SZEREPLŐK
Vécsey (30-35 éves)
Povazsánszki (30-35 éves)
Csibri (30-35 éves)
Opana (55-60 éves)
Morvai (35-40 éves)
Velez (55-60 éves)
Péntekné (55-60 éves)
Tamás (12-14 éves)
Burai J. (12-14 éves)
Vera (16-18 éves)
Halk zene, éjszaka van. Távoli robbanás hallatszik, majd két pisztolylövés, azután kutyák ugatnak, vonítanak. A zaj lassanként alábbhagy, két erőlködő gyerek szuszogása hallatszik. Tamás és Burai J. egy nagy követ görget.
VERA Mit akartok ezzel a nagy kővel?
TAMÁS Ez egy szikla. Igazi szikla.
VERA Hát akkor legyen szikla. De mit akartok vele? És hol találtátok?
BURAI J. Itt találtuk a folyó mellett. El fogjuk görgetni az utcasarokra, oda, a kis eperfa mellé. Amikor sár van, a parasztok felhajtják a szekereket a járdára, és megnyomorítják azt a fiatal eperfát. De ha ott lesz ez a nagy szikla, többé nem mernek felhajtani.
VERA Egy évig is eltart, mire ti ezt odagörgetitek. És közben teljesen tönkremennek a körmeitek. Hiába gondoztam őket.
TAMÁS Sohasem kértünk, hogy gondozd a körmeinket.
VERA Szeretem, ha szépek a körmeitek.
TAMÁS Magadat is gondozhatnád néha. Kócos a hajad. Anyád az éjjel megint kizavart a házból?
VERA Igen. A góréban aludtam. De hajnalban már nagyon fáztam, akkor kimentem a kertek alá, és a Csibri juhásszal beszélgettem.
TAMÁS Mit tudtál meg tőle?
VERA Izidor az éjjel agyonlőtte Tarnóczki Balázst, a dohánycsempészt.
BURAI J. Micsoda?
VERA Kétszer belelőtt.
BURAI J. De hát miért?
VERA Tarnóczki Balázs vitt egy zsák dohányt Izidornak. Izidor nagyon megörült a dohánynak, de nem akarta kifizetni, ingyen akarta megkapni. Tarnóczki persze nem volt hajlandó ingyen odaadni a dohányt, erre Izidor elővette a pisztolyát, és kétszer belelőtt. Tarnóczki Balázs nyomban meghalt.
BURAI J. Minek jött közénk ez az Izidor? Alig fél éve van itt, és máris megölt egy embert.
TAMÁS A háborúban bizonyára sok embert megölt. Még nem szokta meg, hogy vége a háborúnak.
BURAI J. Nem kellett volna idejönnie közénk. Beállít egészen ismeretlenül, és megöli Tarnóczki Balázst.
VERA Most majd elviszik a börtönbe.
TAMÁS Nem fogják elvinni. Majd kitalál valamit. Meg aztán tele van a kabátja háborús kitüntetésekkel. Meg fegyverei is vannak. Mi is átnézhetnénk még egyszer a lövészárkokat. Hátha találunk még fegyvereket.
BURAI J. Dukay Jánosnak talán még több kitüntetése van, mint Izidornak.
TAMÁS Ez igaz. A sánta Dukay János elbánhatna vele. Ő nem fél az ilyen Izidoroktól.
Léptek, kutyanyüszítés. Távolról birkabégetés hallatszik.
BURAI J. Új kutyája van a juhásznak.
A kutyanyüszítés egyre közeledik.
CSIBRI Nincs szükségetek egy bánatos kutyára?
TAMÁS Miért nyüszít annyira? Mi baja van?
CSIBRI Kiherélték az éjszaka.
BURAI J. Kicsoda?
CSIBRI Povazsánszki, a halász. Az éjjel csapdákat állított fel az udvarában és befogta az egész kóborkutya-falkát. A szukákat félholtra verte, a kan kutyákat meg kiherélte. Ez is köztük volt, szegény. Most gazdát keres magának. Azt hiszem, megelégelte a kóborkutya-életet.
BURAI J. Pocsék ember az a Povazsánszki.
CSIBRI Veszélyesek voltak már ezek a kóbor dögök. Éjjelenként rátámadtak az emberre is. De Povazsánszki most végleg elintézte őket.
BURAI J. Pocsék ember. És büdös is. Döglött halakra és döglött pézsmapatkányokra bűzlik.
CSIBRI Azért mert halász. Én meg a birkákra bűzlök.
TAMÁS Szegény kutya. Engem leginkább Fodó tanár úrra emlékeztet.
BURAI J. Fodó tanár úrra?
TAMÁS Éppen olyan bánatos pofája van, mint Fodó tanár úrnak.
CSIBRI Ki az a Fodó tanár úr?
TAMÁS A történelemtanárunk. Elhagyta a felesége, és azóta igen gyakran berúg, aztán másnap felpofozza a fél osztályt. És ilyenkor nagyon bánatos.
CSIBRI Nem szeretem a részeges tanárokat.
TAMÁS A legjobb tanárunk. Csak nagyon bánatos. Akár ez a kiherélt kutya.
