01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42 43 44 45 46 47

Obrusánszky Borbála

Földanya-kultusz a mongoloknál

 

A mongolisztikai tudományág egyik kiemelkedő kutatási területe az ősi hitvilág elemeinek vizsgálata, ezzel kapcsolatban az elmúlt félszáz évében számtalan cikk, tanulmány, sőt monográfia jelent meg mongol és külföldi szerzőktől, de azokban az egyik érdekes téma – a női istenségek szerepe – csak érintőlegesen szerepel, pedig a tudományos munkák majdnem mindegyike utal annak meglétére és egykori fontosságára. A szakirodalom ezen hiányossága miatt megpróbáltam utánajárni annak, hogyan élt az a mongol népeknél.

A kultusz formái

A régészeti leletekből, valamint a sziklarajzokból ismert az a tény, hogy az élet, a termékenység kultusza már a korai, neolit kultúrákban az utódot szülő anyához kapcsolódik. Vaszilijev, orosz sinológus szerint a termékenység rejtélye, a születés titka már az ősközösségi korban is foglalkoztatta az emberek képzeletét.[1] A későbbi, az eurázsiai területen előkerült régészeti emlékek azt mutatják, hogy a termékenység kultusza töretlenül fejlődött, és a különböző népek ábrázolásában a termékenységet összekapcsolták a gyermeket szülő nővel. A korai korokból az egyik kiemelkedő régészeti lelet a mai Észak-Kína területén került elő, a Belső-Mongólia Autonóm Tartományban lévő Ulaanhad járásból, amely a legrégebbi asszonyábrázolás, amely a nőiség tiszteletét mutatja.[2] A régészek a leletek korát Kr. e. 8000 körüli időre datálták. A ritka leletet Kínában, de az eurázsiai kontinensen továbbiak követték, azok már azt mutatják, hogy kb. a bronzkortól a nőiség és a termékenység kultusza háttérbe szorult a férfias kultuszok és istenségek mögött.[3] Kínában ez a váltás a Zhou (Csou)-korig bezáróan zajlott le.

A változás a pusztai lovas nomád népeket is érintette. A mongol samanizmussal foglalkozó kutatók többsége egyetért abban, hogy a nomádok legősibb társadalmi formája a matriarchátus korszaka volt, ahol az ősöknek járó, meghatározott időben bemutatott áldozatokat a közösség női vezetője irányította, aki egyben szellemi vezető volt. A kultuszt irányító asszony nevét a kutatók a mongol történeti források alapján „idugan, nidugan”-nak határozták meg, amely ma „udgan” alakban a sámánasszony elnevezését jelenti Mongóliában. A belső-mongol Bajanbatu, Altad Damba, Dulam, valamint a mongol Pürev, az udgant tartják a nemzetség legkorábbi szellemi vezetőjének.[4] Szerintük az ősi társadalom szerveződésében akkor történt a legnagyobb változás, amikor az anyajogú társadalmat felváltotta a harcos férfijogú társadalom. Akkor a kutatók szerint a korábbi hitvilág elemei is megváltoztak, és a férfiasságot kihangsúlyozó hitvilági elemek, szimbólumok vették át a szerepet. Bajanbatu és Pürev szerint akkortól jelentek meg a férfi sámánok, a zaarinok, és akkortól a férfit szimbolizáló Nap imádata felülkerekedett a nőiséget jelképező Hold felett, bár a Hold a későbbiekben is megőrizte fontosságát, ahogyan az asszonyok szerepe is jelentős maradt a pusztai, így a mongol népek történetében.[5]

Az altaji népek körében a legjobban elterjedt név az istennő elnevezésére az Etügen szó különböző változatai, akiben a Földanyát tisztelték. A történeti forrásokban többféleképpen szerepel: néhány helyen Etügen, a türk forrásokban Ötüken alakban fordul elő, utóbbi szent hegy vagy erdő értelemben. Hozzá kapcsolódik az anyaság tisztelete, ami máig jelen van a mongol népek körében. A mongol földrajzi neveket sokszor Édzsnek, vagyis Anyának nevezik: ilyen az Anyaszikla, Anyafa, Kegyes Anya. Az Anya egyéb nevei: Földanya, vagy Világanya. Zundui Altangerel elmondása alapján régen, a buddhizmus előtti korszakban minden mongol jurta oltárán a Földanya, Etügen bálványa volt felállítva.[6]

Az Etügen, Ötüken, Idugan alak a kései altaji – török és mongol – forrásokban szerepel, ennek eredetét viszonylag kevesen kutatták. Ucsiraltu, belső-mongol nyelvész a kínai nyelvi glosszákban megtalálni vélte a fenti szavak eredetét, szerinte az alapszó a hun nyelvben[7] meglévő hitü/hidü kifejezés lehet, mely erőt, varázslatot jelent, és egyben fontos hun méltóságnév volt. [8] Ucsiraltu szerint a hitü/hidü szó a Földanya tiszteletével függ össze. A szó a türk nyelvemlékekben iduq alakban fordul elő, ahol szentet jelent.[9] Elképzelhető, hogy ez lehet a magyar hit szó rokona, melyet ismeretlen eredetűnek tart a nyelvészet.[10] A magyar hit szót a XIX. században Vámbéry Ármin a jakut itegel, hit szóval,[11] majd Bálint Gábor a mongol itegel/sitügen szóval hozta kapcsolatba, de ezeket az értelmezéseket a magyar nyelvészek nem vették figyelembe,[12] így a mai etimológia szerint a szó ismeretlen eredetű.[13]

