hangjáték-szövegkönyv
SZEMÉLYEK
M. H. János (30-35 éves)
Teofil (20-25 éves)
Guberáló asszony (30-35 éves)
Csukott ajtó mögül vízcsobogás hallatszik, valaki zuhanyozik a fürdőszobában. Kopogás az ajtón.
GUBERÁLÓ ASSZONY Nehogy rám nyissa az ajtót!
M. H. JÁNOS Hogyan fejezné be ezt a mondatot: „A sivatagi homok felett furcsa árnyak…”
GUBERÁLÓ ASSZONY Nem értem, hogy mit mond!
M. H. JÁNOS Regényt írok Izsakhárról! És most elakadtam egy mondatnál!
GUBERÁLÓ ASSZONY Nem értem…!
M. H. JÁNOS (halkan) Soha többé nem fogok felhívni magamhoz olyan asszonyt, aki szemeteskannákból kenyérdarabokat gyűjt a disznóinak.
Megszűnik a vízcsobogás.
GUBERÁLÓ ASSZONY Lehet, hogy nem kellett volna feljönnöm magához.
M. H. JÁNOS Jobb helyen van itt, mint a szemeteskannák között.
GUBERÁLÓ ASSZONY Lent hagytam a zsákomat, félig már megtöltöttem kenyérdarabokkal.
M. H. JÁNOS Később majd teletölti, hazaviszi a disznóknak, és mindenki boldog lesz.
Kinyílik a fürdőszoba ajtaja.
GUBERÁLÓ ASSZONY Nem lett volna szabad feljönnöm magához. Nem is ismerjük egymást.
M. H. JÁNOS Egyszer már találkoztunk lent a ház előtt, és maga megajándékozott engem egy színházi látcsővel.
GUBERÁLÓ ASSZONY Azt is a szemétben találtam.
M. H. JÁNOS Nem baj. Aki nekem színházi látcsövet ajándékoz, azt én felhívom a lakásomba, megfürdetem, és kedves leszek hozzá. No, jöjjön be a szobába és üljön le.
Lépések hallatszanak, bemennek a szobába, leülnek.
GUBERÁLÓ ASSZONY Én még sohasem…
M. H. JÁNOS Látja, itt tartom a látcsövet az íróasztalomon. Látcsővel szoktam magát nézni, amikor a szemeteskannák fölött hajlong. De biztosíthatom, hogy így közelről, egy szál törölközőben sokkal szebb, mint abban a savanyú szagú ruhájában távolról.
GUBERÁLÓ ASSZONY A szeméttől savanyú szagú a ruhám. De hát kell a disznóknak az élelem, és az eldobott kenyérdarabok ingyen vannak. Ha tudná, hogy az emberek mennyi…
Távolabbról kulcscsörgés, kotorászás hallatszik.
M. H. JÁNOS Mit kellene tudnom az emberekről?
GUBERÁLÓ ASSZONY Valaki be akar jönni!
Rövid ideig csak ideges kulcscsörgés hallatszik.
M. H. JÁNOS Igen. Valaki matat a bejárati ajtónál.
GUBERÁLÓ ASSZONY Kicsoda?
M. H. JÁNOS Nem tudom. Lehet, hogy betörő.
GUBERÁLÓ ASSZONY Betörő?!
M. H. JÁNOS Bizonyára. És nem tudja, hogy én mindig nyitva tartom az ajtót. Igaz, hogy belülről benne van a zárban a kulcs, ezért nem boldogul az álkulcsaival. Tehát kezdő betörő. Tapasztalt betörő előbb becsöngetett volna a lakásba, és csak miután nem jelentkezik senki, akkor kezdett volna matatni a zár körül. Így olvastam az újságban.
GUBERÁLÓ ASSZONY Mit csináljunk?
M. H. JÁNOS Ezentúl zárni fogom a bejárati ajtót. Sőt felszereltetek még két zárat.
GUBERÁLÓ ASSZONY Kicsit későn jutott eszébe.