BURAI J. Én hazaviszem Fodó Tanár Urat. Hátha meggyógyul szegény.
CSIBRI Persze hogy meggyógyul. De azért veletek megyek. Az utcasarkon már gyülekeznek az emberek, és úgy látom, Povazsánszki is köztük van. Félek, hogy Fodó Tanár Úr megvadul, ha a közelébe kerül.
TAMÁS Menjünk, Tanár Úr! Holnap majd továbbgörgetjük sziklát.
VERA Én meg gondozhatom a körmeiteket mindennap.
Kutyanyüszítés, távolabbi beszélgetés zaja, Fodó Tanár Úr hirtelen vad csaholásba kezd.
VERA Mi baja van ennek a kutyának?
CSIBRI Povazsánszkit akarja széttépni. Az éjjel kiherélte.
VELEZ Igaz is. Nagyon vonítottak az udvarodban az éjjel a kutyák.
POVAZSÁNSZKI Elintéztem az egész falkát.
VÉCSEY Vigyétek innen ezt a dögöt.
BURAI J. Jöjjön velem, Tanár Úr!
VELEZ A kiherélt tanár úr.
Nevetés, a kutyaugatás távolodik.
VÉCSEY Ezt kellene Izidorral is csinálni. Kiherélni.
VELEZ Vállalnád, Povazsánszki?
POVAZSÁNSZKI Hát… ha betévedne az udvaromba…
VELEZ Akkor talán elmenne messzire tőlünk Izidor.
CSIBRI Egészen Ausztráliáig.
Nevetés.
VELEZ Ausztráliáról jut eszembe: Opana, írt már a feleséged?
OPANA Írt.
VÉCSEY Szép tőle. A háborúban befogadtad a házadba a gyerekeivel együtt, éjjel-nappal zsákokat cipeltél, hogy legyen nekik mit enniük, erre a háború után faképnél hagynak és kimennek Ausztráliába. Még szép, hogy néha ír egy levelet.
VELEZ Mit ír?
OPANA Feltalálták magukat. A gyerekek dolgoznak.
VELEZ Mást nem ír?
OPANA Hív, hogy menjek ki utánuk. Juhász lehetnék. Ausztráliában rengeteg birka van.
Nevetés.
VÉCSEY És te mit válaszoltál?
OPANA Azt, hogy juhász itthon is lehetnék, ha akarnék. De én itthon sem akarok juhász lenni.
CSIBRI Pedig nem is olyan rossz mesterség.
OPANA Nem hát. De én csak a zsákoláshoz értek. Hanem egy bárányt azért vennék tőled.
CSIBRI Bárányt? Milyen bárányt?
OPANA Egy fehér bárányt. Van fehér bárányod?
CSIBRI Persze hogy van.
OPANA Egyet megveszek tőled. Hadd legyen egy fehér bárány az udvaromban.
VELEZ Ausztráliában rengeteg fehér bárány van.
OPANA Oda küldjétek el Izidort.
TAMÁS Izidorral csak a sánta Dukay János tudna elbánni.
VÉCSEY Te fogd be a szád. Ne beszélj bele a felnőttek dolgába.
MORVAI Izidort én magamra vállalom.
Rövid csönd.
VÉCSEY No, nézd csak, a kis Morvai!
VELEZ Talán kőművest akarsz nevelni belőle?
MORVAI Azt.
VELEZ Nehéz lesz. Izidornak nagy nyugdíja van. Nem fog elmenni neked téglát hordozni.
MORVAI Izidor nagyon magányos. Talán örülni fog, ha emberek közt lehet. Harcolt az országért, most építse is.
VÉCSEY Milyen munkásokkal dolgozol?
MORVAI Csöndes, jóravaló emberekkel. Szeretnek dolgozni.
VÉCSEY Az jó. Az jó lesz Izidornak. Később meghívhatod néha vasárnapi ebédre is.
MORVAI Én is arra gondoltam. Nagyon rendes családom van. Nálunk szépek a vasárnapi ebédek.
Csoszogó léptek zaja.
PÉNTEKNÉ Dicsértessék a Jézus Krisztus.
VALAMENNYIEN Jónapot.
VELEZ Mi újság a templomban? Szépeket beszélt ma is Berecz plébános?
PÉNTEKNÉ A békességről beszélt.
VELEZ Az nagyon jó.
PÉNTEKNÉ Vera, takarodj haza!
VERA Megyek.
Rövid csönd.
VÉCSEY Bolond ez a vén szentfazék. Kis kora óta kínozza azt a lányt.
VELEZ Szerelemgyerek. Régi bűnére emlékezteti.
POVAZSÁNSZKI És ha szerelemgyerek? Nagyon rendes lány, nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele. Csodálom, hogy még nem szökött el hazulról.
VÉCSEY Egyszer el fog menni.
POVAZSÁNSZKI De addig még felrúgom egyszer a vénasszonyt.
Sietve megérkezik Burai J., halkan mondja Tamásnak.
BURAI J. Adtam enni és inni Fodó Tanár Úrnak. Enni nem akart, de a vizet megitta.
VELEZ Szép neve van a kutyádnak.
