01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42 43 44 45 46 47

Horváth Gáborné

Szentkatolnai Bálint Gábor és munkásságának újraértékelése

 

„A MAGYARSÁG EREDETÉNEK NYELVÉSZETI KÉRDÉSEI” témakörben nemzetközi konferencia zajlott le Budapesten, a Magyarok Házában 2006. december 8-án. A konferencia a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiája és a Kőrösi Csoma Sándor Magyar (magán) Egyetem szervezésében jött létre Balogh Ildikó, Érdy Miklós, Schell Ferenc, Szegő Iván Miklós, Zágoni Jenő, Borcsa János, Jakab Jolán, Péntek János és mások szíves közreműködésével. A konferencia előadásainak anyagából a kötetet szerkesztette Obrusánszky Borbála, kiadta a Táltos Kiadó, Kézdivásárhely, 2007.

A konferencia Szentkatolnai Bálint Gábor sokoldalú munkásságát, kutatásait, sajátos nyelvi tehetségét – egészében az alkotói életművét elevenítette fel a korábbi és a legújabb kutatások tükrében.

Erdélyi István, a Magyar Őstörténeti Munkaközösség elnöke bevezetőjében tájékoztatja a könyv olvasóit, hogy tudósunk szerteágazó kutatásainak, kiadványainak hol a méltó (mai) helye a magyar tudományosság világában. Jakab Jolán, szentkatolnai hagyományőrző történelemtanár, iskolaigazgató személyes levélben számolt be a falu szülötte „székely nyelvzseniről, orientalista nyelvtudósról” írt művekről, a szentkatolnai és kézdivásárhelyi – most már rendszeres – hagyományápolásról.

A szerkesztő-író, Obrusánszky Borbála mongolista „Szentkatolnai Bálint Gábor újraértékelése” című beköszöntőjében már a konferencia utáni összefoglalást szánja az olvasónak. Felsorolja mindazokat a hatásokat, amelyek személyiségét – tehetségen kívül – a nyelvek felé terelték, köztük Kőrösi Csoma Sándor példamutatását. Bemutatja a szerző azokat a jelentős, tudós személyiségeket is, akik a felismert tehetséghez igazították védencük útjait (pl. Vámbéry Ármin, Fogarasi János). De a mindmáig létező és fennálló vita akkori „akadékoskodóit” is megismerjük, akik néven nevezve gáncsolták akadémiai berkekben az előbbre jutást, és kettétörték pályáját. Szentkatolnai Bálint Gábor volt az alapozója és ébresztője a mostanában fellendülő nemzetközi hun-magyar kutatásnak. S ő volt az első magyar mongolista is. Másrészt – „A konferencia előadói kijelentették, hogy Bálint Gábor újfajta nyelvészeti és néprajzi gyűjtési módszert alakított ki, melyet a 20. században ismét Keletre utazó magyar kutatók használtak, de ugyanezt a módszert használják a néprajzkutatók is” (14.). Bálint Gábor munkássága ma sem vesztette el aktualitását a nyelvészeti eredetvitákban. Ezt a tényt az is bizonyítja, hogy neves magyar és külföldi nyelvészek értelmezik újra műveit, s tanulmányokat írnak róla. Bizonyítéka ennek a 2006. évi budapesti konferencia is. Ám egyáltalán nem zárhatjuk ki, hogy egy-egy előadó nyelvészeti vitákat, vitairatokat gerjeszthet a jövőben.

Berényi Zsuzsanna Ágnes, az Egyetemes Eszperantó Szövetség megbízottja „Az eszperantista Bálint Gábor”-ról így összesít: „A nemzetközi nyelv megalkotásának gondolata régebbi az eszperantónál. A számos nemzetközi nyelv egyike volt az ido is. Az ido művelői között Bálint Gábor Magyarországon az első volt. Még a vezető képviselők közé is tartozott világszerte. Az idő azonban az eszperantót igazolta” (23).

