Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Kemendy Júlia

Pápán születtem, azóta is itt élek. Büszke vagyok rá, hogy egy iskolába jártam Petőfivel (aki egyébként Pápán lett Petőfivé, és itt írta meg a Borozót is), Jókaival és Orlai Petrich Somával, akik a szülővárosomban töltötték az 1841/42-es tanévet. De említhetném a kortársakat is, például Babiczky Tibort vagy Simon Mártont, akik szintén ide jártak gimnáziumba.

Jelenleg egy ifjúsági regényen dolgozom, amely Pápán játszódik, ennek kapcsán nagyon sok várostörténeti érdekességet olvastam, és úgy érzem, ez közelebb hozott a szülővárosomhoz.

Nem tudom, volt-e kedvenc tantárgyam, de ha igen, biztos, hogy a magyar – bocsánat a kliséért. Rajzolni nem tudok, énekelni még annyira se, a tesiről jobb nem is beszélni, a matek meg… hát igen, valószínűleg a magyar lehetett.

A családi legendák szerint néhány évig a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre a disznópásztor volt a bejáratott válaszom, erre sajnos már nem emlékszem, de simán elképzelhetőnek tartom, hogy így lehetett. Ezután „házépítő és betonkeverő” akartam lenni – ma igazán jól jönne ez a szakma. Komolyabb álomfoglalkozásom az állatorvos volt, apai nagyapám hivatása, de végül nem ebbe az irányba indultam el.

Sok szerzőhöz hasonlóan én is olvasóból lettem író. (Az lettem? Még nem tartom magam írónak, ehhez biztos kelleni fog még néhány könyv.) Négyéves koromban tanultam meg olvasni, mert idegesített, hogy nem engedtek játszani egy betűkirakós játékkal – azt hiszem, ezzel sokat elmondtam magamról. Elég nagy meglepetést okoztam, mikor elkezdtem hangosan felolvasni a buszmegálló falára felírt csúnya szavakat.

Ezután nem is nagyon hagytam abba az olvasást, a nagymamámmal jártam a városi könyvtárba, és mindig az én lapom telt meg legelőször abban a füzetben, amelyet az iskolakönyvtárosunk vezetett a kölcsönzésekről. Nem tudom, mikor kezdtem írni, talán tízéves korom körül, vonalas füzetbe, beszélő kutyákról és lovakról szóló „regényeket”. (Kincsként őrzöm őket a mai napig.) Ezután volt egy időszakom, mikor versekkel próbálkoztam, elég szégyenletesre sikerültek, de az iskolaújság lelkesen közölte őket – remélem, már senkinek nincs belőlük. :D

Kiskamasz koromban divat volt a gportalon oldalt létrehozni, sokan osztották meg itt a történeteiket, köztük én is. Nagy szerencse, hogy az oldalam már megszűnt, bár bizonyítékként néhány „regény” még fellelhető a laptopomon.

Hosszú kihagyás következett, dolgoztam, egyetemre jártam, amit 2019-ben fejeztem be, közben csak könyves blogot írtam. A diplomám megszerzése után fordultam újra – és ezúttal komolyabban – az írás felé, először a Könyvmolyképző Kiadó mesepályázata kapcsán (tanítóképzőn végeztem, testhezálló feladatnak tűnt). A mesém, A sötétség, aki félt a gyerekektől be is került a Kalandra fel! című olvasókönyvbe. Ezen a nyáron írtam meg Az Anyacsalogató Hadműveletet és a folytatását, és ekkor kezdtem el kritikákat írni az Ambrooziába. Azt hiszem, az egyik egyetemi tanárom belém vetett hite motivált, hogy újra elkezdjek írni, illetve az, hogy a meghívására részt vettem a Véneki Alkotótáborban. Hihetetlenül inspiráló volt az a néhány nap, és nagyon remélem, hogy idén sem fog elmaradni a tábor a jelenlegi helyzet ellenére.

Kedvenc szerző / író / könyv? Van erre egyetlen válasza bárkinek is? Nagyon szeretem Jókait, tőle az Egy az isten a kedvencem, és az egyik legjobb élményem a kötelező olvasmányok kapcsán Az arany ember. Szerb Antal és Gion Nándor példakép számomra, előbbitől A Pendragon legenda, utóbbitól a Latroknak is játszott tetralógia, illetve A kárókatonák még nem jöttek vissza és a Sortűz egy fekete bivalyért a kedvencem. Christelle Dabos Tükörjáró tetralógiája szerintem zseniális, ahogy Lucy Strange ifjúsági regényei is. Örök kedvencem A titkos kert, és hát igen, Harry Potter-rajongó vagyok. Nem tudnék választani, és így is biztos, hogy rengeteg nagyszerű könyvet kihagytam.

Hangulatfüggő, hogy éppen mit veszek a kezembe (a fenti listából is látszik, hogy elég vegyes az érdeklődésem, egyaránt szeretek gyermek- és ifjúsági könyveket, zsánerirodalmat, illetve szépirodalmat olvasni), úgyhogy általában több megkezdett könyvem van. Jelenleg Szerb Antal Száz vers című antológiáját olvasom, A Pendragon legenda angol kiadásával próbálkozom, és most kezdtem bele Cselenyák Imre Ágoston úrfi című regényébe.