1. Mi volt az első meghatározó olvasmányélménye?
Nagyon korán elkezdtem olvasni gyermekkoromban. Erre inspirált az is, hogy még az olvasás megkezdése előtt édesanyám rengeteget, napi szinten mesélt nekem. A korombeliek még emlékezhetnek azokra a kiadványokra, amelyek gyermekeknek készültek a hatvanas években. Ezek a csíkos és pöttyös könyvek voltak, főleg iskolás gyermekek történeteivel. Ezek közül nagyon sokat kiolvastam. Később azért komolyabb olvasmányokra is sor került, amelyek főleg a kötelező olvasmányokból kerültek ki, közöttük Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye, de Jókait is szívesen olvastam, nem beszélve Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéről.
2. Mikor, minek a hatására kezdett el írni?
Kezdetben alkalmi újságírással és fordítással foglalkoztam, talán a férjem hatására, aki az újvidéki Magyar Szó napilap külpolitikai rovatának újságíró munkatársa volt. Amerikai körutunkról írtam legelőször cikksorozatot, majd belgiumi tartózkodásomról az újvidéki Képes Ifjúság hetilapnak, gasztronómiai tárgyú írásaim is megjelentek, és sokat fordítottam francia nyelvről, főleg érdekes írásokat, az újvidéki Magyar Szó napilapnak, de esszéket is fordítottam folyóiratoknak. Később az élet elhozta nekem a naplóírást, amely még ma is végigkísér. Jelenleg is foglalkozom újságírással az ArtNews kulturális hírportál számára.
3. Meséljen az alkotói folyamatáról! Mikor tud a leghatékonyabban dolgozni, mire van szüksége az íráshoz?
Az esti órákban érzem magam inspiráltnak az íráshoz. Amikor van egy jó, érdekfeszítő téma, tollat kell ragadni, utána a lendület, a lelkesedés és a szenvedély viszi, szinte repíti a „tollamat”. Nem annyira a fikció, inkább a dokumentálható témák érdekelnek, amelyek ezer szállal kötődnek a valósághoz, hús-vér emberekhez.
4. Melyik könyvet ajánlaná, amelyet Ön szerint mindenkinek el kellene olvasnia?
Sok történelmi tárgyú és életrajzi könyvet olvastam az utóbbi időben, ezek közül ajánlanék, bár olyan témát, amely mindenkit érdekelhet, nem könnyű találni. Talán Cseres Tibor könyveit ajánlanám, az egyik címe Vérbosszú Bácskában (ami megjelent könyvemhez is kapcsolódik), vagy az Én, Kossuth Lajos című művét, amely a történelmet és a reformkort kedvelők számára lehet érdekes. De hogy mai témát is említsek, drMáriás Nem élhetek Milošević nélkül című könyve sokakat érdekelhet (szintén délvidéki téma).
5. Milyen tanácsot adna annak, aki írással szeretne foglalkozni?
Bátran vesse papírra a gondolatait, ne sokat teketóriázzon, és ha van fajsúlyos mondanivalója, azokat mind gyakrabban fejezze ki, és tegye is valamilyen formában közzé.
+1 Hogyan került a Napkút Kiadóhoz, és milyennek élte meg a kézirata szerkesztésének, könyvvé válásának folyamatát?
A Napkút Kiadót már ismertem korábban is, és vásároltam is megjelent köteteiből, főleg vajdasági íróktól vagy róluk. Mikor kiadót kerestem, olyan műhelyt próbáltam találni, amelynek a profiljába beleillene a határon túliak témaköre, amiről most megjelent kötetem is szól. Nagyon érdekes, sőt izgalmas volt számomra a kézirat szerkesztésének folyamata, a lektorálás, korrektúra és tördelés utáni újraolvasások, a borító kialakítása, a fotók elhelyezése, a papír kiválasztása – mind-mind komoly, felelősségteljes, szakértői munkát követelt, aminek köszönhetően nagyon szép, elegáns, jól áttekinthető, könnyen olvasható, impozáns kötet látott napvilágot. Ezúton is köszönet a szerkesztőknek.