TAMÁS Akkor mehetünk a lövészárkokba. Hátha találunk valami fegyverfélét.
VÉCSEY Nem mentek sehova!
TAMÁS Miért?
VÉCSEY Aradi Csabának az éjjel egy kézigránát szétroncsolta a jobb kezét.
BURAI J. Aradi Csabának?
MORVAI Mindig békés természetű gyerek volt. Sohasem érdekelték a fegyverek.
CSIBRI Véletlenül talált egy kézigránátot. Elkezdte piszkálni, a gránát felrobbant és elvitte a jobb kezefejét. Most a kórházban van.
VELEZ Neki sem lesz könnyű élete.
Zene, amely az idő múlását jelzi. Hetek múltak el. A zene lassan elhalkul, ismét a két fiú erőlködése, szuszogása hallatszik, görgetik a követ. Mellettük vidáman csahol Fodó Tanár Úr.
TAMÁS Ne ugasson, Tanár Úr. Látja, milyen nagy munkában vagyunk.
BURAI J. Opana fehér bárányát köszönti. Nagyon szeretik egymást.
TAMÁS Gyönyörű bárány. És nagyon kedves jószág. Mindenhová megy Opana után. Akárcsak Fodó Tanár Úr miutánunk.
BURAI J. Ilyen szép fehér bárány még Ausztráliában sincs.
TAMÁS Kár, hogy meg fog nőni. Büdös, gömbölyű szürke gyapjas birka lesz belőle. Nem tudom, Opana akkor mit fog kezdeni vele.
BURAI J. Akkor is együtt sétálnak majd az utcán.
TAMÁS Vagy pedig levágja Opana, és birkapaprikást főz belőle. A bőrét meg az ágya elé teríti.
BURAI J. Nem, dehogyis fogja levágni. Látod, hogy mennyire kedveli ezt a bárányt.
Vidám kutyaugatás, báránybégetés.
OPANA Az eperfátok már teljesen meggörbült, és lenyúzódott a kérge. Minden héten nekihajtanak a parasztok.
TAMÁS Majd ha odakerül a szikla, messzire elkerülik az eperfát.
OPANA Már hetek óta görgetitek. Segítek, ha akarjátok.
BURAI J. Nem kell, köszönjük. Egyedül akarjuk csinálni.
OPANA Az egész utcán végig kell görgetni. Év végéig is eltarthat.
TAMÁS Nem fog év végéig tartani.
Rövid csönd, csak a gyerekek erőlködése hallatszik. Opana megköszörüli a torkát.
OPANA Tudtok ti levelet írni?
TAMÁS Levelet? Persze hogy tudunk.
OPANA Szép levelet kellene írni.
TAMÁS Kinek?
OPANA A feleségemnek. Ausztráliába.
BURAI J. Maga miért nem ír neki?
OPANA Nem tudok szép levelet írni. Tulajdonképpen alig tudok írni.
TAMÁS Jól van, majd én írok egy szép levelet. Csak azt mondja meg, hogy miről írjak.
OPANA Haza akarom hívni.
TAMÁS Talán el sem kellett volna engedni.
OPANA A gyerekek miatt ment el. De most már a gyerekek feltalálták magukat. Úgyhogy ő visszajöhetne.
TAMÁS Hát, megpróbálhatjuk visszahívni.
OPANA Írd meg neki, hogy én mindig rendes voltam hozzá. Amikor a háború elején meghalt a férje, befogadtam őt a házamba négy gyerekével együtt. Nagyon sokan voltunk abban a kis házban, de megszoktam azt is. És közben rengeteget kellett dolgoznom, rengeteg zsákot felhordtam a keményítőgyár padlására. A lényeg az, hogy sohasem éheztünk… Nem szemrehányásképpen mondom én ezt. Csak hát tényleg mindig rendes voltam hozzá. És bírok én még zsákolni. Mellettem meglenne mindene.
TAMÁS Jó, megírom.
OPANA Azt is írd bele a levélbe, hogy van egy fehér bárányom. Ez az egyetlen jószágom van, de nagyon szeretem. Hűséges, békés jószág, mindenhová velem jön, és az ágyam mellett alszik. Ő is biztosan megszeretné.
BURAI J. Egész biztosan.
TAMÁS Nagyon szép levelet fogok írni. Könnybe lábad a szeme, ha elolvassa.
OPANA (torkát köszörüli) Az embereknek ott a sarkon ne szóljatok semmit. Nem kell nekik tudni, hogy visszahívom az asszonyt.
BURAI J. Majd megtudják, ha visszajön. Én is segítek Tamásnak megírni a levelet.
TAMÁS Sötétedik már. Menjünk az utcasarokra. Az emberek már nagyban beszélgetnek.
BURAI J. Előbb hazavezetem Fodó Tanár Urat. Nekirontana Povazsánszkinak, ha odaengedném a sarokra. Jöjjön, Tanár Úr. Majd maga is az ágyam mellett fog aludni éjszaka, mint Opana fehér báránya.
Elindulnak.
TAMÁS Tényleg az ágya mellett alszik?
OPANA Tényleg.
TAMÁS Félő, hogy ha megnő, kissé büdös lesz majd.
OPANA Kibírom.
