01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42 43 44 45 46 47

Eleink 1. tartalom

A kiadvány internetre kerülését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Könyvkeresés

Gyarmati Imre

A nemezház, avagy jurt vagy jurta?[1]

 

A nemezház, illetve más szóval a jurt vagy jurta az eurázsiai pusztaságok lovas nomád népeinek ősi szállása. Kialakulása az idők távolába vész; képe egyes belső-ázsiai sziklarajzokon több ezer éves múltra tekint vissza.

Ismerte és használta a jurt valamely változatát a régi török népekkel igen mélyreható kapcsolatokat folytató magyarság is.

A jurta főbb elemei: a kerek alaprajza, alsó részének hengeralakja, felső részének kúpos kiképzése, a szétszedhető és könnyen szállítható faváza az egész építmény egy ökrösszekéren vagy teveháton elfér –, valamint a favázat borító nemezfala évezredek óta változatlan. A jurt egyéb „paraméterei”: a magassága, tetőszerkezete, ajtaja és a berendezése változott és változik ma is, amelynek hátterében gyakran az egyéni ízlés, az igények eltérése jelölhető meg.

A jurt építése Almásy György leírása alapján a kirgizek körében azzal kezdődik, hogy a megfelelő helyen lerakják a berendezést, majd négy, gólyacsőrre emlékeztető lécet (kerege) állítanak föl köralakban és széthúzzák azokat. Ezt követően egy kb. másfél méter átmérőjű, erős fából készült gyűrűt (čangarak) emelnek a magasba egy hosszú rúd (bakan) segítségével s a körgyűrűben lévő apró lyukakba, „szemekbe” hosszú, tető formára hajlítható pálcákat (ūk) helyeznek, amelyeknek az alsó részét a kerege rácsozatához erősítik. A ház vázának a felállítása igen gyors, mindössze néhány percig tart. Az építkezés befejezéseként nagy nemezdarabokat terítenek a vázra, amelyeket kötelekkel és vastag, színes szalagokkal rögzítenek (Almásy 178 – 181).

A tetőkarikánál lévő és az időjárástól függően szabályozható nyílás arra szolgál, hogy a tűzhelyből szálló füstöt elvezesse. Tüzelőül gallyat, szakszault, szárított lótrágyát, tehénganajt, birka és teve ürülékét s más anyagokat használtak, illetve használnak részben napjainkban is. A jurt ajtaját kívülről szőnyeg borítja. Az erős szélviharok ellen úgy védekeznek, hogy a tetőkarikát belülről lecövekelik.

A bejárattól jobbra helyezkedik el a nők térfele, amit függöny takarhat. Itt van az asszonyi ágy – korábban a földre terített bőrökön aludtak –, valamint a konyha, s a háztartás számára nélkülözhetetlen eszközök is itt kapnak helyet.

Az ajtótól balra található a férfiak oldala a fegyverekkel és a szerszámokkal, s ide menekítik a végtelen steppéken metszően fújó szelek, a kemény fagyok elől a tenyésztett állataik védtelen kicsinyeit.

A különböző népek által használt jurták belső elrendezése nagyjából hasonló, szerkezetük azonban különféle, alakjuk pl. szögletes is lehet.

A mongol jurtok általában nehezebbek, mint a kirgizek, kazakok és más török pásztornépek lakta kereksátrak. Az ajtónyílásban magas küszöb van; az ajtó tájolása a halha-mongoloknál déli irányú. A törökség sátorajtajai régtől fogva keletre néznek, s egyes mongol népek (pl. darhátok, bizonyos ojrát törzsek) nemezházainak a bejárata is ugyanebbe az irányba nyílik. A Mongóliában élő kazakok sátorajtajai újabban délre néznek; ez a változás nyilván mongol hatásra alakult ki.

