01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42 43 44 45 46 47

Régi szibériai kutatóink

 

Pápai Károly

Néprajzkutató. 1861. december 20-án született Pápán és 1893. november 25‑én halt meg Görzben (Ausztria). Középiskolai tanulmányai után, melyeket Pápán végzett, egy évig Lipcsében és Budapesten hallgatott bölcseletet, majd Budapesten folytatta tanulmányait, ahol meg is szerezte bölcsészdoktori diplomáját. Ezután két évig a tanárképző intézet gyakorló gimnáziumának tanára volt. 1881-ben változtatta Lip családnevét Pápaira. Különös figyelmet fordított a Nyugat-Szibériában élő nyelvrokonaink néprajzának és életmódjának megismerésére.

1888. március 1-jén a Magyar Tudományos Akadémia és a Külügyminisztérium támogatásával gyűjtőutat szervezett a Nyugat-Szibériában élő vogulok és osztjákok közé, és Munkácsi Bernát nyelvész társaságában indult útnak. Először Szentpétervárra utaztak, majd Moszkván, Kazánon és Permen keresztül jutottak el a Permi Kormányzóság igazgatása alá tartozó, manysik (vogulok) által lakott Verhoturjei Lerületbe, ahol néprajzi etnográfiai és nyelvészeti vizsgálatokat folytattak, majd e területről az Ob bal parti mellékfolyóinak (a Szoszva és a Konda) partvidékére utaztak, ahol manysi és hanti (osztják) településekről származó gazdag néprajzi anyag gyűjtése mellett Pápai antropológiai vizsgálatokat is végzett. Ezután az Irtis és az Ob folyó között elterülő mocsaras területeken élő hantikat látogatta meg. Elsősorban a Szurgut és Narim folyók melletti települések körüli vidéket vizsgálta. Itt a hantik szomszédjainak, a szamojédeknek a szokásait is megfigyelte. 1889 elején tért haza szibériai gyűjtőútjáról, amikor rögtön hozzáfogott az út során szerzett jelentős mennyiségű adat feldolgozásához. Rendezte gyűjteményét, leírásait, naplójának adatait, melynek alapján nekifogott a manysik néprajzának megírásához.

Mint óradíjas tanár és a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazottja dolgozott igen kevés bérért, szűkös anyagi helyzete és egyre romló egészségi állapota miatt feldolgozó munkája csak nagyon lassan haladt. 1893-ban Budapest IV. kerületének főreáliskolájában kapott helyettes tanári állást, de ekkor már gyomorgümőkórja oly mértékben elhatalmasodott rajta, hogy 32 évesen érte a halál. A Pápai által gyűjtött nyelvészeti anyag jelentős részét Munkácsi Bernát dolgozta fel.

Irodalom

Naplója és több feljegyzése csak kéziratban maradt fenn, viszont kutatási eredményeinek egy része a következő cikkekben jelent meg:

Jelentés az észak-szibériai utamról. Földrajzi Közlemények, Budapest, 1889

Turisták Lapja, Bp. 1893

Budapesti Hírlap, 334. szám, Bp. 1893

Magyar Hírlap, 334. szám, Bp. 1893

Pesti Napló, 339. szám, Bp. 1893

Fővárosi Lapok, 336. szám, Bp. 1893

Vasárnapi Újság, 48. szám, 1894 (arcképével)

 

Pápay Károly

Nyelvész, 1873. július 1-jén a Komárom megyei Nagy-Igmándon született. Középiskolai tanulmányai alatt, melyeket a pápai evangélikus főiskolán végzett, az európai nyelveken kívül már törökül is tanult. A budapesti egyetemen bölcsészettudományokat, kezdetben klasszika-filológiát, majd francia, később „magyar-ugor” összehasonlító nyelvészetet hallgatott. Ez utóbbi területen a kor több neves nyelvészének segítségével mélyítette tudását több éven keresztül. Közvetlenül bölcsészdoktori diplomájának megszerzése után nyelvészként vett részt Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai expedíciójában.

1897-ben Szentpétervárra utazott, ahol az expedíció munkájának feltételeit készítette elő a szükséges engedélyek beszerzésével. A finnországi finnugor nyelvészet képviselőivel is találkozott közel egy hónapos Helsinkiben tett látogatása alkalmával.

