hangjáték-szövegkönyv
SZEREPLŐK
M. Holló János 30 éves
Guberáló asszony 30-35 éves
Ervin: 35-40 éves
Motoros 20-25 éves
Pincér 45-50 éves
Szentimentális, de kissé mégis disszonáns zene, amely a későbbi történések folyamán is felhangzik időnként. Csöngetés. Léptek zaja, ajtónyitás.
GUBERÁLÓ ASSZONY Hát mégis feljöttem ismét magához. Pedig a múltkor…
M. H. J. Megtöltötte a kenyeres zsákját a disznóknak?
G. ASSZONY Igen.
M. H. J. Jöjjön be. (Ajtócsukás.)
G. ASSZONY A múltkor, amikor feljöttem, egy szekercével hadonászott.
M. H. J. Akkor éppen egy betörő rontott rám. Teofilnak hívták, de én elbántam vele.
G. ASSZONY Emlékszem Teofilra. Ijedt, sovány fiúcska volt, balta nélkül is elbánhatott volna vele. Hol van most a baltája?
M. H. J. A megszokott helyén. A szekrény alján, a fényképalbumok és a levendulászacskó mellett.
G. ASSZONY Hoztam magának valamit. Nézze!… Egy fekete kavicsot.
M. H. J. Érdekes kődarab. Olyan, mint egy egér, csak a farka hiányzik.
G. ASSZONY Inkább olyan, mint egy kis sündisznó.
M. H. J. Lehet… Igen… Pontosan olyan, mint egy sündisznó. És nekem most éppen sündisznóra van szükségem. Az utóbbi időben svábbogarak jelentek meg a fürdőszobámban. Esténként előbújnak a falakból, és egész éjszaka futkároznak a fürdőszobában. Úgy tudom, a sündisznó felfalja a svábbogarakat.
G. ASSZONY Ez a sündisznó kőből van. De otthon, a kertünkben van egy igazi sündisznó is.
M. H. J. A svábbogarak csúfak és buták. Nem tudják megkülönböztetni a kővé merevedett sündisznót az igazi sündisznótól. Esténként majd beteszem a fürdőszobába a sündisznómat, a svábbogarak biztosan megriadnak tőle, és elszöknek a szomszéd épületbe, aminek nagyon örülnék, mert valaki onnan katonai távcsővel szokta figyelni az ablakomat, és ez néha idegesít.
G. ASSZONY (riadtan) Nem szeretném, ha valaki meglátná, hogy feljöttem magához.
M. H. J. Behúzhatom a függönyöket. Senki sem láthat be a lakásba, még katonai távcsővel sem. Így hát csak én látom magát. És örülök, hogy láthatom, mert nagyon szép, és mindig olyan holmikat ad nekem, amire éppen a legnagyobb szükségem van: például erre a sündisznóra is.
G. ASSZONY Az emberek mindenfélét eldobálnak a szemétbe. Szép holmikat is, de leginkább bűzös holmikat.
M. H. J. Érzem a ruháján. Nem a sündisznó szagát, hanem a romlott ételek savanyú penészszagát.
G. ASSZONY Az emberek mindenfélét eldobálnak. Szerencsére kenyérdarabokat is jócskán. És azt összegyűjtöttem a disznóimnak.
M. H. J. Okos dolog. De most már talán kedvesebbek is lehetnénk egymáshoz.
G. ASSZONY Majd levetem a ruhámat.
M. H. J. Én meg behúzom a függönyöket.
Függönyhúzás, motozás, mozgás a szobában.
G. ASSZONY (halkan) Hogy halad az Izsakhárról szóló regényével?
M. H. J. (türelmetlenül) Izsakhárról beszélhetünk később is.
G. ASSZONY Szeretném, ha most mesélne róla.
M. H. J. (sóhajt) Meg vagyok elégedve Izsakhárral. Most írtam meg egy hosszú fejezetet az öszvérekről.
G. ASSZONY Az öszvérekről?!
M. H. J. Igen. A bibliai időkben is voltak már öszvérek. A baj csupán az, hogy én egész életemben csak egyetlen öszvért láttam, még gyermekkoromban egy falusi vásáron, és az igen rosszindulatú öszvér volt, miközben a vásározó emberek alkudoztak körülötte, egyszer csak hátracsapta a füleit és hasbarúgott egy cigány lókupecot. A kupec összecsuklott és a földre hajtotta a fejét. A vásározó emberek később rumot itattak vele, és ettől valamelyest rendbe jött.
