01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42 43 44 45 46 47

Eleink 1. tartalom

A kiadvány internetre kerülését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Könyvkeresés

Bárdi László

Érdy Miklós: A hun lovastemetkezés magyar vonatkozásokkal

 

Kedves jelenlévők!

 

Ezt a rövid könyvbemutatót úgy kell kezdenem, ahogyan a búcsúlevelet szokták hagyományosan kezdeni az öngyilkosjelöltek: „…amikor ezt a levelet olvasod, én már nem vagyok az élők sorában…”

Hát ha ennyire nem is tragikus módon – mert remélem, az élők sorában vagyok még átmenetileg –, de valóban annyi tény, hogy e pillanatban valóban kicsit távol vagyok már ettől a mostani ünnepi helyszíntől. Elháríthatatlan kötelezettségek és elcserélhetetlen időpontok szólítottak távolra, éppen azokra a messzi térségekre, amelyekről Dr. Érdy Miklós felejthetetlen barátom és nagyrabecsült kutatótársam most bemutatásra kerülő könyve szól.

Nagy örömmel értesültem arról, amikor Sárvári Varga Márta, a „Magyarországért, Édes Hazánkért” kiadó vezetője (milyen beszédesen lelkesítő elnevezés, mennyivel többet mond, mint például az, hogy „Szikra” kiadó!) arról döntött, hogy kötetbe gyűjtve kiadja azokat a fontos tanulmányokat, amelyeket a nagyvilág számos országa már megismerhetett, de hazánkfiai csak nagyon szórványosan, véletlenszerűen.

Már pedig ezek a témák kivételes jelentőségűek a magyar olvasó számára, hiszen abba a ködös, vagy gyakran szándékosan ködösen tartott régmúltba vezetnek, amelyek nem csak úgy általában a múltról szólnak, hanem annak számunkra kivételesen fontos részleteiről.

Valamennyi nép számára a legfontosabb kérdések közé tartozik önmaga eredete, annak a megválaszolása, hogy tulajdonképpen kik is vagyunk? Az egyes ember számára sem közömbös, hogy kik a szülei, nagyszülei, távolabbi ősei? Kik voltak ők, s vajon milyen tulajdonságokat örököltünk tőlük?

Nyilvánvalóan ugyanez még jelentősebb egy egész nép számára, az azonos nyelvet beszélő, azonos hagyománykincset őrző, azonos népdalkincset éneklő, azonos díszítőmotívumokat viselő embercsoport számára, hogy ismerje, tudja a kérdések kérdésére: önmagának és népének eredetére a lehetséges választ.

A lehetséges, és lehetőleg helyes válasz eredetünkre azért különlegesen fontos, mert ez nem egyszerűen egyike a tudomány számos kérdéseinek, amelyek ugyanakkor csupán egyes tudósok szűk körű érdeklődésének, szinte öncélú kíváncsiságának a kérdései, amelyek válaszai is valószínűleg ugyanilyen szűk körben, belterjesen maradnának meg.

Itt azonban messze nem egyéni, hanem a szó legjobb értelmében vett közérdekű kérdésekről van szó.

Az eredettudat kérdései és válaszai ugyanis a nemzettudat fontos, ha nem a legfontosabb elemét alkotják, s ez mindig egyben megtartó erőt is jelentett.

A nemzettudat szerepe minden nép életében kitüntetetten fontos kérdés, hiszen a nemzeti büszkeség mindig erőt adott a polgárainak, s a múltjára, kultúrájára büszke francia, spanyol, angol, japán és bármely más nemzet a nagyvilág természetes jelensége. Ez ad öntudatot, önbizalmat, megalapozott reményt a jövőre, s mindazt, ami csak bizonyíthatja egy nép életerejét, életrevalóságát, élniakarását. Ez még hamis, torz formában is nemzetet összetartó erő, gondoljunk csak a gétadák, vagy a nagy morva birodalmi mítoszok hallatlanul erős hatására, ami még az elszegényedett, mélypontra jutott emberek esetében is egyfajta bátorítást, fogódzkodót jelentett.

