejbe, a többi töltényt egy fiókba teszi, átöltözni készül. A konyhában Paulina felpróbálja az új ruhát, Rézi elégedett munkájával. Gallai István egyenruhában, pisztollyal az oldalán jön ki a szobából, megnézi Paulinát.

GALLAI ISTVÁN Megújultunk mind a ketten. Megszépültünk.

Rézi körbejárja férjét.

RÉZI A nadrág kicsit hosszú. Mindjárt felhajtom.

GALLAI ISTVÁN Ráér estére. Most kilovagolok a határba, meg akarok dolgozni a fizetségemért.

RÉZI A csőszök és a levelibékák nem szoktak megszakadni a munkában.

PAULINA Nagyon szép az egyenruhája. Békaszínű, de szép. Olyan benne, mint egy katonatiszt.

GALLAI ISTVÁN A te ruhád szebb. Azért, mert a feleségem varrta.

PAULINA Ünnepnapon fogom hordani.

Átöltözik, már nem szégyenlősködik Gallai István előtt.

PAULINA Ma még sok dolgom van a tanyán. Ahhoz jó lesz a régi ruhám is. Sietnem kell vissza.

GALLAI ISTVÁN Fegyveres kísérettel.

Nevetve mennek ki az udvarra, majd az utcára.

 

9. kép: Utcán-határban

Gallai István és Paulina a folyó mentén halad, Paulina szekéren ül, Gallai István mellette lovagol. A fiatalasszony a folyóra mutat.

PAULINA Álmaiban ennél nagyobb folyók partján lovagolt?

GALLAI ISTVÁN Sokkal nagyobb folyók partján. A vízen fehér hajók úsznak, a parton hatalmas fűzfák, nyárfák és jegenyék állnak, a fák közül esténként őzek és szarvasok járnak a folyóra vizet inni.

PAULINA És nappal?

GALLAI ISTVÁN Nappal kipirult arcú fiatal lányokat láttam a fák alatt, vidámak voltak, folyton nevettek.

PAULINA Milyen ruha volt rajtuk?

GALLAI ISTVÁN Virágmintás ruha. De ha fürödni mentek, akkor meztelenre vetkőztek. Akkor voltak a legszebbek, én meg fiatal voltam.

PAULINA Mostanában nem jár a nagy folyók mellett?

GALLAI ISTVÁN Ma csak egy kivénhedt almásderest kaptam magam alá. De néha talán tudok szerezni jóvérű fehér lovakat is.

PAULINA Furcsa dolgokról beszél. Szépen és érdekesen beszél.

GALLAI ISTVÁN Mifelénk szépen beszélnek a férfiak. Ezért jöttél ide Tavankútról. Nem igaz?

PAULINA Tamásnak negyven lánc földje van.

GALLAI ISTVÁN Az ő beszéde is szép. Még dadogva is.

PAULINA Nem dadog sokat. Főleg a „p” betűnél akadozik a nyelve. Engem meg Paulinának hívnak.

GALLAI ISTVÁN Találjon ki más nevet. Én a nagy folyók partján mindenféle gyönyörű neveket adtam a lányoknak.

PAULINA Tamás rengeteget dolgozik. Nincs ideje álmodozni.

Elbúcsúznak egymástól, a másik dűlőútról Török Ádám tűnik fel egy szekéren, melyet egy sovány ló vonszol.

 

10. kép: Határban

Török Ádám szekerével a lovon ülő Gallai Istvánhoz érkezik, megáll.

TÖRÖK ÁDÁM Mostantól te vigyázol a vagyonomra?

GALLAI ISTVÁN Pisztolyom van. És szétlőtt könyékkel is kitűnően célzok.

Török Ádám elindítja a szekeret, Gallai István most mellette lovagol.

TÖRÖK ÁDÁM Én is szereztem pisztolyt. Meg egy vadászpuskát. Magányos tanyákon szükség van fegyverekre. Megvédem a földjeimet és a házamat. Békességben fogok élni Marissal a saját birtokomon.

GALLAI ISTVÁN Kivel?

TÖRÖK ÁDÁM Rusznyák Maris kiköltözött hozzám a tanyára. Jól érzi magát mellettem.

Hallgatnak egy ideig, kissé kellemetlenre fordul a beszélgetés.

GALLAI ISTVÁN Mifelénk elég rossz híre van Rusznyák Marisnak. Patarics Milkával járta a begluki kocsmákat…

TÖRÖK ÁDÁM A rosszfajta nőkből lesznek a legnyugodtabb asszonyok. Rendesen gondozza a jószágokat, és minden este lemosakszik, mielőtt ágyba feküdne.

GALLAI ISTVÁN Tehát szereztél egy szép tanyát, egy pisztolyt, egy vadászpuskát és egy szorgos asszonyt. Ezt a girhes lovat is kicserélhetnéd jobbra.

TÖRÖK ÁDÁM Sok pénzt adtam Pankov Milánnak. Tisztességgel megfizettem a tanyát és a földeket. De majd szerzek jó lovakat is.

GALLAI ISTVÁN Én meg fehér lovon járom a határt.

TÖRÖK ÁDÁM A bunyevác asszonykának így is tetszel.

GALLAI ISTVÁN Szarvasokról, őzekről és nagy folyókról beszéltem neki.

TÖRÖK ÁDÁM Azt mesélik, hogy legalább három törvénytelen gyereked van a faluban.

GALLAI ISTVÁN Bolond beszéd.

TÖRÖK ÁDÁM Hivatalos ember vagy. A pisztolyod mindig legyen kéznél. Imris Tamás szelíd ember, de a szelíd emberek is megvadulnak néha.

Török Ádám tanyájához érnek.

GALLAI ISTVÁN Behívsz a birtokodra?

TÖRÖK ÁDÁM Te vigyázol rám. Maris biztosan eperpálinkával vár bennünket. Szépen megnyugodott ott mellettem.

Bemennek a tanyára, megállítják a lovakat, Török Ádám leszáll a szekérről, Gallai István a lóról, leülnek az egyik fa alá, a kifaragott rönkökre, fatuskókból összeállított asztal elé, Rusznyák Maris a házból pálinkásüveget és két poharat hoz.

 

11. kép: Gallai Istvánék házában

Gallai István egyenruhában, pisztollyal az oldalán, elégedetten lépked az udvaron, a konyhából veszekedés hallatszik.

STEFI Teljesen megőrültél!

PÉTER Te őrültél meg!

RÉZI Fogjátok be a szátokat, mert felpofozlak benneteket!

PÉTER Gyerekkorunkban megtehetted…

Gallai István belép a konyhába, a Krebs testvérek az asztalnál ülnek, elhallgatnak, Gallai István is leül.

GALLAI ISTVÁN A Krebs testvérek már megint nagyon szeretik egymást?

RÉZI Péter meg akarja változtatni a vezetéknevét.

STEFI Hülye kommunista!

PÉTER Hülye fasiszta!

GALLAI ISTVÁN Az én házamban ne ordítozzatok. Békességes határból jöttem haza, és itthon is békességben akarok élni.

PÉTER Nincs békesség ezen a világon. A német hadsereg megtámadta a Szovjetuniót.

STEFI Gyorsan le is fogja győzni.

PÉTER A Szovjetuniót nem lehet legyőzni. A munkások országa örökké állni fog. Szégyellem, hogy német vagyok, mert gyűlölöm a Szovjetunió ellenségeit.

GALLAI ISTVÁN Engem is gyűlölsz?

PÉTER Nem.