G. ASSZONY Ilyen csúnya élményei maradtak gyermekkorából?
M. H. J. Az öszvérekről igen. Ebből kifolyólag Izsákhár öszvérei is minduntalan hátracsapják a füleiket, amire egyébként jó okuk van, mert azokban az ősrégi időkben homokvihar tombolt, és a homokvihar érthetően nyugtalanította és idegesítette az állatokat és az embereket egyaránt. Izsakhár szolgáival és hajcsáraival több mint kétszáz öszvért terelget hazafelé a táborába, a sivatagban terelgették az öszvéreket, itt kapja el őket a homokvihar, ami nyugtalanítja az amúgy is rossz természetű állatokat, és egy ingerült öszvér hasba rúgja az egyik hajcsárt, aki összecsuklik és a homokba fúrja a fejét, jajgat, mert eltörött három bordája, nagyon fáj a gyomra és az oldala. Szerencsére később alábbhagyott a vihar, és akkor rábukkantak egy sátorra, a sátor előtt hosszú szakállú bölcs öregember üldögélt, és különféle gyógyfüvekből gyógyteákat főzött. A lesérült öszvérhajcsárt megitatták gyógyteával, ezek után már nem fájt a gyomra és az oldala. A fejezet végén Izsakhárék hazaérkeznek az öszvérekkel, és asszonyaik nagy örömmel fogadják őket.
G. ASSZONY Sajnálom a cigány lókupecot meg a szegény öszvérhajcsárt. Úgy látom, maga kedveli a kegyetlen történeteket.
M. H. J. A kedves történeteket is szeretem. Ezért hát egy időre talán hanyagoljuk Izsakhárt és a bibliai történeteket. Legyünk kedvesek egymáshoz.
Ágyjelenet neszei, a kezdetben hallott zene előbb halkan, majd felerősödve, azután elhalkul, rövid szünet.
G. ASSZONY Mire gondol most?
M. H. J. A svábbogarakra.
G. ASSZONY (csalódottan) Azt hittem, másra gondol.
M. H. J. Az előbb még másra gondoltam. De most a svábbogarakra gondolok. Félek, hogy esetleg rosszul sikerül a kísérletem a sündisznóval. Előfordulhat, hogy ha este beteszem a fürdőszobába, az ostoba svábbogarak megriadnak tőle, de nem a szemközti házba menekülnek, hanem szétszaladnak a lakásba, és még az íróasztalomra is felmásznak. Akkor pedig kénytelen leszek elővenni a baltát a szekrényből és felszeletelni a ronda csótányokat.
G. ASSZONY Ne beszéljen ilyen szörnyűségeket. Irtsa ki a szívéből a gyűlöletet. Már az az eset Teofillal is…
M. H. J. Miután elintéztem a svábbogarakat, a baltát kiteszem az ablakba. Az az illető, aki a szemközti bérházból szokott idebámulni, ha meglátja a baltát, egész biztosan megijed tőle. Ő nem tudja, hogy ez a balta valamikor egy fafaragó művészé volt, és hogy gyönyörű faszobrok alkotására szolgált, csak annyit fog látni, hogy gyilkos fegyverrel rendelkezem, és szükség esetén használni is tudom. Ezek után talán másfelé fordítja a távcsövét.
G. ASSZONY Maga nemcsak kedveli a kegyetlen történeteket, de hajlamos is a kegyetlenkedésre.
M. H. J. Igen. Hajlamos vagyok a kegyetlenkedésre.
G. ASSZONY El kell, hogy jöjjön hozzánk. Beszélnie kell a férjemmel.
M. H. J. Nem szeretek férjekkel beszélgetni. És ő sem örülne, ha véletlenül megtudná, hogy mi ketten ilyen szépen összebújtunk az ágyban.
