hangjáték-szövegkönyv
SZEMÉLYEK
Doktor
Barátnő
Nagy Károly
Pincér
Sorsjegyárus
Nyári délután egy félig üres városi kiskocsmában. A szokásos zaj: pohárcsörgés, halk mondatfoszlányok, időnként behallatszik az utcáról a gépkocsik zúgása.
NAGY KÁROLY Érdekes, már fél órája egyet sem… (Doktor felteszi a lábát az asztalra, cipője hangosan koppan az asztallapon.) Megőrültél?! Lerúgod a poharakat.
DOKTOR (kezdettől végig unott, álmos hangon beszél) Nézzétek meg ezeket a lábakat. Jól nézzétek meg őket.
NAGY KÁROLY Menj a fenébe a lábaiddal. Nem tetszenek nekem, különösen, ha az asztalra rakod őket.
DOKTOR De azért csak nézd meg őket. Nézd meg azokat a foltokat a cipőmön és a nadrágomon.
BARÁTNŐ (idegesen) Kérlek, ne utálatoskodj. Legalább most kímélj meg a hülye vicceidtől… Légy szíves, vedd le a lábadat az asztalról.
DOKTOR Ne idegeskedj, drágám. Nézd meg te is azokat a foltokat, érdemes megnézni őket: vérfoltok. Mégpedig embervér-foltok. (Rövid szünet: kintről a megszokottnál valamivel hangosabb gépkocsizúgás hallatszik.)
NAGY KÁROLY Ismét operáltál?
DOKTOR Igen. Combcsonttöréssel hoztak be egy tagot. Felborult a kocsijával… Több mint két óra hosszáig piszmogtunk vele, és csuda sok vére elfolyt. Még a padlóra is lefolyt a vére.
BARÁTNŐ A részleteket mellőzheted. És légy szíves a lábadat…
DOKTOR Nem kell idegeskedni. Egyáltalán nem kell idegeskedni.
BARÁTNŐ Nagyon hálás lennék…
DOKTOR Az ember vérének szaga van. Tudtátok ezt? Egész biztosan nem tudtátok. Pedig tényleg szaga van.
BARÁTNŐ Nem érdekel.
DOKTOR És az a legérdekesebb, hogy minden ember vérének más van. Más szaga van a kövér ember vérének, és más szaga van a sovány ember vérének. Más szaga van az öreg ember vérének…
BARÁTNŐ Undorító vagy!
DOKTOR …és más szaga van a fiatal ember vérének. Ezenkívül egészen más szaga van a férfiak és a nők vérének.
BARÁTNŐ Te undorító disznó. Éppen most kell ezt elmesélned.
NAGY KÁROLY Érdekes, határozottan érdekes. Hogy a férfiak és a nők vérének különböző szaga van… De én most egy kicsit az ablakra figyelek. Azt hiszem, jön egy vörös hajú. Ma még csak két vörös hajút láttam.
BARÁTNŐ Most már tényleg vedd le a lábad az asztalról.
DOKTOR (valamivel halkabban, mint eddig) Az az érzésem, drágám, hogy te mégiscsak félsz. Na, jó, lerakom a lábamat. Igen, az az érzésem, hogy nagyon félsz.
BARÁTNŐ Persze hogy félek, de most ez nem fontos.
DOKTOR Nem kell félned, mondtam, hogy nagyon jó orvos, és jó ismerősöm.
BARÁTNŐ Tudom, hagyjuk ezt.
DOKTOR És az egész nem tart tovább öt percnél. Legfeljebb tíz percig.
BARÁTNŐ Ezt is tudom. Fölösleges újból elmondanod.
DOKTOR Két nap múlva már el is felejted, mintha…
BARÁTNŐ Most már tényleg hagyd abba!!
NAGY KÁROLY Történt valami?
DOKTOR Nem, semmi sem történt. A barátnőm kicsit ideges. Az utcán mi újság?
NAGY KÁROLY Meglepően gyönge a felhozatal. Nézzük csak: hat barna, öt szőke és három vörös hajú. Ma meglepően kevés a vörös hajú.
DOKTOR Igen. Meglepően kevés. Máskor több vörös hajú szokott lenni.
BARÁTNŐ Miről van szó tulajdonképpen?
