Báthori Csaba
KÉTSZÁZ NYERS VERS

Nyugat-európai költészet

GÖRÖG, LATIN, PROVANSZÁL, FRANCIA, NÉMET, ANGOL, SPANYOL ÉS OLASZ KÖLTEMÉNYEK EREDETI NYELVEN
ÉS MAGYAR NYERSFORDÍTÁSBAN

Támogatónk

A kötet internetre kerülését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap

A szokatlan hűség
Előhang

Ez egy szerény, vakmerő könyv, olvasó. Szerény azért, mert az idegen verseket meghagyja idegennek, – és mégis kipuhatolja tartalmukat. Vakmerő azért, mert úgy tesz, mintha a versek legfőbb tartalma a szótári értelemben rejlene. A versek fordítója sokat bíbelődött már más-más nyelvű szövegekkel. És ma már nem tagadja, hogy az idegen versek csupasz értelme sokszor ugyanolyan örömet tud szerezni az olvasónak, mint a mesteri formába szedett változatok. A nyers alakzat nem haszontalanabb a formahű javaslatoknál: a puszta szótári értelem ugyanolyan erőt sugároz, mint a képzelt művészi egyenértékes.

Ez a kísérlet egy pillanatra sem kívánja kétségbe vonni a művészi, formahű fordítás elvének elsődlegességét, nagyszerűségét és művészi felsőbbrendűségét.

A könyv célja kettős vagy hármas, mondhatnám. Első szándékom az volt, hogy az ösztövér magyar tükörkép révén az eredetihez édesgessem a szemet. Sem többet, sem kevesebbet nem kínálok a nyersfordítást tartalmazó jobb oldalon, mint amennyi a bal oldalon álló eredeti nyelvi megértéséhez szükséges.

Másodlagos óhajom az volt, hogy megsejtessem: a vers eredeti, művészi eszközökkel modellált erőtere mögött rejlő tartalom önmagában is megkapó gondolat lehet. A művészi alkotást tekinthetjük úgy is, mint eszmei látomást, amelyet a mesterfogások (rím, szótagszám, hangrend, tónus és más eszközök) beláthatatlan síkra emelnek, – csakhogy az első szint ugyanolyan érdekes, mint az összbenyomás egyéb hatáselemei.

A gyűjteményben itt-ott feltűnik egy-egy formahű vagy ún. költői próza jellegű fordítás is. Sőt, a magyar anyag egy meghatározott pontján feltűnik két kortársam egyedi döntéseket tükröző, személyes értelmezéssel gazdagított nyersfordítása is.

Harmadlagos célom az volt, hogy utaljak rá: bármely idegen vers magyar tükre egyéni értelmezés, saját indulat- és képzetmenet következménye. Hogy tehát még a legpőrébb nyersfordítás is egyedi lenyomat, igyekezet és eredmény.

Akkor hát indulás, merüljünk el a lapokon.

Reményem az, hogy olyat tudsz itt meg idegen versekről, olvasó, amit eddig nem is sejtettél. Reményem az, hogy a nagyszerű formahű fordítások zárványaiból tegyek egy lépést – még ha pórias járással is – a forrás felé. A formahű fordítás: a művészetnek tett vallomás. A nyersfordítás: a szokatlan hűség mozzanata. A művészet vonzalmából bámulatos ívek, szerkezetek születnek, – de a mester némely értelemben lemaradhat az igazságról. A nyersfordító viszont nem tolakszik az eredeti vers megbolydítására, nem teszi láthatatlanná az alkotás eredeti arányait.

Hogyan is mondja Emily Dickinson: I’m Nobody!… How dreary – to be – Somebody! (Senki vagyok!… Milyen rémes – ha az ember – Valaki!)

Ez a Senki vezessen el ahhoz a Valakihez, aki az eredeti szövegekben lakik.

2011. szeptember 3-ánBáthori Csaba

Versek
nyersfordításban

Anthologia Graeca V. 14

Poϒφινοϒ

Eὐρώπης τὸ φίλαμα, καὶ ἢν ἄχρι χείλεος ἔλθη,

Anthologia Graeca V. 14

EURÓPA CSÓKJA (Rufinus)

Európa csókja, még ha csak az ajkaimat éri is el,

ἡδύ γε, κἂν ψαύσ μοῦνον ἄκρου στόματος.

csupa édesség, még ha csak a szám szélét érinti is meg.

ψαύει δ’ οὐκ ἄκροις τος χείλεσιν, ἀλλ’ ἐρίσασα

Ő (Európa) azonban nemcsak ajkainak szélével érint meg engem, hanem

τὸ στόμα τὴν ψυχὴν ἐξ ὀνύχων ἀνάγει.

a számra tapad, és felszívja lábujjhegyemből is a lelkemet.

Anthologia Graeca V. 85

AΣΚΛΗΠΙΑΔΟϒ

Φείδ παρθενίης. καὶ τί πλέον; οὐ γὰρ ἐς ιδην

Anthologia Graeca V. 85

Élvezd a napot (Aszklepiosz)

Őrzöd szüzességed. És mit ér? Ha a Hádészba érsz, nem fogsz

ἐλθοῦσ’ εὑρήσεις τὸν φιλέοντα, κόρη.

találni senkit, aki szeressen, te lány.

ἐν ζωοσι τὰ τερπνὰ τὰ Κύπριδος ἐν δ’ χέροντι

Élők között vannak Küprisz örömei. Az Acheronban azonban,

ὀστέα καὶ σποδιή, παρθένε, κεισόμεθα.

kedves szűz, mindannyian csak úgy fekszünk (majd), mint csont és hamu.

Quintus Horatius Flaccus

Carmen 1.9

Vides ut alta stet nive candidum

Quintus Horatius Flaccus

Carmen 1.9

Látod, hogyan áll magas hótól (ragyogó) fehéren

Soracte nec iam sustineant onus

a Soracte? Már nem tartják a terhet

silvae laborantes geluque

a szenvedő fák, és a csikorgó fagyban

flumina constiterint acuto.

beálltak a folyók.

 

 

dissolve frigus ligna super foco

Oszlasd el a hideget, bőven rakva a tűzre

large reponens atque benignius

fahasábokat, és bőkezűbben

deprome quadrimum Sabina,

hozd elő négyéves szabin

o Thaliarche, merum diota.

borodat, ó Thaliarchus, a kétfülű kancsóban.

 

 

permitte divis cetera, qui simul

A többit bízd az istenekre: (akik) mihelyt ők

stravere ventos aequore fervido

lecsillapították a szeleket, amelyek a forrongó tengeren

deproeliantis, nec cupressi

csatáznak, sem a ciprusok,

nec veteres agitantur orni.

sem az öreg kőrisfák nem hajladoznak (többé).

 

 

quid sit futurum cras, fuge quaerere, et

Hogy mi lesz (jön) holnap, (azt) tartózkodj megkérdezni, és

quem Fors dierum cumque dabit, lucro

ami napot csak ad(ni fog) a Sors, számítsd

adpone, nec dulcis amores

a nyereséghez, és ne vesd meg az édes

sperne puer neque tu choreas,

szerelmi (játékokat), fiú, sem a táncokat,

 

 

donec virenti canities abest

amíg távol van virágzó (korodtól) a mogorva

morosa, nunc et campus et areae

öregség. Most a harci mező és a játéktér (ideje van)

lenesque sub noctem susurri

és éjszaka a szelíd suttogások

conposita repetantur hora,

a megbeszélt órában ismétlődjenek meg;

 

 

nunc et latentis proditor intumo

most a bujkáló leány árulkodó (módon) csábító

gratus puellae risus ab angulo

kacagása (egy) eldugott sarokból, (ez) is (izgasson téged),

pignusque dereptum lacertis

meg a karjairól (karjáról) vagy a hamisan

aut digito male pertinaci.

makacskodó ujjáról elrabolt zálog.

Quintus Horatius Flaccus

Carmen 2.14 Eheu fugaces, Postume, Postume,

Quintus Horatius Flaccus

Carmen 2.14

Ah, fürge meneküléssel inalnak el,

labuntur anni nec pietas moram

Postumus, Postumus, az évek, (és a) jámborság

rugis et instanti senectae

nem késleltetheti a ráncokat és (sem) a fenyegető öregkort,

adferet indomitaeque morti,

sem a lebírhatatlan halált.

 

 

non, si trecenis quotquot eunt dies,

Nem, még ha mindennap háromszáz bikát,

amice, places inlacrimabilem

barátom, feláldozol is a kíméletlen (könnyre képtelen)

Plutona tauris, qui ter amplum

Plutónak, aki a háromszorosan hatalmas

Geryonen Tityonque tristi

Géryont és Tityost (is) megzabolázza

 

 

compescit unda, scilicet omnibus

komor hullámával, amelyen közismert módon,

quicumque terrae munere vescimur

bármilyen földi táplálékkal éljünk is,

enaviganda, sive reges

át kell kelnünk, legyünk akár királyok,

sive inopes erimus coloni.

akár szegény parasztok.

 

 

Frustra cruento Marte carebimus

Hiába tartjuk távol magunkat a vérszomjas Marstól

fractisque rauci fluctibus Hadriae,

és a zúgó Adria meg-megtörő hullámaitól,

frustra per autumnos nocentem

hiába kerüljük őszönként a testünknek

corporibus metuemus Austrum:

ártalmas déli szelet:

 

 

visendus ater flumine languido

szemünk elé kerül (majd) a feketén, lomha hömpölygéssel

Cocytos errans et Danai genus

kanyargó Cocytos, és Danaus hírhedt fajzata,

infame damnatusque longi

és a hosszú robotra ítélt

Sisyphus Aeolides laboris.

Sisyphos, Aiolos (utódja).

 

 

Linquenda tellus et domus et placens

El kell hagyni (majd) a Földet és az otthont és a kedves

uxor, neque harum quas colis arborum

feleséget, és azon fák közül, amelyeket ápolsz,

te praeter invisas cupressos

a gyűlölt ciprusok közül téged, a rövid életű urat,

ulla brevem dominum sequetur;

csak egyetlen (szál) követ (majd).

 

 

absumet heres Caecuba dignior

(Egy nálad) méltóbb örökös fogja felélni caecubusi (boraidat),

servata centum clavibus et mero

amelyeket (most) száz kulcs őriz, és felséges (tiszta)

tinguet pavimentum superbo,

nedvvel locsolja (majd) be a mozaikpadlót:

pontificum potiore cenis.

jobb az a (nedv) főpapok ínyencségeinél (is).

Quintus Horatius Flaccus

Carmen 3.30

Exegi monumentum aere perennius

Quintus Horatius Flaccus

Carmen 3.30

Emlékművet emeltem, (mely) örökkévalóbb az ércnél

regalique situ pyramidum altius,

és magasabb a piramisok királyi helyzeténél (építményénél),

quod non imber edax, non auilo impotens

amelyet sem a falánk (emésztő) eső, sem a féktelen északi szél

possit diruere aut innumerabilis

nem tud szétrombolni, vagy (sem) az évek

 

 

annorum series et fuga temporum.

számtalan sora és az idők futása.

non omnis moriar multaque pars mei

Nem egészen (teljesen) fogok meghalni, és nagy(obbik) részem

vitabit Libitinam: usque ego postera

elkerüli (majd) a halál-istennőt: folyton növekedni fogok

crescam laude recens, dum Capitolium

az utókorban hírnevemben (a későbbi dicsőségtől megújulva), míg a Capitoliumra

 

 

scandet cum tacita virgine pontifex:

felmegy a hallgatag szűzzel a főpap:

dicar, qua violens obstrepit Aufidus

nevemet mondják (majd), ahol zúg a heves Aufidus

et qua pauper aquae Daunus agrestium

és ahol a vízben szegény Daunus vidéki

regnavit populorum, ex humili potens

népek fölött uralkodott, alacsony (sorból) megerősödve

 

 

princeps Aeolium carmen ad Italos

elsőként vezettem be (át) az aioli dalt itáliai

deduxisse modos, sume superbiam

mértékekre. Fogd a büszke díjat,

quaesitam meritis et mihi Delphica

(amely kijár)az érdemnek, és delphi babérral

lauro cinge volens, Melpomene, comam.

övezd kegyesen, Melpomené, hajam.

Saját formahű fordításomban:

 

Emlékjelt hagyok én, rozsda se rágja meg.

Íly ívű piramist úr sose alkotott

még: nem fogja falánk förgeteg, és a szél

nem rongálja meg azt, a szakadatlanul

 

elpergő korok és ezredek árja sem.

Meg nem ront a halál, lényem a pusztulást

is megbírja! Hiszem: hírem utódi kéz

föl-fölfrissíti, míg a Capitólium

 

lépcsőjén a szelíd szűz meg a főpap áll.

Mondják majd, hol inal gyors Aufidus-ár

s ott, hol – sivatagos föld! – Daunus szilaj

népek sorsa fölött – bár maga póri sarj! –

 

úr volt: aeoli dalt ő faragott hazánk

nyelvén, ő legelőbb! Büszke nyakad legyen,

érdem-díj hiszen ez! Homlokomat pedig

érjék, Melpomené, delphi babérjaid.

Caius Valerius Catullus

Carmen XXXVII

Salax taberna vosque contubernales,

Caius Valerius Catullus

Carmen XXXVII

Parázna kocsma és ti, kocsmatöltelékek,

a pilleatis nona fratribus pila,

(a nemez-sisakos testvérek után a kilencedik oszlop),

solis putatis esse mentulas vobis,

azt hiszitek, csak nektek van farkatok,

solis licere, quidquid est puellarum,

csak nektek szabad a lányok közül akárkit (akármit)

confutuere et putare ceteros hircos?

megkefélni, és a többieket bakkecskének tartani?

An, continenter quod sedetis insulsi

Vagy mivel sorban (ott) ültök sületlenül

centum an ducenti, non putatis ausurum

százan vagy kétszázan, úgy vélitek, nem merném

me una ducentos irrumare sessores?

én egyszerre kétszáz csücsülőnek betömni a pofáját?

Atqui putate: namque totius vobis

Higgyétek csak! Mert (sőt) én telerajzolom nektek

frontem tabernae sopionibus scribam. 

a csapszék egész homlokzatát farkakkal!

Puella nam mi, quae meo sinu fugit,

A lány ugyanis, aki öle(lése)mből elfutott,

amata tantum quantum amabitur nulla,

akit annyira szerettem, amennyire senkit nem fognak (már) szeretni,

pro qua mihi sunt magna bella pugnata,

akiért nekem nagy harcokat (kellett) vívnom,

consedit istic. Hanc boni beatique

ott telepedett meg. Őt szeretitek mind,

omnes amatis, et quidem, quod indignumst

jók és boldogok, és közben, ami szégyenletes,

omnes pusilli et semitarii moechi;

mind kicsinyek (tökmagok) és félrelépő házasságtörők (vagytok);*

tu praeter omnes une de capillatis,

te mindenekelőtt, egyike a hosszú hajúaknak,

cuniculosae Celtiberae fili, 

a nyúlban gazdag Keltiberia fia,

Egnati, opaca quem bonum facit barba

Egnatius, akit a sötét szakáll megnemesít (tesz nemessé),

et dens Hibera defricatus urina.

és a fogazat(od), (amely) ibériai húggyal (van) bedörzsölve (ibériai húggyal tisztított fogad).

 

Kőrizs Imre értelmezése szerint: „sőt, mi több, szégyenszemre minden kis sikátorbeli parázna is”

Saját formahű fordításomban:

 

Parázna csapszék! Kocsmatöltelékek! Ott

(a két süveghordó Fivér egy ugrás) – ott

úgy vélitek, farkat tinektek adtak csak?

s úgy: elcicázni lágy csöcsök között nektek

szabad csak? És a többiek csupán kecskék?

Egymás hegyén-hátán lihegtek ott, kasban,

százan… talán kétszázan? S úgy találjátok:

„Nincs mersze szájon nyomni száz ücsörgőt”?! Csak

higgyétek ezt! Lompostok úgyis ott pállik

homlokzatán e háznak: az enyém a rajz!

Kicsim – ki itt hagyott, tököm megúnván, kit

hőbben sosem szerettek, úgy amint én, ki

sok nagy, dicső csatára ösztökélt – most ott

ül köztük, és jöttment hülyék birizgálják,

meg boldog és boldogtalan csavargók, meg

pelyhes suhancok, kurva utcasarkoknál!

Főképp azonban mind e szőrösök közt te,

nyulászkodó föld sarja, keltiber fajzat,

Egnatius, szőrmók, majomfi szépség, ki

fogát ibér húggyal be szokta dörgölni!

Caius Valerius Catullus

Carmen 51

Ille mi par esse deo videtur,

Caius Valerius Catullus

Carmen 51

Az tűnik nekem egyenlőnek az istennel,

ille, si fas est, superare divos,

az, ha szabad (mondanom), tesz túl az isteneken is,

qui sedens adversus identidem te

aki veled szemben ülve folyton

pectat et audit

téged néz és hallgatja

 

 

dulce ridentem, misero quod omnis

édes nevetésed. Ezt tőlem szegénytől

eripit sensus mihi; nam simul te,

összes érzékem elrabolja: mert alig pillantottalak meg

Lesbia, aspexi, nihil est super mi

téged, Lesbia, semmi nem marad

………

…………………. (nekem).

 

 

lingua sed torpet, tenuis sub artus

Sőt a nyelvem megbénul, finoman átfolydogál

flamma demanat, sonitu suopte

ereimen a láng, saját csengésétől

tintinant aures, gemina teguntur

zúg a fülem, szememre (pedig)

lumina nocte.

kettős éjszaka borul.

 

 

Otium, Catulle, tibi molestum est;

A nyugalom, Catullus, az tesz beteggé:

otio exsultas nimiumque gestis;

a nyugalom tesz szertelenné, miatta nem bírsz magaddal.

otium et reges prius et beatas

A nyugalom egykor már királyokat és

perdidit urbes.

boldog városokat (is) elpusztított.

VÁLTOZAT:

 

Az tűnik nekem istennel egyenlőnek lenni,

az, ha szabad (mondani), még túl is szárnyalja az isteneket,

aki veled szemben ül és egyre téged

néz és hallgat

 

aki édesen mosolyogsz. Nekem, a nyomorultnak

ez összes érzékemet elrabolja: mert alighogy,

Lesbia, megláttalak, semmi nem marad nekem

…………………………….

 

Nyelvem azonban megbénul, tűz csorog le

finoman ereimben; füleim saját hangjuktól

döngenek, s kettős éjszaka lepi el

szemeimet. –

 

A henyélés, Catullus, a henyélésbe betegszel bele:

a henyéléstől vagy szertelen és túl-vágyakozó.

A henyélés egykor már királyokat

és boldog városokat tett tönkre.

Ambrosius

Deus creator omnium

Deus, creator omnium

Ambrosius

Isten, mindenek teremtője

Isten, mindenek teremtője,

polique rector, vestiens

égi irányító, aki beöltözteted

diem decoro lumine,

a napot pompás fénnyel,

noctem soporis gratia,

az éjszakát a szendergés kegyelmével,

 

 

artus solutos ut quies

hogy a nyugalom az eloldott tagokat

reddat laboris usui

ismét munkaképessé tegye,

mentesque fessas allevet

az ellankadt érzékeket felfrissítse

luctusque solvat anxios.

és feloldja a gyötrelmes szomorúságot;

 

 

grates peracto iam die

hála, hogy (most) már lehajlott a nap,

et noctis exortu preces

és az éjszaka kezdetén kéréseink (halld meg),

votis, reos ut adiuves,

(és) segíts a szószegőknek –

hymnum canentes solvimus.

himnuszt énekelve ezt hozzuk eléd.

 

 

te cordis ima concinant,

Téged énekeljen a szív benseje,

te vox canora concrepet,

téged magasztaljon a zengő hang,

te diligat castus amor,

téged válasszon a szűzi szerelem,

te mens adoret sobria,

téged imádjon a józan értelem,

 

 

ut, cum profunda clauserit

hogy ha az éjszakák mély sötétsége

diem caligo noctium,

elzárva tartja majd a napot,

fides tenebras nesciat

a hit ne tudjon az árnyakról (a sötétségről)

et nox fide reluceat.

és az éjszakát világítsa meg a hit.

 

 

dormire mentem ne sinas,

Ne hagyd elaludni a szellemet,

dormire culpa noverit,

aludjon el csak a bűn,

castos fides refrigerans

hűsítő hit enyhítse a

somni vaporem temperet,

szüzek álmainak forróságát.

 

 

exuta sensu lubrico

Kéjes érzékiségtől mentesen

te cordis alta somnient,

álmodjon rólad a szív mélysége,

ne hostis invidi dolo

s ne ébressze fel gonosz ellenség csele által

pavor quietos suscitet.

a félelem a nyugovót.

 

 

Christum rogemus et patrem

Krisztust kérleljük és az Atyát,

Christi patrisque spiritum,

Krisztus és az Atya szellemét:

unum potens per omnia

Te egyetlen Erő mindenben,

fove precantes trinitas.

Kegyelmezz (nekünk), imádkozóknak, Szentháromság!

Thomas De Celano

Dies irae, dies illa

Dies irae dies illa,

Thomas De Celano

A harag napja, az a nap

A harag napja, az a nap

Solvet saeclum in favilla:

hamuvá oldja majd a világot,

Teste David cum Sibylla.

ezt tanúsítja Dávid Szibillával.

 

 

Quantus tremor est futurus,

Micsoda reszketés lesz jövendő,

Quando iudex est venturus,

amikor a bíró lesz eljövendő,

Cuncta stricte discussurus!

hogy mindent szigorúan megvizsgáljon.

 

 

Tuba mirum spargens sonum

A harsona, bámulatos hangot árasztva,

Per sepulcra regionum,

minden ország sírjai felett

Coget omnes ante thronum.

összegyűjt majd mindenkit a trón előtt.

 

 

Mors stupebit et natura,

Halál és létezés (természet) megakad majd,

Cum resurget creatura,

amikor feltámad a teremtmény,

Iudicanti responsura.

hogy a bír(ál)ónak megfeleljen.

 

 

Liber scriptus proferetur,

Előhozatik majd az írott könyv,

In quo totum continetur,

amelyben minden benne foglaltatik,

Unde mundus iudicetur.

miszerint megítéltetik a világ.

 

 

Iudex ergo cum sedebit,

Mikor tehát a bíró ott ül majd,

Quidquid latet apparebit:

(s) ami csak lappang, napvilágra kerül,

Nil inultum remanebit.

semmi nem marad büntetlenül.

 

 

Quid sum miser tunc dicturus?

Mit mondjak majd akkor én nyomorult,

Quem patronum rogaturus?

milyen pártfogót hívjak (akkor),

Cum vix iustus sit securus.

amikor az igazságos (is) alig (van) biztonságban?

 

 

Rex tremendae maiestatis,

Király, (kinek) nagysága előtt megremeg (az ember),

Qui salvandos salvas gratis,

(te) aki ingyen (magadtól) megmented a megmentendőket,

Salva me, fons pietatis.

ments meg engem, jámborság forrása!

 

 

Recordare Iesu pie,

Fontold meg, kegyes Jézus,

Quod sum causa tuae viae:

hogy én utadnak oka vagyok:

Ne me perdas illa die.

ne semmisíts meg engem azon a napon!

Quaerens me, sedisti lassus:

Engem keresve, (ott) ültél kimerülve,

Redemisti crucem passus:

megváltottál a keresztre feszítéssel:

Tantus labor non sit cassus.

ennyi gyötrelem ne legyen hiába.

 

 

Iuste iudex ultionis,

Bosszú igazságos istene,

Donum fac remissionis,

add meg (nekünk) a megbocsátás ajándékát

Ante diem rationis.

a számadás napja előtt.

 

 

Ingemisco, tamquam reus:

Felsóhajtok, mint egy bűnös,

Culpa rubet vultus meus:

a vétek megpirosítja arcomat,

Supplicanti parce Deus.

kíméld meg az esdeklőt, Isten!

 

 

Qui Mariam absolvisti,

(Te) aki Máriát feloldoztad

Et latronem exaudisti,

és a latrot meghallgattad,

Mihi quoque spem dedisti.

nekem is reményt adtál.

 

 

Preces meae non sunt dignae:

Kérelmeim nem méltóak (ugyan),

Sed tu bonus fac benigne,

de te, Jóságos, tedd (azt) könyörületesen,

Ne perenni cremer igne.

hogy ne égjek el örök tűzben.

 

 

Inter oves locum praesta,

A bárányok közt jelölj ki (nekem) helyet,

Et ab haedis me sequestra,

és különíts el a (bak)kecskéktől,

Statuens in parte dextra.

jobbodra állítva (engem)!

 

 

Confutatis maledictis,

Ha a kárhozatra ítéltek elhallgattattak,

Flammis acribus addictis,

(és) emésztő tüzeknek adattattak,

Voca me cum benedictis.

(akkor) hívj engem a boldogokkal!

 

 

Oro supplex et acclinis,

Kérlek térden állva és meghajolva,

Cor contritum quasi cinis:

elgyötört szív(em) akár a hamu,

Gere curam mei finis.

végórámra viselj gondot!

 

 

Lacrimosa dies illa,

Könnyes (lesz) az a nap,

Qua resurget ex favilla.

amelyen a parázs(hamu)ból feltámad majd

Iudicandus homo reus:

a bűnös ember, hogy elítéljék:

 

 

Huic ergo parce Deus.

kíméld meg hát őt, Isten!

Pie Iesu Domine,

kegyes Jézus Úr(unk),

dona eis requiem.

adj békét nekik!

Johannes Scottus Eriugena

Hic iacet Hincmarus

Hic iacet Hincmarus, cleptes vehementer avarus,

Johannes Scottus Eriugena

Itt fekszik Hincmarus

Itt fekszik Hincmarus, a roppant mohó tolvaj.

Hoc solum gessit nobile, quod periit.

Egyet tett dicséretesen: hogy meghalt.

Guillaume d’Aquitaine

Farai un vers de dreit nien

Farai un vers de dreit nien

Guillaume d’Aquitaine

Ének a semmiről

Egy verset fogok csinálni a puszta semmiről:

Non er de mi ni d’autra gen

se rólam nem szól majd, se más emberekről,

Non er d’amor ni de joven

se a szerelemről, se az ifjúságról,

Ni de ren au

se valami másról,

Qu’enans fo trobatz en durmen

ugyanis épp alvás közben találtatott (ki),

Sus un chivau

lovon.

 

 

No sai en qual hora.m fui natz

Nem tudom, milyen órában születtem:

No soi alegres ni iratz

nem vagyok vidám, sem szomorú,

No soi estranhs ni soi privatz

nem vagyok idegen (máshonnani), sem honos (itteni),

Ni no.n puesc au

és nem tudok másképp (tenni),

Qu’enaisi fui de nueitz fadatz

ugyanis a sors így látott el tehetséggel éjszaka,

Sobr’un pueg au

egy magas hegyen.

 

 

No sai cora.m sui endormitz

Nem tudom, mikor szunnyadtam el,

Ni cora.m veill s’om no m’o ditz

sem azt, mikor ébredek, ha nem mondják meg nekem.

Per pauc no m’es lo cor partitz

Csaknem (kevés híján) meghasadt szívem

D’un dol corau

egy szívből jövő fájdalom miatt;

E no m’o pretz una fromitz

de (és) ezt annyira se becsülöm, mint egy egeret,

Per saint Marsau

szent Marsra!

 

 

Malautz soi e cre mi morir

Beteg vagyok és reszketek meghalni,

E re no sai mas quan n’aug dir

és semmit se tudok róla, csak amit mondani hallok;

Metge querrai al mieu albir

tetszésem szerint felkeresek majd egy orvost,

E no.m sai tau

de (és) nem tudom, melyiket;

Bos metges er si.m pot guerir

jó orvos lesz, ha meg tud gyógyítani,

Mas non si amau

de nem (jó), ha betegebb leszek.

 

 

Amigu’ai ieu non sai qui s’es

Van szeretőm (barátném), nem tudom, ki az,

C’anc no la vi si m’aiut fes

mert (még) soha nem láttam, úgy segítsen a hűség (esküszöm a hűségre);

Ni.m fes que.m plassa ni que.m pes

nem tett velem semmit, ami tetszene, se ami nyomasztana,

Ni no m’en cau

(és) nem is törődöm vele,

C’anc non ac Norman ni Franses

mert (még) soha nem (járt) se normann, se francia

Dins mon ostau

a házamban.

 

 

Anc non la vi et am la fort

(Még) soha nem láttam őt és szeretem nagyon,

Anc no n’aic dreit ni no.m fes tort

soha nem helyeselt nekem, se nem cáfolt meg;

Quan no la vei be m’en deport

s ha látom, nyilván örömöm lelem benne,

No.m prez un jau

(és) annyira sem értékelem, mint egy kakast,

Qu’ie.n sai gensor e belazor

mert én egy kedvesebb és szebb (szeretőt) ismerek,

E que mais vau

és ő (aki) többet ér.

 

 

Fait ai lo vers no sai de cui

Megcsináltam a verset, nem tudom, kiről;

Et trametrai lo a celui

és át fogom adni annak,

Que lo.m trameta per autrui

aki nevemben (tőlem) átadja majd egy más(ik)nak

Enves Peitau

ott Anjou táján,

Que.m tramezes del sieu estui

hogy ez a más(ik) átadja majd a (dal) nyitját

La contraclau

a lepelhez (burokhoz, rejtélyhez).

Saját formahű fordításomban:

 

A semmi, róla szól dalom –

magamról, másról nincs szavam,

a szerelem is hangtalan,

az minden itt,

hisz ezt lovon írom s hangom

is álmodik.

 

Mikor születtem, nem tudom –

se boldog, se boldogtalan,

nem vagyok honos, hontalan,

s jól is van így –

a sorsom engem így fogan,

hegyről repít.

 

Álmom eleje rejtelem,

végét tetőled ismerem.

Itt helyben megszakad szivem,

bánat szorít,

de tűröm – Marsra! – pissztelen

szúrásait.

 

Betegre, les reám a vég –

kereng felőle szóbeszéd,

csak doktornál van menedék,

de hoz-e írt?

Jó doktor megmentene még…

Időm telik.

 

Bár nem tudom, van kedvesem –

hitemre, én sem ismerem,

nem jobbít, nem ront kedvemen,

s idegen itt

még nem járt soha földemen

ez ideig.

 

 

Nem látom s érte lángolok,

feddést vagy jó szót nem kapok,

színelátatlan elvagyok –

egy tyúk szemit

sem éri: értem szebb s nagyobb

szív is meging.

 

E dal enyém, a tárgytalan,

és annak majd át is adom,

ki elviszi neki dalom

Anjouba, kint

megfejteni e pár sorom:

értsem megint.

Philippus Cancellarius (Carmina Burana 131)

Dic, Christi veritas

Dic, Christi veritas,

Philippus Cancellarius

Mondd, Krisztus igazsága

Mondd, Krisztus igazsága,

dic, cara raritas,

mondd, kedves ritkaság,

dic, rara Caritas:

mondd, ritka szeretet:

ubi nunc habitas?

(hát te) most hol laksz?

aut in Valle Visionis?

talán a Látomás Völgyében?

aut in throno Pharaonis?

vagy a Fáraó trónusán?

aut in alto cum Nerone?

vagy a magasban Neróval?

aut in antro cum Theone?

vagy (egy) barlangban Theóval?

vel in fiscella scirpea

vagy (egy) gyékénykosárban

cum Moyse plorante?

a síró Mózessel?

vel in domo Romula

vagy (egy) római palotában

cum Bulla fulminante?

villámló bullával?

 

 

Respondit Caritas:

A szeretet (így) felelt:

«homo, quid dubitas?

„ember, miért kételkedsz?

quid me sollicitas?

miért szorongatsz engem?

non sum, quo mussitas,

nem vagyok (ott), ahol fogcsikorgatva mondod,

nec in euro nec in austro,

sem keleten, sem délen,

nec in foro nec in claustro,

sem a piacon, sem a kolostorban,

nec in bysso vel cuculla,

sem a damasztban, sem a csuhában,

nec in bello nec in bulla:

sem a háborúban, sem a levélpecséten:

de Iericho sum veniens,

Jerikóból jövök (vagyok jövő),

ploro cum sauciato,

siratom a súlyos sebesültet,

quem duplex Levi transiens

akit két levita cserbenhagyott

non astitit grabato.”

(és) nem segített neki fekhelyén.”

 

 

O vox prophetica,

Ó, prófétai hang,

o Nathan, predica:

ó, Nathan, prédikálj:

culpa Davitica

Dávid bűne nem

patet non modica!

csekély, (ez) nyilvánvaló!

dicit Nathan: „non clamabo”,

Nathan (azt) mondja: „nem beszélek”,

„neque” David „planctum dabo”,

„és sírni sem akarok”, mondja Dávid.

cum sit Christi rupta vestis,

Mivel Krisztus ruhája szét van tépve,

contra Christum Christus testis.

(így) Krisztus Krisztus ellen tanú.

ve, ve vobis, hypocrite,

Jaj, jaj nektek, képmutatók,

qui culicem colatis!

akik a szúnyogot kiszűritek!

que Cesaris sunt, reddite,

Ami a császáré, azt adjátok ide,

ut Christo serviatis!

hogy Krisztusnak szolgáljatok!

Reinmar

XXV.

1. Ích gehabe mich wól und enrúochte iedoch,

Reinmar

XXV. dal

1. Jól érzem magam, és mégsem venném zokon,

óbe mir éin vil lützel waere baz.

ha egy kicsit még jobban érezném magam.

Ích bin alles in den sorgen noch.

Még mindig ugyancsak gondban vagyok.

wírt mir sanfter iht, ich rede ouch daz.

Ha kissé megkönnyebbülök, azt is elmesélem.

Zúo den sorgen, die ich hân,

A gondok közé tartozik, amelyek megvannak (gyötörnek),

íst mîn klage, ich enhábe der táge die vólle niht,

az a panaszom is, hogy nem vagyok bőviben olyan napoknak,

dáz mir swaere iht müge ze herzen gân.

amelyeken a szenvedés ne ragadná meg a szívemet.

 

 

2. Éz erbarmet mich, dáz siu alle jehent,

2. Megindít, hogy mindenki azt állítja:

dáz ich anders niht wan künne klagen.

semmi másra nem vagyok képes, csak panaszkodásra.

Múgent ir míchel wunder an mir sehen?

(Hát) olyan nagy csudát láthattok bennem?

wáz solte ích nu singen oder sagen?

Mit is énekeljek vagy mondjak?

Sólte ich swern, ich entwisse waz?

Esküdjek meg, nem tudnám, mit?

gesáehe ich wider abent einen kleinen boten,

Ha estefelé látnék egy kis küldöncöt (hírnököt),

só gesang niemán von fröiden baz.

úgy senki nem dalolna jobban az örömökről.

 

 

3. Ích bin aller dinge ein saelic man,

3. Minden dologban szerencsés ember vagyok,

wán des einen, dâ man lônen sol.

kivéve egyet: amikor fizetséget kellene kapnom.

Óbe ich díse unsáelde erwenden kan,

Ha ezt a csapást el tudom hárítani,

Só vert éz nâch ungenâden wol.

akkor vigasztalan idő után jól megy (sorom).

Mír ist ungelîche deme,

Nem hasonlítok arra,

dér sich eteswenne wíder den mórgen fröit.

aki olykor-olykor örvend a holnapnak.

álsô taete ouch ích, wiste ích mit weme.

Ezt tenném én is, ha tudnám, kivel.

 

 

4. Tréit mir iemen tougenlîchen haz,

4. Ha valaki titokban gyűlöl engem –

wáz der sîner fröide an mir nu siht!

ugyan mit lát az rajtam az ő örömére!

Wé warumbe táete aber íemen daz,

Ah, de minek is tenné ezt velem bárki,

wan gót weiz wól, ich entúon doch niemen niht!

hiszen Isten jól tudja – én senkinek nem teszek semmit (rosszat)!

Wán sol mir genaedic sîn.

Legyen irgalmas hozzám a világ (az emberek).

mich beginnet noch nâch mînem tôde klagen

Engem még halálom után is

mániger, dér nu lîhte enbaere mîn.

megsiratnak majd néhányan, akik most könnyen nélkülöz(né)nek.

Walther von der Vogelweide

Drei Gedichte

1. Erziehungsschwierigkeiten

Walther von der Vogelweide

Három vers

1. Nevelési nehézségek

 

 

Selbwáhsen kint, dû bist ze krumb,

Vadon nőtt gyermek, túl görbe vagy,

sît nieman dích gerihten mac.

mert senki nem tud kiegyenesíteni.

dû bist dem besmen leider alze grôz,

A bothoz, sajnos, túl nagy vagy,

den swerten alze kleine.

a kard(ok)hoz túl kicsi.

nú slâf únde habe gemach.