GALLAI ISTVÁN Pedig a nagy háborúban szorgalmasan irtottam az oroszokat.

PÉTER A cári hadsereg katonáit.

GALLAI ISTVÁN Bátor katonák voltak, de szerencsére buták is. Lármásan jöttek a lövészárkaink elé, nem fedezték magukat, úgy lövöldöztem le őket, mint a nyulakat.

RÉZI Azután szétlőtték a könyöködet, és foglyul ejtettek.

GALLAI ISTVÁN Túl sokan voltak.

PÉTER Most még többen vannak.

STEFI Majd megritkítjuk őket.

PÉTER Megritkítjuk?

STEFI Ha kell, én is kimegyek a frontra. Nagybecskereken találkoztam Helmuth Schröderrel. Lovakkal kereskedett valamikor, most SS-őrnagy. Azt mondta, számít rám.

PÉTER Belépnél az SS-be?

STEFI Ezt a háborút meg kell nyernünk.

Péter feláll, Rézi vállára teszi a kezét.

PÉTER Ne haragudj, nővérkém! Holnap bemegyek a községházára, és letörölöm a Krebs nevet. Keveházi Péter leszek. Nagyon kérlek, ne verj meg, ma már nem tűrném el.

RÉZI Bolond időket élünk. Nem verlek meg. Téged sem, meg Stefit sem. Felnőttetek, én meg lassanként megöregszem. Őszül a hajam.

Stefi a plafont nézi, lassan, undorodva beszél.

STEFI Félegyházi… Faluházi… Városházi…. Keveházi… Szarházi… Micsoda nevek!

Péter kirohan a házból, Stefi is feláll.

STEFI Én is megyek. A kocsmában már gyülekeznek az elfáradt parasztok.

Stefi is elmegy a házból, Rézi könnyes szemmel néz férjére.

RÉZI Rosszul neveltem a testvéreimet. Felnőtt korukban is marakodnak egymással.

GALLAI ISTVÁN Nem tehetsz róla.

RÉZI Az anyám jobban nevelte volna őket. De hát mindig betegeskedett. Most is nagyon beteg. Ha meghal, az apám sem éli túl.

GALLAI ISTVÁN Mi viszont sokáig fogunk élni.

RÉZI Őszül a hajam. Rettenetes fejfájásaim vannak mostanában.

GALLAI ISTVÁN Kigyógyítjuk.

Rézi sírva fakad.

RÉZI Nem mész el tőlem?

Gallai István átöleli feleségét.

GALLAI ISTVÁN Ezer évig melletted maradok.

 

12. kép: Határban

Gallai István az út mellett, egy fa alatt olvas, lovának kantárja a fa ágára van tekerve. Az úton rikító ruhába öltözött csángók jönnek, szekereken, gyalog, Gallai István gyanakodva figyeli őket. A karaván egyszerre megáll, asszonyok, férfiak az egyik szekérhez futnak, pergő román beszéd hallatszik. Az egyik csángó férfi, Dániel Ferenc a fa alatt üldögélő Gallai Istvánhoz szalad.

DÁNIEL FERENC Dániel Ferenc vagyok… Segítsen, csendőr úr…

GALLAI ISTVÁN Nem vagyok csendőr, és errefelé nem szeretjük a cigányokat.

DÁNIEL FERENC Mi csángó magyarok vagyunk… Szőregre tartunk…

GALLAI ISTVÁN Milyen nyelven vartyognak ott a szekér körül?

DÁNIEL FERENC Románul. Néha románul beszélünk egymással. Ha gyorsan beszélünk, vagy ha megijedünk. Az asszonynak orvos kell…

GALLAI ISTVÁN Mi baja van?

DÁNIEL FERENC Elkezdődtek a fájások.

GALLAI ISTVÁN Cigányoknál ez előfordul.

DÁNIEL FERENC Nem vagyunk cigányok.

GALLAI ISTVÁN Nincs állandó orvos a faluban. A feleségem majd gondjaiba veszi.

DÁNIEL FERENC Bábaasszony?

GALLAI ISTVÁN Nem egészen. De legalább száz gyereket világra segített már. Mindnyájan jó erőben vannak.

Gallai István felül a lovára, a szekérhez megy, amelyen egy nyugodt arcú, vajúdó asszony fekszik, mögötte négy kicsi gyerek ül.

DÁNIEL FERENC Szülésznőhöz viszünk.

SAROLTA A gyerekek velünk jöhetnek?

GALLAI ISTVÁN Jöjjenek. Hamarosan eggyel többen lesznek.

A csángó karaván továbbmegy Gallai István vezetésével, beérnek a faluba, ott Gallai István az egyik mellékutcába irányítja Dánielék szekerét.

 

13. kép: Gallai Istvánék házában

Rézi eltorzult arccal járkál a ház előtt, megérkeznek Dániel Ferencék a szekéren, Gallai István a lovon. A szekérre mutat.

GALLAI ISTVÁN Vajúdó asszony van a szekéren.

Rézi kissé kábán a szekérhez megy, megnézi az asszonyt és a szekéren ülő gyerekeket.

RÉZI Ezek a te gyerekeid?

SAROLTA Az enyémek.

RÉZI Akkor már megtapasztaltad, hogy mi a szülés. Menjünk.

Gallai István és Dániel Ferenc lesegítik az asszonyt, bevezetik a házba, Rézi lefekteti a szobában az ágyra.

RÉZI Ti cigányok vagytok?

DÁNIEL FERENC Csángó magyarok vagyunk.

RÉZI Nagyon jó, az uram azt ígérte, hogy veletek béke költözik a határba.

GALLAI ISTVÁN És új élet.

RÉZI Méghozzá nagyon gyorsan. Melegítsetek vizet.

A két férfi kimegy a szobából. A gangon nyugodtan ül a négy gyerek, Dániel Ferenc hozzájuk megy, Gallai István vizet húz a kútból, nagy lavórba önti, majd a konyhában felteszi a tűzhelyre, azután ő is leül a gangon, dohányt vesz elő, megkínálja a toporgó Dániel Ferencet, cigarettát sodornak, rágyújtanak.

DÁNIEL FERENC Ez már az ötödik gyerekünk, de még mindig megzavarodik a fejem szülés előtt, és megijedek.

GALLAI ISTVÁN Ne kezdj el nekem ijedtedben románul beszélni, mert azt nem érteném. Minden rendben lesz. A feleségem érti a dolgát.

DÁNIEL FERENC Erélyes asszony.

GALLAI ISTVÁN Mindent erélyesen csinál. Hamarosan idekint fog visítani az ötödik gyereked is.

DÁNIEL FERENC Az Ábris nevet adom neki, ha fiú lesz.

GALLAI ISTVÁN Nálunk még nem hallottam ilyen nevet, de majd megszokjuk. És ha lány lesz?

DÁNIEL FERENC Hogy hívják a feleségét?

GALLAI ISTVÁN Rézinek.

DÁNIEL FERENC Én meg ilyen nevet nem hallottam sohasem. De megszoknánk.

GALLAI ISTVÁN Német asszony. Teréz a neve, de Rézinek becézik.

DÁNIEL FERENC Megszoknánk.

A gyerekek nyugtalankodni kezdenek, Dániel Ferenc csitítja őket, a szomszéd kertben új szomszédasszony jelenik meg, Gallai István cigarettát sodor. Gyereksírás hallatszik a házból, kisvártatva megjelenik Rézi, int Dániel Ferencnek.

RÉZI Fiad született.

GALLAI ISTVÁN Megjött Ábris Bácskába.