DOKTOR Nem vagy ideges már? Nagyszerű. Nagyon örülök, hogy nem vagy már ideges. A barátom majd elmeséli, hogy miről van szó.
NAGY KÁROLY Tudja, mi hárman mindennap itt ülünk ennél az ablaknál.
BARÁTNŐ Maguk hárman?
NAGY KÁROLY Igen. A Doktor, én és Feri, a pincér. Tudja, mi nagyon régi barátok vagyunk, még gyerekkori barátok… (A pincért szólítja.) Hé, Feri, gyere ide egy kicsit.
PINCÉR Igenis! (hallatszik, ahogyan az asztalhoz jön) Történt valami?
DOKTOR A barátnőm szeretne megnézni magának. Tudniillik egy történetet fog most hallani rólunk.
PINCÉR Milyen lemezt tegyek fel hozzá?
DOKTOR Nem kell lemez. Maradj itt egy kicsit.
NAGY KÁROLY Szóval mi hárman mindennap itt ülünk ennél az ablaknál, és figyeljük a nőket, illetve legtöbbször én figyelem. A szomszéd házban ugyanis van egy orvos, aki, szóval, magzatelhajtást végez.
BARÁTNŐ Tudom.
NAGY KÁROLY Na mármost. Én figyelem ezeket a nőket. Könnyű megkülönböztetni őket a többi járókelőtől, mert nagyon vigyázva lépkednek, mintha, mintha valami szúrná a talpukat. (Elneveti magát.) Tehát én figyelem őket, és mindennap felírom, hogy hányan abortáltak, és közülük hány szőke, barna és vörös hajú volt. Aztán a Doktor egyszer majd tanulmányt ír
erről.
BARÁTNŐ Tanulmányt?!
DOKTOR Miért ne? Mondjuk ilyen címmel: „Főleg a vörös hajú nők abortálnak.” Vagy pedig: „Miért abortálnak többnyire a vörös hajú nők?” Igen, ez a második, azt hiszem, jobb lesz.
BARÁTNŐ De hát…
PINCÉR Szerintem nem sok értelme van az egésznek. Ezt mondtam mindjárt a kezdetén is. Manapság a hajszín semmit sem jelent. Minden második nő festi a haját.
DOKTOR Nem baj. Az egyáltalán nem baj. Nem az a lényeg, hogy egy nőnek eredetileg milyen haja volt, hanem, hogy milyen volt akkor, amikor abortált. Ezt már többször is megmagyaráztam.
BARÁTNŐ Szóval mindennap itt ülnek az ablaknál. És, ha szabad kérdeznem, kinek az ötlete volt ez az adatgyűjtés és a tanulmány?
NAGY KÁROLY Hát, eredetileg az enyém. Tudja, én azelőtt is mindig figyeltem ezeket a nőket. Valahogy szeretem elnézni őket, amikor olyan óvatosan lépkednek.
PINCÉR És élvezed is.
NAGY KÁROLY Nem, nem tudom. Nem hiszem, hogy kimondottan élvezem. De szeretem nézni őket. Szórakoztatók, kimondottan szórakoztatók. És egyszer csak eszembe jutott, hogy statisztikát készíthetnék róluk, a Doktor pedig írhatna egy tanulmányt. Néha fogadunk is. Hogy legközelebb milyen hajú…
BARÁTNŐ Hogy hívják magát?
NAGY KÁROLY Nagy Károlynak. Miért?
DOKTOR Ne tévesszen meg a neve. Az igazi Nagy Károly tulajdonképpen az apja. Ő csak amolyan félig sikerült Nagy Károly.
BARÁTNŐ Félig sikerült Nagy Károly, maga egy szemétláda.
NAGY KÁROLY Kérem?
BARÁTNŐ Maga egy undorító disznó!
NAGY KÁROLY Nem értem. Nem értem, hogy mi baja van egyszerre.
DOKTOR Ne izgulj. Nekem is szokott ilyeneket mondani, amikor ideges. (Barátnőjéhez halkan.) Drágám, azt hiszem, most már menned kell.
BARÁTNŐ Igen, megyek. Nagyon örültem a társaságnak… Szóval mindennek nagyon örültem…
DOKTOR Ne idegeskedj, drágám. Meglátod, nem lesz semmi baj. Tudják, hogy jössz, egész biztos várnak már. Veled mennék én is, de tudod, kissé kínos lenne.