TAMÁS Jó volna, ha a felesége most látná.
OPANA Jó volna.
Távoli beszélgetés zaja hallatszik.
TAMÁS Úgy látszik, megint Izidorról beszélnek. Előbb-utóbb elbánnak vele. Nem lett volna szabad megölnie Tarnóczki Balázst.
OPANA Nem. Nem lett volna szabad megölnie.
TAMÁS Egy zsák dohányért…
MORVAI Dohányt osztogatott. Reggeli után felkelt, belenyúlt a táskájába, és mindenkinek adott egy marék vágott dohányt. Szép aranysárga dohányt. Olyan kék a füstje, mint az ég.
VÉCSEY Tarnóczki Balázs dohánya.
VELEZ Tarnóczki Balázs tudta, hogy mi a jó dohány. Húsz évig csempészte, bejárta az egész országot. Sohase kapták el.
CSIBRI Erre jön egy Izidor, és belelő két golyót.
POVAZSÁNSZKI Aztán jókedvűen osztogatja a dohányt a kőműveseknek.
MORVAI Nem volt jókedvű. Amikor először jött munkára, akkor jókedvű volt. Örült, hogy magunk közé fogadtuk. Egész nap fütyörészve hordta a téglát és a sarat, pedig látszott rajta, hogy sohasem csinált ilyesmit. A tenyere is kivérződött.
VÉCSEY Rendesek voltatok vele?
MORVAI Rendesek. Bekötöttük a kezét, ő meg továbbra is jókedvű volt, sokat fecsegett, a háborúról és a kitüntetéseiről beszélt.
CSIBRI Tarnóczki Balázsról egyszer sem beszélt?
MORVAI Nem. De ahogy múltak a hetek, egyre hallgatagabb lett. És a dohányt is szótlanul osztogatta. Pedig most már sokkal könnyebben megy neki a munka. Időnként már közénk állítjuk falazni. Mondhatom nektek, nagyon gyorsan tanul, egészen ügyesen csinálja.
VELEZ A kitüntetéseit nem mutogatja?
MORVAI Nem. Csak beszélt róluk. De most már nem beszél, és nem is mutogatja őket.
POVAZSÁNSZKI A pisztolyait sem?
MORVAI Azokat sem.
CSIBRI Úgy hallom, már célba lőni sem szokott a kertjében. Azelőtt sokat lövöldözött, de most már azt is abbahagyta.
MORVAI Igyekszünk kedvesek lenni hozzá.
VÉCSEY Igyekezzetek továbbra is.
Rövid szünet, esti falusi zajok.
MORVAI Vasárnapra meghívom ebédre.
VÉCSEY Éppen itt az ideje már.
MORVAI Mondtam az asszonynak, hogy öltözzön ünneplőruhába. Meg hogy a gyerekekre is húzzon tiszta ruhát.
VÉCSEY Te is húzzál majd tiszta fehér inget. És igazi ünnepi ebédet adjatok neki.
MORVAI Igazi ünnepi ebédet fog kapni. Az asszony levág két tyúkot, és diós kalácsot is süt.
VÉCSEY Az jó lesz. Ebéd után mutasd meg neki a jószágokat meg a kertet. Szép kerted van.
VELEZ Tarnóczki Balázsnak is szép kertje volt. Félő, hogy most majd elvadul.
MORVAI Mindent meg fogok mutatni.
CSIBRI Opana, a bárányod elaludt a lábadnál. Olyan, mint egy nagy fehér kutya.
OPANA Éjszaka az ágyam mellett alszik.
POVAZSÁNSZKI Hol van az a másik kutya? Az a kiherélt kan kutya?
BURAI J. Bezártam az udvarba. Nem merem idevezetni, mert magára támadna.
POVAZSÁNSZKI Jobb, ha nem támad rám. Kénytelen lennék agyonverni.
CSIBRI Mi van a többi kiherélt kutyával?
POVAZSÁNSZKI Szétszóródtak a nagyvilágban és nyalogatják a sebeiket. Többé már nem fognak falkába verődni, és nem háborgatnak bennünket. A ti kutyátok meggyógyult már?
BURAI J. Meggyógyult.
CSIBRI Úgy hallom, hogy a sánta Dukay János is ápolgat egy kiherélt kan kutyát. Még a kuglipályára is magával viszi.
VELEZ Dukay János mindig nagyszívű ember volt. A félkezű Aradi Csabát is kuglizni tanítja. Csakhogy Aradi Csaba jobbkezes. És éppen a jobb kezefejét vitte el a kézigránát.
VÉCSEY Majd megtanul bal kézzel dobálni. Dukay János meg fogja tanítani. Neki is kétszer szétlőtték a lábát, mégis kuglizóbajnok lett.
VELEZ Az egészen más.
CSIBRI Dukay János Izidor felől is érdeklődött.
MORVAI Izidort én vállaltam.
VÉCSEY Persze. Izidorral elbánik a kis Morvai. De Jánosra még szükségünk lehet nagyobb baj esetén. Most hagyjuk nyugodtan kuglizni.
CSIBRI Megyek haza megnézni a jószágokat.
MORVAI Én is megyek. Reggel korán kelek.