Most már egyértelműbb, hogy miért éppen a magyarságot akarták megfosztani a múltjától, a valós történelmétől, igazi eredetének ismeretétől. Egy önbizalmától megfosztott nép fiait mindig könnyebben lehet kézben tartani, mert már megtört a lelkük, nem rendelkeznek az erőt, önállóságot hordozó, kezdeményezéseket kibontó „mi-tudattal”. Napjaink globalizálódó világában ennek kivételesen egyedi a szerepe, mert tulajdonképpen most dőlhet el – akár mindörökre is – a lét vagy nemlét kérdése. Ezért van a szorosabb szakmai jelentőségén túlmenően léleképítő, nemzetmentő szerepe is azoknak a műveknek, amelyek ennek a hallatlanul fontos küldetésnek a szolgálatát vállalták magukra.

Érdy Miklós évtizedes kutatómunkája, a gyakran igen nehéz terepeken történő – bár az ő részéről fáradságos áldozatnak soha nem tekintett – anyaggyűjtése, az ezt kiegészítő, hangyaszorgalommal végzett szakirodalmi elemzések tömege mind ezt a végső célt szolgálták.

Népünk több szálon futó eredete egyértelműen az ősi lovasnomád népek családjához kapcsolódik, mert ma már egyetlen tudományos vélemény sem vitatja azt a tényt, hogy az ő közösségükben töltöttük el a honfoglalást megelőző évezredet. Nyilvánvalóan még rengeteg a bizonytalanság, a még nem ismert esemény és összefüggés, a még fel nem ismert összefüggés, ezért annyira jelentős számunkra minden olyan vizsgálódás, amely ezeket a fehér foltokat tölti meg új és olvasható ismeretekkel.

Ebbe a sorozatba tartoznak bele Érdy doktor tanulmányai, tanulmánykötetei, mert egyrészt a korábbi vélekedéseket bizonyossá teszik, korábbi hiedelmeket megerősítenek vagy elvetnek, s ezzel mindenképpen a tisztánlátást segítik elő.

Az antik ázsiai lovasnomád népek prototípusát a hunok jelentik, akik pontosabb ismerete nélkül nem lehet a magyar őstörténet ma még megválaszolatlan kérdéseire hiteles feleletet kapnunk. Ők nem csupán azért jelentenek a magyarság számára kikerülhetetlen történelmi támpontot, mert sok ezer kilométeres útjuk végső nyugati állomása éppen a Kárpát-medence, vagyis a történelmi Magyarország, hazánk területe lett, hanem azért is, mert e földrajzi egybeesésen túl a lehetséges történelmi együttélésünknek is egyre több bizonyítékára derült fény.

E tárgykörben még mindig sok a nemzetközi bizonytalanság, netán a hiányos tájékozottságból eredő téves nézet. Ilyen vitatott kérdés volt sokáig, hogy az ázsiai hunok, vagyis a Belső-Ázsia északiészakkeleti térségeiben élő, szomszédaik által rettegett hunok egyáltalában azonosak-e az Európába került, itt is félelmetes hírnévnek örvendő hun néppel, Attila birodalmával?

Ennek szakmai tisztázásában komoly szerepe volt Erdélyi István professzor sokszori mongóliai régészeti expedícióinak (meg kell említenünk, hogy ezek első összefoglaló hazai ismertetése éppen a közelmúltban történt meg egy igen rangos angol nyelvű kötetben; mennyire fontos lenne azt is hazai közkinccsé tenni magyar nyelven történő megjelentetéssel!).

Ugyanilyen fontos, hogy Érdy Miklós kutatásai is a szerves folyamatosságot erősítették meg, sőt bizonyították az ázsiai és az európai hunok között. Ezt jórészt az olyan fontos tanulmányokból ismerhető meg, mint a lovastemetkezések sajátosságait elemző nagy dolgozat. A most bemutatásra kerülő kötetnek ez a fontos írása több szempontból is figyelemre méltó, s ezekből most csak néhányra szeretném a majdani olvasók figyelmét felhívni.

Nagy érték, hogy egyúttal áttekintést kapunk a tárgykör korábbi kutatásairól, s ebből megállapítható, hogy még rangos orosz régészek is mennyire beszűkítve, csupán a sírok külső szerkezeti elemeire voltak tekintettel, s mellőzték a többi lehetséges szempont egyidejű mérlegelését.

Ugyanilyen fontos dolog, hogy a korábban már utalásszerűen hivatkozott ázsiai és európai hun folyamatosság, illetve azonosság vitáját lényegében eldöntheti a hun lovastemetkezések térképre vitele. Ez vitán felül megerősíti a keletről – nyugatra vándorlás ténye mellett annak útvonalát, állomásait, összességében pedig a folytonosság kétségtelen tényét.