BARÁTNŐ Tudom. De azért jó volna, ha megvárnál. Persze csak akkor, ha nem kínos.
DOKTOR Nem kínos. Meg foglak várni. És ne idegeskedj.
BARÁTNŐ Ó, dehogyis idegeskedem. (Hallatszik, amint eltávolodik az asztaltól, de útközben még visszaszól.) Nagy Károly úr, nézze meg jól a hajamat. (Az egyik távolabbi asztaltól nevetés hallatszik.)
NAGY KÁROLY Tehát ő is… ő is oda megy?
PINCÉR Persze hogy oda megy. Láttam rajta, amint bejött, hogy oda készül. Az ilyesmi messziről meglátszik rajtuk… Fiúk, mennem kell kiszolgálni. (Elmegy az asztaltól.)
NAGY KÁROLY Akkor sem értem, hogy miért förmedt rám olyan gorombán. Mi van abban, hogyha szeretem elnézni azokat a nőket, akik az orvostól jönnek. Szeretem nézni őket, és kész. Nincs ebben semmi rossz. Emlékszem, kamaszkoromban például a vadludakat szerettem nézni. Különösen alkonyattájt, amikor…
DOKTOR Egy pillanat szünetet kérek. (A pincért szólítja.) Ferikém!
PINCÉR (messzebbről hallatszik a hangja) Igenis!
DOKTOR A barátunk ismét az emlékeit idézi: a vadludakról beszél. Tegyél fel egy lemezt az alkalomnak megfelelően.
PINCÉR A vadludakról beszél?!
DOKTOR Igen, a vadludakról. És…, csak most látom, egy aranykereszt van a nyakában.
PINCÉR Tudom, már tegnap láttam. Nagyon szép aranykereszt. Aranykeresztes lemezt is feltegyek?
DOKTOR Nem, nem kell keresztes. A vadludakról tegyél fel valamit.
PINCÉR Nincs semmim a vadludakról. Mondd neki, hogy emlékezzen valami másra.
DOKTOR (Nagy Károlyhoz) Nem emlékeznél inkább valami másra?
NAGY KÁROLY Nem. Én a vadludakra akarok emlékezni.
DOKTOR (a pincérhez) Sajnos mindenáron a vadludakra akar emlékezni. Tegyél fel akkor valamit, ami legalább emlékeztet a vadludakra.
PINCÉR Hát jó…, majd keresünk valamit… (Lassú, érzelgős zene, mint például a népszerű Butterfly – alig valamivel hangosabban, mint az eddigi kocsmai zajok és a beszűrődő gépkocsizúgás.)
DOKTOR Hát akkor parancsolj. Ha már mindenáron a vadludakhoz ragaszkodsz.
PINCÉR Ez jó lesz?!
DOKTOR Ragyogó! Engem kifejezetten a vadludakra emlékeztet.
NAGY KÁROLY Szóval, kamaszkoromban például a vadludakat szerettem nézni. Különösen alkonyattájt, amikor az ég már egészen sötétkék, és a vadludak V betűt rajzoltak, külön-külön már nem is látszottak, csak a szabályos V betű… Illetve sohasem volt szabályos: az egyik szára mindig hosszabb volt, és emlékszem, én mindig arra vártam, hogy egyszer majd szabályos V betűt látok. Sohasem volt szabályos. De azért így is nagyon szép volt ott a városon kívül, ahol nagyon zöld a fű, és csend van, és én szerettem nézni a vadludakat, különösen alkonyattájt.
DOKTOR Vége?
NAGY KÁROLY Igen, illetve nem egészen. Egyszer egy lánnyal mentem ki a város szélére. Meg akartam neki mutatni a vadludakat. Álltunk ott egymás mellett és az eget kémleltük, és akkor arra jött két kissrác, az egyik felvett egy göröngyöt, és megdobott vele. Pontosan nyakszirten talált el: a göröngy puha volt, darabokra tört és behullott az ingembe. A két srác röhögve elfutott, és az a lány is velük nevetett, nagyon jóízűen.
DOKTOR Vége?
NAGY KÁROLY Igen. Most már vége.
DOKTOR Helyes, akkor figyeld, hogy mi van az utcán. (A pincérhez.) Ferikém, vége a vadludaknak! (A zene elhallgat.)