Istennők és a természet elemei

A nomád társadalomszerveződésben bekövetkezett jelentős változások miatt ma már nagyon nehéz meghatározni a legrégebbi hitvilág rétegeit, de néhány mitológiai, népmesei és népvallási maradvány arra utal, hogyan tisztelték az asszonyokat egykoron. Ucsiraltu mongol nyelvész szerint az ősi sámánhitben a különböző természeti elemeket férfi és női elemként csoportosították, eszerint a „hitü/hidü”, a kő a Hold és a Föld női elemű, míg az Ég, a vas, a sámán, és a Nap a férfiakhoz kapcsolódik.[14] Ez a felosztás is azt mutatja, hogy az ősi hitvilágban, de az asztrológiában a Holdat és a víz elemet egyértelműen az anyasághoz és a nőiességhez kapcsolják, ez nagyon pontosan világít rá arra az ősrégi megfigyelésre, hogy az élet szorosan összekapcsolódik a vízzel, hiszen a vándorló népek számára elemi fontosságú az, hogy lakóhelyük környékén maguk és állataik számára elegendő ivóvíz álljon rendelkezésre. A mai mongol nyelv a folyók forrásvidékét ma is „eke bulag”-nak, vagyis „anyaforrás”-nak nevezi, amely mellé szent szalagot, hadagot tűznek, és ott imádkoznak.[15] A régiek megfigyelték azt is, hogy születés előtt víz (magzatvíz) távozik a vajúdó asszony szervezetéből, amely egy új élet megjelenését jelezte. Másik ősi megfigyelés volt az, mely szerint a női test ciklusának szabályozását a Hold uralta, amely szorosan összekapcsolódott a víz elemmel, és a korai nemzetségek számára a legfontosabb elem a víz volt. A víz elemhez a fehér szín társulhatott, amely a tejre, az anyatejre utalt, de sokszor a vizeket is fehér színnel szimbolizálják, legjobb példa erre a mongol eposzokban megmaradt tejtó, tejtenger, tejóceán kifejezés. Máig megőrződött szokás a mongoloknál, hogy az anyatejnek különleges erőt tulajdonítanak, a mongol népmesékben a hősök több évig táplálkoznak anyatejjel. Mongóliában a férfiak máig isznak anyatejet, hogy erőt kapjanak belőle.[16] A mongol eposzokban, népmesékben a fehér színű istennők általában vízi istennők, akik vízi tündérként maradtak meg a népi emlékezetben, és egyik jellemzőjük az, hogy hattyúruhában jelennek meg a földi emberek között.[17] A burjátoknál vízimadár – hattyú – alakban jelennek meg, és ruhájukat letéve női alakban a vízben fürdenek.[18] A mongol tündér szó eredeti nevét nem ismerjük, csak az idegen eredetű dakini[19] maradt fent a forrásokban, amely Bajanbatu szerint a ’nidu’ szóval, vagyis a sámánasszonnyal van kapcsolatban.[20] Alexandra David-Neel szerint a dakini szó szanszkrit eredetű, tibeti megfelelője kan-doma. A szerző megjegyzi, hogy a buddhista istennőt sokszor anyának is hívják.[21] Bajanbatu azt tartja róluk, hogy a régi sámánasszony-kultusz maradványai, eredeti nevük nem dakini volt, hanem egyéb neveken hívhatták őket. Néhány elnevezés a nyugat-mongol dörbeteknél Tengri-jin Dakini (Égi Tündér) és Ökin Tengri (Lány Isten)[22] alakban maradt meg, bár amint alább láthatjuk, az Ökin Tengri nevet többféle alakban és feladatkörben használják a különböző mongol népcsoportok.

A víz mellett más természeti erőt is az ősi női istenséghez kapcsoltak, mint pl. az éltető fát. A fa a régi ázsiai hitvilágban az öt alapelem egyike, a nomád népeknél a női istenség másik megnyilvánulása volt, melynek egyes elemei máig megőrződtek a mongol samanizmusban, főleg az északi, tajgás területen. Az egyedülálló, különleges alakú fákat a mongol népek nagyon tisztelik, és szent szalaggal, hadaggal díszítik fel. Létezik néhány, különösen tisztelt szent fa, mint a Szelenge megyei Édzs Mod, Anyafa, vagy az Arhangáj megyei Száz Fa (Zuun mod), de sokszor név nélkül, pusztán különleges formája miatt áldoznak előtte, és kérnek segítséget. Az északi, tajgás területeken a sámánszertartásokat ma is főleg ligetekben, erdős területeken tartják, ahol egy különleges formájú fát – általában vörösfenyőt vagy nyírfát – feldíszítenek és előtte étel- és italáldozatot mutatnak be. A burjátoknál sokszor előfordul az, hogy a fára emberi arcot festenek. A mongol népmesékben többször olvashatjuk, hogy fából jön elő egy tündér, aki a hős felesége lesz.

A harmadik női isten lehetett a vörös istennő, aki Banzarov szerint a korai időszakban a tűz istennője volt, elnevezése ut/ot lehetett.[23] Pürev szerint a régi sámánimákban Etügen nevét tűzistenként értelmezik.[24] Ehhez a névhez a mongolok jelzőt tettek, és „galaj han”‑ nak vagyis a tűz császárnőjének nevezik. A tűz istenét néhány vidéken a mongolok anyának nevezik.[25] Ut istennőt a szerencse és a gazdagság adójának tisztelik, és legfőbb tulajdonsága a tisztaság. Erdenebilig szerint ez a régi hitvilág egyik alapelve.[26] Az istennő a ház gazdasszonya is egyben, aki előtt a nők meghajolnak. Ez a szokás a házassági ceremóniában figyelhető meg, amikor az új asszonyt férje jurtájába viszik, akkor az meghajol a tűz előtt.[27] A témával foglalkozó kutatók szerint ugyanis a Tűz istenét régen nőként ábrázolták, és Gal-un Kan Eke, Tűzistennőnek, vagy Golumta Ekének, Tűzhely Anyának nevezték. Hérodotosz szerint a szkíták istennője Hesztia, aki nem más, mint a családi tűzhelyek őrzője, tehát ugyanúgy a tűz istennője.[28] Walter Heissig orientalista szerint az istennőnek vörös színű arca volt, olyan, mint a felkelő, vörös színű Napé. [29] Valóban, a tűznek máig általában tisztító erőt tulajdonítanak, akárcsak a füstnek. Erről több adat áll rendelkezésre, mint például az európai követleírások a XIII. századból, akik megemlítik, hogy régen az idegeneket két tűz között vitték át, hogy megtisztuljanak.[30] A füstölőt, valamint a boróka leveléből porított, füstölő anyagot (mongolul: árc) az obóknál, de a kolostorok környékén gyakran használják, hogy megtisztítsák a vidéket a gonosz szellemektől. Érdekes, hogy a vörös, illetve a fehér színnel ábrázolt régi istennők később, a buddhizmus terjedésekor már férfi alakban találhatók meg, és csak néhány régi feljegyzésben maradt fel eredeti adatunk, miszerint nők voltak. A XVI. századot követően ezek férfi, ún. tanvédő istenek lettek, így pl. a harc istenét, a mongol vidék védelmezőjét, Begcét vörös arccal, míg az állatok és a vidékek urát, a Fehér Öreget, fehér színnel ábrázolták.

