irodalmi forgatókönyv
1. kép: Tv-képernyő
Régi híradófelvételekről látszik a szép ívű fehér mosztári híd szétlövése (akár a címfeliratozás alatt is vetíthető), majd a szétrobbantott kőtömbök későbbi kiemelése a Neretva folyóból, a magyar hídépítészek szorgoskodása, a képsorok vetítésekor még nem látszanak a szereplők, a harmincéves Festő és az idős Vegyészmérnök, csupán a hangjuk hallatszik.
VEGYÉSZMÉRNÖK Valamiért fölvettem kazettára az egész mosztári baromságot. Talán azért, mert erősen megromlott a látásom, többször meg akartam nézni az emberi hülyeség eme bizonyságát. Szétlőni egy ilyen gyönyörű hidat…
FESTŐ A derék magyar utászok és hidászok majd ismét összetákolják. A mi embereink szorgalmasan dolgoznak, ha megfizetik őket.
VEGYÉSZMÉRNÖK Sőt akkor is, ha nem fizetik meg őket. Magam is ezt tettem örök életemben.
FESTŐ Megfizettek. Mindig pénzes embernek ismertelek.
VEGYÉSZMÉRNÖK Az Elanitot még időben szabadalmaztattam. Több mint ötven országban megvették. Ma is ebből csorog a pénz.
FESTŐ Ez az a csodálatos szigetelő kulimász?
VEGYÉSZMÉRNÖK Teherbíró vakoló és rögzítő-szigetelő habarcs. De van még rengeteg más találmányom is, melyekért aprópénzt fizettek.
FESTŐ Szigetelőhabarcs… Kár, hogy a mosztári építkezők nem tudtak róla. A lövöldözések idején hónapokig egy nedves pince salétromos falai mellett dekkoltam bugyogós muzulmán asszonyok és nyivákoló gyerekek között. Egyszer betört oda egy marcona fickó géppisztollyal, és azt ordibálta, hogy lemészárol minden muzulmán disznót. Nem volt időm megmagyarázni neki, hogy én Vajdaságból eltévelyedett katolikus magyar vagyok, kiragadtam tehát a kezéből a géppisztolyt, és vagy tíz golyót a hasába eresztettem. Ronda látvány volt. Sokat gondoltam rád. A salétromos falak juttattak eszembe. Ti vegyészek puskaport csináltok a salétromból.
VEGYÉSZMÉRNÖK Kén és faszén hozzákeverésével.
FESTŐ Szaktársaid a híd környékén kiválóan kevertek.
VEGYÉSZMÉRNÖK Én sohasem készítettem robbanóvegyületeket. Mindig az emberiség javát szolgáltam.
Néhány pillanatig még látszanak a híd romjai a képernyőn, azután kifut a kazetta.
2. kép: Műteremben
Kezdetben csak a mosztári hídról készült festmények és egy mutogató kéz látszik. A képek a fal mellé támasztva állnak, az elsőkön még az épséges fehér híd látszik színes háttérrel, a további festményeken fogyatkoznak a színek, a két utolsó képen már csak vörössel megfestett romok vannak. A Festő magyaráz. Az első képre mutogat, a hídról egy félmeztelen férfi ugrik a folyóba.
FESTŐ Ekkor még állt a híd. Nyaranként barnára pácolódott fiúk ugráltak a hideg folyóba, és szigorú zsűri értékelte az ugrások szépségét. Az idő tájt egy koszovói albán gyerek volt a legjobb. Kétszer nyert bajnokságot. Harmadszor is ugrott, ezt festettem meg. Hibátlanul homorított a fiú, azaz majdnem hibátlanul. Rosszul csapódott be a vízbe, eltörött a gerince, holtan húzták ki egy gumicsónakkal. Ez már jelezte, hogy hamarosan bajok lesznek a gyönyörű kőhíddal.
VEGYÉSZMÉRNÖK Mi a fenét csináltál te Mosztárban? Amikor megismertelek, még Topolyán vagy Zentán voltál a művésztelepen és fűzfákat pingáltál.
Láthatóvá válik az egész műterem. A Festő és a szemüveges Vegyész a mosztári képeket szemléli. Valamivel távolabb tőlük fiatal lány festeget egy képet, amelyen galambok, bárányok, gyermekét szoptató anya látszik, a kép fölé nagybetűvel az van írva, hogy: BÉKE. A lány kedvetlenül dolgozik, feláll, a két férfi mögé megy, ő is a mosztári képeket nézi.
FESTŐ Csontváry nyomdokába akartam lépni. Ő is lefestette a hidat. Igaz, hogy belehalt, de halála után elismerték tehetségét. Én viszont életben maradtam. Ha jól emlékszem, valami festékrögzítőt kínálgattál nekünk a művésztáborban.
VEGYÉSZMÉRNÖK Kevés sikerrel. A festők általában szegények és igénytelenek.
FESTŐ Én legalább megpróbálkoztam a híres híddal.
A Vegyészmérnök közelről szemléli a képek aláírásait.
VEGYÉSZMÉRNÖK Itt az áll, hogy Udvaros Péter. A Csontváry valahogy hangzatosabb.
FESTŐ Az Udvaros is hangzatos lesz.
VEGYÉSZMÉRNÖK Mikor?
FESTŐ Az Elanit mikor lett világmárka?
VEGYÉSZMÉRNÖK Harmincéves koromban.
FESTŐ Elég ostoba név.
VEGYÉSZMÉRNÖK Elek Antal nevét ismerik a szakmában. Az Elanitot becsülik.
FESTŐ Én most vagyok harmincéves.
VEGYÉSZMÉRNÖK Talán még viszed valamire.
A híd romjait ábrázoló festményekre mutat.
VEGYÉSZMÉRNÖK Ezek a romok miért ilyen egyszínű-vörösök?
FESTŐ Ezeket már a salétromos pincében festettem. Csak vörös festékem maradt. Az élmény azonban sokszínű volt.
A lány ecsetet tart a kezében, félénken megszólal mögöttük.
ILDIKÓ Nekem nagyon tetszenek a képek… Én sohasem fogok tudni ilyeneket festeni.
A Festő Vegyészmérnök barátjához fordul.
FESTŐ A hölgyben kit tisztelhetek?
VEGYÉSZMÉRNÖK Egy nagyon tehetséges festőnövendéket. Székely Ildikónak hívják.
ILDIKÓ Nem vettek fel a főiskolára.
A Vegyészmérnök folytatja a bemutatást. A Festő felé int.
VEGYÉSZMÉRNÖK Az urat Udvaros Péternek hívják, bizonytalan egzisztenciájú délvidéki festőféle, aki most valahonnan a nagyvilágból jött ide. Valamikor a Tisza partján ismerkedtünk össze a fűzfák alatt. A későbbi éveket elkódorogta.
A Festő a lánynak magyarázkodik.
FESTŐ Ebből csak a Délvidék és a bizonytalan egzisztencia igaz. Nagyon céltudatosan mentem Mosztárba. Csontváry nyomán, de ott kitört a háború, erre céltudatosan elszöktem Olaszországba, és a régi magyar értelmiségiek útját követve megnéztem a képtárakat, azután elmentem Svájcba, Németországba, és befolyásos barátokra tettem szert. Kiállításaim voltak, elismerték a tehetségemet.
Innen még inkább ironikussá válik a két férfi beszélgetése, bár érződik, hogy régi barátokként kedvelik egymást.
VEGYÉSZMÉRNÖK Nevezz meg egy szponzort!
FESTŐ Kraszulyák Károly Frankfurtban.
VEGYÉSZMÉRNÖK A nevéből ítélve délvidéki magyar. Feltehetően striciként ügyködik Frankfurtban.
FESTŐ Komoly üzletember. Közvetítéssel foglalkozik egy fényes irodából. Amikor legutóbb találkoztam vele, éppen két repülőgépet adott el valahonnan Dél-Amerikából valahová az Arábiai-félszigetre. És festményeket is vásárolt tőlem.
VEGYÉSZMÉRNÖK A mosztári hidak megmaradtak.
FESTŐ Ezek nem eladók. Legfeljebb majd elajándékozom egyiket-másikat. A legjobb barátaimnak.
VEGYÉSZMÉRNÖK Tehát nálam fogsz lakni.
FESTŐ Ha van elég hely…
Továbbra is a festményeket szemlélik.
VEGYÉSZMÉRNÖK Egy zseniális festőnek mindig van hely nálam. Egyedül érzem magam mostanában. A fiam Amerikában tart előadásokat a korrózióról, a lányom három gyereket pátyolgat, ritkán látogatnak meg. Néha félek, hogy gonosz emberek betörnek hozzám megélhetési bűnözéstől vezérelve.
FESTŐ Itt? A belváros legbelsejében?
ILDIKÓ Tíz nappal ezelőtt a szomszéd utcában agyonvertek egy öregasszonyt. A nyakláncáért és a karikagyűrűjéért.
FESTŐ Én majd védelmet nyújtok.
VEGYÉSZMÉRNÖK Egyszer szükségem lehet rá. Ildikó ritkán látogat hozzám, és igazából nem testőr-típus. És még kiforratlan festő. Sokat bajlódik a Békével.
FESTŐ A Békével?
Ildikó karon fogja a Festőt, készülő képéhez vezeti.
ILDIKÓ Így próbálom megfesteni.
A Festő nézegeti a készülő képet, rosszallóan csóválja a fejét.
FESTŐ Túlzsúfolt.
ILDIKÓ Elek doktor úr azt kívánta, hogy fessek bele galamboktól kezdve a szoptatós anyáig mindent.
A Vegyészmérnök kissé röstelkedve magyarázkodik a Festőnek.
VEGYÉSZMÉRNÖK Ifjúkoromban festő szerettem volna lenni. De apám letiltott.
FESTŐ Igaza volt.
VEGYÉSZMÉRNÖK Így hát elvegyészkedtem az életemet. Ma már lenne időm festeni, de nem képeztem ki magam, és a látásom is megromlott. Ezért hívtam ide Ildikót, és feldobtam néhány fogalmat. Meggyőződésem, hogy a fénykép és a film feltalálása óta a festőművészet már képtelen tárgyi valóságot tükrözni. Szabadkézzel csak fogalmakat szabad megformálni. Úgy gondoltam, a „Békével” kellene kezdenünk. De vannak egyéb ötleteim is.
A Festő körülnéz a műteremben a vegyes minőségű félig kész és elkészült festmények között, udvariasan szól a lányhoz.
FESTŐ Ildikó, adna nekem fehér festéket, palettát és ecsetet?
A lány készségesen átnyújt mindent, a Festő saját képeihez sétál, az egyik kép fölé, amely a vörös hídromokat ábrázolja, nagy betűvel felírja, hogy: BÉKE. A romok aljára egy fehér galambot fest.
FESTŐ Tessék. Itt a Béke. Ha kívánjátok, odamázolok még egy cédrust Csontváry stílusában, esetleg egy fehér bárányt. Az is békés állat. De szerintem ennyi elegendő.
Mindhárman hosszasan nézegetik a kiegészített képet.
VEGYÉSZMÉRNÖK Azt hiszem, tökéletes. Maradjon csak a galamb. Nekem adod a festményt?
FESTŐ Természetesen. Legközelebb a Barátságot is megfesthetem. Kosztért, kvártélyért.
VEGYÉSZMÉRNÖK Én a Demokráciára gondoltam.
FESTŐ Ahhoz sok szín kell. A Demokrácia sokszínű.
VEGYÉSZMÉRNÖK Van itt egy festékesbolt a közelben.
FESTŐ Majd bevásárolok. Aztán megvédelek és szép képeket festek.
ILDIKÓ Eljöhetek néha megnézni, hogy hogyan dolgozik? Sokat tanulhatnék a következő felvételire.
FESTŐ Jöjjön, kedves. Segíthet is. A színrögzítők mázolásával. Az is Doktor Elek úr találmánya.
A Vegyészmérnökhöz fordul.
FESTŐ Mostanság éppen mit találsz fel?
3. kép: Laboratóriumban
A műteremből mindhárman átsétálnak a vegyészeti laboratóriumba. A kísérletező asztalon a szokásos üvegedények, lombikok és műszerek láthatók. Elég nagy a rendetlenség.
FESTŐ Itt sohasem szokott semmi felrobbanni?
VEGYÉSZMÉRNÖK Néha egy-egy túlhevített üvegcső.
FESTŐ Mindegy. Megszoktam, hogy robbanások közepette alkotok. Puskaporszagban.
VEGYÉSZMÉRNÖK Én sohasem csinálok puskaport.
A Festő az egyik öblös üvegedényben sötétzöld folyadékot vizsgálgat.
FESTŐ Ez a rondaság micsoda?
VEGYÉSZMÉRNÖK Gyorsan ható rozsdátlanítószer lesz belőle. Most éppen ezen dolgozom.
FESTŐ Meg kellene szelídíteni a színét.