Hát aludj és maradj békében.

ich hân mich selben des ze tumb,

Én magamat ostobának tartom azért,

daz ich dich ie sô hôhe wac.

mert egykor oly sokra becsültelek.

ich barg dîn ungefüege in friundes schôz.

Faragatlanságodat elrejtettem egy barát ölében,

dîn leit bant ich ze beine,

nyomorultságodat a lábamra kötöttem,

mînen rugge ich nâch dir brach.

hátamat meggörbítettem érted.

nû sî dîn schuole meisterlôs an mîner stat, in kan dir niht.

Most hát iskolád tanító nélkül van – helyettem, én semmit sem tehetek érted.

kan éz ein ander baz, daz ist mir liep, swaz liebes dir dâ von geschiht.

Ha valaki más jobbat tud, azt helyeslem, bármi jó részed legyen is abból.

doch weiz ich wol, swâ sîn gewalt ein ende hât, dâ stêt dîn kunst nâch sünden obedach.

Bárha jól tudom: ahol az ő hatalma véget ér, ott a te tetted a bűn fedele alá ér.

 

 

 

 

2. Unreife Minne

2. Éretlen szerelem (Minne)

 

 

Diu minne lât sich nennen dâ,

A szerelmet oda (ott) is meg lehet idézni,

dar si doch niemer komen wil.

ahová pedig soha nem akar elmenni (eljönni).

si ist den tôren in dem munde zam

Ő a bolondok szájában készséges,

und in dem herzen wilde.

a szívben azonban idegen.

nû hüetet ir iuch, reinen wîp,

Vigyázzatok hát, tiszta nők!

vor kinden bergent iuwer ’jà’,

A gyermekek elől rejtsétek el az ’igent’,

sône wirt ez niht ein kindes spil.

akkor nem válik gyerekjátékká.

minne und kintheit sint ein ander gram.

Szerelem és gyerekség egymás ellenségei.

vil dicke in schoenem bilde

Nagyon gyakran szép alakban,

siht man leider valschen lîp.

sajnos, hamis lényt látunk.

ir sult ê spehen war úmbe, wie, wénne und wâ rehte únde weme

Legelőször vizsgáljátok meg, miért, hogyan, mikor és hol, s főleg kinek

ir iuwer minneclîchez ’jâ’ sô teilet mite, daz éz gezeme.

adjátok kedves ’igeneteket’, – hogy az illő legyen.

Sich, minne, sich, swer alsô spehe, der sî dîn kint, sô man, so wîp,

Nézd, szerelem, nézd: aki így vizsgál, az a te gyereked, legyen az

die andern dû vertrîp.

férfi vagy nő. A többit elzavarhatod.

 

 

 

 

3. Werteverlust

3. Értékvesztés

 

 

Ich was durch wunder ûz gevarn,

Kíváncsiságból elindultam,

dô vant ich wunderlîchiu dinc.

és különös dolgokat találtam:

ich vant die stüele leider laere stân,

üresen állni láttam, sajnos, a székeket,

dâ wîsheit, adel und alter

amelyeken valaha nagyon hatalmasan

vil gewaltig sâzen ê.

ült a bölcsesség, nemesség és (a) kor.

hilf, fróuwe máget, hilf, mégde barn,

Segíts, szűz Úrnő, segíts, Szűznek Fia,

den drîn noch wider in den rinc.

hogy a három ismét szálljon a körbe!

lâ si niht lange ir sedeles irre gân.

Ne hagyd, hogy sokáig (tévelyegve) keressék ülőhelyüket.

ir kumber manigfalter,

Sokrétű szorongatottságuk

dér tuot mir von herzen wê.

nekem nagy szívfájdalmat okoz.

ez hât der tumbe rîche nû ir drîer stuol, ir drîer gruoz.

Most az együgyű Hatalmas birtokolja a Három helyét, a Három jogát.

owê, daz man dem einen an ir drîer stat nû nîgen muoz.

Ah, hogy most a Három helyett az Egy előtt kell hajlongani.

des hinket reht und trûret zuht und siechet schame. diz ist mîn klage, noch klágte ich gerne mê.

Ezért sántít a jog és gyászol a becsület és enyészik el a szemérem. Ez az én panaszom – (és) szívesen panaszkodnék még tovább.

Ismeretlen német költőnő

Dû bist mîn (Frauen dichten anders 29)

Dû bist mîn, ich bin dîn.

Ismeretlen német költőnő

Te az enyém vagy

Te az enyém vagy, én a tiéd vagyok.

des solt dû gewis sîn.

ebben biztos lehetsz.

dû bist beslozzen

be vagy zárva

in mînem herzen,

a szívembe(n),

verlorn ist das sluzzelîn:

és el van veszítve a kulcs(ocska):

dû muost ouch immêr darinne sîn.

benne is kell maradnod mindörökre (mindig).

Charles d’Orléans

Rondeau

Le temps a laissié son manteau

Charles d’Orléans

Rondeau

Az idő levetette (elhagyta) szélből, hidegből

De vent, de froidure et de pluye,

És esőből (szőtt) köpenyét,

Et s’est vestu de brouderie,

És csipkeruhába öltözött,

De soleil luyant, cler et beau.

Ragyogó, világos, szép napba.

 

 

Il n’y a beste ne oyseau,

Nincs állat, sem madár,

Qu’en son jargon ne chante ou crie:

Amely a maga nyelvén ne énekelné vagy kiáltaná:

Le temps a laissié son manteau

Az idő levetette köpenyét!

De vent, de froidure et de pluye.

 

 

Folyó, forrás és patak

Rivière, fontaine et ruisseau

Takaros öltözetben ezüstből

Portent, en livree jolie,

Kimunkált cseppeket hordoz,

Gouttes d’argent d’orfaverie,

Mindenki újra (fel)öltözik:

Chascun s’abille de nouveau:

Az idő levetette köpenyét.

Le temps a laissié son manteau.

 

Pierre de Ronsard

Je veux lire en trois jours

Je veux lire en trois jours l’Iliade d’Homère,

Pierre de Ronsard

Három nap alatt el akarom olvasni…

Három nap alatt el akarom olvasni Homérosz Iliászát,

Et pour ce, Corydon, ferme bien l’huis sur moi.

És ezért, Corydon, zárd be jól az ajtót mögöttem;

Si rien me vient troubler, je t’assure ma foi

Ha bármi is zavarni fog – biztosítlak hitemről (hidd el nekem, hitemre) –,

Tu sentiras combien pesante est ma colère.

Érezni fogod, milyen súlyos a haragom.

Je ne veux seulement que notre chambrière

Még azt se (nagyon) akarom, hogy a komornánk

Vienne faire mon lit, ton compagnon, ni toi,

Bejöjjön megvetni (csinálni) az ágyam, se a társad, se te;

Je veux trois jours entiers demeurer à requoi,

Három napig szeretnék teljesen nyugalomban (félrevonulva) maradni,

Pour folâtrer après une semaine entière.

Hogy (azután) egy teljes hétig csintalankodjam.

Mais si quelqu’un venait de la part de Cassandre,

Ha mégis jönne valaki Kasszandra(-tól) küldöttjeként,

Ouvre-lui tôt la porte, et ne le fais attendre,

Nyisd ki azonnal az ajtót, és ne várasd meg őt,

Soudain entre en ma chambre, et me viens accoutrer.

Azonnal lépj a szobámba, és öltöztess ki.

Je veux tant seulement à lui seul me montrer :

Csak neki akarom megmutatni magam;

Au reste, si un Dieu voulait pour moi descendre

A többinek, még ha egy isten szeretne is leszállni értem

Du ciel, ferme la porte, et ne le laisse entrer.

Az égből, zárd be az ajtót, és ne hagyd, hogy bejöjjön.

Pierre de Ronsard

Les petits corps

Les petits corps qui tombent de travers

Pierre de Ronsard

A ferdén eső kis testek

A ferdén eső kis testek

Par leur descente en biais vagabonde,

Haránt bolyongó zuhanásukkal

Heurtés ensemble ont composé le monde,

Egymásnak ütődve teremtették a világot,

S’entraccrochant d’accrochements divers.

Különböző akaszkodásokkal összekapaszkodva.

 

 

L’ennui, le soin et les pensers couverts,

A gyötrődés, a gond és borús gondolatok

Tombés épais dans mon amour profonde,

Sűrűn elzuhanva (elestek) mély szerelmem (bensejében)

Ont façonné d’une attache féconde

Termékeny összetapadással kidolgoztak (megformáltak)

Dans mon cœur un amoureux univers.

Szívemben egy szerelmes világegyetemet (megalkották … a szerelem világegyetemét).

 

 

Mais, s’il advient que ces tresses orines,

De ha az történik, hogy ezek az aranyló fonatok,

Ces doigts rosins et ces mains ivoirines

Ezek a rózsás ujjak és ezek az elefántcsont kezek

Froissent ma vie, en quoi retournera

Összetörik az életemet, (akkor) mivé fordul (majd)

 

 

Ce petit tout? En eau, air, terre ou flamme?

Ez a kis Mindenség? Vízzé, levegővé, földdé vagy lánggá (válik majd)?

Non, mais en voix qui toujours de ma Dame

Nem, hanem hang(gá változik), amely örökké Hölgyem

Par le grand Tout les honneurs sonnera.

Dicsőségét (érdemeit) zengi a nagy Mindenségen át.

Joachim du Bellay

Sonnet

Heureux qui, comme Ulysse, a fait un beau voyage,

Joachim du Bellay

Szonett

Boldog, aki – mint Odüsszeusz – (egy) szép utazást tett,

Ou comme celui-là qui conquit la toison,

Vagy mint az, aki meghódította az (Arany)gyapjút

Et puis est retourné, plein d’usage et raison,

És aztán hazatért, tele tapasztalattal és értelemmel,

Vivre entre ses parents le reste de son âge!

Hogy a rokonok (hozzá hasonlók) közt élje le maradék életét (életkora maradékát)!

 

 

Quand reverrai-je, hélas, de mon petit village

Mikor látom én (majd) megint, jaj, kisvárosomnak
Kéményét füstölögni, és miféle évszakban

Fumer la cheminée, et en quelle saison

Látom (majd) megint szegény (kis) házamnak kertjét,

Reverrai-je le clos de ma pauvre maison,

Amely számomra egy (egész) tartomány, és sokkal több?

Qui m’est une province, et beaucoup davantage?

 

 

Jobban tetszik nekem a tartózkodási hely (lakás), amelyet őseim építettek,

Plus me plaît le séjour qu’ont bâti mes aïeux

Mint a római paloták merész homlokzata,

Que des palais romains le front audacieux,

Jobban tetszik nekem a finom palatető, mint a kemény márvány,

Plus que le marbre dur me plaît l’ardoise fine,

 

 

Jobban az én gall Loire-om, mint a latin Tiberis,

Plus mon Loire gaulois que le Tibre latin,

Jobban a kis Lirém, mint a Palatinus domb,

Plus mon petit Liré que le mont Palatin,

És jobban, mint a tengeri levegő, a szelíd anjoui éghajlat.

Et plus que l’air marin la douceur angevine.

 

Tommaso Campanella

De se stesso

Sciolto e legato, accompagnato e solo,

Tommaso Campanella

Önmagáról

Eloldva és megkötve, kísérettel és egyedül,

gridando, cheto, il fiero stuol confondo:

Kiáltva, csendben megszégyenítem a büszke ellenfel(ek)et:

folle all’occhio mortal del basso mondo,

Az alantas világ halandó szemében őrült (vagyok),

saggio al Senno divin dell’alto polo.

A magas Ég (pólus) isteni Értelme számára (viszont) bölcs.

Con vanni in terra oppressi al Ciel men volo,

Földre nyomott szárnyakon az Ég felé szállok,

in mesta carne d’animo giocondo;

Derűs lélekkel szomorú húsban (testben);

e, se talor m’abbassa il grave pondo,

Mert ha a súlyos teher néha lefele nyom is,

l’ale pur m’alzan sopra il duro suolo.

A szárnyak mégis felemelnek a kemény földről.

La dubbia guerra fa le virtù cónte.

A kétes háború hitelesíti (erősíti) a bátorságot.

Breve è verso l’eterno ogn’altro tempo,

Az örökkévalósághoz képest rövid minden más idő,

e nulla è più leggier ch’un grato peso.

És semmi sem könnyebb, mint az önként (vállalt) teher.

Porto dell’amor mio l’imago in fronte,

Szerelmem képmását a homlokomon viselem,

sicuro d’arrivar lieto, per tempo,

Biztosan tudva, hogy boldogan érkezem meg az időben (oda),

ove io senza parlar sia sempre inteso.

Ahol (engem) beszéd nélkül (is) mindig értenek majd.

Gaspara Stampa

Io non v’invidio punto

Io non v’invidio punto, angeli santi,

Gaspara Stampa

Nem irigyellek titeket

Nem irigyellek titeket, szent angyalok,

le vostre tante glorie e tanti beni,

Oly nagy dicsfényetek és annyi jóságotok,

e què disir di ciò che braman pieni,

Sem azt a vágyat, amely teli van mindazzal, amire áhítozik,

stando voi sempre a l’alto Sire avanti;

Hiszen ti mindig a magas Úr előtt álltok;

perché i diletti miei son tali e tanti,

Mert az én gyönyöröm annyi és oly (nagy),

che non posson capire in cor terreni,

Hogy földi szívek (azokat) nem bírják felfogni,

mentr’ho davanti i lumi almi e sereni,

Ha magam előtt látom magas és derűs (szeme)fényét

di cui conven che sempre scriva e canti.

Annak, akiről mindenkor írni és énekelni illendő nekem.

E come in ciel gran refrigerio e vita

És ahogy ti az égben az Ő tekintetétől

dal volto Suo solete voi fruire,

Nyertek mindenkor nagy felüdülést és életet,

tal io qua giù da la beltà infinita.

Úgy én itt lent (szerelmem) végtelen szépségétől.

In questo sol vincete il mio gioire,

Csak abban múljátok felül az én örömömet,

che la vostra è eterna e stabilita,

Hogy a tiétek örökkévaló és változatlan,

e la mia gloria può tosto finire.

Míg az én dicsőségem gyorsan (hirtelen) véget érhet.

Jean Auvray

Stances

Hélas! qu’est-ce de l’homme orgueilleux et mutin?

Jean Auvray

Stanzák

Ah! micsoda is a gőgös és makacs ember?

Ce n’est qu’une vapeur qu’un petit vent emport,

Semmi (más), mint egy (kis) gőz, amelyet egy kis szellő elvisz.

Vapeur, non, une fleur qui éclose au matin,

Gőz? Nem. (Egy) virág(szál), amely reggel kinyílik,

Vieillit sur le midi, puis au soir elle est morte.

Délben megrokkan (megöregszik), és estére (már) halott.

 

 

Une fleur, mais plutôt un torrent mène-bruit

Virágszál? Inkább egy lárma-hordó vadpatak,

Qui rencontre bientôt le gouffre où il se plonge;

Amely nemsokára eléri az örvényt, ahol (amelyben) elmerül.

Torrent, non, c’est plutôt le songe d’une nuit,

Vadpatak? Nem. Inkább egy éjszaka álma.

Un songe! non vraiment, mais c’est l’ombre d’un songe.

Álom? Nem igazán, hanem egy álom árnya.

 

 

Encor l’ombre demeure un moment arrêté,

Még egy árny is megáll egy pillanatra,

L’homme n’arrête rien en sa course légère;

(Csak) az ember nem áll meg könnyed szaladásában.

Le songe quelquefois prédit la vérité,

Egy álom néha megjövendöli az igazságot,

Notre vie est toujours trompeuse et mensongère.

A mi életünk (azonban) mindig csalékony és hazug.

 

 

Maint torrent s’entretient en son rapide cours,

Számos vadpatak fennmarad sebes rohanásában,

On ne void point tarir la source de son onde,

Nem látjuk kifogyni a hullámból a forrást.

Mais un homme étant mort, il est mort pour toujours,

Az ember azonban, ha (egyszer) meghalt, örökre halott,

Et ne marche jamais sur le plancher du monde.

És soha többé nem jár a világ felszínén.

 

 

Bien que morte est la fleur, la plante ne l’est pas,

A virág elpusztulhat, igaz, (de) a növény nem,

En une autre saison d’autres fleurs elle engendre;

Egy másik évszakban más virágokat hajt.

Mais l’homme ayant franchi le sueil de son trépas,

Ha azonban kimúlásának küszöbét átlépte, az ember

Les fleurs qu’il nous produit sont les vers et la cendre.

Termette virág (nem más, mint) a kukacok és a hamu.

 

 

Aussitôt que du vent le bourrasque est passé,

Mihelyt a szél fergetege (szélroham) elmúlt,

La vapeur se rejoint étroitement serrée;

A gőz ismét szoros összehúzódva megsűrűsödik.

Mais quand la pâle mort son dard nous a lancé,

De ha a sápadt halál kilőtte ránk nyilát,

Notre âme est pour longtemps de son corps séparée.

(Akkor) lelkünk hosszú időre elvál(ik, megvált) testétől.

 

 

Qu’est-ce de l’homme donc qui tant est estimé?

Mi hát az ember, aki oly sokra tartatik?

Ce n’est rien, puisque rien si léger ne nous semble,

Semmi (az), mert semmi nem tűnik olyan könnyűnek nekünk,

Ou si c’est quelque chose, il sera bien nommé

Vagy ha (mégis) valami, (akkor) illik rá a név:

Vapeur, fleur, torrent, songe, ombre, et rien tout ensemble.

Gőz, virág, vadpatak, álom, árnyék, és semmi (együtt).

Étienne Dolet

De sa prison

Quand on m’aura ou brûlé ou pendu,

Étienne Dolet

A börtön(é)ből

Amikor engem (majd vagy) megégetnek vagy felakasztanak,

Mis sur la roue, et en cartiers fendu,

Kerékbe törnek és felnégyelnek,

Qu’en sera-t-il? Ce sera un corps mort.

Mi lesz (marad) ott (azután)? Egy halott test (lesz).

Las! Toutefois n’aurait-on nul remord

Ó jaj! és senki se fogja bánni,

De faire ainsi mourir cruellement

Hogy ilyen kegyetlenül halni hagy

Un qui en rien n’a forfait nullement?

Valakit, aki semmiben se vétett semmiképpen?

Un homme est-il de valeur si petite?

(Hát) egy ember, az ilyen keveset ér?

Est-ce une mouche? ou une vermine qui mérite

(Az csak) egy légy? Vagy egy féreg, amely megérdemli,

Sans nul égard si tôt être détruit?

Hogy kíméletlenül (minden teketória nélkül) elpusztítsák?

Un homme est-il si tôt fait et instruit,

Egy embert olyan hamar felkészít és műveltté tesz (a világ),

Si tôt muni de science et de vertu,

Olyan hamar ellátja tudással és erénnyel,

Pour être ainsi qu’une feuille ou fétu,

Hogy (aztán), akár egy bábot vagy szalmaszálat,

Annihilé? fait-on si peu de compte

Elpusztítsa? (hát) olyan keveset számít

D’un noble esprit qui maint autre surmonte?

Egy nemes szellem, aki némelyeket lepipál?

Théophile de Vieau

Ode XLIX

Un corbeau devant moi croasse,

Théophile de Vieau

XLIX. Óda

Egy holló károg előttem,

Une ombre offusque mes regards,

Egy árnyék fátyolozza el tekintetemet,

Deux belettes et deux renards

Két menyét és két róka

Traversent l’endroit où je passe,

Kél át azon a helyen, ahol járok.

Les pieds faillent à mon cheval,

Gyengülnek lovam lábai,

Mon laquais tombe du haut mal,

Inasom nyavalyatörésben szenved,

J’entends craqueter le tonnerre,

Hallom a mennydörgést ropogni,

Un esprit se présente à moi,

Egy szellem jelenik meg nekem,

J’ois Charon qui m’appelle à soi,

Hallom, Charon hív magához,

Je vois le centre de la terre.

Látom a Föld középpontját.

Ce ruisseau remonte en sa source,

Ez a patak visszatér forrásához,

Un bouf gravit sur un clocher,

Egy ökör felmászik a (templom)toronyra,

Le sang coule de ce rocher,

E szikláról (a) vér folyik,

Un aspic s’accouple d’une ourse,

Egy vipera párzik egy medvével,

Sur le haut d’une vieille tour

Egy öreg torony tetején

Un serpent déchire un vautour,

Egy kígyó széttép egy keselyűt,

Le feu brûle dedans la glace,

A jég belsejében tűz ég,

Le Soleil est devenu noir,

A Nap megfeketedett (fekete lett),

Je vois la Lune qui va choir,

Látom leesni (lezuhanni) a Holdat,

Cet arbre est sorti de sa place.

Ez a fa elhagyta a helyét.

John Donne

Song

Go and catch a falling star,

John Donne

Dal

Menj, és fogj egy hullócsillagot,

Get with child a mandrake root,

Ejts teherbe egy álomfű-gyökeret,

Tell me where all past years are,

Mondd meg, hol van minden elmúlt év,

Or who cleft the devil’s foot,

Vagy ki hasította fel az ördög lábát,

Teach me to hear mermaids singing,

Tanítsd meg hallanom a sellő énekét,

Or to keep off envy’s stinging,

Vagy távol tartanom az irigység csípését,

And find

És kitalálni,

What wind

Milyen szél segít

Serves to advance an honest mind. 

Haladni egy becsületes elmét.

 

 

If thou be’st born to strange sights,

Ha te szokatlan szempontokra születtél,

Things invisible to see,

Láthatatlan dolgokat látni,

Ride ten thousand days and nights,

(Akkor) lovagolj tízezer napot és éjszakát,

Till age snow white hairs on thee,

Amíg az öregedés fehér haj(ak)at (nem) havaz rád,

Thou, when thou return’st, wilt tell me,

És (te) hogyha visszatértél, elmesélsz majd nekem

All strange wonders that befell thee,

Minden furcsa csudát, ami megesett veled,

And swear,

És megesküszöl,

No where

(Nincs hol) sehol nem

Lives a woman true and fair. 

Él egy hűséges és szép nő.

 

 

If thou find’st one, let me know,

Ha találsz egyet, tudasd velem,

Such a pilgrimage were sweet;

Egy ilyen zarándoklat édes volna;

Yet do not, I would not go,

De nem, ne tedd, nem mennék (mégse),

Though at next door we might meet,

Noha a szomszédnál (a legközelebbi ajtónál) esetleg megtalálnám,

Though she were true, when you met her,

Noha hűséges volna, ha megtalálnád,

And last, till you write your letter,

És (de) végül, amíg megírod leveledet,

Yet she

Ő mégis

Will be

Hamis

False, ere I come, to two, or three.

Lesz, mielőtt megjövök, kettőhöz vagy háromhoz (is).

Saját formahű fordításomban:

 

Menj s fogj hullócsillagot,

Hágj meg álomfű-gyökért –

Minden múlt nap merre, mondd?

S patkót ördögre ki mért?

Merre zeng, szólj, halk szirénhang?

Hol nem csipdes irigy furfang?

S hol él

A szél –?

Őt várja tiszta elmeél.

 

Ha különcnek szánt sorod,

S látni, mit senki se lát –

Üsd lovad, vágd éjt-napot,

Míg hajadba hó nem állt!

És ecseteld, visszatérve,

Mit rejt minden csoda kérge –

S belásd,

Mi várt:

Se hű nő nincsen, se szilárd.

 

Lelj csak egyet is – tudasd,

Odazarándokolok!

Vagy ne, mégse! Kapumat

Se lépem át, maradok!

Hű volt tán, mikor kifogtad –

De még el se dűlt a tollad –

Kivett,

Betett:

Kettőt… hármat gerincre vert!

Angelus Silesius

Der cherubinische Wandersmann

Mit Schweigen wirds gesprochen

Angelus Silesius

A kerubi vándor

Hallgatással mondatik ki

 

 

Mensch, so du willt das Sein der Ewigkeit aussprechen,

Ember, ha ki akarod mondani az Örökkévalóság létét,

So mußtu dich zuvor des Redens ganz entbrechen.

Akkor előbb egészen tartózkodnod kell (szakítanod) a beszédtől(-et).

 

 

Die Ruh und Wirkung Gottes

Isten nyugalma és hatása

 

 

Gott hat sich nie bemüht, auch nie geruht, das merk:

Isten soha nem fáradozott, soha nem is nyugodott, vedd ezt észre:

Sein Wirken ist sein Ruhn und seine Ruh sein Werk.

Működése a nyugalma és nyugalma a műve.

 

 

Das Erkennende muß das Erkannte werden

A Megismerőnek kell a Felismertté válnia

 

 

In Gott wird nichts erkannt: er ist ein einig Ein.

Istenben semmit nem ismerünk meg: ő egy egységes Egy.

Was man ihm erkennt, das muß man selber sein.

Amit benne felismerünk, annak mi magunknak (magunkban) kell lennie.

 

 

Alls steht im Ich und Du

Minden(nek lényege) az Én és a Te

 

 

Nichts ist als Ich und Du: und wenn wir zwei nicht sein,

Semmi sincs, csak én és te: és ha nem lennénk kettő,

So ist Gott nicht mehr Gott, und fällt der Himmel ein.

Akkor Isten nem (lenne) Isten többé, és beszakad(na) az ég.

 

 

Der Mensch, der macht die Zeit

Az ember maga csinálja az időt

 

 

Du selber machst die Zeit: das Uhrwerk sind die Sinnen;

Te magad csinálod az időt: az óramű (azok) az érzékek;

Die dich in dir mit dir so stark gefangen hält.

Ha csak gátolod a nyugtalanságot, úgy elröppen az idő.

 

 

Wann Gott am liebsten bei uns ist

Mikor van legszívesebben nálunk az Isten

 

 

Gott, dessen Wollust ist, bei dir, o Mensch, zu sein,

Isten, akinek gyönyöre, hogy nálad legyen, ember,

Kehrt, wenn du nicht daheim, am liebsten bei dir ein.

Akkor tér be a legszívesebben hozzád, ha nem vagy otthon.

 

 

Sich nicht verstelln ist nicht sündigen

Ha nem színlelsz, (azt jelenti) nem vétkezel

 

 

Was ist nicht sündigen? Du darfst nicht lange fragen:

Mi az: nem vétkezni? Nem kérdezhetsz túl sokáig:

Geh hin, es werdens dir die stummen Blumen sagen.

Menj oda, és megmondják neked a néma virágok.

 

 

Du selbst mußt Sonne sein

Neked kell Napnak lenned

 

 

Ich selbst muß Sonne sein, ich muß mit meinen Strahlen

Nekem (magamnak) kell Napnak lennem, nekem kell saját

Das farbenlose Meer der ganzen Gottheit malen.

Sugaraimmal kifestenem az egész Istenség színtelen tengerét.

 

 

Gott gibt gern große Gaben

Isten szívesen ad nagy adományokat (képességeket)

 

 

Gott, weil er groß ist, gibt am liebsten große Gaben:

Isten, mivel nagy, legszívesebben nagy képességeket (adományokat) ad:

Ach, daß wir Arme nur so kleine Herzen haben!

Ó, csak(hogy) nekünk szegényeknek olyan kicsiny a szívünk!

 

 

Es ist kein Tod

Nincsen halál

 

 

Ich glaube keinen Tod: sterb ich gleich alle Stunden,

Nem hiszem, hogy van halál: ha mindjárt minden órában meghalok is,

So hab ich jedesmal ein besser Leben funden.

Úgy minden alkalommal (egy) jobb életet találtam(ok).

 

 

Der geistliche Berg

A szellemi hegy

 

 

Ich bin ein Berg in Gott und mu mich selber steigen,

Hegy vagyok Istenben és meg kell másznom magam,

Daferne Gott mir soll sein liebes Antlitz zeigen.

Azért, hogy (cserébe) Isten megmutassa nekem kedves orcáját.

 

 

Miß dir doch ja nichts zu

Semmit ne erőltess magadra

 

 

Freund, so du etwas bist, so bleib doch ja nicht stehn:

Barát(om), ha valami vagy, akkor ne állj le (ne torpanj meg):

Man muß aus einem Licht fort in das andre gehn.

(Az embernek) folyton az egyik fényből a másikba kell (át)menni(e).

 

 

Die Mittelwand muß weg

A középútnak el kell tűnnie

 

 

Weg mit dem Mittelweg; soll ich mein Licht anschauen,

El a középúttal; hogy megpillantsam (lássam) fényemet,

So muß man keine Wand vor mein Gesichte bauen.

(Emiatt) nem építhet (senki) falat arcom elé.

 

 

Zufall und Wesen

Véletlen és Lényeg

 

 

Mensch, werde wesentlich; denn wann die Welt vergeht,

Ember, légy lényegi; mert ha a világ elmúlik,

So fällt der Zufall weg, das Wesen, das besteht.

Akkor elmúlik a Véletlen, (és) a Lényeg, az fennáll (tovább).

 

 

Beschluß

Döntés

 

 

Freund, es ist auch genug. Im Fall du mehr willt lesen,

Barát(om), elég is. Abban az esetben, ha többet akarsz olvasni,

So geh und werde selbst die Schrift und selbst das Wesen.

Akkor menj és légy magad az Írás és magad a Lényeg.

William Shakespeare

Romeo and Juliet
(Romeo, Act II, Scene II)

But, soft! what light through yonder window breaks?

William Shakespeare

Rómeó és Júlia
(Rómeó, II. felvonás, 2. szín)

De csitt! Milyen fény tör át ott az ablakon?

It is the east, and Juliet is the sun.

Kelet ez, és Júlia a Nap!

Arise, fair sun, and kill the envious moon,

Kelj fel, szép Nap, és öld meg az irigy Holdat,

Who is already sick and pale with grief,

Aki már fakó és sápadt a fájdalomtól,

That thou her maid art far more fair than she:

Hogy te, az ő szolgálólánya, sokkal szebb vagy, mint ő.

Be not her maid, since she is envious;

Ne légy szolgálólánya, mert irigy rád.

Her vestal livery is but sick and green

Szűzi ruhája csak sápkóros (fakó és zöld),

And none but fools do wear it; cast it off.

És csupán bolondok viselnek ilyet. Vesd le.

It is my lady, O, it is my love!

Az én hölgyem ez. Ó, az én szerelmem!

O, that she knew she were!

Ó, bárcsak tudná, hogy az!

She speaks yet she says nothing: what of that?

Beszél. De nem mond semmit. Na és?

Her eye discourses; I will answer it.

A szeme beszélget. Válaszolni akarok neki.

I am too bold, ’tis not to me she speaks:

Túl vakmerő vagyok. Nem is hozzám beszél.

Two of the fairest stars in all the heaven,

Az egész égbolt két legszebb csillaga –

Having some business, do entreat her eyes

Valami dolguk akadt – kéri a szemeit,

To twinkle in their spheres till they return.

Csillogjanak szférájukban, míg ők visszatérnek.

What if her eyes were there, they in her head?

Mi (volna), ha ott volnának a szemei, ezek (amelyek) a fejében (vannak)?

The brightness of her cheek would shame those stars,

Arcának ragyogása megszégyenítené ezeket a csillagokat,

As daylight doth a lamp; her eyes in heaven

Mint a nappali fény a (egy) lámpát. A szemei az égen

Would through the airy region stream so bright

Olyan fényesen áradnának át a légi körzeten,

That birds would sing and think it were not night.

Hogy (a) madarak dalolnának, és azt hinnék, nem éjszaka van.

See, how she leans her cheek upon her hand!

Nézd, hogy támasztja arcát a kezére!

O, that I were a glove upon that hand,

Ó, bárcsak volnék kesztyű ezen a kézen,

That I might touch that cheek!

Hogy megérinthetném ezt az arcot!

William Shakespeare

Troilus and Cressida
(Ulysses, Act IV, Scene V)

William Shakespeare

Troilus és Cressida
(Ulysses, IV. felvonás, 5. szín)

Ulysses Cressidáról

 

 

Fie, fie upon her!

Pfúj, pfúj, utálom őt!

There’s language in her eye, her cheek, her lip,

Nyelv van a szemében, az arcán, az ajkain;

Nay, her foot speaks; her wanton spirits look out

Még a lába is beszél. Kéjvágyó szellemei minden

At every joint and motive of her body.

Tagjából kifele kandikálnak, teste minden mozdulatából (hajlatából).

O, these encounterers, so glib of tongue,

Ó, ezek a légyottolók (légyott-csiholók), felvágott-nyelvűek,

That give accosting welcome ere it comes,

Akik a puhatolózást már akkor üdvözlik, mikor még meg se fogant,

And wide unclasp the tables of their thoughts

És gondolataik könyvét szélesre tárják

To every ticklish reader! set them down

Minden olvasó ingerlésére – jegyezzétek meg őket:

For sluttish spoils of opportunity

Alkalom feslett prédái ők,

And daughters of the game.

(Minden) játszadozás leányai.

William Shakespeare

All’s well that ends well
(Helena, Parolles, Act I, Scene I)

HELENA

William Shakespeare

Minden jó, ha vége jó
(Heléna, Parolles, I. felvonás, I. szín)

HELÉNA

Bless our poor virginity from underminers and
blowers up! Is there no military policy, how
virgins might blow up men?

(Az ég) őrizze meg szegény szüzességünket az aláaknázóktól és robbantóktól! Nincs (valamilyen) katonai taktika, hogyan tudnák a szüzek felrobbantani a férfiakat?

PAROLLES

PAROLLES

Virginity being blown down, man will quicklier be
blown up: marry, in blowing him down again, with
the breach yourselves made, you lose your city. It
is not politic in the commonwealth of nature to
preserve virginity. Loss of virginity is rational
increase and there was never virgin got till
virginity was first lost. That you were made of is
metal to make virgins. Virginity by being once lost
may be ten times found; by being ever kept, it is
ever lost: ’tis too cold a companion; away with ’t!

Az elfújt szüzesség annál hamarabb felfújja a férfit (felfuvalkodik a férfi); persze, miközben őt elfújjátok, a rajtatok ütött réssel együtt elveszítitek a városotokat is. Nem okos dolog megtartani a szüzességet a természet (nagy) közösségében. A szüzesség elvesztése ésszerű gyarapodás, és még soha nem fogant meg egy szűz (ott), ahol előtte nem veszett el (valamiféle) szüzesség. Az, amiből csinálva vagytok, anyag (temperamentum), amelyből szüzeket készít az ember. Az egyszer elveszített szüzességet tízszer vissza lehet nyerni; az örökké megőrzött azonban örökre veszendőbe megy. Az (egy) túl hideg cimbora. El vele!

HELENA

HELÉNA

I will stand for ’t a little, though therefore I die a virgin.

Egy kicsit még harcolok érte, haljak meg bár ezért szűzen (egyszer).

PAROLLES

PAROLLES

There’s little can be said in ’t; ’tis against the
rule of nature. To speak on the part of virginity,
is to accuse your mothers; which is most infallible
disobedience. He that hangs himself is a virgin:
virginity murders itself and should be buried in
highways out of all sanctified limit, as a desperate
offendress against nature. Virginity breeds mites,
much like a cheese; consumes itself to the very
paring, and so dies with feeding his own stomach.
Besides, virginity is peevish, proud, idle, made of
self-love, which is the most inhibited sin in the
canon. Keep it not; you cannot choose but loose
by’t: out with ’t! within ten year it will make
itself ten, which is a goodly increase; and the
principal itself not much the worse: away with ’t!

Kevés dolog mondható a (szüzesség) javára; a természet rendje ellen való. Ha a szüzesség pártját fogod, akkor szemrehányást teszel anyádnak, és ez a kifejezett (a legkézenfekvőbb) tiszteletlenség. Aki felakasztja magát, az szűz; (mert) a szüzesség megöli önmagát, és országutak mentén kellene eltemetni, a megszentelt (temető)határokon kívül, mint (valami) reménytelen, természetellenes botrányokozót (bűnöst). A szüzesség – pontosan úgy, mint a sajt – kukacokat terem, felfalja önmagát egészen a pereméig (héjáig), és meghal, miközben a saját gyomrát tölti meg. A szüzesség egyébként szeszélyes (ostoba), büszke, dologtalan (tétlen), önszeretetből áll, amely (és az) szigorúan tiltott bűn az (egyházi) törvény szerint. Ne tartsátok meg; nincs más választásotok, mint hogy veszíttek általa. Kamatoztassátok! tíz év alatt megtízszereződik, ami tekintélyes gyarapodás, és a tőke ettől nemigen rosszabb (nem veszít értékéből). El vele!

