01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

Verrasztó Gábor: Bogáthy Mihály

Leírás

Befejezetlen életrajz

Bogáthy Mihály magyar színész volt. Még utolsó levelében is kért, hangsúlyozzam ki, hogy ő magyar színész, ötvenhét éve él New Yorkban, itthon valószínűleg már elfelejtették.

Bogáthy azok közé tartozott, akik valóra tudták váltani gyermekkori álmaik. Szülőhelyén, Orosházán lépett először színpadra, 1946-ban pedig, alig húszévesen a Medgyaszay Színházban Dayka Margit, Ajtay Andor, Latabár Kálmán, Mezei Mária, Bilicsi Tivadar és a többi sztárszínész partnereként játszott.

Az államosítást követő kultúrpolitika sokkal együtt a Faluszínházhoz „kergette”, de Antal Gábor, korának „rettegett” kritikusa még akkor is elismerően írt róla. Bogáthy Mihály 1956 novemberében csatlakozott a kilátástalan jövőjű, emigráns színészekhez.

Amerikában neki sikerült, ami Jávor Pálnak nem: három év múlva már a Broadway előkelő színházaiban játszott angol nyelven, filmszerepet kapott az United Artists-nál.

Amikor Szörényi Évával elkezdett Kanadában turnézni, azt írták róla, hogy „Bogáthy Mihály izzó, lobogó lelkesedése színben, játékban, megjelenésben egyaránt kiváló. Ritka szép férfi példány; szimpatikus, szerény, aki most kezd üstökössé válni a színészet égboltján.”

De tudását  máshol is kamatoztatta: saját filmvállalatot alapított, az addig ismeretlen Robert De Niro neki köszönheti első főszerepét, rendezett, koncerteket szervezett. Rávette Karády Katalint, hogy New Yorkban újra lépjen közönség elé.

Bogáthy a manhattani művészvilág „kikerülhetetlen” figurája lett. A hatszobás lakásában tartott partikon mindenki megfordult legalább egyszer, aki számított. Rajongtak érte a nők, mégsem nősült meg soha. A legjobban édesanyját szerette.

Még nyugdíjas korában is nagyoperettek főszerepét játszotta, de gyorsan romló látása visszavonulásra kényszerítette. Csendben hagyta ott a színpadot. Lett volna ideje memoárt írni, de nem tartotta fontosnak. Csak halála előtt nem sokkal határozta el, hogy mégis elkezdi:

„Persze dióhéjba leszűkíteni az én változatos, színes életemet, ami többkötetes regénybe illene, nagyon nehéz.

Ha nincs benne érdekes dráma és humor, senki nem olvassa el. Be kell mutatni, hogy honnan jöttem, hová mentem. Be kell mutatni az akkori Orosházát, a családot, Budapestet, New Yorkot, a kollégákat, barátokat, akik az életemet befolyásolták.

És kell, hogy ezek a mozaikszerű kis életképek nem mindennapiak, olykor kihívóak legyenek. Persze a fényképek is fontosak, és azok mindenkit érdekelnek.”

Szinte már vakon dolgozott, nagy, nyomtatott betűkkel teleírva a lapokat, a szöveget folytonosan javítva, pontosítva. Amit Bogáthy Mihály, eredeti nevén Luczó Mihály Ernő hátrahagyott, befejezetlenül is kerek történet.

Méltó a mesterségéhez, méltó a családjához.