VEGYÉSZMÉRNÖK Még csak a kezdeti kísérleteknél tartok. Tudom, hogy mit akarok, de kissé nehézkesen haladok gyönge látásom miatt. Szükségem lenne egy jó szemű asszisztensre.
FESTŐ Majd szerzek valahonnan. A délvidéki honfitársaim közül.
VEGYÉSZMÉRNÖK De ne legyen panaszkodós fajta. Kissé unom már a határon túli nyafogásokat.
FESTŐ Én még sohasem nyafogtam. És az ifjú vegyész sem lesz panaszkodós fajta. Bár itt elég büdös van. Erre bárki panaszkodhatna.
ILDIKÓ Kinyitom az ablakot.
A lány kitárja az egyik ablakot, kihajol az utca fölé.
4. kép: Belvárosi utca felülről
Emberektől nyüzsgő sétálóutca, a fal mellett egy féllábú koldus sántikál, az utcán átvág egy elegáns öltözékű férfi fiatal lánnyal a karján, háta mögött egy zömök testőrrel. Egy pillanatra Ildikó feje látszik alulról az egyik régi bérház emeleti ablakából.
ILDIKÓ Képes Kálmán ismét a szokott időben megy ebédelni, jó dolog, ha az embernek saját éttermei vannak. Válogathat az ételekben.
Ildikó mellett az ablakban megjelenik a Festő és a Vegyészmérnök feje is. Majd ismét az utca látszik.
FESTŐ Az a parádés férfiú a Képes Kálmán?
VEGYÉSZMÉRNÖK Korsós Kálmán a polgári neve. Valamikor olajügyletekben utazott, de mostanában áttért a vendéglátásra. Gyönyörű irodája van itt a közelben, és az egyik étterme sincs messze. Mindennap ott ebédel önköltségen.
FESTŐ A Korsós épp olyan jó, mint a Képes.
ILDIKÓ Kedveli a műalkotásokat. Főleg a klasszikus darabokat, de időnként élő festőtől is vásárol képeket. Tárlatokat rendez a vendéglőjében.
VEGYÉSZMÉRNÖK Majd bemutatlak neki egyszer. Hátha tehetséget szimatol benned.
Rövid időre a Festő töprengő arca látszik.
FESTŐ Kicsi ez a magyar üzleti világ. Kraszulyák Károly módos üzletember barátom mesélt nekem Frankfurtban egy művészetpártoló gazdag pesti ismerőséről. Cégéres gazembernek nevezte az illetőt.
VEGYÉSZMÉRNÖK Ez lehetne éppen Képes Kálmán kocsmakirály, de lehet akárki más.
FESTŐ Majd megkérdezem tőle. Hamarosan ellátogat ide, vannak magyarországi érdekeltségei.
VEGYÉSZMÉRNÖK Repülőgépeket közvetít?
FESTŐ Azt hiszem, gőzkazánokat.
VEGYÉSZMÉRNÖK Az is robbanhat.
Az utcáról eltűnik Képes Kálmán, a féllábú koldus kerül közelképbe.
FESTŐ Az a nyomorék fickó valahogy nem illik ebbe a környezetbe.
VEGYÉSZMÉRNÖK Véletlenül tévedhetett ide. Általában a mellékutcákban kéreget.
Rövid csönd a nyüzsgő utca felett. Azután a Festő meditálása az ablakból.
FESTŐ A Békét tehát megfestettük, jöhet a sokszínű Demokrácia. Hol van az a festékesbolt?
A Vegyészmérnök kinyújtja a karját.
VEGYÉSZMÉRNÖK Arra feljebb megtalálod.
5. kép: Festékboltban
A tágas boltban a pult mögött középkorú kedves asszony, Zsuzsa áll, festékesdobozokat rak a Festő elé, aki gondosan vizsgálgatja a színeket. A sarokban egy régi fotelben hátradőlve fiatal lány alszik, rövid szoknyája majdnem a derekáig felcsúszik.
A Festő főleg a dobozokat nézi, időnként az alvó lányra pillant. A fejével arrafelé biccent, és megkérdezi a boltosnőt.
FESTŐ Otthonosan érzi magát. Bizonyára állandó vásárló.
ZSUZSA Amarilla? Éjszaka dolgozik, és néha nagyon elfárad. Ilyenkor reggelenként hazafelé menet betér hozzám megpihenni.
FESTŐ Gyönyörű neve van. Szűzies, ősi magyar név.
ZSUZSA Felvett név. Egy faluból származunk. Ott még Ancsának hívták.
FESTŐ Hol strichel éjszakánként?
ZSUZSA Bárban dolgozik a Váci utcában. Egy fényes acélrúd körül forgolódik kihívó mozdulatokkal. Apró alsóneműben. Az utcáról is lehet látni, amúgy sejtelmesen. Amarilla tulajdonképpen vendégcsalogató. Később persze fogyaszt is a vendégekkel.
FESTŐ Nem csodálom, ha elfárad időnként.
ZSUZSA Rendes lány. Szerencsés természete van. Mindent gyorsan elfelejt.
FESTŐ A nevét is?
Zsuzsa az alvó lány felé fordul, a Festőnek magyaráz, majd rákiált a lányra.
ZSUZSA A nevét nem. Amarilla! Hány éves vagy?
A lány kinyitja a szemét, kábán válaszol.
AMARILLA Talán húsz… Nem emlékszem.
ZSUZSA Mit csináltál az éjszaka?
AMARILLA Nem tudom… Nem is akarom tudni.
Zsuzsa a Festőhöz fordul, Amarilla behunyja szemét, alszik tovább.
ZSUZSA Hát ilyen szerencsés természetű. Mindent elfelejt.
FESTŐ Boldog ember. Egyszer majd ráfestem egy képre. Kérem, rakja valami szatyorba ezeket a dobozokat.
A tulajdonosnő szatyorba rakja a festékesdobozokat, átadja, a Festő fizet.
ZSUZSA Köszönöm szépen. Jöjjön máskor is.
FESTŐ Eljövök. Szükségem van színes festékekre. Egyszer talán Amarillával is eltársalgok.
A Festő kimegy a boltból.
6. kép: Utcán
A Festő szűk belvárosi utcán lépked a dobozokkal teli szatyorral. Az egyik kapualjban a már korábban látott féllábú koldus nyújtogatja a kezét. Szakállas, középkorú férfi, a viszonylag néptelen mellékutcában eléggé reménytelenül kéreget.
KOLDUS Szánjon meg, uram.
FESTŐ Én is kegyelemkenyéren élek, uram.
Elmegy a koldus előtt, aki gorombán ráförmed.
KOLDUS Megtanulhatnál viselkedni, te hülye tahó! Adhatnál valamit a szegény embernek.
A Festő megáll, megfordul, visszamegy a koldushoz, fenyegetően kezd beszélni.
FESTŐ Idefigyeljen, uram. Én az utóbbi években igen csúnya helyeken jártam, ahol csúfos dolgok történtek. Ebből kifolyólag utálom az erőszakot. Ezért tehát adok magának…
Kotorászni kezd a szatyorban, elővesz egy festékes dobozt.
FESTŐ Halvány rózsaszín festék. Fesse be vele a haját és a szakállát. Színesen sikeresebben koldulhat.
A dobozzal orrbavágja a koldust, azután kezébe nyomja a festékdobozt, sarkon fordul, kényelmesen lépeget tovább. A Koldus lecsatolja álcázott féllábát, a festékesdobozt a Festő hátához vágja, majd felemelt mankóval utánarohan.
KOLDUS Szétcsapom a fejedet, te rohadt strici.
A Festő megfordul.
FESTŐ Nicsak, kinőtt a másik lába?
A Koldus lecsap a mankóval, a Festő egyik kezével elkapja a mankót, a másik kezével előbb gyomron, azután állon vágja a Koldust. A Koldus elterül a járdán, a Festő föléje hajol, a hasára dobja a mankót.
FESTŐ Mondtam, hogy csúnya helyeken jártam, és útálom az erőszakot. A jövőben ne kötözködjön velem, uram. Megértette, amit mondtam?
KOLDUS Megértettem.
A Festő felveszi a járdáról a rózsaszín dobozt, visszateszi szatyorba.
FESTŐ A halvány rózsaszín festéket elviszem. Szükségem lesz rá a Demokráciához.
7. kép: Műteremben
Előbb csak a készülő sokszínű festmény látszik, azután a dolgozó Festő, a mögötte álló Vegyészmérnök és Ildikó, akik az utolsó ecsetvonásokat figyelik, majd az egész műterem.
Ismét a kép, amely sokszínben szavazó meg ökölbe szorított kezeket ábrázol, háttérben ugyancsak sokszínű réttel. (A filmben más variáció is lehetséges.) A Festő a Vegyészmérnökhöz fordul.
FESTŐ Megfelel?
VEGYÉSZMÉRNÖK Azt hiszem… igen.
ILDIKÓ Szerintem tökéletes.
A Festő akkurátusan, fehér betűkkel ráírja a festményre, hogy DEMOKRÁCIA. Közben magyaráz.
FESTŐ A demokráciába az égvilágon minden belefér. Az Ég is meg a Világ is. Ezen belül a Szabadság, a Munka, a Művészet, a Szendergő Ribanc, a Féllábú Koldus, aki mankójával szét akarja csapni a fejemet, és a Szép Lányok. A legszebb most rákenheti a rögzítőt a Demokráciára, maradjon meg nekünk tartósan.
A Festő Ildikóra néz, a lány kissé zavarba jön.
ILDIKÓ Azonnal… Szeretem nézni magát munka közben. Sokat tanulok.
A Vegyészmérnök közelről vizsgálgatja a képet.
VEGYÉSZMÉRNÖK Esetleg elhiszem, hogy tehetséges festő vagy. Már amennyire vastag szemüvegem mögül megítélhetem.
FESTŐ Szemüveged az igazságot láttatja veled. Mellesleg a demokráciába a jó ebéd is beletartozik.
VEGYÉSZMÉRNÖK Meghívlak ebédre a Képes-tanyába, ha szignálod a festményt.
A Festő aláírja a képet.
FESTŐ Miért Képes és miért tanya?
VEGYÉSZMÉRNÖK Mert Képes Kálmán tulajdona. Többnyire ő is ott ebédel. Lehet, hogy bemutatlak neki.
FESTŐ Ildikót is magunkkal visszük.
Ildikó végignéz kopottas ruháján, szabadkozik.
ILDIKÓ A Képes-tanya előkelő étterem. Ebben a ruhában nem mehetek oda.
FESTŐ Ebben a ruhában fog odajönni, és én majd módjával udvarolni kezdek. Előtte pertut iszunk. Megpróbálok szerelmes lenni magába. Minden valamirevaló rajztanár ezt csinálja a tanítványaival.
A lány egyre zavartabban viselkedik, értetlenül néz a festőre.
ILDIKÓ Ezt nem mondja komolyan.
FESTŐ Komolyan mondtam, és komolyan gondolom. Ebéd előtt azonban rögzítse a Demokráciát.
Ismét látszik az egész műterem, a Festő kezet most, Ildikó a színrögzítőt keni a festményre. Mellette egy megterített kávéházi asztalt ábrázoló festmény látható.
8. kép: Képes-tanyában
Jól öltözött vendégek ebédelnek, beszélgetnek egy elegáns étteremben, az egyik asztalnál Képes Kálmán társalog a már az utcán látott fiatal lánnyal, a mellettük lévő asztalnál két tagbaszakadt testőr ül. Az egyik sarokban szerényebb öltözékben magányosan üldögél egy férfi, Palotás Gábor rendőrtiszt, aki a későbbi eseményekbe kapcsolódik be. A Festőék már túl vannak az ebéden, a Festő elégedetten emeli poharát a Vegyészmérnök és Ildikó felé.
FESTŐ Kitűnő ez a hely, kitűnő konyhával. Képes Kálmán ért a szakácsművészethez. Meg a nőkhöz.
VEGYÉSZMÉRNÖK Főleg a számlázáshoz.
FESTŐ Kibírja ezt a szigetelőhabarcsod?
VEGYÉSZMÉRNÖK Egy-egy nagy mű születésekor.
FESTŐ Legközelebbi festményem címének azt javasolnám…
Hirtelen elhallgat, Képes Kálmán asztalánál kisebb tumultus keletkezik, egy férfi hevesen gesztikulálva magyaráz az üzletembernek.
FESTŐ Nagyszámlás úrnál mintha bajok lennének.
VEGYÉSZMÉRNÖK Az emberei majd elintézik a konfliktust.
A két testőr feláll, közrefogják és kituszkolják az étteremből a heveskedő embert. Képes Kálmán folytatja kedélyes beszélgetését. A Festő rosszallóan csóválja a fejét.
FESTŐ Szóval a következő képem címe az lehetne, hogy „Az erőszak ellen”.
VEGYÉSZMÉRNÖK Én a Barátságra gondoltam. A barátság olyan fogalom…
FESTŐ Előbb gyűrjük le az erőszakot. Azután jöhet a barátság.