William Shakespeare

The merry wives of Windsor
(Falstaff, Act V, Scene V)

The Windsor bell hath struck twelve; the minute
draws on. Now, the hot-blooded gods assist me!
Remember, Jove, thou wast a bull for thy Europa; love
set on thy horns. O powerful love! that, in some
respects, makes a beast a man, in some other, a man
a beast. You were also, Jupiter, a swan for the love
of Leda. O omnipotent Love! how near the god drew
to the complexion of a goose! A fault done first in
the form of a beast. O Jove, a beastly fault! And
then another fault in the semblance of a fowl; think
on ’t, Jove; a foul fault! When gods have hot
backs, what shall poor men do? For me, I am here a
Windsor stag; and the fattest, I think, i’ the
forest. Send me a cool rut-time, Jove, or who can
blame me to piss my tallow? Who comes here? my
doe?

William Shakespeare

A windsori víg nők
(Falstaff, V. felvonás, 5. szín)

A Windsor-harang tizenkettőt ütött; közeleg a perc. Nos, segítsenek rajtam a forró-vérű istenek! Ne felejtsd el, Jupiter, te bika voltál Európád számára: szerelem tűzi fel rád a szarvakat. Ó, hatalmas szerelem, amely bizonyos tekintetben állatból embert csinál; más tekintetben meg emberből állatot. Te, Jupiter, te is hattyú lettél (voltál) Léda iránti szerelmedért. Ó, mindenható szerelem, milyen közel került az isten a libaféleséghez! Hiba, amelyet először állat formájában követtek el – Ó, Jupiter, egy állati hiba! – és aztán még egy hiba, madár alakban. Gondolj erre, Jupiter; egy csúnya hiba! Ha már az isteneknek is forró az ágyéka, mit tegyenek akkor a szegény emberek? Ami engem illet, én itt Windsorban egy szarvas vagyok; mégpedig a legkövérebb, gondolom, itt az erdőben. Küldj rám, hűvös rigyető-időt, Jupiter; egyébként ki tehetne szemrehányást nekem, ha kipisilem a faggyúmat? Ki jön ott? az én őzikém?

William Shakespeare

Love’s labour’s lost
(King, Berowne, Dumaine, Act I, Scene I)

BEROWN

William Shakespeare

A felsült szerelmesek
(Király, Berowne, Dumaine, I. felvonás, 1. szín)

BEROWNE

/…/

/…/

What is the end of study? let me know.

Mi a célja a tanulásnak? mondd meg nekem.

FERDINAND

KIRÁLY

Why, that to know, which else we should not know.

Nos, megtudni azt, amit egyébként nem tudnánk.

BIRON

BEROWNE

Things hid and barr’d, you mean, from common sense?

Olyan dolgokat, amelyek – úgy gondolod – rejtve vannak és el vannak rekesztve a közönséges értelem előtt?

FERDINAND

KIRÁLY

Ay, that is study’s godlike recompense.

Igen, ez a tanulás isteni jutalma.

BIRON

BEROWNE

Come on, then; I will swear to study so,

Egyetértek, – akkor, esküszöm, úgy fogok tanulni,

To know the thing I am forbid to know:

Hogy megtudjam, amit tilos (lehetetlen) megtudnom.

As thus – to study where I well may dine,

Tehát akkor: megtudjam, hol ehetek egy jót,

When I to feast expressly am forbid;

Ha kifejezetten meg van tiltva nekem, hogy zabáljak;

Or study where to meet some mistress fine,

Vagy tudjam meg, hol találok egy szép szeretőt,

When mistresses from common sense are hid;

Ha a szeretők rejtve vannak a közönséges értelem előtt;

Or, having sworn too hard a keeping oath,

Vagy – miután (egy) nehezen teljesíthető esküt tettem –,

Study to break it and not break my troth.

Tudjam meg, hogyan szegjem meg, de ne szegjem meg (törjem meg) hűségemet..

If study’s gain be thus and this be so,

Ha ez a tanulás nyeresége, és így (kell) lennie,

Study knows that which yet it doth not know:

(Akkor) a tanulás azt tudja (tanulja meg), amit még nem tud.

Swear me to this, and I will ne’er say no.

Hadd esküdjek meg erre, és soha nem fogok nemet mondani.

FERDINAND

KIRÁLY

These be the stops that hinder study quite

Ezek azok az akadályok, amelyek teljesen lehetetlenné teszik a tanulást,

And train our intellects to vain delight.

és szellemünket hiú (hiábavaló) örömökre csábítják.

BIRON

BEROWNE

Why, all delights are vain; but that most vain,

Nos, minden öröm hiú, de a leghiúbb az,

Which with pain purchased doth inherit pain:

Amelyik – bár fáradsággal szereztük – (még) fáradságot (is) hoz;

As, painfully to pore upon a book

Mint (például): fáradságosan meredni egy könyvbe,

To seek the light of truth; while truth the while

Hogy meglássuk az igazság fényét, miközben az igazság

Doth falsely blind the eyesight of his look:

Alattomosan elvakítja a szemek tisztánlátását.

Light seeking light doth light of light beguile:

A fény (a szem), ha fényt lát, megrabolja a fények fényét;

So, ere you find where light in darkness lies,

Így mielőtt meglelnéd, hol rejlik a fény a sötétben,

Your light grows dark by losing of your eyes.

Tekinteted elsötétül, mert elveszíted szemed világát.

Study me how to please the eye indeed

Taníts meg (tanuljátok meg), hogyan kell valóban örömet okozni a

By fixing it upon a fairer eye,

szemnek (azzal), hogy egy még szebb szemre irányítod, –

Who dazzling so, that eye shall be his heed

amelyik így megvakul(t), (annak) ez a (másik) szem oltalma lesz,

And give him light that it was blinded by.

és (vissza)adja neki a fényt, amely megvakította.

Study is like the heaven’s glorious sun

A tanulás (olyan), mint az ég ragyogó (diadalmas) Napja,

That will not be deep-search’d with saucy looks:

Amely nem akarja, hogy pimasz pillantásokkal (túl) mélyen kifürkésszük:

Small have continual plodders ever won

Alig több (kevés) hasznot húztak az örök stréberek (biflázók) valaha is,

Save base authority from others’ books

Mint azt, hogy értéktelen tekintélyt (loptak) mások könyveiből.

These earthly godfathers of heaven’s lights

Az égi fényeknek ezek a földi keresztapái,

That give a name to every fixed star

Akik nevet adnak minden állócsillagnak,

Have no more profit of their shining nights

Nem nyernek többet világos (álmatlan) éjszakáikon,

Than those that walk and wot not what they are.

Mint azok, akik járkálnak, és semmit sem tudnak róluk (a csillagokról).

Too much to know is to know nought but fame;

Túl sokat tudni, az azt jelenti: csak hallomásból tudunk (valamit);

And every godfather can give a name.

És minden keresztapa képes (valaminek) nevet adni.

FERDINAND

KIRÁLY

How well he’s read, to reason against reading!

Milyen olvasott ez, hogy (így) érvel(ni képes) az olvasás ellen!

DUMAINE

DUMAINE

Proceeded well, to stop all good proceeding!

Annyira előrehaladott, hogy minden jó haladást (képes) megakasztani (feltartóztatni)!

William Shakespeare

All’s well, that ends well
(Helena, Parolles, Act I, Scene I)

HELENA

William Shakespeare

Minden jó, ha vége jó
(Heléna, Parolles, I. felvonás, 1. szín)

HELÉNA

You go so much backward when you fight.

Te oly sokat hátrálsz, miközben harcolsz (harc közben).

PAROLLES

PAROLLES

That’s for advantage.

Hogy előrébb jussak (ez az előnyért van).

HELENA

HELÉNA

So is running away, when fear proposes the safety;
but the composition that your valour and fear makes
in you is a virtue of a good wing, and I like the wear well.

Ilyen az elfutás (megfutamodás) is, ha a félelem a biztonságot tűzi ki célul. De a keverék, amelyet a bátorság és a félelem alkot benned, (egy) jó szárnyú erény, és én nagyon kedvelem (ezt) a viseletet.

PAROLLES

PAROLLES

I am so full of businesses, I cannot answer thee
acutely. I will return perfect courtier; in the
which, my instruction shall serve to naturalize
thee, so thou wilt be capable of a courtier’s
counsel and understand what advice shall thrust upon
thee; else thou diest in thine unthankfulness, and
thine ignorance makes thee away: farewell. When
thou hast leisure, say thy prayers; when thou hast
none, remember thy friends; get thee a good husband,
and use him as he uses thee; so, farewell.

Olyan sok dolgom van, hogy nem tudok kapásból felelni neked. Tökéletes udvaroncként térek majd vissza, akinek modorában tanításom segíthet majd megnevelni téged, ha kész vagy megfogadni egy udvaronc tanácsát, és megérted (mindazt), amit (a) megfontolás rád bíz; egyébként meghalsz hálátlanságodban, és tudatlanságod vesztedbe visz (elvisz). Isten veled. Ha van időd rá, mondd el imáid; ha nincsen, ne felejtsd el barátaidat. Fogj magadnak egy jó férjet, és bánj vele úgy, ahogy ő bánik veled. Nos, Isten veled.

 

Exit

El.

HELENA

HELÉNA

Our remedies oft in ourselves do lie,

Gyakran önmagunkban rejlik gyógyszerünk,

Which we ascribe to heaven: the fated sky

Amelyet az égtől várunk. A sors-meghatározó ég

Gives us free scope, only doth backward pull

Szabad kezet (teret) ad nekünk; ha viszont mi magunk restek vagyunk,

Our slow designs when we ourselves are dull.

(Akkor) akadályozza habozó szándékainkat (akaratunkat). Micsoda

What power is it which mounts my love so high,

hatalom az, amely ilyen magasra emeli szerelmemet? Amely látni

That makes me see, and cannot feed mine eye?

hagy engem, de mégsem tudja csillapítani szemem (étvágyát)? Amit a

The mightiest space in fortune nature brings

sors a legnagyobb távolságra (vet szét), (azt) a természet összeköti mint

To join like likes and kiss like native things.

hasonlókat, és (hagyja), hogy mint rokonok csókolózzanak.

Impossible be strange attempts to those

Szokatlan vállalkozások csak azok számára (tűnnek) lehetetlennek,

That weigh their pains in sense and do suppose

Akik (csupán) érzékileg mérik fáradozásaikat, sőt azt hiszik,

What hath been cannot be: who ever strove

Hogy nem következhet be, ami már megtörtént. Melyik (nő) törekedett

So show her merit, that did miss her love?

Valaha is (annyira) érdemeket szerezni, hogy (közben) elszalasztotta (volna) szerelmét?

The king’s disease--my project may deceive me,

A király betegsége – a tervem megtéveszthet,

But my intents are fix’d and will not leave me.

De a szándékom szilárd, és nem fog elhagyni (engem).

William Shakespeare

King Richard II
(John of Gaunt, Bolingbroke, Act I, Scene III)

JOHN OF GAUNT

William Shakespeare

II. Richárd
(John of Gaunt, Bolingbroke, I. felvonás, 3. szín)

JOHN OF GAUNT

All places that the eye of heaven visits

Minden hely, amelyet az ég szeme meglát(ogat):

Are to a wise man ports and happy havens.

Rév és boldog kikötő a bölcs ember számára.

Teach thy necessity to reason thus;

Tanítsd meg szükségedet, hogy így érveljen –

There is no virtue like necessity.

Nincsen a szükséghez fogható erény.

Think not the king did banish thee,

Ne azt gondold, hogy a király száműzött téged,

But thou the king. Woe doth the heavier sit,

Hanem (azt): te száműzted őt. A fájdalom annál jobban nyom ott,

Where it perceives it is but faintly borne.

Ahol érzi, hogy csupán erőtlenül viselik.

Go, say I sent thee forth to purchase honour

Menj, mondd (azt): én küldtelek el, hogy becsületet szerezz,

And not the king exiled thee; or suppose

És nem (azt), hogy a király száműzött; vagy tételezd fel, (hogy)

Devouring pestilence hangs in our air

Pusztító pestis lóg itt a levegőben (a mi levegőnkben),

And thou art flying to a fresher clime:

És te épp tisztább éghajlatra menekülsz.

Look, what thy soul holds dear, imagine it

Képzeld (azt), hogy az, amit a lelked drágának tart, ott

To lie that way thou go’st, not whence thou comest:

Fekszik (van), ahová mész, (és) nem ahonnan jössz.

Suppose the singing birds musicians,

Tedd fel: a madarak muzsikusok,

The grass whereon thou tread’st the presence strew’d,

A fű, amelyen jársz, felhintett (uralkodói) fogadóterem,

The flowers fair ladies, and thy steps no more

A virágok szépséges asszonyok, a lépteid pedig: csupán

Than a delightful measure or a dance;

Gyönyörű ringás avagy tánc;

For gnarling sorrow hath less power to bite

A korgó (görcsös) szomorúságnak ugyanis túl kicsi a hatalma, hogy

The man that mocks at it and sets it light.

Megharapja a férfit, aki kigúnyolja őt és (félvállról) könnyedén veszi.

HENRY BOLINGBROKE

BOLINGBROKE

O, who can hold a fire in his hand

Ó, ki képes tüzet tartani a kezében,

By thinking on the frosty Caucasus?

Miközben a fagyos Kaukázusra gondol?

Or cloy the hungry edge of appetite

Vagy tompítani az étvágy éhes élét

By bare imagination of a feast?

A lakoma puszta elképzelése révén?

Or wallow naked in December snow

Vagy meztelenül hemperegni a decemberi hóban,

By thinking on fantastic summer’s heat?

Miközben a fantasztikus nyári hőre gondol?

O, no! the apprehension of the good

Ó, nem, a Jó elképzelése csak

Gives but the greater feeling to the worse:

Még hatalmasabban érzékelteti azt, ami rosszabb.

Fell sorrow’s tooth doth never rankle more

A könyörtelen kín foga soha nem mérgesedik el jobban,

Than when he bites, but lanceth not the sore.

Mint amikor harap ugyan, de nem hasítja fel a fekélyt.

William Shakespeare

Julius Caesar
(Brutus, Act II, Scene I)

No, not an oath: if not the face of men, 

William Shakespeare

Julius Caesar
(Brutus, II. felvonás, 1. szín)

Nem, semmi eskü! Ha az emberek arca,

The sufferance of our souls, the time’s abuse, –  

Lelkeink szenvedése, a kor romlottsága (visszaélései) nem –

If these be motives weak, break off betimes, 

Ha ezek (mind) gyönge indokok, (akkor) hagyjátok is abba rögtön (idejekorán),

And every man hence to his idle bed; 

És mindenki (tűnjön) el innét (vissza) lusta (petyhüdt) ágyába.

So let high-sighted tyranny range on, 

Akkor hagyjátok a magasan-pillantó (fennhéjázó) önkényt terjedni,

Till each man drop by lottery. But if these, 

Míg mindenki a véletlentől el nem botlik (hullik). De ha ezek –

As I am sure they do, bear fire enough 

És biztos vagyok benne (hogy igen) –, elegendő tüzet rejtenek
(magukban),

To kindle cowards and to steel with valour 

Hogy fellobbantsák a gyávákat, és merészséggel acélozzák meg

The melting spirits of women, then, countrymen, 

A nők olvadékony szellemeit, akkor, polgártársak,

What need we any spur but our own cause, 

Akkor a mi (saját) ügyünkön kívül mi más ösztökére van szükségünk,

To prick us to redress? what other bond 

Hogy az (igazság) helyrehozására sarkalljuk magunkat? mi más kötelékre,

Than secret Romans, that have spoke the word, 

Mint titoktartó rómaiakra, akik szavukat adták,

And will not palter? and what other oath 

És nem fognak (akarnak) köntörfalazni? és mi más esküre,

Than honesty to honesty engaged, 

Mint a becsületnek becsülettel szembeni kötelességére,

That this shall be, or we will fall for it? 

Hogy ennek meg kell történnie, vagy mi elesünk ezért (ennek érdekében)?

Swear priests and cowards and men cautelous, 

Esküdjenek a papok és a gyávák, és a csalárd emberek,

Old feeble carrions and such suffering souls 

Öreg hanyatló tetemek, és azok a szenvedő lelkek,

That welcome wrongs; unto bad causes swear 

Akik üdvözlik a rosszat (rossz dolgokat); rossz ügyre esküdjenek

Such creatures as men doubt; but do not stain 

Azok a kreatúrák, akikben az emberek kételkednek; de (ti) ne mocskoljátok be

The even virtue of our enterprise, 

Vállalkozásunk tiszta erényét,

Nor the insuppressive mettle of our spirits, 

Sem szellemeink legyőzhetetlen bátorságát (tüzét),

To think that or our cause or our performance 

Azt gondolván, ügyünknek vagy eljárásunknak

Did need an oath; when every drop of blood 

Szüksége volt esküre; mert minden vércsepp,

That every Roman bears, and nobly bears, 

Amelyet minden római hord (magában), és nemesen hord,

Is guilty of a several bastardy, 

Külön(leges) fattyúság (törvénytelenség) vétkével keveredik,

If he do break the smallest particle 

Ha (birtokosa csak) a legkisebb részecskét is megtöri (megszegi)

Of any promise that hath pass’d from him.

Valamely ígéretének, amelyet kiszedtek belőle.

William Shakespeare

Hamlet
(Hamlet, Act I, Scene II)

O, that this too too solid flesh would melt

William Shakespeare

Hamlet
(Hamlet, I. felvonás, 2. szín)

Ó, bárcsak elenyészne ez a túl, túl nagyon bemocskolt hús,

Thaw and resolve itself into a dew!

Megolvadna, és harmattá oszolna szét,

Or that the Everlasting had not fix’d

Vagy bárcsak ne rögzítette volna törvényét az

His canon ’gainst self-slaughter! O God! God!

Örökkévaló az öngyilkosság ellen! Ó, Isten, Isten,

How weary, stale, flat and unprofitable,

Milyen unalmasnak, ízetlennek, laposnak és meddőnek

Seem to me all the uses of this world!

Tűnik nekem e világ összes tülekedése!

Fie on’t! ah fie! ’tis an unweeded garden,

Köpök rá, ah pfúj, gyomlálatlan kert ez,

That grows to seed; things rank and gross in nature

Amely vetőmaggá növekszik, buján tenyésző és durva dolgok

Possess it merely. That it should come to this!

Veszik birtokba teljesen. Hogy ez így jöhetett,

But two months dead: nay, not so much, not two:

Csak két hónapja halott, nem, annyi se, nem két,

So excellent a king; that was, to this,

Egy ilyen kitűnő király, aki ehhez a szatírhoz

Hyperion to a satyr; so loving to my mother

Képest Hyperion volt, és annyira szerette anyámat,

That he might not beteem the winds of heaven

Hogy nem tűrhette, hogy az ég szelei

Visit her face too roughly. Heaven and earth!

Túl nyersen látogassák azt a női arcot – ég és föld,

Must I remember? why, she would hang on him,

Szükséges emlékeznem? Csakugyan, anyám csüggött rajta,

As if increase of appetite had grown

Mintha az éhség folyton nőne-növekedne

By what it fed on: and yet, within a month,

Attól, ami csillapítja, és mégis, egy hónapon belül,

Let me not think on’t … Frailty, thy name is woman!

Hadd ne gondoljak erre… Gyarlóság a neved, asszony!

A little month, or ere those shoes were old

Egy kicsi hónap, még mielőtt azok a cipők elöregedtek volna,

With which she follow’d my poor father’s body,

Amelyekben követte szegény apám tetemét,

Like Niobe, all tears: why she, even she –

Mint Niobé, könnyáradatban, valóban ő, éppen ő –

O, God! a beast, that wants discourse of reason,

Ó, Isten, egy állat, amely nélkülözi az értelmet,

Would have mourn’d longer – married with my uncle,

Hosszabban gyászolt volna – házasságot kötött a nagybátyámmal,

My father’s brother, but no more like my father

Aki apám fivére, de nem hasonlít jobban apámhoz,

Than I to Hercules: within a month:

Mint én Herkuleshez… egy hónapon belül,

Ere yet the salt of most unrighteous tears

Még mielőtt a legbecstelenebb könnyek sója

Had left the flushing in her galled eyes,

Elhagyta volna vörösre sírt szemeit –

She married. O, most wicked speed, to post

Házasságot kötött. Ó, hihetetlenül gonosz sietség, lóhalálában,

With such dexterity to incestuous sheets!

Ilyen ügyesen eltűzni vérfertőző lepedők közé!

It is not nor it cannot come to good:

Nem jó, nem is vezethet semmi jóra ez –

But break, my heart; for I must hold my tongue.

De törj meg, szívem, mert türtőztetni kell a nyelvem.

Saját formahű fordításomban:

 

Ó, rohadna szét, olvadna nyirokká

Ez a nagyon, nagyon beszennyezett hús,

Csak ne emelt volna törvényt az Úr

Az öngyilkosok ellen! Isten, Isten!

Mily terhes, gennyes, sivár, hasztalan

Ez a világi nyüzsgés, koslatás!

Pfuj! köpök rá, merő gyom ez a kert,

Mely zsírossá dagad, rút és rohadt

Dolgok dzsungele. Hogy megeshetett…

Két hónapja csak, nem, nincs két egész,

Egy ilyen nagy király, Hyperion

Ehhez a bakhoz képest, aki élt-halt

Anyámért, s még a túl érdes szelektől

Is óvta arcát – ó, menny és pokol!

Taglaljam emlékeim? Rajta csüggött

Anyám, épp az eleséggel fokozva

Farkaséhségét, s egy hónapja sincs,

Föl nem fogja ész… Gyarlóság, asszony a neved!

Pár hét, még ki se feslett a cipője,

Melyben szegény atyámat kikísérte

Mint Niobé, szipogva, s éppen ő –

Ó, Istenem, egy oktalan barom

Gyásza tovább tart – s eldőlt bácsikámmal,

Atyám öccsével, kire úgy hajaz csak,

Mint én Herkulesre… Egy hónapocska,

Még kicsikart könnye sója se tűnt el

Gyűrt szeme vörös karikáiból,

S egybekelt vele. Ó, disznó sietség,

Hanyatt-homlok vérnászban üzekedni!

Rossz vért szül, jó vért sose szülhet ez –

Szív, törj meg, agyon kell ütnöm a nyelvem.

William Shakespeare

King John
(King Philip, Constance, Pandulph, Act III, Scene IV)

KING PHILIP

William Shakespeare

JÁNOS KIRÁLY
(Fülöp király, Constance, Pandulph, III. felvonás, 4. szín)

FÜLÖP KIRÁLY

Patience, good lady! comfort, gentle Constance!

Tűrés, jó hercegnő! Vigasztalódj, nemes Constance!

CONSTANCE

CONSTANCE

No, I defy all counsel, all redress,

Nem, megvetek minden tanácsot, minden gyógyírt,

But that which ends all counsel, true redress,

Csak egyet nem, amelyik minden tanácsot bevégez, az igazi gyógyírt:

Death, death; O amiable lovely death!

A halált, a halált. Ó, szeretetre méltó, nyájas halál,

Thou odouriferous stench! sound rottenness!

Illatozó bűz, egészséges rothadás,

Arise forth from the couch of lasting night,

Emelkedj fel az örök éjszaka ágyából,

Thou hate and terror to prosperity,

Akit gyűlöletnek és rémuralomnak vél a jólét, –

And I will kiss thy detestable bones

Csókolni akarom gyűlöletes csontjaidat,

And put my eyeballs in thy vaulty brows

És szemem golyóit elhelyezni boltozatos szemöldököd alá,

And ring these fingers with thy household worms

És udvartartásod férgeivel akarom felgyűrűzni az ujjaimat,

And stop this gap of breath with fulsome dust

És émelyítő porral betömni ezt a lélegzethézagot,

And be a carrion monster like thyself:

És olyan rothadt szörnyeteg akarok lenni, mint te magad.

Come, grin on me, and I will think thou smilest

Gyere, vigyorogj rám, és én azt gondolom majd: nevetsz,

And buss thee as thy wife. Misery’s love,

És megcsókollak, mint a feleségedet. Nyomorultak szerelme,

O, come to me!

Ó, jöjj el hozzám!

KING PHILIP

FÜLÖP KIRÁLY

O fair affliction, peace!

Ó, tiszta nyomorúság, nyugodj meg!

CONSTANCE

CONSTANCE

No, no, I will not, having breath to cry:

Nem és nem és nem, amíg lélegzetem van jajongani.

O, that my tongue were in the thunder’s mouth!

Ó, hogy a mennydörgés szájában volna a nyelvem!

Then with a passion would I shake the world;

Akkor egy vad sikollyal felráznám a világot,

And rouse from sleep that fell anatomy

És felverném álmából ezt a kegyetlen vázat (a halált),

Which cannot hear a lady’s feeble voice,

Amely nem képes meghallani egy nő gyenge hangját,

Which scorns a modern invocation.

És megveti a mindennapi hívást.

CARDINAL PANDULPH

PANDULPH

Lady, you utter madness, and not sorrow.

Hercegnő, te őrült szavakat szórsz, nem szomorúakat.

CONSTANCE

CONSTANCE

Thou art not holy to belie me so;

Nem vagy túl jámbor, hogy így meghazudtolsz.

I am not mad: this hair I tear is mine;

Nem vagyok őrült. Ez a haj, megtépem, ez az enyém;

My name is Constance; I was Geffrey’s wife;

A nevem Constance; Geoffrey felesége voltam;

Young Arthur is my son, and he is lost:

Az ifjú Arthur a fiam, – és elveszett.

I am not mad: I would to heaven I were!

Nem vagyok őrült; azt kívánnám az égtől, bár volnék,

For then, ’tis like I should forget myself:

Mert akkor, azt hiszem, elfelejteném, ki vagyok.

O, if I could, what grief should I forget!

Ó, ha ezt meg tudnám tenni, micsoda bánatot felejtenék el!

Preach some philosophy to make me mad,

Prédikálj valami filozófiát, hogy őrültté tegyél,

And thou shalt be canonized, cardinal;

És majd szentté avatnak, bíborosom.

For being not mad but sensible of grief,

Ezért hát, mert nem vagyok őrült, hanem a bánatot érzem,

My reasonable part produces reason

Értelmes részem érveket sorol fel,

How I may be deliver’d of these woes,

Hogyan szabadulhatnék meg ezektől a keservektől,

And teaches me to kill or hang myself:

És arra oktat: öljem meg vagy akasszam fel magam.

If I were mad, I should forget my son,

Ha őrült volnék, elfelejteném a fiam,

Or madly think a babe of clouts were he:

Vagy őrületemben rongybabának tartanám.

I am not mad; too well, too well I feel

Nem vagyok őrült. Csak túl pontosan, túl pontosan érzem:

The different plague of each calamity.

Minden csapás más-más gyötrelemmel jár.

William Shakespeare

Timon of Athens
(Timon, Act I, Scene II)

Music. Re-enter Cupid with a mask of Ladies as Amazons, with lutes in their hands, dancing and playing

William Shakespeare

Athéni Timon
(Apemantus, I. felvonás, 2. szín)

Zene. Belép Ámor; álarcos hölgyek – amazonok – kísérik, kezükben lant; táncolnak és zenélnek.

 

 

APEMANTUS

APEMANTUS

Hoy-day, what a sweep of vanity comes this way!

Hahó! A hiúságnak micsoda özöne jön (dől itt) felénk (ezen az úton)!

They dance! they are mad women.

Táncolnak? Ezek őrült asszonyok.

Like madness is the glory of this life.

Ugyanilyen őrültség ennek az életnek a ragyogás (glóriája),

As this pomp shows to a little oil and root.

Ahogy (azt) ez a pompa is mutatja, az (én) kis olajomhoz és gyökeremhez képest.

We make ourselves fools, to disport ourselves;

Mi magunk tesszük magunkat bolonddá, hogy szórakoztassuk magunkat,

And spend our flatteries, to drink those men

És elkótyavetyéljük hízelgéseinket, hogy áldomást igyunk ezekre az emberekre (de jelentheti ezt is: hogy elemésszük ezeket az embereket),

Upon whose age we void it up again,
With poisonous spite and envy.

És az ő korukban újra kiokádjuk majd mérges rosszakarattal és irigységgel.

Who lives that’s not depraved or depraves?

(Hol) él vajon (olyan ember), aki le nem aljasult vagy (mást) le nem aljasít?

Who dies, that bears not one spurn to their graves
Of their friends’ gift?

(Hol) hal meg (olyan ember), aki nem visz sírjába (még) egy rúgást a barátaitól?

I should fear those that dance before me now

Én félnék, hogy azok, akik most itt táncolnak előttem,

Would one day stamp upon me: ’t has been done;

Egy szép napon rajtam taposnak majd. Ilyen már előfordult.

Men shut their doors against a setting sun.

Az emberek becsukják ajtajukat a leszálló nap előtt.

William Shakespeare

Coriolan
(Martius, 1. Citizen, Act I, Scene I)

FIRST CITIZEN

William Shakespeare

Coriolanus
(Martius, 1. Polgár, I. felvonás, 1. szín)

1. POLGÁR

We have ever your good word.

Tőled mindig (csak) jó szót hallunk.

MARTIUS

MARTIUS

He that will give good words to thee will flatter

Az, aki (csak) jó szót ad neked, (úgy) hízeleg,

Beneath abhorring. What would you have, you curs,

Hogy (még) megvetést (elborzadást) sem érdemel. Mit akartok ti voltaképpen, ti korcs (fráterek),

That like nor peace nor war? the one affrights you,

Akiknek sem (a) béke, sem (a) háború nem tetszik? Az egyiktől megborzadtok,

The other makes you proud. He that trusts to you,

A másik gőgössé tesz titeket. Aki bízik bennetek,

Where he should find you lions, finds you hares;

Ha oroszlánt keres, (csak) nyulat talál (tibennetek);

Where foxes, geese: you are no surer, no,

Ha rókát (keres), libát (talál). Nem, nem vagytok állhatatosabbak,

Than is the coal of fire upon the ice,

Mint az izzó szén (szénparázs) a jégen,

Or hailstone in the sun. Your virtue is

Vagy egy szem jégeső a Napon. A ti erényetek:

To make him worthy whose offence subdues him

Hőssé tenni (felmagasztalni) azt, aki saját vétke folytán szenvedett vereséget,

And curse that justice did it.

És szidjátok a méltányosságot, amely indokolta.

Who deserves greatness

Aki megszolgálta (megérdemli) a nagyságot,

Deserves your hate; and your affections are

Megszolgálta a gyűlöleteteket; és a vágyaitok (megfelelnek)

A sick man’s appetite, who desires most that

Egy beteg ember étvágyának, aki arra ácsingózik a legjobban,

Which would increase his evil. He that depends

Ami a baját (még) növeli. Az, aki a ti

Upon your favours swims with fins of lead

Kényetek-kedvetektől függ, ólom-uszonyokkal úszik,

And hews down oaks with rushes. Hang ye! Trust Ye?

És tölgyeket vág ki sással (kákával). Bitóra veletek! Bennetek bízni?

With every minute you do change a mind,

Ti minden percben megváltoztatjátok a véleményeteket,

And call him noble that was now your hate,

És azt hívjátok nemesnek, akit az imént még gyűlöltetek;

Him vile that was your garland. 

Azt (pedig) hitványnak, aki (az imént még) (virág)díszetek volt.

William Shakespeare

King Henry IV, Part I
(Prince, Falstaff, Act V, Scene I)

PRINCE HENRY

William Shakespeare

IV. Henrik, I. rész
(Herceg, Falstaff, V. felvonás, 1. szín)

HERCEG

Why, thou owest God a death.

Mért, tartozol Istennek egy halállal.

FALSTAFF

FALSTAFF

’Tis not due yet; I would be loath to pay him before his day. What need I be so forward with him that calls not on me?

Az még nem esedékes; nem szívesen tenném az esedékesség napja előtt. Miért kellene tolakodnom, ha nem figyelmeztet?

 

 

Exit Prince Henry

Herceg el.

 

 

Well, ’tis no matter; honour pricks me on. Yea, but how if honour prick me off when I come on? how then? Can honour set to a leg? no: or an arm? no: or take away the grief of a wound? no. Honour hath no skill in surgery, then? no. What is honour? a word. What is in that word honour? what is that honour? air. A trim reckoning! Who hath it? he that died o’ Wednesday. Doth he feel it? no. Doth he hear it? no. ’Tis insensible, then. Yea, to the dead. But will it not live with the living? no. Why? detraction will not suffer it. Therefore I’ll none of it. Honour is a mere scutcheon: and so ends my catechism.

Na jó, nem fontos, a becsület sarkall (csábít) (engem). Jó, de mi (van), ha a becsület lépre csal? Ha rám kerül a sor, mi (van) akkor? A becsület kiegyenesíthet egy lábat? Nem. Vagy egy kart? Nem. Vagy elűzheti egy seb fájdalmát? Nem. Akkor hát a becsület nem ért a sebészethez? Nem. Mi a becsület? Egy szó. Mi van ebben a szóban: becsület? Mi ez a becsület? Levegő. Tiszta sor. Kinek van belőle? Aki szerdán halt meg. Érzi az talán? Nem. Hallja-e? Nem. Akkor hát észrevehetetlen? Igen, a holtak nem veszik észbe. De hát nem él tovább az élők közt? Nem. Miért? A rágalom (ócsárlás) nem szenvedheti. Ezért nem akarok tudni róla. A becsület csak egy (halotti) címer. És ezzel ér véget az én katekizmusom.

William Shakespeare

The Winter’s Tale
(Leontes, Act I, Scene II)

Gone already! 

William Shakespeare

Téli rege
(Leontes, I. felvonás, 2. szín)

Már el is ment!

Inch-thick, knee-deep, o’er head and ears a fork’d one! 

Hüvelyknyi vastagon, térd-mélyen; egész fülem és fejem csupa szarv! (tetőtől talpig fel vagyok szarvazva)!

Go, play, boy, play: thy mother plays, and I 

Menj, játssz, fiú, játssz; anyád játszik, és én

Play too, but so disgraced a part, whose issue 

Is játszom; de olyan szégyenletes szerepet, amelynek vége

Will hiss me to my grave: contempt and clamour 

A sírba sziszeg majd engem: megvetés és lárma

Will be my knell. Go, play, boy, play. There have been, 

Lesz lélekharangom. Menj, játssz, fiú, játssz. Azelőtt (is) voltak

Or I am much deceived, cuckolds ere now; 

(Vagy nagyon tévedek) megcsalt férjek,

And many a man there is, even at this present, 

És némelyik férfi (éppen ebben a pillanatban,

Now while I speak this, holds his wife by the arm, 

Most, ahogy ezt mondom) karjában tartja feleségét,

That little thinks she has been sluiced in’s absence 

S alig hinné, hogy távollétében (a nő) zsilipjét megnyitották,

And his pond fish’d by his next neighbour, by 

És tavában halászott a tőszomszédja,

Sir Smile, his neighbour: nay, there’s comfort in’t 

Mosoly úr, legközelebbi szomszédja: nem, vigasz van ebben,

Whiles other men have gates and those gates open’d, 

Amíg más férfiaknak (is) kapujuk van, és kinyitják e kapukat,

As mine, against their will. Should all despair 

Mint az enyémet, akaratuk ellenére. Ha mind kétségbeesne,

That have revolted wives, the tenth of mankind 

Hogy felesége fellázadt, akkor az emberiség egytizede

Would hang themselves. Physic for’t there is none; 

Felakasztaná magát. Erre nincs orvosság;

It is a bawdy planet, that will strike 

Feslett bolygó ez, amely ott (oda) üt be,

Where ’tis predominant; and ’tis powerful, think it, 

Ahol hatalma van (túlsúlyban van); és hatalmas, hidd el,

From east, west, north and south: be it concluded, 

Kelet, nyugat, észak és dél felől; ha úgy adódik (ha el van döntve),

No barricado for a belly; know’t; 

Nincs torlasz (akadály) az (al)has (test) számára. Tudd ezt,

It will let in and out the enemy 

Ki- és beengedi az ellenséget

With bag and baggage: many thousand on’s 

Szőröstül-bőröstül (zsákkal és csomaggal): sok ezer ember

Have the disease, and feel’t not. How now, boy!

Ettől beteg, és nem érzi. Hogy, fiú?

Saját formahű fordításomban:

 

El is tűnt!

Vastagon, térdig, – tarkóm, fülem is szarv!

Menj, játssz, fiú! Anyád játszik, és én is

Játszom; ronda egy szerep, még a végén

Sírba sziszeg a banda!... s gúnyt, sikolyt szór

Majd rám a gyászharang. Menj, játssz, fiú!