VÉCSEY Én is.
VELEZ Megyek én is…
POVAZSÁNSZKI Én itt maradok még a gyerekekkel. Lehet, hogy később lemegyek a folyóra halászni. Vagy begyűjtöm a pézsmapatkányokat.
OPANA Sajnálom felébreszteni ezt a szegény bárányt. Olyan jóízűen alszik.
TAMÁS Péntek Verát alighanem megint kizavarta a házból az anyja.
Távolodó és közeledő léptek, elköszönések.
VERA Fázom.
TAMÁS Pedig ma este nincs hideg.
VERA Mindig fázom. Akkor is, amikor alszom. Mindig azt álmodom, hogy térdig érő hóban járok, és a hó egyre nagyobb lesz, a derekamig, aztán már a nyakamig ér. Akkor valahol a távolban megjelenik Péntek Lajos, a mostohaapám, jön felém, és én tudom, hogy meg fog menteni. De mire odaérne hozzám, felébredek és nagyon fázok.
POVAZSÁNSZKI Péntek Lajos rendes ember volt.
VERA Nagyon rendes ember volt. Nem engedte, hogy bántson az anyám. Ő nem bánta, hogy szerelemgyerek vagyok.
POVAZSÁNSZKI Együtt katonáskodtunk a háborúban. Ott is rendesen viselkedett, csak nagyon makacs volt időnként. Egy istenért sem volt hajlandó énekelni azt a nótát, hogy „Bajtárs, ma még tán csak öt perc az élet…” Emiatt aztán folyton megbüntette a szakaszvezető. Felküldte egy domb tetejére és azt mondta neki, hogy csináljon húsz bukfencet lefelé. Péntek Lajos felment, bukfencezett húszat, és aztán már nem tudott megállni, úgy legurult, mint a görögdinnye, és nyomban ki is adta a belét. Vagyis okádott, mint a kutya. De továbbra sem volt hajlandó énekelni, hogy „Bajtárs, ma még tán csak öt perc az élet…” Meg is szökött abból a hadseregből és átállt a másikba, ahol viszont azt énekelték, hogy: „Elvtárs, ma még tán csak öt perc az élet…” Péntek Lajosnak itt is meggyűlt a baja, itt sem volt hajlandó énekelni, mert ő száz évig akart élni, nem pedig öt percig. Itt állítólag nem büntették meg, viszont kapott egy golyót a szeme közé az egyik ütközetben, és már nem él száz évig.
VERA Anyám engem okol a haláláért. Azt mondja, az ő lánykori bűne miatt halt meg az az áldott jó ember.
POVAZSÁNSZKI Teljesen megbolondult az a vén ringyó. Péntek Lajos nem volt áldott jó ember, csak rendes ember volt. És makacs. Olyan volt, mint a csapdába esett pézsmapatkány.
BURAI J. Hogyan fogja meg a pézsmapatkányokat?
POVAZSÁNSZKI Közönséges patkányfogóval. A pézsmapatkány mindig ugyanazon az úton jár a nádasban. Megkeresem az útját, odateszem a patkányfogót, és a pézsmapatkány belelép. Ugrálni kezd, beleesik a vízbe, a patkányfogó lehúzza a víz alá, és ott megfullad.
BURAI J. Mindig megfullad?
POVAZSÁNSZKI Nem. Ha nem esik a vízbe, akkor dühében elrágja az összes nádszálakat maga körül. Vicsorít az emberre, és a pofája tele van náddarabokkal. Ilyenkor agyon kell verni. Péntek Lajos is olyan volt, mint a csapdába esett pézsmapatkány.
BURAI J. Könnyű megfogni a pézsmapatkányokat. Ha mindig ugyanazon az úton járnak.
POVAZSÁNSZKI Nagyon könnyű. Az ember délután leteszi a patkányfogókat a nád közé, az útra, aztán éjjel vagy reggel csak összeszedi őket.
VERA Fázom.
TAMÁS Megint a góréban fogsz aludni?
VERA Igen. Pedig hideg lesz az éjszaka. De… rendbe hozhatom még a körmeiteket. Nálam van a kisolló.
TAMÁS Nem látod a sötétben a körmeinket.
POVAZSÁNSZKI Elmegyek és felrúgom azt a vén ringyót.
OPANA Maradj nyugton.
POVAZSÁNSZKI Gyere te is. Hozd a bárányodat. Gyertek mindannyian.
Povazsánszki elindul.
OPANA Teljesen megvadult ez a Povazsánszki. Menjünk utána. Gyere, báránykám.
Siető léptek, Povazsánszki beleöklözik Péntekné ablakába, üvegcsörömpölés.
PÉNTEKNÉ Úristen! Mi történt?
POVAZSÁNSZKI Ne visítozz, mint a malac, te vén ringyó. Engedd be ezt a lányt a házba, ha nem akarod, hogy betörjem a másik ablakodat is.
OPANA Mit csinálsz? Megőrültél?
POVAZSÁNSZKI Beengeded a lányt?
PÉNTEKNÉ Persze hogy beengedem…
POVAZSÁNSZKI Akkor nyisd az ajtót.
PÉNTEKNÉ Nyitom.