A Vegyészmérnök Képes Kálmán asztalát figyeli, a testőrök visszatérnek helyükre.
VEGYÉSZMÉRNÖK Majd megbeszéljük. Most átmegyek egy pillanatra Kálmánhoz. Hátha megvigasztalhatom a kellemetlenség után.
A Festő is figyeli a mosolygóan enyelgő üzletembert.
FESTŐ Ráfér. Nagyon szenved szegény.
A Vegyészmérnök feláll, átmegy Képes Kálmán asztalához, kezet fognak, a Vegyészmérnök leül, beszélgetnek. A Festő bort tölt Ildikónak és magának, megfogja a poharát.
FESTŐ Akkor hát tegeződjünk.
Ildikó kissé félszegen emeli poharát, koccintanak, isznak, megcsókolják egymást.
ILDIKÓ Én csak…
FESTŐ Innentől kezdve szerelmes vagyok beléd. Ajánlom, hogy te is igyekezz.
ILDIKÓ Én csak azt szeretném, hogy továbbra is engedje meg…
FESTŐ Megengedem, amennyiben visszategezel. Sőt holnap este eljöhetsz velem a szenvedő délvidéki magyarok közé. Nem ilyen előkelő hely, mint ez, a társaság összetételét sem ismerem pontosan, de biztosan jól érezzük majd magunkat.
A Vegyészmérnök visszatér az asztalhoz, fanyarul azt mondja:
VEGYÉSZMÉRNÖK Kálmán szeretne megismerkedni veled. Olyasmit motyogtam neki, hogy európai hírű festő vagy.
FESTŐ Miért szerénykedsz? Nyugodtan mondhattál volna világhírűt is.
VEGYÉSZMÉRNÖK Hasznod lehet ebből az ismeretségből.
FESTŐ Illedelmesen fogok viselkedni.
A Festő Képes Kálmán asztalához megy, kezet fognak, leül. A civilbe öltözött rendőrtiszt figyeli őket. A testőrök is.
KÉPES KÁLMÁN Én nagyra becsülöm Doktor Elek Antalt.
FESTŐ Én is.
KÉPES KÁLMÁN Magát tehetséges festőnek tartja.
FESTŐ Igaza van.
Képes Kálmán körbemutat az étteremben.
KÉPES KÁLMÁN Időnként tárlatokat rendezek itt. Fontos emberek szoktak eljönni a megnyitóra. Szeretem és támogatom az igazi művészetet.
FESTŐ Mikor lesz a legközelebbi tárlat?
KÉPES KÁLMÁN Három hét múlva. Szederkényi Gyula legújabb sorozatát mutatjuk be. Bizonyára hallott már Szederkényiről.
FESTŐ Nagy tisztelője vagyok.
KÉPES KÁLMÁN Remek ötlete támadt. Festett egy sorozatot „Sapkák” címmel. Mindenféle nemzet és egyének sapkáit megfestette. Az én kertészkalapomat is.
FESTŐ Kár, hogy ez nekem nem jutott eszembe.
KÉPES KÁLMÁN Jöjjön el a kiállításra.
FESTŐ Ha meghívnak…
KÉPES KÁLMÁN Kap meghívót. A szakértőim pedig megnézik a maga festményeit. Esetleg a következő tárlatra.
Képes Kálmán érezteti, hogy befejezte a beszélgetést, a Festő feláll, búcsúzkodnak.
FESTŐ Örültem a szerencsének.
KÉPES KÁLMÁN Magam is.
A Festő elindul, azután megtorpan.
FESTŐ Nem ismer véletlenül egy Kraszulyák nevű üzletembert? Nemrégen Frankfurtban találkoztam vele. Vásárolt tőlem néhány képet, megígérte, hogy egyszer elvisz egy játékkaszinóba. Közben megemlítette, hogy van egy kedves budapesti üzlettársa, aki támogatja a művészetet.
KÉPES KÁLMÁN Mióta ismeri ezt a …Kraszulyákot?
FESTŐ Elég régi barátom.
KÉPES KÁLMÁN Valamikor nekem is a barátom volt. Meghívom a tárlatra. Aztán majd kiderül…
FESTŐ A sapkák alatt?
KÉPES KÁLMÁN A sapkák alatt.
A Festő visszaballag az asztalához, ahol a Vegyészmérnök a számlát rendezi.
9. kép: Műteremben
Az „Erőszak ellen” című kép: egy kettétört fehér mankó telemázolva virágokkal. A Vegyészmérnök kissé kedvetlenül áll a kép előtt.
VEGYÉSZMÉRNÖK Hát… hogy is mondjam… Kicsit mintha morbid lenne.
A Festő kissé távolabb tüsténkedik, képkereteket illeszt össze.
FESTŐ Nevezzük inkább áttételesnek. Néha a legegyszerűbb motívumok hordozzák a legösszetettebb mondavalót.
VEGYÉSZMÉRNÖK A túl egyszerűek is?
FESTŐ Az igazi műalkotások sohasem túl egyszerűek. Csak egyszerűek és hatásosak. Mint a puskapor. Egyszer megmutathatnád, hogy hogyan készül a puskapor.
VEGYÉSZMÉRNÖK Miért érdekel?
FESTŐ Szeretem nézni a nagy művek születését.
A Vegyészmérnök még mindig a festményt szemléli, nem egészen érthető, hogy mire vonatkozóan válaszol.
VEGYÉSZMÉRNÖK Rendben van. De a következő kép a Barátság legyen. Majd adok néhány ötletet.
FESTŐ Ma este én is begyűjtök néhányat. Elmegyek régi barátaim közé némi honvágyat meríteni.
VEGYÉSZMÉRNÖK Pazaver sörözőjébe?
FESTŐ Igen.
VEGYÉSZMÉRNÖK Szenvelgő honfitársaid még mindig ott gyülekeznek?
FESTŐ Bizonyára. Egy évvel ezelőtt még ott voltak.
VEGYÉSZMÉRNÖK Ildikó azt mondta, őt is magaddal akarod vinni.
FESTŐ Szerelmes vagyok belé. És ő sem idegenkedik tőlem.
VEGYÉSZMÉRNÖK Vigyázz rá. Rendes lány.
FESTŐ Tudom.
10. kép: Söröző
Tágas, átlagos söröző fapadokkal és asztalokkal. Elég sok vendéggel, egymáshoz közel összetolt asztaloknál két nagyobb csoport ül, vajdasági magyarok, illetve koszovói albánok, a magyarok asztalánál nők is vannak, az albánoknál csak férfiak. A magyarok közül többen fölugranak, felkiáltanak, a sörözőbe Ildikóval belépő Festőt üdvözlik, Pazaver, a tulajdonos a Festőhöz siet, kezet ráznak.
PAZAVER Hallottuk, hogy végleg Pestre költöztél. Nagyon örülök…
A Festő körülnéz a sörözőben, a fejét forgatva mondja.
FESTŐ Majd kiderül, hogy meddig tart ez a végleg… Úgy látom, jól megy a bolt.
PAZAVER Nem panaszkodhatom.
A vajdasági asztaltársaságból kiabálnak feléjük. Leghangosabb Halász Géza újságíró.
HALÁSZ Gyertek már ide! Hagyjátok a fenébe azt a vérszopó Pazavert.
A Festő még a tulajdonossal beszélget.
FESTŐ Megint emelted az árakat? Odaát is folyton ezt csináltad.
PAZAVER Itt is van infláció.
FESTŐ Nekünk a sör mellé burekot küldjél, kerül, amibe kerül. Képzeld, a menyasszonyom azt sem tudja, hogy mi az a burek. Elképesztő, hogy a Balkánon túl mennyire műveletlenek az emberek.
Ildikóval a vajdaságiakhoz mennek, a Festőt lármásan üdvözlik, ölelgetések, kézrázások. A hangzavar lassan elül. Bemutatás.
FESTŐ Ez itt Ildikó, a menyasszonyom. Ez pedig Géza, Gyuri, Lajos, Mari… No mindegy, majd összeismerkedtek. Újságírók, fotóművészek, tanárok, költők, és egyéb lecsúszott értelmiségiek. Nekünk való társaság.
Leülnek az asztalhoz, Ildikó kissé félszegen viselkedik, de az egyik nő mindjárt szóba elegyedik vele. Szófoszlányok hallatszanak:
Te is a festészetet… Mindjárt gondoltam, amikor…
A Festő a férfiakkal beszélget.
HALÁSZ A legjobbkor érkeztél. Fogytán a vagyonunk. Legfeljebb még egy körre futja.
FESTŐ Ez kevés lesz a honvágy felélesztéséhez.
HALÁSZ Én is attól tartok.
LAJOS Biztosan megint gazdagon jöttél Németországból.
FESTŐ Persze. Felmérhetetlen értékű képekkel. Én magam festettem őket.
HALÁSZ Erre Pazaver bajosan fog hitelezni.
FESTŐ Burekra még telik.
Megjelenik Pazaver két korsó sörrel és két tányérral, melyeken egy-egy burekszelet van. A Festő és Ildikó elé csúsztatja a korsókat és tányérokat. A Festő Ildikónak magyaráz.
FESTŐ Ez a túrós burek. Kóstold meg.
Ildikó eszik a burekból, elismerően felnéz a mögöttük álló Pazaverre.
ILDIKÓ Finom.
A Festő is enni kezd és tovább beszél.
FESTŐ Meghiszem azt. Legközelebb majd kipróbálod a húsos változatot is.
PAZAVER Azt már nem csináljuk.
A Festő csodálkozva néz rá.
FESTŐ Miért?
PAZAVER Nincs iránta kereslet. A nyugati turisták nehéznek és egészségtelennek tartják.
FESTŐ Sohasem voltam jó véleménnyel a fejlett Nyugat ízlésvilágáról.
PAZAVER A káposztás és főleg a spenótos burekot vásárolják.
A Festő elképedve néz a tulajra, majdnem a torkán akad a falat.
FESTŐ Spenótos?
PAZAVER Igen.
FESTŐ Úristen! Micsoda dekadencia!
Pazaver széttárja karjait.
PAZAVER Nekem is ez a véleményem, de hát a kereslet… Bocsánat.
A sörözőbe belép a már a Képes-tanyában látott civil ruhás rendőrtiszt, Pazaver hozzásiet, leülteti az egyik asztalhoz.
GYURI Már megint itt van ez a nyomozó. Remélem, nem miattunk látogat ide.
HALÁSZ Talán a te rossz verseid miatt. De azt hiszem, inkább az albánok miatt.
Halász a másik nagyobb társaság felé int.
FESTŐ Koszovóiak?
HALÁSZ És macedóniaiak.
FESTŐ Biztosan a függetlenségüket vívják ki.
HALÁSZ Rendes fiúk. Nemigen közösködnek másokkal, velünk azonban nagyon összebarátkoztak. Néha összetoljuk az asztalainkat. Nekik persze sokkal több pénzük van, mint nekünk.
FESTŐ Honnan?
HALÁSZ Ha tudnám, talán megírnám valamelyik újságba. De nem biztos. Tulajdonképpen jó helyre küldik a pénzt. Oda, ahol nem csak beszélnek a függetlenségről.
A Festő alaposan szemrevételezi az albánokat (kettő közülük majd később is föltűnik, más körülmények között). Az albánok asztalánál észreveszi Zavarkó Sándort.
FESTŐ Hiszen az ott Zavarkó Sanyi.
HALÁSZ Mostanában az albánokkal dolgozik. Ne kérdezd, hogy mit.
Zavarkó a vajdaságiak felé néz, a Festő int neki, Zavarkó feláll, elindul az asztalukhoz. Közben látszik, hogy Pazaver leül a rendőrtiszt asztalához. Zavarkó kezet fog a Festővel, leül mellé.
FESTŐ Azt hittem, még börtönben penészedsz.
Zavarkó nevetve legyint.
ZAVARKÓ Az csak egy kis botlás volt az autókölcsönzéssel.
FESTŐ Lopással.
ZAVARKÓ Gyorsan lerendeztük.
FESTŐ Ha jól tudom, te vegyész vagy.
ZAVARKÓ Vegyésztechnikumot végeztem. De csináltam már sok mindent életemben. Kutyákat idomítottam, nyakkendőket árultam, kéményeket pucoltam…
FESTŐ Én vegyészi állást ajánlok. Az egyik öreg vegyész barátomnak kellene segítened kikavarni valami rozsdátlanító vagy korróziót megelőző kulimászt. Világhírű találmány lesz.
Zavarkó elgondolkodik, a többiek gúnyosan néznek rá, ő az albánok felé mutat.
ZAVARKÓ Azemnek még el kell végeznem egy munkát…
HALÁSZ Kokain? Géppisztoly?
ZAVARKÓ Tisztességes üzleti munka. Amint elintézem, jelentkezem az öreg vegyésznél.
FESTŐ Igyekezz. Megpróbálom fenntartani a helyet. De ha csak egyetlen vizespohár hiányozni fog vagy egyetlen lombik összetörik, saját kezűleg töröm le a derekadat.
