Fecske András: Galagonyabokrok délutáni fényben

Novellák, karcolatok, szatírák

Hiába tűnik úgy, hogy a valóság és a képzelet között éles határvonal húzódik, a kettő mégis könnyen átjárható. Észre sem vesszük, és máris egy másik világba kerülünk, amelyikben ugyanúgy otthon érezzük magunkat, mint amelyből kicsöppentünk. És ettől kezdve már az sem biztos, hogy egy egyszerű családi ebéd igazából megtörténik-e vagy csak kitaláljuk, felnőttként vissza tudunk-e menni az időben gyerekkorunk helyszínére, vagy elég-e egyetlen baljós szélroham, hogy kisöpörje a gondtalanságot balatoni nyarunkból. Erről szólnak ezek az írások. Élethelyzeteket felvillantó karcolatok, szatírák, amelyek sosem gömbölyítik le a tények éleit, és novellák, amelyek arról vallanak, hogy a valóságon kívül is létezik valóság. Csak éppen mindenki másképp éli meg.

„A valóság, amelyről eddig azt hitte, hogy tapintható körülötte, pusztán csak illúzió volt.”