POVAZSÁNSZKI Vera, menj be!
VERA Megyek, köszönöm.
BURAI J. Szegény Verát most meg fogja verni.
POVAZSÁNSZKI Micsoda?! Ne bántsd azt a lányt, mert kihajítalak a házadból!
PÉNTEKNÉ Nem bántom.
POVAZSÁNSZKI Akkor jó. Adjál ki egy törülközőt, vagy valamit. Szétvágtam a kezem.
BURAI J. Vérzik az ökle.
PÉNTEKNÉ Tessék. Kösd be a kezed.
POVAZSÁNSZKI Nem veszélyes. Ma éjjel még összeszedem a pézsmapatkányokat.
Rövid szünet. Povazsánszki elmegy.
PÉNTEKNÉ Úristen, mit vétettem én…!
BURAI J. Utálom ezt a Povazsánszkit. Kiheréli a kutyákat, agyonveri a pézsmapatkányokat…
OPANA Holnap majd hozok üveget, és megcsinálom az ablakot.
PÉNTEKNÉ Köszönöm.
TAMÁS Holnap megírjuk a levelet Ausztráliába.
OPANA Szép levelet írjatok.
BURAI J. Szép levelet fogunk írni.
Az idő múlását jelző zene. A zene lassan elhalkul, ismét csak a két fiú erőlködése hallatszik. A követ végre az eperfához görgetik.
TAMÁS Megvan. Hiába gúnyolódtak velünk, mégis idegörgettük a sziklát. Pedig nem segített senki.
BURAI J. Mi nem akartuk, hogy segítsenek.
TAMÁS Megcsináltuk egyedül is.
BURAI J. Ez a nyomorult kis eperfa igen csúnyán néz ki. Lenyúzták a kérgét a szekerek.
TAMÁS Többé nem hajtanak fel ide a szekerek. A szikla darabokra törné a kereküket.
BURAI J. Remélem, nem szárad ki az eperfa.
TAMÁS Most már nem fog kiszáradni. Lehet, hogy csúnya, göcsörtös fa lesz belőle, a törzse majd macskacsipás lesz ott, ahol most lenyúzták a kérgét, de azért megnő magasra, és árnyékot fog tartani. Az emberek, ha elfáradnak, leülhetnek az árnyékba a sziklára.
BURAI J. Vera! Gyere, ülj le a sziklánkra.
TAMÁS A fának ugyan még nagyon csenevész az árnyéka, de neked talán jobb is így. Te mindig fázol.
BURAI J. Most is fázol?
VERA Fázom.
TAMÁS Mi viszont kimelegedtünk a sziklával. De legalább ledolgoztuk a vasárnapi ebédet. És a szikla itt van az eperfa mellett. Látod?
VERA Látom.
BURAI J. És nem is tartott egy esztendeig, amíg idegörgettük a sziklát.
TAMÁS Ülj már le.
VERA Mutassátok a körmeiteket.
BURAI J. Tessék.
VERA Tönkrementek a körmeitek. A szikla tönkretette őket. De majd én rendbe teszem mindjárt. Üljetek le ide mellém… Az ujjaitok is kisebesedtek…
TAMÁS Neked meg remeg a kezed.
BURAI J. Azért, mert mindig fázik.
TAMÁS Továbbra is olyan komiszul bánik veled az anyád? Amikor Povazsánszki betörte az ablakot, nagyon megijedt.
VERA Ne mozgasd a kezed, mert megvágom véletlenül.
TAMÁS Még mindig komiszul bánik veled?
VERA Egy ideig nem bántott. Az ablaktörés után. Csak nem szólt hozzám hetekig. Mostanában már beszél velem, de megint gyakran kizavar éjszaka a házból.
BURAI J. Azért fázol te állandóan.
TAMÁS Povazsánszki szívesen betörné ismét az ablakot.
BURAI J. Nem szívesen kérném Povazsánszki segítségét. Pocsék ember.
VERA Hol van Fodó Tanár Úr?
TAMÁS Tényleg, hol van Fodó Tanár Úr?
BURAI J. Az éjjel kiengedtem az udvarra, mert nagyon nyugtalanul aludt. Hallottam még később, hogy dühösen csahol, aztán elrohant valahova.
TAMÁS Reggel hol volt?
BURAI J. Nem tudom. Meg is feledkeztem róla. El voltam foglalva a sziklával. Megyek, megkeresem.
VERA Ülj nyugodtan. Még nem végeztem a körmeiddel.
Közeledő léptek zaja.
CSIBRI Hát mégis sikerült idehoznotok ezt a nagy dög követ.
TAMÁS Sikerült.
BURAI J. Nem látta valahol Fodó Tanár Urat?
CSIBRI De láttam.
BURAI J. Hol?
CSIBRI A folyó mellett. Ahol a halász a csónakjait tartja. Ott fekszik Fodó Tanár Úr. Megdöglött.
TAMÁS Micsoda?
CSIBRI Az éjjel rátámadt Povazsánszkira. És a halász agyoncsapta egy evezővel.
BURAI J. Nem igaz.
CSIBRI De igaz. Megnézhetitek.