G. ASSZONY Az én férjem nagyon szelíd és okos ember. Asztrológus. Elkészíthetné a maga horoszkópját is. De ezenkívül még sokmindenhez ért. Szeretetté változtatja a gyűlöletet és kiirtja a szívekből a kegyetlenséget.
M. H. J. Jól van. Egyszer majd elmegyek a férjéhez. De akkor a sündisznójukat is szeretném megnézni. Látni szeretnék egy élő sündisznót, ami felfalja a kártékony rovarokat.
G. ASSZONY Még ma elmegyünk a férjemhez.
M. H. J. Ma estére más terveim vannak. A Bibliát kell tanulmányoznom, hátha találok benne valamiféle eligazítást a sivatagi és félsivatagi földterületek megműveléséről. Izsakhár öszvéreit most már munkába kell fogni.
G. ASSZONY Hadd pihenjenek még a szegény öszvérek. Fárasztó utat tettek meg a homokviharban.
M. H. J. Az öszvérek rossz természetű állatok, és ha sokáig lustálkodni hagyjuk őket…
G. ASSZONY Ragaszkodom hozzá, hogy még ma beszéljen a férjemmel. Ha ezt nem teszi meg, nem fogok többé feljönni magához
M. H. J. Akkor hát öltözzünk. Szeretném, ha máskor is feljönne hozzám.
Ágynyikorgás, ruhasuhogás, felkelnek, öltözködnek.
G. ASSZONY Most sajnos megint savanyú szemétszagú leszek ebben a ruhában.
M. H. J. Máris érzem.
G. ASSZONY Otthon, ha megetettem a disznókat, majd átöltözöm tiszta ruhába.
M. H. J. Szeretném magát látni tiszta ruhában. De a sündisznót is szeretném látni.
G. ASSZONY Majd megmutatom.
M. H. J. Felőlem indulhatunk.
Ajtónyitás, ajtócsukás, majd M. H. J. kulcsra zárja az ajtót, lépcsőkön mennek lefelé, lábdobogás.
G. ASSZONY Ebben a lépcsőházban is kissé szemétszag van.
M. H. J. A bérházak folyosóin általában áporodott a levegő. Jó volna szép kertes házban lakni.
G. ASSZONY Nekünk szép kertes házunk van.
M. H. J. Mindjárt gondoltam. Disznókat csak kertes házban lehet nevelni.
M. H. J. Hol van a kenyereszsákja?
G. ASSZONY Itt van, a ház előtt.
M. H. J. Majd én viszem haza.
G. ASSZONY Elég nehéz a zsák.
M. H. J. Ha maga elbírja mindennap, én is elvihetem egyszer.
G. ASSZONY Én már megszoktam. Egyébként itt van a zsák.
M. H. J. (nyögve vállára emeli a zsákot) Tényleg nehéz.
Elindulnak, a továbbiakban az utcán menet közben beszélgetnek, M. H. J. kissé nehezen lélegezve.
Nem lehetne azokat a disznókat valami könnyebb eledellel táplálni?
G. ASSZONY A kenyér ingyen van. Csak be kell gyűjteni a szemeteskannákból. És a disznók gyorsan híznak tőle.
M. H. J. Inkább öszvéreket kellene tenyésztenie. Azok talán könnyebb eledelt esznek.
G. ASSZONY Nem tudom, hogy mit esznek az öszvérek.
M. H. J. Én sem tudom. Ennek is utána kell még néznem.
G. ASSZONY Az öszvérek eledele sem lehet könnyű.
M. H. J. Hrabovszki barátom kellene most ide.
G. ASSZONY Ki az a Hrabovszki barátja?
M. H. J. Erős ember. Súlyemelő volt valamikor. Aztán egy alkalommal berúgott és fojtogatni kezdte az egyik ismerősét, az meg kétségbeesésében kést rántott és a combjába szúrt Hrabovszkinak. Hrabovszki akkor sok vért veszített és igen legyöngült.