Dániel Ferenc berohan a házba, felesége paplannal letakarva fekszik az ágyon, mellette a bepólyált csecsemő. A gyerekek is bemennek apjuk után, majd Rézi, Gallai István csak a konyhába megy, az ajtón át figyeli a csángó asszonyt és a csecsemőt. Dániel Ferenc felesége kezét simogatja.

DÁNIEL FERENC Jól vagy, Sarolta?

SAROLTA Jó emberek segítettek rajtunk. Jól vagyok. Mindjárt indulhatunk a többiek után. Egy kicsit pihenek…

RÉZI Sehová sem mentek! Ágyban maradsz. Reggelig nem kelsz fel innen.

SAROLTA Máskor is felkeltem szülés után.

RÉZI Most ágyban maradsz a porontyoddal együtt.

SAROLTA Utol kell érjük a többieket.

GALLAI ISTVÁN Szőregnél úgyis megállnak.

SAROLTA Jó földet kell kapnunk.

RÉZI A jó földhöz egészséges asszony kell.

SAROLTA Egészséges vagyok.

Vitatkozás közben Sarolta halkan beszél, Rézi viszont egyre ingerültebb lesz.

RÉZI Fog be a szád! Nélküled is elég bajom van. Szétrobban a fejem.

A csángó asszony csodálkozva mered Rézi eltorzult arcára.

SAROLTA Mi történik magával?

RÉZI Megöregedtem. Már csak más asszonyokból húzom ki a gyereket.

SAROLTA Fáj a feje?

RÉZI Másfél éve kínoz a fejfájás. Néha úgy érzem, hogy beleőrülök.

Sarolta keblére veszi a síró újszülöttet, továbbra is halkan beszél.

SAROLTA Van torma a kertjében?

RÉZI Persze hogy van.

SAROLTA Szedjen ki néhány tormagyökeret, reszelje le, locsolja meg ecettel, tegye vászonzacskóba, és rakja rá a fejére.

RÉZI Minek?

SAROLTA A friss ecetes torma kiszívja a fájdalmat.

RÉZI A csontból is?

SAROLTA A csontból is.

Rézi kétkedve, majdnem ingerülten néz az ágyban fekvő asszonyra, azután elindul kifelé.

RÉZI Ennél rosszabb már úgysem lehet.

Rézi a konyhában kést vesz elő, a kertbe siet, Gallai István kihívja a szobából Dániel Ferencet.

GALLAI ISTVÁN Igyunk a kis Ábris egészségére. Nőjön nagyra.

Gallai István és Dániel Ferenc leül a konyhában, Gallai István pálinkáspoharakat vesz elő, tölt mindkettőjüknek. Isznak. Rézi bejön a kertből, tisztítja a tormagyökereket.

GALLAI ISTVÁN Vezessük be a lovakat.

A két férfi kimegy az utcára, bevezetik, kifogják, a fészer alá hajtják a lovakat, visszamennek a házba, ahol nyitva van az ajtó a konyha és a szoba között. Rézi fehér vászonzacskót szorít a fejére. Gallai István a feleségéhez megy, átöleli a vállát.

GALLAI ISTVÁN Gutaütéses színed van.

RÉZI Ég a koponyám. Úgy érzem, mintha parázs lenne a fejemen.

SAROLTA Tűrje el a parazsat. Az húzza ki a fájdalmat. Egész életére.

RÉZI Egész életemre?

SAROLTA Ha eltűri az égést.

RÉZI Eltűröm. Azt sem bánom, ha lángra lobban a hajam. Legalább elégnek az ősz hajszálaim.

Gallai István kiviszi a pálinkásüveget a gangra, kimennek Dániel Ferenccel.

GALLAI ISTVÁN A mai napon beteg feleségekkel vert meg bennünket az Isten. A tiéd alulról vérzik, az enyémnek meg a feje lángol.

Isznak, Dániel Ferenc kissé zavarban van.

DÁNIEL FERENC Vállalná a keresztapaságot? Tudja… nagyon rossz helyről szöktünk el. És most jó helyre értünk. Szóval… Szeretném, ha maga lenne a gyerek keresztapja. Rézi meg a keresztanyja.

GALLAI ISTVÁN Mikor lesz a keresztelő?

DÁNIEL FERENC Három hét múlva. Addig rendbe tesszük magunkat Szőregen.

GALLAI ISTVÁN Ott nincs templom. A kecskeszagú telepesek nem építettek.

DÁNIEL FERENC Áthozzuk a gyereket Szenttamásra.

Koccintanak, a négy gyerek zsíros kenyeret majszolva kijön a gangra.

KISLÁNY Elaludt a baba.

GALLAI ISTVÁN Keresztelőre felébresztjük.

Később kijön Rézi is, mosolyog.

RÉZI Mindketten alszanak.

GALLAI ISTVÁN Keresztszülők leszünk. Mi van a fejeddel?

RÉZI A parázs kiégette a fájdalmat.

DÁNIEL FERENC Egy egész életre.

RÉZI Úgy látszik, a csángók tényleg békességet hoznak.

Kenyeret és szalonnát hoz ki a két férfinak.

 

14. kép: Imris-tanyán

Gallai István a határban lovagol, megáll az Imris-tanya kapujánál, beköszön az udvaron foglalatoskodó Imris Tamásnak. Imris Tamás lovakat fog be a szekér elé, Paulina segédkezik neki, egy három-négy éves forma kislány szaladgál körülöttük. Imris Tamás szekérrel kiindul az udvarból, Paulina előremegy kaput nyitni, a tanyasi gazda megáll Gallai István mellett.

IMRIS TAMÁS Örülök, hogy maga a mezőőr. Amióta errefelé lovagol, nyugalom van a határban.

GALLAI ISTVÁN Tudok bánni a pisztollyal. A ti tanyátokat és a földjeiteket is megvigyázom.

IMRIS TAMÁS Néha jöjjön be hozzánk. Aratás után ráérünk egy kicsit beszélgetni.

GALLAI ISTVÁN Betérek a tanyára, ha megszomjazom. A tanyasi kutakból húzzák fel a legtisztább vizet.

PAULINA A nagy folyókig is eljár?

GALLAI ISTVÁN Ahhoz gyors lábú fehér lovat kell szereznem. Mindenképpen elmegyek a nagy folyókhoz.

PAULINA Mikor?

GALLAI ISTVÁN Hamarosan. Esténként szeretném ismét megnézni az őzeket és a szarvasokat.

Imris Tamás barátságosan int Gallai Istvánnak, elindul a szekérrel, Paulina becsukja utána a kaput.

PAULINA A lányokat is megnézi?

GALLAI ISTVÁN Mindig ők a legszebbek a nagy folyók mellett. Úszkálnak a két part között, és gyönyörű tiszták, amikor kijönnek a vízből.

PAULINA Hozzánk is fehér lovon jön be vízért?

GALLAI ISTVÁN Egyszer biztosan.

PAULINA Lehet, hogy akkor felhúzom a virágmintás ruhámat.

Kislányával átmegy az udvaron a tanya felé, Gallai István ellovagol a búzatáblák között.

 

15. kép: Templomban

Keresztelő a szenttamási katolikus templomban. Dániel Ferencék ötödik gyerekét Rézi tartja keresztvíz alá. Gallai István mellette áll, mögöttük a szülők. Berecz plébános megkereszteli a hófehér pólyába bugyolált csecsemőt, az ilyenkor szokásos egyházi szöveget mormolja, a végén még hozzáfűzi:

BERECZ PLÉBÁNOS Legyen rajta mindig tiszta fehér ruha. A nyári napokon és a téli hóesésben is.