Földanya-kultusz a korai forrásokban

Már a korai nomádokra vonatkozó forrásokban is megfigyelhetjük, hogy az Ég, vagyis a Tengri kultuszával párhuzamosan létezett a Földanya kultusza, az írott forrásokból pedig egyértelműen megfigyelhető, hogy amikor a nomád uralkodók az egységről beszélnek, akkor a Földet és az Eget együttesen emlegetik. Bár a társadalomszerveződés korai szakaszában a férfiak fokozatosan átvették a közösség vezetésének szerepét, a női elem azért még több évszázadig hangsúlyos maradt több ősi kultúrájú népnél, így a pásztorkodó eurázsiai nomád népeknél, ahol az asszonyok az otthonukat sokszor a háború miatt elhagyó férfiak helyett irányították a nemzetség, törzs gazdaságát, sőt mindennapi életét. A mongol népeknél a nők egyenjogúsága, társadalomban betöltött fontos szerepe egészen a buddhizmus XVI. századi elterjedéséig megmaradt.

Az asszonyok fontos szerepe miatt az ősi Anya vagy Földanya kultusza a történeti forrásokban vagy szoborábrázolásokban még sokáig fennmaradt. Az ősi társadalmukat megőrző népek, így a nomádok között jól nyomon követhető a régi Földanya-kultusz. A matriarchátus egykori emlékére utalhat az amazonokról szóló legenda, mely az ókori antik világban széles körben elterjedt, és azok a Fekete-tenger környékén élő nomádokra értették ezt a terminust.[31] Ezt megerősítendő, a mongol birkózóruha formájának eredetére van egy elbeszélés, miszerint a mongol birkózók felső kabátrésze elöl azért nyitott, mert egyszer egy birkózóversenyen egy nagy erejű nő győzedelmeskedett, szégyenbe hozva a férfiakat. Akkor a férfiak elhatározták, hogy fordítva viselik felsőjüket, nehogy még egyszer ez a szégyen megtörténjen velük.[32] Egy másik, Belső-Mongóliában fennmaradt legenda szerint a vidék legyőzhetetlen asszonyát csak úgy tudta az egyik férfi legyőzni, hogy megfogta a mellét.[33]

Az eurázsiai sztyeppei területeken legkorábban a szkítákról maradt fenn leírás, a görög Hérodotosznak köszönhetően. A történetíró szerint a szkíták ősanyja Borüszthenész folyó leánya volt, aki Zeusztól, az Ég istenétől három fiút szült, belőlük származtak a szkíták.[34] Egy másik változat szerint a szkíták őse egy félig kígyó-félig ember testű asszony volt, aki Héraklésztől, vagyis Zeusz fiától szülte meg a szkíták őseit.[35] Mindkét eredetlegenda szerint a szkíták az Ég és a Föld egyesüléséből szültettek. A csodás születés a későbbi nomád államokban főleg a törzsi-nemzetségi vezetők legfőbb jellemzője volt, ahol az égi apa általában madár, esetleg más állat alakban termékenyítette meg a kiválasztott asszonyt. [36]

A kínai krónikákban sokszor foglalkoznak az északi nomád népekkel, köztük a hunokkal is, akik hitvilágáról viszonylag kevés, töredékes adat maradt fent. Ezek közül egyik fontos feljegyzés az, amelyik arról szól, hogy áldozatot mutattak be az Égnek, valamint a Földnek. A hun uralkodó például hajnalban elhagyta a tábort és a felkelő Nap előtt arcra borult. Este a Hold előtt borul arcra.[37] Az áldozati szertartásokon is mindkettőnek, az Égnek és a Földnek is mutattak be áldozatot: a világos lovakat az Égnek, míg a sötét színű állatot a Földnek ajánlották fel.[38] A hun uralkodóról, a shanyuról Sima Qian, kínai krónikás a következőképpen számol be: „A hun Nagy sanjü[39], Ég és Föld Fia, aki a Nap és Hold rendeltetéséből lett fejedelemmé…”[40] A forrásban szereplő sanjü azt az égi-földi egységet szimbolizálja, mit később a mongol forrásokban is láthatunk. A kínai források megadják az egyik legjelentősebb ünnepi szertartás idejét: „Az ötödik hónapban nagygyűlést tartanak Longchengben[41], ahol ugyancsak áldozatot mutatnak be a xiongnu (hun) ősöknek, Égnek és Földnek, isteneknek és szellemeknek.”[42] Ahogyan tehát a fentiek mutatják, az Ég és a Föld egyenrangú volt a nomádok számára, sőt a kettő egységet alkotott. A későbbiekben is az ötödik hónap, mint az ősök szellemének, továbbá a Földnek bemutatott áldozati szertartás megmaradt fontos ünnepnek, még a XIII. század végén Kubiláj kán is megerősítette az ötödik hónapban tartott szertartásokat,[43] akkor kellett áldozniuk a nagy mongol uralkodó, Dzsingisz kán szellemének is.

Azt elegendő írásbeli forrás híján nehéz meghatároznunk, hogy a hun birodalom felbomlása után az ősi hit elemei teljes egészében megőrződtek-e a későbbi nomád népek körében, valamint a szent hegyek tisztelete melyik népcsoporthoz köthető. Annyi azonban a kínai történeti források és a régészeti adatok alapján bizonyos, hogy a hunok a mai Mongólia területén egészen a Kr. u. V. század elejéig megőrizték önálló államiságukat,[44] és csak a zsuanzsuanok győzték le őket és tették vazallussá. Ezt megerősítendő, Batszajhan, mongol régész kutatásából kiderül, hogy egyes hun törzsek-törzsszövetségek még az V. században is a mongol pusztákon élhettek, így a régi hun hitvilág addig mindenképpen megőrződhetett, és annak hagyományait a zsuanzsuanokat legyőző türk népek is átvehették, hiszen ugyanabban a térségben éltek mindnyájan.[45] Vannak olyan kínai források, melyek azt mutatják, hogy az ősi hun szakrális helyek tisztelete változatlan maradt, így a késői türk és mongol népek ugyanazokat választották tiszteletük tárgyává. Zagd Batszajhan, mongol régész Hunnu c. könyvében azt bizonyította be, hogy a Hentij megyei Burkan Kaldun-hegy már a hun időktől fontos áldozati helynek számított.[46] A mongol régész ugyanezt véli a Hangáj-hegységben lévő Otgon-Tenger-hegyre is.[47] A pusztai népek történeti folytonosságát mutatja az is, hogy a korabeli kínai források adatai szerint[48] a türkök és az ujgurok is a hunok leszármazottai. Bár a hun népek továbbélését a későbbi nomád népeknél még néhány orientalista kutató tagadja, az viszont történettudományilag elfogadott álláspont, hogy a hun államszervezet volt az alapja a későbbi pusztai birodalmaknak, egészen a mongol korig. [49]Annyi mára bizonyos, hogy nem söpörhetjük könnyedén félre ezt a kérdést, és a különböző nomád kultúrák közti kapcsolat, a történeti hagyomány és hitvilág összehasonlító vizsgálatát nagyon fontos lenne teljességében elvégezni.