G. ASSZONY Már megint kegyetlen történeteket mesél.
M. H. J. Meg is írtam egy novellában ezt a kegyetlen történetet. Hozzáértő irodalmárok dicsérték a novellát.
G. ASSZONY Én nem dicsérem.
M. H. J. Hrabovszki egyébként később felépült sérüléséből és megint erős lett. Könnyedén elvinné azt a kenyereszsákot.
G. ASSZONY Átvehetem, ha akarja.
M. H. J. Ezt nem engedhetem meg. Tulajdonképpen én is erős férfi vagyok, és még senki sem szúrt belém kést. Messze van a házuk?
G. ASSZONY Nincs messze, itt lakunk a bérházak mögött, ahol a kertes házak kezdődnek.
M. H. J. Elég sok kocsmát látok errefelé,
G. ASSZONY Állandóan szaporodnak az efféle bűnös helyek.
M. H. J. Szívesen betérnék egy ilyen bűnös helyre. Úgy hallottam, hogy a nehéz terheket cipelő emberek általában erős italokkal melegítik és erősítik az izmaikat, és az én hátizmaim is kezdenek elzsibbadni.
G. ASSZONY Nem megyünk kocsmába. Sok ott a részeg ember, akikben egyre több a gyűlölet és a kegyetlenség. (Erős motorzúgás, lárma, nevetés hallatszik a közelükben.) És egyre több az ilyen bukósisakos fiatal, ők is sokat isznak, bömböltetik a motorokat, és az ő szívük sem tiszta már.
M. H. J. A férje megtisztíthatná a szívüket.
G. ASSZONY Sok embert meggyógyított már a férjen. Magát is meg fogja gyógyítani. És ezeket a fiatalembereket is.
M. H. J. Ha így van, akkor nem hiába cipelem a zsákot.
G. ASSZONY Ne lepődjön meg férjem kinézetén. Kissé furcsán…
M. H. J. Csúnya?
G. ASSZONY Nem csúnya. De kissé furcsán öltözködik. Leginkább sötétbarna csuhát hord, mint a szerzetesek, és nyakában ezüstláncon fehér madár lóg. A fehér madár olyan, mint a kereszt, de nem kereszt, hanem csontból kifaragott madár.
M. H. J. Jó, nem fogok meglepődni.
G. ASSZONY Megérkeztünk. Ez a mi házunk.
Dühös kutyaugatás hallatszik.
M. H. J. Tényleg szép házuk van. A kutyájuk azonban csúnya és rossz természetű, mint Izsakhár öszvérei.
G. ASSZONY (a kutyának) Nyughass, kicsikém.
A kutya elhallgat.
Látja, néhány szép szóval mindent el lehet intézni.
M. H. J. Letehetem a zsákot?
G. ASSZONY Tegye le. Köszönöm, hogy segített.
M. H. J. (megkönnyebbülten felsóhajt) Megfájdult a vállam.
G. ASSZONY Meg kell etetnem a disznókat. Velem jön?
M. H. J. Én a sündisznót szeretném látni.
G. ASSZONY A sündisznó csak sötétedéskor jön elő. Sötétben vadászik a kártékony rovarokra.
M. H. J. Addig talán megnézhetném a férjét.
G. ASSZONY Menjünk be a házba.
Ajtónyitás, ajtócsukódás.
Ez itt a férjem.
M. H. J. Jó napot kívánok. M. Holló János vagyok.
ERVIN Jó napot kívánok. Ervin vagyok.
G. ASSZONY Én most megetetem a disznókat. Maguk beszélgessenek addig.
Távolodó léptek. Ajtó.
M. H. J. (rövid szünet után zavartan köhög) Szép, tágas házuk van. Úgy látszik, kifizetődik a disznóhizlalás az összeguberált kenyérdarabokkal.
ERVIN (enyhén hülye) Maga ugyebár gyűlöl engem.
M. H. J. (elképedve) Nem gyűlölöm. Miért gyűlölném?
ERVIN A szemén látom, hogy gyűlöl engem. De azért én egyáltalán nem haragszom magára.
M. H. J. (meglepve) Én sem haragszom.
ERVIN (majdnem könyörögve) Vallja be, hogy gyűlöl engem.
