Esszé, tanulmány, kritika:
Merza József: Naplemente
Az idős Lao Ceről mesélik, hogy amikor bivaly hátára ült és nyugat felé indult, a határon egy kapuőr állította meg, és azzal a feltétellel engedte csak tovább, ha leírja a tanításait. Így született meg a Tao Te King.
Simon Géza: A haza felé
Simon Géza egyike azoknak a „külföldre szakadt hazánkfiainak”, akik 1956-ban, a forradalom leverése után hagyták el az országot. Ebben a kötetben azokat az útirajzait és publicisztikai írásait gyűjtötte egybe, amelyekben részint a korábbi – 1965-től amerikai...
Szénási Zoltán: Papírforma
Mai szemmel igazán vicces, hogy Babits, a Nyugat szerkesztője és kritikusa 1933-ban Radnóti Lábadozó szél kötetét olvasva a fiatal költőt paraszti származásúnak gondolta, és Sértő Kálmánnal együtt az új népiesség irányzatához sorolta.
Herta Müller: A király meghajol és gyilkol
A király meghajol és gyilkol című kötet számos esszéje önéletrajzi ihletésű, a szerző a gyerekkorát, valamint a romániai diktatúra idején megtapasztaltakat eleveníti fel.
Laczházi Gyula: Zrínyi Miklós költészete
Éppen ezért felfogható a Syrena-kötet egyfajta számvetésként is: olyan összegzésként, melyben egy fiatalember a lehetséges életcélokat, a szerelmet és a heroikus helytállást mérlegre téve alakítja ki saját álláspontját és értékrendjét.
Szepes Erika: „ez hát a vihar”
A kötet címe egy olyan állapotra utal, amelyben még nem tör-zúz a szélvész, nem reccsennek az ágak, nem kezdenek áradni a folyók, de mindezek a jelek előre utalnak egy pusztító természeti erő támadására.
Lóska Lajos: Tárlatról tárlatra
Napjaink képzőművészetének a bemutatását kétféle megközelítési mód jellemzi. Az egyik művészetünk perspektíváját az egyetemes irányzatokhoz való csatlakozásban látja, a másik felfogás azt hangsúlyozza, hogy a nemzeti, a regionális kifejezésmódok összességéből alakulhat...
Kelemen Lajos: Gyeptéglák a füveskönyvemből
A Gyeptéglák a füveskönyvemből szerzője több kötetnyi esszét publikált, ezek elsősorban filozofikus megközelítésű prózák, a szerzőre olyannyira jellemző egyéni, senki máséval össze nem téveszthető hangnemben megírva.
Druzsin Ferenc: „Egy régi levélen ezt irva találtam.”
Az „Egy régi levélen ezt irva találtam.” Arany János és Tompa Mihály munkásságának állít emléket az alkotók születésének kétszázadik évfordulóján.
Merza József: Mivé lesz az ember?
M. J., mint esszéíró, az emberi lét legalapvetőbb kérdéseiről elmélkedik – mi végre vagyunk itt, honnan jöttünk, hová tartunk? Meddig terjed a felelősségünk? Írásainak erejét a hitelességük adja – nem „gondolatok szülte gondolatokat”, hanem a cselekvő ember...