A VI. században a mongol pusztákon élt türkök szent hegyét, az Ötüken-hegyet a kutatók a mongóliai Hangáj-hegységgel azonosították. A helyiek szerint az a mai Cecerleg városban lévő Bulgan-hegy lehetett.[50] A Hangáj-hegység legjelentősebb hegycsúcsa az Otgon-Tenger, amely máig a mongolok állami szertartásának egyik központja.[51] A kínai források szerint Ötüken-hegyet Yu-tu-kun shannak nevezték. A hegy neve többször is szerepel a kínai forrásokban.[52] A Szent Ötüken-hegyről türk és kínai források maradtak fenn. Kül Tegin feliratában a következőképpen szerepel:

„Amikor még nem volt meg e mostani romlottság, s a türk kagán az Ötüken erdőben uralkodott, nem volt baja a népnek.”[53] A következő sorban ezt találjuk: „Az Ötüken rengetegében senki sem uralkodott felettünk. Az Ötüken erdeje volt az a hely, ahol megszerveztük birodalmunkat.”[54]

A türk hatalom hanyatlása után az ujgurok vették át a mongol puszta irányítását. A róluk szóló források már nem annyira a régi hitvilágot, hanem a selyemúton néhány idegen, nyugatról érkező vallás – manicheizmus – felvételéről szólnak.

Mongólia területét a X–XII. században a kitajok foglalták el, akik dinasztikus évkönyvében, a Liao-si-ben fontos adatokat őriztek meg a Földanya-tiszteletről, ebben az istennő Földhöz való szoros kapcsolatát emelik ki. „Az uralkodónő egyszer elment arra a helyre, ahol a Liao és a Tu folyók találkoznak. Ott egy nő utazott egy szürke ökör által húzott kordén. Az gyorsan elmenekült és láthatatlanná vált. Szerintük a Föld Isten utazott azon.”[55] A kitaj dinasztikus évkönyv, a Liao-si is fontosnak tartja a Földanya kultuszát: „Xin-wei elsején a tél 10. havában a sámánoknak megparancsolták, hogy imádkozzanak az Éghez, a Földhöz és az istenekhez.”[56] Megemlíti továbbá, hogy „A császár a hegy tetejére ment testvéreivel, leöltek egy állatot áldozatnak és áldoztak az Égnek és a Földnek.”[57] Nikleodov feljegyzése alapján a kitajok a Földanyát és a dákinikat, a tündéreket is öregasszony képében ábrázolták.[58]

A mongol Földanya-hit

A mongol népek ősi hitvilágáról elég sok írásos forrás maradt fent, ez főleg annak köszönhető, hogy a XIII–XIV. századi mongol világbirodalomban sok külföldi követ járt, akik leírták ottani élményeiket. Emellett már a mongol írásbeliség is feljegyzett néhány fontos adatot. Ezek közül a legfontosabb belső forrás a 13. századból fennmaradt „Mongolok titkos története”, mely Otgoni Pürev véleménye szerint a samanizmus filozófiáját őrizte meg.[59] Ebben is olvashatunk a Földanya tiszteletéről, és számos áldozati formáról, mely nagyon szemléletes képet ad a régi mongol hitvilágról. Erdenebilig mongol néprajzkutató szerint a mai mongol emberek „Kék Ég Atyánk”, „Földanyánk” elnevezése a régi hitvilágból ered.[60] Ezt erősíti meg Dulma két példája. Az egyik a Mongolok titkos történetében megörökített párbeszéd Dzsamuka és esküdt testvére, Temüdzsin között, akik arról beszélnek, hogy „Az Ég és a Föld erőnket megnövelte”. A másik példát Heissig is idézi. „A hegynyereg felett Örökkévaló Kék Ég, Föld Etügen Anya vezet minket.”[61] A mongol kutatók véleménye szerint a Föld befogadó, életet adó anyai jelegű, míg az Ég apai, megtermékenyítő jellegű.[62]

Ahogyan azt már fent említettem, a forrásokban a különböző jellegű istennőket eltérő színnel ábrázolták, ezzel utalva különböző funkciójukra. A Földanyát a mongol források barna vagy fekete színnel ábrázolták, amely ábrázolási mód már csak nyomokban maradt meg a mai mongolság népi hagyományában. Az Etügen-kultusz egyik különlegessége a sötét színű Istenasszony, vagyis a Barna Földanya imádata. Mongol forrásokban erről csak nagyon kevés adat található, mert a XVI. századtól elterjedt buddhizmus megsemmisítette a régi hitvilág elemeit, különösen az anyaság tiszteletét, ugyanis a nőket tisztátalan lényeknek tartották. Szerencsére még a XVII. században íródott mongol Altan Tobcsi (Arany Foglalat) krónikában megmaradtak a régi feljegyzések, köztük egy régi mondás. A forrás szerint Dzsamuka, Dzsingisz kán fogadott testvére a következő szavakat mondta:

 

„Barna Etügen Anya dísze

Burkan Kaldun, bizony!”[63]

 

A vers szerint Etügen, a Földanya a mongolok szent hegyének, Burkan Kaldunnak az ura. Walter Heissig adata szerint a Barna Talajú Etügen Anya a víz és a föld helyi szelleme.[64] A Barna Anyaistennőről tartott előadást Ulan Ude-ben Stewart, aki szerint a sötét arcú Anyaistennő-ábrázolások mintegy 30 ezer évre követhetők vissza, és azok a Föld csodálatának a kifejezését szimbolizálja, aki legyőzi a sötétséget. A kutató szerint ennek későbbi keresztény megfelelői a „Fekete Madonnák”.[65] A történeti források megerősítik Stewart azon állítását, hogy a fekete szín a föld színével áll összefüggésben, ennek megfelelően az eurázsiai lovas nomád népek a Földanyának általában sötét színű állatot, elsősorban marhát áldoznak.