M. H. JÁNOS Valamikor egy lengyel nagyváros szállodájában laktam, a szobám ajtaján három zár volt, és én mindig gondosan bezártam mind a hármat, de sohasem akartak betörni hozzám. Egyszer ugyan jött egy szakállas úr, de ő illedelmesen kopogott, bemutatkozott, közölte, hogy honfitársam, és azt is közölte, hogy ő az a híres cikkíró, aki nemrégen keményen megtámadta hadügyminiszterünket, amiért az katonai dolgok helyett politikával foglalkozik. Sohasem hallottam az illető nevét, de azt mondtam, hogy olvastam a cikkét, mire nekem ajándékozta legújabb gyermekvers-kötetét. Mert a szakállas úr rendszeresen írt gyermekverseket, és mondhatom, nem is rosszakat.
A kulcscsörgés állandóan hallatszik a háttérben.
GUBERÁLÓ ASSZONY Mindjárt ránk nyitja az ajtót. Csináljon már valamit!
M. H. JÁNOS Sohasem volt még dolgom betörővel. Azaz hogy egyszer történt velem ehhez hasonló eset. Akkor éppen Szlovákiában laktam egy falusi házban, a Garam folyó mellett, és régi sebeimet nyalogattam. Napközben lejártam a Garam folyóra horgászni, a folyó túlsó partján pedig a közeli elmegyógyintézet szelídebb ápoltjai kapálgatták a veteményes kertet, és minden fogásomat megtapsolták. Egy napon az egyik ápolt észrevétlenül átúszta a folyót, követett hazáig, és amikor az udvaron a halat pucoltam egy nagy konyhakéssel, bejött az udvarba, kivette kezemből a kést és ő folytatta a haltisztítást. Nem tudtam, hogy elmebeteg az illető, és nem nagyon bántam, hogy elvette a konyhakést, mert utálok halat pucolni. Aztán berontott két ápoló, elvonszolták a bolondot, azt mondták, hogy valamikor konyhakéssel szúrta le a sógorát, és hogy az elmegyógyintézetben sohasem adnak kést a kezébe.
GUBERÁLÓ ASSZONY Legjobb lenne, ha elküldené a betörőt.
M. H. JÁNOS Fegyvert kellene szereznem. De nekem még konyhakésem sincs itthon… Azaz hogy várjunk csak! Van valahol egy baltám! Ha jól emlékszem, legutóbb a szekrény aljába, a levendulászacskó és két novella kézirata mellé tettem. (Léptek, ajtócsikorgás.) Megvan! Tessék!
GUBERÁLÓ ASSZONY Félelmetes szerszámnak látszik.
M. H. JÁNOS Egy fafaragó művésztől kaptam valahol egy magyarországi kastélyban, ahol nagy társaságban hangoskodtam egész éjszaka, ott volt a fafaragó művész is, nekem mindjárt megtetszett, mert szerényen és udvariasan viselkedett, és mert szép balta lógott az övén. Addig néztem vágyakozva a baltát, hogy végül nekem adta, és én akkor hajnalban, miközben a többiek ősi népdalokat énekeltek, a fafaragó művész baltájával vertem a taktust.
GUBERÁLÓ ASSZONY Most mit akar csinálni a baltával?
M. H. JÁNOS Elbánok a betörővel.
GUBERÁLÓ ASSZONY Ne!
Gyors léptek, hirtelen ajtónyitás, rövid dulakodás hangjai.
TEOFIL (rémülten) Itt lakik a…?
M. H. JÁNOS (durván) Nem lakik itt. (Ismét rövid dulakodás, ajtócsapás, léptek.) Íme a betörőnk. Cingáran, fehér ingben és vörös nyakkendőben. Vörös nyakkendőben akart betörni hozzám.
GUBERÁLÓ ASSZONY Én …
TEOFIL (rémülten) Mit akar azzal a baltával?
M. H. JÁNOS Lecsaplak vele, ha menekülni próbálsz. Ülj le.
TEOFIL Kérem…
M. H. JÁNOS Fürdés közben zavartad meg a hölgyet, aki egyébként is nagyon szemérmes. Emellett azonban ismert állattenyésztő. Nem láttad a kenyeres zsákját a szemeteskannák mellett?
TEOFIL Nem… És bocsánatot kérek…
M. H. JÁNOS Először próbálsz betörni egy lakásba?
TEOFIL Először.
M. H. JÁNOS Ügyetlen vagy. Hogy hívnak?
TEOFIL Teofilnak.