A ’nemezsátor’ jelölésére használatos jurt (yurt) szó török eredetű. Jelentése Mahmūd al-Kāšġari Divān Lugāt at-Turk, azaz Török szótári gyűjtemény című XI. századi becses munkájában ’tábor, lakóhely; haza, hon’ (Brockelmann 97), a későbbi török nyelvemlékekben: ’tábor, lakóhely, egyfajta nemezsátor; közösség, ország’ (Cluson EtD 958, Räsänen EtWb. 211, Egorov ÊtSl. 221, Doerfer TMEN IV, 212–216). Megfelelései a mai török nyelvekben is gyakran adatolhatók s a törökség minden ágában kimutathatók. Vö. pl.: oszm. yurt ’ország, vidék; haza, hon; ház, jurta; kollégium; menhely’; tkm. yurt ’lakóház; ország, vidék’; kar. yurt, csuv. surt: ’ház’; kum. yurť ’település, falu, aul; ház, gazdaság’; özb. ýurt ’ország, vidék; haza, hon; nép, lakosság; tanintézet’; tuv. curt ’ország, vidék; nomád tábor, lakóhely’; jak. surt ’nomád szállás, lakóhely’ stb.

A nemezház megnevezésére más szavak is kimutathatók az altaji nyelvekben. Vö. pl.: kirg. (és fonetikai megfelelései más török nyelvekben is) üy ’jurt, ház, lakóhely’, boz üy ’jurt’ (tkp. ’szürke ház’); halha ger ’ház’, esgiy ger ’nemezház’ stb. A ’ház’ jelentésű névszók ezekben a nyelvekben ma különféle szilárd anyagokból készült ’épületek’ megnevezésére is szolgálnak, eredetileg azonban a ’nemezsátrat’ jelölték.

A továbbiakban a jelen dolgozatom címében feltett kérdésre szeretnék választ adni. Ez a probléma azért érdemel figyelmet, mert a mai magyar köznyelvben a jurta alak ismert, egyes jeles kutatóink (pl. Almásy György[2], László Gyula, s a sort még folytathatnánk) viszont következetesen a jurt szót használják.

Meglepő, hogy e nomád lakóhely nevét egyik etimológiai szótárunk sem vette fel önálló címszóként, s nem szerepel a Magyar Néprajzi Lexikonban sem, holott őseink – a régészeti feltárások tanúsága szerint nemcsak a vándorlások idején, a magyar-török együttélés korában, hanem a honfoglalás után is még egy ideig ennek a nagyszerű nomád építménynek valamelyik változatában hajtották álomra fejüket.

A kérdés tehát az, hogy e két formáns közül melyiknek a használata lehetett elsődleges, s nekünk, az utódoknak, a jelenkor magyarságának melyik alakot kell(ene) elfogadnunk, illetve előtérbe helyeznünk.

Történelmi, művelődéstörténeti meggondolások alapján eleink eredetileg a közvetlenül valamely ótörök nyelvből való jurt noment (ld. feljebb) használhatták az időjárás viszontagságaitól őket megkímélő lakóépítményeik megnevezésére. Ez a főnév az új hazában, a Kárpát-medencében hozzávetőlegesen ezeregyszáz évvel ezelőtt történt végleges megtelepedésüket követően a talaj legfelső rétegében rögzített alapra emelt, szilárd anyagokból épített házaik hatására – a Magyarországra később bebocsáttatást nyert török (besenyők, kunok) és más etnikumú (jászok) nomád népek, illetőleg törzsek betelepülése ellenére is – idővel feledésbe merült.

A nomádok azonban a későbbiek folyamán sem kerültek ki a keresztény Európa, így a megváltozott életmódot folytató magyarság látóköréből sem. Ennek a ténynek – többek között – a magyar nyelvben egyébiránt polgárjogot nyert jurta szavunk állít emléket. Ez a szó a magyarban orosz eredetű. Vö. orosz jurta ’jurta, nomádok nemezsátra’ (OrMSzt. II, 998); vö. még: orosz jurt ’terület, ország’, orosz népny. jurt ’település, tartózkodás’ ~ jurta ’ház, udvar; nomád tábor’ (Vasmer IV, 534 – 535). Az orosz jurt szó minden kétséget kizáróan a török nyelvekből való, (török előzményének hátteréhez ld. az előrébb foglaltakat). A jurta alak viszont az oroszban jött létre; kialakulása a törökből átvett yurt névszónak az orosz nyelv grammatikai rendszerébe történt beilleszkedésével magyarázható, jurta szavunk az elmondottaknak megfelelően tehát végsősoron a török yurt főnév szláv alakjának a kölcsönzése.