Marco Polo, a XIII. századi velencei utazó szerint a Földanya elnevezése Natigaj vagy Nacsigaj.[66] Ő őrzi és óvja a pásztorok nyáját, a mongolok földjét, és minden mongol házban megtalálható az istenanya ábrázolása. Joan Mandelvilszkij szerint a Föld istennője Irogu, aki a mongolok legfőbb istennője.[67] Banzarov ehhez magyarázatul hozzáfűzte, hogy a név valószínűleg az Etügen egyik változata volt.[68] Ezt megerősítették a mongol kutatók is, akik szerint a buddhizmus előtti korszakban minden jurtában a Földanya bálványa állt.[69] A mongol vallásos elképzelés szerint Etügen istennő általában a vidék és a föld őrzője, a családok és a jószágok védelmezője volt, és a mongolok a különleges hegyeket, folyókat, erdőket, valamint az egyedülálló sziklákat mind a Földanya megnyilvánulásainak tartják. A mongolok az év meghatározott időszakában, különösen újhold első három napjában vagy holdújévkor, esetleg utazás idején a Földanya fennhatósága alá tartozó szent helyen italáldozatot mutatnak be, és pálinkából a jobb kéz gyűrűsujjával háromszor hintenek felfelé: először az Égnek, utána a Földnek, majd az Ősök tiszteletének, majd ezután az áldozaton részt vevők közösen fogyasztják el a maradék italt. Dorzs Banzarov szerint Etügen istennőt időtlen időktől fogva tisztelik, és a Fény, világ és a természet istennője.[70] Az orosz kutató szerint a Föld ténylegesen a mongolok főistenségének egyike volt, és áldozatként tejet és kumiszt visznek neki, majd teát, és a föld termékenységért imádkoznak hozzá és egyéb dolgokért, amelyek az emberek anyagi gazdagságát növelik. Fő tulajdonsága a termékenység, amely benne jelenik meg, természetesen az Ég irányítása alatt.[71] Etügen a kincsek forrása is, ezért aranyosnak tartották.[72] Valóban, számos mongóliai vidéken, az Anyasziklánál, de több szent halomnál, obónál, sziklánál tejjel, illetve tejtermékkel áldoznak a Földanya tiszteletének.

Umaj, a termékenység istennője

A türk forrásokban jelenik meg legelőször Umaj istennő neve, bár elképzelhető, hogy korábban is tisztelték a mongol földön élt népek. A türk feliratokban a kánasszonyt hasonlítják Umajhoz, aki elősegítette azt, hogy Kül Tegin már korán nagykorúvá váljon. Tonjukuk feliratában a következőt olvashatjuk: „Mikor kagán atyám meghalt, még csak hétéves volt öcsém, Kül Tegin. De anyámnak, az Umaj istennőhöz hasonló katunnak a szerencséjére, már tízéves korában férfi nevet vett fel.”[73] Ez a sor arra az ősi nomád szokásra utalhat, hogy a kiskorú trónörököst házasság által nagykorúsították.[74] Egy másik szerepkörre utalnak a felirat további sorai: „Az Ég, Umaj és a szent Föld-Víz vaksággal verte meg őket.”[75] Ez a mondat a Földanya védelmező feladatára utal, aki védi, óvja népét a pusztulástól. Az Umaj szó jelentése Clauson etimológiai szótára szerint ’anyaméh’, ennek megfelelően Umaj istennő termékenység-istennő lehetett. A mitológiai magyarázatok szerint Umaj a Földanya lánya, a Világfa ágán lévő madár lelkek őrzője.[76] Clauson szerint a perzsa nyelvben van egy humaj madár. Az Umaj szó máig megtalálható a mongol helynévi anyagban, ezért nem teljesen biztos, hogy az a türkök sajátja lett volna. A mai mongol nyelvben az Umaj szó anyaméhet jelent. Érdemes lenne egyéb, például kínai forrásokban utánajárni, hogy használhatták-e más népek is az Umaj szót. Mongóliában egyébként az Umaj olyan, a természet által formázott lyukak, barlangszerű formák neve, melyeken keresztül az arra járók átbújhatnak, és ezzel megtisztulnak bűneiktől. Sajnos, a mongol kutatók közül senki sem foglalkozik az Umaj nevű helyek összegyűjtésével, ezért eddigi saját gyűjtésem alapján ismerem a különböző lyukak, barlangok területi elhelyezkedéseit. Ezek alapján azt mondhatom, hogy az Umaj nevű helynevek az ország különböző pontjain megtalálhatók, nem köthetők egyetlen megyéhez vagy földrajzi egységhez. Mongólia középső megyéjében, Övörhangáj megyében, Tövhön hijd-nél, az északnyugati Hövszgöl megye Cagán núr járásában, valamint a délkeleti Dornogobi megye Szajnsand járásában, Hamrijn Hijd kolostor közelében van Umaj név, utóbbiban Dandzan Ravdzsaa egyházfő régi példák alapján újraélesztette az ősi kultuszt. Az északi Szelenge megyében Amarbajaszgalant kolostornál is van egy Umaj-lyuk. Altad Damba, belső-mongol kutató szerint az Umaj nevű helyeket főleg gyermektelen asszonyok látogatják, hogy ott imádkozzanak, és utána gyermeket foganjanak.[77] Ezt megerősíti a Hövszgöl megyei Umaj-barlangról szóló elbeszélés, miszerint gyermekáldásért járnak oda az asszonyok.[78] A többi fent említett helyekre főleg azért járnak oda a mongolok, hogy megtisztuljanak bűneiktől, és a lyukon átbújva újjászülessenek. Batszüür, mongol történész szerint Hentij megyében is létezik Umaj-barlang, azonban ezt a szóbeli információt még nem tudtam ellenőrizni. Elképzelhető, hogy Mongólia más vidékén is van Umaj-barlang, de annak összeírása a további kutatás feladata.

Buddhista istennők

A mahajána buddhizmusban a könyörületesség bodhiszattvája, Tára, Avalokitésvara könnyéből született. A szűz istennőről alkotott kép azonban mongol vidéken a XVI. század végétől átalakult: a szüzesség helyett az anyaság lett fő erénye. Neve is megváltozott, és a mongolok őt máig Dari Ekének hívják, amelyben szintén az anya (eke) szó foglaltatik. Az elnevezés a mongol népek azon elgondolásából ered, amely a nőkben nem magát a nőiességet, hanem az anyaságot tiszteli. Ennek mély hagyománya van, hiszen még néhány éve is a mongol férfiak lányaikról mint jövendő anyákról beszéltek. Máig élő hagyomány az, hogy azokat a nőket tisztelik, akik már szültek gyereket. Az asszonyok iránti tisztelet egyik jele az volt, hogy az első mongol egyházfő, a mongol káni családból származó Dzanabadzar első munkáiban megformálta a 21 fajta Tára-szobrot, amelyben az istennő mind a szelíd, mind a vad formáit megörökítette. Dari Eke kultusza valószínűleg az ősi Etügen nyomán terjedt el Mongóliában, miután a XVII. századtól elterjedt buddhizmus megtiltotta az ősi istenek tiszteletét. Ezért Dari Ekéhez az állatok, gyerekek, a család szerencséért imádkoztak, ugyanúgy, mint korábban Etügenhez.