M. H. JÁNOS Elég ronda neved van.
TEOFIL Szüleim megelőzték a korukat. Abban az időben az emberek általában normális neveket adtak gyerekeiknek. Ma már viszont mindenki efféle neveket talál ki.
M. H. JÁNOS Örülj, hogy nem Izsakhárnak hívnak.
TEOFIL Ki az az Izsakhár?
M. H. JÁNOS Bibliai alak. Nem sokat szólnak róla, és ebből is látszik, hogy nehéz élete volt szegénynek. A törzsének a helyét pedig igen szerencsétlenül jelölték ki. Távol a tengertől, erdőktől és egyéb romantikus helyektől. Hogy fejeznéd be ezt a mondatot: „A sivatagi homok felett furcsa árnyak…”
TEOFIL …suhantak.
M. H. JÁNOS Hogyan suhantak?
TEOFIL Nem tudom. Tegye félre azt a baltát.
M. H. JÁNOS Ezzel a baltával egyszer egy egész énekkart vezényeltem. Egy szép kastély dísztermében.
TEOFIL Engedjen ki a lakásból. Soha többet nem jövök erre.
M. H. JÁNOS Nem úszod meg ilyen könnyen.
TEOFIL Mit akar velem csinálni?
M. H. JÁNOS Majd meglátod hamarosan.
TEOFIL Megnézhetem azt a látcsövet?
M. H. JÁNOS Nem!
Csattanás, a baltával az asztalra csap.
TEOFIL (dadog) Maga megőrült. Kis híján levágta az ujjaimat.
M. H. JÁNOS Egyszer lefegyvereztem egy elmebeteget. Dühöngő őrült volt, nagy konyhakéssel támadt rám, a közelben nem volt senki, egy félig kihalt falu házának udvarában dulakodtunk, és én elvettem tőle a kést. Később halat pucoltam azzal a késsel.
TEOFIL Én nem akarom megtámadni magát.
M. H. JÁNOS Egy szakállas terroristával is elbántam. Szállodaszobában rontott nekem, ott bántam el vele.
TEOFIL Igazi terrorista volt?
M. H. JÁNOS Igazi. Merényletet szervezett a hadügyminiszter ellen, és felforgató tartalmú könyveket írt és terjesztett.
TEOFIL Nem hiszem, hogy simán elbánt egy igazi terroristával.
M. H. JÁNOS Pedig elhiheted. Egy lengyel városban történt a dolog, a város régi emeletes házai felett egész nap varjak károgtak. Sohasem láttam annyi varjút nagyváros felett. Itt rontott rám a terrorista, de én elbántam vele.
TEOFIL Mit tenne, ha most felugranék és kirohannék a lakásból?
M. H. JÁNOS Utánad dobnám a baltát, és pontosan eltalálnálak a két lapockád között. Engem Zöldi Jóska tanított baltadobálásra.
TEOFIL Az meg kicsoda?
M. H. JÁNOS Ácsmester. Húsz méterről is belevágta az ácsbaltát a gerendába. Valamikor falusi háztetőket építettünk együtt. Sokat tudnék mesélni Zöldi Jóskáról.
TEOFIL Ne meséljen! Inkább…
M. H. JÁNOS Kitűnő ácsmester. De elment vendégmunkásnak Németországba, és ott a körfűrész levágta két ujját. Mert ott már nem ácsbaltával, hanem körfűrésszel dolgoznak az ácsok. Most segélyből tengődik. És nem hiszem, hogy dobálja már a baltát.
GUBERÁLÓ ASSZONY Végül is mit szándékozik csinálni a betörőjével?
M. H. JÁNOS Asszonyom, megkérem, hogy vegye át tőlem ezt a baltát, és tartsa szemmel Teofilt. Én meg hátrakötöm a kezét, aztán levezetjük az utcára, és megmutatjuk az embereknek, hadd szégyellje magát.
GUBERÁLÓ ASSZONY Én nem veszem kézbe azt a szekercét.
M. H. JÁNOS Kár. A világ legjobb fafaragó művészétől kaptam. Városok főterein állnak a szobrai. A szobrokat ezzel a baltával faragta ki.
GUBERÁLÓ ASSZONY Engedje el ezt a fiatalembert.
M. H. JÁNOS Nem tehetem. El akarta lopni a száz márkámat.
TEOFIL Hogyhogy száz márkáját?