Megcsalni? Ez (nemde?) régi divat –

Van férj most is (ebben a pillanatban,

Hogy ezt mondom), s míg ölelgeti nőjét,

Nem sejti: míg eljárt, az kinyitotta

Zsilipjét, s tőszomszédja, Vigyor úr,

A szomszédja! pecázott! Nem, csak az

Vigasztal, hogy más férfi is kaput tár,

Mint én, óhatatlan. Ha mind letörne,

Kit nője megcsal, minden tizedik

Férj felköthetné magát! És itt nics

Gyógyszer! Buja bolygó ez: egyre gerjeszt,

Ahol csak tud! Hidd el, őtőle serceg

Kelet, Nyugat, Észak és Dél… Ha izzik,

Csupa rés a test! Nem kétlem: huzattal

Tölt be ott minden hézagot az ördög,

S szedi a dézsmát… Mindenki beteg,

De nem érzi. Hogy? Mit mondasz, fiam?

William Shakespeare

HAMLET (King, Act III, Scene III)

O, my offence is rank it smells to heaven;

William Shakespeare

Hamlet (Király, III. felvonás, 3. szín)

Ó, vétkem undorító, az égre bűzlik,

It hath the primal eldest curse upon’t,

A legelső, legrégibb átok nyugszik rajta…

A brother’s murder. Pray can I not,

Testvérgyilkosság! Imádkozni nem tudok,

Though inclination be as sharp as will:

Bárha a vágy(am erre) olyan forró, mint az akarat.

My stronger guilt defeats my strong intent;

Erősebb bűntudatom legyűri erős szándékom,

And, like a man to double business bound,

És mint egy kettős ügyre kötelezett férfi,

I stand in pause where I shall first begin,

Állok tétovázva, hol is kezdjem előbb,

And both neglect. What if this cursed hand

És mindkettőt hanyagolom… És ha ezt az átkozott kezet

Were thicker than itself with brother’s blood,

A testvéri vér vastagabbá tenné önmagánál,

Is there not rain enough in the sweet heavens

Nincs-e az édes egekben eső elég,

To wash it white as snow? Whereto serves mercy

Hogy (oly) fehérre mossa, mint a hó? Mire szolgál a kímélet,

But to confront the visage of offence?

Ha nem arra, hogy szembenézzünk a bűnnel?

And what’s in prayer but this two-fold force,

És mi (más) van az imában, ha nem ez a kettős erő,

To be forestalled ere we come to fall,

Hogy megmaradjunk, mielőtt elbukunk,

Or pardon’d being down? Then I’ll look up;

Vagy bocsánatra leljünk, ha már elestünk? Hadd nézzek felfele hát…

My fault is past. But, O, what form of prayer

Vétkem elmúlt, de jaj! az imának milyen formája

Can serve my turn? ’Forgive me my foul murder’?

Szolgálhat javamra? ’Bocsásd meg aljas gyilkosságomat’ –

That cannot be; since I am still possess’d

Ez nem lehet, mert még birtoklom

Of those effects for which I did the murder,

A dolgokat, amelyek miatt a gyilkosságot elkövettem:

My crown, mine own ambition and my queen.

Koronámat, saját becsvágyam és királyném;

May one be pardon’d and retain the offence?

Nyerhet az ember megbocsátást, miközben megtartja a bűn gyümölcseit?

In the corrupted currents of this world

E világ romlott folyam(at)aiban

Offence’s gilded hand may shove by justice,

A bűntett aranyozott keze félretolhatja a méltányosságot,

And oft ’tis seen the wicked prize itself

És gyakran látjuk, hogy a vétkes(en megszerzett) ár maga

Buys out the law: but ’tis not so above;

Kiárusítja a jogot. De ez odafenn nem így van,

There is no shuffling, there the action lies

Ott nincsen köntörfalazás, ott a tett igazi

In his true nature; and we ourselves compell’d,

Természetében fekszik (azzal azonos), mi pedig arra kényszerülünk,

Even to the teeth and forehead of our faults,

Hogy vétkeinkkel teljesen szembesülve (egészen vétkeink fogáig és homlokáig)

To give in evidence. What then? what rests?

Számot adjunk. Mit (tegyek) hát? Mi marad?

Try what repentance can: what can it not?

Kíséreljem meg, amit bűnbánat megtehet? Mit nem tehet meg?

Yet what can it when one can not repent?

De mire képes (az), ha az ember képtelen a bűnbánatra?

O wretched state! O bosom black as death!

Ó, nyomorult helyzet! Ó, kebel, fekete, mint a halál!

O limed soul, that, struggling to be free,

Ó, lépre csalt lélek, mely míg szabadulással vesződik,

Art more engaged! Help, angels! Make assay!

Még jobban megcsomósodik. Segítsetek, angyalok, megtenni a kísérletet!

Bow, stubborn knees; and, heart with strings of steel,

Hajoljatok meg, csökönyös térdek, és vas-inakkal (ellátott) szív,

Be soft as sinews of the newborn babe!

Légy lágy, akár egy újszülött csecsemő izmai –

All may be well.

Minden jóra fordulhat (még).

William Shakespeare

King Richard II
(Bushy, Queen, Act II, Scene II)

BUSHY

William Shakespeare

II. Richárd
(Bushy, Királyné, II. felvonás, 2. szín)

BUSHY

Madam, your majesty is too much sad.

Asszonyom, Felséged túlságosan levert.

You promised, when you parted with the king,

Ön megígérte, hogy ha megválik (elbúcsúzik) a királytól,

To lay aside life-harming heaviness

Felhagy az élet-gyötrő (öngyilkos) szorongással,

And entertain a cheerful disposition.

És vidám(abb) hangulatot ölt.

QUEEN

KIRÁLYNÉ

To please the king I did; to please myself

A király kedvéért tettem – az én kedvemért

I cannot do it; yet I know no cause

Nem tudom megtenni ezt; habár nem ismerek okot,

Why I should welcome such a guest as grief,

Miért kellene üdvözölnöm egy olyan vendéget, mint a bánat,

Save bidding farewell to so sweet a guest

Hacsak azért nem, hogy istenáldjont mondjak egy olyan édes vendégnek,

As my sweet Richard: yet again, methinks,

Mint amilyen édes az én Richárdom. De aztán megint úgy tűnik nekem,

Some unborn sorrow, ripe in fortune’s womb,

Valami megszületetlen szomorúság, (amely) Fortuna ölében érlelődött,

Is coming towards me, and my inward soul

(Az) tör rám, és legbensőbb lelkem

With nothing trembles: at some thing it grieves,

Megremeg a Semmitől; valami más dolog miatt

More than with parting from my lord the king.

Szomorkodik inkább, mint hogy megváltam uramtól, a királytól.

BUSHY

BUSHY

Each substance of a grief hath twenty shadows,

Minden igazi bánatnak húsz árnyéka van,

Which shows like grief itself, but is not so;

(És mind) úgy néz ki, mint maga a bánat, pedig nem az.

For sorrow’s eye, glazed with blinding tears,

A szomorúság – ragyogó könnyektől megüvegesedett – szeme ugyanis

Divides one thing entire to many objects;

Egyetlen Egész dolgot sok darabra oszt fel,

Like perspectives, which rightly gazed upon

Távlatokra, amelyek helyesen (előlről) nézve

Show nothing but confusion, eyed awry

Csak zűrzavart mutatnak; oldalról (ferdén) szemlélve (viszont)

Distinguish form: so your sweet majesty,

Kitűnő (egyértelmű) formát. Így aztán édes Felséged,

Looking awry upon your lord’s departure,

Miközben oldalról nézi urának távozását,

Find shapes of grief, more than himself, to wail;

A bánat alakzatait fedezi fel, amelyeket jobban (kell) fájlal(ni), mint őt magát,

Which, look’d on as it is, is nought but shadows

(S) amelyek – helyesen szemlélve – semmi mások, csak árnyékai

Of what it is not. Then, thrice-gracious queen,

Annak, ami nincsen (nem az); ezért hát, háromszor-kegyes királyné,

More than your lord’s departure weep not: more’s not seen;

Ne sirasson többet, mint urának távozását – ennél több nem látható,

Or if it be, ’tis with false sorrow’s eye,

Vagy ha igen, a bánat hamis szemével,

Which for things true weeps things imaginary.

Amely valóságos dolgok helyett képzelt dolgokat sirat meg.

QUEEN

KIRÁLYNÉ

It may be so; but yet my inward soul

Lehet, így van; legbensőbb lelkem mégis

Persuades me it is otherwise: howe’er it be,

Arról győz meg, hogy másképpen van. Bárhogyan legyen is,

I cannot but be sad; so heavy sad

Nem tudok nem szomorú lenni; olyan nyomasztóan szomorú,

As, though on thinking on no thought I think,

Hogy – habár semmiféle gondolatról nem gondolkodom –

Makes me with heavy nothing faint and shrink.

A terhes Semmi elgyengít és megborzaszt.

BUSHY

BUSHY

’Tis nothing but conceit, my gracious lady.

Nem más ez, csak beképzelés, kegyelmes asszonyom.

QUEEN

KIRÁLYNÉ

’Tis nothing less: conceit is still derived

Semmi nem kevésbé: a beképzelés mindig

From some forefather grief; mine is not so,

Valamilyen bánat-elődtől (előzetes bánatból) származik; az enyém nem ilyen,

For nothing had begot my something grief;

Mert a Semmi nemzette az én bizonytalan bánatomat,

Or something hath the nothing that I grieve:

Vagy valami azt a Semmit, amely megszomorít –

’Tis in reversion that I do possess;

Csak várományként birtokolom (tartozik hozzám) –

But what it is, that is not yet known; what

De hogy micsoda, ami még nem ismeretes,

I cannot name; ’tis nameless woe, I wot.

Azt nem bírom megnevezni: névtelen lelki fájdalom az, tudom.

William Shakespeare

Love’s Labour’s Lost
(Armado, Act I, Scene II)

I do affect the very ground, which is base, where

William Shakespeare

A felsült szerelmesek
(Armado, I. felvonás, 2. szín)

Szeretem még a földet is (amely alacsony), amit

her shoe, which is baser, guided by her foot, which

cipője (amely alacsony), amit a lába (amely

is basest, doth tread. I shall be forsworn, which

a legalacsonyabb) érint. Esküszegő leszek (ami

is a great argument of falsehood, if I love. And

a hamisság nagy bizonyítéka), ha szerelmes vagyok. És

how can that be true love which is falsely

(márpedig) hogyan lehet az igazi szerelem, ha az ember hamisan

attempted? Love is a familiar; Love is a devil:

akar nyerni? A szerelem démon, a szerelem ördög.

there is no evil angel but Love. Yet was Samson so

Nincs (is) más rossz angyal, mint a szerelem. És mégis: úgy

tempted, and he had an excellent strength; yet was

megkísértette Sámsont, és (pedig) neki nagy ereje volt; és mégis

Solomon so seduced, and he had a very good wit.

elcsábította Salamont, pedig roppant éles elméjű volt.

Cupid’s butt-shaft is too hard for Hercules’ club;

Ámor nyílvesszeje túl kemény Herkules buzogányához képest,

and therefore too much odds for a Spaniard’s rapier.

és ezért túlságosan fölényben van (még) egy spanyol tőrével szemben is.

The first and second cause will not serve my turn;

Az első és a második ok semmit nem használnak nekem:

the passado he respects not, the duello he regards

a passadot (a párbajra vonatkozó szakkifejezés) nem ismeri el, a párbaj szabályaira fittyet

not: his disgrace is to be called boy; but his

hány. Szégyene az, hogy fiúnak nevezik, de

glory is to subdue men. Adieu, valour! rust rapier!

dicsősége abban áll, hogy férfiakat igáz le. Agyő, hősiesség! Rozsdásodj, tőr!

be still, drum! for your manager is in love; yea,

Csitt, dob(om)! Mert urad és parancsolód szerelmes; igenis,

he loveth. Assist me, some extemporal god of rhyme,

szerelmes. Segíts nekem, rögtönzött versek istene,

for I am sure I shall turn sonnet. Devise, wit;

mert biztos vagyok benne, hogy (másként) szonetté változom. Találj ki, szellemesség!

write, pen; for I am for whole volumes in folio.

Írj, penna! Mert jó vagyok (most) egész fólió-kötetekre.

William Shakespeare

Measure for Measure (Duke, Act III, Scene I)

Be absolute for death; either death or life

William Shakespeare

Szeget szeggel (Herceg, III. felvonás, 1. szín)

Készülj a halálra: akár halál, akár élet,

Shall thereby be the sweeter. Reason thus with life:

Ezzel mindkettő édesebb lesz. Gondold meg az élettel kapcsolatban ezt:

If I do lose thee, I do lose a thing

Ha tégedet elveszítelek, úgy olyan dolgot veszítek el,

That none but fools would keep: a breath thou art,

Amelyet csak bolondok akarnak megtartani. Te (csak) egy lélegzet vagy,

Servile to all the skyey influences,

Kiszolgáltatva az összes égi befolyásnak,

That dost this habitation, where thou keep’st,

Amely óránként gyötri azt a lakhelyet (házat),

Hourly afflict: merely, thou art death’s fool;

Ahol laksz. Teljesen a Halál bolondja vagy;

For him thou labour’st by thy flight to shun

Folyton azon igyekszel, hogy megmenekülj előle,

And yet runn’st toward him still. Thou art not noble;

És közben mégis felé rohansz. Nem vagy nemes;

For all the accommodations that thou bear’st

Hiszen minden kellemes, amit létrehozol,

Are nursed by baseness. Thou’rt by no means valiant;

Hitványságból táplálkozik. Egyáltalán nem vagy hősies;

For thou dost fear the soft and tender fork

Hiszen megijedsz egy szegény kukac (hüllő) puha és

Of a poor worm. Thy best of rest is sleep,

Finom (villájú) nyelvétől. A legjobb, amit nyugalom számodra hozhat, az alvás;

And that thou oft provokest; yet grossly fear’st

És azt gyakran kívánod magadnak, – de mérhetetlenül rettegsz

Thy death, which is no more. Thou art not thyself;

Halálodtól, ami nem több. Nem vagy önmagad;

For thou exist’st on many a thousand grains

Hiszen csupán sok ezer magból állasz,

That issue out of dust. Happy thou art not;

Amelyek a porból erednek. Nem vagy boldog;

For what thou hast not, still thou strivest to get,

Hiszen amivel rendelkezel, azt (folyton) megszerezni iparkodsz,

And what thou hast, forget’st. Thou art not certain;

És amivel nem rendelkezel, azt elfelejted. Nem vagy állhatatos;

For thy complexion shifts to strange effects,

Hiszen viselkedésed olyan furcsán változékony (szeszélyes),

After the moon. If thou art rich, thou’rt poor;

Mint a hold. Ha gazdag vagy, szegény vagy;

For, like an ass whose back with ingots bows,

Hiszen mint egy szamár, amelyiknek hátát nemesfém rudak (kincsek) görbítik meg,

Thou bear’s thy heavy riches but a journey,

Súlyos gazdagságod (terheit) te is csak egy darabig (darab úton) cipeled,

And death unloads thee. Friend hast thou none;

Aztán leveszi (rólad) a Halál. Nincsen egyetlen barátod;

For thine own bowels, which do call thee sire,

Hiszen saját ivadékod, aki apjának nevez,

The mere effusion of thy proper loins,

Saját ágyékod merő folyománya,

Do curse the gout, serpigo, and the rheum,

Megátkozza a köszvényt, a tályogot és a csúzt,

For ending thee no sooner. Thou hast nor youth nor age,

Hogy nem végzett veled hamarabb. Se ifjúságod nincs, se öregkorod,

But, as it were, an after-dinner’s sleep,

Csak annyi, mint egy délutáni alvás,

Dreaming on both; for all thy blessed youth

Miközben mindkettőről álmodozol; hiszen összes áldott ifjúságod

Becomes as aged, and doth beg the alms

Hamar aggságra válik, és a gutaütött öregség

Of palsied eld; and when thou art old and rich,

Alamizsnáért koldul. És mire megöregszel és meggazdagodsz,

Thou hast neither heat, affection, limb, nor beauty,

Sem izzás nincs benned, se indulat, se testi erő, se szépség,

To make thy riches pleasant. What’s yet in this

Mely kellemessé tenné gazdagságod. Mi is van hát abban,

That bears the name of life? Yet in this life

Ami az élet nevet viseli? Mert ebben az életben

Lie hid moe thousand deaths: yet death we fear,

Még ezer halál rejlik; mégis rettegünk a haláltól,

That makes these odds all even.

Amely ezeket a felemás dolgokat mind elegyengeti.

Saját formahű fordításomban:

 

Feltétlen bízz a halálban, – úgy édes

Lesz élet és halál. Mondd az életnek:

Ha elveszítelek, az semmisül meg,

Amit csak egy bolond kuporgat. Egy korty

Lélegzet vagy, égi sodrásba vetve,

Mely folyton gyötri éppen azt a házat,

Amelyben élsz. Az vagy, halál bolondja:

Reszketve bujkálsz előle, miközben

Rohansz a közepébe. Nem vagy nemes:

Mert minden nagyság, amit megteremtesz,

A sárban fogan meg. És hős se vagy:

Mert rettegsz egy semmi féreg puha és

Villás nyelvétől. Legjobb nyugalom

Az alvás. S ezt sokszor kívánod is,

De félsz a haláltól, – bár az se más.

Te nem vagy te, mert ezer szemcséből állsz,

S mind a porból jön. És boldog se vagy,

Mert amid nincs, arra vágysz, és amid van,

Elfelejted. Állhatatos se vagy,

Hisz kedved is oly furcsa, változékony,

Mint a Hold. Ha gazdag vagy, már szegény vagy,

Mert – mint egy szamár, ha aranyrudak

Alatt nyög – alig hordod vagyonod

Terhét, megkönnyít a halál. Barátod

Sincs, mert pujád – ki atyjának nevez,

Saját ágyékod édes folyománya –

Átkozza a fekélyt, a csúzt, a köszvényt,

Hogy mért nem nyír ki hamarabb. Se ifjú

Nem vagy, se agg: s mint déli álmot, úgy

Álmodod őket. Áldott ifjúságod

Őszbe fordul, és vékony alamizsnát

Kunyerál. És ha gazdag és öreg vagy,

Se tűz, se indulat, se vágy, se szépség

Nem édesíti jóléted. Mi az hát,

Amit életnek nevezünk? Az élet:

Ezer titkos halál, – s a nagy haláltól,

Mely mindent elold, mégis rettegünk.

William Shakespeare

Antony and Cleopatra
(Cleopatra, Act I, Scebe V)

O Charmian,

William Shakespeare

Antonius és Kleopátra
(Kleopátra, I. felvonás, 5. szín)

Ó, Charmian!

Where think’st thou he is now? Stands he or sits he?

Hol, mit gondolsz, hol van ő most? Áll-e, vagy ül?

Or does he walk? Or is he on his horse?

Vagy jár (netán)? Vagy ül a lován?

O happy horse, to bear the weight of Antony!

Ó, boldog (a) ló, hogy hordja Antonius súlyát!

Do bravely, horse, for wott’st thou whom thou mov’st?

Tedd (ezt) derekasan, ló, hiszen tudod, kit hordozol,

The demi-Atlas of this earth, the arm

Ennek a Földnek fél-Atlaszát, az emberek

And burgonet of men. He’s speaking now,

Karját és sisakját. Most éppen beszél,

Or murmuring “Where’s my serpent of old Nile?”

Vagy (azt) mormolja: „Hol van a régi Nílusról (származó) kígyóm?”

For so he calls me. Now I feed myself

Mert így nevez engem. Roppant ízletes

With most delicious poison. Think on me,

Méreggel etetem magam most. Gondolj rám,

That am with Phoebus’ amorous pinches black

Aki Phoebus szerelmi csípéseitől fekete vagyok,

And wrinkled deep in time. Broad-fronted Caesar,

És mélyen ráncos az időtől. Széles homlokú Caesar,

When thou wast here above the ground, I was

Amikor itt voltál, (még) a föld fölött, én

A morsel for a monarch. And great Pompey

(Ínyenc) falat voltam egy uralkodónak: és a nagy Pompeius

Would stand and make his eyes grow in my brow.

Itt állt és a szemeit a szemöldökömbe mélyesztette,

There would he anchor his aspect, and die

Ott horgonyozta le pillantását, és meghalt,

With looking on his life.

Miközben az életére nézett.

William Shakespeare

As you Like it
(Jaques, Act II, Scene 7)

A fool, a fool! I met a fool i’ the forest,

William Shakespeare

Ahogy tetszik
(Jaques, II. felv., 7. szín)

Egy bolond, egy bolond, találkoztam egy bolonddal az erdőben,

A motley fool; a miserable world!

Egy tarkabarka bolonddal – (egy) (milyen) siralmas világ! –,

As I do live by food, I met a fool

Ahogyan táplálékból élek (=esküszöm), találkoztam egy bolonddal,

Who laid him down and bask’d him in the sun,

Aki leheveredett, és sütkérezett a napon,

And rail’d on Lady Fortune in good terms,

És jó (szép) fordulatokkal szidalmazta Fortuna asszonyt,

In good set terms and yet a motley fool.

Jó kemény (szilárd) fordulatokkal, és mégis egy tarkabarka bolond (volt).

’Good morrow, fool,’ quoth I. ’No, sir,’ quoth he,

’Jó reggelt, bolond’, szóltam. ’Nem, uram’, szólt ő,

’Call me not fool till heaven hath sent me fortune:’

’Ne szólíts(on) bolondnak, míg az ég nem küldött nekem fortunát (=szerencsét).’

And then he drew a dial from his poke,

És erre kihúzott egy óralapot a zsebéből,

And, looking on it with lack-lustre eye,

És (miközben) ránéz(ett) fakó (homályos) szemmel,

Says very wisely, ’It is ten o’clock:

(Azt) mondja, nagyon bölcsen: ’Tíz óra:

Thus we may see,’ quoth he, ’how the world wags:

Így (hát) láthatjuk’, szólt, ’hogyan mozog (jár) a világ:

’Tis but an hour ago since it was nine,

Csak egy órával ezelőtt volt kilenc,

And after one hour more ’twill be eleven;

És egy óra múlva lesz tizenegy,

And so, from hour to hour, we ripe and ripe,

És mi óráról órára így érlelődönk és érlelődünk,

And then, from hour to hour, we rot and rot;

És aztán óráról órára rothadunk és rothadunk,

And thereby hangs a tale.’ When I did hear

És ezen függ (ehhez kötődik) egy történet.’ Amikor hallottam, hogy

The motley fool thus moral on the time,

A tarkabarka bolond így moralizál az időről (korról),

My lungs began to crow like chanticleer,

Kukorékolni kezdtek a tüdőim, mint Chanticleer (Chaucer kakasa, Nun’s Priest’s Tale),

That fools should be so deep-contemplative,

Hogy bolondok ilyen mélyek-szemlélődők lehetnek;

And I did laugh sans intermission

És nevettem, meg se álltam (szakadatlanul),

An hour by his dial. O noble fool!

Óralapja szerint egy órát. Ó, nemes bolond!

A worthy fool! Motley’s the only wear.

(Egy) méltó bolond: a tarkabarkaság az egyetlen öltözet!

William Shakespeare

King Lear
(Gloster, Edmund, Act I, Scene II)

GLOUSTER

William Shakespeare

Lear király
(Gloster, Edmund, I. felvonás, 2. szín)

GLOSTER

These late eclipses in the sun and moon portend

Ezek a legutóbbi fogyatkozások a Napon és a Holdon nekünk

no good to us: though the wisdom of nature can

semmi jót nem ígérnek: noha a Természet bölcsessége (ezt)

reason it thus and thus, yet nature finds itself

így meg úgy értelmezheti, a Természet mégis ostorozva van

scourged by the sequent effects: love cools,

(találja magát) az utóhatásoktól: a szerelem lehűl,

friendship falls off, brothers divide: in

a barátság meggyengül, a testvérek szétszakadnak: a városokban

cities, mutinies; in countries, discord; in

zendülések (vannak); (más) országokban viszály; a palotákban

palaces, treason; and the bond cracked ’twixt son

árulás; és apa és fiú közt elszakadt

and father. This villain of mine comes under the

a kötelék. Ez az én csirkefogóm (ezt) a jóslatot

prediction; there’s son against father: the king

váltja be: ott fiú (harcol) az apa ellen; a

falls from bias of nature; there’s father against

király eltér természetes hajlamától: ott apa (harcol)

child. We have seen the best of our time:

a gyermek ellen. Korunk nagyszerűségeit

machinations, hollowness, treachery, and all

láttuk: cselszövések, üresség, árulás, és

ruinous disorders, follow us disquietly to our

minden pusztító zűrzavar fáradhatatlanul követ minket

graves. Find out this villain, Edmund; it shall

a sírunkba. Fürkészd ki ezt a gazembert, Edmund! Nem

lose thee nothing; do it carefully. And the

lehet károdra ez: járj el gondosan. És a

noble and true-hearted Kent banished! his

nemes és hűséges szívű Kent száműzve! A bűne:

offence, honesty! ’Tis strange.

becsületesség! Különös.

Exit

El.

 

 

EDMUND

EDMUND

This is the excellent foppery of the world, that,

A világ pompás ostobasága (abban áll), hogy

when we are sick in fortune, often the surfeit

ha betegek vagyunk a sorsban (betegnek tartjuk a sorsunk) – gyakran saját

of our own behavior, we make guilty of our

viselkedésünktől való megcsömörlés ez –, kudarcainkért

disasters the sun, the moon, and the stars: as

a Napot, a Holdat és a csillagokat okoljuk; mintha l

if we were villains by necessity; fools by

szükségszerűségbővolnánk gazemberek, mennyei

heavenly compulsion; knaves, thieves, and

kényszerből bolondok, csirkefogók, tolvajok

treachers, by spherical predominance; drunkards,

és árulók a szférák túlsúlya következtében, iszákosok,

liars, and adulterers, by an enforced obedience of

hazudozók és házasságtörők a bolygó

planetary influence; and all that we are evil in,

befolyása által kikényszerített alázat folytán; és

by a divine thrusting on: an admirable evasion

mindenre, amiben gonoszak vagyunk, az isteni szorongatás vinne rá.

of whoremaster man, to lay his goatish

A kurafi Ember bámulatos kibúvója, hogy buja

disposition to the charge of a star! My

természetét egy csillagnak rója terhére!

father compounded with my mother under the

Apám egyesült anyámmal a

dragon’s tail; and my nativity was under Ursa

sárkány farka alatt, az én születésem (pedig) az

major; so that it follows, I am rough and

ursa major alatt történt; amiből következik, hogy nyers

lecherous. Tut, I should have been that I am,

és kéjvágyó vagyok. Pfuj! Én akkor is az lettem volna, aki vagyok,

had the maidenliest star in the firmament

ha az égbolt legszűziesebb csillaga hunyorog

twinkled on my bastardizing. Edgar –

(arra), hogy korcsnak nemzenek. Edgár –

William Shakespeare

As You Like it
(Jaques, Act II, Scene 7)

All the world’s a stage,

William Shakespeare

Ahogy tetszik
(Jaques, II. felvonás, 7. szín)

Az egész világ színpad,

And all the men and women merely players;

És minden férfi és nő merőben (csak, tisztán) játékos;

They have their exits and their entrances,

Megvannak jelenéseik és távozásaik,

And one man in his time plays many parts,

És egy ember sok szerepet játszik életében,

His Acts being seven ages. At first the infant,

Felvonásai (lévén) a hét életszakasz. Először (jön) a kisgyerek,

Mewling and puking in the nurse’s arms;

(Aki) nyivákol és hány (köpköd) a dajka karjaiban;

Then, the whining schoolboy, with his satchel

Aztán (jön) a nyafogó iskolás a hátitáskájával

And shining morning face, creeping like snail

És ragyogó reggeli arcával, (aki) mint (egy) csiga, (úgy) csúszik-mászik

Unwillingly to school; and then the lover,

Vonakodva (az) iskolába; és aztán a szerető,

Sighing like furnace, with a woeful ballad

(Aki úgy) sóhajtozik, mint (egy) kemence, egy panaszos balladával,

Made to his mistress’ eyebrow; then, a soldier,

(Amelyet) a szeretője szemöldökére csinált (költött); aztán (jön) (egy) katona,

Full of strange oaths, and nearded like the pard,

Tele furcsa káromkodással, szakállasan, mint egy leopárd,

Jealous in honour, sudden and quick in quarrel,

Hírnevére féltékenyen, hirtelen és hevesen viszályra (kapva),

Seeking the bubble reputation

Keresve a buborék(nyi) hírnevet

Even in the cannon’s mouth; and then, the justice,

Még az ágyú torkolatában is; aztán jön a bíró

In fair round belly, with good capon lined,

Szép kerek hasával, jó kappannal (meg)töltve (táplálva),

With eyes severe, and beard of formal cut,

Szigorú szemekkel, formásra nyírott szakállal,

Full of wise saws and modern instances,

Tele bölcs mondásokkal és közhelyekkel,

And so he plays his part; the sixth age shifts

És így játssza a szerepét; a hatodik életkorszak eltolódik

Into the lean and slippered pantaloon,

A vézna (sovány) és papucsos pantallóhoz (a vén bolondhoz),

With spectacles on nose and pouch on side,

Szemüveggel az orron (orrán) és erszénnyel oldalt (az oldalán).

His youthful hose, well saved, a world too wide

Fiatalos nadrágja, (amelyet) jól megkímélt, egy világnyira van 

For his shrunk shank, and his big manly voice,

Összetöpörödött lábszárától, és nagy (erős), férfias hangja

Turning again toward childish treble, pipes

Újra visszatér a gyermeki szopránhoz (cérnahanghoz), sípol

And whistles in his sound; last Scene of all,

És fütyül (tónusú); mind közül (aztán jön) a legutolsó jelenet,

That ends this strange eventful history,

Amely bevégzi (lezárja) ezt a furcsa, eseményekben gazdag történetet,

Is second childishness, and mere oblivion,

A második gyerekkor, és merő feledés (feledékenység),

Sans teeth, sans eyes, sans taste, sans everything.

Fogak nélkül, szemek nélkül, íz(ek) nélkül, minden (bármi) nélkül.

William Shakespeare

Macbeth
(Lady Macbeth, Act I, Scene V)

Glamis thou art, and Cawdor; and shalt be 

William Shakespeare

Macbeth
(Lady Macbeth, I. felvonás, 5. szín)

Te Glamis vagy, és Cawdor; és annak kell lenned,

What thou art promised: yet do I fear thy nature; 

Amit megígértek neked. – Csak félek a természetedtől:

It is too full o’ the milk of human kindness 

Túlságosan tele van az emberi jóság tejével,

To catch the nearest way: thou wouldst be great; 

Hogy a legközelebbi utat válassza. Hatalmas szeretnél lenni;

Art not without ambition, but without 

Nem (vagy) becsvágy nélkül, de hiányzik belőled

The illness should attend it: what thou wouldst highly, 

A rosszaság, amelynek azt kísérnie kellene: amit nagyon szeretnél,

That wouldst thou holily; wouldst not play false, 

Azt szent módon szeretnéd; nem akarsz hamisan játszani,

And yet wouldst wrongly win: thou’ldst have, great Glamis,

De azért rosszul akarsz nyerni; birtokolni akarod, nagy Glamis,

That which cries ’Thus thou must do, if thou have it; 

Azt, ami így kiált: „Így kell tenned”, ha birtokolni akarod;

And that which rather thou dost fear to do 

És amit inkább félsz megtenni, mint

Than wishest should be undone.’ Hie thee hither, 

Kívánnád, hogy ne tették volna meg. Siess ide,

That I may pour my spirits in thine ear; 

Hogy füledbe önthessem lelkeimet (szellemeimet),

And chastise with the valour of my tongue 

És nyelvem erejével megfenyítsem mindazt,

All that impedes thee from the golden round, 

Ami visszatart téged az aranykarikától,

Which fate and metaphysical aid doth seem 

Amit a sors és a természetfeletti segítség

To have thee crown’d withal. 

Végül nyilvánvalóan koronaként rajtad akart látni.

William Shakespeare

Love’s Labour’s Lost
(Berowne, Act IV, Scene III)

Other slow arts entirely keep the brain;

William Shakespeare

A felsült szerelmesek
(Berowne, IV. felvonás, 3. jelenet)

Más (és) rest művészetek teljesen megmaradnak az agyban,

And therefore, finding barren practisers,

És ezért – mivel (csak) meddő szolgákat (megvalósítókat) találnak –,

Scarce show a harvest of their heavy toil:

Alig-alig hoz termést nehéz gürcölésük;

But love, first learned in a lady’s eyes,

A szerelem azonban, amit csak egy hölgy szemeiből tanul meg az ember,

Lives not alone immured in the brain;

Nem egyedül az agyban befalazva él,

But, with the motion of all elements,

Hanem az összes elem indulatával –

Courses as swift as thought in every power,

Oly gyorsan, mint a gondolat – kiárad minden erő felé (átömlik minden erőbe),

And gives to every power a double power,

És minden erőnek kettős erőt ad,

Above their functions and their offices.

Túl a funkcióin és (túl minden) rendeltetésén.

It adds a precious seeing to the eye;

Értékes látóerővel gyarapítja (ad hozzá) a szemet:

A lover’s eyes will gaze an eagle blind;

Egy szerető bámuló szemei megvakítanak (még) egy sast is.

A lover’s ear will hear the lowest sound,

Egy szerető füle meghallja (még) a leghalkabb zörejt is,

When the suspicious head of theft is stopp’d:

Még ha a gyanakvó(an fülelő) tolvaj feje (füle) érzéketlen is.

Love’s feeling is more soft and sensible

A szerető tapintása finomabb és érzékenyebb,

Than are the tender horns of cockl’d snails;

Mint éti(héjas) csigák puha szarvai.

Love’s tongue proves dainty Bacchus gross in taste:

A szerelem nyelve a válogatós Bacchust durva ízlésűnek mutatja.

For valour, is not Love a Hercules,

A bátorságot tekintve nem Herkules-e a szerelem,

Still climbing trees in the Hesperides?

(Ha) még ma is fára mászik a Hesperidákon?

Subtle as Sphinx; as sweet and musical

Körmönfont, mint (a) szfinx, (és) olyan édes és csengő hangú (muzsikás),

As bright Apollo’s lute, strung with his hair:

Mint a fényes Apolló lantja, (amely) saját hajával (van) felhúrozva.

And when Love speaks, the voice of all the gods

És ha a Szerelem beszél, (akkor) minden isten hangja

Makes heaven drowsy with the harmony.

A harmónia révén álomba dúdolja (elaltatja) az eget.

William Shakespeare

King Lear
(King Lear, Act IV, Scene VI)

Ay, every inch a king:

William Shakespeare

Lear király
(Lear király, IV. felvonás, 6. szín)

Minden hüvelyk (minden porcikája) (egy) király:

When I do stare, see how the subject quakes.

Ha meresztem a szemem, nézd, hogy’ reszket az alattvaló.

I pardon that man’s life. What was thy cause? Adultery?

Megkegyelmezek e férfi életének. Mi volt a te ügyed? Házasságtörés?

Thou shalt not die: die for adultery! No:

Nem kell meghalnod (ezért): meghalni házasságtörésért! Nem:

The wren goes to ’t, and the small gilded fly

Az ökörszem ezt teszi, és a kicsiny arany légy

Does lecher in my sight.

Kéjeleg a szemem előtt.

Let copulation thrive; for Gloucester’s bastard son

Hadd viruljon a párzás; Gloster fattyú fia

Was kinder to his father than my daughters

Kedvesebb volt az apjához, mint az én lányaim,

Got ’tween the lawful sheets.

(Akiket) jogszerű lepedők között nemzettem.

To ’t, luxury, pell-mell! for I lack soldiers.

Rajta hát, Gyönyör, egymás hegyén-hátán (=összevissza, mindenki mindenkivel)!Mert szükségem van katonákra.

Behold yond simpering dame,

Nézd a kényeskedő (vigyorgó) hölgyet,

Whose face between her forks presages snow;

Aki arcával a (láb)szárai közt havat (tisztaságot, tartózkodást) ígér;

That minces virtue, and does shake the head

Az erényt mímeli, és rázza a fejét,

To hear of pleasure’s name;

Ha hallja az öröm nevét;

The fitchew, nor the soiled horse, goes to ’t

A görény és a (takarmányon) nevelt ló nem űzik (azt)

With a more riotous appetite.

Féktelenebb étvággyal.