 

16. kép: Határban

Gallai István fehér lovon lovagol a téli hóesésben, nem messze tőle lovasok, szánok vonulnak, csendőrtisztekkel, katonatisztekkel, csendőrökkel. A menetben Aradi József is ott ül az egyik szánon egy csendőrtiszt mellett. Gallai István odalovagol.

GALLAI ISTVÁN Lakodalom lesz valahol?

ARADI JÓZSEF János-nap van. Legalább két hétig ünnepelünk. Jó társaság gyűlt össze. Sokat fogunk énekelni.

GALLAI ISTVÁN És kártyázni.

ARADI JÓZSEF Nem. Váry János csak a kupecekkel meg az iparosokkal kártyázik. Holnap vagy holnapután. Az is jó mulatság lesz. A hitvány emberkék megint megpróbálják elnyerni a Váry-birtokot.

GALLAI ISTVÁN Ki oszt?

ARADI JÓZSEF Tavaly egy begluki suhanc volt a leosztó. Azután hegedült. Azt hiszem, Martinec Ferinek hívják.

GALLAI ISTVÁN Valamikor én osztottam János-napokon. A végén mindig az uraság nyert.

ARADI JÓZSEF Most is ő fog nyerni. A Váry-birtok örökké Váry Jánosé marad.

Gallai István elválik a vendégseregtől, Török Ádámék tanyája felé lovagol.

 

17. kép: Török Ádám istállójában

Gallai István a hóesésben bemegy Török Ádám tanyájának udvarába, leszáll a lóról, az istállóhoz vezeti. Kinyitja az ajtót, Török Ádám vadászpuskát szegez rá.

TÖRÖK ÁDÁM A hétszentségedet, te marha! Mit settenkedsz itt ebben a ronda időben? Majdnem lelőttelek.

GALLAI ISTVÁN Tedd félre azt a mordályt. Elfáradt a lovam, azért jöttem be.

Török Ádám félreáll, Gallai István bevezeti a lovát, a jászolhoz köti négy másik ló mellé. Az istálló végéből birkabégetés hallatszik, Gallai István megnézi a birkákat.

GALLAI ISTVÁN Szépen gyarapodsz.

TÖRÖK ÁDÁM Mint minden dolgos tanyasi gazda.

GALLAI ISTVÁN Nyáron még csak egy rossz lovad volt. Most meg négy ló és a birkák…

TÖRÖK ÁDÁM Olcsón jutottam hozzájuk.

GALLAI ISTVÁN Valamelyik éjszaka a Kurjacski-tanyáról elhajtottak egy nyájat. A becsei határból meg elloptak három lovat.

TÖRÖK ÁDÁM Ezért jöttél?

GALLAI ISTVÁN Hivatalból üldöznöm kell a tolvajokat. De a lopások nem az én körzetemben történtek.

TÖRÖK ÁDÁM Maradj itt vacsorára. Vagy egész éjszakára. Rossz érzéseim vannak, ezért hordom magammal a vadászpuskát.

GALLAI ISTVÁN A Váry-kastélyba is fegyveres emberek jöttek vendégségbe.

Sétálgatnak az istállóban, nézegetik a lovakat és a birkákat.

TÖRÖK ÁDÁM Másoknál is van fegyver. Messziről megérzem a bajt. Nekem kijutott belőle elég. Maradj itt éjszakára. Ne kódorogj ebben a havas határban.

GALLAI ISTVÁN Virrasztunk reggelig?

TÖRÖK ÁDÁM Kártyázhatunk közben.

GALLAI ISTVÁN Egy húsvéti bárányért.

TÖRÖK ÁDÁM Neked nincsenek bárányaid.

GALLAI ISTVÁN Nyerni fogok. A Szentigaztól tanultam a kártyaforgatást.

TÖRÖK ÁDÁM Akkor sem félek tőled. Egyébként májusban majd bárányokat sütünk az udvaron. Meghívlak rá.

GALLAI ISTVÁN Ma éjszaka azonban csak magamnak nyerem el tőled a húsvéti bárányt.

Összenevetnek, kimennek az udvarra a szeles hóesésbe, elindulnak a tanyaház felé.

 

18. kép: Török Ádám tanyáján

Gallai István és Török Ádám belép a konyhába, Rusznyák Maris sötétben ül, de érkezésükkor viharlámpát gyújt, a falra akasztja. Gallai István az asztalhoz ül, Török Ádám pisztolyt dug az övébe, megnézi a vadászpuskát.

TÖRÖK ÁDÁM Forralt bort fogunk inni ebben a cudar hidegben. De előtte még körbejárom a tanyámat.

Kimegy a konyhából, Rusznyák Maris fazékban vizet és bort tesz a tűzhelyre.

RUSZNYÁK MARIS Megérzi a bajt. És legtöbbször bele is keveredik.

GALLAI ISTVÁN Eddig még mindig életben maradt. Senkitől sem fél.

RUSZNYÁK MARIS A begluki kocsmákban nagyobb biztonságban éreztem magam.

GALLAI ISTVÁN Ott elveszelődött a jó híred.

RUSZNYÁK MARIS Egye meg a fene a jó híremet. A kocsmákban nem féltem és nem féltettem senkit. Ezt a gazembert meg szeretem, és állandóan rettegek miatta. Nem fog sokáig élni.

GALLAI ISTVÁN Ezer évig fog élni.

Rusznyák Maris cukorral, szegfűszeggel elkészíti a forralt bort, Török Ádám visszajön, a vadászpuskát a falhoz támasztja.

TÖRÖK ÁDÁM Egyelőre még nyugalom van, de érzem a bajt. Addig azonban kártyázhatunk. Kész a forralt bor?

RUSZNYÁK MARIS Kész.

TÖRÖK ÁDÁM Töltsd ki. Azután feküdj le aludni. Két fegyveres férfi vigyáz rád. Kezdhetjük a kártyázást.

Török Ádám is asztalhoz ül, elővesz egy csomag kártyát, keverni kezdi a lapokat, Rusznyák Maris két pohárba forralt bort tölt, azután átmegy a szobába.

TÖRÖK ÁDÁM Felváltva osztunk.

GALLAI ISTVÁN Felváltva.

TÖRÖK ÁDÁM Reggelig játszunk.

GALLAI ISTVÁN Reggelig.

Török Ádám gondterhelten oszt.

TÖRÖK ÁDÁM Csalni fogsz?

GALLAI ISTVÁN Úgysem veszed észre.

Látszik a kinti hóesés, majd a kártyázó férfiak arca. Gallai István oszt, Török Ádám egyre rosszkedvűbb, Gallai István mosolyog.

Ismét a kinti hóesés, majd pisztolylövések és puskalövések hallatszanak a távolból. A kártyások leteszik a lapokat.

TÖRÖK ÁDÁM A Váry-kastélynál lövöldöznek.

GALLAI ISTVÁN A tiszt urak hangosan ünnepelnek.

Feszülten figyelnek mindketten.

TÖRÖK ÁDÁM Ott egymásra lövöldöznek az emberek.

Rusznyák Maris jön ki hálóingben, ijedten a szobából.

RUSZNYÁK MARIS Lövéseket hallok. Esik még a hó?

TÖRÖK ÁDÁM Esik. Menj vissza a szobába, aludd ki magad. Karikásak a szemeid.

Rusznyák Maris visszahátrál a szobába, a férfiak a fegyverropogást hallgatják.

TÖRÖK ÁDÁM Reggel majd megnézem a halottakat.

GALLAI ISTVÁN Folytatjuk a kártyázást?