M. H. JÁNOS Száz német márka a megtakarított pénzem. Abból az előlegből vettem, amit az Izsakhárról szóló regényemre kaptam.
GUBERÁLÓ ASSZONY Emlékszem már Izsakhárra! Jákob és Lea fia.
M. H. JÁNOS Maga olvassa a Bibliát?
GUBERÁLÓ ASSZONY Régen olvastam.
TEOFIL Ha tudtam volna, hogy csak száz márkája van, nem is próbáltam volna betörni magához. Most pedig elmegyek.
M. H. JÁNOS Ne mozdulj!
Sietős léptek, csattanás, az asszony felsikolt, M. H. J. a bejárati ajtóba vágta a baltát.
TEOFIL (szinte visítva) Maga tisztára megőrült!?
Ajtócsapkodás, a lépcsőházból távolodó rohanó léptek zaja hallatszik.
M. H. JÁNOS Hát elment. (Lassan távolodó, majd közeledő léptek zaja.) A balta szépen megállt az ajtóban. Kis híján eltaláltam a szerencsétlen fickót. Pedig nagyon mellé céloztam. Csak meg akartam ijeszteni.
GUBERÁLÓ ASSZONY Megijesztette. Meg engem is halálra rémisztett. Üljön le, és írja a regényét Izsakhárról.
M. H. JÁNOS Elakadtam.
GUBERÁLÓ ASSZONY Izsakhárról keveset ír a Biblia. Alig néhány mondatot. Aztán később még ír egy Izsakhár nemzetségbeli férfiról, de az, azt hiszem, valami aljas dolgot cselekedett.
M. H. JÁNOS Izsakhárral csúnyán elbántak a Bibliában. Jóformán mindent nekem kell kitalálni róla. De azért mi kedvesek lehetnénk egymáshoz most már.
GUBERÁLÓ ASSZONY Jöjjön el egyszer hozzánk. Szép házunk van a város szélén. Bemutatom a férjemnek. Asztrológus. Horoszkópokat csinál. Elkészíti a maga horoszkópját is.
M. H. JÁNOS Nem hiszek az ilyesmiben.
GUBERÁLÓ ASSZONY Megnézhetné a disznóimat is. Nagyon szépen híznak az összeguberált kenyérdarabokon.
M. H. JÁNOS Lehet, hogy elmegyek egyszer. De most is kedvesek lehetnénk egymáshoz.
GUBERÁLÓ ASSZONY Behúzhatom a függönyt az ablakon?
M. H. JÁNOS Természetesen.
Rövid ideig csönd, majd a függönykarikák csörgése hallatszik.
GUBERÁLÓ ASSZONY Jézusom! Eltűnt a kenyeres zsákom.
M. H. JÁNOS Mi? (Mozgolódás hallatszik a szobában.) Tényleg eltűnt. (Szomorúan.) Teofil lopta el. A kis nyikhaj.
GUBERÁLÓ ASSZONY Miért lopta volna el Teofil? Disznóknak való kenyérdarabok voltak a zsákban.
M. H. JÁNOS Éhes volt szegény Teofil. Meg kellett volna etetnem. Meg kellett volna tömnöm. Akkor lehet, hogy jó útra tért volna.
GUBERÁLÓ ASSZONY Kezdhetem elölről a kenyérgyűjtést. Fel kell öltöznöm. Nem maradhatok most itt.
M. H. JÁNOS (sóhajt) Jöjjön fel máskor is.
GUBERÁLÓ ASSZONY (öltözködés közben) Feljövök. Majd ha ismét találok valami magának valót a szemétben. Látcsövet vagy ilyesmit.
M. H. JÁNOS Hogyan fejezné be ezt a mondatot: „A sivatagi homok felett furcsa árnyak…”
GUBERÁLÓ ASSZONY …lebegtek, …vagy rebegtek.
M. H. JÁNOS Hogyan lebegtek vagy rebegtek?
GUBERÁLÓ ASSZONY Azt nem tudom. (Ajtónyitás.) Kezdjen talán bele egy másik mondatba.
M. H. JÁNOS Előbb vissza kell raknom a helyére a fafaragó művész baltáját. A levendula és a novellák mellé.
Ajtócsukás, lépcsőházban távolodó léptek zaja.
Gépiratból