Down from the waist they are Centaurs,

A derekuk alatt kentaurok ők,

Though women all above:

Bárha nők egészen fölül:

But to the girdle do the gods inherit,

Csak az övig örökölnek az istenek,

Beneath is all the fiends’;

Az alatt minden az ördögé: ott pokol van, ott sötét van,

There’s hell, there’s darkness, there’s the sulphurous pit,

Ott van a kénes gödör – ég, fortyog,

Burning, scalding, stench, consumption; fie,

Bűz, pusztulás; pfuj, pfuj, pfuj! Pah! Pah!

fie, fie! pah, pah! Give me an ounce of civet,

Adj egy uncia pézsmát, jó gyógyszerész,

good apothecary, to sweeten my imagination.

Hogy megédesítsem a képzeletemet.

William Shakespeare

The Tempest
(Prospero, Act IV, Scene 1)

Our revels now are ended. These our actors,

William Shakespeare

A vihar
(Prospero, IV. felvonás, 1. szín)

Mulatságainknak, íme, vége van. Színészeink,

As I foretold you, were all spirits and

Mint az előbb megmondtam, mind szellemek voltak, és

Are melted into air, into thin air:

Felolvadtak a levegőben, a ritka levegőben:

And, like the baseless fabric of this vision,

És – mint e látomás alap nélküli építménye –

The cloud-capp’d towers, the gorgeous palaces,

Egyszer majd szertefoszlanak a felhő-sapkás tornyok, a káprázatos paloták,

The solemn temples, the great globe itself,

A szent templomok, maga a nagy földgolyó,

Yea, all which it inherit, shall dissolve

Sőt mindenki, aki azt birtokba vette,

And, like this insubstantial pageant faded,

És – mint ez a lényegtelen parádé elenyészett –

Leave not a rack behind. We are such stuff

Nem hagy hátra még egy felhőcskét sem. Olyan anyagból vagyunk,

As dreams are made on, and our little life

Mint amilyenből az álmok vannak csinálva; és kicsiny életünket

Is rounded with a sleep.

Álom veszi körül.

William Shakespeare

Othello
(Iago, Othello, Act III, Scene III)

IAGO

William Shakespeare

Othello
(Jágó, Othello, III. felvonás, 3. szín)

JÁGÓ

Good name in man and woman, dear my lord, 

A jó (hír)név férfi és nő számára (egyaránt) drága, uram;

Is the immediate jewel of their souls. 

(Az) lelkünknek voltaképpeni ékköve:

Who steals my purse steals trash; ’tis something, nothing; 

Aki ellopja a pénztárcámat, vicik-vacakot lop, az (csak) valami, semmi,

’Twas mine, ’tis his, and has been slave to thousands: 

Az enyém volt, (most) az övé, és ezreknek szolgája volt.

But he that filches from me my good name 

De az, aki elcseni tőlem a jó (hír)nevemet,

Robs me of that which not enriches him 

Megfoszt attól, ami őt (ugyan) nem gazdagítja,

And makes me poor indeed.

De engem valóságosan szegénnyé tesz.

OTHELLO 

OTHELLO

By heaven, I’ll know thy thoughts.

Az egekre! tudni akarom a gondolatodat!

IAGO

JÁGÓ

You cannot, if my heart were in your hand; 

Azt nem lehet (teheted), még ha a szívem a te kezedben volna is,

Nor shall not, whilst ’tis in my custody.

És nem is szükséges, amíg (a szívem) az én őrizetemben van:

OTHELLO 

OTHELLO

Ha!

Ha!

IAGO 

JÁGÓ

O, beware, my lord, of jealousy; 

Ó, őrizkedj a féltékenységtől;

It is the green-eyed monster which doth mock 

zöld szemű szörnyeteg az, aki azzal a táplálékkal

The meat it feeds on; that cuckold lives in bliss 

Gúnyolódik, amelyből táplálkozik. Boldogságban él a felszarvazott férj,

Who, certain of his fate, loves not his wronger; 

Aki – sorsában bizonyosan – nem szereti azt, aki megcsalta.

But, O, what damned minutes tells he o’er 

De jaj! micsoda átkozott perceket él át az,

Who dotes, yet doubts, suspects, yet strongly loves!

Aki belebolondult (valakibe), mégis kételkedik, gyanúsít, mégis hevesen szeret!

OTHELLO

OTHELLO

O misery!

Ó, siralom!

IAGO

JÁGÓ

Poor and content is rich and rich enough, 

(Aki) szegény és elégedett, (az) gazdag, és elég gazdag,

But riches fineless is as poor as winter 

De a véget nem érő gazdagság olyan szegény(ség), mint a tél

To him that ever fears he shall be poor. 

Annak, aki örökké attól fél, hogy (egyszer) elszegényedik:

Good heaven, the souls of all my tribe defend 

(Te) Jó isten, oltalmazd meg egész nemzetségem (fajtám) lelkét (lelkeit)

From jealousy!

A féltékenységtől!

William Shakespeare

Othello
(Iago, Act I, Scene III)

Virtue! a fig! ’tis in ourselves that we are thus or 
thus. Our bodies are our gardens, to the which our 
wills are gardeners: so that if we will plant nettles,
or sow lettuce, set hyssop and weed up tine, supply 
it with one gender of herbs, or distract it with many, 
either to have it sterile with idleness, or manured with 
industry, why, the power and corrigible authority of 
this lies in our wills. If the balance of our lives had not 
one scale of reason to poise another of sensuality, the 
blood and baseness of our natures would conduct us 
to most preposterous conclusions: but we have 
reason to cool our raging motions, our carnal 
stings, our unbitted lusts, whereof I take this that 
you call love to be a sect or scion.

William Shakespeare

Othello
(Jágó, I. felvonás, 3. szín)

Erény? Frászt! Bennünk, mibennünk van, (belőlünk ered,) hogy ilyenek vagyunk vagy olyanok: a testünk kert, és hozzá akaratunk a kertész. Úgyhogy ha csalánt akarunk ültetni benne, vagy salátát vetni, izsópot ledugni vagy köményt kigyomlálni, egyféle fűvel megtölteni az egészet, vagy sokfélével megbolondítani, meddővé tenni semmittevéssel, vagy megtrágyázni szorgalommal, – nos igen, az efféle döntés hatalma és a javító tekintély csakis akaratunkban gyökerezik. Ha életünk mérlegén az egyik serpenyő nem volna csupa értelem, hogy kiegyensúlyozza a másikat, amely csupa érzékiség, akkor a vérünk és természetünk alantassága a legesztelenebb döntésekhez vezetne minket. De van eszünk, hogy lehűtsük örjöngő indulatainkat, a hús mardosásait és zabolátlan sóvárgásainkat; amiért én azt, amit te szerelemnek nevezel, csak dugványnak vagy kis csemetének tartom.

William Shakespeare

King Lear
(King Lear, Act V, Scene III)

No, no, no, no! Come, let’s away to prison:

William Shakespeare

Lear király
(Lear király, V. felvonás, 3. szín)

Nem, nem, nem, nem! hadd menjünk (el a) börtönhöz;

We two alone will sing like birds i’ the cage:

Mi ketten egyedül fogunk (akarunk) énekelni, mint madarak a kalitkában:

When thou dost ask me blessing, I’ll kneel down,

Ha az áldásomat kéred (kéred, hogy megáldjalak), letérdelek (majd),

And ask of thee forgiveness: so we’ll live,

És bocsánatot kérek tőled: így fogunk (akarunk) élni,

And pray, and sing, and tell old tales, and laugh

És imádkozni és énekelni és régi történeteket mesélni és nevetni

At gilded butterflies, and hear poor rogues

Arany(ozott) pillangókon, és szegény csirkefogókat hallgatni,

Talk of court news; and we’ll talk with them too,

(Ahogy) udvari újdonságokról mesélnek; és velük is meg fogjuk (akarjuk) beszélni,

Who loses and who wins; who’s in, who’s out;

ki veszít és ki nyer; ki van bent, ki van kint;

And take upon’s the mystery of things,

és a dolgok titkával foglalkozni,

As if we were God’s spies: and we’ll wear out,

mintha Isten kémjei volnánk: és elviseljük (túléljük?) majd

In a wall’d prison, packs and sects of great ones,

(Egy) befalazott börtönben a nagyok hordáit és szektáit,

That ebb and flow by the moon.

Akik apadnak és áradnak a Holddal.

William Shakespeare

Antony and Cleopatra
(Cleopatra, Dolabella, Act V, Scene II)

CLEOPATRA.

William Shakespeare

Antonius és Kleopátra
(Kleopátra és Dolabella, V. felvonás, 2. szín)

KLEOPÁTRA

I dream’d there was an Emperor Antony:--

Azt álmodtam, volt egy császár, Antonius.

O, such another sleep, that I might see

Ó, volna csak még egy ilyen álmom, hogy lássak

But such another man!

Még egy ilyen férfit!

DOLABELLA.

DOLABELLA

If it might please you,--

Esetleg tetszene önnek, –

CLEOPATRA.

KLEOPÁTRA

His face was as the heavens; and therein stuck

Az arca olyan volt, mint az ég, és abban (mozdulatlanul) állt

A sun and moon, which kept their course, and lighted

(Egy) Nap és (egy) Hold, amelyek megtartották pályájukat, és

The little O, the earth.

Megvilágították a kis O-t, a Földet.

DOLABELLA.

DOLABELLA

Most sovereign creature,--

A leglenyűgözőbb teremtés, –

CLEOPATRA.

KLEOPÁTRA

His legs bestrid the ocean; his rear’d arm

Lábai terpeszkedve (átfogták) az óceánt, kitárt karja

Crested the world: his voice was propertied

a világ sisakdísze: a hangja olyanformán szólt,

As all the tuned spheres, and that to friends;

Mint az összes megcsendített szféra, azaz (mégpedig) barátokhoz:

But when he meant to quail and shake the orb,

De ha meghunyászkodásra kívánta késztetni vagy megrázni a földgolyót,

He was as rattling thunder. For his bounty,

(Akkor) tomboló dörgés volt. Ami a bőkezűségét illeti,

There was no winter in’t; an autumn ’twas

Abban nem volt tél: ősz volt az,

That grew the more by reaping: his delights

Amely egyre nőtt (gyarapodott) az aratással: örömei

Were dolphin-like; they show’d his back above

Mint a delfinek, a hátukat mutatták

The element they liv’d in: in his livery

Az elem fölött, amelyben éltek: öltözetéhez (ruháján)

Walk’d crowns and crownets; realms and islands were

Koronák és diadémek jártak: királyságok és szigetek

As plates dropp’d from his pocket.

Mint érmék (fémpénzek) potyogtak ki a zsebéből.

William Shakespeare

The Tempest
(Prospero, Act V, Scene I)

Ye elves of hills, brooks, standing lakes, and groves;

William Shakespeare

A vihar
(Prospero, V. felvonás, 1. szín)

Ti, hegyek, patakok, álló (csendes) tavak és erdők tündérei;

And ye that on the sands with printless foot

És ti, akik a homokban nyomtalan lábbal (léptekkel)

Do chase the ebbing Neptune, and do fly him

Üldözitek (kergetitek) az apadó Neptunuszt, és menekültök előle,

When he comes back; you demi-puppets that

Mihelyt visszatér; ti, fél-babák, akik

By moonshine do the green sour ringlets make,

Holdfénynél fanyar ( mérgezett) gyűrűket tesztek a zöldbe (a fűbe),

Whereof the ewe not bites; and you whose pastime

Melyekbe az anyajuh (toklyó) nem harap (bele); és ti, akiknek mulatsága

Is to make midnight mushrooms, that rejoice

Éjfélkor gombákat sarjasztani, és akik örültök,

To hear the solemn curfew; by whose aid,--

Ha halljátok a (takarodót jelző) ünnepi harangszót; akiknek segítségével –

Weak masters though ye be,--I have bedimm’d

Legyetek bár ti gyönge mesterek – én elsötétítettem

The noontide sun, call’d forth the mutinous winds,

A déli napot, előhívtam a zendülő szeleket,

And ’twixt the green sea and the azur’d vault

És a zöld tenger és az azúrkék ég között kipattintottam

Set roaring war: to the dread rattling thunder

A tomboló háborút: a szörnyen lármás dörgéshez

Have I given fire, and rifted Jove’s stout oak

Tüzet adtam (vegyítettem), és Jupiter testes (vaskos) tölgyét saját

With his own bolt: the strong-bas’d promontory

Villámcsapásával hasítottam szét; (és) a szilárdan megalapozott

Have I made shake; and by the spurs pluck’d up

Hegyfokot (előhegyet) megrengettem, és sarkánál (gyökerénél) fogva téptem ki

The pine and cedar: graves at my command

A píniát és a cédrust: parancsomra sírboltok

Have wak’d their sleepers, op’d, and let them forth

Ébresztették (meg) alvóikat, megnyíltak, és kiengedték őket

By my so potent art. But this rough magic

Ilyen hatalmas művészetem nyomán. De (most) megtagadom

I here abjure; and, when I have requir’d

Ezt a nyers (alantas) mágiát; és mihelyt megkívántam (megidéztem)

Some heavenly music,--which even now I do,--

Egy kis égi muzsikát – amit éppen most megteszek –,

To work mine end upon their senses that

Hogy érzékeikbe rögzítsem szándékomat, akiknek

This airy charm is for, I’ll break my staff,

Ez a légies varázs szól, el fogom (akarom) törni pálcámat,

Bury it certain fathoms in the earth,

Néhány öl mélyre temetem (azt) a földbe,

And deeper than did ever plummet sound

És mélyebbre fogom (akarom) süllyeszteni könyvemet,

I’ll drown my book.

Mint (amilyen mélyre) függőón valaha is lemerült.

William Shakespeare

The Winter’s Tale
(Leontes, Camillo, Act I, Scne II)

LEONTES

William Shakespeare

Téli rege
(Leontes, Camillo, I. felvonás, 2. szín)

LEONTES

Ha’ not you seen, Camillo?

Hát nem láttad, Camillo?

(But that’s past doubt, you have, or your eye-glass

(Hiszen kétség nem fér hozzá: láttad, vagy pápaszemed

Is thicker than a cuckold’s horn) or heard?

Vastagabb, mint egy megcsalt férj szarva), vagy (nem) hallottad?

(For to a vision so apparent rumour

(Hiszen egy ilyen nyilvánvaló látvány esetén nem lehet

Cannot be mute) or thought? (for cogitation

Néma a pletyka), vagy (nem) gondoltad? (hiszen töprengés

Resides not in that man that does not think)

Nem lakik abban a férfiban, aki nem gondol ilyet),

My wife is slippery? If thou wilt confess,

Hogy a feleségem ravasz (minden hájjal megkent)? Ha azt akarod állítani,

Or else be impudently negative,

Vagy egyenesen szégyentelenül tagadni,

To have nor eyes nor ears nor thought, then say

Hogy nincs se szemed, se füled, se gondolatod, akkor mondd azt:

My wife’s a hobby-horse, deserves a name

A feleségem egy hobbi-ló, (és) ugyanúgy rászolgált

As rank as any flax-wench that puts to

A buja névre, mint bármely rohadt kurva, amelyik már

Before her troth-plight: say’t and justify’t!

Hűségesküje előtt tüzel (lefekszik): mondd ezt, és igazold (indokold) ezt!

CAMILLO

CAMILLO

I would not be a stander-by to hear

Nem ácsorognék (itt), ha hallanám,

My sovereign mistress clouded so, without

Hogy Úrnőmet így elhomályosítják (befeketítik), azonnali

My present vengeance taken: ’shrew my heart,

Bosszúállás nélkül: legyen átkozott (gonosz) a szívem,

You never spoke what did become you less

Ön soha nem beszélt (még ilyet), ami kevésbé illene

Than this; which to reiterate were sin

Önhöz, mint ez; amit elismételni ugyanolyan súlyos

As deep as that, though true.

Vétek volna, még ha igaz is.

LEONTES

LEONTES

Is whispering nothing?

(Hát akkor) a sugdolózás semmi?

Is leaning cheek to cheek? is meeting noses?

Arcot archoz támasztani (súrolni)? orral találkozni (érintkezni)?

Kissing with inside lip? stopping the career

Nyelves csókot adni? a nevetés pályáját megakasztani

Of laughing with a sigh? (a note infallible

Egy sóhajtással (csalhatatlan jele ez

Of breaking honesty)? horsing foot on foot?

Az esküszegésnek)? lábat lábbal fedeztetni?

Skulking in corners? wishing clocks more swift?

(Szoba)sarkokban lapítani? (arra) vágyni, hogy gyorsuljanak az órák?

Hours, minutes? noon, midnight? and all eyes

Órák, percek? délben, éjfélkor? És minden szem

Blind with the pin and web but theirs, theirs only,

Vakuljon meg a szürkehályogtól, csak az övék nem? az övék nem.

That would unseen be wicked? is this nothing?

Ez – látatlanul – erkölcstelen volna? ez semmi?

Why, then the world and all that’s in’t is nothing;

Hogy? Akkor a világ, és minden, ami benne van, semmi,

The covering sky is nothing; Bohemia nothing;

Az ég takarója semmi, Csehország semmi,

My wife is nothing; nor nothing have these nothings,

A feleségem semmi, és ezeknek a semmiknek nincs semmije,

If this be nothing.

Ha ez semmi.

Saját formahű fordításomban:

 

LEONTES

Nem láttad, Camillo?

De! Láttad! Másként ez a pápaszem

Vastagabb, mint egy férfiszarv!, se nem

Hallottad? hisz’ ha ilyet lát, a pletyka

Sose néma!, se nem gondoltad, ó,

Fafejű férfi, nem gondol effélét!),

Hogy ravasz az asszony? És ha bevallod,

Vagy van merszed mindezt tagadni, – hogy se

Szemed nincs, se füled, se eszed, akkor

Mondd: ez a nő egy játékparipa,

Mindenki ribanca, még jegybe sem jár,

S már ágyba bújt! Mondd ezt, és igazold őt!

CAMILLO

Csepülné csak más, ne féljen, az Úrnőt, –

Nem ácsorognék itt, de tíz körömmel

Állnék bosszút, bár legyen átkozott a

Szívem!... Ily méltatlanul Ön soha

Nem beszélt még! Elismételni is

Súlyos bűn volna, – még ha igaz is.

LEONTES

Hát suttogni semmi? Arcot és orrot

Egybefenni? Szájba nyalni? Nyögéssel

zárni a kacajt? (Holtbiztos jele

Ez a hitszegésnek)! Combot a combhoz?

Sarokba bújni? Tolni az időt?

Órát, percet! Délben, éjjel! Vakuljon

Meg mindenki, s ők lássanak? Csak ők?

S búgjanak, látatlanul? Semmi ez?

Akkor a világ s mi benne van is

Semmi, az ég burka semmi, Csehország

Semmi, nőm semmi, és semmije nincsen

E semmiknek, ha ez semmi.

William Shakespeare

Hamlet
(Hamlet, Act III, Scene 1)

To be, or not to be: that is the question: 

William Shakespeare

Hamlet
(Hamlet, III. felvonás, 1. szín)

Lenni vagy nem lenni, ez a kérdés –

Whether ’tis nobler in the mind to suffer 

Vajon nemesebb-e szellemileg eltűrni

The slings and arrows of outrageous fortune, 

A felháborító sors parittyaköveit és nyilait,

Or to take arms against a sea of troubles, 

Vagy fegyvert kell emelni a tengernyi viszontagság ellen,

And by opposing end them? To die: to sleep; 

És – ellenállva – bevégezni őket. Meghalni, aludni –

No more; and by a sleep to say we end 

Semmi több; és azt mondani, az alvással lezárjuk

The heart-ache and the thousand natural shocks 

Szívünk fájdalmát (gyötrelmét), és az ezernyi természetes megrázkódtatást,

That flesh is heir to, ’tis a consummation 

Amelynek húsunk örököse; beteljesedés az,

Devoutly to be wish’d. To die, to sleep; 

Ha alázatosan reménykedünk. Meghalni, aludni –

To sleep: perchance to dream: ay, there’s the rub; 

Aludni, netán álmodni… ej, itt a bökkenő:

For in that sleep of death what dreams may come 

Mert hogy e halálos alvás közben miféle álmok jöhetnek,

When we have shuffled off this mortal coil, 

Mihelyt levedlettük a halandóság összes kötelékét,

Must give us pause: there’s the respect 

Ez habozni késztet – ez a mérlegelés az,

That makes calamity of so long life; 

Ami egy ilyen hosszú élet siralmát okozza:

For who would bear the whips and scorns of time, 

Mert ki tűrné el a kor ostorcsapásait és szidalmait,

The oppressor’s wrong, the proud man’s contumely, 

A zsarnok rosszaságát (igazságtalanságát), a gőgös ember arcátlanságát,

The pangs of despised love, the law’s delay, 

A lefitymált szeretet sajdulásait, a törvény halogatását,

The insolence of office and the spurns 

A hatóság pökhendiségét és a rúgásokat,

That patient merit of the unworthy takes, 

Amelyeket a türelmes érdem kap a méltatlanoktól,

When he himself might his quietus make 

Ha ő maga megadhatná önmagának a végső megnyugvást

With a bare bodkin? who would fardels bear, 

Egy csupasz tőrrel? Ki hordozna terheket,

To grunt and sweat under a weary life, 

Hogy morogjon és verítékezzen a fáradságos élet súlya alatt,

But that the dread of something after death, 

Ha a halál utáni valamitől való rettegés nem –

The undiscover’d country from whose bourn 

A felderítetlen országtól, amelynek határairól még

No traveller returns, puzzles the will 

Nem tért vissza utazó –, ha ez nem ejtené zavarba az akaratot,

And makes us rather bear those ills we have 

És nem bírna rá minket, hogy inkább viseljük el a bajt, ami csak ér,

Than fly to others that we know not of? 

Mint hogy más bántalmakhoz meneküljünk, amelyekről semmit sem tudunk.

Thus conscience does make cowards of us all; 

Így gyávít el mindannyiunkat a megfontolás (értelem, lélek, lelkiismeret),

And thus the native hue of resolution 

És a döntések született színárnyalatát így


Is sicklied o’er with the pale cast of thought, 

Betegíti meg a gondolatok sápadt arckifejezése –

And enterprises of great pith and moment 

És nagy horderejű és nyomatékú vállalkozások

With this regard their currents turn awry, 

E szempont miatt sodródnak félre folyamatuk (áradásuk) közben,

And lose the name of action…

És veszítik el a tett nevet…

William Shakespeare

Julius Caesar
(Cassius, Act I, Scene II)

Well, honour is the subject of my story.

William Shakespeare

Julius Caesar
(Cassius, I. felvonás, 2. szín)

Nos, történetem témája a becsület.

I cannot tell what you and other men

Nem tudom elmondani, mit gondolsz te, és mit gondolnak mások

Think of this life; but, for my single self,

Erről az életről; de ami egyedi önmagamat illeti,

I had as lief not be as live to be

Én szívesebben nem lennék, mint hogy rettegésben

In awe of such a thing as I myself.

Éljek egy olyan dologtól, mint önmagam.

I was born free as Caesar; so were you:

Szabadnak születtem, mint Caesar; olyannak, mint te;

We both have fed as well, and we can both

Mindketten jól-tápláltak vagyunk, és mindketten

Endure the winter’s cold as well as he:

Ugyanúgy kibírjuk a tél hidegét, mint ő:

For once, upon a raw and gusty day,

Egyszer, egy nyirkos és viharos napon –

The troubled Tiber chafing with her shores,

A zavaros Tiberis korbácsolta a partjait –

Caesar said to me ’Darest thou, Cassius, now

Caesar így szólt hozzám: „Be mersz most ugrani velem,

Leap in with me into this angry flood,

Cassius, ebbe a haragos folyóba,

And swim to yonder point?’ Upon the word,

És át mersz úszni velem amott, addig a pontig?” Erre a szóra –

Accoutred as I was, I plunged in

Felpáncélozva, ahogy voltam – lemerültem,

And bade him follow; so indeed he did.

És hívtam, kövessen; valóban így tett.

The torrent roar’d, and we did buffet it

A folyam bőgött, mi meg csak öklöztük

With lusty sinews, throwing it aside

Duzzadó izmokkal, félrelöktük a vizet

And stemming it with hearts of controversy;

És harcias szívvel nekifeszültünk.

But ere we could arrive the point proposed,

De még mielőtt elértük volna a kitűzött pontot,

Caesar cried ’Help me, Cassius, or I sink!’

Caesar felkiáltott: „Segítség, Cassius, vagy elsüllyedek!”

I, as Aeneas, our great ancestor,

Én meg, amint Aeneas, nagy elődünk,

Did from the flames of Troy upon his shoulder

Kivitte vállain Trója lángjaiból

The old Anchises bear, so from the waves of Tiber

Az öreg Anchisest, úgy szedtem ki a Tiberis hullámaiból

Did I the tired Caesar. And this man

A kimerült Caesart. És ez az ember

Is now become a god, and Cassius is

Most istenné vált, Cassius pedig

A wretched creature and must bend his body,

Egy nyomorult kreatúra, és földig kell hajolnia,

If Caesar carelessly but nod on him.

Ha Caesar amúgy hanyagul felé biccent.

He had a fever when he was in Spain,

Volt lázrohama is, amikor Spanyolországban járt,

And when the fit was on him, I did mark

És amikor a görcs megrohanta, én észrevettem,

How he did shake: ’tis true, this god did shake;

Hogyan döngette; ez az igazság: reszketett ez az isten;

His coward lips did from their colour fly,

Ajkai gyáván feladták színüket,

And that same eye whose bend doth awe the world

És ugyanaz a szem, amely rettegésbe hajszolta a világot,

Did lose his lustre: I did hear him groan:

Elveszítette fényét; hallottam őt nyöszörögni;

Ay, and that tongue of his that bade the Romans

Igen, és a nyelve, amely arra késztette a rómaiakat, hogy

Mark him and write his speeches in their books,

Figyeljenek rá és írják be könyveikbe a beszédeit,

Alas, it cried ’Give me some drink, Titinius,’

Jaj, azt kiáltotta: „Adj innom valamit, Titinius”,

As a sick girl. Ye gods, it doth amaze me

Mint egy beteg kislány. Istenek, ti! ámulatba ejt,

A man of such a feeble temper should

Hogy egy ilyen gyenge kötésű férfi így

So get the start of the majestic world

Elébe vághat a felséges világnak (lebírhatja a felséges világot),

And bear the palm alone.

És egymaga viheti a pálmát.

William Shakespeare

King Lear
(Lear, Fool, Kent, Act I, Scene IV)

FOOL

William Shakespeare

Lear király
(Lear, Bolond, Kent, I. felvonás, 4. szín)

BOLOND

Truth’s a dog must to kennel; he must be whipped

Az igazság egy kutya, ólban a helye; ki kell korbácsolni,

out, when Lady the brach may stand by the fire and stink.

míg Madám Szuka állhat a tűz körül és bűzölöghet.

KING LEAR

LEAR

A pestilent gall to me!

Micsoda halálos arcátlanság velem szemben!

FOOL

BOLOND

Sirrah, I’ll teach thee a speech.

Fickó, meg akarlak tanítani, hogyan beszélj.

KING LEAR

LEAR

Do.

Tedd.

FOOL

BOLOND

Mark it, nuncle:

Jegyezd meg, bácsi:

Have more than thou showest,

Légy gazdagabb, mint amennyit mutatsz,

Speak less than thou knowest,

Beszélj kevesebbet, mint amennyit tudsz,

Lend less than thou owest,

Kevesebbet adj kölcsön, mint amennyi van,

Ride more than thou goest,

Lovagolj többet, mint amennyit gyalogolsz,

Learn more than thou trowest,

Tanulj meg többet, mint amennyit el is hiszel,

Set less than thou throwest;

Kisebb tétre tegyél, mint amennyit dobsz,

Leave thy drink and thy whore,

Hagyd el italodat és kurvádat,

And keep in-a-door,

És maradj otthon,

And thou shalt have more

És akkor többed lesz,

Than two tens to a score.

Mint két tízesed egy húszasra.

KENT

KENT

This is nothing, fool.

Ez semmi, bolond.

FOOL

BOLOND

Then ’tis like the breath of an unfee’d lawyer; you

Akkor ez annyi, mint egy fizetetlen ügyvéd lehelete;

gave me nothing for’t. Can you make no use of

semmit sem adtál nekem érte. Nem tudsz kezdeni semmit

nothing, nuncle?

a semmivel, bácsi?

KING LEAR

LEAR

Why, no, boy; nothing can be made out of nothing.

Miért? nem, fiú! Semmiből nem lehet csinálni semmit.

William Shakespeare

A Midsummer Night’s Dream
(Theseus, Act V, Scene I)

I never may believe

William Shakespeare

Szentivánéji álom
(Thézeusz, V. felvonás, 1. szín)

Én sosem tudom elhinni

These antique fables, nor these fairy toys.

Ezeket a furcsa históriákat, sem ezeket a tündérmeséket.

Lovers and madmen have such seething brains,

(A) szerelmeseknek és őrülteknek olyan forrongó (fövő) agya van,

Such shaping fantasies, that apprehend

Olyan formáló (alkotó) képzelete, hogy többet

More than cool reason ever comprehends.

Megsejtenek, mint amennyit (a) hűvös értelem valaha is megérthet.

The lunatic, the lover and the poet

A holdkóros (az őrült), a szerelmes és a költő

Are of imagination all compact:

Képzeletből van egészen összegyúrva.

One sees more devils than vast hell can hold,

Az egyik több ördögöt lát, mint amennyi befér a hatalmas pokolba;

That is, the madman: the lover, all as frantic,

Ez (ilyen) az őrült. A szerelmes – (aki) épp ugyanilyen eszeveszett –

Sees Helen’s beauty in a brow of Egypt:

Egy egyiptomi homlokban látja meg (fedezi fel) Heléna szépségét.

The poet’s eye, in fine frenzy rolling,

A költő szeme, miközben nemes őrjöngésben forog,

Doth glance from heaven to earth, from earth to heaven;

Égből a földre, földről az égbe pillant;

And as imagination bodies forth

És ahogyan a képzelet testet ad

The forms of things unknown, the poet’s pen

Az ismeretlen dolgok formáinak, a költő tolla

Turns them to shapes and gives to airy nothing

Alakokká formálja (megmunkálja) azokat, és térbeli

A local habitation and a name.

Lakást és nevet kölcsönöz a légies semminek.

Such tricks hath strong imagination,

Az erős képzelet olyan fortélyokra képes,

That if it would but apprehend some joy,

Hogy ha csak megsejteni szeretne valamilyen örömet,

It comprehends some bringer of that joy;

Már ennek az örömnek az okozóját (is) felidézi;

Or in the night, imagining some fear,

Vagy éjszaka, ha az ember valamilyen borzalmat álmodik (elképzel),

How easy is a bush supposed a bear!

Milyen könnyen véli a bokrot medvének!

Saját formahű fordításomban:

 

Én sose hittem

E különc beszédnek s tündérmeséknek.

Rajongók s őrültek forró agya

És ezerforma délibábja többet

Sejt meg, mint amit hűvös ész megért.

Az eszelős, a szerelmes, a költő:

Mindhárom merő képzelet. Az egyik,

Az őrült, több gonoszt lát, mint amennyit

Győz a mély pokol. A szerelmes őrült

A kreolban is meglátja Helénát.

Költő szeme, lágy mámorban ragyogva,

Égből földre, földről meg égbe pillant;

És ahogy a képzelet ismeretlen

Dolgoknak testet ad, az ő papírján

Formák gyülekeznek, s a légi semmi

Helyet és nevet talál gyökerének.

Az erős képzelet úgy hiteget,

Hogy – ha csak egy csöpp kis gyönyörre vágyik –,

Már meg is látta a gyönyör hozóját.

Vagy éjjel, ha rettegve képzelődünk,

Könnyű medvének nézni a bozótot!

William Shakespeare

Othello
(Othello, Act IV, Scene II)

Had it pleas’d heaven

William Shakespeare

Othello
(Othello, IV. felvonás, 2. szín)

Ha úgy tetszett volna az égnek,

To try me with affliction; had they rain’d

Hogy szenvedéssel tegyen próbára, (akkor) a fájdalmak

All kinds of sores and shames on my bare head;

És szégyen(érzetek) minden fajtáját lezuhintotta volna tar fejemre,

Steep’d me in poverty to the very lips;

Szegénységbe merített (áztatott) volna egészen az ajkamig,

Given to captivity me and my utmost hopes;

Fogságra adott volna engem és reményeimet, – (én akkor is)

I should have found in some place of my soul

Találtam volna lelkemnek valamelyik részén

A drop of patience: but, alas, to make me

Egy csepp türelmet; de, jaj! engem egy merev (fix) figurává (számjeggyé, bábuvá)

A fixed figure for the time, for scorn

Tegyen, hogy a gúny ideje (épp) erre a

To point his slow unmoving finger at!… oh, oh.

Pontra irányítsa lomha, mozdulatlan mutatóit… óh, óh.

Yet could I bear that too; well, very well:

De még ezt is el tudnám viselni, jól, nagyon jól:

But there, where I have garner’d up my heart;

Azonban ott, ahol a szívemet őriztem,

Where either I must live or bear no life,

Ahol vagy élnem kell, vagy semmi életet nem viselek el,

The fountain from the which my current runs,

A forrástól, – amelyből folyóm futását veszi,

Or else dries up; to be discarded thence!

Vagy egyébként kiszárad, – hogy onnan valaki elűzzön (kidobva lenni),

Or keep it as a cistern for foul toads

Vagy az csak ciszternának maradjon meg, hogy (abban) undorító varangyok

To knot and gender in! Turn thy complexion there,

Összeragadjanak és üzekedjenek! Fordítsd (hát) oda arcodat; (?)

Patience, thou young and rose-lipp’d cherubin,

Türelem, te ifjú és rózsás ajkú kerub,

Ay, there, look grim as hell!

Olyan ádáznak nézek ki, mint a pokol!

William Shakespeare

Timon of Athens
(Alcibiades, Timon, Act IV, Scene 3)

TIMON

William Shakespeare

Athéni Timon
(Alkibiades, Timon, IV. felvonás, 3. szín)

TIMON

The gods confound them all in thy conquest;

Pusztítsanak el az istenek minden (athénit) hódításod alatt,

And thee after, when thou hast conquer’d!

És aztán téged, miután hódítottál!

ALCIBIADES

ALKIBIADES

Why me, Timon?

Engem miért, Timon?

TIMON

TIMON

That, by killing of villains,

Mert arra születtél, hogy gazemberek

Thou wast born to conquer my country.

Gyilkosaként hódítsd meg országomat:

Put up thy gold: go on,--here’s gold,--go on;

Tartsd meg az aranyad. Menj tovább. Van itt arany. Menj tovább.

Be as a planetary plague, when Jove

Légy (olyan), mint egy bolygó-pestis, ha Jupiter

Will o’er some high-viced city hang his poison

Majd ki(sz)akasztja mérgét (büntetését) egy fölöttébb bűnös város

In the sick air: let not thy sword skip one:

Fölött a beteg levegőbe. Senkit ne ugorjon át a kardod.

Pity not honour’d age for his white beard;

Részvét ne tisztelje a kort (az öregeket) fehér szakálláért;

He is an usurer: strike me the counterfeit matron;

Ő (csak) uzsorás. Vágd le (nekem) a színlelő matrónát;

It is her habit only that is honest,

Csak a ruházata becsületes,

Herself’s a bawd: let not the virgin’s cheek

Ő maga kerítőnő. Ne engedd, hogy egy szűz arca

Make soft thy trenchant sword; for those milk-paps,

Meglágyítsa metsző kardodat; ezek a tejfehér melldombocskák

That through the window-bars bore at men’s eyes,

Ugyanis, amelyek az ablakrácsokon át a férfiak szemébe fúródnak,

Are not within the leaf of pity writ,

Nincsenek azok listáján, akik részvétet érdemelnek,

But set them down horrible traitors: spare not the babe,

Sőt sorold be őket a szörnyű árulók közé. Ne kíméld a csecsemőt,

Whose dimpled smiles from fools exhaust their mercy;

Akinek gödröcskés mosolya a bolondok (egész) könyörületét kiszívja;

Think it a bastard, whom the oracle

Gondold (azt), fattyú ő, akiről a jósda

Hath doubtfully pronounced thy throat shall cut,

Kétértelműen megjövendölte, hogy átvágják a torkát,

And mince it sans remorse: swear against objects;

És vagdald fel lelkiismeret-furdalás nélkül. Átkozz meg mindent (tárgyat), amit feléd nyújtanak;

Put armour on thine ears and on thine eyes;

Bújtasd (olyan) fegyverzetbe a füledet és a szemedet,

Whose proof, nor yells of mothers, maids, nor babes,

Amely (olyan) ellenálló, hogy sem az anyák, lányok és csecsemők sikoltása(i),

Nor sight of priests in holy vestments bleeding,

Sem szent miseruhában elvérző papok látványa nem

Shall pierce a jot. There’s gold to pay soldiers:

Döfi át egy hajszálnyira sem. Itt az arany, hogy kifizesd a katonáid;

Make large confusion; and, thy fury spent,

Terjessz (terjeszd a) pusztulást! És ha haragod elszállt,

Confounded be thyself! Speak not, be gone.