NAGY KÁROLY Csak egy barna hajú. Nem tudom, mi ez ma délután. Meglepően gyenge a felhozatal.
DOKTOR Bejegyezheted a barátnőmet is.
NAGY KÁROLY Tehát még egy barna hajú. Viszont nincsenek vörös hajúak. Ha ez így folytatódik, nem fogod tudni megírni a tanulmányodat.
DOKTOR Dehogyisnem. Majd az lesz a címe hogy: „Főleg a barna hajú nők abortálnak.” Vagy pedig: „Miért abortálnak többnyire a barna hajú nők?” Azt hiszem, a második cím jobb lesz.
NAGY KÁROLY A fene egye meg! Jön az öreg sorsjegyárus.
DOKTOR Nagyon hiányzott. Kifejezetten hiányzott nekem. Remélem, ezúttal nem fogod ideültetni.
NAGY KÁROLY Nem tehetek semmit, ha ide akar ülni. Tudod, hogy nem tehetek semmit.
DOKTOR Én viszont tehetek. Ha megint ideül, a pofájába öntök egy pohár vizet. Akkor talán elmegy majd, mit gondolsz?
NAGY KÁROLY Ne tedd ezt, kérlek. Tudod, hogy az apám régi barátja és…
DOKTOR És régi harcostársa. Tudom. Viszont nekem nem régi barátom, és nem régi harcostársam. Tehát a pofájába önthetem a vizet.
NAGY KÁROLY Komolyan kérlek, hogy ne tedd. Minek fölöslegesen kellemetlenkedni. (Halkítja a hangját, mert már hallatszik, ahogy a sorsjegyárus a szomszéd asztaloknál kínálja az áruját.)
SORSJEGYÁRUS Sorsjegyet tessék… Sorsjegyet tessék…
NAGY KÁROLY Alapjában véve rendes tag az öreg. Igazán fölösleges lenne megbántani.
DOKTOR Unalmas tag az öreg. Ez az igazság. Én rettenetesen unom.
SORSJEGYÁRUS Ó, te megint itt vagy, Karcsikám. Napról napra megint ennél az asztalnál; nem unod még? Leülök hozzátok egy kicsit, jó? (Hallatszik, ahogy félrehúzza a széket, aztán sóhajt.) Nagyon kifáradtam. Hiába, öreg vagyok már.
NAGY KÁROLY Nem értem, miért kell ezt csinálnia, amikor…
DOKTOR Mondja, öregem, tudta maga azt, hogy minden ember vérének más szaga van?
SORSJEGYÁRUS Kérem?
DOKTOR Lefogadom, hogy nem tudta. Lefogadom, hogy még azt sem tudta, hogy az emberek vérének egyáltalán szaga van.
SORSJEGYÁRUS Maga orvos?
NAGY KÁROLY Igen, orvos. Nemrégen végzett. És nekem nagyon jó barátom.
DOKTOR Így például, öregem, a maga vérének egészen más szaga van, mint az enyémnek.
SORSJEGYÁRUS (kissé bosszankodva) Érdekes. (Nagy Károlyhoz fordul.) És te, hogy vagy, Karcsikám. Hm… látom, még mindig ezt a keresztet hordod a nyakadban. Mondd, miért raksz ilyesmit a nyakadba?
NAGY KÁROLY De hát miért baj ez?
DOKTOR Szerintem mindenki azt hord a nyakában, amit éppen akar. Ismertem egy tagot, aki a bölcsességfogát rákötötte egy zsinegre, és azt akasztotta a nyakába. Hihetetlenül ronda fog volt, félig már el volt rohadva.
SORSJEGYÁRUS Nem lényeges az egész, és nekem tulajdonképpen semmi közöm hozzá, de neked tudnod kellene, hogy ki volt az apád, és még ma is kicsoda.
DOKTOR Tökéletesen igaza van öregem. Mármint, hogy magának ehhez semmi köze. És különben is, szerintem egy aranykereszt mégiscsak szebb, mint egy félig megrohadt bölcsességfog. Sőt, összehasonlíthatatlanul szebb. (A pincért szólítja.) Ferikém, az aranykeresztről beszélünk! Az alkalomnak megfelelő zenét kérünk!