TÖRÖK ÁDÁM Nyertél. Soha többé nem kártyázom veled. Pofátlanul csalsz, mint egy cigány lókupec.

GALLAI ISTVÁN A húsvéti bárány?

TÖRÖK ÁDÁM Megkapod. Átjössz velem a kastélyba?

GALLAI ISTVÁN Gondolod, hogy lesznek halottak?

TÖRÖK ÁDÁM Biztosan.

Ismét a kinti hóesés látszik.

 

19. kép: Váry-kastélyban

Gallai István és Török Ádám hajnali hóesésben lovagolnak a Váry-kastélyhoz. A kapunál pisztolyt rántva megállítja őket egy ideges csendőr.

CSENDŐR Megállni! Ide nem jöhet be senki. Maguk kicsodák?!

TÖRÖK ÁDÁM Ne ijedezz, fiam. Tedd el azt a pisztolyt, mert még megsebesíted magad.

CSENDŐR Az éjjel vállon lőtték a társamat.

GALLAI ISTVÁN Halottak vannak?

CSENDŐR Két banditát kapartunk ki a hó alól. A tornácon vannak.

Aradi József jelenik meg az ideges csendőr mellett.

ARADI JÓZSEF Őket beengedheted. Régi ismerőseim.

TÖRÖK ÁDÁM Megnézném a halottakat.

Aradi József a tornáchoz vezeti őket, ott két hulla fekszik, egy szakállas középkorú férfi és egy fiatal suhanc. Csendőrtisztek, katonatisztek állnak mellettük.

ARADI JÓZSEF Sokan voltak. Rálőttek a posztoló csendőrre, megsebesítették. A tiszt urak azonban visszaverték a támadást.

Török Ádám a halott fiúra mutat.

TÖRÖK ÁDÁM Őt ismerem. Milinov Boskó a neve. Az anyja megőrül a fájdalomtól, ha megtudja. Egyetlen fia volt.

CSENDŐRTISZT Én is egyetlen fia vagyok az anyámnak. És nem sötétből támadok. Csak egy kis holdfény kellett volna, és kiirtjuk az egész bandát.

TÖRÖK ÁDÁM A másikat sohasem láttam.

ARADI JÓZSEF Én viszont láttam a fényképét a községházán. Körözik. Újvidéki illetőségű.

CSENDŐRTISZT Onnan lázítják ezeket a megkergült kölyköket. Rendet kell csinálnunk arrafelé.

Váry János jön ki a teraszra, egy megrémült hegedűs fiúval, Martinec Ferivel.

VÁRY JÁNOS Az idén rosszul kezdődött a névnapom, de szépen folytatódhat.

GALLAI ISTVÁN Hol van a sebesült csendőr?

ARADI JÓZSEF Szánon bevitték a faluba.

TÖRÖK ÁDÁM Talán a hullákat is be kellene szállítani.

Váry János int Martinec Ferinek.

VÁRY JÁNOS Fogjál két lovat a szánkó elé. Vidd a halottakat a községháza udvarára. Aztán gyorsan gyere vissza. Délután te osztod a kártyákat.

GALLAI ISTVÁN A hozzátartozókat is értesíteni kellene…

VÁRY JÁNOS Meghívom a vendégeimet egy reggeli italra. Ünnepeljünk lövöldözés után.

TÖRÖK ÁDÁM Mi is vendégek vagyunk?

VÁRY JÁNOS Minden jószándékú magyar ember.

Valamennyien bevonulnak a szalonba, Imris Lázár italt tölt a poharakba. Martinec Feri két lovat vezet ki az istállóból. A kastélyban a tisztek, Váry János, Gallai István, Török Ádám és a meghívott vendégek koccintanak.

 

20. kép: Gallai Istvánék házában

Hideg téli estén a szomszédok ismét összegyűltek Gallai Istvánék házában, a férfiak az asztalnál főtt kukoricaszemekért kártyáznak, az asszonyok a kemence mellett ülnek, a gyerekek a földön játszanak. Majdnem azonos, mint a korábbi jelenetek Törökéknék és Gallaiéknál. Hirtelen Dániel Ferenc szédül be az ajtón, jóformán halálra fagyva, kezében fonott korsót tart, kucsmájára, ruhájára, bajszára ráfagyott a hó.

DÁNIEL FERENC Bort hoztam.

Gallai István a félájult emberhez ugrik, kiveszi kezéből a korsót, Rézi is felugrik a kemence mellől, leüti a kucsmát Dániel Ferenc fejéről, lehámozza róla a havas-jeges gubát, lerángatja kezeiről a kesztyűket. Dániel Ferenc, mint egy alvajáró, kinyújtott kezekkel a meleg kemence felé indul. A legidősebb szomszéd, Szekszer Johák figyelmezteti.

SZEKSZER JOHÁK Nem menj túl közel a kemencéhez. Beléd csap a meleg.

Dániel Ferenc talán nem is hallja a figyelmeztetést, megy a meleg felé.

KATONA ANDRÁS Ki ez a madárijesztő?

GALLAI ISTVÁN Szőregi csángó. Ábris fiának én vagyok a keresztapja.

SZEKSZER JOHÁK Mindjárt üvölteni fog. Fagyott kezekkel túl közel ment a kemencéhez.

Dániel Ferenc tényleg felordít, összegörnyed, kezeit mellére szorítja. Az asszonyok körbefogják, dörzsölik a kezeit.

Gallai István átnyújtja Rézinek a korsót.

GALLAI ISTVÁN Ha ebben a korsóban tényleg bor van, akkor tegyél egy fazekat a tűzhelyre, és csinálj forralt bort. Fel kell élesztenünk a keresztkománkat.

KATONA ANDRÁS Meg aztán mi is feléledünk egy kicsit.

Rézi kisiet a konyhába, újabb szomszéd érkezik, Fábián Mihály. Leveti kabátját, az asszonyok még mindig Dániel Ferencet ápolják.

FÁBIÁN MIHÁLY Már a vadállatok sem bírják ezt a kemény hideget. Bejönnek a házak közé. Az előbb egy rókát láttam az utcában.

Fábián Mihály is leül az asztalhoz.

KATONA ANDRÁS A rókák veszettséget hoznak.

Gallai István feláll, a szekrényhez megy, az egyik fiókból előveszi pisztolyát.

GALLAI ISTVÁN Lelövöm.

FÁBIÁN MIHÁLY Elfutott előlem a téglagyár felé.

SZEKSZER JOHÁK Ez azt jelenti, hogy nem volt veszett. A veszett róka nem fut el az ember elől.

Gallai István visszateszi pisztolyát a fiókba, leül az asztalhoz, a magához tért Dániel Ferenc mellé ül.

DÁNIEL FERENC Hat kilométert gyalogoltam. Nem gondoltam, hogy ilyen hideg van a határban.

GALLAI ISTVÁN Mi a fenét csináltál a határban ebben a cudar időben?

DÁNIEL FERENC Egy tanyasi ember elhozott félútig szánkón, de aztán már gyalog kellett jönni.

KATONA ANDRÁS Megfagyhattál volna a havas pusztaságban. A kóbor kutyák lerágták volna a húsodat.

GALLAI ISTVÁN Mért jöttél át Szőregről? Mi dolgod van Szenttamáson?

DÁNIEL FERENC Többször elestem a hóban. De félig megfagyva is vigyáztam, nehogy összetörjön a korsó.

SZEKSZER JOHÁK Életrevaló ember vagy.

Rézi fazékban behozza a forralt bort, merőkanállal tölt a poharakba. A férfiak isznak.