Takarodj el te is! Ne mondj semmit; menj!

William Shakespeare

Romeo and Juliet
(Mercutio, Act I, Scene IV)

O, then, I see Queen Mab hath been with you.

William Shakespeare

Rómeó és Júlia
(Mercutio, I. felvonás, 4. szín)

Ó, akkor látom: Mab királynő volt (járt) nálad.

She is the fairies’ midwife, and she comes

Ő a tündérek bábája, és (ha) jön, (akkor)

In shape no bigger than an agate-stone

Nem nagyobb alakban (jön), mint egy agátkő

On the fore-finger of an alderman,

Egy tanácsnok mutatóujján –

Drawn with a team of little atomies

Kicsiny atomok csapata húzza át őt

Athwart men’s noses as they lie asleep;

Az emberek orrán, amikor aludva fekszenek.

Her wagon-spokes made of long spiders’ legs,

Fogata egy üres mogyoró(héj),

The cover of the wings of grasshoppers,

(Amelyet) az asztalos mókus csinált, vagy az öreg légykukac,

The traces of the smallest spider’s web,

Ősidők óta a tündérek bognárja.

The collars of the moonshine’s watery beams,

Kocsiküllőit hosszú póklábakból készítették (vannak csinálva);

Her whip of cricket’s bone, the lash of film,

A fedelet szöcskeszárnyakból;

Her wagoner a small grey-coated gnat,

Az istrángok a legkisebb (legvékonyabb) pókhálóból;

Not so big as a round little worm

Vállhámja holdfény vizes sugaraiból;

Prick’d from the lazy finger of a maid;

Ostora tücsökcsontból; az ostorszíj ökörnyálból.

Her chariot is an empty hazel-nut

A kocsisa egy kis szürke kabátos szúnyog,

Made by the joiner squirrel or old grub,

Félig sem oly nagy, mint egy kis kerek kukac,

Time out o’ mind the fairies’ coachmakers.

(Amelyet) felcsípett egy szolgálólány lusta ujja.

And in this state she gallops night by night

És ebben az állapotban átvágtázik ő éjszakáról éjszakára

Through lovers’ brains, and then they dream of love;

A szeretők agyán, és akkor ők a szerelemről álmodnak;

O’er courtiers’ knees, that dream on court’sies straight,

Udvaroncok térdein át, akik rögtön (kapásból) pukedlikról álmodnak;

O’er lawyers’ fingers, who straight dream on fees,

Ügyvédek ujjain át, akik rögtön tiszteletdíjakról álmodnak;

O’er ladies ’ lips, who straight on kisses dream,

Hölgyek ajkán át, akik rögtön csókokról álmodnak,

Which oft the angry Mab with blisters plagues,

És akiket a dühöngő Mab pattanásokkal gyötör,

Because their breaths with sweetmeats tainted are:

Mert lélegzetük cukorkáktól (nyalánkságoktól) fertőzött.

Sometime she gallops o’er a courtier’s nose,

Olykor egy udvaronc orrán át vágtázik,

And then dreams he of smelling out a suit;

És akkor az (udvaronc) arról álmodik, hogy kiszagoljon egy kérelmet.

And sometime comes she with a tithe-pig’s tail

Olykor pedig dézsma-sertés farkával jön el,

Tickling a parson’s nose as a’ lies asleep,

És cirógatja vele egy plébános orrát, miközben az alszik;

Then dreams, he of another benefice:

Akkor a (plébános) újabb javadalomról álmodik.

Sometime she driveth o’er a soldier’s neck,

Olykor egy katona nyakán hajt át;

And then dreams he of cutting foreign throats,

És akkor a (katona) idegen torkok átvágásáról álmodik,

Of breaches, ambuscadoes, Spanish blades,

Áttörésekről, rejtekhelyekről, spanyol pengékről,

Of healths five-fathom deep; and then anon

Ötölnyi mély(en fekvő) proszitokról (koccintásokról); máskor meg

Drums in his ear, at which he starts and wakes,

A (katona) fülébe dobol, mire az megrezzen és felébred,

And being thus frighted swears a prayer or two

És – miután így megrémült – káromkodik egy imát, vagy kettőt,

And sleeps again. This is that very Mab

Majd megint elalszik. Hát ez, épp ez Mab,

That plats the manes of horses in the night,

Aki lovak sörényét befonja éjszakánként,

And bakes the elflocks in foul sluttish hairs,

És a tündértincseket összesüti dögletes, loncsos hajakba,

Which once untangled, much misfortune bodes:

Ami – ha egykor kibogozták – sok kárhozatot jelent.

This is the hag, when maids lie on their backs,

Ez a vén boszorka, aki – ha a lányok hanyatt feküsznek –

That presses them and learns them first to bear,

Megnyomja őket és először megtanítja őket (hogyan kell) hordani,

Making them women of good carriage:

(Aztán) jó magaviseletű asszonyokká teszi őket.

This is she –

Hát ilyen ő –

William Shakespeare

Twelfth Night
(Duke, Act I, Scene I)

If music be the food of love, play on;

William Shakespeare

Vízkereszt, vagy amit akartok
(Herceg, I. felvonás, 1. szín)

Ha a muzsika a szerelem tápláléka, akkor játsszatok tovább;

Give me excess of it, that, surfeiting,

Adjatok nekem túl sokat abból, hogy – miután megcsömörlöttem –

The appetite may sicken, and so die.

Megbetegedjen az étvágy és így elhaljon.

That strain again! it had a dying fall:

Még egyszer ezt a melódiát! Haldokolva ért véget (az imént);

O, it came o’er my ear like the sweet sound,

Ó, úgy jött át fülemen, mint egy (az) édes dallam,

That breathes upon a bank of violets,

Amely ibolyasövényen át oson,

Stealing and giving odour! Enough; no more:

Illatot lopva és adva! Elég, ne többet!

’Tis not so sweet now as it was before.

Ez most (már) nem olyan édes, mint volt előbb.

O spirit of love! how quick and fresh art thou,

Ó, szerelem szelleme, milyen eleven vagy te és friss!

That, notwithstanding thy capacity

Hogy noha felfogóképességed (befogadóképességed)

Receiveth as the sea, nought enters there,

Úgy fogad be, mint a tenger, semmi nem lép (nyomul) be ott,

Of what validity and pitch soe’er,

Legyen bármilyen értékes és magasrendű,

But falls into abatement and low price,

Ami ne szűnne (fogyatkozna) meg (ne enyészne el) rögtön, és ne veszíterné el az árát

Even in a minute: so full of shapes is fancy

Egyetlen perc alatt. Ilyen (ennyire) csupa formaváltozat a szerelmi tetszés (képzelet),

That it alone is high fantastical.

Hogy az (már) magában roppant káprázatos (fantasztikus).

William Shakespeare

Hamlet
(Hamlet, Horatio, Act I, Scene IV)

HAMLET

William Shakespeare

HAMLET
Hamlet, Horatio, I. felvonás, 4. szín)

HAMLET

The king doth wake to-night and takes his rouse,

A király (ma) éjjel fenn marad és tivornyázik,

Keeps wassail, and the swaggering up-spring reels;

Dáridót tart és dübörgő dobbantó-táncot rop (majd):

And, as he drains his draughts of Rhenish down,

És miközben lehajtja rajnai huzatait (kortyait),

The kettle-drum and trumpet thus bray out

Az üstdob és trombita így kürtöli ki (recsegi szét)

The triumph of his pledge.

Áldomásának diadalát (diadalmas beteljesedését).

HORATIO

HORATIO

Is it a custom?

Ez így szokás?

HAMLET

HAMLET

Ay, marry, is’t:

Ej, de még mennyire!

But to my mind, though I am native here

Csakhogy véleményem szerint – habár én (is) innen származom,

And to the manner born, it is a custom

És beleszülettem e hagyományba – ez a szokás

More honour’d in the breach than the observance.

Több tisztességet hoz, ha megtörjük, mint ha megtartjuk.

This heavy-headed revel east and west

E nehéz-fejű (kába-fejű) orgiázás miatt szólnak meg

Makes us traduced and tax’d of other nations:

És hibáztatnak minket más nemzetek keleten és nyugaton.

They clepe us drunkards, and with swinish phrase

Részegesnek hívnak minket, és disznó jelzőkkel

Soil our addition; and indeed it takes

Szennyezik be hírnevünket, és valóban elveszi

From our achievements, though perform’d at height,

Tetteinkből (eredményeinkből) (közben) – bár tökéletesen vittük végbe őket –

The pith and marrow of our attribute.

Hírnevünk (tekintélyünk) lényegét és velejét.

So, oft it chances in particular men,

Így esik meg gyakran bizonyos embereknél,

That for some vicious mole of nature in them,

Akik természetüknek valamely káros foltja (hibája, bélyege) miatt,

As, in their birth--wherein they are not guilty,

Vagy születésüknél fogva, amiről nem tehetnek

Since nature cannot choose his origin--

(Hiszen a természet nem választhatja ki származását),

By the o’ergrowth of some complexion,

Vagy valamely vonás (tulajdonság) elburjánzása miatt,

Oft breaking down the pales and forts of reason,

Amely gyakran széttöri az ész kerítéseit (korlátait) és erődítményeit,

Or by some habit that too much o’er-leavens

Vagy valamilyen viselkedés miatt, amely túlságosan megerjeszti (átitatja)

The form of plausive manners, that these men,

A közmegegyezéses illem formáit… hogy ezek az emberek,

Carrying, I say, the stamp of one defect,

Akik, mondom, egyetlen hiba bélyegét hordják,

Being nature’s livery, or fortune’s star,--

Legyen az a természet (ismertető)jegye vagy a sors csillag(rendelése),

Their virtues else--be they as pure as grace,

Egyéb erényei legyenek olyan tiszták, mint a kegyelem,

As infinite as man may undergo--

És oly végtelen számúak, amennyi csak kitelik egy embertől,

Shall in the general censure take corruption

Az általános (össz)megítélés (színe előtt) megfertőződnek (meggyengülnek)

From that particular fault: the dram of eale

Ettől a részleges hibától: (ez az) egy csöpp baj (rossz)

Doth all the noble substance of a doubt

Gyakran kioltja az egész nemes szubsztanciát,

To his own scandal.

Saját szégyenére.

William Shakespeare

Coriolan
(Coriolan, Act III, Scene I)

What may be sworn by, both divine and human,

William Shakespeare

Coriolanus
(Coriolanus, III. felvonás, 1. szín)

Amelyekre esküdni lehet, azok a dolgok – legyenek isteniek vagy emberiek –

Seal what I end withal! This double worship,

Pecsételjék meg, amivel zárom. Ennek a kettős vezetésnek,

Where one part does disdain with cause, the other

Ahol az egyik rész (fél) okkal veti meg (a másikat), a másik (pedig)

Insult without all reason, where gentry, title, wisdom,

Minden ok nélkül kárörvendően ujjong; ahol köznemesség, cím, bölcsesség

Cannot conclude but by the yea and no

Semmit sem képes eldönteni, (hacsak nem) az általános tudatlanság

Of general ignorance,--it must omit

„Igen”-jével és „nem”-ével – ennek el kell hanyagolnia

Real necessities, and give way the while

A valóban aggasztó kérdéseket (szükségszerűségeket), és ehelyett

To unstable slightness: purpose so barr’d,

Ingatag (változó) semmiségekkel kell foglalkoznia. Ha az igazi szándék

it follows,

ekképp meghiúsul (korlátozódik), abból az következik,

Nothing is done to purpose. Therefore, beseech you,--

Hogy semmi sem történik értelmesen. Ezért (hát) kérlek titeket, –

You that will be less fearful than discreet,

Akik kevésbé gyávák akartok lenni, mintsem körültekintőek,

That love the fundamental part of state

Akik jobban szeretitek az állam alapjait (alapvető törvényeit),

More than you doubt the change on’t, that prefer

Mintsem hogy félnétek a változástól; akik többre tartjátok a

A noble life before a long, and wish

Nemes életet a hosszúnál, s akik kockára tennétek

To jump a body with a dangerous physic

Egy veszedelmes gyógymóddal egy emberéletet,

That’s sure of death without it, at once pluck out

Mert nélküle biztos a halál – azonnal tépjétek ki

The multitudinous tongue; let them not lick

A sokféle nyelvet (=a tömegek nyelvét)! Ne hagyjátok, hogy nyalogassa

The sweet which is their poison: your dishonour

Az édeset, ami számára (számukra) méreg. A ti szégyenetek

Mangles true judgment and bereaves the state

Eltorzítja a helyes ítélőerőt, és megfosztja az államot

Of that integrity which should become’t,

Az őt megillető feddhetetlenségtől (integritástól),

Not having the power to do the good it would,

Minthogy nincsen ereje megtenni a Jót, amit szeretne,

For the in which doth control’t.

A Rossz miatt, ami irányítja (hatalmában tartja).

William Shakespeare

The Merchant of Venice
(Jessica, Lorenzo, Act V, Scene I)

JESSICA

William Shakespeare

A velencei kalmár
(Jessica, Lorenzo, V. felvonás, 1. szín)

JESSICA

I am never merry when I hear sweet music.

Soha nem vagyok vidám, ha édes muzsikát hallok.

LORENZO

LORENZO

The reason is, your spirits are attentive:

Az oka: életszellemeid feszültek (túl éberek):

For do but note a wild and wanton herd,

Mert figyelj csak a (egy) vad és féktelen falkára,

Or race of youthful and unhandled colts,

Vagy az ifjú és betöretlen csikók fajtájára:

Fetching mad bounds, bellowing and neighing loud,

Vadul szökkennek, bőgnek és hangosan nyerítenek,

Which is the hot condition of their blood;

Ez (ami) vérüknek forró adottsága, –

If they but hear perchance a trumpet sound,

De ha véletlenül trombitaharsanást hallanak,

Or any air of music touch their ears,

Vagy bármilyen zene üti meg fülüket,

You shall perceive them make a mutual stand,

Látni fogod, egyszeriben megtorpan mindegyik,

Their savage eyes turn’d to a modest gaze

Vad szemük szelíd tekintetté változik (-re vált)

By the sweet power of music: therefore the poet

A muzsika édes hatalmától: ezért találta ki

Did feign that Orpheus drew trees, stones and floods;

A költő, hogy Orpheus magához vonzott fákat, köveket és folyókat,

Since nought so stockish, hard and full of rage,

Mert semmi nem olyan tuskó (érzéketlen), kemény és merő harag,

But music for the time doth change his nature.

Hogy a muzsika ne változtatná meg egy időre a természetét, –

The man that hath no music in himself,

Az az ember, amelyikben nincs muzsika belül,

Nor is not moved with concord of sweet sounds,

És az édes hangzatok harmóniája sem tudja megindítani,

Is fit for treasons, stratagems and spoils;

Az kész az árulásra, furfangokra és kártevésekre,

The motions of his spirit are dull as night

Életszellemeinek indulatai sötétek (komorak), mint az éjszaka,

And his affections dark as Erebus:

És vonzalmai sötétek, mint Erebosz:

Let no such man be trusted. Mark the music.

Ne bízz az ilyen emberben: – hallgasd a muzsikát!

William Shakespeare

Troilus and Cressida
(Ulysses, Act III, Scene III)

Time hath, my lord, a wallet at his back,

William Shakespeare

Troilus és Cressida
(Ulysses, III. felvonás, 3. szín)

Az Idő, uram, tarisznyát hord a hátán,

Wherein he puts alms for oblivion,

Amelybe alamizsnát dug a feledésnek,

A great-sized monster of ingratitudes:

A hálátlanság hatalmas szörnyetegének.

Those scraps are good deeds past; which are devour’d

Ezek a morzsák az elmúlt jótettek, amelyek oly gyorsan elemésztődtek,

As fast as they are made, forgot as soon

Mint ahogy megtörténtek, úgy feledték el azonnal (őket).

As done: perseverance, dear my lord,

Az állhatatosság, drága jó uram,

Keeps honour bright: to have done is to hang

Megszilárdítja a hírnév fényét; késznek lenni azt jelenti: teljesen

Quite out of fashion, like a rusty mail

Kifele lógni a divatból, mint egy rozsdás vértezet

In monumental mockery. Take the instant way;

Nevetséges emlékműként. Válasszátok a legközvetlenebb utat;

For honour travels in a strait so narrow,

A tisztesség ugyanis egy olyan keskeny szoros felé húz,

Where one but goes abreast: keep then the path;

Ahol csak egy mehet az élen. Tartsátok tehát az ösvényt;

For emulation hath a thousand sons

Mert az irigy becsvágynak ezer fia van,

That one by one pursue: if you give way,

És egyik követi a másikat. Ha feladjátok az utat,

Or hedge aside from the direct forthright,

Vagy letértek a közvetlen, egyenes útról,

Like to an enter’d tide, they all rush by

Mint egy beszakadt áradat, mind elzúg mellettetek,

And leave you hindmost;

És leghátul hagy;

Or like a gallant horse fall’n in first rank,

Vagy mint egy nemes paripa, amely elbukott az első sorban,

Lie there for pavement to the abject rear,

Feküsztök ott – mint kövezet – a szánalmas utóvéd lába alatt,

O’er-run and trampled on: then what they do in present,

Amely átdübörög rajtatok és letipor. Ezért hát annak, amit ők a jelenben tesznek

Though less than yours in past, must o’ertop yours;

– Bár értéktelenebb, mint amit ti tettetek a múltban – túl kell a tieiteket szárnyalnia;

For time is like a fashionable host

Az Idő ugyanis olyan, mint egy buzgó vendéglős,

That slightly shakes his parting guest by the hand,

Aki futólag megrázza a távozó vendég kezét,

And with his arms outstretch’d, as he would fly,

És kitárt karral, mintha repülni szeretne,

Grasps in the comer: welcome ever smiles,

A nyakába omlik az érkezőnek. Az érkezés mindig nevet,

And farewell goes out sighing. O, let not virtue seek

A távozás viszont sóhajjal megy el. Az erény ne keressen

Remuneration for the thing it was; For beauty, wit,

Jutalmat azért, ami egyszer volt. Mert szépség, ész,

High birth, vigour of bone, desert in service,

Előkelő születés, testi erő, háborús érdemérem,

Love, friendship, charity, are subjects all

Szerelem, barátság, jóság: mind alá vannak vetve

To envious and calumniating time.

Az irigy és rágalmazó Időnek.

One touch of nature makes the whole world kin,

Egy közös vonás rokonná teszi az egész világot:

That all with one consent praise new-born gawds,

Mindenki egyöntetűen dicséri a ma-született semmiségeket,

Though they are made and moulded of things past,

Noha azok elmúlt dolgokból születtek és formálódtak,

And give to dust that is a little gilt

És hogy a port, amely egy kissé meg van aranyozva,

More laud than gilt o’er-dusted.

Többre tartja, mint az aranyat, amelyet por fed.

The present eye praises the present object.

A jelenre irányuló szem azt a tárgyat dicséri, amely épp előtte van.

Then marvel not, thou great and complete man,

Ne csodálkozz hát, te nagy és tökéletes férfi,

That all the Greeks begin to worship Ajax;

Ha minden görög bálványozni kezdi Ajaxot;

Since things in motion sooner catch the eye

A mozgásban lévő dolog ugyanis hamarabb megfogja a szemet,

Than what not stirs.

Mint ami meg se moccan.

William Shakespeare

King John (Prince Henry, Salisbury, King John, Act V, Scene VII)

PRINCE HENRY

William Shakespeare

János Király (Henrik herceg, Salisbury, János király, V. felvonás, 7. szín)

HENRIK HERCEG

O vanity of sickness! fierce extremes

Ó, betegség illúziója! A kegyetlen végleteket,

In their continuance will not feel themselves.

Ha hosszan tartanak, nem érzi az ember.

Death, having prey’d upon the outward parts,

A halál, mihelyt zsákmányul ejtette a külső részeket,

Leaves them invisible, and his siege is now

Elhagyja őket láthatatlanul, és aztán ostrom alá veszi

Against the mind, the which he pricks and wounds

A szellemet, amelyet furcsa agyrémek

With many legions of strange fantasies,

Légióival döfköd és megsebez:

Which, in their throng and press to that last hold,

Ezek az utolsó menedékhely (felé való) tolongásuk és tülekedésük közben

Confound themselves. ’Tis strange that death should sing.

megsemmisítik egymást. Különös dolog, hogy a halál (még) énekel!

I am the cygnet to this pale faint swan,

Én vagyok e sápadt, fakó hattyú fiókája,

Who chants a doleful hymn to his own death,

Amely fájdalmas himnuszt énekel saját halálára,

And from the organ-pipe of frailty sings

És az esendőség orgonasípjából

His soul and body to their lasting rest.

Lelkét és testét örök nyugalomba dalolja.

SALISBURY

SALISBURY

Be of good comfort, prince; for you are born

Ne csüggedj, Herceg, hiszen te arra születtél,

To set a form upon that indigest

Hogy formát adj annak a káosznak,

Which he hath left so shapeless and so rude.

Amelyet ő olyan alaktalanul és olyan nyersen hátrahagyott.

 

 

Enter Attendants, and Bigot, carrying King John in a chair

Bigot jön kísérőkkel, akik János királyt hozzák egy széken

 

 

KING JOHN

JÁNOS KIRÁLY

Ay, marry, now my soul hath elbow-room;

Igen, biztos, a lelkem most tért nyert a könyökével;

It would not out at windows nor at doors.

Sem az ajtón, sem az ablakon nem akart kimenni.

There is so hot a summer in my bosom,

Olyan forró nyár van a mellemben,

That all my bowels crumble up to dust:

Hogy minden belem porrá mállik szét.

I am a scribbled form, drawn with a pen

Odafirkantott figura vagyok, tollal egy

Upon a parchment, and against this fire

Pergamenre rajzolva, és ebben a tűzben

Do I shrink up.

Összezsugorodom.

PRINCE HENRY

HENRIK HERCEG

How fares your majesty?

Hogy van, Felség?

KING JOHN

JÁNOS KIRÁLY

Poison’d, ill fare; dead, forsook, cast off:

Megmérgezve, rossz állapot(ban); holtan, elhagyatva, eldobva,

And none of you will bid the winter come

És közületek senki se kéri a telet: jöjjön el,

To thrust his icy fingers in my maw,

És dugja jeges ujját a torkomba,

Nor let my kingdom’s rivers take their course

Sem királyságom folyóit: vegyenek irányt

Through my burn’d bosom, nor entreat the north

Elégett mellem felé, sem Északnak nem könyörög:

To make his bleak winds kiss my parched lips

Zord szeleivel csókoltassa meg aszott ajkaimat,

And comfort me with cold. I do not ask you much,

És bátorítson hűvösével. Nem sokat kérek tőletek;

I beg cold comfort; and you are so strait

Hűs vigaszt kérek. De ti olyan szűkmarkúak és

And so ingrateful, you deny me that.

Hálátlanok vagytok, (hogy) megtagadjátok tőlem ezt.

William Shakespeare

King Richard II
(Richard, Act V, Scene V)

I have been studying how I may compare

William Shakespeare

II. Richárd
(Richárd, V. felvonás, 5. szín)

Hánytam-vetettem, hogyan vethetném össze

This prison where I live unto the world:

Ezt a börtönt, ahol élek, a világgal;

And for because the world is populous

De – mivel a világ tele néppel,

And here is not a creature but myself,

Itt pedig nincs más teremtés, csak én –

I cannot do it; yet I’ll hammer it out.

Ezt nem tehetem. Mégis, ki akarom ókumlálni.

My brain I’ll prove the female to my soul,

Agyamat lelkem asszonyának tekintem majd,

My soul the father; and these two beget

Lelkemet apának, és ez a kettő gondolatoknak

A generation of still-breeding thoughts,

Folyton tenyésző nemzedékeit nemzi majd –

And these same thoughts people this little world,

És ugyanezek a gondolatok benépesítik ezt a kis világot,

In humours like the people of this world,

Kedvtelésekkel, akár e világ népessége;

For no thought is contented. The better sort,

Mert egy gondolat sem elégedett. A jobb fajta –

As thoughts of things divine, are intermix’d

Mint isteni dolgokról ápolt gondolatok – keveredik

With scruples and do set the word itself

Aggályokkal, sőt fellázítja még a szót is

Against the word:

A szó ellen.

As thus, ’Come, little ones,’ and then again,

Úgymint: „Engedjétek hozzám a kisdedeket”; s aztán megint:

’It is as hard to come as for a camel

„Nehéz eljönni, akárcsak nehéz a tevének

To thread the postern of a small needle’s eye.’

Átjutni a tű kis (szűk) fokán.”

Thoughts tending to ambition, they do plot

A becsvágyra hajló gondolatok hihetetlen

Unlikely wonders; how these vain weak nails

Csodákat forralnak ki: ahogy ezek a haszontalan, gyönge körmök

May tear a passage through the flinty ribs

Átjárót vájhatnának e kemény világ, az én durva

Of this hard world, my ragged prison walls,

Börtönfalam kőbordázatán;

And, for they cannot, die in their own pride.

És mivel erre képtelenek, meghalnak büszkeségükben.

Thoughts tending to content flatter themselves

A megelégedésre hajló gondolatok hízelegnek maguknak,

That they are not the first of fortune’s slaves,

Hogy sem Fortunának (a Sorsnak) nem ők a legfőbb (első) rabszolgái,

Nor shall not be the last; like silly beggars

Sem az utolsók nem lesznek – mint ostoba koldusok,

Who sitting in the stocks refuge their shame,

Akik kalodában ülve elrejtik szégyenüket,

That many have and others must sit there;

Mondván: sokan ültek már itt és mások is fognak ülni még;

And in this thought they find a kind of ease,

És ebben a gondolatban egyfajta megkönnyebbülést találnak,

Bearing their own misfortunes on the back

Saját szerencsétlenségüket hordozva azok

Of such as have before endured the like.

Hátán, akik egykor ugyanazt a sorsot viselték el.

Thus play I in one person many people,

Így egy személyen belül sok személyt játszom én,

And none contented: sometimes am I king;

És egyik sem elégedett. Olykor király vagyok,

Then treasons make me wish myself a beggar,

Aztán árulások azt kívántatják velem, bár volnék koldus, –

And so I am: then crushing penury

És rögtön az is vagyok. Aztán a nyomasztó szűkölködés

Persuades me I was better when a king;

Arról győz meg: jobban ment sorom királyként, –

Then am I king’d again: and by and by

És rögtön király is vagyok megint, és lassan-lassan

Think that I am unking’d by Bolingbroke,

Azt hiszem, Bolingbroke ledönt a trónról,

And straight am nothing: but whate’er I be,

És akkor megint egyenesen semmi vagyok. De bármi legyek is,

Nor I nor any man that but man is

Sem én, sem bárki más, aki csak ember

With nothing shall be pleased, till he be eased

Nem lesz elégedett semmivel, amíg meg nem nyugszik

With being nothing.

Abban, hogy ő is semmi. (A semminek levésbe bele nem nyugszik.)

William Shakespeare

Measure for Measure
(Isabella, Claudio, Act III, Scene I)

ISABELLA

William Shakespeare

Szeget szeggel
(Izabella, Claudio, III. felvonás, 1. szín)

IZABELLA

What says my brother?

Mit mond a testvérem?

CLAUDIO

CLAUDIO

Death is a fearful thing.

A halál rettenetes dolog.

ISABELLA

IZABELLA

And shamed life a hateful.

(És) de a szégyenteljes élet gyűlöletes.

CLAUDIO

CLAUDIO

Ay, but to die, and go we know not where;

Bizonyára; de meghalni, és elmenni nem tudjuk hová,

To lie in cold obstruction and to rot;

Egy rideg zugban kushadni és elrohadni;

This sensible warm motion to become

(Miközben) ez az érzékeny, meleg mozgó (valami) összegyúrt (dagasztott)

A kneaded clod; and the delighted spirit

Csomóvá válik; és a ragyogó szellem (majd)

To bathe in fiery floods, or to reside

Tüzes áradásban fürdik, vagy vastag-bordázatú jég

In thrilling region of thick-ribbed ice;

Borzongató birodalmában lakik;

To be imprison’d in the viewless winds,

Bebörtönözve lenni a láthatatlan szelekben,

And blown with restless violence round about

És a lebegő világ körül nyugtalan erőszakkal

The pendent world; or to be worse than worst

Szertefújva (lenni); vagy rosszabbnak lenni a legrosszabbnál,

Of those that lawless and incertain thought

Amit csak törvénytelen és zavarodott gondolat

Imagine howling: ’tis too horrible!

Szűkölve elképzel(het), – ez túl rettenetes.

The weariest and most loathed worldly life

A legpocsékabb és legkelletlenebb ebben a földi életben,

That age, ache, penury and imprisonment

Amit az öregség, fájdalom, ínség és bebörtönzés

Can lay on nature is a paradise

A természetre róhat, paradicsom

To what we fear of death.

Ahhoz képest, amilyen borzalommal a halálfélelem gyötri az embert.

Saját formahű fordításomban:

 

IZABELLA

Mit mond a bátyám?

CLAUDIO

Elpusztulni szörnyű.

IZABELLA

S gyűlöletes dolog szégyenben élni.

CLAUDIO

De meghalni, s nem tudni, hová mész…

Dermedni hidegen és elrohadni,

Míg ez a lelkes, lázas valami

Dagadt sárrá rohad, s a röpke szellem

Tüzes habokban úszik s koccanó

Jégbordák redves kockáiba fagy –

Sínylődni vaksi szelek börtönében,

S közben szertefúj a ringó világ

Körül egy izgága erő – vagy aljak

Alján jajongva álmodni zilált és

Féktelen elmével, – milyen gyalázat!

A legrohadtabb, a legundorítóbb,

mit az aggkor, kín, ínség és a börtön

Létünkre terhel, – az paradicsomnak

Tűnik a halál sarában.

William Shakespeare

Love’s Labour’s Lost
(Berowne, Appendix) Forrás: Stauffenburg 370

And where that you have vowed to study, lords,

William Shakespeare

A felsült szerelmesek
(Berowne, Appendix)

És amikor megesküdtetek, hogy tanultok, urak,

In that each of you have forsworn his book.

(És akkor) mindegyikőtök esküvel lemondott a könyvéről, –

Can you still dream and pore and thereon look?

(Hogyan) tudtok (akkor) mégis álmodozni és tépelődni és bámulni?

For when would you, my lord, or you, or you,

Mert mikor találtátok volna meg, Uram(-Királyom), és (vagy) ti,

Have found the ground of study’s exellence

A tanulás nagyszerűségének alapját

Without the beauty of a woman’s face?

Egy nő (a nők) arcának szépsége nélkül?

From women’s eyes this doctrine I derive:

A nők szeméből vezetem le ezt a tanítást:

The are the ground, the books, the academes,

Ők az alap, a könyvek, az akadémiák,

From whence doth spring the true Prometheus fire.

Amelyekből Prometheus igazi tüze származik.

Why, universal plodding poisons up

Igen, az örökös biflázás megmérgezi

The nimble spirits in the arteries,

A fürge szellemeket az artériákban,

As motion and long-during action tires

Mint (ahogy) (a) mozgás és (a) hosszan-tartó tevékenység

The sinewy vigour of the traveller.

Elfárasztja a munkás izomerejét.

Now, for not looking on a woman’s face,

Nos, ami egy nő arcának meg-nem-nézését illeti,

You have in that forsworn the use of eyes,

Esküvel tagadtátok meg szemetek használatát,

And study too, the causer of your vow;

És a tanulást is, eskütök ürügyét;

For where is any author in the world

Mert hol van a világon olyan szerző,

Teaches such beauty as a woman’s eye?

(Aki) olyan szépséget (képes) megtanítani, mint egy nő szeme?

Learning is but an adjunct to ourselves,

A tudás (tanulás) csupán egy része önmagunknak,

And where we are our learning likewise is.

És ahol vagyunk, ott van a tudásunk is.

Then when ourselves we see in ladies’ eyes,

Ha tehát a nők szemében pillantjuk meg önmagunkat,

Do we not likewise see our learning there?

Nem látjuk-e meg ott (azokban) a tudásunkat (is)?

William Shakespeare

Twelfth Night
(Clown, Act V, Scene I)

/Sings/

William Shakespeare

Vízkereszt, vagy amit akartok
(Bolond, V. felvonás, 1. szín)

BOLOND /énekel/

 

 

When that I was and a little tiny boy,

Amikor én még (egy) icipici fiú voltam,

With hey, ho, the wind and the rain,

Hej-hó, a széllel és az esővel,

A foolish thing was but a toy,

Egy bolond dolog csupán kicsinység volt,

For the rain it raineth every day.

Mert az eső mindennap esik.

 

 

But when I came to man’s estate,

De amikor a férfikorba értem,

With hey, ho, & c.

Hej-hó, a széllel és az esővel,

’Gainst knaves and thieves men shut their gate,

Az emberek bereteszelték az ajtajukat a csirkefogók és tolvajok előtt,

For the rain, & c.

Mert az eső mindennap esik.

 

 

But when I came, alas! to wive,

De amikor, jaj! egy nőhöz jöttem,

With hey, ho, & c.

Hej-hó, a széllel és az esővel,

By swaggering could I never thrive,

Felvágósan soha nem boldogultam,

For the rain, & c.

Mert az eső mindennap esik.

 

 

But when I came unto my beds,

De amikor eljött az ágyba menés ideje,

With hey, ho, & c.

Hej-hó, a széllel és az esővel,

With toss-pots still had drunken heads,

Iszákosok közt mindig kapatos volt a fejem,

For the rain, & c.

Mert az eső mindennap esik.

 

 

A great while ago the world begun,

Nagyon sok idővel ezelőtt kezdődött a világ,

With hey, ho, & c.

Hej-hó, a széllel és az esővel,

But that’s all one, our play is done,

De mindez tökmindegy, a darabunknak vége,

And we’ll strive to please you every day.

És arra törekszünk, hogy mindennap tessünk Önöknek.

William Shakespeare

Timon of Athens
(Timon, Act IV, Scene I)

Let me look back upon thee. O thou wall,

William Shakespeare

Athéni Timon
(Timon, IV. felvonás, 1. szín)

Hadd nézzek vissza rád. Ó, te fal,

That girdlest in those wolves, dive in the earth,

Aki körbeveszed ezeket a farkasokat, süllyedj a földbe,

And fence not Athens! Matrons, turn incontinent!

És ne védd tovább Athént! Matrónák, legyetek mértéktelenek, mohók!

Obedience fail in children! slaves and fools,

Alázat, mondj csődöt a gyermekekben! Szolgák és őrültek,

Pluck the grave wrinkled senate from the bench,

Rántsátok le a komoly, ráncos szenátort a padból,

And minister in their steads! to general filths

És kormányozzatok helyette! Zöld szüzesség,

Convert o’ the instant, green virginity,

változz, de tüstént, közönséges lotyóvá (mocsokká)!

Do ’t in your parents’ eyes! bankrupts, hold fast;

Üzekedjetek szüleitek szeme előtt! Csődbe jutottak, tartsátok

Rather than render back, out with your knives,

Inkább a pénzt, vissza ne adjátok! Vagy elő a késekkel,

And cut your trusters’ throats! bound servants, steal!