PINCÉR Az aranykeresztről?! Szóval mégiscsak a keresztről. Majd mindjárt keresek megfelelő lemezt. Fogadás nem lesz?
SORSJEGYÁRUS (kimértebb hangon, mint eddig) Fiatalember, én nem magához beszéltem. És ha lehet, kíméljen meg a vicceitől. (Nagy Károlyhoz.) Ugye tudod, ki volt az apád?
NAGY KÁROLY Tudom. Na és?
DOKTOR (a pincérhez) Ferikém, hagyd abba! Ejtettük az aranykeresztet. Ez az öreg tag most a forradalomra emlékezik. Keress nekünk, légy szíves, forradalmi dallamokat.
SORSJEGYÁRUS (dühösen) Idefigyeljen, maga…
PINCÉR Túl gyorsan váltogatjátok a témákat! Ha így folytatjátok, folyton csak lemezeket fogok keresgélni. Miért nem beszélgettek inkább a vadludakról. Akkor fennhagynám a régi lemezt. (A szomszéd asztaloktól ismét hangos nevetés hallatszik.)
DOKTOR Ferinek tökéletesen igaza van. Beszéljünk inkább a vadludakról. Mondja, öregem, nézte már a vadludakat alkonyattájt, amikor észak felé szállnak? Az ég egészen sötétkék, és a vadludak ilyenkor majdnem szabályos V betűt formálnak. Higgye el, érdemes megnézni őket.
SORSJEGYÁRUS Mondja, mit akar maga…
PINCÉR Na, mi lesz?!
DOKTOR Félek, hogy nem lesz semmi sem a vadludakból. Az öreg tagnak nem tetszenek a vadludak. Ragaszkodik a forradalmi múlthoz.
PINCÉR Hát jó! Akkor legyen a forradalmi múlt.
NAGY KÁROLY (a sorsjegyárushoz) Ne haragudjon a doktorra. Ő mindig ilyen. Tudja, nálunk az a szokás, hogy ha belekezdünk valamilyen témába, akkor zenei aláfestést is kérünk. A pincér olyankor bekapcsolja a zenegépet, és az alkalomnak megfelelő lemezt választ ki. Így sokkal érdekesebb, nem igaz?
SORSJEGYÁRUS (rosszkedvűen) Igaz. Egész biztosan igaz. (Felhangzik a zene: valamilyen, a háborús időket idéző dallamok giccsesített, szórakoztató zenére átírt változata, mint például a népszerű „Kazacsok”.)
PINCÉR Ez jó lesz?!
DOKTOR Majd mindjárt megkérdezem. (A sorsjegyárushoz.) Megfelel ez magának, öregem? Szerintem ilyen zene mellett már egész szépen felidézheti a forradalmi múltat. (Rövid szünet, aztán a pincérnek.) Nem válaszol az öreg tag, tehát megfelel a zene.
NAGY KÁROLY No végre, még egy vörös hajú! Nézzük csak, ez ma a negyedik vörös hajú.
DOKTOR Hagyd most a vörös hajú nőket. Tessék most a forradalmi múltról beszélni.
SORSJEGYÁRUS Nagyon érdekes volt, amit az előbb mesélt, fiatalember. Hogy minden ember vérének más szaga van. Sohasem gondoltam volna.
DOKTOR Ne is gondolja, öregem. Főleg most ne gondolja. Most tessék a forradalmi múltról beszélni. Magának forradalmi múltja van, igaz? Meg a barátom apjának is. Ha jól emlékszem, azt kérdezte a barátomtól, hogy tudja-e, ki volt egykoron az apja.
SORSJEGYÁRUS Sohasem gondoltam volna, hogy a maga vérének más szaga van, mint az enyémnek.
DOKTOR Á, nem. Nem beszélünk mellé. (Nagy Károlyhoz.) Mondd, Karcsikám, tudod te egyáltalán, hogy ki volt egykoron az apád?
NAGY KÁROLY Tudom. Mondtam már, hogy tudom. Na és?
DOKTOR (a sorsjegyárushoz) Látja, öregem, a barátom tudja, hogy ki volt egykoron az apja. Na és?