1898 márciusában indult útnak Moszkván és Kijeven át Odesszába, ahol az expedíció többi tagjával találkozott. Ezek: a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának segédőre, az Ethnographia c. folyóirat szerkesztője, Jankó János néprajzkutató; Pósta Béla régész, aki a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségosztályának őre; továbbá Zichy Jenő gróf, az expedíció fő támogatója, aki maga hosszú ideje foglalkozott nyelvrokonaink felkutatásával. Útjuk első állomása Tiflisz volt. Kétheti együttlét után Pápay elhagyta a csoportot és Novorosszijszkon keresztül Kazánba indult. A Kazáni Egyetem könyvtárában és néprajzi múzeumában végzett kutatómunkát. Összegyűjtötte a vallásos témájú csuvas, tatár, baskír, mordvin, cseremisz és votják nyelven fellelhető írásokat, melyek az ortodox misszió kiadásában jelentek meg. Ezután a Kazáni Kormányzóság fennhatósága alá tartozó Csebokszári Kerületben egy hónapig tanulmányozta és tanulta a csuvas nyelvet, mely vizsgálatok alapján a már meglévő Zolotnyickij-féle csuvas szótárat is tökéletesítette. Ezt követően Permen, Jekatyerinburgon és Tjumenyen keresztül Tobolszk felé vette útját, ahonnan 1898. július 1-jén indult a Berjozov és Obdorszk környékén élő északi-hantik közé, akik között a viszontagságos körülmények ellenére, közel egy évet töltött. E területen végzett nyelvészeti kutatásai gyümölcseként megfejtette Reguly Antal hanti (osztják) nyelvű szövegeit, melyeket a kutató halála után – magyarázó szöveg híján – senki sem tudott feldolgozni. Pápay nyugat-szibériai expedíciójáról 1899-ben érkezett haza, amely után azonnal nekilátott gyűjteménye rendszerezéséhez. 1901-től helyettes, majd 1903-tól teljes állású könyvtártisztként dolgozott az MTA könyvtárában.

Irodalom

Pápay Károly: Északi osztják népköltési gyűjtemény. Reguly Antal adatai és saját gyűjtései alapján. Budapest, 1904

Zichy Jenő gróf harmadik utazása. III. kötet. Nyelvészeti adatok

 

Hamar Márton

Zoológus, vadászíró. 1927. február 5-én született a romániai Radnóton, és 1987. március 25-én tragikus körülmények között halt meg Bukarestben. A középiskola befejezésével – melyet a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végzett 1947-ben – kezdetben (1947–1949) a Bolyai Tudományegyetemen, majd 1949–1954-ig a jekatyerinburgi Makszim Gorkij Egyetemen folytatta tanulmányait. 1959-ben a moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerezte meg a biológiai tudományok kandidátusa (vagy doktora?) tudományos fokozatot. Az egyetem elvégzése után (1954-től) a bukaresti Mezőgazdasági Kutatóintézet növényvédelmi részlegének kutatójaként, majd a Növényvédelmi Kutatóintézet kisemlős-laboratóriumának vezetőjeként dolgozott.

Hamar Márton az 1960-as évek második felében indult útnak, hogy régi álmát valóra váltva megismerje az északi sarkkörön túli életet, tanulmányozhassa a tundrát és annak állatvilágát. Útjának első állomása Vorkutában volt, ameddig Moszkván és Pecsorán keresztül repülőgéppel jutott el. Néhány hetes itt-tartózkodása alatt szerezte be engedélyeit és szervezte meg majdani találkozóit. Innen az Urál-hegység legészakibb csücskén keresztül vonattal folytatta útját az Ob bal partján fekvő, a torkolattól kb. 70 km-re lévő, manyszik (vogulok) és hantik (osztjákok) által lakott Labitnangiba. Itt találkozott a biológiai termékenység kérdéseit vizsgáló Nemzetközi Biológiai Program orosz csoportjának igazgatójával, akivel a továbbiakban már együtt folytatták útjukat. Onnan lánctalpas kétéltű terepjárón jutottak az Ob folyó felső folyásánál elterülő Jamal-félsziget déli tundra-vidékére. (Oda Erdélyi Péter szerkesztő-riporter jutott el a következő években, pl. 2004-ben.) Mélyen a tundrában rögtönzött kutatóállomáson ismerkedett meg a csoport többi kutatójával (entomológus, ornitológus, botanikus, geológus), akik készségesen beavatták őt a tundra élővilágának rejtelmeibe. E központból tettek több napos kutatóutakat a területen, mely teljesen lenyűgözte őt gazdagságával és változatosságával.

Útjai során zoológiai megfigyelései mellett megismerkedett a területen lakó nyenyecek néhány csoportjával, akiktől lelkes kérdéseire a tundrai élet sok jellegzetességét tudta meg. Utazást tett az Ob egyik mellékfolyóján, a Langot-jugánon, azaz Róka-folyón, és szemügyre vette az azt övező területeket is. A Kis-Ob – amely az Ob bal oldali ága – partján obi hantikkal is találkozott, s a tőlük feljegyzett elbeszélésekben több Reguly Antal gyűjtéseiben is olvasható mondára ismert. Bejárta a Sarki-Urál keleti lejtőit és az Ob folyó hegyi szakaszától a Labitnangi-tundráig terjedő területeket. Nyugat-szibériai útjának végső állomása Szalehard (az egykori Obdorszk) volt, ahonnan gyűjtött anyagával hazafelé indult. A hantiknál jelentős néprajzi felvételeket is készített.

Irodalom

Hamar Márton: Véget nem érő nappalok. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1971

Hamar Márton: Napkeleti ösvényeken. Bukarest, 1961

Erdélyi I. (közreadó): Látogatás a chantik földjén. Studia Nova 1995. 3. 151–162.