A két fiú és Vera felugrik, futni kezdenek.
BURAI J. Tanár Úr! Tanár Úr…!
TAMÁS Tanár Úr!
A folyóhoz érnek, megtorpannak.
VERA Itt van.
BURAI J. Szegény Fodó Tanár Úr. Miért is engedtem ki az éjjel. De hát olyan nyugtalan volt. Máskor csöndesen aludt az ágyam mellett, most meg állandóan nyüszített, mintha lidérces álmok kínoznák.
TAMÁS Povazsánszkiról álmodott.
Vízcsobogás, csónak köt ki a parton.
VERA Nem kellett volna megölnie Fodó Tanár Urat.
POVAZSÁNSZKI Jött utánam egészen ide, a folyóig. A húst akarta lemarni rólam. Kénytelen voltam fejbecsapni. Veszett dög volt ez.
BURAI J. Fodó Tanár Úr volt a világ legszelídebb kutyája. Nagyon szeretett bennünket.
POVAZSÁNSZKI Engem nem szeretett. Mindjárt elásom. Ne pityeregj már!
Povazsánszki gödröt ás.
POVAZSÁNSZKI Szerencsére puha a föld itt a víz mellett. Így… No, isten vele, Tanár Úr.
VERA Hozhatnánk egyszer virágot Fodó Tanár Úr sírjára.
POVAZSÁNSZKI Fogjátok már be a szátokat. Menjünk inkább a sarokra. Izidor ma is a Morvaiéknál ebédelt?
Elindulnak.
TAMÁS Igen.
POVAZSÁNSZKI Régóta jár már a vasárnapi ebédekre. Kipusztítja az egész baromfiudvart. Jó gyomrú, szívós ember.
TAMÁS Eléggé búskomornak látszik.
POVAZSÁNSZKI Szívesen odafektetném Fodó Tanár Úr mellé.
BURAI J. (halkan) Utálom ezt az embert. Szegény Fodó Tanár Úr nem láthatta már, hogy a sziklát a helyére görgettük.
CSIBRI (messzebbről) Povazsánszki! A fiúknak mégis sikerült idehozni ezt a nagy követ.
POVAZSÁNSZKI Okosan tették.
VELEZ Tényleg agyonütötted a kutyájukat?
POVAZSÁNSZKI Kénytelen voltam. Rám támadt. Mit csinál Izidor?
MORVAI Sétál a kertben. Nézegeti a gyümölcsfákat. Meg bemegy a házba, és ott bámészkodik. Időnként felmegy a padlásra. Még a gyerekek régi bölcsőjét is megnézte vagy százszor.
VÉCSEY Szomorú?
MORVAI Elég szomorú.
POVAZSÁNSZKI Még jobban el kell szomorítani.
VELEZ Nézzétek Opana fehér bárányát. Gömbölyű zsíros gyapjas birka lett belőle.
Opana érkezik a birkával.
CSIBRI Még mindig az ágyad mellett alszik a fehér bárány?
OPANA Igen. Ott alszik.
CSIBRI Nem bűzlik?
OPANA A te birkáid lehet, hogy bűzlenek. Ez nem bűzlik.
POVAZSÁNSZKI Nem a fenét. Ide érzem a bűzét.
VÉCSEY Ne bántsátok Opanát. Levelet kapott Ausztráliából.
OPANA Nem kaptam.
VÉCSEY Tegnap hozta a postás, amikor nem voltál otthon. Nálam van a levél.
OPANA Mutasd!
Papírcsörgés, Opana felbontja a levelet.
CSIBRI Jó hosszú levél. Eltart egy ideig, amíg Opana elolvassa.
BURAI J. (suttog) Ez a válasz a mi levelünkre?
TAMÁS (suttog) Biztosan. Mi is hosszú levelet írtunk.
CSIBRI Az asszony írt?
OPANA Ő.
CSIBRI Mit ír?
OPANA Jól élnek Ausztráliában.
VELEZ Azt tudjuk. Mit ír még?
OPANA Szép nagy házat vettek. Lefizetésre.
CSIBRI Szép nagy házat, mi?
OPANA A legidősebb fiú megnősült. Unoka is lesz.
VELEZ Mást nem ír?
OPANA De ír. Azt írja, hogy ő már soha többet nem jön ide vissza.
VELEZ Nem is hívta ide vissza senki.
OPANA De hívta.
VELEZ Kicsoda?
OPANA Én. Ez a két fiú nagyon szép levelet írt neki. Az is megírták, hogy van egy gyönyörű fehér bárányom.
CSIBRI (nevet) Ausztráliában szebb fehér bárányok vannak. Mindenfelé fehér bárányok legelnek.
OPANA Van valakinél egy éles bicska?
POVAZSÁNSZKI Van. Tessék.
Keserves birkabégetés.
BURAI J. Opana! Ne bántsa!
TAMÁS Mit csinál?!
Rövid csönd.
CSIBRI Szépen elvágta a torkát.
POVAZSÁNSZKI Szépen elvágta.
OPANA Nem volt már fehér bárány. Szürke gyapjas, gömbölyű birka lett belőle. Éjjelenként bűzlött az ágyam mellett.