Czeglédi Katalin nyelvész, altajista „Bálint Gábor és a magyar nyelv” címen Bálint Gábornak a Kazáni tatár nyelvtanát alapul véve terjedelmes tanulmányban igazolta azt, hogy „Bálint Gábor adatai egyrészt kiegészítik, megerősítik az ő földrajzi névi kutatásai során kialakult tanulságokat, eredményeket, másrészt új megállapításokhoz vezetnek. Ez azért lehetséges, mert Bálint Gábor alapos és nem hamis munkát végzett. Bár a szakszavak, grammatikai megnevezések mára sok esetben módosultak, de az általa használt terminológiák egy része ma is megállja a helyét, más része pedig változott. Előfordul, hogy sokáig még őutána is az általa használt szakszó volt hivatalosan használatban, mint pl. a birtokos személyrag, amely ma már birtokos személyjel.

Szentkatolnai Bálint Gábor nem az íróasztal mellől kutatta a kazáni tatárok – keresztény tatárok – nyelvét, hanem köztük élt, nyelvüket, kultúrájukat, gondolkodásmódjukat közelről ismerte meg. Példát mutatott az utókornak, nekünk kutatóknak abban is, hogy feltétlen meg kell ismernünk eleink gondolkodásmódját azért, hogy közelebb jussunk a nyelvi tudatukhoz. Ezen keresztül pedig képet kaphatunk arról, milyen szellemben teremtették az emberi nyelvet, a magyar nyelvet és hogyan születtek Eurázsia és a világ nyelvei. Ebben sokat segítenek a földrajzi nevek, amelyeknek a kutatási eredményeit Bálint Gábor munkái egyrészt megerősítik, másrészt hozzásegítenek a további vizsgálatokhoz, ezért módszerükben és tartalmukban egyaránt nélkülözhetetlenek. Megerősítik azt az álláspontot, mely szerint a nyelvünket az élet szülte, a nyelvben minden benne van: a születés, a kezdet, s az egész élet, azaz a történelem, kultúra, hagyományaink, maga a világ. Mindez tehát megismerhető a nyelven keresztül, ha helyesen közelítjük meg. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy benne éljünk a valóságban, ismerjük a hétköznapi emberek életét is.” Bálint Gábor az emberi nyelvnek – ezen keresztül a kazáni tatár és a magyar nyelvnek is – szakavatott kutatója volt. Ő a magyar nyelvnek a lényegéhez, titkaihoz segít eljutni a munkáin keresztül. Mint nyelvész nagyon sokat tudott, az igazat kereste. Amit írt, alkotott, meg kell ismernünk. Korának prófétája volt, s tanítója az utókornak (84–85).

Johanna Domokos összehasonlító nyelvész (UCLA, Szláv Tanszék) „XIX. század végi miser tatár szövegfeldolgozás korabeli kazáni tatár szöveghez viszonyítva” c. munkája hangjelölő, mesefordítási és szintaktikai egybevetéseket elemez Szentkatolnai-fordítások viszonylatában.

Friedrich Klára rovásírás-kutató „Szentkatolnai Bálint Gábor rovásírásos tevékenységé”-ről alkot történelmi képet: a nagyszülői indíttatásról, a csíksomlyói középiskolai megerősítésről és az Akadémiához benyújtott sokéves gyűjtéséről, majd annak teljes elutasításáról. „Bálint Gábor tudományos pályafutását és életét szerinte a… Tudományos Akadémia ellentmondást nem tűrő finnugor szemlélete tette tönkre. Ez a szemlélet fosztotta meg gyűjteményének egy részétől és attól, hogy a fennmaradt részt feldolgozhassa” (105).

Kelemen Miklós lelkész-történész, az Unitárius Egyház nevében nagyra becsüli a konferencia újraértékelő szándékát „Bálint Gábor életének néhány kérdése” címen. A nyelvzseni oly „korban élt, amelyben az egyházhoz való tartozás is rányomta bélyegét a tudományos érvényesülésre” (108). Bálint Gábor 1870-ben szakított a Római Katolikus Egyházzal és az Unitárius Egyház híveihez csatlakozott. Ezen egyház hívei és az erdélyi tudományos körök járták ki, hogy Bálint Gábor a Kolozsvári Egyetem Urál-Altajisztikai tanszék vezetője lehessen 1893-tól és visszatérhessen hazájába.