SORSJEGYÁRUS (emeltebb hangon) Nem hiszem, hogy tudja. Ha valóban tudná, akkor nem hordana keresztet a nyakában. Akármit inkább a nyakába akasztana. Akár egy faragott lófaszt…
DOKTOR Állj! Trágárkodni nem szabad, öregem. Én nagyon becsülöm az ön forradalmi múltját, és nem bánom, ha felidézi, de trágárkodni nem szabad.
SORSJEGYÁRUS (dühösen) De most már igazán elég volt…
DOKTOR Ha trágárkodások nélkül nem megy, akkor tényleg jobb lesz, ha másról beszélünk. Például: mit gondol öregem, miért abortálnak többnyire a vörös hajú nők? Illetve nem is a vörös hajúak, hanem a barna hajú nők. Szóval: mit gondol, miért abortálnak többnyire a barna hajú nők?
SORSJEGYÁRUS Mondja fiatalember, maga nem undorodik néha saját magától?
DOKTOR De igen. És mások is. Alig egy félórával ezelőtt egy helyes barna hajú nő azt mondta nekem, hogy undorító disznó vagyok. És a barátomra is azt mondta, hogy undorító disznó. Egyébként az illető személy a barátnőm. Éppen akkor indult abortálni.
SORSJEGYÁRUS Sajnálom, hogy ideültem ehhez az asztalhoz. Igen, nem kellett volna ideülnöm.
DOKTOR Persze hogy nem kellett volna ideülnie. Sem ma, sem azelőtt. Tudja, én kimondhatatlanul unom magát. Mondtam is a barátomnak, hogy ha ma ismét az asztalunkhoz ül, akkor az arcába öntök egy pohár vizet. Így talán a jövőben másutt fog megpihenni.
SORSJEGYÁRUS Nagyon igaza volt a barátnőjének. Maga tényleg egy undorító disznó.
DOKTOR Kimondhatatlanul unom magát, öregem.
NAGY KÁROLY Ne őrülj meg. Hagyd azt a poharat. Ne…! (A doktor a sorsjegyárus arcába önti a vizet. A zene elhallgat, megszűnik minden zaj. Néhány pillanatig búra alatti csönd.) Te teljesen megőrültél! (Ismét a szokásos zajok, de zene nélkül.)
SORSJEGYÁRUS (rekedten) Engem még senki sem öntött arcul.
DOKTOR Vízzel sem?
SORSJEGYÁRUS Meg fogom ölni magát.
DOKTOR Jól van, öreg szájhős, most már lépjen le!
SORSJEGYÁRUS (hallatszik, ahogyan feláll a székről) Lelépek… Igen, meg kell, hogy öljem magát. Engem még senki sem öntött arcul.
DOKTOR Ezt már hallottuk. Tényleg lépjen le most már. Remélem, többé nem ül le velem egy asztalhoz.
SORSJEGYÁRUS (elindul) Nem. Ebben biztos lehet.
PINCÉR Történt valami?
DOKTOR Nem történt semmi. Tudod, hogy sohasem történik semmi. Az az öreg tag a forradalmi múltat idézte.
NAGY KÁROLY Te teljesen megőrültél. Miért kellett annak a szegény öregnek az arcába önteni a vizet.
DOKTOR Untam. Kimondhatatlanul untam. Egyébként mindent unok. Legszívesebben mindent és mindenkit leöntenék egy pohár vízzel. De hát ez sajnos lehetetlen. Ezért csak az öreg szájhőst öntöttem le.
NAGY KÁROLY Tudod, hogy megölhetett volna.
DOKTOR Igazán?
PINCÉR Igazán. Csuda önérzetes tag az öreg. Ezek az öreg tagok mind marhára önérzetesek. Őszintén szólva csodálkozom, hogy nem lőtt le azonnal. Van neki pisztolya. Állandóan magával hordja, egyszer megmutatta nekem.
NAGY KÁROLY Igen, van neki pisztolya. Rendőrtiszt volt az öreg, néhány évvel ezelőtt nyugdíjazták.
DOKTOR Meglátszik rajta, hogy rendőrtiszt volt. Mindvégig uralkodni tudott magán. Azt mondják, hogy a rendőrtiszteknél nagyon fontos, hogy hidegvérűek legyenek, és hogy tudjanak uralkodni magukon.
NAGY KÁROLY Csak azt nem értem, miért árulja ezeket a vacak sorsjegyeket. Hiszen kap nyugdíjat.
