Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Ajlik Csenge

 

1. Mi volt az első meghatározó olvasmányélményed?

A tenger és a harangok című kötet Pablo Nerudától.

 

2. Mikor, minek a hatására kezdtél el írni?

Tizenhat évesen kezdtem el alkotni, szóval pont tíz éve. A hatás pedig a magány. Annak ellenére, hogy mindig voltak az életemben kivételesen jó barátok, emberek, akiket nagyon is szerettem, már akkor is volt bennem egy feloldhatatlan „egyedül vagyok” érzés. Tulajdonképpen ahogy elkezdtem alkotni, akkor tudtam igazán gátlástalanul beszélgetni magammal, ami voltaképpen közelebb áll az imádkozáshoz.

 

3. Mesélj az alkotói folyamatodról! Mikor tudsz a leghatékonyabban dolgozni, mire van szükséged az íráshoz?

Ez nálam mindig formálódik. Gyakran változtatok rutint, különben nem megy. Nálam ez úgy van, ha túlságosan megszokom, akkor azonnal meg is unom. Ha megunom, akkor utálni kezdem. És ha utálom, akkor nem csinálom. Egészen januárig egy jó pár hónapot mindig éjszaka alkottam, jellemzően este tizenegy és hajnal kettő óra között valahogy. Most például akkor vagyok hatékony, ha napfelkelte előtt már fent vagyok, meditálok/imádkozom, minimum egy órát sétálok az erdőben a kutyámmal, és csak utána ülök le írni egy forró kávéval. Ami talán mindig fix a változtatások ellenére is, az az, hogy égnie kell egy gyertyának, és lehetőleg senki se érjen el, senki se szóljon hozzám, és senki se jöjjön a közelembe. Ez durvának tűnhet, de ha benne vagyok a folyamatban, akkor én szeretném megválasztani, mikor jövök ki belőle. Pontosabban a folyamat dönti el, mikor jöhetek ki belőle. Nagyon nem szeretem, ha ebből kirángatnak esetleg egy olyan kérdéssel, ami abszolút várhat. Ezért dolgozom nehezebben kávézóban például. Jegyzetek elkészítésére jó, fejben írásra jó, de fókuszált munkára nem mindig.

 

4. Melyik könyvet ajánlanád, amelyet szerinted mindenkinek el kellene olvasnia?

Nem tudok ilyet mondani. Talán A kis herceg, de inkább azt ajánlom, hogy fogadjuk el, ami szembejön velünk. Én például szeretek utcai könyvárusnál keresgélni, vagy a barátok, ismerősök otthonában megnézni a könyvespolcot. Mindegy, szerintem csak nyitott szemmel kell járni, és amelyik könyvnél azt érzem, „többet akarok tudni”, azt elolvasom. Legutóbb például így talált meg engem egy tenyéranalízissel kapcsolatos könyv. Nem szépirodalom, de érdekelt, és lehet többet tanultam belőle, mintha olyan regényt olvastam volna, amit „illik” ismerni. Szabad akarat van.

 

5. Milyen tanácsot adnál annak, aki írással szeretne foglalkozni?

Írjon sokat kézzel. Minden gondolatot át lehet gépelni, de a kézzel írás mágikus folyamatát nehéz pótolni.

 

+1 Hogyan kerültél a Napkút Kiadóhoz és milyennek élted meg a kéziratod szerkesztésének, könyvvé válásának folyamatát?

Én kerestem meg a Napkút Kiadót a kéziratommal, akik szívesen fogadták, és elsőre közlésre alkalmasnak találták a kötetet. Egyik költő ismerősöm, Nagy Lea említette még a kiadót nekem egy beszélgetésünk alkalmával. Érdekesnek találtam az összecsengést, mivel az első versem a Napút oldalán került publikálásra. Nekem ennyi elég volt, mint jel. Arra gondoltam, akkor menjünk Naptól Napig, első vers és első könyv. A szerkesztési és kiadási folyamatot nagyon izgatottan éltem meg, de izgultam is. Tudtam, hogy kap majd hideget-meleget a könyv, mivel a versek egyáltalán nem hibátlanok. De mondjuk, milyen egy hibátlan vers?