Angela Marcantonio (Universita’ di Roma „La Sapienza” Facolta’ di Science Umanistiche – Cattedra di Ungherese) előadása „A finnugor elmélet és a magyar nyelv eredete” kiemelkedő szintű előadás volt. Eddig közzétett kutatásai és megjelent könyvei alapján a finnugor elmélet mindmáig tartó érvénytelenségét igazolja. Új kutatási és bizonyítási módszereket ajánl a nyelvek-népek és a nyelvek-nyelvek összefüggéseinek megvitatására.

Marácz László (Amszterdami Egyetem, European Studies) „Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága” mellett áll ki és rámutat: „Hunfalvy nemcsak negatív szerepet játszott Bálint Gábor tudományos pályafutásában, hanem alapvetően négy területen ártott a magyar nyelvészetnek, nyelveredet kutatásnak” (119). A „szógyök” elmélet jeles képviselője volt Szentkatolnai Bálint Gábor, és ezzel kapcsolatos munkássága – Hunfalvy ellenében pedig – még ma is érvényes és iránymutató.

Obrusánszky Borbála „Bálint Gábor tevékenysége és hun kutatásai” vonatkozásában új életrajzi kutatási anyagokat hozott nyilvánosságra. A kutatás helyei: az MTA Kézirattára, a Székely Nemzeti Múzeum könyvtára, Kolozsvár, Szentkatolna. A második részben „Bálint Gábor tevékenységének egyik sarkalatos, mégis nem kellően hangsúlyozott pontjára tér ki: »hun elméletére«, a Bálint-Budenz vitára és annak utóhatásaira, az önkéntes külföldi száműzetésre.” Ám a külföldi, megérdemelt sikerek 1893-ban visszahozták őt Erdélybe. „Bálint nyelvészeti munkái után, 1901-ben megírta ’A honfoglalás revíziója’ c. kötetét, amelyben visszatér a hun kérdésre” (146). Kutatásai eredményeit részletesen ismerjük meg az előadás anyagából. Az utóbbi másfél évtized nemzetközi hun kutatásai pedig napjainkban igazolják Bálint Gábor több mint száz évvel ezelőtti munkásságát.

Szecsenbátor nyelvész (Belső-mongol Tudományegyetem, Höhhot, Kína, Mongolisztikai Kutatóintézet) a dzsungáriai csaharok történetének, kultúrájának és nyelvjárásának rövid összefoglalását mutatta be időbeni történelmi eseményeikre alapozva.

Alfréd Tóth (nyelvész, USA University of Arizona) „Is there a finno-ugric or uralic language family?”, azaz „Létezik finnugor vagy uráli nyelvcsalád?” címmel írta angol nyelvű tanulmányát, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy néhány éve már a hagyományos finnugor vagy uráli intézményekben is kétségek merültek fel a tekintetben, hogy létezik-e finnugor vagy uráli nyelvcsalád. A szerző mintegy 100 szón keresztül igazolja, hogy az uráli nyelvcsalád-elmélet nem áll biztos talpakon.

Veres Péter etnográfus: „Ősmagyarok a Kaukázus előterében, különös tekintettel Bálint Gábor kaukazológiai munkásságának tükrében” c. tanulmánya zárja a kötetet. A szerző felmutatja azokat a nehézségeket, amelyek a közelmúltban akadályozták: „őstörténet-kutatásunkban az utóbbi időben egyik megoldatlan, de kulcsfontosságú problémává vált a magyaroknak a Kaukázus előterében való feltételezett tartózkodása körül kibontakozott vita” (187). Külön fejezetben méltatja Bálint Gábor szerepét a Kaukázus kutatásában, s nagyra értékeli „igencsak részletes kabard–magyar–latin szótárát.” A szerző kutatási anyaga bizonyára vitára ösztönöz majd más Kaukázus-kutatókat és nyelvészeket is.

Összegzésként Obrusánszky Borbála megállapításával egyetértve: a konferencia és az előadások anyagának „Csak most, civil kezdeményezésre nyílik lehetőség arra, hogy Bálint Gábor munkásságát és kutatási eredményeit közreadjuk, tudományos konferencián megvitassuk, így kialakulhat egy új, pozitív és az igazsághoz közeli Bálint-értelmezés” (151).