KATONA ANDRÁS Így már nem is olyan pocsék ez a tél.

DÁNIEL FERENC Tegnap egy csúrogi ember jött Szőregre. Ő is majdnem megfagyott a határban. Csúnya dolgokat mesélt.

KATONA ANDRÁS Miről? A kóbor kutyákról?

DÁNIEL FERENC A csendőrök és a katonák begyűjtik és agyonlövik az embereket Újvidéken, Zsablyán, Csúrogon.

KATONA ANDRÁS Bizonyára partizánokra vadásznak. Úgy hallom, hogy a szerbek megpróbálnak hetvenkedni arrafelé. Még itt nálunk, a Devecserben is lövöldöztek. A honvédek és a csendőrök majd elintézik őket.

SZEKSZER JOHÁK Ha sokáig velünk maradnak.

DÁNIEL FERENC A balszerencsés népek messziről megérzik a veszélyt. Márpedig mi csángók balszerencsés nép vagyunk. Nyugalmat akarunk. Magyar földre akartunk jönni…

GALLAI ISTVÁN Magyar földre jöttetek. Nem kell idegen nyelven ijedeznetek. Belőled kimelegítjük a téli hideget, én meg tavaszra kimegyek a határba, és agyonlövöm azt a kóválygó rókát.

Rézi merőkanállal ismét bort tölt a poharakba.

 

21. kép: Imris-tanyán

Paulina az Imris-tanyáról a fehér lovon közeledő Gallai Istvánt figyeli. Gallai István lassan lovagol a dűlőutakon, elégedetten szemléli a zöldellő búzatáblákat. Paulina elkoszolódott napi ruhájában bemegy a házba, azután csakhamar a virágmintás ruhában jön ki. Gallai István a tanyához érkezik, leszáll a lóról.

 

22. kép: Török Ádám tanyáján

Török Ádám az udvaron, három nyársra fűzött bárány alatt tüzet gyújt, Gallai István egy farönkön ülve figyeli.

TÖRÖK ÁDÁM Istvánék mindjárt megjönnek a templomból. Szép vasárnapunk lesz.

GALLAI ISTVÁN A húsvéti bárányod is finom volt.

TÖRÖK ÁDÁM Többé nem kártyázom veled.

GALLAI ISTVÁN Alig csaltam. Az egész nyájadat elnyerhettem volna, ha akarom.

A tűz közelében verebek ugrálnak.

TÖRÖK ÁDÁM A verebek olyanok a madarak között, mint a cigányok nálunk. Lármásak és ingyenélők. Lőj közéjük.

GALLAI ISTVÁN Mi bajod van a cigányokkal?

TÖRÖK ÁDÁM Csak eggyel van bajom. Karába Janival.

GALLAI ISTVÁN Valaha együtt lovagoltál vele.

TÖRÖK ÁDÁM Elkergettem. De most megint előjött. Megtudta, hogy módos ember lettem, megkeresett, megalázkodva beszélt velem, hízelgett, már ahogyan a cigányok szokták, azután rám sózott egy fogatlan lovat.

GALLAI ISTVÁN Micsodát?

TÖRÖK ÁDÁM Eladott egy lovat, aminek nincsenek rágófogai. Közben a régi barátságról beszélt.

GALLAI ISTVÁN Egyszer le akartad lőni.

TÖRÖK ÁDÁM Bár megtettem volna. Meghívtam őt is a mai báránysütésre. Degeszre zabáltatom bárányhússal, azután mindent kitaposok belőle.

Három szekér érkezik a tanyára ünneplőruhás férfiakkal, asszonyokkal, gyerekekkel. Török István, Sándor és Pál jön családostól a templomból. Az asszonyokat Rusznyák Maris bevezeti a házba, a férfiak kifogják a lovakat, levetik ünneplőkabátjukat, a tűzhöz mennek. Ettől kezdve Török István irányítja a báránysütést.

TÖRÖK ISTVÁN Hozzatok még aprófát, és lassan forgassátok a nyársakat.

TÖRÖK ÁDÁM Milyen okosságokat mondott Berecz plébános?

TÖRÖK SÁNDOR Békességes boldogulást ígért mindannyiunknak.

A Török-fivérek fát hoznak, táplálják a tüzet, forgatják a nyársakat. Gallai István az eget kémleli, ahol gomolyfelhők gyülekeznek.

GALLAI ISTVÁN Eső szakadhat ránk.

TÖRÖK ISTVÁN Előtte megsütjük a bárányokat. A plébános békességes időt ígér. Módjával tüzeljetek, a báránysütéshez türelem kell.

Az égen egyre fenyegetőbben gyülekeznek a viharfelhők, a nyársakon pirulnak a bárányok, Török István hosszú villával szurkálja a húst, irányítja a tűzrakást. Később az asszonyok tálcákkal, tálakkal jönnek ki, szeletelik a húst.

Az ég egyre sötétebb lesz. Mindannyian bemennek a házba.

Megérkezik Karába Jani is, akkor már dörög az ég és villámlik.

A férfiak és az asszonyok külön asztalhoz ülnek, meg a gyerekek is. Az asszonyok előbb pálinkát hoznak, azután a húst szolgálják fel. Kint szakadni kezd az eső.

KARÁBA JANI Éppen időre érkeztem. Ha rámszakad az eső, tüdőgyulladást kapok.

TÖRÖK ÁDÁM Ízlik a bárányhús?

KARÁBA JANI Ilyen finomat még a cigányok sem tudnak sütni.

TÖRÖK ÁDÁM Ezentúl minden májusban bárányt sütünk.

KARÁBA JANI Meddig?

TÖRÖK ÁDÁM Ezer évig.

KARÁBA JANI Ti magyarok bátor, bizakodó és vendégszerető emberek vagytok. Csak valahogy a rossz oldalon. A végén aztán mindig csalódtok.

Mindannyian jóízűen esznek, jóllakottan, elégedetten dőlnek hátra, bort isznak, csak Karába Jani eszik tovább.

TÖRÖK ÁDÁM Hát így van ez. Az ember vendégül lát a házában egy cigány lókupecot, aki fogatlan lovat adott el neki, és még pimaszkodik is.

Karába érzi, hogy baj van, riadtan abbahagyja az evést.

KARÁBA JANI Nem tudtam, hogy a lónak nincsenek fogai. A szemem világára esküszöm.

TÖRÖK ISTVÁN A cigányok rengeteget esküdöznek.

KARÁBA JANI Téged sohasem csapnálak be, Török Ádám.

TÖRÖK ÁDÁM Elhiszem. Egyél tovább. Szeretem a jóllakott embereket. Azok senkit sem csapnak be.

Karába Jani eszik, az asszonyok asztalától jókedvű nevetés hallatszik, odakint elvonulóban van a vihar, az égdörgés egyre távolodik. Azután egyszerre hatalmas robbanás hallatszik, egészen közelről, a nyitott ajtón egy tüzes gömb lebeg be az emberek közé. Döbbent csönd.

GALLAI ISTVÁN Gömbvillám. Atyaúristen! Azt hittem, hogy ilyesmi csak a könyvekben van.

A lebegő tüzes labda lassan kering a szobában, mindenki rémülten nézi. A gömbvillám Karába Jani combjához ér, szétpattan. A lókupec felüvölt, lefordul a székről, fetreng a földön. Sándor és Pál lefogják. Rusznyák Maris hozzájuk fut.

RUSZNYÁK MARIS Mit csináljunk ezzel a cigánnyal?