M. H. J. (ráhagyja) Hát legyen. Gyűlölöm magát.
ERVIN Nézze merően a fehér madarat a mellemen. Ne nézzen semmi mást, csak a széttárt szárnyú kis fehér madarat.
ERVIN (rövid szünet után) Megváltozott a tekintete. Megszelídültek a szemei. Azt hiszem, most már nem gyűlöl engem.
M. H. J. (rááll) Nem gyűlölöm.
ERVIN Hamarosan szeretni fog engem.
M. H. J. (erre is) Máris szeretem.
ERVIN (diadalmasan) A Szivárvány Harcosainak a fegyvere! Íme a hatása! Magába szívja a gyűlöletet, pillanatok alatt szeretetté alakítja át, és a szeretetet visszasugározza a gyűlölködő emberre. És a gyűlölködő embert elárasztja a szeretet.
M. H. J. (már biztos benne, hogy hülye) Engem már elárasztott a szeretet.
ERVIN Áldott legyen a Nagy Fehér Madár.
M. H. J. Ki az a Nagy Fehér Madár?
ERVIN Ő a mi mesterünk. Ő alkotta meg a Szivárvány harcosainak fegyverét.
M. H. J. (mint a hülyegyerekkel) A kis fehér madarat?
ERVIN A kis fehér madarat, amely szeretetet áraszt és gyönyörű szivárvánnyá fonja össze a sokszínű emberiséget.
M. H. J. Nem maga véletlenül a Nagy Fehér Madár?
ERVIN Én a Szivárvány Harcosa vagyok. Egy a sok közül. A Nagy Fehér Madár magasan felettünk áll. Próféta és költő.
M. H. J. (meglepődik) Verseket is ír?
ERVIN Igen.
M. H. J. Miről?
ERVIN Természetesen a szeretetről és a békességről. Majd elszavalok néhányat magának.
M. H. J. Mostanában eléggé feltöltődtem irodalommal. Ellenben a felesége azt állítja, hogy maga asztrológus, és sok mindenhez ért. Elkészíthetné a horoszkópomat.
ERVIN Majd arra is sort kerítünk egyszer. Előbb azonban szeretnék megtudni valamit magáról. Jöjjön, üljön le.
Széktologatás, papírzörgés.
Kérem, írja le erre a papírra, hogy „A fák télen fehérek lesznek, de nem halnak meg.” Aztán írja alá.
M. H. J. (lassan mondja írás közben) „A fák télen fehérek lesznek, de nem halnak meg.” Tessék, alá is írtam.
ERVIN Lássam. (Papírzörgés.) A kézírás sok mindent elárul az emberről.
M. H. J. Rólam mit árul el?
ERVIN Maga rendkívüli adottságokkal rendelkezik. Majdnem zseniális adottságokkal. Erős lélekkel és kitartással rendkívüli dolgokat alkothat. (Kedvetlenebbül folytatja.) Sajnos hajlamos a kegyetlenkedésre. Ez ingataggá teszi, és megakadályozhatja abban, hogy rendkívüli dolgokat alkosson.
M. H. J. Van otthon egy baltám, azzal tényleg szoktam néha kegyetlenkedni.
ERVIN A napokban majd még alaposabban áttanulmányozom a keze írását. Most hozok magának a Nagy Fehér Madár teájából.
M. H. J. A Nagy Fehér Madár teát is készít?
ERVIN Megmutatta nekünk a gyógyfüveket. Mi begyűjtjük és megszárítjuk a füveket, aztán gyógyteát főzünk belőlük.
M. H. J. Hallottam egy bölcs öregemberről, aki teával gyógyított meg egy törött bordájú öszvérhajcsárt.
ERVIN A mi teánk nemcsak a testi fájdalmakat gyógyítja meg, hanem a lelki fájdalmakat is. Majd mindjárt megtapasztalhatja.
Széktologatás, távolodó léptek. Rövid szünet után közeledő léptek.
G. ASSZONY Sötétedik már. Felgyújtom a villanyt.
M. H. J. Gyorsan megetette a disznókat. És máris átöltözött.
G. ASSZONY Szeretek tiszta ruhában lenni.
Távolról edénycsörgés hallatszik.