A buddhista istenségek közül van még egy istennő, Lhamo, akinek szobrai megtalálhatók Mongóliában. Az istennő a tibeti buddhizmus tíz tanvédő istenei közé tartozik, azonban egyedül őt ábrázolják női alakban. A mongol templomokban is főleg haragvó istenként ábrázolják. Mongol neve „Cogtu Ökin Tenger”, amely arra utal, hogy korábban egy mongol istennő vagy valamely tündér szerepét vehette át, akinek fő feladata lehetett a jóság és szépség megteremtése, valamint a tiszta erény szétterjesztése. Manapság ezek elnyerésért imádkoznak hozzá a mongol asszonyok. Lhamo néhány kolostor, többek között a Góbiban lévő Hamrijn Hijd kolostor védőszentje. A ma működő buddhista kolostorokban a holdév utolsó napján végeznek tiszteletére szertartást. A vidéki pásztorok újév első tizenöt napján belül tartanak számára áldozati szertartásokat.[79]

A mongol buddhizmusban az asszonyok Büdzsinlham istennőhöz is imádkoznak, akinek mongol neve: „fiút ápoló Ökin Tengri”. A név alapján valószínű, hogy ő is korábban egy termékenység-istennő lehetett, akihez az asszonyok gyermekáldásért imádkoztak. Az egyik feljegyzés szerint régen asszony volt, aki annyira támogatta a gyermektelen asszonyokat, hogy halála után felkerült az Égbe, és ott istennővé vált.[80]

Áldozati helyek és az áldozat formái

A mongol krónikák adatai alapján ismert, hogy a mongol sámánok, sámánasszonyok szertartásaikat nagyrészt hegy tetején tartották, amely közel volt az Éghez. A hunok eskükötéskor magaslatra mentek fel, és ott áldoztak az égieknek.[81] Egy korai, xianbei(szienpi)-kről szóló forrás szerint magaslaton áldoztak a hét bálványősnek.[82] Ezenkívül szent fák vagy különleges sziklák közelében szintén mutattak be áldozatokat. Az Anya nevű helyen többnyire tejtermékkel történt az áldozás, de néhány forrás szerint régen állatáldozatot is bemutattak. A buddhizmus elterjedésekor a mongol kánok megtiltották a véres áldozatokat, ezért ma többnyire teát, süteményt, cukorkát és pálinkát ajánlanak fel a Föld erőinek.

A mongol áldozatok egyik különleges csoportját alkotják a termékenységi szertartások, amelyeket a gyermekáldás elnyeréséért végeznek. Általában akkor az asszonyok egy-egy különleges alakú sziklához, kőhöz járulnak, amely ereje által biztosítja a gyermekáldást. Ilyen jellegű helyek Mongóliában sok helyen előfordulnak, mégis vannak nagy hírű helyek, amelyek a belföldi zarándoklat céltáblái. A mongolok legismertebb áldozati helye az Anyaszikla[83], ahová mongolok tízezrei zarándokolnak el, különféle betegségből való gyógyulást, valamint gyermekáldást remélve. A különleges formájú sziklát meg kell érinteni, és a fülébe kell súgni a kívánságunkat. A szent hely környékén téglateából emeltek falat, és a szent követ az asszonyok kívülről szokták meghinteni tejjel. A sziklától nem messze található az Anyaszikla házőrző kutyája, amelyre rá kell feküdni, hogy meggyógyuljunk betegségeinkből.[84] Különösen sok zarándok érkezik május elején, amikor is egy új, nemzetközi szokásnak megfelelően anyák napja ünnepet tartanak. A szikla varázserejében jóformán minden mongol hisz. Bjambadordzs és Baatarhuu mongol kutatók feljegyezték azt, hogy gyermekáldás elnyerésért a gyermektelen asszonyok sokszor gyermekobóhoz mennek, és ott áldozatot mutatnak be. Ezt főleg nyáron, illetve ősszel teszik meg.

Nagyon jelentős mongol vidéken az ősi mongol obókultusz, azok között többfajta is létezik: Égi obó, Földi obó, emberi obó. Számunkra a Földi obó fontos, ahol a Földanyának, Etügennek, vagy Umajnak, a termékenység istennőjének mutatnak be áldozatot. A Földi obótól általában békét, nyugalmat, védelmet kértek, csakúgy, ahogyan az asszonyok otthon a család békéjéről gondoskodtak.[85] Néhány vidéken ilyen obót Najnaj[86] obónak, Édzs obónak, vagy Dari Eke obónak hívnak. A halhák délkeleti részén, a harcsin, horcsin, najman és csahar területen számtalan Édzs obó, Najnaj obó és gyermekobó nevű hely található.[87] Ott szintén tejtermékkel, süteménnyel és cukorkával áldoznak. Néhány helyen birkát vágnak, a fejét és farkát otthagyják áldozatnak, a legidősebb asszony borókát és füstölőt gyújt, az obót Nappal ellenkező irányból háromszor megkerüli[88], és ezt mondja: [89]

 

„Ó, nagy kilencvenkilenc Ég

Nagysággal teljes hetvenhét Etügen Anya…”[90]

 

A Földanya obója általában nagy hegyek tetején, folyóknál, tavaknál, forrásoknál, utak mentén található, odajárnak imádkozni és időnként áldozatot bemutatni. Ezeken a helyeken még előfordulhat kecske vagy juh, esetleg tyúk áldozat, vagyis csak kis állatokat (bog mal) áldoznak.[91]

Az emberi obók közül kiemelkedik az ún. gyermekobó, ahová az asszonyok főleg gyermekáldásért járnak. Ezen kívül a mongol asszonyok máshová is elzarándokolnak. Karakorum, a régi mongol főváros mellett található egy különleges faragvány, egy kőfallosz. A helyiek elmondása szerint az Erdeni Dzu főlámája faragtatta elrettentésül, mert a szerzetesek mindig vágyakozva nézték a női nemi szervhez hasonló szomszédos dombokat. A kőfallosz azonban azóta zarándokhellyé vált, a környékbeli gyermektelen asszonyok odajárnak, ráülnek, és úgy kérik az égiektől a gyermekáldást. Sőt, az eredeti kő már el is tűnt, ezért a kolostorbelieknek újat kellett faragni. Fallosz alakú szikla Dél-Góbi megye Hanbogd járásában is van, annak közelében a XIX. században élt Dandzan Ravdzsa megalapította a Demcsgijn hijd kolostort. A helybéli asszonyok odajárnak ma is, megérintik a sziklát, és gyermekáldásért könyörögtek. A Dornogobi megye, Szajnsand járásban lévő Har-uul-hegy egykor a samanizmus áldozati helye volt. A hegy csúcsán ma látható obó helyén egykor a sámánasszony áldozati asztala volt, ahol szertartásokat tartott az év meghatározott szakaszában. A hegyre a sámánnőn kívül más asszony nem mehetett fel, ma is egy obó mutatja, hogy az asszonyok meddig juthatnak el. Ugyanez a szokás, mármint hogy az asszonyok csak a hegy bizonyos szakaszáig mehetnek, Szühbátor megye Altan Obo nevű helyén is megfigyelhető. [92]