A tulajdonos lép a Festő mögé, halkan szól hozzá.
PAZAVER Palotás nyomozó úr szeretne pár szót váltani veled.
FESTŐ Velem? Miért nem Zavarkóval?
PAZAVER Veled szeretne beszélni.
FESTŐ Unom már, hogy itt Pesten fontoskodó emberek minduntalan az asztalukhoz citálnak.
Halász jóindulatúan közbeszól.
HALÁSZ Úgy hallottam, komoly befolyása van az idegenrendészetnél. Ajánlatos jóban lenni vele.
A Festő kelletlenül átmegy a rendőrtiszt asztalához, a nyomozó feláll, udvariasan bemutatkozik.
PALOTÁS Palotás Gábor vagyok.
FESTŐ Tudom. Nyomozótiszt.
Leülnek, a Festő rosszkedvűen várja a rendőr kérdéseit.
PALOTÁS Ismerem az öreg vegyészt, rendes ember. Maga felől is érdeklődtem. Láttam, hogy a Képes-tanyában beszélgetett Kálmán királlyal.
FESTŐ A festőművészet mélységeit elemeztük.
PALOTÁS Magát kedvelik a gazdag emberek. Németországban Kraszulyák úr karolta fel…
FESTŐ Gyermekkori ismerősöm. Frankfurtban tényleg segített rajtam.
PALOTÁS Beszélgettek néha Képes Kálmán királyról?
FESTŐ Vele is a festészetről fecsegtem. Egyszer említett egy budapesti vállalkozót, akit sötét gazembernek nevezett, de az nem biztos, hogy Képes Kálmán.
Palotás keservesen felsóhajt, hátradől, közben bejön egy jól öltözött idősebb ember egy kuvasszal, a vajdaságiak melletti asztalhoz ül, a kutya a lábához heveredik, a társaság a háttérben a kuvasz szépségét és szelídségét dicséri, csak szófoszlányok hallatszanak. Palotás elkeseredetten morfondírozik.
PALOTÁS Sok bajunk van ezekkel az újgazdagokkal. Civakodnak, fenyegetik egymást. Képes Kálmán egyre több fenyegető levelet kap. És nemsokára még ez a Kraszulyák is Pestre jön.
FESTŐ Ő biztosan nem küld senkinek fenyegető leveleket. Örülök, hogy eljön Pestre. Legalább megnézi újabb remekműveimet.
PALOTÁS Hát… köszönöm, hogy megpróbált segíteni.
A rendőrtiszt kezet nyújt, a Festő feláll, a nyomozó hangosan elmélázik. A háttérben a vajdaságiak egyre lármásabbak a kuvasz körül.
PALOTÁS Valamikor a belváros békés, nyugodt hely volt. Ma már ott sincs béke. Nemrégen agyonvertek egy öregasszonyt, tegnap meg gázzal lefújtak egy bélyegárust. Persze szemtanú sehol. Ilyenkor még az a féllábú koldus is eltűnik, aki egyébként folyton arra kéreget.
FESTŐ Ismerem az illetőt. Időnként kinő a másik lába is.
A rendőrtiszt őszinte elképedéssel néz rá.
PALOTÁS Micsoda? Nekem erről nem szóltak az embereim.
A Festő visszamegy a társaságához, ahol Zavarkó vitatkozik a kutyás öregúrral.
ZAVARKÓ Higgyen nekem, uram. Én értek az ebekhez. A kuvasz gyönyörű és okos állat. Gyorsan tanul, de gyorsan is felejt. Éppen ezért a kuvasz a legboldogabb kutya a világon. Mert elfelejti az idomítás gyötrelmeit.
ÖREGÚR Az én Alexem nem feledékeny. Például… például két évvel ezelőtt ráparancsoltam, hogy ne ugasson. Hogy ne zavarja a szomszédokat. Azóta el sem vakkantotta magát.
ZAVARKÓ Engem egyből megugatna.
ÖREGÚR Nem igaz!
ZAVARKÓ Fogadjunk!
ÖREGÚR Miben?
ZAVARKÓ Ha Alex megugat, a következő kört maga fizeti az egész asztalnak.
ÖREGÚR Rendben. Ellenkező esetben viszont maga tisztelettel bocsánatot kér tőlem és Alextől.
ZAVARKÓ Természetesen.
Zavarkó a fekvő kuvaszhoz megy, leguggol a kutyához, morog valamit. A kuvasz az arcába ugat. Nagy derültség az asztalnál, Pazaver is hangosan nevet.
PAZAVER Ugyanazt?
Többen visszakiabálnak:
Ugyanazt!
Az öregember szemrehányóan korholja a kutyát.
ÖREGÚR Szégyelld magad, Alex. Költségekbe vertél. Ezentúl még legalább három évig nem ugathatsz. Érted?
ZAVARKÓ Engem ismét meg fog ugatni.
ÖREGÚR Nem!
ZAVARKÓ Még egy kör?
ÖREGÚR Lehet.
A tulaj és a pincérek hozzák az italokat.
PAZAVER Íme az első kör.
Az öregúr továbbra is a kutyát okítja.
ÖREGÚR Idefigyelj, Alex! Ha megint ugatni merészelsz, holnap ivartalanítalak és női nevet kapsz. Amál, Ancsa vagy ilyesmi.
FESTŐ Amarilla.
ÖREGÚR Amarilla? Ilyen hülye nevet soha sem hallottam.
FESTŐ Így hívják a legfeledékenyebb magyar táncosnőt.
ZAVARKÓ Akkor hát lássunk hozzá.
Ismét leguggol a kutya elé, motyorász, a kuvasz felugrik, dühösebben ráugat, mint az imént. Az asztalnál óriási derültség, bravózás, dicsérik Zavarkót. Az öregúr dühösen mered a kutyájára.
ÖREGÚR Holnaptól Amarilla a neved.
11. kép: Váci utca (éjszaka)
A Festő és Ildikó átölelkezve sétál haza, időnként a kirakatokra pillantanak.
ILDIKÓ Kellemesen éreztem magam. Jó kedélyű földijeid vannak.
FESTŐ Amarilla feldobta őket.
ILDIKÓ Az Öregembert sajnálom. Sokba kerültünk neki.
FESTŐ Van miből fizetnie. Azt mesélik róla, hogy többszörös milliomos.
ILDIKÓ Tényleg ivartalanítja a kuvaszt?
FESTŐ Gazdag emberek sok mindent megtehetnek.
Ildikó megáll az egyik kirakatnál, lehalkítja hangját, kissé zavartan beszél.
ILDIKÓ Kétszer is úgy mutattál be, mint a menyasszonyodat.
FESTŐ A menyasszonyom vagy. A formalitásokat majd később elintézzük.
Továbbsétálnak. Az utcán viszonylag kevés a járókelő, német, angol beszéd hallatszik.
ILDIKÓ Mihez kezdesz egy szerény tehetségű lánnyal?
FESTŐ Indulásnak elég lesz kettőnknek is az én határtalan tehetségem. Aztán majd te is felfejlődsz.
ILDIKÓ Igyekszem tanulni tőled.
Egy bár előtt megtorpannak, a vastag matt üveg mögött egy csábosan vonagló nő sziluettje látszik.
FESTŐ Ő az igazi Amarilla. A híres feledékeny táncosnő.
ILDIKÓ Ismered?
FESTŐ Régóta. És egészen közelről. Igaz, mindig alszik, amikor találkozunk.
ILDIKÓ Nem értem.
FESTŐ Egy fotelben alszik a festékboltban, én meg gyönyörködöm benne, miközben vásárolok.
ILDIKÓ Azt hittem…
FESTŐ Senkivel sem csalnám meg a menyasszonyomat. Kizárólag vele bújok ágyba. Ma éjszaka is.
Ildikó riadtan néz a Festőre, az üveg mögött továbbra is látszanak a csábos női mozdulatok.
ILDIKÓ Nem jöhetsz fel hozzám. A szüleim…
FESTŐ Te jössz fel én hozzám.
ILDIKÓ Ez lehetetlen!
A Festő hosszasan figyeli a sejtelmes erotikus táncot.
FESTŐ Kár. Ez esetben kénytelen leszek bemenni ebbe a csehóba és beleszeretni Amarillába.
ILDIKÓ Antal bácsi, vagyis Elek doktor apám régi barátja.
FESTŐ Nekem is régi barátom.
A lány is hosszasan figyeli az üveg mögötti jelenetet, a járókelők közömbösen mennek el mögöttük, a bár ajtajában egyenruhás őr áll, biztatóan mosolyog rájuk.
ILDIKÓ Évek óta kódorogsz a világban. Meddig akarsz Budapesten maradni?
FESTŐ Még rengeteg magasztos fogalmat és gondolatot kell vászonra pingálnom. Eltarthat akár száz évig is.
12. kép: Szobában
A Festő és Ildikó meztelenül ágyba bújnak. Ildikó eloltja a villanyt.
FESTŐ Előbb-utóbb a Szerelmet is meg fogom festeni.
13. kép: Képes-tanyában
Közvetlenül tárlatmegnyitó után. Az étterem falain képek, mindegyik festmény sapkát ábrázol nevekkel megjelölve, hogy kié a sapka, milyen eredetű, a svájci sapkától kezdve az orosz usankán keresztül a finn kucsmáig. Jól öltözött férfiak és nők sétálgatnak a képek előtt, halkan beszélgetnek, a pincérek tálcákon italokat kínálgatnak. A látogatók között Képes Kálmán mosolyogva sétál, sokakat üdvözöl, egy pillanatra felbukkan Palotás Gábor nyomozó is. A Festő mindennapi öltözékében kirí a vasalt társaságból, hozzá hasonló hanyag szerelésben csupán még egy fiatalember ődöng a teremben. Mint később kiderül, ő a Karikaturista. A Festő Kraszulyák Károllyal beszélget.
FESTŐ Meddig maradsz?
KRASZULYÁK Egy-két hétig. Attól függ. Ma délelőtt érkeztem Frankfurtból. Utána kell néznem a dolgaimnak.
Pohárral a kezükben sétálgatnak, szemlélgetik a képeket.
FESTŐ Jó helyen kezded. Sapkák alatt.
KRASZULYÁK A sapkák nem érdekelnek. Ezzel a tetűvel kell elintéznem valamit. Gyors munka lesz.
FESTŐ Ha Képes Kálmánra célzol, ajánlom, hogy válogasd meg a szavaidat. Lehet, hogy ő lesz a budapesti mecénásom.
KRASZULYÁK Frankfurtban én támogattalak. Úgy látszik, azóta meredeken süllyedsz lefelé. Gyere inkább vissza.
FESTŐ Ide jöttem vissza. Vagy legalábbis majdnem vissza. Remekműveket festek, szerelmes vagyok, eddig csak egyszer próbálták szétcsapni a fejemet. Koldus, mankóval.
KRASZULYÁK Remek helyre kerültél. De azért a jövő héten majd megnézem legújabb remekműveidet. Azután elviszlek valamelyik játékkaszinóba. Régóta ígérgetem. Most tényleg elviszlek.
Kraszulyák forgolódik, Képes Kálmánt keresi, aki a terem közepén cseveg ismerőseivel.
KRASZULYÁK Ha dühös vagyok, mindig elmegyek rulettezni. Kis tételekben játszom, néha nyerek, néha veszítek.
FESTŐ Én még sohasem jártam ilyen bűnös helyeken.
KRASZULYÁK Itt az ideje, hogy elkezdj bűnözni. Ehhez persze fel kell öltöznöd. És most elmegyek feldühödni.
Kraszulyák Képes Kálmánhoz sétál, a Festő fél szemmel állandóan figyeli, bár úgy tesz, mintha a képeket nézegetné. Mellésodródik a hanyag öltözetű fiatalember. Megszólítja.
KARIKATURISTA Nekem itt sohasem lesz kiállításom.
A Festő végignéz rajta.
FESTŐ Te is festő vagy?
KARIKATURISTA Meg alighanem te is. Mindketten kilógunk ebből a feszesen öltözött társaságból.
FESTŐ A meghívón nem írta, hogy kötelező a fehér ing, nyakkendő és a sötét öltöny.
Az egyik pincér tálcát nyújt feléjük. Talpas poharakba töltött különböző színű koktélokkal. A Festő egy sötétzöld koktélt emel le, a Karikaturista követi példáját.
KARIKATURISTA Ez vajon micsoda?
FESTŐ Szerintem rozsdátlanító folyadék. Nemrégen láttam ilyesmit egy lombikban.
Belekóstolnak az italba, a Festő közben tovább figyeli Kraszulyák Károlyt, aki egyre hevesebben vitatkozik Képes Kálmánnal. Palotás Gábor is figyeli az üzletemberek veszekedését.
KARIKATURISTA Alapjában véve nem rossz ez a rozsdátlanító, de azért örülök, hogy nem lesz itt sohasem kiállításom. Miféle tárlat az, ahová csak meghívóval lehet belépni, és ahol ilyen gyanús színű löttyöket szolgálnak fel.