TÖRÖK ÁDÁM Kend be a lábát disznózsírral. Megégette a villám.

A Török testvérek ágyra fektetik a jajgató Karába Janit, Rusznyák Maris disznózsírt hoz be a konyhából, kenegeti az égett sebet.

RUSZNYÁK MARIS Szerencsére nem mély a seb, de iszonyúan fájhat.

Karába Jani szinte tébolyodottan hánykolódik az ágyon, lassanként megnyugszik, de alig tud magához térni. A többiek körülállják.

KARÁBA JANI Mi történt velem?

TÖRÖK ÁDÁM Egy gömbvillám megsütötte a combodat.

KARÁBA JANI A halállal találkoztam. Vagy az ördöggel…

TÖRÖK ÁDÁM Szerencséd van. Kicsit megégtél, de a gyomrodban maradt a bárányhús. Sebesült emberekből nem taposom ki a lelket.

TÖRÖK ISTVÁN Majd bevisszük a faluba, és a cigányasszonyok meggyógyítják.

A férfiak az ajtóhoz mennek, kinéznek, az esőfelhők elvonultak, előbukkan a nap.

GALLAI ISTVÁN Azt hittem, hogy a gömbvillámot az okoskodó tudósok találták ki. És most saját szemeimmel láttam.

TÖRÖK PÁL Zajos, bolond időket élünk.

Rusznyák Maris még mindig a nyöszörgő lókupecet ápolgatja, bekötözi a sebet, a férfiak visszaülnek az asztalhoz.

 

23. kép: Határban

Búzát arató emberek látszanak a határban, Stefi és Gallai István egymás mellett lovagol az aratók között.

GALLAI ISTVÁN Jó kenyerünk lesz az idén. Az emberek is jókedvűek. Azok is, akik dolgoznak, meg azok is, akik csak nézik őket.

STEFI Nyolc lánc búzám van. Vigyázd meg. Jó lovakat adok alád.

GALLAI ISTVÁN Mindenki búzáját megvigyázom.

STEFI Éjszaka kijársz a határba?

GALLAI ISTVÁN Néha. Éjszaka leginkább aludni szoktam.

STEFI Aludjál napközben.

GALLAI ISTVÁN Miért?

STEFI Bánátban éjszakánként már gyújtogatják a búzakereszteket.

Gallai István kissé visszafogja a lovát, hátrább marad, gúnyosan mosolyog.

GALLAI ISTVÁN Bánátban? Ott németek csinálják a rendet. Márpedig ti ehhez nagyon értetek.

STEFI Anyám egyre gyöngébb lesz. Ha meghal, apám is megöli magát. Folyton ezt mondogatja. Pedig nagyon örült a változásnak.

Gallai István kissé szégyenkezve nézelődik az aratók között.

GALLAI ISTVÁN A lányaid jól vannak?

STEFI Szépen növekednek. De az apám…

GALLAI ISTVÁN Mindig erős ember volt. A lányoknak meg finom kenyeret adunk.

STEFI Bánátban az éjszakai sötétségben szerb banditák gyújtogatnak.

GALLAI ISTVÁN Én megvigyázom a devecseri földeket. Kacska kézzel is holtbiztosan lövök.

STEFI Kölcsönkért lóról?

GALLAI ISTVÁN Szerezz nekem egy koromfekete lovat. Éjszaka fekete lovon fogom járni a határt, és ha csak egy szikrát látok felvillanni a búzakeresztek tövében, örökre kioltom.

Stefi megáll, visszamosolyog Gallai Istvánra.

STEFI Véletlenül van egy fekete ló az istállómban.

Körülöttük szinte idillikus alföldi táj, kaszáló férfiakkal, marokszedő asszonyokkal.

 

24. kép: Török Ádám tanyáján

Gallai István este fekete lovon érkezik a tanyára, Rusznyák Maris jön ki elé az udvarra, Gallai István a földre ugrik, az asszony bevezeti a lovat az istállóba. Amikor kijön, Gallai István rákérdez.

GALLAI ISTVÁN Hol van?

RUSZNYÁK MARIS A búzakereszteknél. Az elmúlt éjszakát is ott virrasztotta át. Vadászpuskával és pisztollyal.

GALLAI ISTVÁN Megint bajt szimatol?

RUSZNYÁK MARIS Igen. És ilyenkor leginkább el is jön a baj.

GALLAI ISTVÁN Kimegyek hozzá, hátha fél egyedül.

RUSZNYÁK MARIS Vigyázz, nehogy beléd lőjön. Ha dühös, könnyen eljár a keze.

Gallai István a tanyaépület mögé megy, a búzatarlón zajosan lépked, hangosan köszörüli a torkát. Török Ádám az egyik búzakereszt mellől bosszúsan ráförmed.

TÖRÖK ÁDÁM Csöndesítsd le magad. Azt akarod, hogy az egész Devecser megtudja, hogy innen célzok a gyújtogatókra?

Gallai István nekitámaszkodik a búzakeresztnek.

GALLAI ISTVÁN Errefelé nem járnak gyújtogatók. Tudják, hogy fegyverrel őrzöm a határt.

TÖRÖK ÁDÁM Őrizd továbbra is. A magam búzájára azonban én fogok vigyázni.

GALLAI ISTVÁN Hát… Megdolgoztál érte.

TÖRÖK ÁDÁM Megdolgoztam érte.

GALLAI ISTVÁN Majdnem fél napig lovagoltál egy széles hátú igáslovon. Keserves munka volt.

TÖRÖK ÁDÁM Előtte megjártam a börtönöket, ahonnan csak egy kihegyezett sínszöget hoztam. Sötét helyeken szükség van az efféle szerszámokra.

GALLAI ISTVÁN Most is nálad van a sínszög?

TÖRÖK ÁDÁM Az istállóban tartom az egyik horogfán. Most békés, szabad életet élek. Puskával és pisztollyal.

GALLAI ISTVÁN Bemehetnénk a házba.

TÖRÖK ÁDÁM Hajnalig nem mozdulok innen. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ma éjszaka megbolydul itt a határ.

GALLAI ISTVÁN Miért éppen itt?

TÖRÖK ÁDÁM Ha tüzet akarnál csinálni, hol kezdenéd a gyújtogatást?

GALLAI ISTVÁN Bárhol. A búza mindenütt egyformán száraz.

TÖRÖK ÁDÁM A gyújtogatás után el kell menekülni. És a közelünkben van a Békás rét. Furfangos emberek kiköthetnek ott csendesen, tüzet gyújthatnak, aztán csónakon kényelmesen leereszkedhetnek Túrijáig.

Gallai István elgondolkodik, előveszi, megvizsgálja pisztolyát.

GALLAI ISTVÁN Átmegyek Imrisék földjére. Az még közelebb van a Békás réthez.

TÖRÖK ÁDÁM Lapulj meg ott csöndben, és arra is vigyázz, nehogy Dadogós Tamás vasvillát döfjön a hátadba, amíg a búzáját őrződ.

GALLAI ISTVÁN Miért tenné?

TÖRÖK ÁDÁM Paulina áldott állapotban van, és a férje mintha nem örülne ennek.

GALLAI ISTVÁN Imris Tamás jámbor ember, és én megvigyázom a jámbor emberek nyugalmát.

TÖRÖK ÁDÁM Ha valahol mozgást észlelsz, ne kérdezősködj, hanem pörkölj oda. Ha megijednél, kiabálj. Én majd segítek. Megsimogatom a fejedet.

GALLAI ISTVÁN Nem fogok megijedni.