Szühbátor megyében található egy különleges vulkanikus képződmény, egy anyaöl formájú vulkanikus kőzet, az Öldzijt Had. A helyi mongol népcsoport, a darigangák hite szerint annak az asszonynak, aki arra a kőre ráül, hamarosan gyermeke születik. [93]

Összegzés

A fenti példákból azt láthatjuk, hogy a mongol népeknél a női istennők tiszteleténél elsősorban a termékenység és a védelem játszott szerepet. A természeti erők (víz, tűz, fa, föld) istennői és a később imádott Etügen, Umaj, Esi Katun istennők kultuszának kapcsolata még nem kellően tisztázott, csupán annyi biztos, hogy mindegyikük legfontosabb feladata a termékenység biztosítása volt. Később a különböző istennőkhöz a termékenységen túl a védelem is fontos feladatot játszott. A mongol birodalomban hivatalossá vált Ég kultusza jól megfért a régi Föld-tisztelettel, sőt a kettő egységet alkotott, ugyanúgy, ahogyan a férfi-női kapcsolat is egyenrangúnak számított a buddhizmus XVII. századi elterjedése előtt.

 

 

Irodalom:

ALTAD Damba

2003 Hunud bolon mongol. (Hunok és mongolok) Höhhot: Belső-Mongóliai Népi Kiadó

BAJANBATU

1985 Mongolin böögijn sasin. (A mongol sámánhit) Höhhot: Belső-Mongóliai Népi Kiadó

BÁLINT Gábor

1877 Párhuzam a mongol és magyar nyelv terén. Budapest: Hornyánszky

BANZAROV Dordzs

1980 The Black faith, or Shamanism among the Mongols. In: Mongolian Studies Vol. 6.

BATSZAJHAN Zagd.

2002 Hunnu. (Hunok) Ulaanbaatar: Mongol Állami Egyetem

BENKŐ Loránd

1976 TESZ. Történeti Etimológiai Szótár. III. Budapest: Akadémiai Kiadó

BJAMBADORDZS SZ.–BAATARHUU

2003 Mongolchuudin huuhdin oboo tahilga. (A mongol gyermekobó áldozatai) Antropologi-Arheologi, Ugsaatni sudlal. 210/19. 140–144.

CERENDECSID D.

1999 Mongol zurhai buyu hun sudlal. (A mongol asztrológia vagy az emberek kutatása) Ulaanbaatar: Magánkiadás

CLAUSON Gerald

1972 An Etimological dictionary of Pre-thirteenth century Turkish. Oxford: Oxford University Press

DU Yaxiong–HORVÁTH Izabella

2000 A hunok legkorábbi története. Shi Ji 110. könyvének fordítása. Budapest: Magyar Ház

DULAM Bum-Ocsir

2002 Mongol bööni zan ujl. (A mongol sámánok szertartása) Ulaanbaatar: Mönhijn useg

GYÖRFFY György

1986 A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Budapest: Szépirodalmi Kiadó

HEISSIG Walter

1980 The religions of Mongolia. Translated by Geoffrey Samuel. Berkeley: University of California Press.

HOPPÁL Mihály

2004 A magyar sámánság és a honfoglalók hitvilága. In: Folklór és hagyomány. Budapest: 88–96.

LIGETI Lajos

1961 A mongolok titkos története (MNT). Budapest, Gondolat Kiadó

LIU, Mau-Tsai

1958 Die Chinesischen Nachrichten zur Gesischte der Ost-Türken (T’u-küe) I–III. Göttinger Asiatische Forschungen. Otto Harrasowitz, Wiesbaden.

LIU SUI

1984 Arban bujantu csagan teüke. (Tíz erényű Fehér történet) Höhhot: Belső-Mongóliai Népi Kiadó

LUVSZANDANZAN

1984 Altan Tobcsi. (Arany Foglalat) Höhhot: Belső-Mongóliai Népi Kiadó

MURAKÖZI Gyula

2002 Hérodotosz: Görög–perzsa háborúk. Budapest: Osiris Kiadó

NAJIRGULDZSU Nim-a

1999 Szünesü, ongud, sitülge. (Lélek, szellemős, hit) Höhhot: Belső-Mongóliai Népi Kiadó

PÜREV Otgoni

2002 Mongolin bögin sasni tuuh. (A mongol sámán hit története) Ulaanbaatar: Admon

SARALDAI Hereed

2001 Csingis haani ongon shuteeni tailga tahilga. (Dzsingisz kán szellemősét tisztelő áldozatok) Ulaanbaatar: Csingisz haan szudalgaani olon ulsin töv

SÁRKÖZI Alice

2005 Egy pogány istenség a buddhista panteonban. In: Kőrösi Csoma Sándor és a Kelet Népei. Szerkesztette: Gazda József és Szabó Etelka. 147–155.

STEWART, Julia Ann

1997 A Comparative Study of Traditional Religions of the Mongols and Dene. Ulan-Ude

SZÜHBAATAR G.

1980 Ih nirun ulsz. (A zsuanzsuanok állama) Ulaanbaatar: Mongol Tudományos Akadémia

SZÜHBAATAR G.

1992 Mongolin deedzs bicsig. Ulaanbaatar: Szvmesznaja Russzkogo-mongoliszkaja kompani

TEKIN Sinasi–TEKIN Gönül Alpay

1998. Rasid-ad-din: Jami at-Tawarikh. Harvard University Press

UCSIRALTU

1997 Hunnugijn heseg üge-jin szojol szergügelde 5. (Néhány hun szó rekonstrukciója 5.) In: Journal of Inner Mongolian Universtiy. Philosophy& Social Sciences in Mongolian. Höhhot, China. 104–120.

VAJDA Endre

1973 Marco Polo utazásai. Budapest: Gondolat Kiadó

VÁMBÉRY Ármin

1870 Magyar és török-tatár szóegyezések. In: Nyelvtudományi Közlemények. 8. 109–190.

VASZILIJEV L. Sz.

1977 Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó

WITTFOGEL K.–FENG Ch.

1946 Liao-shi. History of Liao dynasty. Philadelphia.



[1]   VASZILIJEV, 1977. 41.

[2]   ALTAD Damba, 2003. 297. A Belső-Mongol Tartományi Múzeum kiállításán is szerepel egy régi anyaistennő-szobor.