M. H. J. A férje meg akar kínálni engem a Nagy Fehér Madár teájával.
G. ASSZONY Ízleni fog a tea. És jót fog tenni magának.
Közeledő léptek, közeli edényzörgés.
ERVIN Tessék, a gyógytea. Lassan kortyolgassa.
M. H. J. Lassan fogon kortyolgatni.
ERVIN (rövid szünet után) Nos?
M. H. J. Kissé keserű, de alapjában véve kellemes íze van.
ERVIN Mást nem érez?
M. H. J. (rövid szünet után) De igen. Amikor ideérkeztem, fájt a vállam. Most megszűnt a fajdalom.
ERVIN A szívét szorítja még a kegyetlenség?
M. H. J. Alig szorítja már.
Odakint dühös kutyaugatás hallatszik.
G. ASSZONY Előbújt a sündisznónk.
M. H. J. (felugrik, félrelöki a széket) Látni akarom a sündisznót!
Mindhárman elindulnak kifelé, a kutyaugatás egyre hangosabb, főleg amikor kinyitják az ajtót.
G. ASSZONY Nyughass, kicsikém. (A kutya elhallgat.)
M. H. J. De hiszen ez fehér sündisznó!
G. ASSZONY Nem teljesen fehér.
ERVIN Vízálló festékkel a hátára festettük a Szivárvány Harcosainak fegyverét, a kis fehér madarat. A kutyánk ugyanis nagyon gyűlölte, dühösen ugatott rá, szét akarta tépni.
M. H. J. A kutya most is dühösen ugatott a sündisznóra.
ERVIN Most szeretettel ugatott rá.
M. H. J. Szerintem dühösen ugatott.
ERVIN (szomorúan) A szomszédunk is azt állítja. Ő is gyűlöli a sündisznónkat, mert éjszakánként felingerli a kutyát, és ő nem tud aludni a hangos kutyaugatástól. Azzal fenyegetőzik, hogy megöli a sündisznót.
M. H. J. Indulnom kell haza. Sok mindent tanultam ma este.
ERVIN Adok magának is egy kis fehér madarat.
M. H. J. Köszönöm. Egyelőre a zsebembe teszem, otthon majd a nyakamba akasztom. Igaz, nekem nincs ezüstláncom, de cukorspárgával is a nyakamba akaszthatom.
ERVIN Elkísérem egy darabon. Útközben majd elmondom a Nagy Fehér Madár néhány versét.
M. H. J. Örülni fogok neki. Viszontlátásra, asszonyom.
G. ASSZONY Viszontlátásra.
Ajtó – utcazaj. Léptek: Ervin és M. H. J. kimennek az utcára.
ERVIN
Kicsinyek a fehér szárnyak
Mégis messzire érnek
Hogyha a sötét árnyak
Búzaföldekre lépnek
Ha felhős lesz az ég
És beborul a lélek
A gonoszság feketén
Festi be a létet
Fehér betűk a fehér szárnyakon
Árasztja a fényességet
A sötét árnyakon
Hirdeti a békességet.
M. H. J. (rövid szünet után) Ez mi volt?
ERVIN Vers. A Nagy Fehér Madár verse. Tetszett?
M. H. J. Mintha túl sok lenne benne a fehérség.
ERVIN Elszavalhatok még néhány verset.
M. H. J. Inkább ne. Meséljen nekem inkább az öszvérekről. Maga mindenhez ért, azt mondta a felesége.
ERVIN Az öszvérek jámbor állatok….
M. H. J. Az öszvérek nem jámbor állatok. Izgága, rossz természetű állatok.
ERVIN Minden élőlény jó természetű eredendően.
M. H. J. Én magam láttam, amikor egy öszvér hasba rúgott egy embert. És hallottam egy másik öszvérről is, amelyik nagyon régen hasba rúgott egy másik embert a sivatagban.
ERVIN Ezek az állatok is eredendően jóindulatúak voltak. Lehet, hogy a Gonosz később megrontotta őket, de a Nagy Fehér Madár…
Motorkerékpárok berregése hallatszik messziről, a motorzúgás egyre közeledik.