PINCÉR Nem tud nyugton maradni. Az ilyen önérzetes, öreg tagok soha életükben nem tudnak nyugton maradni. Muszáj nekik valamit csinálni, ha mást nem, legalább sorsjegyet árulni. Emlékeztek még az öreg Makraira, aki ott az erdő mellett lakott? Az is éppen ilyen önérzetes, öreg tag volt.
NAGY KÁROLY Igen. Emlékszem. Az meg kutyákat idomított.
PINCÉR Az égvilágon semmi szükség nem volt rá, de ő kutyákat idomított. Összegyűjtötte az összes korcs, csavargó kutyákat, aztán idomította őket. Mindenét felzabálták azok a dögök, de ő csak gyűjtötte és idomította őket.
NAGY KÁROLY Emlékszem, nagyon ronda kutyái voltak. Volt ott egy bozontos szőrű, kurta farkú dög, amelyiknek a feje kisebb volt, mint az öklöm. Szörnyen utáltam azt a kutyát.
PINCÉR Az volt az öreg Makrai kedvence. Egyszer oldalba rúgtam azt a dögöt, és az öreg késsel jött nekem. Alig tudtam elfutni a fák közé.
DOKTOR Ferikém, neked lejárt a munkaidőd?
PINCÉR Igen, végeztem.
DOKTOR Kár. Azt akartam javasolni, hogy tegyél fel valami lemezt a kutyákról. Vagy a kutyákkal is végeztetek?
PINCÉR Igen, végeztünk a kutyákkal is.
DOKTOR Nagyszerű. Akkor talán leülhetnél hozzánk. (Széktologatás hallatszik, amikor a pincér leül.) Mi újság kinn az utcán? Megjegyzem, az öreg Makrainak azt a bozontos szőrű és kis fejű kutyáját én is nagyon utáltam.
NAGY KÁROLY Az utcán nem történik semmi. Érthetetlen. Egyszerűen elfogytak a nők… Hanem, nézzétek csak, ott a túloldalon, ott áll az öreg sorsjegyárus.
PINCÉR Tényleg ott van. És csuda vésztjóslóan áll ott. Nem tetszik nekem, ha egy ilyen önérzetes öreg tag csak úgy tétlenül ácsorog az utcán.
DOKTOR De uralkodik magán. Innen látszik, hogy uralkodik magán. Szólni kellene neki, hogy anyagilag egyáltalán nem kifizetődő az álldogálás. Tudtommal ő arra vállalkozott, hogy sorsjegyeket árul.
PINCÉR Doktorkám, félek, hogy téged vár az öreg. Jó lenne vigyázni, a pisztoly biztosan nála van.
DOKTOR Igen, biztosan nála van a pisztoly, de az a fő, hogy ő uralkodik magán…
NAGY KÁROLY Itt van a barátnőd.
DOKTOR Ó, máris megjöttél, drágám.
BARÁTNŐ (színtelen hangon, a beszéde emlékeztet kissé a doktor modorára) Máris megjöttem.
DOKTOR Ugye, nem is volt olyan szörnyű?
BARÁTNŐ Nem volt szörnyű.
DOKTOR Leülsz?
BARÁTNŐ Haza szeretnék menni.
DOKTOR Hát akkor… jó, akkor hazamegyünk. De képzeld, amíg te nem voltál itt, a barátaim szerint életveszélyben forogtam. Volt itt egy unalmas, öreg tag…
BARÁTNŐ Haza szeretnék menni. Nagyon fáradt vagyok.
DOKTOR Persze. Már megyünk is. (Hallatszik, amint feláll a székről.) Szóval, én a pofájába öntöttem egy pohár vizet. A barátaim szerint az öregnek pisztolya van, és könnyen lelőhetett volna. Állítólag kis híján…
BARÁTNŐ Majd otthon elmeséled, jó? Majd holnap elmeséled.
DOKTOR Persze. Majd holnap elmesélem.
PINCÉR Doktorkám, a helyedben én jól meggondolnám, hogy egyáltalán kimenjek-e most az utcára.
DOKTOR Mennünk kell, fiúk. Ti csak figyeljétek az utcát, és gyűjtsétek az adatokat.
BARÁTNŐ Nagy Károly úr, ne felejtsen el engem is bejegyezni.