FESTŐ Jófajta ital. Még ha tényleg rozsdátlanít is…
KARIKATURISTA Én az egyértelmű italokat szeretem. Sört, bort, pálinkát… Egy sörözőben például szívesen kiállítanék, de mostanában nem kapkodnak értem.
FESTŐ Miket festesz?
KARIKATURISTA Rajzolok. Szellemes, vicces karikatúrákat. A vezérmotívum mindegyiken az ámuldozó szemek.
FESTŐ Ez valóban nagyon vicces lehet.
KARIKATURISTA A világ vicces, amire rácsodálkoznak.
A Festő még mindig Kraszulyák Károlyékat figyeli, szórakozottan mondja.
FESTŐ Van itt a közelben egy szolid söröző. Tulajdonosa Pazaver Sándor, régi barátom.
KARIKATURISTA Jártam egyszer a Pazaver sörözőben. Nem rossz hely, csak kissé hangos. Valami balkáni tahók óbégattak akkor.
FESTŐ Mostanában albán hazafiak és sírva vigadó vajdasági magyarok járnak oda. Persze nyugati turisták is. Én általában szombaton este vagyok ott. Ha nincs okosabb dolgod, nézzél be, hozzál a karikatúráidból. Hátha szót tudunk érteni Pazaver Sanyival.
KARIKATURISTA Ott leszek szombaton. Egyébként Mracskó Árpád a nevem. Ha érdekel.
FESTŐ Érdekel. Engem Udvaros Péternek hívnak.
KARIKATURISTA Okvetlenül elviszem az ámuldozó szemeket.
A terem közepén Kraszulyák Károly vérvörös arccal sarkon fordul, sietve jön a Festő felé, mögötte Képes Kálmán egyik testőre lépked. Kraszulyák megáll a Festő előtt.
FESTŐ Úgy látom, bejött a kaszinó.
KRASZULYÁK Be. Előtte majd megnézem legújabb remekeidet.
Hátrafordul a testőrhöz.
KRASZULYÁK Menj vissza a gazdádhoz, és biztosítsd, hogy többé nem fog látni a szemétdombjain. Útálom a szemét bűzét.
Kraszulyák Károly kisiet az étteremből, a testőr már csak a szemével követi. Amikor becsukódik az ajtó, a Festőhöz fordul.
TESTŐR Alkalomadtán szakértőink majd megnézik a festményeit. Jó volna azonban, ha megválogatná a barátait.
FESTŐ Én csak szelíd széplelkekkel barátkozom, és kizárólag a művészetekről társalgok velük.
A testőr elmegy mellőlük, a Karikaturista hüledezve néz utána.
KARIKATURISTA Ez a vállas fiú énrám célzott talán?
FESTŐ Nem hiszem. Inkább elegánsabb öltözékű urakra.
Ismét a pincér jön a tálcával.
KARIKATURISTA Megnyugodtam. Rozsdátlanítsuk még egy kicsit magunkat, eme süvegek alatt.
Üres poharaikat visszateszik a tálcára, újabb adag zöld koktélt vesznek le.
14. kép: Laboratóriumban
A munkaasztalon csipetnyi puskapor látható, kis láng közeledik hozzá, a puskapor sisteregve felrobban. A Festő és a Vegyészmérnök a robbantás helyét nézik.
VEGYÉSZMÉRNÖK Nos, megmutattam, hogy hogyan készül a puskapor, és miket művelhet kis mennyiségben is.
FESTŐ Én láttam, hogy miket művel nagy mennyiségben. Ezért érdekelt az elkészítési módja. Zseniálisan egyszerű alkotás. Bár sohase találták volna fel.
VEGYÉSZMÉRNÖK Most már visszatérhetsz a saját zseniális alkotásodhoz. A „Barátságra” fesd még rá a kézfogást.
A Festő a nyitott ablakhoz megy, az utca fölé hajol. Az utcán ismét átsétál Képes Kálmán a fiatal lánnyal és a testőrével. Ildikó jön velük szembe, a Vegyészmérnök lakása felé siet.
FESTŐ Közhelyszerű. Szerintem untig elég a két egymás felé hajló emberi fej. Egy vidám és egy szomorú.
VEGYÉSZMÉRNÖK Ragaszkodom a kézfogáshoz.
A Festő eljön az ablaktól, elmélázva mondja.
FESTŐ A következő kép a Gazdagságot fogja ábrázolni.
VEGYÉSZMÉRNÖK Miért éppen a gazdagságot?
FESTŐ Az is szép lehet olykor.
VEGYÉSZMÉRNÖK Előbb a kézfogást akarom látni.
A Festő átmegy a műterembe, menet közben sóhajtozik.
FESTŐ Legyen. A kézfogáshoz még van nyersanyagom. De azután újabb színes festékeket kell vennem.
VEGYÉSZMÉRNÖK Ez belefér a saját gazdagságomba.
15. kép: Műteremben
A Festő kézbe veszi az ecsetet és a palettát, a Barátság című képhez megy, hogy ráfesse a kézfogást. Ildikó belép a másik ajtón, mosolyog, látszik rajta, boldog, hogy találkozhat a Festővel.
ILDIKÓ Ismét találkoztam Képes Kálmánnal.
FESTŐ Említetted neki, hogy sorra gyártom a szebbnél szebb festményeket?
ILDIKÓ Még köszönni sem merek neki.
A festő keveri a festékeket, Ildikó figyeli.
FESTŐ A festészet mellett a bátorságot is meg kell tanulni.
ILDIKÓ Miben segíthetek?
FESTŐ Először fogjál kezet Antal bácsival.
Ildikó egy pillanatig értetlenül néz, azután elneveti magát. A Festő megkezdi a Barátság kiegészítését.
16. kép: Utcán
A Festő a festékesbolt felé lépked, megáll a kirakat előtt. Az utcán a megszokott forgalom zajlik, a boltból furcsa hangok hallatszanak. Mintha sírna valaki. A Festő felfigyel, azután hirtelen benyit a boltba.
17. kép: Festékesboltban
Zsuzsa, a boltosnő hangosan zokog, arcát Amarilla fehér zsebkendővel törölgeti. A Festő hozzájuk rohan.
FESTŐ Mi történik itt? Felrobbant valamelyik festékdoboz?
AMARILLA Zsuzsikának az arcába lőttek.
Amarilla borogatja a boltosnő megperzselődött arcát.
ZSUZSA Gázpisztollyal lőtt… Egy csuklyás szakállas férfi.
FESTŐ Ilyenkor oda kell adni a pénzt. Ezt mondják az okosok.
ZSUZSA Nem kért pénzt. Csak annyit mondott, költözzek innen nyugalmasabb helyre. És az arcomba lőtt.
A Festő tanácstalanul forgolódik, azután a telefonhoz megy.
FESTŐ Hívom a rendőrséget.
A boltosnő még mindig zokog.
ZSUZSA Semmit sem fognak csinálni. A múltkor Vali nénire lőttek a bélyegboltban. A rendőrség akkor sem csinált semmit.
A Festő tárcsáz, beszélni kezd, de közelről a két nő beszélgetése hallatszik.
AMARILLA Nyugodj meg, Zsuzsikám. Minden rendben lesz. Gyorsan elfelejted…
ZSUZSA Félek.
AMARILLA Hozzám költözöl néhány napra. Amíg Feri visszajön.
ZSUZSA Egész életemben rettegni fogok.
AMARILLA Elfelejted.
A Festő leteszi a kagylót.
FESTŐ Mindjárt itt lesz a rendőrség.
ZSUZSA Kár kihívni őket. Ha itt lenne a férjem… De éppen most utazott el.
A boltosnő valamelyest megnyugszik. Amarilla még mindig borogatja az arcát.
AMARILLA Hozzám költözöl…
Egy pillanatra látszik a fotel, amelyben Amarilla szokott aludni.
FESTŐ Ide a fotelbe?
AMARILLA Kétszobás lakást bérlek. De munka után szeretek betérni Zsuzsikához beszélgetni.
FESTŐ Elég csöndesen szokott beszélgetni.
AMARILLA Néha elszenderedem…
FESTŐ Most is aludt?
AMARILLA Igen. Zsuzsika sikoltozására ébredtem.
FESTŐ Ez a szerencséje. Ha korábban ébren van, maga is kapott volna az arcába.
AMARILLA A magamfajta lányok… kikerülik a bajt.
FESTŐ A táncosnők?
AMARILLA Persze… A táncosnők. Mi sokáig élünk.
FESTŐ És szeretettel ápolják felebarátaikat.
Zsuzsa már nem sír, a szemét törölgeti.
ZSUZSA Nemrégen járt itt két férfi, azt kérték, hogy adjam el a bolthelyiség bérletét. A férjem elzavarta őket. Biztosan visszajönnek.
Rendőrkocsi áll meg a bolt előtt, két egyenruhás és két civil ruhás rendőr jön be a boltba. Az egyik Palotás Gábor. Három rendőr a két nőhöz siet, Palotás Gábor fáradtan a Festőhöz sétál.
PALOTÁS Maga gyanúsított, vagy segítőkész polgár?
FESTŐ Színes festékek vásárlója vagyok.
A rendőrtiszt unottan néz körül a boltban.
PALOTÁS Nyugtalan lett ez a békés kerület is. Nem elég, hogy a nyakamba szakadtak a civakodó milliomosok, most még a letámadott boltosnőkkel is bajmolódnom kell.
FESTŐ Értesüléseim szerint nem sok sikerrel.
A rendőrtiszt szomorúan néz a Festőre.
PALOTÁS Ne menjen még el. Magát is jegyzőkönyvezzük.
A nyomozó csatlakozik a rendőrtársaihoz, a Festő a polcokon sorakozó festékesdobozokat szemlélgeti.
18. kép: Lakásban
A Festő benyit a lakásba, a műterembe megy, ott nincs senki, de ő már beszélni kezd, tudja, hogy a Vegyészmérnök valahol a közelben lehet.
FESTŐ Nem sikerült festéket szereznem. Rendőrökkel jegyzőkönyveztem. Megmagyarázták, hogy ez a békés környék egyre jobban elvadul, és én el is hittem nekik. Közben tanúja voltam egy könnyű erkölcsű lány szeretetének.
Belép a laboratóriumba, lehajtott fejjel tovább magyaráz.
FESTŐ A Szeretet című képemre egy ledér hölgyet festek, aki vigasztalja…
Felemeli a fejét, az ablaknál szemben vele Ildikó és a Vegyészmérnök áll rémült tekintettel. A Festő megtorpan.
FESTŐ Miért ezek az ámuldozó szemek?
Az ajtó mögül a féllábú koldus lép mellé, ezúttal két lábon és tisztes polgári ruhában, pisztolyt tart a kezében.
KOLDUS Téged vártalak, te szemét strici.
A Festő kérdően néz a Vegyészmérnökre, az széttárja a karját.
VEGYÉSZMÉRNÖK Bejött, és azt mondta, beszéde van veled.
A Festő végigméri a koldust.
FESTŐ Polgárosodunk? Nekem így sem tetszik, uram. Egyszer már figyelmeztettem, hogy ne kötözködjön velem. Emlékszik?
KOLDUS Most pisztoly van nálam.
FESTŐ Gázpisztolynak látszik.
KOLDUS Igazi pisztoly. Menjen oda az ablakhoz.
A Festő hátrál néhány lépést, megáll az asztalnál.
FESTŐ Én ellenzek minden erőszakot. Festettem is egy képet…
KOLDUS Fogd be a pofád! Feljelentettél a rendőrségen, te rohadt tróger!
FESTŐ Ilyen gyorsan kiengedték?
KOLDUS Vannak kapcsolataim. Semmit sem tudnak rám bizonyítani. És kicsit majd kilyuggatlak, mint a teaszűrőt.
FESTŐ Egyszer lefegyvereztem egy géppisztolyos martalócot. Aztán én lyuggattam ki.
KOLDUS Próbálj meg engem lefegyverezni.
A Festő az asztalra mutat.
FESTŐ Ha az a valami a kezében tényleg igazi pisztoly, jó lesz vigyázni vele. Ezekben az üvegedényekben veszélyes robbanószerek vannak. Egy rossz lövés vagy koccanás, és mindannyian az égbe repülünk.
A Koldus elbizonytalanodik.
KOLDUS Miféle robbanószerek?
FESTŐ Puskapor, dinamit, nitroglicerin…
Kezébe veszi a zöld rozsdamentesítőt tartalmazó lombikot.
KOLDUS Az mi?
A festő előrelép, maga előtt tartja az üvegedényt.
FESTŐ Elanit. Világmárka. A fél utcát lerombolná. Magának adom, ha akarja.
KOLDUS Azonnal tegye vissza a helyére.
FESTŐ Nicsak, folytatódik a polgárosodás. Már magázódni is megtanultunk.