Hasonlóan a perdöntő bizonyítékok sorát növeli a hun és honfoglaláskori magyar temetkezések, pontosabban a csonkolt lovastemetkezések párhuzamosságának bemutatása. Ennek a hun-magyar kapcsolatok minősítése szempontjából van nagy jelentősége.

Ugyanígy a hun bronzüstök kérdésének tárgyalása is különleges értékű. A nomádok rituális üstjei, ezen belül a hunok eltéveszthetetlen stílusjegyekkel rendelkező üstjei talán a legbeszédesebb régészeti leleteket alkotják. Ennek egyértelműen Érdy Miklós lett a legnagyobb szakértője, miután mintaszerű metodikával összeállította annak teljes körű, s ettől kezdve a nomád kutatásokban most már nélkülözhetetlenné vált topográfiai és tipológia osztályozású üst-katalógusát. A nemzetközileg is kimagasló jelentőségű, több országban és számos nyelven megjelent alapműhöz kapcsolódik a mostani kötetben megjelent egyedülálló, az egész eurázsiai kontinensen átívelő utazást ismertető tanulmány, amely élményszerűen érzékelteti a kutatómunka hátterét, a földrajzi és történelmi összefüggéseket.

A hun mitológia érdekességeit felvillantó további írás után azt az izgalmas kérdést járhatjuk körül a szerzővel, hogy igaz-e az a közkeletű hiedelem, hogy élnek-e magyarul beszélő embercsoportok Ordos területén? Képzeljük csak el, mennyire különleges élmény lenne Juliánusz barát egykori legendás útjához hasonlóan rábukkanni manapság is a mi nyelvünket beszélő személyekre! Az olvasmányos beszámoló azt a precíz vizsgálódást mutatja be, ahogyan a helyszínen ezt a tisztázatlan legendát a szerző áttekintette majd lezárta.

A mintaszerű kutatói metodikára külön fel kell hívnom a figyelmet, mert példás tervszerűséget tükröz – egyben a szerző korábbi hivatásos kutatómunkájának megszerzett tapasztalatait mutatja – az alapos területi/térbeli vizsgálódás, ami Ordos különböző földrajzi térségeire, félreeső oázisokra, kisvárosokra, homokba temetkező falvacskákra terjedt ki. Az egykori nyelvészeti emlékek vizsgálata, valamint a jelen-kori helyzettel való szembesítése, eltérő társadalmi helyzetű és iskolázottságú személyek – így múzeumigazgatótól félnomád pásztorig, parlamenti képviselőtől párttitkárig a teljes korabeli ordos-mongol társadalom rétegeihez tartozó legkülönfélébb személyeknek – szóbeli kikérdezése, sőt kétirányú beszédpróbája a többszörös kontrollt biztosította. Ugyanezt célozta a történeti emlékek és a szájhagyomány szembesítése, valamint az eltérő helyszíneken következetes kitartással megismételt vizsgálatai. A hosszú ideig megoldatlan kérdésre szerzett válasz azért fontos eredmény, mert a többrétegű bizonyítékok összefüggő sorozatával megnyugtató lezárását adja a problémának. (Külön személyes szakmai élményem, hogy teljes folyamatnak, az előítéletek nélküli, tárgyilagos kutatásnak, egymást kiegészítő részvizsgálatainak magam is közvetlenül tanúskodó résztvevője lehettem.)

Ugyanilyen nagy szakmai élményem és az el nem múló barátságra épülő örömöm, hogy most a magyarnyelvű tanulmánykötet hazai útrabocsátásának is közreműködője lehetek.

Ismételten köszöntöm a szerzőt, s kiadóját a magyarság jövőmentő, önzetlen szolgálatáért. A könyv majdani olvasóinak olyan élményeket kívánok, amelyek nem csupán történeti ismereteiket növelik meg, hanem egyben magyarságukhoz is erőt adnak. Találkozzunk hasonló fontos, közérdekű művek lapjain!

Kérem, távollétemet tekintsék igazolt távollétnek, mert ugyanezekben a percekben ugyanezen ügy szolgálatában járom Belső-Ázsia egykori karavánútjait.

A könyvben hiányosan megjelent sziklarajz teljes képe