Visszatérve az előbbiekben már említett kettősségre s egyben az összegzésre is sort kerítve: véleményem szerint a magyarban mindkét hangtestű névszó használatának megvan a létjogosultsága, s így van ez akkor is, ha a mai magyar nyelvérzék inkább a jurta alakra hajlik, holott igazában a jurt szó lenne hivatott őrizni történelmünk egy sajátos fejezetének, a magyar-török közös nomád múltnak az emlékét.

 

Irodalom

Almásy Almásy György, Vándorutam Ázsia szívébe. Budapest, 1903.

Brockelmann C. Brockelmann, Mitteltürkischer Wortschatz nach Mạhmūd al-Kāšġari Divan Lugât at-Turk. Budapest, 1928.

Clauson EtD G. Clauson, An Etymological Dictionary of Pre-Thirteenth Century Turkish. Oxford, 1972.

csuv. csuvas: N. I. Skvorcov, Čuvašsko-russkij slovar’. Moskva, 1985.

Doerfer TMEN G. Doerfer, Türkische und mongolische Elemente im Neupersischen. I–IV. Wiesbaden, 1963–1975.

Egorov ÊtSl. V. G. Egorov, Êtimologicěskij slovar’ čuvašsskogo jazyka. Čeboksary, 1964.

halha halha, mongóliai mongol: Mongol’sko-russkij slovar’. Pod obšč. red. A. Luvsandendeva. Moskva, 1957.

jak. Jakut: Jakutsko-russkij slovar’. Pod red. P. A. Slepcova. Moskva, 1972.

kar. karaim: Karaimsko-russko-pol’skij slovar’. Pod red. N. A. Baskakova, A. Zajončkovskogo, S. M. Šapšala. Moskva, 1974.

kirg. kirgiz: K. K. Judachin, Kirgizsko-russkij slovar’. I–II. Moskva, 1985.

kum. kumük: Kumyksko-russkij slovar’. Pod red. Z. Z. Bammatova. Moskva, 1969.

OrMSzt. Hadrovics L., Gáldi L. (Szerk.), Orosz-magyar szótár. I–II. Budapest, 1959.

oszm. oszmánli, oszmán-török, törökországi török: Turecko-russkij slovar’. Pod red. Ê. M. Mustafaeva, L. N. Starostova. Moskva, 1977.

özb. özbeg: Uzbeksko-russkij slovar’. Glavn. red. A. K. Borovkov. Moskva, 1959.

Rääńnen EtWb. M. Räsänen, Versuch eines etymologischen Wörterbuchs der Türksprachen. Helsinki, 1969.

tkm. türkmen: Turkmensko-russkij slovar’. Pod red. Ê. R. Teniševa. Moskva, 1968.

tuv. tuvai: Tuvinsko-russkij slovar’. Pod red. Ê. R. Teniševa. Moskva, 1968.

Vasmer M. Vasmer (Fasmer), Êtimologiceskij slovar’ russkogo jazyka. Perevod s nemeckogo i dopolnenija O. N. Trubačova. I–IV. Moskva, 1986–1987.

Czirok Ferenc: Motívum



[1]   A jelen cikkem témáját Erdélyi István tanár úr vetette fel jó néhány évvel ezelőtt, amikor együtt utaztunk az InterCityn Miskolcra, s útközben megkérdezte tőlem, hogy melyik alak helyes a magyarban: a jurt vagy a jurta. Mivel ez a kérdés feltehetően másokat is érdekel, ezért a válaszomat a Magyar Nyelv szerkesztőségének adtam le, de az említett folyóiratban a kérdéses írásomnak csak a nyelvészeti anyaga jelent meg; 1. Gyarmati I., Jurt vagy jurta: MNy. XCVII (4), 2001, 492–493. A mostani tanulmányom a teljes anyagot, tehát a néprajzi leírást is tartalmazza.

[2]   Almásy szerint „helyesebb a magyarban a tiszta török jurt szó használata, mint az irodalomba becsempészett jurt-a szláv, vagy német képzésű alaké” (Almásy 177.1. lapalji jegyzet). Ezt a kérdést vizsgálom a jelen cikkem főszövegének további részében.