NAGY KÁROLY Már bejegyeztem.
PINCÉR Az öreg tag még mindig kint áll az utcán. Tényleg jól gondold meg.
DOKTOR Felteszem a forradalmi zenei aláfestést az öreg szájhős tiszteletére. Hol van az a lemez?
PINCÉR Fel van téve a lemez. Kapcsold csak be a gépet. (Rövid szünet, aztán felhangzik a már korábban hallott „forradalmi” zene.)
DOKTOR (távolabbról) Szervusztok, fiúk.
PINCÉR (rövid szünet után) Őszintén szólva, félek, hogy az öreg tényleg rálő. Nagyon komolyan fenyegetőzött.
NAGY KÁROLY Dehogyis fog rálőni. Szájhősködött csak az öreg.
PINCÉR Nem tetszik nekem, ha az ilyen önérzetes, öreg tagok fenyegetőznek. Általában komolyan szokták gondolni. Szerintem rá fog lőni a Doktorra.
NAGY KÁROLY Nyavalyát fog rálőni. Miért nem lőtt rá, amikor itt volt?
PINCÉR Talán attól tartott, hogy valaki közbelép. De ott az utcán senki sem fog közbelépni. Szerintem egész biztosan rálő.
NAGY KÁROLY Nem fog rálőni.
PINCÉR Fogadjunk, hogy rálő. Ma még úgysem fogadtunk.
NAGY KÁROLY Hát jó. Fogadjunk. Miben fogadjunk?
PINCÉR Fogadjunk abban az aranykeresztben, ami a nyakadban lóg.
NAGY KÁROLY Nem. Az aranykeresztben nem fogadok. De fogadhatunk az aranyláncban, amin a kereszt van.
PINCÉR Rendben van. Ha elveszítem, veszek neked még egy ugyanilyen aranyláncot.
NAGY KÁROLY El fogod veszíteni. A Doktoréknak már régen ki kellett érniük az utcára. Bizonyára már messze járnak.
PINCÉR Nem hiszem, hogy messze járnak. És a fogadást megnyertem. Az öreg tag elővette a pisztolyát.
NAGY KÁROLY Micsoda?! (Messziről két éles csattanás hallatszik, a zene elhallgat. Ismét búra alatti csönd. Rövid szünet.) Tényleg rálőtt.
PINCÉR Megmondtam, hogy rá fog lőni.
NAGY KÁROLY Kétszer is rálőtt. Miért lőtt rá kétszer is?
PINCÉR Lehet, hogy előszörre nem találta el.
NAGY KÁROLY Gondolod, hogy egyáltalán eltalálta? Olyan kicsi az a pisztoly.
PINCÉR Azt hiszem, hogy igen. Nagyon nyugodtan áll ott az öreg.
NAGY KÁROLY A Doktort sehol sem látom.
PINCÉR Biztosan az ellenkező irányba indulhattak, nem erre, az ablak felé. Az emberek is mind arra futnak.
NAGY KÁROLY Igen. És a kocsma is kiürült. Valami nyilván történt az utcán. De azért nem hiszem, hogy eltalálta. Nagyon kicsi az a pisztoly.
PINCÉR Biztosan eltalálta. Nem állna ott olyan nyugodtan, ha nem találta volna el.
NAGY KÁROLY Nem találta el. Nagyon kicsi az a pisztoly, és túl nagy volt a távolság.
PINCÉR Fogadjunk, hogy eltalálta.
NAGY KÁROLY Hát fogadjunk.
PINCÉR Fogadjunk az aranykeresztben. Ha elveszítem, veszek neked még egy ugyanilyen aranykeresztet.
NAGY KÁROLY Nem tudsz venni ilyen aranykeresztet. Ilyet nem lehet kapni.
PINCÉR Akkor visszaadom az aranyláncodat. Rendben?
NAGY KÁROLY Hát… rendben.
PINCÉR Gyerünk, és nézzük meg.
Megszűnik a búra alatti csönd, felállnak a székről, ismét behallatszanak a külső zajok: lábdobogás, gépkocsizúgás. Elindulnak, az egyik elkezdi, aztán a másik is csatlakozik hozzá, és együtt fütyülik a korábban hallott „forradalmi” dallamokat.
Gépiratból
