Kállay Kotász Zoltán: Poroló

Minden családnak vannak saját, sokszor elmesélt történetei, amelyek bármennyire személyesek, időben eltávolodva jellemzővé válnak a korukra. Ahogy egy fotóról is rögtön felismerjük, hogy mikor készült… A tárgyi környezet, az ábrázolt emberek ruházata, de még a gesztusrendszer is, ahogy kamera elé álltak vagy ahogy a lencse véletlenül „lekapta” őket, árulkodik. Ilyen személyes, de mégis a kollektív emlékezetre rímelő történeteket – versnovellákat? – olvashatunk a Porolóban. A szereplők vissza-visszatérnek, az epizódok egybeolvasásával életutak is kirajzolódnak, derűs és drámai fordulatokkal, leszűrt tapasztalatokkal, tragikus félbetörtségekkel. A XX. század minden kínjával és keservével, túlélésért tett kompromisszumával, ritka fellélegzéseivel és hétköznapokba menekített apró örömeivel.