Hirtelen mozdulattal a Koldus arcába loccsantja a zöld folyadékot. A Koldus felkiált, az arcára szorítja kezeit, a lombik a földre esik, darabokra törik. Ildikó felsikolt. A Festő elkapja a Koldus csuklóját, nagyot ránt a karján, a pisztoly elrepül, a Koldus ordítva letérdel. Jobb karja kitekeredve, bénán lóg az oldalán, bal kezével az arcát törölgeti és a jobb karját tapogatja. Nyüszítve beszél.
KOLDUS Eltörte a karomat…
FESTŐ Mindjárt bepanaszolhat súlyos testi sértésért. A rendőrök itt vannak a közelben egy festékboltban.
KOLDUS Én csak azért jöttem, hogy figyelmeztessem…
A Festő fölveszi a földről a pisztolyt, vizsgálgatja, hátat fordít a koldusnak.
FESTŐ Jól saccoltam. Ez csak gázpisztoly. Most aztán valóban elmegyünk a rendőrökhöz.
A Koldus hirtelen felugrik, zöld fejjel, béna karral kiszalad a lakásból. A Festő utánaindul.
FESTŐ Elkapom a gazembert.
VEGYÉSZMÉRNÖK Hagyd a fenébe!
FESTŐ Lehet, hogy ő volt…
VEGYÉSZMÉRNÖK Végül még tényleg megvádolnának súlyos testi sértésért. Azt mondta, vannak kapcsolatai.
FESTŐ Miféle kapcsolatai lehetnek egy ilyen senkiházinak?
VEGYÉSZMÉRNÖK Azt hallottam, hogy Képes Kálmán embere. Vagy egy másik nagykutyáé, ami sokkal rosszabb.
A Festő hitetlenkedve felsóhajt.
FESTŐ Hát elvadult ez a békés környék.
VEGYÉSZMÉRNÖK Elvadult.
Az összetört lombik darabjait és a szétömlött folyadékot nézi.
FESTŐ A rozsdátlanító kotyvalékod mindenesetre jól sikerült.
VEGYÉSZMÉRNÖK Még nem tökéletes.
Ildikó könnyes szemmel a Festőhöz megy, átöleli.
FESTŐ Miért sírsz?
ILDIKÓ Azt hittem, hogy le fog lőni.
FESTŐ A rosszfajta lányok és a rosszfajta festők mindent túlélnek.
ILDIKÓ Halálra rémültem…
A Festő simogatja a lány haját.
FESTŐ A „Gazdagság” után megfestem a „Szeretetet”. A sérülteket ápoló rosszlánnyal és az aggódó jó lánnyal.
VEGYÉSZMÉRNÖK El kellene takarítani ezt a rendetlenséget.
Ildikó kibontakozik a Festő karjaiból, egy vödör vizet és felmosórongyot hoz.
19. kép: Duna-parton (este)
A laboratórium padlójára öntött víz után a Duna hullámai látszanak, és a budai Vár. A Festő és Ildikó a pesti parton ülnek, kezdetben csak a hangjuk hallatszik, később kerülnek be a képbe.
FESTŐ A Duna már csak sötétben szép. Ilyenkor nem látszik, hogy mennyire bemocskolták.
ILDIKÓ A Vár is ilyenkor a legszebb.
FESTŐ Sötét. Több fény kellene a falai közé.
Rövid csönd következik, már Ildikóék is a képben vannak, és a pesti sétálók, akik szintén a várat nézik.
ILDIKÓ Itt maradsz végleg? Azok után, hogy le akartak lőni?
FESTŐ Csak egy gázpisztoly volt. A fickó azt mondta, hogy figyelmeztetni akartak. Ha tudnám, hogy mire és miért…
ILDIKÓ Tehát maradsz?
FESTŐ Természetesen. Szerelmes vagyok.
ILDIKÓ Kislány koromban sokat sétáltam apámmal a Várban a Szentháromság téren.
FESTŐ Egyszer majd velem is eljössz oda.
ILDIKÓ Antal bácsi mindent tud rólunk.
FESTŐ Helyesli tiszta, gyöngéd érzelmeinket. Csupán arra figyelmeztetett, hogy vigyázzak rád. Főleg amikor a Pazaver-sörözőbe viszlek.
ILDIKÓ Ma is elmegyünk?
FESTŐ Persze. Lehet, hogy ámuldozni fogunk.
Ismét az idillikus kép a Dunáról és a Várról.
20. kép: Sörözőben
Az ámuldozó szemű karikatúrák kézről-kézre járnak a vajdasági asztaltársaságban. Az asztalnál ül a Karikaturista és Ildikó is, aki már teljesen beilleszkedett. Nézegetés közepette röpködnek a megjegyzések.
Ez igazán szellemes!
Nézd meg ezt!
Nem egészen értem…!
Itt mire csodálkozik?!
A Festő és Pazaver állva nézik a röpködő karikatúrákat. A szomszéd asztalnál a kutyás öregúr beszélget Zavarkóval, a kuvasz a lábánál hever. A sörözőben a megszokott törzsközönség. A Festő állhatatosan duruzsol a tulaj fülébe.
FESTŐ Alig ismerem. Semmi érdekem sem fűződik hozzá, de hidd el, tehetséges fickó.
PAZAVER Ez a sok tágra nyílt szem…
FESTŐ Telitalálat.
PAZAVER A falaim nem alkalmasak…
FESTŐ Dehogynem. Reklámot csinálna a kocsmádnak.
PAZAVER Géza cikket írna a tárlatról. Valamelyik újság esetleg leközölné. Így van, Géza?
HALÁSZ Természetesen. És biztosan leközli valamelyik országos napilap.
FESTŐ Habenyák Gyuri írna végre egy jó verset. Az ámuldozó szemekről.
GYURI Egy négysorost mindenképpen. De lehet, hogy nyolcsorosat.
PAZAVER Túlságosan drága lenne.
FESTŐ Ugyan már! Csak a keretezés, meg egy-egy pofa ingyen sör a megnyitón.
PAZAVER A keretezés is?
Ekkor már mögöttük áll a kutyás öregúr, ő is a karikatúrákat szemléli.
ÖREGÚR Fedezem a költségeket.
Hirtelen csönd lesz, mindenki az öregemberre mered.
KARIKATURISTA Komolyan mondja?
ÖREGÚR A jó rajzokat érdemes bekereteztetni. És az ingyen sört is állom.
Ismét csönd, majd a Festő szólal meg.
FESTŐ Boldog az az ország, ahol a gazdagok jóságosak is. Nemrégen Képes Kálmán rendezett egy pazar kiállítást.
ÖREGÚR Képes Kálmán túlságosan pazarol.
FESTŐ Támogatja a művészetet.
ÖREGÚR Sok haragost szerzett magának.
FESTŐ A művészetek miatt?
ÖREGÚR A mohósága miatt.
KARIKATURISTA Én az egyértelmű italokat szeretem. Ki nem állhatom a színes koktélféléket. A sör nagyon jó lesz.
PAZAVER Rendben van. Megcsináljuk a kiállítást.
Taps, az öregúr visszaül asztalához Zavarkóval szemben, a vajdaságiak elcsendesülnek. Néhány mondat, szófoszlány hallatszik át a szomszéd asztaltól.
ÖREGÚR Tehát jóformán a boltokban meg lehet venni?
ZAVARKÓ Tulajdonképpen igen. Egy kis ügyeskedéssel. Toluol, kénsav, salétrom… Barnás-lila kristályok… Megfelelő hevítéssel…
A Festő leül az asztaltársaságba, a Karikaturista kezet nyújt neki.
KARIKATURISTA Ámuldozó szemekkel nézek rád, barátom. Köszönöm.
GYURI Még ma éjjel elkezdem megszerkeszteni a verset. Vagy legkésőbb a jövő héten.
A pincérek italt hoznak, folyik a szokásos társalgás, az egyik megterített asztalhoz előre bejelentett vendégek érkeznek. (Érzékeltetni az idő múlását.)
Később Ildikó és a Festő felkel az asztaltól, a Festő odaszól Zavarkónak.
FESTŐ Zavarkó, hétfőn reggel kilenckor munkára jelentkezel!
ZAVARKÓ Igenis, főnök.
A festő megsimogatja a békésen heverő kuvaszt és megkérdezi a gazdájától:
FESTŐ Mostanság mi a neve e derék jószágnak? Alex vagy Amarilla?
ÖREGÚR Amarilla.
Nevetés. A Festő felsegíti Ildikóra a kabátját.
21. kép: Műteremben
Ildikó a Festő nyakkendőjét kötözi, a falak mellett Kraszulyák Károly és a Vegyészmérnök sétál, a falnak támasztott képeket nézegetik. A műteremből a nyitott ajtón belátni a laboratóriumba, ahol Zavarkó tüsténkedik.
ILDIKÓ Mikor volt utoljára nyakkendő rajtad?
FESTŐ Régen. Évekkel ezelőtt. Egy temetésen.
ILDIKÓ Sírtál a temetésen?
FESTŐ Nem.
ILDIKÓ Ezért szeretlek. Férfiak ne sírjanak, még temetésen sem.
A Vegyészmérnök a festmények között Kraszulyáknak magyaráz.
VEGYÉSZMÉRNÖK Időnként képeket vásárolok. Főleg kezdőktől. Nem biztos, hogy mindig jól választok.
KRASZULYÁK Tényleg nem biztos.
Ildikó már a sötét ruhába öltözött festő körül forgolódik, tisztogatja a zakóját.
ILDIKÓ Alig ismerek rád.
A párbeszéd párhuzamosan folyik a Vegyészmérnök és Kraszulyák, illetve a Festő és Ildikó között. Néha átszólnak egymáshoz.
KRASZULYÁK Nézzük meg ismét házi zsenink műveit.
A Vegyészmérnökkel a Festő képeihez mennek. Kraszulyák hosszasan vizsgálgatja a Gazdagságot, amelyen egy fekete kalap (Képes Kálmán kalapja) alatt cikornyás betűk, kibontakozó rajzok, hangjegyek láthatók.
ILDIKÓ Nyerni fogsz?
FESTŐ Életemben először megyek kaszinóba. Szűz kéz, nyerő kéz.
KRASZULYÁK Hülye babona!
ILDIKÓ És ha veszítesz?
FESTŐ Nagydohány úr állja a számlát.
KRASZULYÁK Az is hülye babona, hogy a gazdagság alatt a művészetek burjánzanak.
FESTŐ A képet még nem fejeztem be. Az utolsó vonások a kaszinó után következnek.
ILDIKÓ Sietnem kell haza. Apám már többször rám szólt…
FESTŐ Micsoda ósdi család! Ha aranygyűrűt húznék az ujjadra, megnyugodnának?
VEGYÉSZMÉRNÖK Székely Lajos barátom ad a tisztességre.
FESTŐ Megnyugodnának?
ILDIKÓ Nyugodtabbak lennének…
FESTŐ Akkor nyerek a ruletten, és megveszem az aranygyűrűt.
A szomszédos laboratóriumból kijön Zavarkó, mosolyogva köszön, a kijárat felé megy.
22. kép: Kaszinóban
Forog a rulettkerék, a Festő kissé bambán nézi, zsetonok vannak a kezében, Kraszulyák Károly tapasztalt szerencsejátékosként rakosgatja a maga zsetonjait. Látszik az egész kaszinó a játékasztalokkal, a nyüzsgő vendégekkel.
FESTŐ Én mit csináljak?
Kraszulyák a saját tétjeire összpontosít, majdnem ingerülten utasít.
KRASZULYÁK Tegyél a pirosra vagy a feketére.
FESTŐ És akkor mi lesz?
KRASZULYÁK Vagy nyersz, vagy nem.
A Festő tétován rakosgatja zsetonjait, a krupié mondja a szövegét, tologatja a zsetonokat. Az asztal túlsó oldaláról egy szőke férfi figyeli a két barátot.
FESTŐ Nyertem?
KRASZULYÁK Nyertél. Úgy látszik, bejön a szűz kéz.
Tovább játszanak, a kaszinóban a szokásos nyüzsgés és zsivajgás. A szőke férfi továbbra is figyel.
FESTŐ Mennyi pénzem van?
KRASZULYÁK Majdnem ötszáz márka. Hagyd abba.
FESTŐ Most lenne igazán érdekes.
KRASZULYÁK Hagyd abba! Ennyi elég egy estére. Ezután már csak veszítenél.
FESTŐ Te hogy állsz?
KRASZULYÁK Nagyjából a nullán vagyok.
FESTŐ Ötszáz márka. Ebből vehetek egy aranygyűrűt. De előtte meghívlak egy italra valami flancos helyre. Mi van itt a közelben?
Elindulnak kifelé a kaszinóból, a szőke hajú férfi követi őket.
23. kép: Bárban
A Festő és Kraszulyák csöndes, hangulatos bárba lépnek be (lehetne a Hyatt szálló bárja), leülnek egy asztalhoz, az ablakon keresztül a budai Várra látnak. A Festő először jár itt, Kraszulyákot azonban jól ismeri a személyzet, a pincér mosolyogva üdvözli.
PINCÉR Hogy van, Kraszulyák úr?