És vágjátok át hitelezőitek torkát! Alkalmazottak, lopjatok:

Large-handed robbers your grave masters are,

Komoly uraitok kapzsi rablók,

And pill by law. Maid, to thy master’s bed;

Akik a törvény leple alatt fosztogatnak. Szolgálóleány, urad ágyába;

Thy mistress is o’ the brothel! Son of sixteen,

Úrnőd a bordélyból való! Tizenhat éves fiú,

pluck the lined crutch from thy old limping sire,

Tépd ki a párnás mankót öreg, bicegő apád alól;

With it beat out his brains! Piety, and fear,

Üsd ki vele az agyát! Jámborság és félelem,

Religion to the gods, peace, justice, truth,

Istenek tisztelete, békesség, jog, igazság,

Domestic awe, night-rest, and neighbourhood,

Szülői tekintély, éji nyugalom és szomszédi tapintat,

Instruction, manners, mysteries, and trades,

Képzettség, viselkedés, kézművesség és kereskedés,

Degrees, observances, customs, and laws,

Rangok, hagyományok, szokások és törvények, –

Decline to your confounding contraries,

Forduljatok át, legyetek a pusztító másik véglet,

And let confusion live! Plagues, incident to men,

És most éljen a káosz! Emberre támadó járványok,

Your potent and infectious fevers heap

Hatalmas és fertőző lázaitok tornyozódjanak

On Athens, ripe for stroke! Thou cold sciatica,

Athénra, amely érett a csapásra! Te hideg derékszaggatás,

Cripple our senators, that their limbs may halt

Rokkantsd le szenátorainkat, hogy a lábuk oly bénán

As lamely as their manners. Lust and liberty

Bicegjen, mint a viselkedésük! Kéjvágy és zabolátlanság

Creep in the minds and marrows of our youth,

kússzon ifjúságunk agyába és velejébe,

That ’gainst the stream of virtue they may strive,

Hogy az erény sodra ellen ússzon, és

And drown themselves in riot! Itches, blains,

Fulladjon bele az orgiákba! Lepje el ótvar és tályog

Sow all the Athenian bosoms; and their crop

Az athéniak mellét, és legyen az aratás:

Be general leprosy! Breath infect breath,

Lepra mindenütt! Lehelet fertőzzön meg leheletet (nyelv a nyelvet),

at their society, as their friendship, may

Hogy a társaságuk, akár barátságuk,

merely poison! Nothing I’ll bear from thee,

váljon tiszta méreggé! Semmit nem akarok elvinni tőled,

But nakedness, thou detestable town!

Csak a meztelenségemet, te gyűlöletes város!

Take thou that too, with multiplying bans!

Vedd még ezt is, nesze! ezer átok rád!

Timon will to the woods; where he shall find

Timon az erdőbe akar menni, ahol a legvadabb

The unkindest beast more kinder than mankind.

Állatot is szelídebbnek találja majd, mint az embereket.

The gods confound--hear me, you good gods all--

Pusztítsák el az istenek – hallotok engem, jó istenek, ti mind? –,

The Athenians both within and out that wall!

Pusztítsák el falakon belül és kívül az athénieket;

And grant, as Timon grows, his hate may grow

És adják meg, hogy míg Timon öregszik, növekedjen a gyűlölete is

To the whole race of mankind, high and low! Amen.

Magas és alacsony ellen, az egész emberi nem ellen! Ámen.

Andreas Gryphius

Vanitas; Vanitatum; Et Omnia Vanitas

Es ist alles gätz eytel. Eccl. 1. V. 2.

Ich seh’ wohin ich seh/ nur Eitelkeit auff Erden/

Andreas Gryphius

Vanitas; Vanitatum; Et Omnia Vanitas

Minden merő hiúság. Eccl. 1. V. 2

Látok, ahová (csak) nézek/ csak hiúságot a földön/

Was dieser heute bawt/ reist jener morgen ein/

Amit ma megépít ez/ azt holnap amaz bezúzza/

Wo jtzt die Städte stehn so herrlich/ hoch vnd fein/

Ahol most a városok állnak oly csodálatosan/ magasan és finoman/

Da wird in kurtzem gehn ein Hirt mit seinen Herden:

Ott rövidesen egy pásztor megy nyájaival:

Was jtzt so prächtig blüht/ wird bald zutretten werden:

Ami most olyan bámulatosan virágzik/ nemsokára le lesz taposva:

Der jtzt so pocht vnd trotzt/ läst vbrig Asch vnd Bein/

Aki most úgy üt-ver és ellenkezik/ (az) hamut és láb(csontot) hagy hátra/

Nichts ist/ daß auff der Welt könt vnvergänglich seyn/

Semmi sincs (olyan)/ hogy a világon múlhatatlan lehetne/

Jtzt scheint des Glückes Sonn/ bald donnerts mit beschwerden.

Most a szerencse Napja süt/ hamarosan (azonban) panasztól dörög (majd minden).

Der Thaten Herrligkeit muß wie ein Traum vergehn:

A tettek csodálatosságának, mint egy álomnak, el kell múlnia:

Solt denn die Wasserblaß/ der leichte Mensch bestehn

A buborékot ugyan a könnyelmű ember (könnyen) legyőzi

Ach! was ist alles diß/ was wir vor köstlich achten!

(De) ah! micsoda (más volna) mindez/ amit pazarnak tekintünk!

Alß schlechte Nichtigkeit? als hew/ staub/ asch vnnd wind?

Mint rossz semmiség? mint szalma/ por/ hamu/ és szél?

Als eine Wiesenblum/ die man nicht widerfind.

Mint mezei virág/ melyet az ember nem talál meg újra.

Noch wil/ was ewig ist/ kein einig Mensch betrachten!

És nem akarja szemlélni/ egyetlen ember sem/ ami örök!

Saját formahű fordításomban:

 

Szemem ahova jár/ csak hiúság a földön/

Mit ez ma megfakít/ holnap lerontja az/

Hol állnak városok/ most derék magasak/

Maholnap nyájt terel a pásztor-ösztön:

Mi most frissen fesel/ lassacskán megtapossák:

Ki most irul-virul/ hamu és por marad/

Nincs semmi/ mit e nagyvilág el nem mulat/

Mostan szerencse süt/ de kibújik a kórság.

Mint álom megfakul a tett, a nagy derék:

Fáradtság, gürcölés/ kis ember-buborék:

Ah! micsoda ez mind/ miért szokás epedni!

Ingó-bingó kacat? Vagy sár/ por/ hamu/ szél?

Csak mezei virág,/ mely vissza sose tér.

ami örök/ ma azt/ nem áhítozza senki!

Jean de la Fontaine

La génisse, la chèvre et la brebis, en société avec le lion

La génisse, la chèvre et leur sœur la brebis, 

Jean de la Fontaine

Az üsző, a kecske és a bárány, szövetségben az oroszlánnal

Az üsző, a kecske és nővérük, a bárány

Avec un fier lion, seigneur du voisinage, 

Szövetséget kötöttek, mondják, egykor (régen)

Firent société, dit-on, au temps jadis, 

Egy büszke oroszlánnal, a szomszédos nagyúrral,

Et mirent en commun le gain et le dommage. 

És osztoztak a nyereségen és veszteségen.

Dans les lacs de la chèvre un cerf se trouva pris. 

Egy szarvas (egyszer csak) megakadt a kecske kötélhurkaiban (lépre ment).

Vers ses associés aussitôt elle envoie. 

Az rögtön elküldte (a hírt) társainak.

Eux venus, le lion par ses ongles compta, 

Azok jöttek (is), az oroszlán számol(ni kezdett) a karmain,

Et dit: „Nous sommes quatre à partager la proie”. 

És azt mondja: „Négyünk közt kell felosztani a zsákmányt.”

Puis, en autant de parts le cerf il dépeça;

És máris annyi darabra trancsírozta a szarvast.

Prit pour lui la première en qualité de sire: 

Magának vette az első (negyedet) Úri minőségében
(mert ő Úr volt):

„Elle doit être à moi, dit-il, et la raison, 

„Ez nekem jár, mondja; és ennek oka,

C’est que je m’appelle lion : 

Hogy engem oroszlánnak hívnak:

A cela l’on n’a rien à dire.

Ehhez nincs mit hozzászólni.

La seconde, par droit, me doit échoir encor: 

A második (negyed) is, jogosan, nekem dukál:

Ce droit, vous le savez, c’est le droit du plus fort. 

Ez a jog (pedig), ezt tudjátok, az erősebb joga.

Comme le plus vaillant, je prétends la troisième.

Mint a legbátrabb, igénylem a harmadikat (is).

Si quelqu’une de vous touche à la quatrième, 

Ha (pedig) valamelyiktek hozzányúl a negyedikhez,

Je l’étranglerai tout d’abord.

Azt tüstént megfojtom (meg fogom fojtani).”

Voltaire

À madame Lullin

Hé quoi! vous êtes étonnée

Voltaire

Lullin asszonynak

Csak nem? maga meghökkent,

Qu’au bout de quatre-vingts hivers,

Hogy nyolcvan tél végén

Ma Muse faible et surannée

Gyenge és elévült múzsám

Puisse encor fredonner des vers?

Még képes verse(ke)t dudorászni?

 

 

Quelquefois un peu de verdure

Olykor egy kicsinyke zöld

Rit sous les glaçons de nos champs;

Mosolyog (még) rétjeink jégdarabjai alatt;

Elle console la nature,

Vigasztalja a természetet,

Mais elle sèche en peu de temps.

De elszárad egy pillanat alatt (kis időn belül).

 

 

Un oiseau peut se faire entendre

Egy madár hallathatja hangját

Après la saison des beaux jours;

A szép napok (szép idők) évszaka után (is);

Mais sa voix n’a plus rien de tendre,

De hangja nem finom többé,

Il ne chante plus ses amours.

Nem énekel többé szerelmeiről.

 

 

Ainsi je touche encor ma lyre

Így nyúlok én is még (egyszer) lantomhoz,

Qui n’obéit plus à mes doigts;

Amely nem engedelmeskedik már ujjaimnak;

Ainsi j’essaie encor ma voix

Így próbálom én is még (egyszer) hangomat

Au moment même qu’elle expire.

(Épp) abban a pillanatban, amelyikben kiszenved.

 

 

„Je veux dans mes derniers adieux,

„Utolsó búcsúmkor (azt) akarom –

Disait Tibulle à son amante,

Mondta Tibullus a szeretőjének –,

Attacher mes yeux sur tes yeux,

Hogy az én szemem a te szemedhez szegeződjék,

Te presser de ma main mourante.”

Az én haldokló kezem szorítson téged (szorítsa a tiédet).”

 

 

Mais quand on sent qu’on va passer,

De amikor az ember érzi, hogy mindjárt elmegy (hogy vége),

Quand l’âme fuit avec la vie,

Amikor az élet menekül a lélekkel,

A-t-on des yeux pour voir Délie,

Van még szeme, hogy lássa Déliát,

Et des mains pour la caresser?

És (van még) keze, hogy megsimogassa őt?

 

 

Dans ce moment chacun oublie

Ebben a pillanatban mindenki elfelejt

Tout ce qu’il a fait en santé.

Mindent, amit egészséges (korában) tett.

Quel mortel s’est jamais flatté

Melyik halandó kecsegtette valaha is magát

D’un rendez-vous à l’agonie?

Egy találkával az agónia (pillanatában)?

 

 

Délie elle-même, à son tour,

Még Délia is, ha rá kerül a sor,

S’en va dans la nuit éternelle,

Eltűnik az örök éjszakában,

En oubliant qu’elle fut belle,

Feledve, hogy valaha szép volt,

Et qu’elle a vécu pour l’amour.

És hogy a szerelemért élt(-halt).

 

 

Nous naissons, nous vivons, bergère,

Megszületünk, élünk, pásztorlányka.

Nous mourons sans savoir comment;

Meghalunk, nem tudjuk, hogyan:

Chacun est parti du néant:

A semmiből jöttünk mindanyian:

Où va-t-il?… Dieu le sait, ma chère.

Hová megyünk?... Azt (csak) Isten tudja, kedvesem.

Christoph Martin Wieland

Oberon (Ausschnitt, 5. Gesang 4)

Vergebens hüllt die Nacht mit dunstbeladnen Flügeln

Christoph Martin Wieland

Oberon (Részlet, 5. ének, 4. rész)

Hiába takarja be az éjszaka köddel terhes szárnyakkal

Den Luftkreis ein; dieß hemmt der Liebe Sehkraft nicht:

A légkört; ez nem gátolja a szerelem látóerejét:

Aus ihren Augen strahlt ein überirdisch Licht,

(A szerelem) szemeiből földöntúli fény sugárzik,

Worin die Seelen selbst sich in einander spiegeln.

(És) abban a lelkek (maguk) egymás számára tükröződnek.

Nacht ist nicht Nacht für sie; Elysium

Nekik az éjszaka nem éjszaka; mennyei térség

Und Himmelreich ist alles um und um;

És égi birodalom minden körös-körül (teljesen),

Ihr Sonnenschein ergießet sich von innen,

Napfényük belülről ömlik ki,

Und jeder Augenblick entfaltet neue Sinnen.  

És minden pillanat új érzék(szerv)eket teremt (bont ki).

 

 

Allmählich wiegt die Wonnetrunkenheit

A gyönyörittasság lassanként varázslatos

Das volle Herz in zauberischen Schlummer;

Szendergésbe ringatja a (meg)telt szívet;

Die Augen sinken zu, die Sinne werden stummer,

A szemek bekoppannak, az érzékek elnémulnak,

Die Seele dünkt vom Leibe sich befreyt,

A lélek, úgy tűnik, megszabadult a testtől,

In Ein Gefühl beschränkt, so fest von ihm umschlungen!

Egyetlen érzelemre korlátozódik (zsugorodik össze), olyan szorosan van ráhurkolódva!

So inniglich von ihm durchathmet und durchdrungen!

Olyan bensőségesen van átlélegezve (lélegzettel átszőve) és átitatva általa!

Beschränkt in Eins, in diesem Einen bloß

Egyetlen (dologra) korlátozódva, (és) csak ebben az Egyben

Sich fühlend – Aber, o dieß Eins, wie grenzenlos!

Érzékelve (érzi) önmagát – Azonban, ó ez az Egy, (ez) milyen határtalan!

Johann Wolfgang Goethe

Harzreise im Winter

Dem Geier gleich,

Johann Wolfgang Goethe

Harz-utazás télen

A keselyűhöz hasonlóan,

Der auf schweren Morgenwolken

Amely súlyos reggeli felhőkön

Mit sanftem Fittich ruhend

Szelíd szárnnyal nyugodva

Nach Beute schaut,

Zsákmányra les (zsákmány után néz),

Schwebe mein Lied.

Lebegj, dalom!

 

 

Denn ein Gott hat

Mert egy isten

Jedem seine Bahn

Mindenkinek előre megrajzolta

Vorgezeichnet,

Pályáját,

Die der Glückliche

Amelyen a Szerencsés (vagy: Boldog)

Rasch zum freudigen

Sebesen rohan

Ziele rennt;

Örömteli célja felé;

Wem aber Unglück

Akinek azonban szerencsétlenség (vagy: boldogtalanság)

Das Herz zusammenzog,

Vonta (rándította) össze a szívét,

Er sträubt vergebens

Az hiába berzenkedik

Sich gegen die Schranken

Az érc (vastörvény) szál (fonál)

Des ehernen Fadens,

Korlátai ellen,

Den die doch bittre Schere

Amelyet a bizony keserű olló

Nur einmal löst.

Csak egyszer old fel (vág el).

 

 

In Dickichts-Schauer

A bozót menedékében

Drängt sich das rauhe Wild,

Összezsúfolódik (szorong) a rideg vad(állat),

Und mit den Sperlingen

És a verebekkel

Haben längst die Reichen

A gazdagok rég

In ihre Sümpfe sich gesenkt.

Visszasüppedtek mocsaraikba.

 

 

    Leicht ist’s folgen dem Wagen,

Könnyű követni a kocsit,

Den Fortuna führt,

Melyet Fortuna vezet,

Wie der gemächliche Troß

Amint a lompos málhacsapat (szolgahad)

Auf gebesserten Wegen

Megjavított utakon (vonul)

Hinter des Fürsten Einzug.

A Herceg bevonulása (emberei) mögött.

 

 

Aber abseits, wer ist’s?

De ki az (ott) félrehúzódva (arrább)?

Ins Gebüsch verliert sich sein Pfad,

A cserjésben elvész a nyoma,

Hinter ihm schlagen

Mögötte összecsapódnak

Die Sträuche zusammen,

A bokrok,

Das Gras steht wieder auf,

A fű megint felágaskodik,

Die Öde verschlingt ihn.

Elnyeli őt a pusztaság.

 

 

Ach, wer heilet die Schmerzen

Ah, ki gyógyítja meg fájdalmait

Des, dem Balsam zu Gift ward?

Annak, aki számára méreggé vált a balzsam?

Der sich Menschenhaß

Aki embergyűlöletet

Aus der Fülle der Liebe trank!

Ivott a szeretet bőségéből (bőségszarujából)?

Erst verachtet, nun ein Verächter,

Előbb megvetették (őt), most ő (az), aki megvet,

Zehrt er heimlich auf

(És) felemészti titokban

Seinen eignen Wert

Saját értékét

In ung’nügender Selbstsucht.

Elégtelen én-vágyban (ön-szenvedélyben).

 

 

Ist auf deinem Psalter,

Ha zsoltáros (énekedben)

Vater der Lieb, ein Ton

Létezik (olyan) hang, szeretet Atyja,

Seinem Ohre vernehmlich,

Amelyet az ő füle meg tud hallani,

So erquicke sein Herz!

Akkor frissítsd fel a szívét!

Öffne den umwölkten Blick

Nyisd meg befelhősödött tekintetét

Über die tausend Quellen

A szomjazónak

Neben dem Durstenden

Ezer forrás felett

In der Wüste!

A sivatagban!

 

 

Der du der Freuden viel schaffst

Te, aki sok örömet szerzel

Jedem ein überfließend Maß.

Mindenki számára túlontúli mértékben,

Segne die Brüder der Jagd

Áldd meg a vadászat testvéreit (vadászcimborákat)

Auf der Fährte des Wilds,

A vad nyomában

Mit jugendlichem Übermut

Vidám gyilkolás-szenvedély

Fröhlicher Mordsucht,

Ifjúi mámorával,

Späte Rächer des Unbills,

A rémlátomás (vagy: pusztítás, jogtalanság) kései bosszulójaként,

Dem schon Jahre vergeblich

Amellyel szemben évek óta hiába

Wehrt mit Knütteln der Bauer.

Védekezik botokkal a paraszt!

 

 

    Aber den Einsamen hüll

A magányost azonban borítsd

In deine Goldwolken!

Arany felhőidbe!

Umgib mit Wintergrün,

Övezd, Ó, szeretet, téli zölddel,

Bis die Rose wieder heranreift,

Míg nem nyílik (érik) újra a rózsa,

Die feuchten Haare,

Költődnek

O Liebe, deines Dichters!

Nedves haját!

 

 

Mit der dämmernden Fackel

Derengő fáklyával

Leuchtest du ihm

Világítasz neki

Durch die Furten bei Nacht,

Az éjszaka gázlóin át,

Über grundlose Wege

Úttalan (kövezetlen, süppedékeny) utakon,

Auf öden Gefilden;

Sivár mezőkön át;

Mit dem tausendfarbigen Morgen

Ezer-színű reggellel

Lachst du ins Herz ihm;

Nevetsz a szívébe;

Mit dem beizenden Sturm

Maró (csípős) viharral

Trägst du ihn hoch empor.

Emeled őt a magasba.

Winterströme stürzen vom Felsen

Téli áramlatok zuhognak le a szikláról

In seine Psalmen,

Zsoltáraiba,

Und Altar des lieblichsten Danks

És a legnyájasabb hála oltára

Wird ihm des gefürchteten Gipfels

Lesz számára a rettegett (hegy)csúcs

Schneebehangner Scheitel,

Hófödte (hóval teleaggatott) orma,

Den mit Geisterreihen

Amelyet szellemsorokkal

Kränzten ahnende Völker.

Koszorúznak a megérző (megsejtő, sokat-sejtő) népek.

 

 

Du stehst mit unerforschtem Busen

Te ki-nem-kutatott kebellel

Geheimnisvoll offenbar

Állsz titokzatosan-nyilvánvalóan

Über der erstaunten Welt

Az ámuló világ felett,

Und schaust aus Wolken

És felhők mögül nézel

Auf ihre Reiche und Herrlichkeit,

(Azokra) a birodalmakra és csodákra,

Die du aus den Adern deiner Brüder

Amelyeket testvéreid ereiből (teléreiből)

Neben dir wässerst.

Magad mellett (a tőszomszédságban) meg-megöntözöl.

Saját költői próza jellegű fordításomban:

 

TÉLI UTAZÁS A HARZ-HEGYSÉGBEN

 

Mint keselyű

ha súlyos hajnali felhők hátán

szelid szárnyakon pihen

és prédára les –

úgy lengj, dalom!

 

Mert egy isten

megrajzolta rég

pályáját mindenkinek:

aki szerencsés,

az zuhan süvítve

boldog célja felé –

de kinek csapás

rántotta össze szivét,

az hiába horgad

az ércfonalak

szorítója ellen,

melyet csak egyszer

nyes át a keserű olló.

 

Bozót jéghidegében

szorong a vacogó vad,

s a gazdagok rég

egy mocsárba süppedtek

a verebekkel.

 

Könnyű a kocsit követni,

melyet Fortuna hajt,

amint javított utakon

úszik a Herceg népe nyomában

a lomha mameluk-had.

 

De amott, ott ki lapul oldalt?

Bokrokba olvad lába nyoma,

összehajolnak az ágak

háta mögött,

megint felpattan a fű,

míg el nem nyeli a pusztaság.

Jaj, ki orvosolja kínjait

annak, kinek ma már méreg a balzsam?

Aki embergyűlöletet ivott

a szeretet telt poharából?

Őt gyalázták előbb, most ő gyaláz

s önmaga sérült mámorában

saját értékét

titokban felemészti.

 

Ha van zsoltáraid közt, akad

egy hang, szeretet Atyja, melyet

az ő füle is hall –

akkor üdítsd a szívét!

Miközben szomjazik,

borús tekintetének

fedd fel az ezernyi forrást

ott a sivatagban!

 

Te, aki örömet örömre hányva

teremtesz s boldogsággal fojtogatod

az embert, áldd meg a vadászcsapatot,

ha állatok nyomdokain ifjúi gőggel,

vidám vérszomjjal rohan

s későn torolja meg a csapást,

mely ellen évek óta hiába

hadakozik fütykösével a paraszt!

 

De takard el arany

fellegeiddel azt, ki magányos!

Míg megint ki nem csattan a rózsa,

övezd téli zölddel

a költő csapzott

fürtjeit, ó, Szerelem!

 

Hunyorgó fáklyafénnyel

világítsz neki, viszed

éjjeli gázlókon át

úttalan utakon,

embertelen pampákon át –

százszínű virradattal

nevetsz a szivébe,

míg csípős viharok közt

ragadod fel a mennybe.

Az ő zsoltáros énekeibe

téli vizek ömlenek le a kőről,

s a legszebb hála oltárát véli

látni a rettegett csúcs

hótakarta szirtjein,

hol kísértetek füzérét vélte

lejteni egykor a néphit.

 

Te csak állsz, szived kifürkészhetetlen,

állsz nyíltan s ezer titokkal

a meghökkent világ felett:

felhők közül lenézel

csudáira, birodalmaira,

és megöntözöd a mindent szomszéd

testvéreid ereiből.

Johann Wolfgang Goethe

Römische Elegie IV

Fromm sind wir Liebende, still verehren wir alle Dämonen,

Johann Wolfgang Goethe

IV. római elégia

Jámborak vagyunk mi, Szeretők, csendesen tisztelünk minden démont,

Wünschen uns jeglichen Gott, jegliche Göttin geneigt.

Azt kívánjuk, minden isten, minden istennő szítson hozzánk (kedveljen).

Und so gleichen wir euch, o römische Sieger! Den Göttern

És így hasonlítunk hozzátok, ó, római győztesek! A világ minden népe

Aller Völker der Welt bietet ihr Wohnungen an,

Isteneinek lakást kínáltok ti,

Habe sie schwarz und streng aus altem Basalt der Ägypter,

Formálta volt bár azokat az egyiptomi (ember) feketére és szigorúra, régi bazaltból,

Oder ein Grieche sie weiß, reizend, aus Marmor geformt.

vagy egy görög fehérre, csábítóra, márványból.

Doch verdrießet es nicht die Ewigen, wenn wir besonders

Mégsem szomorítja az Örök (isteneket), ha mi pompás fajta

Weihrauch köstlicher Art einer der Göttlichen streun.

Tömjént különösen az Isteniek közül Egynek szórunk.

Ja, wir bekennen euch gern: es bleiben unsre Gebete,

Igen, szívesen elismerjük (nektek): imáink Egynek maradnak szentelve (vannak szentelve tartósan),

Unser täglicher Dienst Einer besonders geweiht.

Napi szolgálatunk különösen Egynek (szól).

Schalkhaft, munter und ernst begehen wir heimliche Feste,

Pajkosan, élénken és komolyan tarunk mi meg titkos ünnepeket,

Und das Schweigen geziemt allen Geweihten genau.

És a hallgatás minden beavatotthoz pontosan illik.

Eh’ an die Ferse lockten wir selbst durch gräßliche Taten

Inkább a sarkunkba csábítottuk még kegyetlen tettek révén (is)

Uns die Erinnyen her, wagten es eher, des Zeus

Az Erünniszeket, inkább merészeltük Zeusz

Hartes Gericht am rollenden Rad und Felsen zu dulden,

Kemény ítéletét a forgó keréken és a sziklán eltűrni,

Als dem reizenden Dienst unser Gemüt zu entziehn.

Mintsem hogy megvonjuk a csábító szolgálattól kedvünket.

Diese Göttin, sie heißt Gelegenheit, lernet sie kennen!

Ezt az istennőt, úgy hívják: Alkalom, ismerjétek meg!

Sie erscheinet euch oft, immer in andrer Gestalt.

Gyakran megjelenik nektek, mindig más-más alakban.

Tochter des Proteus möchte sie sein, mit Thetis gezeuget,

Próteusz lánya szeretne lenni, Thétisszel nemzett (lány),

Deren verwandelte List manchen Heroen betrog.

Akinek átváltozott (megtévesztő) fortélya némely héroszt becsapott (már).

So betrügt nun die Tochter den Unerfahrnen, den Blöden:

Nos, így csapja be a lány a tapasztalatlant, az ostobát:

Schlummernde necket sie stets, Wachende fliegt sie vorbei;

A szunnyadókat folyton ugratja, az éberek mellett meg elszáll;

Gern ergibt sie sich nur dem raschen, tätigen Manne,

Szívesen mutatkozik meg csak(főleg) a gyors, tevékeny férfinak,

Dieser findet sie zahm, spielend und zärtlich und hold.

Ez szelídnek, játékosnak és finomnak és nyájasnak találja őt.

Einst erschien sie auch mir, ein bräunliches Mädchen, die Haare

Egykor nekem is megjelent, barnás leányka, a haj(tincsei)

Fielen ihr dunkel und reich über die Stirne herab,

Sötéten és gazdagon hullottak le a homlokán,

Kurze Locken ringelten sich ums zierliche Hälschen,

Rövid tincsek bodorodtak a kedves kis nyakacska körül,

Ungeflochtenes Haar krauste vom Scheitel sich auf.

Befonatlan haj kacskaringózott lefele a fejebúbjától.

Und ich verkannte sie nicht, ergriff die Eilende: lieblich

És nem ismertem félre, megragadtam a rohanó (alakot): bájosan

Gab sie Umarmung und Kuß bald mir gelehrig zurück.

Viszonozta hamar (és) okosan az ölelést és (a) csókot.

O wie war ich beglückt! – Doch stille, die Zeit ist vorüber,

Ó, milyen boldog voltam! – De csitt, az (az) idő elszállt,

Und umwunden bin ich, römische Flechten, von euch.

És engem ti vesztek körül, római fonatok.

Saját formahű fordításomban:

 

Minden démonnak – szeretők, okosak, mi – lerójuk

Hálánk: istennő, isten akár legyen az.

Így hát rátok ütünk, ó, római győztesek: otthont

Adtok a Föld összes nemzete szentjeinek,

Nílusi mű az, éjszín, ős, durva bazaltból,

Vagy hószín márvány az, görög emberi mű.

Mégsem ütődnek meg magas isteneink, ha királyi

Bőséggel tömjént Egynek adunk közülük.

Így van, mi tagadás: Egyetlent illet imánk csak,

És napi áhitatunk Egyiküké igazán.

Pajkosan, élénken, méltón vigadunk, titok örvén,

Szó se jön ajkunkra: kit beavattak, az ért.

S küldje akár rémtett a nyomunkba a bosszú

Istennőit!... Sőt az se riasztana el,

Hogyha Zeusz pörgő kocsira, sziklára kötözne –

Ingerlő robotunk nem, sosem adjuk oda.

Alkalom: ez a neve! Ismerjétek meg az úrnőnk!

Gyakran megjelenik, bár a ruhája ezer.

Lányka-utód ő: ő Próteusz és Thétisz utódja,

Aki ravasz csellel héroszokat becsapott.

Azt téveszti meg ő, aki járatlan, aki bamba:

Szunnyadozót felüdít, éberet elkomorít,

Jószívvel csak a gyors, csupa-tett embert okosítja:

Annak játszi, szelíd, szűzies és megadó.

Énmagam is láttam rég-rég: barnás kicsi lányka,

Fürtje buján, feketén lengedezett a szemén,

Göndör tincsfonatok bodorodtak tünde nyakában,

S fesztelenül libegett hajzata buksi fején.

Tüstént tudtam: ő az! Elcsíptem, noha iszkolt,

Kedves csókot adott és szilajon megölelt.

Ó, csupa boldogság voltam! – De nyugodj, az a perc

Elszállt, s római tincs, most te fonod be fejem.

Johann Wolfgang Goethe

Zahme xenien IV

Mit seltsamen Gebärden

Johann Wolfgang Goethe

Szelíd xéniák IV

Furcsa mozdulatokkal

Gibt man sich viele Pein,

Sok gyötrelmet okozunk magunknak, –

Kein Mensch will etwas werden,

Egy ember sem akar válni (valamivé),

Ein jeder will schon was sein.

Mindenki lenni akar (már) valaki.

Johann Wolfgang Goethe

Mit Kirchengeschichte was hab ich zu schaffen?

Mit Kirchengeschichte was hab ich zu schaffen?

Johann Wolfgang Goethe

Mi közöm nekem az egyháztörténethez?

Mi közöm nekem az egyháztörténethez?

Ich sehe weiter nichts als Pfaffen;

Mást se látok, csak csuhást;

Wie’s um die Christen steht, die Gemeinen,

Hogy hogyan áll (a dolog) a keresztényekkel, a közönséges (emberekkel),

Davon will mir gar nichts erscheinen.

Az valahogy sehogy sem akar megvilágosodni.

Johann Wolfgang Goethe

Glaubt nicht

Glaubt nicht, daß ich fasele, daß ich dichte;

Johann Wolfgang Goethe

Ne higgyétek

Ne higgyétek, hogy mesélek, hogy költök;

Seht hin und findet mir andre Gestalt!

Nézzetek oda, és találjatok nekem más alakzatot!

Es ist die ganze Kirchengeschichte

Az egész egyháztörténet

Mischmasch vin Irrtum und Gewalt.

A tévedés és erőszak elegye.

Johann Wolfgang Goethe

Ihr Gläubigen

Ihr Gläubigen, rühmt nur nicht euren Glauben

Johann Wolfgang Goethe

Ti hívők

Ti hívők, csak ne dicsérjétek hiteteket

Als einzigen! wir glauben auch wie ihr.

Mint egyetlent! Mi is hiszünk, akárcsak ti.

Der Forscher läßt sich keineswegs berauben

A kutató egyáltalán (soha) nem hagyja megfosztani magát

Des Erbteils, aller Welt gegönnt – und mir.

Az örökrésztől, amely az egész világnak jutott – és nekem.

Johann Wolfgang Goethe

Wer Wissenschaft…

Wer Wissenschaft und Kunst besitzt,

Johann Wolfgang Goethe

Akinek van tudománya…

Akinek van tudománya és művészete,

Hat auch Religion;

Annak van vallása is;

Wer jene beiden nicht besitzt,

Akiből ez a kettő hiányzik,

Der habe Religion.

Annak legyen vallása.

Johann Wolfgang Goethe

Selige Sehnsucht

Sag es niemand, nur den Weisen,

Johann Wolfgang Goethe

Boldog sóvárgás

Ne mondd senkinek, csak a bölcseknek,

Weil die Menge gleich verhöhnet:

Mert a tömeg rögtön kigúnyol:

Das Lebendge will ich preisen,

Azt akarom magasztalni, ami Eleven,

Das nach Flammentod sich sehnet.

Ami tűzhalálra vágyik.

 

 

In der Liebesnächte Kühlung,

A szerelmes éjszaka hűvösében,

Die dich zeugte, wo du zeugtest,

Amely nemzett téged, amikor nemzettél,

Überfällt dich fremde Fühlung,

Idegen érintés támad rád,

Wenn die stille Kerze leuchtet.

Amikor a csendes gyertya világlik.

 

 

Nicht mehr bleibest du umfangen

Nem maradsz többé körülfogva

In der Finsternis Beschattung,

A borulat árnyasában,

Und dich reißet neu Verlangen

És új sóvárgás ragad el

Auf zu höherer Begattung.

Magasabb megtermékenyülésre (-ítésre).

 

 

Keine Ferne macht dich schwierig,

Semmi távolság nem tesz téged nehézzé,

Kommst geflogen und gebannt,

Repülve jössz és megdelejezve,

Und zuletzt, des Lichts begierig,

És végül, a fényre vágyva,

Bist du Schmetterling verbrannt.

Te pillangó, elégsz (el vagy égetve).

 

 

Und so lang du das nicht hast,

És amíg nem rendelkezel ezzel,

Dieses: Stirb und Werde!

azaz: halj meg és legyél!

Bist du nur ein trüber Gast

Addig csak egy komor vendég

Auf der dunklen Erde.

Vagy a sötét földön.

Johann Wolfgang Goethe

Urworte. Orphisch

ΔΑΙΜΩΝ, Dämon

Johann Wolfgang Goethe

Ősszavak. Orfikusan

ΔΑΙΜΩΝ, Démon

 

 

Wie an dem Tag, der dich der Welt verliehen,

Mint azon a napon, amely kölcsönadott téged a világnak,

Die Sonne stand zum Gruße der Planeten,

A Nap a bolygók üdvözletére állt (jelent meg),

Bist alsobald und fort und fort gediehen

Hamarosan és egyre és egyre érlelődtél

Nach dem Gesetz, wonach du angetreten.

Azon törvény szerint, amely szerint elindultál (pályádon).

So mußt du sein, dir kannst du nicht entfliehen,

Így kell lenned, nem futhatsz el magad elől,

So sagten schon Sibyllen, so Propheten;

Így (ezt) megmondták már Szibillák, így a próféták;

Und keine Zeit und keine Macht zerstückelt

És semmi idő és semmi hatalom nem darabolja szét

Geprägte Form, die lebend sich entwickelt.

A meghatározott formát, amely elevenen fejlődik.

 

 

ΤΥΧΗ, das Zufällige

ΤΥΧΗ, A Véletlen

 

 

Die strenge Grenze doch umgeht gefällig

A szigorú Törvényt mégis készen megkerüli

Ein Wandelndes, das mit und um uns wandelt;

Egy Változó (valami), ami velünk és köröttünk változik (vándorol);

Nicht einsam bleibst du, bildest dich gesellig,

Nem maradsz egyedül, társas (létre) találsz

Und handelst wohl so, wie ein andrer handelt:

És nyilván úgy cselekszel, mint egy másik cselekszik;

Im Leben ists bald hin-, bald widerfällig,

Az élet egyszer javadra, másszor ellenedre fordul,

Es ist ein Tand und wird so durchgetandelt.

Amolyan játék (az), és így végigjátszódik.

Schon hat sich still der Jahre Kreis geründet,

Csendben már ki (is) kerekedett az évek köre,

Die Lampe harrt der Flamme, die entzündet.

A lámpa várja a lángot, amely felgyújtja.

 

 

ΕΡΩΣ, Liebe

ΕΡΩΣ, Szeretet

 

 

Die bleibt nicht aus! – Er stürzt vom Himmel nieder,

Az nem marad el! – Az égből zuhan le Ő,

Wohin er sich aus alter Öde schwang,

Ahová a régi pusztaságból rugaszkodott fel,

Er schwebt heran auf luftigem Gefieder

Előlibeg levegős szárnyakon

Um Stirn und Brust den Frühlingstag entlang,

Homlok és kebel körül (a) tavaszi nap mentén,

Scheint jetzt zu fliehn, vom Fliehen kehrt er wieder:

Most úgy tűnik, menekül, (majd) a menekülésből visszatér,

Da wird ein Wohl im Weh, so süß und bang.

S (itt) akkor jó származik a kínból, oly édesen és rettegve.

Gar manches Herz verschwebt im Allgemeinen,

Bár némely szív az általánosságban (sokáig) ellebeg.

Doch widmet sich das edelste dem Einen.

De a legnemesebb (szív) Egynek szenteli magát.

