01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42 43 44 45 46 47

Eleink 1. tartalom

A kiadvány internetre kerülését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Könyvkeresés

Horváth Gáborné

A 2001. évi esztergomi őstörténeti konferencia

 

A Magyarországért, Édes Hazánkért Kiadó, a Magyar Őstörténelem Munkaközösség, a Szépen Magyarul, Szépen Emberül Alapítvány a millenniumi év zárásának tiszteletére rendezte meg Az ázsiai és európai hunok története és kultúrája c. nemzetközi tudományos konferenciát. Helyszíne a kertvárosi OKTÁV Hotel volt. A három és fél napos konferencián húsz előadás hangzott el. Az egyszeri és megismételhetetlen augusztus 15-i, lélekemelő ünneplések sorában méltó helyet nyert Esztergomban a régészek, néprajztudósok, történészek, természettudósok, orientalista kultúrtörténészek és amatőr kutatók tudományos eszmecseréje.

A konferenciát indikáló kötetet Érdy Miklós írta, amelynek címe: A hun lovastemetkezések magyar vonatkozásokkal. A könyv a konferencia előtt mindössze pár nappal előbb jött ki a nyomdából a Magyarországért, Édes Hazánkért Kiadó gondozásában. Ajánlását Erdélyi István professzor, a történettudományok doktora, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Őstörténeti Munkaközösség alapítója, a konferencia elnöke így fogalmazta meg: „Az Egyesült Államokban élő magyar orientalista, dr. Érdy Miklós munkássága világszerte jól ismert. A most kiadásra szánt könyve öt nagy tanulmányát foglalja egységbe, amelyek mind az ázsiai hunok és az európai hunok kultúráját és azoknak – a temetkezési szokások terén – egészen a honfoglaló magyarságig terjedő kapcsolatait taglalják. Az egyik fejezet, amely a hun bronzüstök teljes katalógusát tartalmazóm, 1995-ben csak angol nyelven megjelent dolgozatára épül, különösen fontos a hazai hasonló leletek jobb megértése szempontjából. Viszont a kötetnek talán legfontosabb része a lovastemetkezések ősi nomád előzményeit tartalmazza, amelyek a hunokon át hozzánk is eljutottak.” A szerző tartott mg egy előadást is, amelyben az ázsiai-európai hunok további régészeti kapcsolatait elemezte.

A kutatótárs Bárdi László, a Pécsi Egyetem Belső-Ázsia Központjának vezetője, könyvbemutatójában méltatta a szerzőnek az ázsiai gyakran igen nehéz terepeken történő, sokszori anyaggyűjtését. Vizsgálódásai és a felismert összefüggések pedig azért fontosak, mert „az antik ázsiai lovasnomád népek prototípusát a hunok jelentik, akik pontosabb ismerete nélkül nem lehet a magyar őstörténet ma még megválaszolatlan kérdéseire hiteles feleletet kapnunk”.

Iskolai történelmi leckéinkből is ismeretes, hogy a hunok végső tartózkodási helye éppen a Kárpát-medence volt. A konferencia legfőbb előadásának a tengelyét a hunok és a szjunnuk (ejtsd: sunnuk, ős-hunok, északi barbárok, Kr. e. 8–5. sz., Sárga-folyó környéke) kapcsolatának a feszegetése képezte. A részleges lovastemetkezések legkorábbi emlékeinek felismerése és azoknak térben és időben az ősmagyarokhoz történt továbbvezetése s ehhez a témakörhöz a nyelvi vagy kulturális tekintetben rokon népekről (volgai bolgárokról) szóló előadások értékes kutatási anyagokkal járultak hozzá őstörténetünk kiegészítéséhez. Ilyenek voltak pl., a hunok nyelvéről, társadalomszerkezetéről, gazdálkodási szokásairól, kárpát-medencei tartózkodásáról, az antropológiai vonatkozásairól, DNS-bizonyításokról, Attila feltételezhető sírjáról szóló témakörök.

E sorok írója pedig – Cey-Bert Róbert Gyula gasztronómiatörténész eddigi kutatásaira támaszkodva – (L.: A hun-magyar konyhaművészet módszertani megközelítése TURÁN Új II. évf. 6. sz., 1999. dec.–2000. jan.) mutatta be a ma is fellelhető alapízeket, a hajdanvolt áldozati ételek főzési módjait (amelynek éppen egyik történelmi bizonyítéka pl. a Csolnokon, a Dági út menti 6-os kilométerkőnél feltárt avar rézkondér!) s a tájjellegű ételek mindmáig megőrződött hús- és zöldségpárosítási szokásait, az ősi tejtermékek készítésének a XX. század első felében, az alföldi kisgazdaságokban még fellelhető „technológiáit”.

Konferenciánk a Vármúzeum megtekintésével majd – a szervezők zárszavával és köszönetével a szépséges lovagteremben ért véget. Horváth Béla igazgató Úr – a résztvevők jó részének régi ismerőse és szakmai jó barátja – szíves szavakkal üdvözölt bennünket és egyben – búcsúzott is tőlünk – az elkövetkezendő hasznos kutatások és tudományos találkozások reményében.