KRASZULYÁK Köszönöm, jól. A barátom nyert a ruletten, így hát a legdrágább konyakból hozzon.
PINCÉR Igenis.
Az egyik távolabbi asztalhoz leül a kaszinóban látott szőke férfi. A Festő a Várat nézi, rámutat.
FESTŐ Több fény kellene oda.
KRASZULYÁK Az apám is ezt mondta.
A Festő ámuldozik.
FESTŐ Marci bácsit is elhoztad ide?
KRASZULYÁK Már többször. Budapesten szoktunk találkozni. Frankfurt túl messze van neki, de Pestig még hajlandó felvonatozni Szabadkáról. Ma éjjel is jön.
A Festő az órájára néz.
FESTŐ Menjünk ki eléje a pályaudvarra. Régen láttam, szeretnék vele találkozni.
Kraszulyák leinti.
KRASZULYÁK Ismeri a járást. Taxiba ül, a szállodába hozatja magát, megnézi a lakosztályt, amit béreltem, és három napig egyfolytában dohog, amiért számolatlanul szóróm a pénzt. Közben azonban élvezi a csillogást. Három nap után persze ráun az egészre, és visszamegy a homokra szőlőt permetezni és bort pancsolni.
A pincér kihozza az italokat, felemelik a poharukat, isznak.
FESTŐ Ez a legdrágább konyak?
KRASZULYÁK Bizony.
FESTŐ Megéri az árát. Még karikaturista barátomnak is ízlene.
KRASZULYÁK Ha kedveli a finomságokat.
FESTŐ Az egyértelmű italokat kedveli. Drága konyakra sajnos nem telik neki.
KRASZULYÁK Menjen el rulettezni.
A Festő ismét hosszasan szemléli a budai Várat.
FESTŐ Jó dolog gazdagnak lenni?
KRASZULYÁK Elviselhető állapot.
FESTŐ Hogyan lehet sok pénzt keresni?
KRASZULYÁK Ezt százszor megkérdezted tőlem, Frankfurtban is, hiába mondanám el. Te nem vagy pénzkereső fajta.
A Festő kortyint a poharából, nézi a Várat és tovább erősködik.
FESTŐ Rendben van. Repülőgépeket nem tudnék kiközvetíteni. De bizonyára léteznek egyéb trükkök is. Itt Magyarországon például mivel lehet leggyorsabban sok pénzt keresni?
KRASZULYÁK Hát… azt hiszem, pénzmosással.
A Festő csalódottan legyint.
FESTŐ Tőke hiányában arra is alkalmatlan vagyok. Meg aztán törvénytelen dolog.
KRASZULYÁK Persze. Én sem foglalkozom ilyesmivel.
FESTŐ Mivel foglalkozol itt Pesten?
Kraszulyák Károly zsebében csipogni kezd a mobiltelefon. Előveszi, füléhez emeli, elsápad, amikor belehallgat. Pattogó parancsoló hang hallatszik, Kraszulyák hosszabb szünetek után csak ritkán szólal meg, először szerbül, végül magyarul.
KRASZULYÁK Sta…?
Tri dana…?
Koliko…?
Jól vagy?
A szőke férfi éberen figyel, Kraszulyák lassan visszateszi zsebébe a telefont, halálra váltan néz maga elé.
FESTŐ Fuccsba ment egy üzlet?
KRASZULYÁK Elrabolták az apámat.
A Festő hitetlenkedve nézi barátját, aztán lassan rájön, hogy tényleg komoly baj van.
FESTŐ Az úristenit! Kicsodák?
KRASZULYÁK Nem tudom. Szerbül beszéltek. Biztosan megrendelésre dolgoznak.
FESTŐ Mit mondtak?
KRASZULYÁK Három napon belül jelentkeznek, ötvenezer márkát kérnek.
FESTŐ Menjünk a rendőrségre.
Kraszulyák kezd magához térni, int a pincérnek, hogy hozzon újabb italokat.
KRASZULYÁK Ez nem rendőrségi ügy. Kifizetem az ötvenezer márkát. Aztán majd visszafizetek mindent. Amint megkaptam az apámat.
FESTŐ Mégis szólni kellene a rendőrségnek.
KRASZULYÁK Nem. Magam intézem a dolgot. Segítened kell.
A pincér kihozza a konyakokat, ők elhallgatnak, a Festő megint a Várra mutat.
FESTŐ Marci bácsi is megmondta, hogy oda több fény kellene.
24. kép: Műteremben
Ildikó festékes edényeket mosogat, belép a Festő, leveti kabátját, a lányhoz megy. Megcsókolják egymást.
FESTŐ Mosd meg a kezed.
A lány engedelmeskedik, megmossa, megtörli a kezét. A Festő a zsebébe nyúl, egy gyűrűt vesz elő, Ildikó tenyerébe teszi.
ILDIKÓ Ez…
FESTŐ Aranygyűrű. Megígértem.
A lány meghatottan nézi a gyűrűt, könnybe lábad a szeme.
ILDIKÓ De hát…
FESTŐ Húzd az ujjadra.
Ildikó az ujjára húzza a gyűrűt.
ILDIKÓ Tényleg nekem vetted?
FESTŐ Tényleg.
Ildikó a Festő nyakába ugrik. Bejön a műterembe a Vegyészmérnök, az ölelkező pár láttán megáll.
VEGYÉSZMÉRNÖK Már fényes nappal is paráználkodtok?
Ildikó a Vegyészmérnökhöz fut, mutatja a gyűrűt.
ILDIKÓ Jegygyűrűt kaptam.
A Vegyészmérnök vizsgálgatja a gyűrűt.
VEGYÉSZMÉRNÖK Drága holmi.
FESTŐ Igaz, hogy bűnös helyen, ruletten nyertem, de az érzelmeim őszinték.
VEGYÉSZMÉRNÖK Hol van a te gyűrűd?
A Festő széttárja karjait.
FESTŐ Arra már nem tellett. Elkonyakoztam.
A laboratóriumból kijön Zavarkó.
ZAVARKÓ Ünnepelünk valamit?
FESTŐ Eljegyzést.
VEGYÉSZMÉRNÖK Féloldalas eljegyzést. Csináld a munkádat, fiam.
Zavarkó visszamegy a laboratóriumba.
FESTŐ Hogy dolgozik a fiú?
VEGYÉSZMÉRNÖK Szorgalmasan. Ahhoz képest, hogy délvidéki. Mellesleg telefonod van. Egy ideges férfihang keres.
A Festő kisiet a műteremből.
25. kép: Telefonnál
A Festő a telefont tartja a fülénél, a telefonból távolabbra csak recsegő zajok hallatszanak.
FESTŐ Értettem. Tehát a mosdóban, akár az amerikai filmekben. De előtte fényjeleket kérek. Tudom, hogy van telefon a világon, de kérem a fényjeleket is. Azért, mert romantikus vagyok. És kell a sok fény.
Leteszi a telefont, töprengve indul vissza a műterembe, ahol Ildikó és a Vegyészmérnök még mindig a gyűrűről beszélgetnek. A Festő átmegy a laboratóriumba.
26. kép: Laboratóriumban
Zavarkó a lombikok fölött hajol, folyadékokat kever, az egyik edényben, tűzön sötétzöld folyadék fortyog. Az asztal közepén lilásbarna kristálykupac. A Festő a kristályokat morzsolgatja.
FESTŐ Öreg barátom érdekes módon elégedett veled.
ZAVARKÓ Igyekszem.
FESTŐ Kristálycukor is kell a rozsdához?
Zavarkó idegesen megperdül.
ZAVARKÓ Ahhoz ne nyúlj!
FESTŐ Robban talán?
ZAVARKÓ Ügyetlen kezekben robbanhat.
FESTŐ Ilyen összetétellel biztosan világtalálmány lesz ez a ronda kotyvalék.
A Festő az asztalra támaszkodik, üres szemekkel néz maga elé. Zavarkó munka közben fél szemmel figyeli.
ZAVARKÓ Gondterheltnek látszol.
A Festő leül az egyik székre, kicsit nehézkesen fogalmaz.
FESTŐ Sohasem gondoltam volna…, hogy egyszer tőled kérek segítséget.
ZAVARKÓ Miről van szó?
FESTŐ Valamelyik éjszaka igen sok pénzzel fogok flangálni a veszélyes pesti utcákon. Szeretném, ha valaki tisztes távolból észrevétlenül követne, és vigyázna az épségemre.
ZAVARKÓ Énrám gondoltál?
FESTŐ Sajnos nincs jobb ötletem.
Zavarkó leül a másik székre.
ZAVARKÓ Nekem talán van. Mesélj.
27. kép: Bárban
Ismét a budai Vár látszik a hangulatos bár ablakán keresztül. A Festő a Várat figyeli, előtte a konyakospohár. Az egyik távolabbi asztalnál a szőke férfi ül. Egy másik asztalnál a Pazaver-sörözőben látott Azem ül, csakhamar bejön mellé egy másik albán is. A bárpult mellett megcsörren a telefon, a pincér fölveszi. Azután a pincér a Festőhöz megy, a fülébe súg valamit. A Festő a telefonhoz siet, fölemeli.
FESTŐ Értem. Marci bácsi jól van? Nagyszerű! Kérem a fényjeleket… Ragaszkodom hozzá.
Lecsapja a kagylót, visszamegy az asztalához, a budai Várat figyeli. Kisvártatva három fényjelzés villan a várfalakról. A Festő elmosolyodik, feláll, kisétál a bárból. Feláll a szőke férfi is, utánamegy. A két albán egymásra néz.
28. kép: Mosdóban
A Festő megengedi a vizet az egyik csapból, kezet mos. Bejön a szőke férfi, a Festő mellé áll, ő is megengedi a vizet. A Festő megtörli kezét, zsebéből előhúz egy vaskos borítékot, átadja a szőke férfinak, aki felbontja, megszámolja a márkákat.
FESTŐ Megvan?
A szőke férfi bólint, elteszi a borítékot. A Festő elindul kifelé.
FESTŐ Dögölj meg!
A szőke férfi nem reagál, a Festő erre szerbül mondja.
FESTŐ Crkni da bog da!
A szőke férfi szemrehányóan néz a mosdóból kisiető Festő után.
29. kép: Bárban
A Festő mosolyogva fizet a pincérnek, szívélyesen elbúcsúznak egymástól.
30. kép: Mosdóban
A szőke férfi megmossa, gondosan megtörli a kezét, indul kifelé. Az ajtóban a bárban látott két albán áll, az egyik kést tart a kezében.
31. kép: Laboratóriumban
Zavarkó papírba csomagol egy lilásbarna téglát, a Festő szinte nesztelenül lép be.
FESTŐ Pakolsz? Elköltözöl?
Zavarkó ideges lesz.
ZAVARKÓ Dehogy, csak becsomagolom…
FESTŐ Figyelmeztettelek, hogy innen ne lopj el semmit.
ZAVARKÓ Ez az enyém.
A Festő körbejár a laboratóriumban, figyeli Zavarkó ténykedését.
FESTŐ Az éjszakai biztosításért hálás vagyok, de ha innen ellopsz valamit, letöröm a derekadat.
ZAVARKÓ Mondom, hogy ez a… ez a massza az enyém.
Zavarkó a zsebébe nyúl, egy borítékot vesz elő, az asztalra dobja.
ZAVARKÓ Ez pedig a tiéd.
A Festő felbontja borítékot, ezer német márka van benne. Megrökönyödve bámul a pénzre.
FESTŐ Ezer márka…
ZAVARKÓ Azem küldi.
FESTŐ Miért küld nekem Azem pénzt?
ZAVARKÓ Meghálálja a tegnap éjjeli munkát.
A Festő továbbra is értetlenül bámul a pénzre.
FESTŐ De hát én nem fizettem semmit, ő tett nekem szívességet azzal, hogy…
ZAVARKÓ Megtalálta a számítását.
FESTŐ Hogyhogy?
ZAVARKÓ Tedd el a pénzt és ne kérdezősködj.
A Festő az üres lombikok közül felszedi a pénzt, a borítékba rakja. Halkan motyog.
FESTŐ Nem vagyok pénzkereső fajta. Illik megbecsülni, amit ingyen kapok.
Átkiabál a műterembe.
FESTŐ Ildikó! Kapd össze magad. Ma a Képes-tanyában ebédelünk. Azután veszünk nekem is egy aranygyűrűt.
32. kép: Képes-tanyában
A falakon még a sapkás képek függnek, az asztaloknál azonban a szokásos éttermi nyüzsgés látszik. Képes Kálmán a helyén ül, ezúttal egy másik fiatal lánnyal. A Festő és Ildikó az étlapot böngészi, előttük üres tányérok és poharak, pincér nem jön feléjük. A testőr áll meg az asztaluknál.
TESTŐR Ma nincs kiszolgálás.
A Festő elképedve néz fel a nagydarab emberre, körülnéz, az ebédelő vendégekre mutat.
FESTŐ A vendégek jóízűen fogyasztanak. És elégedettek.
