1. Mi volt az első meghatározó olvasmányélménye?
Legkorábbi könyves emlékem még nem az általam, hanem a nekem olvasott könyvhöz kapcsolódik. Nagyon színes mesevilágban cseperedtem. Nagyanyám élőszóban mesélt saját életéből forrásozó történeteket, édesanyám pedig felolvasott. A kedvenceim közé tartozott egy olyan mesekönyv, amely a világ népeinek meséit gyűjtötte össze, de ekkor szívtam magamba a hun és magyar mondákat is. Amikor már magamnak olvastam, a Delfin könyvek jelentették a legérdekesebb olvasmányokat. Talán Mándy Robin Hoodja az egyik, és Szentiványi Jenő A kőbaltás ember című regénye a másik kiemelkedő emlék. Aztán persze ahogy múltak az évek, úgy jött egymás után Karl May, Cooper és Verne is. De hát legmeghatározóbb csak egy van. Csak egy van?
2. Mikor, minek a hatására kezdett el írni?
Ifjan, mint oly sokan, írtam fűt-fát – verstől novellán át abszurd drámáig, de ezek csak a lángoló kamaszkor zsengének sem nevezhető rekvizitumai. Ne is nevezzük őket írásnak. Közel három évtizeddel később merült fel, hogy összegyűlt bennem annyi tapasztalat, gondolat, hogy érdemes lenne leírnom őket. Nem is gondoltam arra, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek, csak magamnak és legközelebbi hozzám tartozóknak készültek. Idővel, némi unszolásra szántam el magam a közlésre.
3. Meséljen az alkotói folyamatáról! Mikor tud a leghatékonyabban dolgozni, mire van szüksége az íráshoz?
Nem az írásból élek, így szabad vagyok, hogy csak akkor írjak, amikor van mit. Mivel nem ebből élek, nem írhatok akármikor, meg kell teremtenem a feltételeit. Este, hétvégén, ellopott pillanatokban. Csend kell hozzá, idő, nyugalom és magány. Először fejben hordozom sokáig, végül nagy nehezen leírom, és hosszasan javítgatom…
4. Melyik könyvet ajánlaná, amelyet ön szerint mindenkinek el kellene olvasnia?
Ez megválaszolhatatlan kérdés, mert egyet kiemelni végtelen nehéz. Minden hívő ember persze olvassa a maga szent könyvét, és azt javasolja mindenkinek, de most talán szépirodalmat kell ajánlani. Ez is a lehetetlenség határát súrolja. Írok valamit nagyon szubjektíven, önkényesen a közelmúltból. Visky András: Kitelepítés. Az elmúlt évek legnagyobb olvasmányélménye volt számomra. Jó szívvel ajánlom mindenkinek.
5. Milyen tanácsot adna annak, aki írással szeretne foglalkozni?
„Mielőtt bármit elkövetnek, gondoljanak a rózsakertre, vagy még inkább egyetlen rózsatőre, egyetlen egy rózsára…”
+1 Hogyan került a Napkút Kiadóhoz, és milyennek élte meg a kézirata szerkesztésének, könyvvé válásának folyamatát?
Már két kötetem jelent meg a Napkútnál. Ismeretlenül küldtem „kéretlen kéziratot”, amire a következő választ kaptam: „Jó hírrel szolgálhatok: kézirata elnyerte tetszésünket.” Így kezdődött!
