Siófokon születtem, Balatonlellén laktam 20 éves koromig. A déli part nagyon meghatározó helyszíne volt az életemnek. Alapélmény úgymond.
Általános iskolában a kedvenc tantárgyam a tesi. Meg a matek is jó volt.
Olyan álomfoglalkozásra, amire hosszan és erősen vágytam nem igazán emlékszem, de tipikus fellángolások voltak azért, például: focista, rockzenész, űrhajós, időutazó, bár ez utóbbi nem tudom, hogy foglalkozás-e.
Írni gimnáziumban kezdtem. A helyszín Fonyód. Ott (is) nagyot fordultak velem/bennem a dolgok. Bejött az életembe a diákszínjátszás (a gimiben és Siófokon is) meg az akkori alternatív zenék és ezzel egy csomó nagyon jó ember és barátság. Vagy fordítva. Mindenesetre ekkoriban történt, hogy írni kezdtem. Eleinte persze ez televerselt füzeteket jelentett csak, magamnak, terápiásan. Nem volt ezzel akkor még célom, egyszerűen csak jól esett élni a nyelvet, papírra vetni, ami körülvesz és átszűrődik. Később aztán elkezdtem gépre is menteni őket, gondoltam jó, ha megvan úgyis. Hátha.
Főiskola alatt – ez már Győr – fogalmazódott meg erősebben bennem, hogy esetleg érdekes lehet másoknak is, amit írok, ezért utána mentem a dolgoknak. Szerencsére kaptam löketet a környezetemből, így küldözgetni kezdtem folyóiratokba az írásaimat.
2016-ban volt az első, számomra meghatározó publikáció a Tiszatájban, és idővel egyre több helyen jelentek meg verseim, amiknek egy része aztán kötetté kezdett formálódni. 2019 óta tagja vagyok a Fiatal Írók Szövetségének.
Fontos olvasmányélményeim: Félőlény (Békés Pál), Gólyakalifa (Babits Mihály), Virágot Algernonnak (Daniel Keyes), Az ország legjobb hóhéra (Szvoren Edina).
Nagyon szeretem: Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Petri György, Kassák Lajos, Orbán Ottó és Tandori Dezső költészetét.
A kedvenc versem Pilinszky Jánostól az Egyenes labirintus.
Jelenleg Gergely Ágnestől olvasom az Útérintő című, összegyűjtött verseket.
Legtöbbször egyébként kortárs költőket olvasok minden mennyiségben.