TAMÁS Miért ölte meg?
OPANA A bőrét majd kikészíttetem és az ágyam elé terítem. A húsából meg birkapaprikást főzök ma este. Meg vagytok hívva mindannyian.
Opana erőlködése hallatszik, a vállára veszi a birkát, elindul.
CSIBRI Úgy viszi a fehér bárányt, mint a zsákot.
VELEZ Örök életében zsákokat hordott.
POVAZSÁNSZKI Izidort is meg kellene hívni birkapaprikásra.
VÉCSEY Természetesen. Fiúk, menjetek, szóljatok Izidornak, hogy Opana őt is szívélyesen meghívja.
TAMÁS Nem ismerjük Izidort. Eddig csak messziről láttuk.
VÉCSEY Nem baj. Azért csak hívjátok meg. Mi pedig elmegyünk segíteni Opanának.
Elindulnak.
CSIBRI Opana nem is tudná megnyúzni a birkát. Sohasem csinált ilyesmit.
Kapunyitás, megérkeznek Opanához.
VÉCSEY Segíteni jöttünk.
OPANA Húzzátok fel a birkát arra a fára. A hátsó lábaival.
POVAZSÁNSZKI Bízd csak ránk. Majd Csibri meg én megnyúzzuk és kibelezzük. Hozzál néhány éles kést.
VÉCSEY Meg valami edényt is.
MORVAI Hol akarsz tüzet csinálni?
OPANA Ott, az udvar közepén.
MORVAI Majd a földbe verek két villás karót. Tüzelőt is vágok.
OPANA Itt vannak a kések.
CSIBRI Gyorsan meg fogjuk nyúzni.
VÉCSEY Izidort is meghívtuk.
OPANA Hadd jöjjön.
Futó lábak dobogása, megérkezik a két fiú.
BURAI J. Izidor felakasztotta magát!
Csönd.
VÉCSEY Úgy látszik, elkéstünk a meghívással.
POVAZSÁNSZKI Én azt hittem, inkább főbe lövi magát. Valahogy jobban illett volna hozzá.
VELEZ Gyújtsunk rá egy cigarettára. Kár, hogy Tarnóczki Balázs nincs közöttünk. Ő jó dohányt szerezne nekünk.
OPANA Hol akasztotta fel magát Izidor?
TAMÁS A Morvaiék padlásán. Egy horogfára. A lába ujja leér a földig, de látszik rajta, hogy meghalt.
MORVAI Elmegyek, levágom a kötélről. Vécsey, segítesz?
VÉCSEY Persze. Le is kell hoznunk a padlásról.
Elmennek, a két fiú és Vera halkan beszélgetnek.
TAMÁS Vera, miért remegsz annyira?
VERA Rettenetesen fázok.
TAMÁS Mindjárt tüzet gyújtanak. Akkor a tűz mellé ülhetsz.
VERA Elmegyek innen.
BURAI J. Hazamész?
VERA Nem. Elmegyek valahová.
TAMÁS Így, egy szál ruhában akarsz nekivágni a világnak?
VERA Így.
TAMÁS Fázni fogsz mindig.
VERA Hátha találok egy olyan helyet, ahol nem fázok. És éjszakánkint szeretnék szép álmokat látni. Azt szeretném álmodni, hogy meleg szobában ülök, a cserépkályhában szépen ég a tűz, és én mézes diót eszek.
BURAI J. Ezentúl a kutya sem fog törődni a körmeinkkel.
VERA Lehet, hogy egyszer majd visszajövök.
TAMÁS Addig megvastagodnak és berepedeznek a körmeink.
VERA A sziklát már a helyére görgettétek.
BURAI J. Igen. A szikla ott van a kis eperfa mellett.
VERA Vigyázzatok a körmeitekre, amennyire tudtok.
TAMÁS Jó, vigyázunk.
Vera elmegy, késcsörgés, edénycsörgés hallatszik, folyik a birka feldarabolása. Visszaérkezik Vécsey és Morvai.
VÉCSEY Lehoztuk Izidort a padlásról.
VELEZ Hová fektettétek?
MORVAI A diófa alá. Holnap el lehet temetni.
VELEZ Be kell majd jelenteni a rendőrségen. Lehet, hogy okvetetlenkedni fognak egy kicsit.
VÉCSEY Holnap majd bejelentjük a rendőrségen. Ma vasárnap van.
CSIBRI Aradi Csabának is meggyűlt a baja tegnap a rendőrséggel. Félholtra verte Toma Gyurit és annak két cimboráját.
VELEZ A csonka kezű Aradi Csaba?
CSIBRI Igen. Méghozzá a csonka kezével verte félholtra Toma Gyuriékat. Rájött ugyanis, hogy ha a botkezével gyomron vág valakit, az nyomban összenyaklik, és fél óráig úgy is marad. A csonk szinte kilyukasztja a gyomrát. Toma Gyuriékat úgy kaparták össze a kuglipályáról.
MORVAI Aradi Csaba azelőtt senkit sem bántott. De mióta felrobbant a gránát a kezében…
VÉCSEY Veszett verekedő válhat belőle.
VELEZ Neki sem lesz könnyű élete.
Gépiratból
