Lajtos Nóra: Égbe szaggatott pogácsák

A tárcába minden belefér, még az is, ami látszólag nem: felvezetés, párhuzam, magánvélemény pro és kontra. A jó tárcaíró nemcsak tudja, miért nyúl az egyes témához, hanem intellektuális „kapacitásának” köszönhetően tovább is képes vinni a felvett szálat, és egy újabb tárcában elvarrni azt.

Lajtos Nóra tárcakötetének írásaiban a tömörség és személyesség egymással karöltve jár, életről, halálról, otthonról, családról, ünnepekről, pszichológiáról, filozófiáról stb. szólva.

Az Égbe szaggatott pogácsák című rövidpróza-gyűjtemény ötven tárcát kínál az olvasónak. A múltidézés gesztusával emlékezik meg a nagyszülőkről, a gyermekkorról, a családi házról, üdülőről, egy kissé tágítva a teret és az időt; a Sweet Home című írás például az évszakok „morajlásán” túl eljut a végső konklúzióig: „Az igazi otthon legbelül van, hétlakatos házikóban, amelyben illatmécses jelzi a fényt, hogy ég bennünk valami, ami szép, ami jó. Ami örök.”