TESTŐR Nem szolgálunk ki mindenkit.
Ildikó riadtan megfogja a Festő karját, ő meg Képes Kálmán felé néz.
FESTŐ A gazdája szívbéli jóbarátom.
TESTŐR Már nem.
ILDIKÓ Menjünk innen.
TESTŐR Az lenne a legjobb.
Palotás Gábor tűnik fel a testőr mögött.
PALOTÁS Menjél innen, Furkó.
A Testőr kelletlenül eloldalog, Palotás Gábor leül az asztalhoz.
FESTŐ Mi baja van ennek a pribéknek?
A nyomozó a körmét vizsgálgatja, kissé körülményesen magyaráz.
PALOTÁS Tudja, engem mostanában azzal bíztak meg, hogy tartsak szemmel néhány gazdag embert. Főleg azokat, akik fenyegető leveleket kapnak. E fáradságos munka közben sok minden megüti a fülemet. Legutóbb például azt hallottam, hogy maga igen-igen csúnyán viselkedett az elmúlt éjszakán. Úgy is mondhatnánk: inkorrektül.
A Festő még jobban hüledezik, mint amikor a testőr legorombította. Ildikó egyre rémültebb lesz.
FESTŐ Néha az az érzésem, hogy megbolondult körülöttem a világ. Az elmúlt éjszakán szépen viselkedtem. Úgy is mondhatnánk: maximálisan korrektül.
PALOTÁS Át kellett volna adni valamit valakinek.
FESTŐ Átadtam.
PALOTÁS Nézze, engem nem érdekel, hogy mi volt az a küldemény, úgysem árulná el. Lehet, hogy átadta, de azután vissza is vette.
A Festő tekintget maga köré, mintha tényleg megbolondult volna körülötte a világ.
FESTŐ Én?! Nem vettem el senkitől semmit.
PALOTÁS Talán az emberei.
FESTŐ Nekem nincsenek embereim. Nem vagyok én Képes Kálmán. És nem vettem el senkitől semmit. Sőt még a számlámat is kifizettem. Borravalóval.
A rendőrtiszt merően néz a Festő szemébe.
PALOTÁS Talán igazat mond.
FESTŐ Persze hogy igazat mondok.
Palotás felsóhajt, akárcsak első beszélgetésükkor a Pazaver-sörözőben, és majdnem ugyanazt mondja.
PALOTÁS Istenem, mennyi bajom van ezekkel a milliomosokkal.
Feláll.
ILDIKÓ Menjünk innen.
PALOTÁS Maradjanak csak.
A rendőrtiszt elindul Képes Kálmán asztala felé, a Festő félhangosan dünnyögi maga elé.
FESTŐ Azem tényleg megtalálta a számítását.
ILDIKÓ Mit mondasz?
FESTŐ Semmit. Eszembe jutott valaki, aki felszabadítási célokra gyűjti a pénzt. Ezúttal… jó helyről.
ILDIKÓ Menjünk már! Úgysem szolgálnak ki bennünket.
A Festő Képes Kálmánék asztalát figyeli, ahol Palotás Gábor magyaráz.
FESTŐ Várok még. Érdekel, hogy mekkora tekintélye van a magyar rendőrségnek.
A pincér az asztalukhoz jön, meghajol.
33. kép: Lakásban
A Festő Ildikóval belép a lakásba, a Vegyészmérnök a bekapcsolt televízió előtt bóbiskol. A képernyőn valamilyen régi film pereg, egy síró férfi arcát látjuk.
ILDIKÓ Nem kedvelem a síró férfiakat.
A Vegyészmérnök felnyitja szemét, álmos hangon beszél.
VEGYÉSZMÉRNÖK Azt hiszem, meghalt a felesége. Vagy valaki, akit szeretett.
A Vegyészmérnök kikapcsolja a televíziót, Ildikó lelkendezve átöleli a nyakát.
ILDIKÓ Péternek is vettünk jegygyűrűt.
A Festő előrenyújtja a kezét, az öregember elégedetten bólogat.
VEGYÉSZMÉRNÖK Így már egészen szépek vagytok.
FESTŐ Csapunk egy kis ünnepséget. Hol van Zavarkó?
VEGYÉSZMÉRNÖK Ma korábban elment.
FESTŐ Elvitte a tégláját?
VEGYÉSZMÉRNÖK Miféle téglát?
FESTŐ Egy lilásbarna téglát. Ragacsos kristálycukorból tákolta össze.
Az öregember korát meghazudtoló fürgeséggel ugrik fel a fotelból.
VEGYÉSZMÉRNÖK A büdös francba!
FESTŐ Mi a baj?
VEGYÉSZMÉRNÖK Hol láttad te azokat a… kristályokat?
FESTŐ A laboratóriumban. Az üvegeid meg a kotyvalékaid között.
A Vegyészmérnök elindul a laboratórium felé, a Festő és Ildikó utánamennek.
34. kép: Laboratóriumban
A Festő az asztalra mutat.
FESTŐ Itt volt a lila kristálycukor. Azt hittem, hogy a te rozsdátlanító löttyödhöz kell.
VEGYÉSZMÉRNÖK Dehogy!…
FESTŐ Ezek szerint Zavarkó különmunkát is végzett. Mit?
A Vegyészmérnök gondterhelten leül, a továbbiakban egyre szórakozottabban beszél.
VEGYÉSZMÉRNÖK Remélem, nem azt, amire gondolok.
FESTŐ Semmi sem hiányzik a laborból?
VEGYÉSZMÉRNÖK Nem… nem…
FESTŐ Kellemesen csalódtam Zavarkóban. Nem lop már másoktól. Tényleg a saját tégláját vitte el.
VEGYÉSZMÉRNÖK Szorgalmas fiú… Rendet csinált itt.
A Festő és Ildikó nem veszik komolyan a Vegyészmérnök aggodalmait, vidáman átölelik egymást.
ILDIKÓ Hárman is ünnepelhetünk. Hoztunk egy üveg pezsgőt.
FESTŐ Ma ünnepelünk, holnap pedig elkezdjük a rendcsinálást a műteremben is. A napokban eljön Képes Kálmán szakértője.
35. kép: Műteremben
A fal mellett példás rendben sorakoznak a Festő képei, a mosztári festmények, majd a Béke, a Demokrácia, az Erőszak ellen, a Barátság, a Szeretet, a Gazdagság. A képeket figyelmesen szemlélgeti egy szemüveges ember, Képes Kálmán műértője. Sétálgat a festmények között, a Festő és Ildikó távolabbról figyelik.
MŰÉRTŐ Maga tehetséges festő… A képeket két sorba kell felfüggeszteni. Külön a mosztáriakat, ezek a jobbak. És külön a hm… a demokratikusakat. Ezek valamivel gyöngébbek.
FESTŐ Külső hatás miatt.
MŰÉRTŐ Folytatni kívánja ezt a hm… magasztos sorozatot?
FESTŐ Hamarosan megfestem a Szerelmet és a Boldogságot.
MŰÉRTŐ Hogyan képzeli el a Boldogságot?
FESTŐ Egy ugató kuvasz formájában.
A tudálékos, szemüveges ember hallgat egy ideig, továbbra is kritikus szemmel nézegeti a festményeket.
MŰÉRTŐ Érdekes elképzelés. Csinálja meg.
A Festőhöz megy, kezet fog vele.
MŰÉRTŐ Megrendezzük a tárlatot. Sikere lesz.
Kimegy a műteremből, a Festő és Ildikó összeölelkeznek.
ILDIKÓ Nagyon örülök!
FESTŐ A Szerelem megfestéséhez szükségem lesz modellre. Szép meztelen lányra egy heverőn.
Ildikó elutasítás közben is jókedvű marad.
ILDIKÓ Én csak neked vetkőzöm le meztelenre. A Képes-tanya falára nem fogok leheveredni.
FESTŐ Ez esetben kénytelen leszek Amarillát megkörnyékezni.
ILDIKÓ Nem bánom. De tisztes távolságról mázold le. Mindennap ellenőrizni foglak.
FESTŐ Beszélgetünk is majd olykor. Amarilla nagyon élénk és fecsegő természetű.
Szorosan átöleli a lányt.
36. kép: Festékesbolt előtt
A festékesbolt kirakatüvegén nagy betűkkel írva: KIÁRUSÍTÁS. A Festő tűnődve szemlélgeti a kissé ügyetlen betűket, ujjával megtapogatja, mennyire friss a felirat, azután bemegy a boltba.
37. kép: Festékesboltban
Zsuzsa a pult mögött áll, Amarilla a fotelben alszik. A Festő a pulthoz megy.
FESTŐ Mégis feladja?
Zsuzsa a szemét törölgeti.
ZSUZSA Azt mondták, hogy legközelebb igazi pisztollyal jönnek.
A Festő körülnéz az üzletben.
FESTŐ Frekventált kocsmát lehet itt csinálni. Esetleg ékszerboltot.
ZSUZSA Frekventált helyen van. Ezért fenyegetnek.
FESTŐ Én meg majd kereshetem távolabb a színes festékeket.
ZSUZSA Sajnálom…
A Festő az alvó lányt nézi, sajnálkozva csóválja a fejét.
FESTŐ Amarillának nem lesz hol megpihennie a fárasztó éjszakai műszakok után.
ZSUZSA Hát… majd egyenesen hazamegy.
FESTŐ Nálam megpihenhetne néhány délelőttön egy kényelmes heverőn. Én meg közben festenék. Mit gondol, hajlandó lenne modellt aludni nekem?
ZSUZSA Biztosan.
FESTŐ Segítsen rábeszélni. De előbb nézzük a címeket. Minél többet. Ha már kiárusítás van.
Zsuzsa szipogva elkezdi a Festő elé rakni a dobozokat.
38. kép: Műteremben
Amarilla meztelenül alszik egy heverőn, a Festő a kifeszített vásznon dolgozik, a Szerelmet festi. Kicsit kedvetlenül formálgatja Amarilla bájait, majd leteszi az ecsetet, megtörli a kezét, lassan az ablakhoz megy, kihajol az utca fölé.
39. kép: Utcán
Felülről a sétáló vagy siető járókelők látszanak. A Festő észreveszi a féllábú koldust, aki merően figyel valakire, azután behúzódik az egyik kapualjba.
40. kép: Műteremben
A festő visszamegy az ablaktól, megnézi közelről az alvó lányt, azután a képeit, a Békét, a Demokráciát, és a többit szemlélgeti. Majd a felrobbant mosztári hidat.
Hatalmas robbanás hallatszik az utcáról. Az ablaküvegek betörnek. Amarilla sikoltva felugrik a heverőről.
AMARILLA Mi volt ez?!
FESTŐ Lehet, hogy felrobbantottak még egy hidat.
A kitört ablakokhoz sietnek, a Festő ingben, Amarilla meztelenül hajol az utca fölé. Az ablak alatt sötét füst gomolyog, lentről kiabálás, jajgatás, sikoltozás hallatszik.
FESTŐ Utoljára Mosztárban láttam ekkora robbantást.
AMARILLA Az meg hol van?
FESTŐ Messze innen… Tulajdonképpen nem is túlságosan messze.
AMARILLA Ezt a ronda büdös füstöt gyorsan el kell felejtenem.
A füst lassan oszladozik, az utca közepén az aszfalton feltűnik egy elgurult kalap.
FESTŐ Az ott Képes Kálmán kalapja. Őt robbantották volna fel?
AMARILLA Sohasem ismertem az illetőt.
A füst mögül előtűnik egy, a járdán heverő nő. A Festő felordít.
FESTŐ Ildikó!!!
Elszalad az ablaktól.
41. kép: Utcán
Mentős és rendőrségi szirénák vijjognak. A mentősök a sebesülteket támogatják be a kocsikba, köztük Képes Kálmán testőrét és barátnőjét is. A rendőrök a kíváncsi tömeget próbálják hátrább szorítani. Az utca közepén Képes Kálmán és Ildikó fekszik holtan. A Festő Ildikó mellett áll könnybe lábadt szemekkel, őt is megpróbálják eltaszigálni, de nem mozdul. Palotás Gábor lép hozzá.
PALOTÁS Nagyon sajnálom, uram. El kell mennie innen.
FESTŐ Nem kedvelte a síró férfiakat.
PALOTÁS Legyen szíves, menjen hátrább.
A Festő lassan visszahátrál, mögötte a hangzavarból, kivehetően hallatszanak a megjegyzések.
Képes Kálmánt robbantották fel…
Felrobbantották Képes Kálmánt…
A hangzavar fokozatosan örömujjongásba csap át.
42. kép: Sörözőben
Felemelt, habos söröskorsók, ünnepi hangulat. A falakon az ámuldozó szemű karikatúrák függnek bekeretezve. A közönség a tárlatmegnyitót ünnepli. Az öregúr a szokott helyén ül, kedélyesen mosolyog. A kuvasz felkel a lába mellől és hangosan megugatja az ünneplő társaságot.
Gépiratból