 

 

ΑΝΑΓΚΗ, Nötigung

ΑΝΑΓΚΗ, Kényszerűség

 

 

Da ists denn wieder, wie die Sterne wollten:

Ekkor ismét itt van az, ahogyan a csillagok akarták:

Bedingung und Gesetz; und aller Wille

Feltétel és Törvény; és minden akarat

Ist nur ein Wollen, weil wir eben sollten,

Csak (egy) akarás, mert hát (azt) kell(ene) megtennünk,

Und vor dem Willen schweigt die Willkür stille;

És az akarat előtt csendben elhallgat az Önkény;

Das Liebste wird vom Herzen weggescholten,

Ami a legkedvesebb, azt a szív elszidja (magától),

Dem harten Muß bequemt sich Will und Grille.

A kemény Kellhez idomul Akarat és Szeszély.

So sind wir scheinfrei denn, nach manchen Jahren

Így aztán látszatra szabadok vagyunk némely esztendő múltán,

Nur enger dran, als wir am Anfang waren.

Csakhogy még szorosabbra (kötve), mint voltunk az elején.

 

 

ΕΛΠΙΣ, Hoffnung

ΕΛΠΙΣ, Remény

 

 

Doch solcher Grenze, solcher ehrnen Mauer

Mégis az efféle határnak, efféle ércfalazatnak

Höchst widerwärtge Pforte wird entriegelt,

Fölöttébb ellenszenves kapujáról lehull a lakat,

Sie stehe nur mit alter Felsendauer!

Csak a régi sziklaszilárdsággal (együtt) áll meg!

Ein Wesen regt sich leicht und ungezügelt:

Egy lény moccan meg könnyedén és zabolátlanul:

Aus Wolkendecke, Nebel, Regenschauer

Felhőtakaróból, ködből, záporesőből

Erhebt sie uns, mit ihr, durch sie beflügelt,

Felemel minket, magával, szárnyát (is kölcsönadva);

Ihr kennt sie wohl, sie schwärmt durch alle Zonen –

Nyilván ismeritek őt, ő minden övezeten átrajzik;

Ein Flügelschlag – und hinter uns Äonen!

Egy szárnycsapás – és mögöttünk (az) Örökkévalóságok.

Friedrich Hölderlin

Mnemosyne
Zweite Fassung

Ein Zeichen sind wir, deutungslos

Friedrich Hölderlin

Mnemoszüné
Második változat

Jel vagyunk, értelmezés nélkül,

Schmerzlos sind wir und haben fast

Fájdalomtalan vagyunk és szinte

Die Sprache in der Fremde verloren.

Elveszítettük a nyelvet az idegenben.

Wenn nemlich über Menschen

Ha ugyanis emberekről

Ein Streit ist an dem Himmel und gewaltig

Veszekednek az égben (égen) és hatalmasan

Die Monde gehn, so redet

Járnak a holdak, akkor beszél

Das Meer auch und Ströme müssen

A tenger is, és (a) folyamoknak maguknak kell

Den Pfad sich suchen. Zweifellos

Megkeresniük az ösvényt. Egyvalaki azonban

Ist aber Einer. Der

Kétely nélküli. (Van Egyetlenegy, aki nem kételkedik.) Ő

Kann täglich es ändern. Kaum bedarf er

Naponta változtathat ezen (ezeken). Alig van szüksége

Gesez. Und es tönet das Blatt und Eichbäume wehn dann neben

Törvényre. És megcsendül a levél és tölgyfák fújkálnak akkor

Den Firnen. Denn nicht vermögen

Havas ormok mellett. Mert nem képesek

Die Himmlischen alles. Nemlich es reichen

Mindenre az Égiek. Ugyanis a halandók

Die Sterblichen eh’ an den Abgrund. Also wendet es sich, das Echo

Úgyis szakadékba jutnak (szélén tántorognak). Tehát megfordul ő, a visszhang,

Mit diesen. Lang ist

Ezekkel. Hosszú

Die Zeit, es ereignet sich aber

Az idő, megtörténik azonban

Das Wahre.

Az Igaz.

 

 

Wie aber liebes? Sonnenschein

De hogyan (tegyünk?) Kedveset? Napfényt

Am Boden sehen wir und trokenen Staub

Látunk a földön és száraz port

Und tief mit Schatten die Wälder und es blühet

És mélyen árnyékban az erdőket és virít

An Dächern der Rauch, bei alter Krone

Tetőkön a füst, a tornyok régi

Der Thürme, friedsam; und es girren

Koronáján, békésen; és burukkolnak

Verloren in der Luft die Lerchen und unter dem Tage waiden

Elveszve a levegőben a pacsirták és napközben legelnek

Wohlangeführt die Schaafe des Himmels.

Gonddal pásztorolva az ég bárányai.

Und Schnee, wie Majenblumen

És hó, mint gyöngyvirágok,

Das Edelmüthige, wo

A Nemes-lelkű, bárhol

Es seie, bedeutend, glänzet mit

Is legyen, jelentékenyen, együtt ragyog

Der grünen Wiese

Az Alpok zöld

Der Alpen, hälftig, da gieng

Mezőivel, felesen, ott járt

Vom Kreuze redend, das

A keresztről beszélve, amelyet

Gesezt ist unterwegs einmal

Útközben (út mentén?) egyszer elültettek

Gestorbenen, auf der schroffen Straß

Holtaknak, az érdes úton

Ein Wandersmann mit

Egy vándor egy

Dem andern, aber was ist diß?

Másikkal, de micsoda ez?

Am Feigenbaum ist mein

A fügefán meghalt

Achilles mir gestorben,

Achillészem,

Und Ajax liegt

És Ajax a barlangokban

An den Grotten, nahe der See,

Fekszik, a tenger közelében,

An Bächen, benachbart dem Skamandros.

Patakok mentén, a Szkamandrosz tőszomszédságában.

Vom Genius kühn ist bei Windessausen, nach

A géniusz tette merésszé szélsusogásban,

Der heimatlichen Salamis süßer

Édes szokás hazai Szalamisza

Gewohnheit, in der Fremd’

Után, idegenben

Ajax gestorben

Halt meg Ajax,

Patroklos aber in des Königes Harnisch. Und es starben

Patroklosz azonban a király vértjében. És meghaltak

Noch andere viel. Mit eigener Hand

Még mások is sokan. Saját kezűleg

Viel traurige, wilden Muths, doch göttlich

Sok szomorú, vad bátorsággal, de isteni

Gezwungen, zulezt, die anderen aber

Kényszer alatt, végül, mások azonban

Im Geschike stehend, im Feld. Unwillig nemlich

Sorsukban állva, a mezőn. Kelletlenek ugyanis

Sind Himmlische, wenn einer nicht die Seele schonend sich

Az Égiek, ha valaki lelkét kímélve, nem szedte

Zusammengenommen, aber er muß doch; dem

Össze magát, de muszáj neki; ehhez

Gleich fehlet die Trauer.

Hasonlóan hiányzik a gyász (szomorúság).

Friedrich Hölderlin

Patmos
Dem Landgrafen von Homburg

Nah ist

Friedrich Hölderlin

Patmosz
A homburgi tartománygrófnak

Közel van

Und schwer zu fassen der Gott.

És nehezen (fel)fogható az Isten.

Wo aber Gefahr ist, wächst

Ahol azonban veszély van, nő

Das Rettende auch.

Az is, ami megment (a megmentő is).

Im Finstern wohnen

Sötétben laknak

Die Adler und furchtlos gehn

A sasok és félelem nélkül mennek (el)

Die Söhne der Alpen über den Abgrund weg

Az Alpok fiai a szakadék fölött

Auf leichtgebaueten Brüken.

Könnyen épített hidakon.

Drum, da gehäuft sind rings

Ezért, itt felhalmozódtak körben

Die Gipfel der Zeit, und die Liebsten

Az idő csúcsai, és a Legkedvesebbek

Nah wohnen, ermattend auf

Közel laknak, elfakulva a

Getrenntesten Bergen,

Legkülönállóbb (legelválasztottabb) hegyeken,

So gib unschuldig Wasser,

Így (hát) adj ártatlan vizeket,

O Fittige gib uns, treuesten Sinns

Ó adj szárnyakat nekünk, (hogy) a leghűségesebb értelemben

Hinüberzugehn und wiederzukehren.

Átkeljünk és visszatérjünk.

 

 

So sprach ich, da entführte

Így beszéltem, (s) akkor elrabolt

Mich schneller, denn ich vermutet

Gyorsabban, mint sejtettem (volna),

Und weit, wohin ich nimmer

És messze, ahová soha

Zu kommen gedacht, ein Genius mich

Jönni nem szándékoztam, egy géniusz

Vom eigenen Haus’. Es dämmerten

Saját házamból. Derengett

Im Zwielicht, da ich ging

A homályban, amerre mentem,

Der schattige Wald

Az árnyékos erdő

Und die sehnsüchtigen Bäche

És (derengtek) a haza sóvár

Der Heimat; nimmer kannt’ ich die Länder;

Patakjai; sehol nem ismertem (fel többé) az országokat;

Doch bald, in frischem Glanze,

Mégis hamarosan, friss ragyogásban,

Geheimnisvoll

Tele titokkal

Im goldenen Rauche, blühte

Az arany füstben, (fel)virágzott

Schnellaufgewachsen,

Gyorsan felnövekedve,

Mit Schritten der Sonne,

A Nap lépteivel,

Mit tausend Gipfeln duftend,

Ezernyi csúccsal illatozva

 

 

Mir Asia auf, und geblendet sucht’

Nekem Ázsia, és elvakítva kerestem

Ich eines, das ich kennete, denn ungewohnt

Valamit, amit ismertem, mert szokatlan

War ich der breiten Gassen, wo herab

Voltam a széles utcáknak, ahol lejön

Vom Tmolus fährt

A Tmóloszról

Der goldgeschmückte Paktol

Az arannyal díszített Paktólosz

Und Taurus stehet und Messogis,

És áll Taurosz és Messzógisz,

Und voll von Blumen der Garten,

És tele virággal a kert,

Ein stilles Feuer; aber im Lichte

Egy csöndes tűz, de a fényben

Blüht hoch der silberne Schnee;

Magasan virít az ezüst hó,

Und Zeug unsterblichen Lebens

És halhatalan élet tanújaként

An unzugangbaren Wänden

Megközelíthetetlen falakon

Uralt der Efeu wächst und getragen sind

Ősöregen nő a borostyán és eleven

Von lebenden Säulen, Zedern und Lorbeern

Oszlopok, cédrusok és babérok hordják

Die feierlichen,

Az ünnepélyes,

Die göttlichgebauten Palläste.

Az istenek építette palotákat.

 

 

Es rauschen aber um Asias Tore

Zúg azonban Ázsia kapui körül

Hinziehend da und dort

Elvonulva itt és ott

In ungewisser Meeresebene

Bizonytalan tengerszinten

Der schattenlosen Straßen genug,

Elegendő árnyékos utca,

Doch kennt die Inseln der Schiffer.

Azonban ismeri a szigeteket a hajós.

Und da ich hörte

És amikor meghallottam,

Der nahegelegenen eine

(Hogy) az egyik közelfekvő (sziget) egyike

Sei Patmos,

Patmosz lehet,

Verlangte mich sehr,

Nagy sóvárgás fogott el,

Dort einzukehren und dort

Hogy odalátogassak és ott

Der dunkeln Grotte zu nahn.

Közeledjem a sötét barlanghoz.

Denn nicht, wie Cypros,

Mert nem, mint Ciprus,

Die quellenreiche, oder

A forrásokban gazdag, vagy a

Der anderen eine

Többiek egyike,

Wohnt herrlich Patmos,

Lakik csodálatosan Patmosz,

 

 

Gastfreundlich aber ist

Hanem vendégszerető

Im ärmeren Hause

Szegényebb házában

Sie dennoch

Mégis ő,

Und wenn vom Schiffbruch oder klagend

És ha hajótörésből vagy panaszkodva

Um die Heimat oder

Hazája miatt, vagy

Den abgeschiedenen Freund

Elholt (eltávozott) barátja miatt

Ihr nahet einer

Közelít hozzá valaki

Der Fremden, hört sie es gern, und ihre Kinder

Idegen, szívesen meghallgatja, és gyermekei,

Die Stimmen des heißen Hains,

A forró liget hangjai,

Und wo der Sand fällt, und sich spaltet

És ahol lejt (hull) a homok, és meghasad

Des Feldes Fläche, die Laute

A föld felülete, a lant,

Sie hören ihn und liebend tönt

Meghallgatják őt, és szeretve visszhangzik

Es wieder von den Klagen des Manns. So pflegte

(A tájék) a férfi panaszaitól. Így ápolta

Sie einst des gottgeliebten,

Egykor az isten-szerette

Des Sehers, der in seliger Jugend war

Látnokot, aki boldog ifjúkorában (volt)

 

 

Gegangen mit

Ment

Dem Sohne des Höchsten, unzertrennlich, denn

A Magasságos fiával, elválaszthatatlanul, mert

Es liebte der Gewittertragende die Einfalt

Szerette a Zivatar-hozó a tanítvány

Des Jüngers und es sahe der achtsame Mann

Jámborságát, és látta a figyelmes férfi

Das Angesicht des Gottes genau,

Az Isten arcát pontosan,

Da, beim Geheimnisse des Weinstocks, sie

Ott, a Szőlőtő titkánál, együtt

Zusammensaßen, zu der Stunde des Gastmals,

Ültek, a lakoma órájában,

Und in der großen Seele, ruhigahnend den Tod

És a nagy lélekben, nyugton-megsejtve, a halált

Aussprach der Herr und die letzte Liebe, denn nie genug

Kimondta az Úr és a végső szeretetet, mert nem volt soha

Hatt’ er von Güte zu sagen

Elég elmondandó szava

Der Worte, damals, und zu erheitern, da

A Jóságról, akkor, és derűs (szava se), amikor

Ers sahe, das Zürnen der Welt.

Látta azt, a világ haragvását.

Denn alles ist gut. Drauf starb er. Vieles wäre

Mert minden jó. Erre meghalt. Sokat kellene

Zu sagen davon. Und es sahn ihn, wie er siegend blickte

Erről mondani. És az látta őt, ahogyan diadallal pillantott,

Den Freudigsten die Freunde noch zuletzt,

(S látták) a Legörvendezőbbet a barátok még utoljára,

 

 

Doch trauerten sie, da nun

Mégis szomorkodtak, mivel

Es Abend worden, erstaunt,

Este lett, ámuldozva (meghökkenve),

Denn Großentschiedenes hatten in der Seele

Mert Nagy Határozatot hordtak lelkükben

Die Männer, aber sie liebten unter der Sonne

A férfiak, de szerették a Nap alatt

Das Leben und lassen wollten sie nicht

Az életet és nem akartak (meg)válni

Vom Angesichte des Herrn

Az Úr és a haza

Und der Heimat. Eingetrieben war,

Tekintetétől. Belé(jük) maródott,

Wie Feuer im Eisen, das, und ihnen ging

Mint tűz a vasba, az, és oldalukon

Zur Seite der Schatte des Lieben.

Kísérte őket a kedves (alaknak) árnyéka.

Drum sandt’ er ihnen

Ezért küldte el nekik

Den Geist, und freilich bebte

A Szellemet, és persze rengett

Das Haus und die Wetter Gottes rollten

A ház és Isten viharai gurultak

Ferndonnernd über

Messze dörögve a

Die ahnenden Häupter, da, schwersinnend

Megsejtő fejek felett, ott, súlyosan töprengve,

Versammelt waren die Todeshelden,

Összegyűltek a halálos hősök,

Izt, da er scheidend

Most, amikor elválva

Noch einmal ihnen erschien.

Még egyszer megjelent nekik.

Denn itzt erlosch der Sonne Tag

Mert most kilobbant a Nap világa (napja),

Der Königliche und zerbrach

A királyi (nap), és széttörte

Den geradestrahlenden,

Az egyenesen sugárzót,

Den Zepter, göttlichleidend, von selbst,

A jogart, istenien szenvedve, magától,

Denn wiederkommen sollt es

Mert újra el kellett jönnie,

Zu rechter Zeit. Nicht wär es gut

A helyes időben. Nem lett volna

Gewesen, später, und schroffabbrechend, untreu,

Jó, később, és élesen megszakítva, hűtlenül,

Der Menschen Werk, und Freude war es

Az emberek műve, és öröm volt

Von nun an,

Ettől fogva,

Zu wohnen in liebender Nacht, und bewahren

Lakni a szerető éjszakában, és megőrizni

In einfältigen Augen, unverwandt

Együgyű szemekben, állhatatosan

Abgründe der Weisheit. Und es grünen

A bölcsesség szakadékait. És zöldellnek

Tief an den Bergen auch lebendige Bilder,

Mélyen a hegyeken eleven képek is.

 

 

Doch furchtbar ist, wie da und dort

Mégiscsak rettenetes, itt és ott hogyan

Unendlich hin zerstreut das Lebende Gott.

Szórja szét végtelenül Isten, ami él.

Denn schon das Angesicht

Mert már a hűséges barátok

Der teuern Freunde zu lassen

Arcát el (kellett) hagyni

Und fernhin über die Berge zu gehn

És messze menni túl a hegyeken

Allein, wo zweifach

Egyedül, ahol kétszeresen

Erkannt, einstimmig

Felismert, egyhangú (egyöntetű)

War himmlischer Geist; und nicht geweissagt war es, sondern

Mennyei Szellem volt; és nem jóslat mondta meg ezt, hanem

Die Locken ergriff es, gegenwärtig,

Megragadta a fürtjeiket, jelenvalóan,

Wenn ihnen plötzlich

Amikor hirtelen messziről

Ferneilend zurück blickte

(El)sietve visszapillantott

Der Gott und schwörend,

Az Isten, és kérlelve,

Damit er halte, wie an Seilen golden

Hogy megálljon, mintegy aranykötélre

Gebunden hinfort

Kötve ezentúl

Das Böse nennend, sie die Hände sich reichten –

A Rosszat megnevezve, nyújtották egymásnak kezüket –

 

 

Wenn aber stirbt alsdenn

Mihelyt azonban meghal,

An dem am meisten

Akin leginkább

Die Schönheit hing, daß an der Gestalt

Függött a Szépség, (úgy)hogy alakjában

Ein Wunder war und die Himmlischen gedeutet

Csoda volt és az Égiek őrá

Auf ihn, und wenn, ein Rätsel ewig füreinander

Mutattak, és amikor, egymás számára örökös rejtélyként,

Sie sich nicht fassen können

Nem bírták felfogni

Einander, die zusammenlebten

Egymást, akik együtt éltek

Im Gedächtnis, und nicht den Sand nur oder

Az emlékezetben (emlékezésben), és nem csak a homokot vagy

Die Weiden es hinwegnimmt und die Tempel

A legelőket veszi el az és megragadja (megrázza)

Ergreifft, wenn die Ehre

A Templomokat, ha a félistennek

Des Halbgotts und der Seinen

És az Övéinek becsülete

Verweht und selber sein Angesicht

Fújódik el és még a Magasságos is

Der Höchste wendet

Elfordítja arcát

Darob, daß nirgend ein

Amiatt, hogy sehol

Unsterbliches mehr am Himmel zu sehn ist oder

Nem látható az égen Halhatatlan (dolog), vagy

Auf grüner Erde, was ist dies?

A zöldellő földön, akkor micsoda az?

 

 

Es ist der Wurf des Säemanns, wenn er faßt

A magvető szórása ez, amikor

Mit der Schaufel den Weizen,

Lapáttal éri (lapátolja) a búzát,

Und wirft, dem Klaren zu, ihn schwingend über die Tenne.

És a világosság felé lendíti a szérűn.

Ihm fällt die Schale vor den Füßen, aber

Pelyva hull lába elé, de

Ans Ende kommet das Korn,

Végül eljön a magszem,

Und nicht ein Übel ists, wenn einiges

És nem baj, ha egy kicsi

Verloren gehet und von der Rede

Kárba vész, és a beszédből

Verhallet der lebendige Laut,

Kicseng az eleven hang,

Denn göttliches Werk auch gleichet dem unsern,

Ugyanis (az) isteni mű is hasonlít a miénkhez,

Nicht alles will der Höchste zumal.

Nem mindent akar a Magasságos egyszerre.

Zwar Eisen träget der Schacht,

Noha vasat terem a tárna,

Und glühende Harze der Ätna,

És izzó ércet az Etna:

So hätt’ ich Reichtum,

Én is olyan gazdag lennék,

Ein Bild zu bilden, und ähnlich

Hogy képeznék képet, és hasonlónak

Zu schaun, wie er gewesen, den Christ,

Látnám, mint volt, a Krisztust,

 

 

Wenn aber einer spornte sich selbst,

De ha egyvalaki ösztökélné önmagát,

Und traurig redend, unterweges, da ich wehrlos wäre

És szomorúan beszélve, útközben, amikor védtelen volnék,

Mich überfiele, daß ich staunt’ und von dem Gotte

Megtámadna engem, hogy elképednék és az Isten

Das Bild nachahmen möcht’ ein Knecht –

Képmását szeretné utánozni egy szolga –

Im Zorne sichtbar sah’ ich einmal

Látható haragban láttam egyszer

Des Himmels Herrn, nicht, daß ich sein sollt etwas, sondern

Az ég Urát, nem (azért), hogy legyek valaki, hanem

Zu lernen. Gütig sind sie, ihr Verhaßtestes aber ist,

Hogy tanuljak. Jóságosak ők, legjobban gyűlölik azonban,

So lange sie herrschen, das Falsche, und es gilt

Míg uralkodnak, a Hamisat, és akkor nem

Dann Menschliches unter Menschen nicht mehr.

Érvényes többé az emberek között, ami emberi.

Denn sie nicht walten, es waltet aber

Mert nem ők intézkednek, hanem

Unsterblicher Schicksal und es wandelt ihr Werk

A Halhatatlanok sorsa, és művük magától

Von selbst, und eilend geht es zu Ende.

Halad (teljesedik), és sietősen megy végbe.

Wenn nämlich höher gehet himmlischer

Ha ugyanis magasabbra száll a mennyei

Triumphgang, wird genennet, der Sonne gleich

Diadalmenet, akkor – akár a Nap – az Erősek

Von Starken der frohlockende Sohn des Höchsten,

Megnevezik a Magasságos örvendező Fiát,

 

 

Ein Losungszeichen, und hier ist der Stab

Jelszó-jeladás ez, és itt az ének

Des Gesanges, niederwinkend,

Pálcája, lefele intve,

Denn nichts ist gemein. Die Toten wecket

Merthogy semmi sem közönséges. Felébreszti

Er auf, die noch gefangen nicht

A holtakat, akiket még nem kerített

Vom Rohen sind. Es warten aber

Hatalmába a Durvaság. De sok

Der scheuen Augen viele

Félénk szem várakozik (még),

Zu schauen das Licht. Nicht wollen

Hogy meglássa a fényt. Nem akarnak

Am scharfen Strahle sie blühn,

Virítani az éles sugárban,

Wiewohl den Muth der goldene Zaum hält.

Noha a bátorságot az aranykarám tartja (féken).

Wenn aber, als

Ha azonban, mint

Von schwellenden Augenbraunen

Hullámló szemöldökökről,

Der Welt vergessen

A világot elfeledve

Stillleuchtende Kraft aus heiliger Schrift fällt, mögen

Csöndben világló erő hull a Szentírásból, gyakorolhatják,

Der Gnade sich freuend, sie

Örülvén a kegyelemnek,

Am stillen Blicke sich üben.

A csendes pillantáson önmagukat.

 

 

Und wenn die Himmlischen jetzt

És ha az Égiek most

So, wie ich glaube, mich lieben

Engem, mint hiszem, úgy szeretnek,

Wie viel mehr Dich,

Akkor mennyivel inkább téged,

Denn Eines weiß ich,

Mert Egyet tudok,

Daß nämlich der Wille

Hogy ugyanis az örök

Des ewigen Vaters viel

Atya akarata neked

Dir gilt. Still ist sein Zeichen

Sokat jelent. Csendes az ő jele

Am donnernden Himmel. Und Einer stehet darunter

A dörgő égbolton. És egyvalaki alatta áll

Sein Leben lang. Denn noch lebt Christus.

Élete fogytiglan. Mert még él Krisztus.

Es sind aber die Helden, seine Söhne

Azonban a hősök, az ő fiai,

Gekommen all und heilige Schriften

Mind eljöttek, és az ő szent

Von ihm und den Blitz erklären

Iratai, és a villámot magyarázzák

Die Thaten der Erde bis itzt,

A Föld tettei mostanáig,

Ein Wettlauf unaufhaltsam. Er ist aber dabei. Denn seine Werke sind

Szakadatlan versenyfutás (ez). De ő ott jelen van. Mert művei

Ihm alle bewußt von jeher.

Előtte mind ismeretesek régtől fogva.

 

 

Zu lang, zu lang schon ist

Túl régen, túl régen

Die Ehre der Himmlischen unsichtbar.

Láthatatlan már az Égiek becsülete.

Denn fast die Finger müssen sie

Mert szinte az ujjainkat kell

Uns führen und schmählich

Vezetniük, és szégyenletesen

Entreißt das Herz uns eine Gewalt.

Tépi ki szívünket egy hatalom.

Denn Opfer will der Himmlischen jedes,

Hiszen áldozatot akar az Égiek mindegyike,

Wenn aber eines versäumt ward,

De ha csak egyet is elmulasztunk,

Nie hat es Gutes gebracht.

Az még sose hozott jót.

Wir haben gedienet der Mutter Erd’

A Földanyának szolgáltunk

Und haben jüngst dem Sonnenlichte gedient,

És nemrég a Napfénynek,

Unwissend, der Vater aber liebt,

Tudatlanul, az Atya azonban,

Der über allen waltet,

Aki mindenek felett uralkodik,

Am meisten, daß gepfleget werde

Leginkább azt szereti, hogy ápolva legyen

Der feste Buchstab, und bestehendes gut

A szilárd Betű, és helyesen értelmezzük,

Gedeutet. Dem folgt deutscher Gesang.

Ami fennáll. Erre német ének következik.

Friedrich Hölderlin

Der Spaziergang

Ihr Wälder schön an der Seite,

Friedrich Hölderlin

A séta

Ti erdők szépen az oldalon,

Am grünen Abhang gemalt,

A zöld lejtőn (oda)festve,

Wo ich umher mich leite,

Ahol én magamat vezetem,

Durch süße Ruhe bezahlt

Édes nyugalommal megfizetve

Für jeden Stachel im Herzen,

Minden tüskéért a szívben,

Wenn dunkel mir ist der Sinn,

Ha sötét bennem (nekem) az értelem,

Den Kunst und Sinnen hat Schmerzen

Amelynek (sok) fájdalomba került a

Gekostet von Anbeginn.

Művészet és a töprengés kezdettől fogva.

Ihr lieblichen Bilder im Tale,

Ti kedves képek a völgyben,

Zum Beispiel Garten und Baum,

Például kert és fa,

Und dann der Steg, der schmale,

Meg aztán a palló, a keskeny,

Der Bach zu sehen kaum,

A patak alig látható,

Wie schön aus heiterer Ferne

Milyen szépen ragyog az embernek

Glänzt einem das herrliche Bild

Derűs távolból felséges

Der Landschaft, die ich gerne

Képe a tájnak, amelyet én szívesen

Besuch’ in Witterung mild.

Meglátogatok szelíd idő(járásban).

Die Gottheit freundlich geleitet

Az istenség nyájasan vezérel

Uns erstlich mit Blau,

Minket először kékkel,

Hernach mit Wolken bereitet,

Aztán felhőkkel kínál,

Gebildet wölbig und grau,

Boltozatosra és szürkére formázva (őket),

Mit sengenden Blitzen und Rollen

A dörgés perzselő villámaival

Des Donners, mit Reiz des Gefilds,

És gurításaival, a mezőség csábjaival,

Mit Schönheit, die gequollen

Szépséggel, amely (egy) eredeti

Vom Quell ursprünglichen Bilds.

Kép forrásából hullámlik.

Saját formahű fordításomban:

 

Erdők szépen hegyoldalon

zöld lankán, odafestve

hol magamat jártatom

ért csönddel megfizetve

minden szúrásért e szívben

hogyha elmém elborul,

gondban írásban szereztem

sebem szakadatlanul.

Ti völgyek édes vonalai

például kertek törzsek

meg karcsú híd valami

patak rejtve szemnek

milyen szép ahogy kivillan

derűs messziségből elém

a táj pazar képsorokban

s megölel az enyheség.

Az isten szívesen kísér

eleinte kékkel

míg fellege ide nem ér

ívelő szürkeséggel

s villáma perzsel, döndülése

gurul mezője fölhevít

szépsége csörgedezése

kínálja ősi kép csöppjeit.

William Blake

The Tiger

Tiger, tiger, burning bright 

William Blake

A tigris

Tigris! Tigris! Lobogó világos

In the forests of the night, 

Az éjszaka erdeiben,

What immortal hand or eye 

Micsoda halhatatlan kéz vagy szem

Could frame thy fearful symmetry? 

Szerkeszthette meg rettenetes szimmetriádat?

 

 

In what distant deeps or skies 

Milyen messzi mélységekben vagy egekben

Burnt the fire of thine eyes? 

Lobogott szemeidnek tüze?

On what wings dare he aspire? 

Milyen szárnyakon mert felemelkedni?

What the hand dare seize the fire? 

Micsoda kéz volt az, amely meg merte fogni a tüzet?

 

 

And what shoulder and what art 

És miféle váll, és micsoda művészet

Could twist the sinews of thy heart? 

Sodorhatta szívednek inait?

And when thy heart began to beat, 

És amikor szíved verni kezdett,

What dread hand and what dread feet? 

Micsoda szörnyű kéz? És micsoda szörnyű láb?

 

 

What the hammer? what the chain? 

Micsoda kalapács? Miféle lánc?

In what furnace was thy brain? 

Miféle kohóban volt (kohóból jött, termett) az agyad?

What the anvil? What dread grasp 

Mi (volt) az üllő? milyen szörnyű markolás (fogás)

Dare its deadly terrors clasp? 

Merte szörnyű félelmeit egybefogni (átnyalábolni, összekapcsolni)?

 

 

When the stars threw down their spears, 

Amikor a csillagok lándzsáikat le(fele) vetették,

And water’d heaven with their tears, 

És megnedvesítették az eget könnyeikkel,

Did He smile His work to see? 

Mosolygott (nevetett)-e ő, látva művét?

Did He who made the lamb make thee? 

Aki a Bárányt csinálta, ő alkotott téged is?

 

 

Tiger, tiger, burning bright 

Tigris! Tigris! Lobogó világos

In the forests of the night, 

Az éjszaka erdeiben,

What immortal hand or eye 

Micsoda halhatatlan kéz vagy szem

Dare frame thy fearful symmetry? 

Szerkeszthette meg rettenetes szimmetriádat?

A vers Szabó Lőrinc formahű fordításában:

 

Tigris! Tigris! éjszakánk

Erdejében sárga láng,

Mely örök kéz szabta rád

Rettentő szimetriád?

 

Milyen katlan, mily egek

Mélyén gyúlt ki a szemed?

Szárnyra mily harc hőse kelt,

Aki e tűzhöz nyúlni mert?

 

Milyen váll és mily müvész

Fonta szíved izmait? És

Mikor elsőt vert szived,

Milyen kar s láb bírt veled?

 

Milyen pöröly? mily vasak?

Mily kohóban forrt agyad?

Mily üllőre mily marok

Törte gyilkos terrorod?

 

S amikor befejezett,

Mosolygott rád a mestered?

Te voltál, amire várt?

Aki a Bárányt, az csinált?

 

Tigris! Tigris! éjszakánk

Erdejében sárga láng,

Mely örök kéz szabta rád

Rettentő szimetriád?

William Blake

The Lamb

Little Lamb, who made thee

William Blake

A Bárány

Kicsi Bárány, ki teremtett téged?

Does thou know who made thee

Tudod, ki teremtett téged?

Gave thee life & bid thee feed.

Életet (ki) adott neked, és (ki) hagyott legelni

By the stream & o’er the mead;

A pataknál és a réten;

Gave thee clothing of delight,

(Ki) adott neked bájos ruhát,

Softest clothing woolly bright;

Legpuhább ruhát, gyapjast, világosat;

Gave thee such a tender voice.

(Ki) adott neked ilyen finom hangot,

Making all the vales rejoice:

Amely az összes völgyet megörvendezteti?

Little Lamb who made thee

Kicsi Bárány, ki teremtett téged?

Does thou know who made thee

Tudod, ki teremtett téged?

 

 

Little Lamb I’ll tell thee,

Kicsi Bárány, majd én megmondom neked,

Little Lamb I’ll tell thee;

Kicsi Bárány, majd én megmondom neked:

He is called by thy name,

Őt a te neveden hívják,

For he calls himself a Lamb:

Mert ő önmagát Báránynak hívja.

He is meek & he is mild,

Ő jámbor, és ő szelíd;

He became a little child

Ő kisgyerekké változott.

I a child & thou a lamb,

Én gyerek (vagyok), és te bárány (vagy),

We are called by His name,

Minket az ő nevén szólítanak.

Little Lamb God bless thee,

Kicsi Bárány, áldjon meg az Isten!

Little Lamb God bless thee.

Kicsi Bárány, áldjon meg az Isten!

William Blake

The Little Black Boy

My mother bore me in the southern wild,

William Blake

A kis fekete fiú

Anyám a déli vadonban szült engem,

And I am black, but oh! my soul is white.

És fekete vagyok, de ó! a lelkem fehér;

White as an angel is the English child,

Fehér, mint egy angyal az angol gyermek,

But I am black as if bereaved of light.

De én fekete vagyok, mintha megfosztottak volna a fénytől.

 

 

My mother taught me underneath a tree,

Anyám egy fa alatt tanított engem,

And, sitting down before the heat of day,

És miközben leült a nap heve elől,

She took me on her lap and kissed me,

Ölébe vett és megcsókolt,

And pointing to the east began to say:

És kelet felé mutatva, elkezdte mondani:

 

 

“Look on the rising sun, – there God does live

„Nézd a kelő Napot: ott él Isten,

And gives his light, and gives his heat away;

És kiadja fényét és kiadja hevét;

And flowers and trees and beasts and men receive

És virágok és fák és állatok és emberek vigaszt

Comfort in morning, joy in the noonday.

Kapnak reggel, örömet délben.

 

 

And we are put on earth a little space

És mi a földre vagyunk téve (elhelyezve) egy kis ideig,

That we may learn to bear the beams of love;

Hogy megtanuljuk elviselni a szeretet sugarait;

And these black bodies and this sunburnt face

És ezek a fekete testek és ez a napégette arc

Is but a cloud, and like a shady grove.

Csak egy felhő, és (olyan) akár egy árnyas liget.

 

 

For when our souls have learned the heat to bear

Mert ha lelkeink megtanulták elviselni a forróságot,

The cloud will vanish, we shall hear his voice

El fog tűnni a felhő; hallani fogjuk a hangját,

Saying: ‘Come out from the grove, my love and care,

Mondván: ’Gyertek ki a ligetből, szerelmem és (te)gondom,

And round my golden tent like lambs rejoice!’”

És örvendezzetek arany sátram körül, mint (a) bárányok.’”

 

 

Thus did my mother say, and kissed me;

Így szólt anyám és megcsókolt;

And thus I say to little English boy:

És ezt mondom én (a) kis angol fiúnak:

When I from black and he from white cloud free,

Ha én megszabadultam a fekete, és ő a fehér felhőtől,

And round the tent of God like lambs we joy,

És Isten sátra körül mint (a) bárányok örülünk,

 

 

I’ll shade him from the heat till he can bear

A hőség elől árnyat adok neki, amíg el tudja viselni,

To lean in joy upon our father’s knee;

Hogy örömmel támaszkodjék Atyánk térdére;

And then I’ll stand and stroke his silver hair,

És ott fogok állani és simogatom ezüst haját,

And be like him, and he will then love me.

És olyan leszek, mint ő, és akkor szeret majd engem (ő).

William Blake

Holy Thursday

Is this a holy thing to see

William Blake

Nagycsütörtök

Szent dolog ez, látni

In a rich and fruitful land,

Egy gazdag és termékeny országban,

Babes reduc’d to misery,

Hogy kisgyerekek nyomorba süllyednek,

Fed with cold and usurous hand?

Akiket hideg és uzsorás kéz táplál?

 

 

Is that trembling cry a song?

Ez a reszkető kiáltás (sikoly): ének?

Can it be a song of joy?

Lehet ez az öröm éneke?

And so many children poor?

És (lehet) ennyi gyermek szegény?

It is a land of poverty!

Ez a szegénység országa!

 

 

And their sun does never shine,

És az ő napjuk soha nem süt,

And their fields are bleak and bare,

És mezőik kopárak és simák,