[3]   ALTAD Damba, 2003. 297.

[4]   ALTAD Damba, 2004. 292, BAJANBATU, 1985. 101.

[5]   BAJANBATU, PÜREV elmélete

[6]   ZUNDUI Altangerel takilcsi szóbeli közlése alapján.

[7]   UCSIRALTU 1997: 113.

[8]   UCSIRALTU 1997: 114.

[9]   CLAUSON 1972: 46.

[10]  A magyar hit szót ismeretlen eredetű szónak tartják. A régi török és mongol nyelvben megtalálható a szókezdő h hang, ezért az régen hid/hit lehetett.

[11]  VÁMBÉRY 1870: 151.

[12]  BÁLINT 1877: 21.

[13]  TESZ 1970: II. 119.

[14]  UCSIRALTU 1997: 116.

[15]  Mongólia egész területén máig megfigyelhető a források vallásos tisztelete.

[16]  Az egyik mongóliai politikai botrány idején a korrupcióval megvádolt kormányzópárt nőtagjai anyatejet gyűjtöttek a férfiaknak, hogy erőre kapjanak a vizsgálati fogság alatt. In: Obrusánszky, 1999.

[17]  BAJANBATU 1985: 102.

[18]  BAJANBATU 1985: 102.

[19]  A dákini a tibeti buddhizmusban egyszerű helyi szellem.

[20]  BAJANBATU 1985: 107.

[21]  NEEL 1999: 23.

[22]  HEISSIG 1980: 34.

[23]  BANZAROV 1980: 33.

[24]  PÜREV 2003: 252.

[25]  BANZAROV 1980: 34.

[26]  ERDENEBILIG 2002: 107.

[27]  BANZAROV 1980: 34.

[28]  HÉRODOTOSZ IV: 127.

[29]  HEISSIG 1980: 79.

[30]  BANZAROV 1980: 34.

[31]  HÉRODOTOSZ IV: 110–114.

[32]  A mongol kutatók legtöbbje ismeri ezt a történetet. A mai Belső-Mongólia területén viszont a nők is birkózhatnak.

[33]  SZECSENBÁTOR (Höhhot) szóbeli közlése alapján.

[34]  HÉRODOTOSZ IV: 5.

[35]  HÉRODOTOSZ IV: 9.

[36]  A mongol és az ujgur krónikákban előfordul a fénysugártól való fogantatás is.

[37]  SHI-JI 110: 41.

[38]  A sötét vagy a fekete szín a Földet jelképezte.

[39]  A szakirodalomban sokan a hun uralkodó nevére a shanju szót használják. Pulleyblank szerint a kínaiak által eltorzított hun méltóságnév eredetileg a takhan lehetett. PULLEYBLANK, 1962. 214.

[40]  SHI-JI 110. In: A hunok legkorábbi története. Fordította: Da Yaxiong és Horváth Izabella. 59. 1997.

[41]  A hunok fővárosa Lungcseng, vagyis Sárkányváros volt.

[42]  SHI-JI 110: 39.

[43]  LIU 1984: 85.

[44]  BEI-SHU 95.

[45]  BATSZAJHAN 2002: 156.

[46]  BATSZAJHAN 2002: 157.

[47]  BATSZAJHAN 2002: 42.

[48]  CSOU-SHU a türkökről ír, a Qian-Tang-shu pedig az ujgurokról.

[49]  A kérdés összefoglalása: BOLDBAATAR 2004: 49–60.

[50]  Arhangaj megyei Néprajzi Múzeum adata alapján.

[51]  A jelenlegi mongol államvezetés három állami szent hegyet jelölt ki: Otgon-tengert, Buran-kaldunt és Silin-bogdot.

[52]  LIU 1958: 156, 209, 354, 355, 460, 585, 723.

[53]  GYÖRFFY György 1986: 58. Kül Tegin felirata. déli oldal 3. sor

[54]  GYÖRFFY György, 1986: 58. Kül Tegin felirata. déli oldal 4. sor

[55]  LIAO-SI 270: 953. előtt

[56]  LIAO-SI 288: 980. év

[57]  LIAO-SI 268: 911. év

[58]  DULMA 1999: 69.

[59]  PÜREV szóbeli közlése nyomán.

[60]  ERDENEBILIG 2002: 104-109.

[61]  DULMA 1999: 69, HEISSIG 1974: 529-530.

[62]  PÜREV 2002: 66.

[63]  LUVSZANDANZAN 1984: 224.

[64]  HEISSIG 1980: 102.

[65]  STEWARD 1997: 96-99.

[66]  VAJDA 1973: Marco Polo. I. könyv. 53. fejezet

[67]  BANZAROV 1980: 25.

[68]  BANZAROV 1980: 25.

[69]  ZUNDUI Altangerel közlése nyomán.

[70]  BANZAROV 1980: 23.

[71]  BANZAROV 1980: 25.

[72]  BANZAROV 1980: 25

[73]  TONJUKUK 30–31. sor

[74]  A mongol történelemben többször találkozhatunk hasonló esettel. Temüdzsin, a későbbi Dzsingisz kán, valamint egyik kései leszármazottja, Dajan kán idején jegyezték fel azt, hogy házassággal nagykorúsították őket.

[75]  KÜL Tegin felirata. 38. sor

[76]  STEWART 1997: 55.

[77]  ALTAD Damba 2003: 297.

[78]  SÁRKÖZI 2005. 149.

[79]  CERENDEDZSID 1999: 106.

[80]  CERENDEDZSID 1999: 99.

[81]  QIAN Han shu. 94. a

[82]  SZÜHBAATAR 1992: 37–38.

[83]  Ulánbátor várostól kb. 120 km-re délre található, Töv megye Szergelen járásban.

[84]  Terepmunka, 1998. május, 1999. május.

[85]  NAJIRGULDZSU 1999: 301.

[86]  A szó a bolgár-törökben nana, amely a magyar nyanya szó rokona lehet (Peter Dobrev szómagyarázatai alapján).

[87]  BJAMBADORDZS Sz. – BAATARHUU 2003: 143.

[88]  A Nap járásával megegyező járás az apa iránya, ellenkező eset az anya járása. A mongol népek között már csak néhány helyen maradt meg a Nap ellenkező járásával kapcsolatos szokás.

[89]  BJAMBADORDZS Sz. – BAATARHUU 2003: 141.

[90]  BJAMBADORDZS Sz. – BAATARHUU 2003: 141.

[91]  NAJIRGULDZSU 1999: 296.

[92]  SERES István mongolista információja alapján.

[93]  SERES István elmondása alapján.