M. H. J. Mi is megronthatnánk magunkat egy kicsit. Betérhetnénk valamelyik kocsmába, van belőlük éppen elég.
ERVIN Az ilyen helyeken burjánzik a gonoszság. Én sohasem járok kocsmába.
A motorzúgás egészen közelről hallatszik, motorosok veszik körül őket. Hirtelen leállnak a motorok. Rövid szünet.
MOTOROS Te katolikus pap vagy?
ERVIN Nem.
MOTOROS És keresztet hordasz a nyakadban. Nem szeretjük a katolikus papokat.
ERVIN Nem kereszt van a nyakamban, hanem fehér madár. Nézd a fehér madarat, fiam. Nézd merően a fehér madarat.
MOTOROS Nézem merően a fehér madarat. (Ökölcsapást utánzó csattanás, a motorosok röhögnek.)
M. H. J. Leütötted a Szivárvány Harcosát… Ervin, Ervin, álljon fel!
MOTOROS Te is madarat hordasz a nyakadban?
M. H. J. Nem. Én a zsebemben hordom a kis fehér madarat.
Kiáltozások: „Rúgd oldalba!" Tompa puffanás, M. H. J. feljajdul. Röhögés.
MOTOROS Nem szeretjük az olyan embereket, akik madarakat hordanak a zsebükben vagy a nyakukban, vagy a zászlóikon. Sasokat meg sólymokat. Az ilyen emberek sokszor bántottak bennünket, és mindig bántani akarnak bennünket.
ERVIN (elhaló hangon) Mi történt?
M. H. J. A fiúk nem szeretik a madarakat. Magát leütötték, engem meg oldalba rúgtak.
ERVIN A Hagy Fehér Madár….
M. H. J. Fogja be a száját! (A motorosokhoz.) Mi csak inni szeretnénk egy pofa italt, fiúk. Semmi mást nem szándékozunk csinálni.
MOTOROS Egy pofa italt megihattok. A madarakat meg dobjátok a szemétbe.
M. H. J. Menjünk be a kocsmába.
ERVIN Én csak gyógyteát iszom.
M. H. J. Most majd mást fog inni.
Kocsmai zaj, lárma, pohárcsörgés.
PINCÉR Mit parancsolnak?
M. H. J. Rumot. Sokat.
PINCÉR Tessék. A barátjának különösen szüksége lesz rá. Csupa vér az arca.
M. H. J. Nekem meg a bordáim fájnak. Mintha egy öszvér rúgott volna oldalba.
ERVIN Én csak gyógyteát iszom.
M. H. J. Igyon rumot. Gyerekkoromban láttam, hogy bölcs falusi emberek rummal gyógyítják fájdalmaikat.
ERVIN Nem szoktam meg. Be fogok rúgni.
M. H. J. Nem baj, majd én hazavezetem.
A kocsmai zaj lassan átvált a már kétszer hallott szentimentális, disszonáns dallamra. A zene később elhalkul, asszonysírás hallatszik.
ERVIN (részegen) Elszavalhatok még néhány…
M. H. J. Visszahoztam a férjét.
G. ASSZONY (sírva) A szomszédunk megölte a sündisznót. Szegény sündisznó átbújt a kerítésen, a szomszéd meg agyonverte egy bottal, és visszadobta a kertünkbe. Nézze, hogy kinyúlt szegény. A kis fehér madár is összehúzta a szárnyait.
M. H. J. A fehér madaraknak ma este nincs szerencséjük. Minket is megvertek.
G. ASSZONY Úristen! Mi történt a férjemmel? Véres az arca.
M. H. J. Találkoztunk valakikkel, akik nem kedvelik a madarakat. A férjének szétlapították az orrát, engem meg oldalba rúgtak.
G. ASSZONY A férjem tökrészeg.
M. H. J. Rumot ittunk. Falusi vásárokon is rumot itatnak a sérült emberekkel.
G. ASSZONY Gyógyteát fogok neki főzni.
M. H. J. Én meg most már tényleg hazamegyek. Sok mindent megtanultam ma este. Otthon majd kiteszem az ablakomba a baltámat.
Az eddig is hallott zene ismétlése. Lejelentés.
Gépiratból