Gallai István átsétál Imrisék búzaföldjére, kényelmesen leül az egyik búzakereszt mellé, pisztolyát térdére teszi. Dohányt vesz elő, cigarettát sodor, aztán észbe kap, eldobja a meggyújtatlan cigarettát. Unottan, egykedvűen figyel, néha álmosan felnéz a csillagokra. Az egyhangú éjszakai neszek majdnem elaltatják.

Egyszer csak összerezzen, nagyon éberen kezd figyelni, kezébe veszi a pisztolyt. Érzi a veszélyt, bár semmiféle szokatlan zaj nem hallatszik. Aztán a közelben gyufa lángja lobban fel. Gallai István azonnal tüzel. A láng kialszik, fájdalmas ordítás hallatszik, Gallai István újból lő, újabb ordítás, majd menekülő lábak dobogása.

Egy ideig síri csönd lesz körülötte, majd valamiféle zajt hall a háta mögött. Megperdül, előreszegezi a pisztolyt. Török Ádám áll mögötte.

TÖRÖK ÁDÁM Ne heveskedj már, az Isten köpjön le. Hallottam az ordítást. Kiválóan célzol merev könyökkel is.

Gallai István elteszi pisztolyát, visszaül a búzakereszt mellé, Török Ádám is leül, vadászpuskáját lábaihoz rakja.

GALLAI ISTVÁN Nagyezüsttel jöttem haza a nagy háborúból.

TÖRÖK ÁDÁM Ebből a piszkos háborúból aranyakkal kellene kijönnünk.

GALLAI ISTVÁN Egy időre békét teremtettünk a határban. A következő télre is megőrizzük a kenyerünket.

TÖRÖK ÁDÁM Kétszer is találtál. Reggel majd megnézzük a vérnyomokat.

Körülöttük ismét a békés, idillikus éjszakai neszek hallatszanak a sötétben.

 

25. kép: Gallai Istvánék házában

Februárban a rokonok és főleg német ismerősök, barátok ünneplik Rézi születésnapját. Stefi családja, Schankék, Kohlmayerék, Jungerék már a házban vannak, átadták az ajándékokat, a férfiak a szobában halkan beszélgetnek egymással, német és magyar szavak hallatszanak, a konyhában az asszonyok és gyerekek sokkal vidámabbak, Rézi és a lánya, valamint Elisabeth Art állandó mozgásban vannak, étellel, itallal kínálják a vendégeket. Gallai István a szobában az asztalnál ül Stefivel és ifj. Johann Schankkal, a többiek kisebb csoportokba verődve, komoly arccal beszélgetnek. Péter lép be, díszes papírba csomagolt ajándékot ad át Rézinek, ő harsányabban beszél, mint a többiek.

PÉTER Igazi német születésnap. Sok boldogságot, nővérkém! Csúnya hónapban születtél. Február az esztendő legcsúnyább hónapja. De te örök életedre szép maradsz.

RÉZI Megint hülyeségeket beszélsz, menj be a többiekhez.

Rézi nevet, Péter bemegy a szobába, gúnyosan végignéz a vendégeken.

PÉTER Sokaknak ez a február a legcsúnyább ebben a században. Eljött hozzánk is az orosz tél.

Ettől kezdve a férfiak beszéde is hangosabbá válik.

STEFI Sohasem ér ide.

Péter leül az asztalhoz.

PÉTER Előbb ideér, mint gondolnád.

IFJ. JOHANN SCHANK Egész Európa gyászol. Mindenütt félárbócra engedték a lobogókat.

PÉTER Lehet, hogy a zászlók félárbócon lógnak, de nem biztos, hogy mindenki ugyanazért gyászol.

HANS KOHLMAYER Az újságok azt írják, hogy egész Európa gyászol.

Péter egy újságot húz elő a zsebéből, maga elé teregeti.

PÉTER Miért kellene gyászolni? Ez az újság például azt írja, hogy Sztálingrádnál a hatodik német hadsereg a legfényesebb hőstettet hajtotta végre. Kitartott. A hőstettet ünnepelni kellene.

HANS KOHLMAYER Megsemmisült az egész hatodik hadsereg.

PÉTER És egy magyar hadsereg is. Erről valahogy keveset beszélnek.

HANS KOHLMAYER Nem szabad elvesztenünk ezt a háborút.

IFJ. JOHANN SCHANK Minden télre újabb tavasz jön. Az oroszok ismét szaladni fognak egészen Szibériáig, vagy még tovább.

PÉTER Most éppen a német katonák futnak. Ami nem lehet könnyű ebben a nagy hóban.

IFJ. JOHANN SCHANK A német katona sohasem futamodik meg.

PÉTER Akkor meghal.

IFJ. JOHANN SCHANK Tudja, hogy a győzelemért hal meg. Azért, hogy a tisztességes embereknek jó életük legyen, és hogy sohase kelljen félniük semmitől.

STEFI Még a kommunistáktól sem.

IFJ. JOHANN SCHANK Ezt a mételyt gyökeresen kiirtjuk.

Stefi szánakozva nézi öccsét, a fejét csóválja.

STEFI Néhány kommunistát azért megtartunk mutatóba. Az öcsémet is. Őket jó pénzért majd a vásárokon mutogatjuk.

PÉTER Tehát minden rendben van. Mindenütt győzelem, a métely kiirtva… Akkor miért ez a nagy szomorúság?

GALLAI ISTVÁN Te is elég szomorúnak látszol.

PÉTER Nem a sztálingrádi hősök miatt. A magyar honvédeket sajnálom, akiket bután vágóhídra küldtek.

KARL JUNGER Erről nem írnak az újságok.

PÉTER Majd írnak. Ha majd egészen közelről halljuk az ágyúdörgést. Valamelyik orosz télen eljön a Vörös Hadsereg is.

STEFI Örülnél neki?

PÉTER Örülnék. Mert akkor mindenkinek jobb élete lesz. Nemcsak a téglagyárosoknak és a lókupeceknek. A szegény magyar katonákat azonban sajnálom.

Ifj. Johann Schank Stefihez fordul.

IFJ. JOHANN SCHANK Az öcséd megtébolyodott. Hallottam már ilyesmiről. A nyomdászoknak néha agyukra megy az ólomgőz.

STEFI Bekeházi Péterből előtört a munkásönérzet és a magyar honfibú.

PÉTER Keveházi.

STEFI Legyen Keveházi, nekem mindegy. Keveházi, Szarházi…

Rézi lép az asztalhoz.

RÉZI Mi bajotok van már megint?

STEFI Kisöcsémnek ólomgőzös álmai vannak.

RÉZI A születésnapomon ne veszekedjetek, mert nyújtófával töröm le a derekatokat.

Rézi fenyegetően áll az asztal mellett, Péter lassan Gallai Istvánhoz fordul.

PÉTER Játszhatnál valamit, sógorom, a citerádon. Néhány vidám nótát a nővéremnek, és persze néhány szomorú nótát a gyászoló Európának.

Folytatódik a csoportokba verődött férfiak halk beszélgetése és a hangoskodás a konyhából. Gallai István az asztalra helyezi citeráját.

IFJ. JOHANN SCHANK A Lili Marleent el tudod játszani?

Csönd lesz. Mindenki Pétert figyeli. Ő elmosolyodik.

PÉTER Ha jobban meggondoljuk, ez is egy szomorú nóta.

Gallai István elkezdi játszani a Lili Marleent, néhányan elkezdik dúdolni, majd egyre többen dúdolják, a konyhából továbbra is asszonyok és a gyerekek hangoskodása hallatszik.

 

Gép- és kéziratból